Oroszország fegyveres erőinek vezérkari főnöke az ukrajnai válság kellős közepén fejtette még ki nézeteit a modern háborúról, és Moszkva azóta is ezt a „tudományos káosz elméletet” alkalmazza.
Ezt írja a Politicóban a kérdés egyik legjobb szakértője. Molly K. McKew testközelben figyelhette az orosz nem épp ortodox módszerek alkalmazását amikor tanácsadója volt Szaakasvili elnöknek Grúziában, illetve amikor Moldova miniszterelnöke mellett töltött be hasonló tisztséget.
Valerij Geraszimov tábornok, a fegyveres erők vezérkari főnöke 2013 februárjában tette közzé tanulmányát a modern hadviselésről. A címe: A tudomány értéke a jövőbe látásban.
A doktrína lényege az, hogy manapság
a nem katonai eszközök alkalmazása sokkal inkább célravezető a politikai elképzelések szempontjából, mint a hadsereg bevetése.
A szerző példája Ukrajna, ahol a Geraszimov-doktrína alkalmazása a legjobban nyomon követhető. Oroszország két szélsőséges mozgalmat támogatott: azokat az Ukrajna keleti részén élő oroszokat, akik csatlakozni akartak Oroszországhoz, és egyidejűleg azokat a neonáci ukránokat, akik Sztyepan Banderát tekintették az eszményképüknek.
Az ukrán nacionalista vezér a nácikkal együttműködve harcolt a Szovjetunió ellen – irtva közben a zsidókat és a lengyeleket is Ukrajnában. Később a szovjet titkosszolgálat végzett vele. A tudományosan megtervezett káosz odavezett, hogy Ukrajnában teljes az anarchia miközben
Putyin megszerezte a Krím félszigetet és de facto irányítja Ukrajna orosz többségű keleti tartományait.
Az orosz vezérkari főnök káoszelmélete abból indul ki, hogy Oroszország gyengébb mint ellenfelei.
„A cél nem az, hogy mi erősebbek legyünk mint az ellenfél hanem az, hogy legyengítsük annyira az ellenfelet, hogy az kénytelen legyen egyenlő partnerként elfogadni bennünket” – írja.
Geraszimov tábornoknak ezt az elképzelését valósították meg az USA-ban a választási kampány idején. A nem ortodox módszerek alkalmazása, hackerek bevetése kaotikus viszonyokat teremtett a választások során. Trump pedig béna kacsa lett, hiszen az oroszokkal fenntartott korábbi kapcsolatai miatt nem képes megvalósítani elképzeléseit. Washingtonban
jelenleg is vizsgálat folyik ellene.
Az Oroszország elleni szankciókat állítólag azért írta alá, hogy elkerülje az impeachmentet vagyis a szégyenletes bukást.
Mire juthat Oroszország ezzel a „tudományos káosz elmélettel”? Mind az USA mind az EU tapasztalja a gyakorlatban, hogy az oroszok megpróbálnak beavatkozni a belső ügyeibe. De hol az eredmény? Trump oroszbarát politikát ígért, de ebből nem lett semmi. Putyin az EU ellenfeleit támogatta, de azok csak Nagy Britanniában értek el eredményt, Németországban és Franciaországban nem.
Gyengíteni talán sikerült az ellenfelet, de az semmiképp sem süllyedt le Oroszország nívójára,
hiszen a gazdasági eredményei százszor különbek. Marad tehát a konvencionális fenyegetés: most kezdődik Fehéroroszországban a Zapad (Nyugat) nevű nagy orosz-belorusz hadgyakorlat, melyen állítólag azt gyakorolják majd, hogy miképp lehet lerohanni Ukrajnát vagy épp a balti államokat.
Donald Trump amerikai elnök Afganisztánnal és Dél-Ázsiával kapcsolatos kijelentései kapcsán a legtöbb médium és szakértő azt emelte ki, hogy Washingtonban még mindig nem döntöttek a csapatnövelés létszámáról, vagy már felhagytak az amerikai külpolitika egyik legfontosabb irányelvével, a demokráciaterjesztéssel és nemzetépítéssel. Azonban a Trump-beszéd egy másik aspektusból is fontos lehet, amire kétrészes elemzés is igyekszik rámutatni: a világ ízelítőt kaphatott arról, hogy a sok robbantásos és öngyilkos merényletes hír hátterében milyen geopolitikai játszmának folynak Afganisztánért.
Felhagyott álmok
Augusztus 21-én Donald Trump ismertette azt Egyesült Államok Afganisztánnal kapcsolatos stratégiáját, amellyel a Fehér Ház az év eleje óta adós maradt. Az amerikai és más nemzetközi lapok, médiumok és szakértők leginkább azt hangsúlyozták ki, hogy Trump semmi érdemleges információval nem szolgált az Arlingtonban lévő Fort Myer katonai támaszponton tartott beszédében. Továbbra is homály fedte az afganisztáni csapatnövelés pontos számát; nagy általánosságokban beszélt a szélsőséges iszlamisták elleni harcról; még az afganisztáni kivonulás időpontját vagy módját sem közölte, csupán annyit, hogy ennek „méltóságteljesnek, nem elhamarkodottnak” kell lennie.
hivatalosan is elrendelte az afganisztáni csapatnövelést.
A Pentagon szintén pár nappal korábban jelentette be, hogy a korábbi közvélekedéssel ellentétben nem 8400, hanem 11 000 katonát állomásoztat a közép-ázsiai országban. Szintén ekkoriban hangzott el az amerikai tisztségviselők részéről, hogy Donald Trump amerikai elnök 4000 katona kiküldetésére hatalmazta fel Mattist.
Donald Trump amerikai elnök és a háttérben James Mattis védelmi miniszter. A kép és Trump teljes Afganisztán-beszédének forrása: heavy.com
A másik rész, amit előszeretettel emeltek ki a kommentátorok a Trump-beszéddel kapcsolatban az, hogy Trump szakított az amerikai elnökök eddigi gyakorlatával: vagyis az Egyesült Államok már lemondott egy demokratikus rendszer kiépítéséről és „nemzetépítésről”, legalábbis Afganisztán tekintetében, amely az amerikai hadtörténelem leghosszabb katonai missziója. Helyette kizárólag a terrorizmus elleni harcra fog koncentrálni, valamint ezzel párhuzamosan a tálibokkal való viszony javítására.
Ez többek közt azt jelenti, hogy
ha a mérsékeltebb irányvonalat képviselő afgán hadurak hajlandóak lemondani a Nyugat-ellenes retorikáról és felhagyni az amerikai katonák és civilek ellen indított támadásról,
akkor Washington is békén hagyja őket, sőt, közvetít, anyagi és más jellegű támogatást nyújt nekik.
Nem arról van szó, hogy most a tálibok politikájában 180 fokos fordult állt volna be, és most hirtelen szimpatizálni kezdtek volna a korábbi ellenséggel. Emögött kőkemény stratégiai és taktikai okok állnak: a tálibok nem akarnak egyszerre két ellenséggel is harcolni. Ugyanis az önmagát Iszlám Államnak (ISIS) nevező terrorista szervezet már 2014 óta komoly riválisa a táliboknak és ezzel párhuzamosan az al-Kaidának.
A tálibokat egy ideig békén hagyták, de ennek a látszólagos fegyverszünetnek vége szakadt: az afganisztáni ISIS-sejt főparancsnoka hivatalosan is hadat üzent az afganisztáni táliboknak, azzal vádolva őket, hogy „hipokriták és tekfírek (hitetlenek), akik már régóta elárulták az iszlámot”. Azóta már
nem egy súlyos összecsapásra, tálibok ellen végrehajtott öngyilkos merényletre és véres leszámolásra is sor került Afganisztánban.
A tálibok már eddig is aggódva – és nem kevés irigységgel – szemlélték azt, hogy az ISIS népszerűségre az ő rovásukra nőtt meg a közép-ázsiai országban, ezáltal egyre kevesebben csatlakoznak hozzájuk, miközben az „Iszlám Állam” folyamatosan ráteszi a kezét a mákültetvényeikre, így egyre nagyobb szerepet hasítanak ki a kábítószerkereskedelemből.
Visszatérve az amerikai elnök beszédére, Trump többször hangsúlyozta, hogy az amerikaiak már belefáradtak az afganisztáni projekt támogatásába. Az Egyesült Államok hiába költött dollármilliárdokat az adófizetők pénzéből, még mindig kevés a kézzel fogható eredmény és Afganisztánt egy „költségvetési fekete lyuknak” számít a szemükben.
Még mielőtt az amerikai elnök ismertette volna az új Afganisztán-stratégiát, már több olyan hír is felbukkant az amerikai médiában, amely azt engedte sejtetni, hogy ezen a téren Washington hamarosan meghúzza a nadrágszíjat. Mattis védelmi miniszter júliusban éles szavakkal illette Pentagon túl nagy kiadásait, mint például azt, amikor
28 millió dollárért készítettek egyenruhákat az afgán hadsereg és biztonsági erők számára.
Csakhogy, mint a leszállításkor kiderült a ruhákat ugyanis zöldes-barna álcafestékkel festették le, ami nem éppen előnyös a hegyvidéki-sivatagos környezetben, miközben Afganisztán alig két százalékát borítják csak erdők.
Továbbá egy augusztusi kongresszusi jelentésből kiderült, hogy a Pentagon közel félmilliárd dollárt pazarolt el az afganisztáni kémprogramba, mivel mindössze csak pár afgánt sikerült kiképezni, akiknek hatékonysága, befolyása vagy felkészültsége semmiféle pozitív eredménnyel nem járt. Mindezek tükrében Trump úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államoknak már nem kell többé szerepet vállalnia Afganisztán fejlesztésében és egyben tartásában, ezt a veszteségesnek gondolt és komoly biztonsági kockázatokkal járó feladatot inkább más országokra bízza. Legelőször valószínűleg úgy tűnhet, hogy egyetlen jelentkező sem akadhat Washington helyébe, ám közelebbről megvizsgálva a régióban történő eseményeket korántsincs így. Pont ellenkezőleg:
Afganisztánért olyan kiélezett versenyt folytatnak más államok, amilyenre utoljára a 19. század végén volt példa.
Amerikai kiképzők oktatják az afgán hadsereg katonáit. A kép forrása: Air Force.
A Sárkány figyelme…
Afganisztán, bár szegény ország, ahol a belpolitikai helyzet maga a megtestesült káosz, az elhelyezkedése miatt már régóta a nagyhatalmak és a regionális erős középhatalmak érdekeltségének és figyelmének a fókuszában van. Afganisztán 2012-ben megfigyelői státuszt kapott a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO), amely Oroszország, Kína és a közép-ázsiai országok által létrehozott integrációs szervezet, és amelynek teljes jogú tagja India és Pakisztán, miközben más fontos ázsiai országok megfigyelők (Irán) a szervezetben, vagy dialógus partnerségi (Törökország) viszonyban állnak vele.
Azóta Moszkvában és Pekingben is felértékelődött Kabul szerepe, igaz, teljesen más okok miatt. Kína 2002 és 2010 között körülbelül 205, 3 millió dollárnyi segélyt adott Afganisztánnak. A kínai tőkéből épült meg a kabuli és parvani állami kórház; 800 afgán biztonsági tisztet képeztek ki Kína területén; valamint Kínában az afgán árukra kivetett vámok 95 százalékát eltörölték. Peking számára
Afganisztán mind geopolitikai, mind biztonságpolitikai aspektusból fontos szereppel bír:
habár Kínát és Afganisztánt között csupán egy 350 kilométeres hosszúságú, de 15-65 kilométeres széles korridor köti össze, mégis ezen ezrével szivárognak át – vagy egyes esetben visszatérnek – az ujgur és hui (muszlin han kínaiak) fegyveresek, akik Irakban és Szíriában harcolnak az ISIS vagy más terrorszervet oldalán.
Másodszor pedig Afganisztán fontos szerepet tölt be az Egy Övezet, Egy Út (One Belt, One Road – OBOR) elképzelés, ami a Selyemút 2.0-t, vagyis Kínát és Nyugat-Európát összekötő útvonalban. Persze a kínai vezetés tisztában van az országban uralkodó állapotokkal, ezért az Új Selyemút hivatalosan „kikerüli” Afganisztánt és mindössze 100 milliárd dollárnyi összeggel ruházott be az ország úthálózatába, de attól viszont tartanak, hogyha nem segítik az afgán állam fennmaradását, akkor a terroristaszervezetek és a zűrzavar tovább terjed a szomszédos Pakisztánra és közép-ázsiai országokra, ahova Kína már több száz milliárd dollárral fektetett be az infrastruktúra-fejlesztésbe, földgáz-és kőolajiparba, illetve az OBOR kiépítésébe.
Asraf Gáni és Vlagyimir Putyin találkozója UFA-ban 2015-ben. A kép forrása: wikimedia.
…és a Medve ölelő szorításában
Oroszország szerepe Afganisztánban már egy fokkal árnyaltabb, és bizonyos szempontból izgalmasabb. Tudvalevő, hogy az afgánoknak nincsenek kellemes emlékeik a Szovjetunió 1979 és 1989 közötti intervenciójával kapcsolatban, amely miatt a két kormány évtizedekig mégcsak köszönő viszonyban sem volt egymással. Ugyanúgy a 21. század elején
Vlagyimir Putyin támogatta az Egyesült Államok és a NATO afganisztáni hadműveleteit, ideiglenes hozzáférést biztosítva nekik a közép-ázsiai ország bázisokon.
Az amerikai jelenlét és túlzott befolyás miatt az afgán kormányokkal fenntartott kapcsolat gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Csakhogy miután 2014-ben az ISAF (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő) felhagyott a katonai hadműveleteivel és csökkent az afgán kormánynak nyújtott nyugati segítség nagysága, megváltozott a helyzet és a korábbi ellenségek hirtelen közeledni kezdtek el egymáshoz.
Talán túl gyorsan is: idén Moszkva kézifegyverekkel (legutóbb 10 000 Kalasnyikovval) látta el az afgán hadsereget, orosz üzletemberek mintegy 150 afganisztáni projektbe fektettek be, és és újranyitottak az orosz konzulátusokat és a kulturális intézményeket is. Az orosz diplomácia sikeresen kezdett el közvetíteni a tálibok és az afgán között, és idén tavasszal már egy békekonferenciát is tető alá hozott, amelyen az Egyesült Államokon kívül minden regionális szereplő és komoly befolyással rendelkező tálib csoport jelen volt.
Még akkor is, ha nem sikerült ezen a rendezvényen semmiféle áttörést elérni, rámutatott arra, hogy Oroszország ismét megkerülhetetlen tényezővé vált Afganisztánban, méghozzá úgy, hogy maga Kabul „hívta meg” őket az országba. Ahogyan egy Afganisztán-elemző találóan megjegyezte:
„ma már az oroszok sokkal nagyobb biztonságban és testőrök sétálhatnak végig az utcán, mint a nyugati állampolgárok”
A Kreml számára az afgán kapcsolatok javításának megvannak a maguk előnyei: a tálibokkal való megegyezéssel igyekeznek csökkenteni a kábítószerkereskedelmet, Afganisztánból származik szinte a teljes orosz heroinpiac. Továbbá az afgán kormányerők és tálibok lefoglalják az ISIS-t, így ezek a harcosok az afgán hegyekben maradnak, nem pedig Szíriába, Közép-Ázsiába, vagy akár Oroszország területére (Csecsenföld, Dagesztán) utaznak, hogy itt harcoljanak a helyi kormányok és az orosz csapatok ellen ellen.
Sőt, ami igazán csábító lehetőséget kínál Moszkva számára, hogy a tálibokkal való kapcsolat erősítésével újabb nyomást lehet gyakorolni Nyugatra, így már az oroszok nemcsak Szíriában vagy Ukrajnában foglalnák le a figyelmüket és erőforrásaikat, hanem Afganisztánban is.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újra megerősítette: párbeszédre törekszenek az Egyesült Államokkal, de nem hagyják figyelmen kívül, hogy Washington jobban kedveli a szóló breakdance-t mint a tangót, amelyhez partner is kell.
Az orosz diplomácia vezetője a külügyi akadémia évnyitóján mondott beszédet Moszkvában. Közölte:
Oroszország válaszolni fog arra az újabb szankcióra, hogy az USA bezáratta San Francisco-i konzulátusát.
Az amerikaiak csak az utolsó pillanatban tájékoztattak bennünket erről – fejezte ki neheztelését a veterán orosz diplomata.
Mivel indokolta Washington az újabb oroszellenes szankciót? Azzal, hogy korábban Oroszország 455 főben állapította meg az amerikai diplomáciai képviseletek létszámát.Ezt egyébként Trump megköszönte…
Emiatt az USA átmenetileg fel is függesztette a vízumok kiadását Oroszországban. Ezenkívül közölte:
a jövőben csakis Moszkvában ad ki vízumokat.
Ez súlyos csapás a hatalmas területű Oroszországban, ahol korábban Szentpéterváron, Jekatyerinburgban és Vlagyivosztokban is lehetett amerikai vízumért folyamodni.
Ez a kis diplomáciai háborúskodás amiatt alakult ki Washington és Moszkva között, mert az Egyesült Államokban a kémelhárítás megállapította: orosz hackerek beavatkoztak az amerikai választási harcba 2016-ban, méghozzá Donald Trump oldalán. Washingtonban most is több vizsgálat folyik, hogy megállapítsák: milyen volt Trump kampánycsapatának a kapcsolata a washingtoni orosz nagykövetséggel.
John Tefft távozó nagykövet a háború elkerülését célzó, ugyanakkor tompának bizonyult eszközként minősítette az Egyesült Államok Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankcióit.
A nagykövet az MTI tudósítása szerint az Eho Moszkvi rádiónak nyilatkozott. Azt mondta:
„Úgy tűnik nekem, hogy a szankciók tompa eszköznek bizonyultak. Ez nem kérdéses, ezt mindenki megérti.”
De azt is mondta: a Krím elcsatolása után Barack Obama kormányzata előtt az a kérdés volt, hogy akarnak-e háborút Oroszország ellen. Szerinte a szankciókra szükség volt, hogy megmutassák: az USA nem ért egyet a nemzetközi jog megsértésével. A friss szankciós törvényről pedig azt mondta: azt
az amerikai elnökválasztási rendszer elleni kibertámadások váltották ki.
Szerinte az Egyesült Államok a 90-es évek eleje óta igyekezett Oroszország barátjává válni, és most is ezt szeretné elérni. Az orosz belügyekbe való amerikai beavatkozás ügyét feszegető kérdésre azt válaszolta, hogy „az Egyesült Államok a demokratikus rendszert, nem pedig az egyes jelölteket támogatja”.
Arról is beszélt, hogy
az Egyesült Államok továbbra is azt kívánja, hogy se az Aszad-rezsim, se Irán ne legyen jelen többé Szíriában.
Tefft nem tud arról, hogy diplomáciai csatornákon újabb telefonbeszélgetést készítenének elő Trump és Putyin között.
Tefft utódja egyébként Jon Huntsman volt utah-i kormányzó, pekingi nagykövet és republikánus elnökjelölt-aspiráns lehet, amennyiben a szenátus is megerősíti kinevezését.
Donald Trump kampánycsapatának képviselői találkozót akartak tavaly szervezni Vlagyimir Putyinnal.
A CNN információi szerint Rick Dearborn, aki akkor Trump tanácsadója volt, most pedig a Fehér Ház helyettes kabinetfőnöke, e-mailt írt erről a kampánystábnak. A levélben Dearborn egy férfire utal, aki ezt a találkozót szervezné, de a nevét nem írja le.
Trump egy másik kampánytanácsadója, George Papadopoulos tavaly márciusban már egyébként hasonló e-mailt írt a stábnak, majd miután nem járt sikerrel, többször is próbálkozott. Áprilisban például azt írta:
„Putyin majd akkor találkozik a Trump-stábbal, amikor eljött az ideje”.
Dearborn volt az egyik szervezője Trump tavaly áprilisi, előválasztási beszédének, amelyen az orosz nagykövet is részt vett. Az e-mailt tavaly júniusban írta, vagyis körülbelül akkor, amikor Trump fia és veje Paul Manafort akkori kampányfőnök társaságában oroszokkal találkozott, amiről később többféle magyarázattal álltak elő.
A Trump-kampánystáb oroszokkal való kapcsolatát, és azt, hogy az oroszok mennyire avatkoztak be a tavalyi elnökválasztásba, kongresszusi bizottság és Robert Mueller különleges ügyész is vizsgálja.
A CNN-nek Dearborn nem reagált a hírre. Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője annyit mondott:
nem kommentálnak olyan dokumentumokat, amelyek valószínűleg kiszivárogtatás útján kerültek a sajtóhoz.
Az amerikai-orosz kapcsolatok mélypontján olyan diplomatát küld Moszkva Washingtonba, aki szerepel az EU feketelistáján.
Anatolij Antonov az Európai Unió és Kanada szerint fontos szerepet játszott abban, hogy Oroszország annektálta a Krím félszigetet 2014-ben. Emiatt feketelistára tették: nem léphet be az EU-ba! Kanada hasonlóképp döntött. Az USA valamiért nem. Putyin elnök most ezt a 62 éves diplomatát küldi Washingtonba, ahol Oroszország megítélése a mélypontra süllyedt. Épp most jelentette be az USA moszkvai nagykövetsége: egyelőre nem adnak ki vízumot! Az ok: Putyin elnök drasztikusan csökkentette a diplomáciai alkalmazottak számát. Az USA szankciókat alkalmazott Oroszország ellen amiatt, hogy orosz hackerek beavatkoztak a választási kampányba az Egyesült Államokban.
A távozó orosz nagykövetet az amerikai sajtó csak úgy emlegeti, hogy „kémfőnök”.
Mit lehet tudni a kijelölt utódról?
Anatolij Antonov Moszkvában az IMO-n végzett és harminc éves diplomata múltja van. A katonai kérdések szakértőjének számít. Ő vezette az orosz delegációt azon a tárgyalás sorozaton, melyen a konvencionális erők egyensúlyáról folytak Bécsben. Hosszas viták után nem jutottak sehova. Sikeresebbnek bizonyultak a nukleáris tárgyalások: Oroszország és az USA aláírta az új START egyezményt. Ez 1500 nukleáris robbanófejben maximálja az atomfegyvereket mindkét oldalon.
Ezt az egyezményt még nem mondták fel, de Trump többször kijelentette, hogy szerinte nem felel meg az USA nemzeti érdekének. Putyin tavaly felmondta a közös nukleáris együttműködési programot. Anatolij Antonov a külügyből átkerült a hadügybe. Hadügyminiszter helyettesként ő vett részt orosz részről a szíriai válságban. Az orosz légierő intenzíven támadta Asszad elnök ellenségeit. Eközben egy orosz harci gépet a törökök lelőttek – valószínűleg az USA biztatására.
Putyin a legélesebben reagált. Antonov pedig azt a feladatot kapta: járassa le Erdogan elnököt.
Moszkvában egy nemzetközi sajtóértekezleten azzal vádolta meg Erdogan török elnököt és fiát, hogy nagy olaj üzleteket bonyolítanak le az Iszlám állammal! A két ország viszonya a mélypontra került, Oroszország ankarai nagykövetét meggyilkolták. Aztán változott a helyzet: Erdogan elnök bocsánatot kért és a két szomszédos ország kibékült. Ilyen háttérrel érkezik Washingtonba Oroszország új nagykövete. Ha fogadják…
1000 milliárd dollár – ennyire becsülte az orosz elit külföldi off-shore számlákon őrzött vagyonát Putyin gazdasági tanácsadója. Ez az összeg sosem tér vissza Oroszországba – állítja Szergej Galzijev, aki Putyinnak és csapatának a külföldi pénzeit mozgatja.
Nagyjából hasonló eredményre jut a híres francia közgazdász, Thomas Piketty és két társa, akik közös munkájukban a társadalmi egyenlőtlenséget vizsgálják Oroszországban. Piketty korábban ugyanezt a fejlett nyugati államokban vizsgálta meg és arra a következtetésre jutott, hogy a globalizáció következtében a bérből és fizetésből élők helyzete nem javult az elmúlt évtizedekben Észak Amerikában és Nyugat Európában. A tőkejövedelmek viszont gyorsan nőttek és ennek következménye az, hogy
a társadalmi egyenlőtlenség ma jóval nagyobb a fejlett államokban mint a globalizációt megelőző időszakban.
Oroszország helyzete ebből a szempontból más- állapítja meg Thomas Piketty és két szerző társa /Filip Novokmet és Gabriel Zucman/. A Szovjetunió ugyanis egészen más elosztási rendszerrel működött, mint a Nyugat. A Bloomberg kritikusa, aki élt a Szovjetunióban megjegyzi: a szerzők a szovjet statisztikai adatokkal dolgoznak, és ezek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Annál érdekesebb viszont a rendszerváltás utáni helyzet elemzése. A szerzők az adózás számait összegzik és megállapítják:
hallatlan méretű lopás zajlott le Oroszországban a kilencvenes években a nyugati bankok részvételével.
Dollár milliárdok kerültek külföldre a privatizáció következtében és Nyugaton ezt nem vizsgálta senki! Piketty és két társa szerint 2015-ben az off-shore számlákon őrzött orosz vagyon értéke megfelelt a nemzeti jövedelem 75%-nak! Minthogy Glazijev korábban ismertetett aránya 78% – ez meglehetősen jó becslésnek tűnik.
Ha tehát a Nyugat le akar sújtani Putyinra és az orosz elitre, akkor ezt a hatalmas vagyont kellene vizsgálnia és zár alá vennie!
– javasolja Piketty és két társa. A szankciók ugyanis, melyek Oroszországot sújtják elsősorban a népet érintik, az elitet sokkal kevésbé.
Mit szól mindehhez Oroszország népe, amely oly sokat szenvedett a cárok és a bolsevikok alatt? Piketty és szerzőtársai úgy vélik, hogy amíg Putyin és csapata képes lesz arra, hogy garantálja a jelenlegi életszínvonalat és a nép előtt igazolja azt, hogy Oroszország érdekében cselekszik, addig a rendszer szilárd marad. Csakhogy az alacsony olajár kérdésessé teszi az egész konstrukciót. Oroszország gazdasága stagnál, de közben az off-shore számlákon egyre növekszik az orosz elit vagyona. És emlékezzünk arra, hogy mit mondott Putyin elnök pénzügyi tanácsadója: ezek a dollár milliárdok sohasem jönnek vissza Oroszországba!
Mire alapozza e kétségkívül frappáns véleményt Vlagyimir Csizsov, aki Oroszország nagykövete az EU mellett Brüsszelben?
Három tényezőt említ az orosz diplomata, aki a Szputnyik rádiónak nyilatkozott. Az első és a második azzal kapcsolatos, hogy a cseppfolyós földgáz szállítási speciális kikötőket igényel. Ilyenből pedig kevés van. Az USA-ban jelenleg csak egyetlenegy működik Louisiana államban. Igaz – ismeri el Csizsov nagykövet – 12 speciális kikötő építése várható az Egyesült Államok különböző részein, dehát ehhez idő kell.
Az orosz diplomata feltehetően a hazai körülményekre gondol: Oroszországban a tempó még mindig meglehetősen lassú. De nem így Amerikában: Trump elnök, amikor Varsóban járt már
konkrét üzleti ajánlattal fordult a közép és kelet-európai egykori szocialista országok vezetőihez.
Akik közül a lengyelek és a baltiak nem is titkolták: mielőbb szabadulni kívánnak a nagy orosz gázfüggéstől. A cseppfolyós földgáz fogadására alkalmas kikötők száma nagyon gyorsan megnövekedhet az óceán mindkét partján, ha mindenki üzletet lát benne.
De persze nemcsak a pénzről van szó:
az energiafüggés erős kártya Moszkva kezében, ha Közép és Kelet Európa egykori szocialista államaival tárgyal.
Pótolhatja-e az amerikai földgáz az oroszt Európában? Csizsov nagykövet döntő érve az, hogy az amerikaiaknak egészen egyszerűen nincsen elég palagázuk ehhez. Orosz számítás szerint még hosszú ideig pótolhatatlan lesz a Gazprom által szállított hatalmas mennyiség.
Jelenleg az EU földgáz importjának a 13%-a származik a külföldi cseppfolyós földgázból. A Gazprom részesedése viszont 34%. Norvégia is többet szállít: 24%-ot. Ezenkívül ott van még Algéria 11%-kal.
A Gazprom közzétette a legfrissebb adatokat arról, hogy
Magyarország, Szerbia és Törökország jelentős mértékben fokozta földgáz importját Oroszországból.
Szerbia 40%-al, Törökország és Magyarország 22%-al növelte az orosz földgáz behozatalát idén. Ezek az országok tehát hosszú távon is az orosz földgázra alapozzák energiaterveiket nem úgy mint Lengyelország vagy a balti államok.
Trump elnök viszont szereti keverni a politikát az üzlettel. Megüzenheti azt is a NATO szövetségeseknek, hogy olyan időkben amikor fokozódik az észak-atlanti szervezet és Moszkva szembenállása, akkor célszerű csökkenteni a függést az orosz földgáztól. „A jó NATO-tag amerikai cseppfolyós földgázt vesz!”- lehet ilyen jelszava is Donald Trumpnak, és akkor nagyon gyorsan kiderülhet: az amerikai földgáz mégiscsak pótolhatja az oroszt az Európai Unióban.
Donald Trump azt mondta, így legalább kevesebb embernek kell fizetést adni.
755 amerikai diplomatát utasított ki Oroszország az ott dolgozó 1200-ból, válaszul a szankciókra. Ezt Vlagyimir Putyin még július 30-án rendelte, Trump azóta nem szólalt meg az ügyben.
„Nagyon hálás vagyok, hogy elküldött ennyi embert, mert így legalább kevesebbnek kell fizetést adnunk.”
Azt is mondta, hogy nincs ok arra, hogy ők valaha is visszamenjenek.
Ezzel egyébként Trump ellentmondott saját külügyminisztériumának is, hiszen az ő közleményük szerint a kiutasítás „sajnálatos esemény” volt. Trump mostani kijelentésére nem reagáltak. Nicholas Burns, a Harvard egyetem professzora, aki George W. Bush elnöksége alatt a külügyminisztérium harmadik embere volt, groteszknek nevezte Trump kijelentését.
Putyin és Trump a G20 csúcson Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat pool/Mihail Klimentyev
Azt, hogy az oroszok mennyire és hogyan avatkoztak be a tavalyi amerikai elnökválasztásba (ami miatt a szankciókat is hozták), több kongresszusi bizottság és Robert Mueller különleges ügyész is vizsgálja.
Azt is vizsgálják, hogy Trump kampánycsapatának milyen kapcsolatai voltak az oroszokkal.
Volt kampányfőnökénél az FBI már házkutatást is tartott. Trump most erről is beszélt, azt mondta, meglepődött, és szerinte a házkutatás egy „erős jel” volt. Azt is mondta, még nem gondolkodott azon, hogy kirúgja Muellert, ahogy ezt tette James Comey FBI-igazgatóval májusban.
Azzal, hogy Ukrajna leépítette az orosz és úgy általában a posztszovjet piacát, hatalmas gazdasági veszteségeket szenved el, amin az Európai Unióval megkötött szabadkereskedelmi megállapodás sem sokat enyhít. A mindent átszövő oroszellenesség miatt az ország sok esetben saját maga alatt vágja a fát – írja Nemes István a kárpátaljai KárpátInfóban.
Vszevolod Sztepanyuk jegyzett ukrán gazdasági elemző biztos abban, országa képtelen lesz betörni az EU piacaira. Ismertetése alapján
2014-hez képest dollárban mérve a felére zuhant vissza az ukrán gazdaság teljesítménye.
Ezt támasztja alá az a paradox helyzet is, hogy miközben tavaly 28 százalékkal emelkedett az export terjedelme, a GDP mértéke mégis csupán 2 százalékkal bővült. A kialakult helyzetért a gazdasági szakértő a kijevi kormányt is hibáztatja, amiért túlságosan könnyen lemondott nemcsak az orosz, de úgy általában a posztszovjet térség felvevőhelyeiről. Márpedig ez a gazdaság csökkenéséhez, az életszínvonal további eséséhez vezet, ami tovább fogja erősíteni az elvándorlási hullámot.
Már így is 5-8 millió ukrán dolgozik külföldön.
Mindezek alapján, a KárpátInfó szemleírója szerint, megállapítható:
igen hátrányos Ukrajnára nézve az oroszokkal szembeni háborúskodás, beleértve a kereskedelmi vonalat is.
De ez elmondható persze úgy általában az egész Európai Unió–Oroszország kapcsolatokat illetően is, ami mögött ugyebár megint csak a Kijev és Moszkva közötti, szűnni nem akaró pengeváltások állnak.
A napokban pedig volt szerencsénk újabb ízelítőt kapni az értelmes határokon már rég túlnövő oroszellenes hisztériából. Hiszen mi másnak is nevezhetnénk azt, hogy egy krími zenei fesztiválon való részvételért az ukrán hatóságok, ha tudnák, azonnal börtönre ítélnék az ismert Scooter zenészbanda tagjait. Ezzel Ukrajna csak saját magát nevetteti ki…
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
