Kezdőlap Címkék Oroszország

Címke: Oroszország

Újabb magánbankot mentett meg a Nemzeti Bank Oroszországban

0

Egy hónapon belül ez már a második magánbank, melyet az állam ment meg Oroszországban. De vajon miért államosítják Oroszország magánbankjait, melyekre nem vonatkoznak az USA és az EU szankciók?

A B&N bank a tizenkettedik legnagyobb hitelezője volt az orosz gazdaságnak. A bank, mely egy oligarcha, Mihail Gucserjev birodalmához tartozott, fúziót hajtott végre az MDM bankkal, amelyik az egyik legnagyobb hitelezője volt az orosz piacnak. A fúzió 2016-ban ment végbe és mint hamarosan kiderült: alaposan alábecsülték a rosszul teljesítő hitelek számát. Az ügyfeleknek nincs miért aggódniuk- hangsúlyozta a bankigazgató tanácsának elnöke, Jevgenyij Davidovics.

Egy hónapon belül ez már a második magánbank, melyet az állam ment meg Oroszországban.

De vajon miért államosítják Oroszország magánbankjait, melyekre nem vonatkoznak az USA és az EU szankciók ?

Oroszország négy legnagyobb bankja ugyanis állami kézben van, és emiatt külföldi szankciók sújtják őket.

Ugyanígy külföldi szankciók jelezték az energia óriásoknak, hogy a finanszírozásuk már távolról sem problémamentes. Itt jött a képbe az agresszíven nyomuló Otkritie bank csoport, melyet egy hónapja államosították és amelynek Vagyim Beljajev egy minden hájjal megkent ravasz oligarcha volt a fő mozgatója. Bajban a Rosznyeft, melyet Igor Szecsin, Putyin elnök jó cimborája irányít? Semmi gond! A Rosznyeft kibocsátott egy óriási kötvény csomagot 625 milliárd rubel értékben / ez az akkori árfolyamon 10,8 milliárd dollárt jelentett/. Az Otkritie, melyet az állami bankokkal ellentétben nem sújtottak külföldi szankciók, megvásárolta az egészet! Miből? Abból, hogy óriási dollár hitelt vett fel az Orosz Nemzeti Bankból vagyis az orosz devizakészlet terhére. Így mindenki jól járt: a Rosznyeft pénzügyi problémái megoldódtak, és Oroszország hatalmas deviza készlete fedezte a kissé kockázatos ügyletet. Hasonló módon oldották meg Oroszország államadósságának visszafizetését. Ezzel az egész Putyin rendszer eldicsekedett, de azt nem hangsúlyozták túl, hogy mindebben egy magánbank volt a segítségükre.

Csakhogy az agresszíven terjeszkedő Otkritie maga is pénzügyi válságba került: 9 milliárd dollárt veszített az elmúlt két hónapban!

Putyin döntött, és ez a bank is állami kézbe került.

Meghagyták azért a kisebbségi részvényeseknek, így Vagyim Beljajevnek, a 25%-ot, talán eddigi bokros érdemeik elismeréseképpen. De ezentúl az Otkritie is állami banknak számít, és így aligha kerülheti el a szankciókat. Az állami mentőcsomag pedig végül is 6,9 milliárd dollárba kerülhet – ez pedig rekord az ország gazdasági történetében. Oroszországban tavaly az év elején még 733 bank működött, jelenleg már csak 537 maradt talpon. Az állam nyomul előre a bank szektorban is. Pedig önmagában a pénzügyi helyzet ezt nem indokolja – írja a Bloomberg hírügynökség tudósítója. A Világbank szerint a rossz hitelek aránya 10% az bank szférában. Ennél rosszabb a helyzet Itáliában, Portugáliában vagy Írországban. A magánszférának nagy szerepe volt abban, hogy Oroszország talpon maradt a nagy pénzügyi válság és az olajárcsökkenés valamint a szankciók után. Akkor miért az államosítás? Putyin környezetében valószínűleg úgy döntöttek, hogy az a biztos, ami a mi kezünkben van. Az orosz állam részesedése a GDP- ben 35% 2005-ben amikor Putyin még liberális gazdasági elveket vallott. Most 70% körül van ez az arány. Ez veszélyesen sok. Ezzel Putyin környezetében is tisztában vannak. Ezért is bízták meg a fiatal gazdasági minisztert egy reform program megtervezésével. Ennek a lényege az, hogy ne az állami bürokraták hanem a magáncégek menedzserei döntsenek arról, hogy mibe fektetik be a nagy pénzeket Oroszországban. De hát ezek csak tervek, a tények azt mutatják: az állami bürokratáknak egyre nagyobb szerep jut hiszen most már Oroszország legnagyobb magánbankja után egy második magánbank is az ő kezükbe került. Miután a négy legnagyobb bank már eddig is az államé volt, így Putyin elnök immár elmondhatja: a pénzügyi szféra is csaknem teljesen állami ellenőrzés alá került Oroszországban.

Ezért akarja Vlagyimir Putyin megosztani az Európai Uniót

Az orosz elnöknek évek óta egyértelmű célja, hogy megossza, és így gyengítse az Európai Uniót. Ebben partnerei is vannak az európai politikusok között: a szélsőjobboldali Marine Le Pentől a német populista AfD-n keresztül a lengyel és a magyar kormánypártig. Pedig Putyin politikai pályafutásának kezdetén még kifejezetten barátságos volt a „Nyugattal” és az Európai Unióval. Ez a helyzet azonban néhány éven belül megváltozott, majd átmeneti javulás után az orosz-uniós viszony az utóbbi években mélypontra jutott. Ebben, ahogy több mint egy évtizeddel ezelőtt, most is szerepe volt Ukrajnának.

Szinusz-görbeként írhatók le az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai Anton Barbasin, a varsói Lengyel-Orosz Megértés és Párbeszéd Központ (amit nem szabad összekeverni a hasonló nevű, moszkvai szervezettel, amely inkább orosz propagandacélokat szolgál) elemzője. Újságíróknak tartott előadásán Varsóban arról beszélt, hogy a kétezres évek elején, vagyis nem sokkal azután, hogy Putyin átvette Borisz Jelcintől az elnöki posztot, még

kifejezetten nyitott volt Európa felé.

2001-ben, a Bundestagban például arról beszélt, hogy támogatják az európai integrációt, és bíznak benne, hogy sikeres lesz. Barbasin szerint akkoriban

egyértelműen az „Oroszország Európa része” gondolat volt meghatározó,

és az együttműködésen volt a hangsúly.

Az amerikaiakkal is más volt a viszonya: a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után támogatta az afganisztáni háborút, még azt is megengedte, hogy az USA közép-ázsiai katonai bázisokat használjon – vagyis, hogy behatoljon az orosz érdekszférába.

Az iraki háború az amerikaiakkal való kapcsolatban némi törést jelentett, az európaiakkal valóban viszont nem, hiszen azt a franciák és a németek ugyanúgy ellenezték, mint az oroszok. Ez további együttműködést vetített előre. Ahogy Barbasin fogalmazott:

2004 végén azonban jött az ukrajnai forradalom.

Oroszországban elterjedt volt az a nézet, hogy a Nyugat provokálta ki a forradalmat, hogy gyengítse az orosz befolyási övezetet. Nagyjából ekkoriban változott Oroszországban a civil szervezetek és a média helyzete is – Putyin egyértelműen csalódott a Nyugatban.

A „narancsos forradalom” Forrás: Wikimedia Commons

Ezután pedig a jöttek a sorozatos, az olajjal és a gázellátással kapcsolatos botrányok, amelyek még inkább aláásták a kölcsönös bizalmat, de Barbasin szerint a két fél még ekkor sem látott fenyegetést a másikban.

Az amerikaiakkal viszont drámaian romlott a viszony.

Híres, 2007-es müncheni beszédében Putyin az USÁ-t vádolta azzal, hogy aláássa a globális biztonságot. Sok elemző ezután már-már az újabb hidegháborútól tartott.

A hírhedtté vált müncheni beszéd
Fotó: MTI/EPA/Matthias Schrader

Ennek ellenére, amikor felmerült, hogy Grúziát és Ukrajnát is felveszik a NATO-ba, ezt az oroszok ugyan ellenezték, de nem ez volt a legfontosabb problémájuk.

Sokkal inkább az, hogy

az orosz gazdaság nagyban függött Európától.

A külkereskedelmi kapcsolatok több mint fele ugyanis oda irányult. Ezért Oroszország elkezdett más megoldásokon gondolkodni: ennek eredményeként 2009 júniusában Jekatyerinburgban találkozott Brazília, India, Kína és Oroszország államfője, a később csatlakozó Dél-Afrikával létrejött a BRICS-csoport, amelynek kezdetben elsősorban gazdasági szerepet szántak.

Ekkor azonban már nem Putyin volt az elnök, hanem Dimitrij Medvegyev – bár Putyin sem tűnt el, hiszen ő lett a miniszterelnök.

Medvegyev elnöksége a grúziai háborúval indult.

Ennek a hatása azonban Oroszország Nyugattal való kapcsolataira kisebb volt, mint ahogy várni lehetett. Anton Barbasin szerint

„öt napig tartott a háború, és utána öt hónapig foglalkoztak vele”.

A francia elnök, Sarkozy ugyanis inkább az üzleti kapcsolatok élénkítését szorgalmazta, Barack Obama pedig Oroszországgal szemben a kapcsolatok újraindításának politikáját hirdette meg.

A grúziai háborút hamar elnézték
Forrás: Wikimedia Commons

Medvegyev elnökségét leginkább ezek a gondolatok határozták meg. Egyre több szerződést kötöttek az Európai Unióval, főleg német befektetésből érkezett sok az országba, modernizálni kezdték a gazdaságot, WTO-tagságról beszéltek (2012-ben be is következett), mindenki optimista volt.

Egészen a líbiai válságig.

Oroszország ellenezte a beavatkozást, amikor pedig az mégis megtörtént, Putyin úgy gondolta, hogy Medvegyevet átverték (Barbasin szerint ez is az oka annak, hogy Szíriában egyáltalán nem hajlandó engedni).

Ekkor kezdtek el gyanakodva tekinteni az EU Keleti Partnerség programjára is, amelyet az Unió 2009-ben hirdetett meg, Ukrajnát, Moldovát, Fehéroroszországot, Grúziát, Azerbajdzsánt és Örményországot érinti.

Vagyis az orosz érdekszférát.

Az európai uniós kommunikációban hangsúlyos volt, hogy ez nem az oroszokkal szembeni ellenséges lépés, de már az elindítására azzal válaszoltak, hogy megalakították az Eurázsiai Vámuniót, amelybe Oroszországon kívül Fehéroroszország és Kazahsztán lépett be (majd évekkel később Örményország).

Tudták azonban, hogy ennek a szervezetnek gazdaságilag csak akkor van valódi értelme, ha Ukrajna is csatlakozik. És bár kezdetben inkább csak az együttműködés gazdasági oldaláról beszéltek, a kapcsolatok újbóli romlásával a politikai vonal is előtérbe került.

2012-ben aztán Putyin visszavette az elnöki posztot.

Barbasin szerint ez újabb fordulópontot jelentett, innentől kezdve nem nagyon volt szó az EU és Oroszország együttműködéséről.

Visszavette, amit átadott
Fotó: MTI/EPA/Elnöki sajtószolgálat/Jekatyerina Stukina

Putyin egyfajta „konzervatív forradalmat” kezdett, a „hagyományos értékeket” kezdte el hirdetni a „nyugati liberalizmussal” szemben (ezzel hamar követőkre is talált más országokban). Ekkorra

az Oroszországnak semmi köze az Európai Unióhoz, teljesen különbözik tőle elv vált elsődlegessé.

Oroszország elkezdett a Kelet, elsősorban Kína felé fordulni gazdaságilag, de ez nem hozott túl sok sikert.

Putyin és Hszi Cin-ping kínai elnök
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/pool/Mihail Klimentyev

A Krím megszállása, majd a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása pedig

mélypontra juttatta a kapcsolatokat.

Ezek után az EU szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ezek Barbasin szerint igenis gondot jelentenek: egyrészt Putyin ezzel sújtott szövetségesei nem tudnak szabadon utazni, és vagyonukhoz sem férhetnek hozzá, másrészt a gazdasági bizonyos területein is nehézséget okoznak. Az orosz „keleti nyitás” ellenére ugyanis a külkereskedelem 42%-a az EU-val zajlik, ráadásul a csökkenés egy része az olajárak eséséből fakad.

Hiába beszélik a másik anyanyelvét, nem értenek egyet
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

Ugyanakkor gazdasági okokból az Unión belül többen is ellenzik a szankciókat – az oroszok ezt próbálják is kihasználni, és persze erősen támogatnak is olyan politikai erőket, akik szintén szankcióellenesek, mint például a német szélsőjobboldali-populista AfD, de minden más erővel is igyekszik megosztani az EU-t.

Ezért is támogatják az unióellenes erőket, túl sok sikert azonban (a brexitet leszámítva, amelyet az álhíripar teljes erővel támogatott) nem tudott eléri: Le Pen nem nyerte meg a választást, sőt, Emmanuel Macron személyében Putyin komoly ellenfélre talált, a holland szélsőjobb nem lett valódi tényező, és ez nem várható az AfD-tól sem.

Maradna a magyar és a lengyel kormánypárt, de Barbasin szerint

az orosz vezetést valójában nem érdeklik a kis európai országok,

mert nem tekintik őket elég erősnek ahhoz, hogy a döntéshozatalt befolyásolják.

Ezért is próbálkoztak Amerikában, arra gondolva, hogy ha az USÁ-val sikerül jó viszonyt kialakítani, akkor ez Európával is könnyebben fog menni. Ezért is tettek mindent, amit tudtak Trump győzelméért, de az utóbbi időben úgy tűnik: nemhogy javul a viszony, hanem egyre jobban romlik.

Így mégis arra van nagyobb esély, hogy az EU-val sikerül „békét” kötni. Ennek jele lehet, hogy Putyin felvetette: elfogadná békefenntartók jelenlétét Kelet-Ukrajnában.

Hiába perelték Raoul Wallenberg rokonai az orosz titkosszolgálatot

0

Elutasította a moszkvai bíróság a Raoul Wallenberg rokonai által az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ellen benyújtott keresetét. Azt akarták elérni, hogy hozzáférhessenek olyan dokumentumokhoz, amelyekből kiderülhet a diplomata sorsa.

Marie Dupuy, Wallenberg unokahúga képviselte a felpereseket, akik azt akarták elérni, hogy cenzúrázatlan formában férhessenek hozzá olyan dokumentumokhoz, amelyekből kiderülhet,

hol és mikor halt meg a Szovjetunióban a svéd diplomata,

aki a holokauszt idején zsidók tízezreinek életét mentette meg Budapesten. Az FSZB jogásza a bíróságon elmondta, hogy az iratok titkosságát 2020 és 2022 között oldják majd fel.

Raoul Wallenberg
Forrás: Wikimedia Commons

Wallenberget a szovjet titkosszolgálatok 1945-ben Budapesten tartóztatták le. További

sorsát nem tudni biztosan;

a legelterjedtebb, egy 1957-es hivatalos jelentésen alapuló verzió szerint 1947-ban a ljubjankai börtönben halt meg. Több állítólagos szemtanú ugyanakkor azt mondta, hogy évekkel ezután is találkozott vele.

Az FSZB jogásza a RIA Novosztyi szerint a bíróságon arra hivatkozott, hogy az igényelt dokumentumokban mások személyi adatai is szerepelnek, ezek pedig a törvény értelmében nem oszthatók meg a Wallenberg-hozzátartozókkal. Mint mondta, a vonatkozó archív anyagokat annak idején az orosz-svéd bizottság rendelkezésére bocsátották és azokat publikálták is.

Dupuy ügyvédje, Ivan Pavlov viszont

cinikusnak nevezte, hogy az FSZB aggódik

az elődei általi üldöztetések áldozatainak magánélete miatt.

A Szolgálat ügyvédje azzal védekezett, hogy

„az FSZB-nek semmi köze az 1945-ös eseményekhez. Mi csak őrizzük ezeket a dokumentumokat.”

Azt is mondta, hogy az FSZB nem utódszervezete a KGB-nek (szovjet Állambiztonsági Bizottságnak), hanem a Kémelhárítási Szolgálatból hozták létre.

Az ügyvéd azt is állította, hogy Wallenberg Ribbentrop német külügyminiszter „felderítői rezidentúrájának vezetője volt Magyarországon”, és ezért tartóztatták le. Állítása szerint

természetes halállal halt meg, amikor a fogva tartási helyéről a krasznogorszki táborba vitték.

A TASZSZ összefoglalója szerint, amelyet az MTI idéz, 1991 szeptemberében Oroszország Svédország rendelkezésére bocsátott öt, a KGB archívumában fellelt, Wallenbergre vonatkozó iratot. Ugyanekkor állították fel a kétoldalú bizottságot is, hogy kiderítsék a diplomata sorsát.

Ezekből az iratokból derült az ki, hogy Wallenberget „Németország javára elkövetett kémkedéssel” gyanúsították, és 1946. február 6-án

hadifogolyként vitték a belbiztonsági minisztérium lubjankai belső börtönébe,

ahol a börtönorvos jelentése szerint 1947. június 17-én halt meg, feltehetően infarktusban.

2000 decemberében az orosz főügyészség rehabilitálta Wallenberget és magyar sofőrjét, Langfelder Vilmost. 2012-ben a svéd külügyminisztérium kérte az oroszokatt, hogy segítsenek megtalálni a diplomatára vonatkozó dokumentumokat. Orosz szakértők akkor azt mondták, hogy

sem kihallgatási jegyzőkönyvek, sem más iratok nem maradtak fenn

a levéltárban, és hogy minden dokumentum, amelyet sikerült fellelni, hozzáférhető.

Az Interfax hírügynökség arról ír, hogy a Wallenberg család és a kutatókból álló Wallenberg Research Initiative nevű csoport tavaly októberben adott át egy hivatalos listát a nyitva maradt kérésékről az orosz hatóságoknak, ám azok ismételten megtagadták a levéltárakhoz való hozzáférést.

Idén márciusban a hozzátartozók három kérvényt intéztek az FSZB-hez, hogy tanulmányozhassák a ljubjankai és a lefortovói börtön 1945 és 1947 közötti időszakra vonatkozó dokumentumainak eredeti példányait,

de ezt is elutasították.

Marie Dupuy ezután kezdeményezett pert annak érdekében, hogy az FSZB-t kötelezzék a hozzáférés biztosítására. Júliusi közleménye szerint az orosz levéltárakban több olyan, konkrétan a diplomata sorsával kapcsolatos iratot őriznek, amelyekhez eddig sem a család képviselőinek, sem független kutatóknak nem volt hozzáférésük.

Wallenberg 1944 júliusától szolgált a budapesti svéd nagykövetség első titkáraként. Ebben a minőségében

ezrével bocsátott ki életmentő menleveleket.

A diplomata az amerikai Háborús Menekültek Bizottságának megbízásából lépett fel a magyarországi üldözöttek védelmében.

Az anyakönyvi adatokat nyilvántartó svéd adóhatóság csak tavaly októberben, vagyis 71 évvel eltűnése után minősítette halottnak Raoul Wallenberget.

Budapesti letartóztatásával kapcsolatban a TASZSZ megemlítette Bengt Jangfeldt svéd történész 2012 megjelentetett Wallenberg-életrajzát, amely szerint amikor a diplomatát őrizetbe vették, 15-20 kilogrammnyi aranyat, valamint nagy mennyiségű készpénzt találtak kocsijának benzintartályában.

„Az oroszok minden bizonnyal abból indultak ki, hogy Wallenberg náci aranyat akart előlük elrejteni. Őrizetbe vételének magyarázata tehát rendkívül banális lehet”

– idézte Jangfeldtet az orosz hírügynökség.

A történész szerint ezek valószínűleg a Wallenberg által megmentett zsidók értéktárgyai lehettek, amelyeket megőrzésre adtak át.

Antiszemita merénylet Moszkvában

0

Molotov koktélt dobtak a Zsidó Szövetség egyik házára az orosz fővárosban. Senki nem sérült meg, de a kár jelentős.

Borisz Gorin a szervezet sajtótitkára elmondta: két Molotov-koktél maradványait találták meg az épületben. A rendőrség azt ígérte, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet.

a biztonsági kamera felvétele

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nemrég Szocsiban találkozott Putyin orosz elnökkel. Bár elsősorban a közel-keleti problémákat vitatták meg, de

szóba került az antiszemitizmus is.

Putyin elnök hangsúlyozta: mindenképp megvédik a zsidó polgárokat, de az Oroszország területén működő fanatikus dzsihádisták szívesen választanak zsidó célpontokat.

Oroszországban jelentős muszlim kisebbség él. A döntő többségük elutasítja a terrorizmust, de Dagesztánban és Csecsenföldön az iszlamista szervezetek számíthatnak a lakosság egy részének csendes támogatására. A csecsen terroristák egy időben célbavették Moszkvát is, de

brutálisan leszámoltak velük.

Jelenleg Csecsenföldön Ramzan Kadirov az úr, akinek családja egykor Moszkva ellen harcolt, de ma Putyin hűséges szövetségese.

Oroszországban élt egykor a világ legnagyobb zsidó közössége. A cár birodalmában született Izrael alapító atyáinak jelentős része. A Szovjetunió bukása után hatalmas aliya alakult ki: ma Izraelben az orosz zsidók jelentős gazdasági és politikai hatalmat képviselnek. Izrael jelenlegi hadügyminisztere, a szélsőjobboldali Avigdor Lieberman is a Szovjetunióban született.

Amerikai-orosz egyeztetés Szíriáról

0

Rex Tillerson amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter telefonon tárgyalt Szíriáról, ahol az oroszok az Aszad-rezsimet, míg az amerikaiak a mérsékelt lázadókat támogatják.

Az amerikai fél kezdeményezte a megbeszélést, mert kiváncsi volt arra: miben is állapodott meg Oroszország, Törökország és Irán Szíriáról. Moszkvai tájékoztatás szerint a megállapodás arról szól, hogy

olyan fegyvermentes zónákat alakítanak ki, amelyek lehetővé teszik a civil lakosság visszaköltözését és a normális élet újrakezdését.

Törökország, Oroszország és Irán rendszeresen egyezteti az elképzeléseit Szíriáról. Utóbbi kettő egyértelműen a rezsimet támogatja, a törökök viszont inkább az ellenfelekkel szimpatizáltak (leszámítva persze a kurdokat).

Erdogan elnök azonban közeledett Oroszországhoz azt követően, hogy a tavalyi sikertelen puccskísérlet során az Egyesült Államokat vádolta meg a kísérlet támogatásával. Azóta

Törökország, Oroszország és Irán haderőinek vezérkari főnökei rendszeresen egyeztetik az elképzeléseiket Szíriáról.

A Hezbollah síita milícia (amely sok országban rajta van a terrorszervezetek listáján, és amelyet szintén Irán támogat) vezetője nemrégiben találkozott Aszaddal Damaszkuszban és utána kijelentette: „megnyertük a háborút”.

Aszad hadserege valóban nyerésre áll a hatodik éve tartó háborúban, amely épp azért robbant ki, hogy megbuktassák a diktátort.

Árusítják a foci vb jegyeit

0

Csütörtökön megkezdődött a jegyárusítás a jövő évi, oroszországi labdarúgó-világbajnokságra. A jegyeket kisorsolják az igénylők között. A külföldiek drágábban jutnak a tiketthez.

A belépőket két ütemben értékesíti a nemzetközi szövetség (FIFA), az első szakasz október 12-ig tart. Jegyeket csak a FIFA honlapján lehet megvásárolni, a szövetség november 16-ig értesíti a drukkereket arról,

szerencséjük volt-e a sorsoláson,

hozzájuthatnak-e az igényelt belépőkhöz. Ezután november 16. és 28. között gyorsasági alapon lehet majd jegyhez jutni.

A második ütem is két részből áll: december 5. és január 31. között véletlen sorsolással dől el, ki jut jegyhez, míg március 13. és április 3. között ismét gyorsasági alapon lehet belépőt venni. Ha ezután maradnak szabad helyek, akkor egészen a július 15-i döntő napjáig lehet jegyeket venni.

A FIFA külön jegyárat határozott meg az orosz, illetve a külföldi szurkolók számára:

a hazaiak a csoportmeccsekre legkevesebb 1280 rubelért (5700 forint), míg a máshonnan érkezők 105 dollárért (27 ezer forint) válthatnak jegyet. A döntőre 7040 rubel (31 500 forint), illetve 455 dollár (117 ezer forint) a legolcsóbb belépő.

A FIFA felhívja a figyelmet, hogy a jegy mellé minden nézőnek szüksége lesz egy ingyenes szurkolói kártyára, amelynek segítségével a világbajnokságra érkezők vízummentesen léphetnek be az országba, valamint a meccsnapokon ingyenesen használhatják a tömegközlekedési eszközöket.

A világbajnokságot 2018. június 14. és július 15. között rendezik 11 oroszországi város 12 stadionjában. A csoportok sorsolására december elsején kerül sor Moszkvában.

MTI/FüHü

Eldurvul a hamis bombariadók özöne Oroszországban

0

Szinte megszámlálhatatlan az Oroszország-szerte érkező hamis bombariadók száma. A négy napja tartó hullámban tucatnyi városban emberek tízezreit evakuálták, egyedül Moszkvában húszezret. A gyanú szerint nemzetközi virtuális telefonközpontból indítják a hívásokat.

Oroszország több nagyvárosában szerdán is tömeges evakuálást kiváltó hamis bombariadók voltak. A hét végén indult hullám szerdára elérte Moszkvát is.

Hamis bejelentések miatt vasárnap óta Vlagyivosztoktól Kalinyingrádig tucatnyinál több vidéki településen közintézményeket, pályaudvarokat, repülőtereket, piacokat, szállodákat, filmszínházakat és bevásárlóközpontokat kellett kiüríteni.

Az evakuálás több tízezer embert érintett.

Robbanószerkezetet egyelőre sehol sem találtak.

Moszkvában a TASZSZ hírügynökség szerint szerdán több mint 30 objektumot kellett kiüríteni. Az óvintézkedés több, mint 20 ezer (!) embert érintett több bevásárlóközpontban, köztük a GUM-ban és az AfiMall Cityben, a Kijevi, a Kazanyi és a Kurszki pályaudvaron, három központi fekvésű szállodában, valamint a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Egyetemén, a jogtudományi akadémián és a főváros egyes számú orvosi egyetemén. Az Interfax úgy tudja, hogy

a Vörös térrel kapcsolatban is érkezett bejelentés.

Irkutszkban a nap folyamán mintegy tíz, iskolákban, közlekedési csomópontokon és plázákban elhelyezett bombákra figyelmeztető hamis jelzés futott be. Hasonló hívásokat kaptak a nap folyamán Petropavlovszk-Kamcsatszkijban, Habarovszkban, Tomszkban, Jakutszkban, Csitában, Abakánban, Blagovescsenszkben és Szaratovban is.

A sorozatos bűncselekmények ügyében vizsgálat indult. Az Interfax cseljabinszki hatósági forrásokra hivatkozva azt írta, hogy megalapozott feltételezés szerint „külföldről szervezett” támadás zajlik.

A TASZSZ hírügynökség kedden úgy értesült, hogy a hívásokat egy nemzetközi virtuális telefonközpont közbeiktatásával intézték, a RIA Novosztyi pedig az írta, hogy a hatóságok gyanúja szerint Ukrajnából érkezhettek a hamis riasztások.

MTI/FüHü

Rejtélyes hamis bombariadók sorozata Oroszországban

0

Tíznél több városban több tucatnyi hamis bombariadó borzolja a kedélyeket Oroszországban. Az elmúlt három napi ijedelmek máris elindították a feltételezéseket.

Névtelen telefonálók által bejelentett bombariadók miatt közintézményeket, pályaudvarokat, reptereket, piacokat, szállodákat, mozikat és bevásárlóközpontokat ürítettek ki a hatóságok vasárnaptól keddig orosz nagyvárosokban. Robbanószerkezetet sehol sem találtak.

Az orosz sajtóban megjelent összefoglalók szerint Omszkban, Permben, Sztavropolban, Cseljabinszkban, Juzsno-Szahalinszkban, Magadánban, Vlagyivosztokban, Arhangelszkben, Kalinyingrádban és más településeken is voltak bombariadók.

Egyedül Sztavropolban 42 hamis riasztás futott be a rendőrséghez.

Permben felfüggesztették a tanítást és evakuálást rendeltek el kilenc iskolában, a vasúti és a buszpályaudvaron, az önkormányzat épületében, két bevásárlóközpontban és helyi egyetem kollégiumában. Rjazanyban más intézmények mellett kilenc, Cseljabinszkban hat, Ufában öt, Juzsno-Szahalinszkban pedig négy bevásárlóközpontot kellett kiüríteni.

A TASZSZ úgy értesült, hogy a hívásokat

egy nemzetközi virtuális telefonközpont közbeiktatásával intézték,

a RIA Novosztyi hírügynökség pedig az írta, hogy a hatóságok feltételezése szerint

Ukrajnából érkezhettek a hamis riasztások.

Vlagyimir Vlagyimirov sztavropoli kormányzó sem zárta ki, hogy az elkövetőket nem Oroszország területén kell keresni.

A médiában megszólaltatott szakértők rámutattak, hogy az általuk

„telefonos terrorizmusnak”

nevezett hamis bombariadók a valódi terroristák kezére játszhatnak. Az elkövetőket öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik Oroszországban.

Az Izvesztyija című napilap online kiadásában emlékeztetett arra, hogy az orosz utasszállító repülőgép 2015. október 31-én Egyiptomban történt felrobbantása után, november 13-án és 14-én Oroszországon és más európai államokon tömeges evakuálásokkal kísért hamis bombariadók hulláma söpört végig.

MTI/FüHü

Választottak Oroszországban

0

Az előzetes adatok szerint Oroszországban mind a 16 kormányzóválasztást az Egységes Oroszország párt jelöltje nyerte meg vasárnap, a hatalom pártja ugyanakkor a főváros, Moszkva több kerületében is elveszthette többségét az önkormányzati képviselőtanácsban. A végleges eredményeket várhatóan kedden teszik közzé.

Az ellenzéki liberális Jabloko párt hétfőn közölte, hogy Moszkvában a mintegy 1500 helyi képviselő mandátumból 180-at sikerült elnyernie, és 125 kerületi képviselőtanács közül hétben többségbe került. Ennek elsősorban a jövő évi polgármester-választás szempontjából van jelentősége, mert egy 2012-ben bevezetett szabályozás értelmében a jelölteknek át kell menniük a „helyhatósági szűrőn”, vagyis az indulásukhoz össze kell gyűjteniük 110 képviselői aláírást – emlékeztet az MTI moszkvai tudósítása.

Elemzők szerint a helyi szinten elért moszkvai ellenzéki siker a Kremlt nem igazán nyugtalanítja.

A részvételi arány szakértők szerint megfelel a helyi választások „régiós átlagának”, amíg a fővárostól mintegy félezer kilométerre keletre fekvő Mordvin Köztársaságban a nem végleges adatok szerint a szavazásra jogosult polgárok 71 százaléka adta le voksát, addig Moszkvában csak 14-15 százalék élt választójogával.

Időközi is volt

A szövetségi parlament alsóházában megtartott két időközi választás közül az egyiken szintén az Egységes Oroszország jelöltje, Szergej Jahnyuk vezet, és valószínűleg megszerzi a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) élére kinevezett volt házelnök, Szergej Nariskin mandátumát. A másik körzetben, ahol a kormánypárt nem állított jelöltet, a jelek szerint a liberális demokrata Borisz Pajkin győzött.

A Központi Választási Bizottság és az orosz belügyminisztérium szerint sehol sem történt olyan jelentős szabálysértés, amely a végeredményt befolyásolhatta volna. Országosan több száz szabálysértésről érkezett bejelentés.

Oroszország 85 régiójából 82-ben tartottak vasárnap helyhatósági, regionális vagy kormányzóválasztást, az 5800 – különböző szintű – voksolás keretében 88 ezer jelölt 36 700 mandátumért küzdött meg. A választók 16 kormányzó személyéről és hat regionális törvényhozás összetételéről dönthettek, Moszkvában pedig több mint 1500 helyi képviselői hely sorsa dől el. A politikai tisztségekért 42 párt és hat civil egyesület versengett egymással.

 

Egyiptom szintén beállt a „paksozók” sorába

0

Szeptember 5-én az egyiptomi kormány bejelentette, hogy elfogadta Moszkva feltételeit és zöld jelzést adtak az első atomerőmű megépítéséhez. Ezzel párhuzamosan Abdel Fattáh al-Szíszí egyiptomi elnök meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, hogy vegyen részt azon az ünnepségen, amelyen lerakják a létesítmény alapjait. Ezzel lényegében pont került a 2015 óta zajló egyiptomi-orosz tárgyalások végére, amelyeknek a tétje az volt, hogy Kairótól 130 kilométerre fekvő és a Földközi-tenger partvidékén elhelyezkedő ed-Dabaa régióban egy orosz atomerőművet építsenek.

 

A finanszírozás módja hasonlatos a magyarországi Paks-2 projekthez:

az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az atomerőművet, amelyhez Oroszország 25 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 használhatja fel, amelynek éves kamata 3 százalék. A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és az arab országnak mintegy 22 éven át kell törlesztenie. Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor és amennyiben mind a négy reaktor elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozókból, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.

Több évtizedes álom

Az egyiptomi kormányok már a hidegháború első évei óta vágytak egy saját atomerőműre. Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök 1955-ben elrendelte az Egyiptomi Atomenergetikai Bizottság (későbbi nevén: Egyiptomi Atomenergetikai Hatóság, EAEA) felállítását. Nasszert elsősorban a békés célú felhasználás érdekelte, s ezen a téren nem kis mértékben támaszkodott az akkori szövetségére, a Szovjetunióra. A szovjet mérnökök és atomtudósok segítségével 1958-ban egy kísérleti reaktort építettek meg Insászban. Az évtized végén egy 150 megawatt teljesítőképességű reaktort kezdtek el építeni Alexandria mellett, de azt a 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség miatt végül nem fejezték be.

Egy korai elképzelés a dabaai atomerőműről. A kép forrása: meobserver.com

Anvár Szadat, Nasszer utódját, már kevésbé érdekelte a nukleáris energia, és az akkori fő szövetségesnek számító Egyesült Államok sem rajongott túlságosan az ötletért, ezért igyekezett visszafogni Egyiptom minden ilyen jellegű próbálkozását. Hoszni Mubárak már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az atomenergetika iránt, aki 1981-ben újraindította az atomprogramot, de végül a csernobili katasztrófa miatt ezt leállították és inkább nem kértek a szovjet fejlesztésű reaktorokból.

Mubárak egyiptomi elnök 2006-ban, miután Amr Músza, az Arab Liga akkori főtitkára felszólította az arab államokat, hogy – mivel nem képesek elérni Izrael nukleáris arzenáljának a leszerelését – kezdjenek békés célú nukleáris programokba, Egyiptom más arab országokkal (Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával) együtt bejelentette atomerőműépítési szándékát. Kairó elképzelése az volt, hogy a következő években tíz atomreaktort fognak megépíteni: ha nem amerikai–francia segítséggel, akkor argentin, kínai vagy orosz hozzájárulással. 2010-ben ismét az oroszokkal kezdtek el tárgyalni, de ezek a 2011-es események és Mubarák bukása miatt elakadtak. 2013-ban Abdel Fattáh al-Szíszí államcsínye után a hatalomra kerülő egyiptomi vezetés bejelentette a nukleáris programjának a folytatását. Végül  Egyiptom és Oroszország 2015.november 19-én kötött megállapodást az első egyiptomi atomerőmű megépítéséről.

Medve a piramisoknál

Az egyiptomi kormány úgy jellemezte az döntését, mint egy hatalmas előrelépést az egyiptomi-orosz kapcsolatokban, amely már 2013 óta látványos javuláson ment keresztül, annyira, hogy sok elemző

Kairó és Moszkva együttműködését már az ötvenes és hatvanas évekhez hasonlítja 

Putyin és Szíszi együtt szemlézik meg az orosz fegyvereket. A kép forrása: wikimedia.

Kétségtelen, hogy ebben van igazság, főleg ha részletesen megvizsgáljuk a két ország kapcsolatának egyes területeit. Egyiptom legelőször fegyvervásárlási ügyben kereste meg Oroszországot még 2013 novemberében: 2 milliárd dollár értékben szeretett volna orosz légvédelmi és tankelhárító eszközöket vásárolni. Egy évvel később a fegyverüzlet 3,5 milliárd dollárra bővült, amely MiG-29M/M2 vadászbombázókat, Mi-35M harci helikoptert, továbbá Mi-8/17-es szállítóhelikoptereket és K-300P-es föld–víz rakétákat tartalmazott. Ezzel párhuzamosan a két ország közös hadgyakorlatokat is tart, legutóbb 2016. októberében zajlott ejtőernyős gyakorlat, amelyen 500 egyiptomi-orosz légideszantos vett részt.

A katonai szektoron kívül gazdasági területen is komoly sikereket értek el a felek. A két ország kereskedelmi volumene 2016-ban 3,5 milliárd dollárt tett ki. Oroszország leginkább gabonát (2015-ben az Egyiptomban elfogyasztott gabona 40 százaléka a kelet-európai országból származott) és energiahordozókat (cseppfolyós földgáz – LNG) szállít  Cserébe Kairó egy év alatt 30 százalékkal (460 millió dollárral) növelte az Oroszországba irányuló mezőgazdasági termékexportját, főleg narancsot, burgonyát, hagymát és fokhagymát szállítottak az orosz piacra. Az orosz vállalatok eddig mintegy 1,5 milliárd dollárt fektettek be az egyiptomi energetikai iparba, valamint Moszkva bejelentette, hogy egy 4,6 milliárd dolláros beruházást eszközöl egy saját ipari park létrehozására a Szuezi-csatorna térségében.

Egyiptomi katonák vizsgálják a 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépnek roncsait. A terrortámadásban 212 orosz állampolgár vesztette életét, és miatt Oroszország felfüggesztette az Egyiptomba tartó légijáratokat, amelyek azóta sem álltak helyre a két ország között. Ez súlyos következményekkel járt az egyiptomi turizmusra nézve, hiszen 2014-ben hárommillió orosz turista kereste fel Egyiptomot. A kép forrása: wikimedia 

Továbbá nem szabad figyelmen kívül a politikai dimenziót sem: a két ország nagyon sok közel-keleti kérdésben nemcsak egyetért, hanem aktívan együttműködik egymással. 2014 óta Putyin és Szíszi legalább hatszor találkozott egymással, legutóbb  a kínai Xiamenben tartott BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) államfőinek találkozóján folytattak beszélgetést.

Kairó kiemelten támogatja Moszkva közel-keleti szíriai hadműveleteit, valamint évek óta közvetítő szerepet tölt be a szíriai kormány és az ellenzék között, ami azt jelenti, hogy gyakran sikerül fogolycseréket, szabad elvonulásokat és tűszüneti megállapodásokat tető alá hoznia. Ugyanúgy szoros együttműködés van Egyiptom és Oroszország között Líbia terén is, többek közt pár hónapja felröppent az a hír, hogy az egyiptomi  Sidi Barrani légitámaszponton állítólag orosz drónokat és speciális alakulatokat állomásoztattak, felkészítve őket egy líbiai beavatkozásra.

Geopolitikai pofon

Korántsem a véletlen műve, hogy az egyiptomi kormány a múlt hétre időzítette a bejelentését az orosz atomerőműprojekt megvalósításáról. Kétségtelen, hogy ehhez közrejátszottak a jó egyiptomi-orosz kapcsolatok, vagy Oroszország részéről tapasztalt intenzív „nukleáris diplomácia„:

2015 óta Iránnak, Jordániának és Törökországnak épít atomerőművet, de még az olyan országok is érdeklődnek az atomenergetikai együttműködés után, mint Szaúd-Arábia.   

Ennek hátterében a hirtelen hűvössé váló amerikai-egyiptomi kapcsolatok állnak. Kairót teljes mértékben felkészületlenül érte, hogy augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint erre azért került sor, mert Egyiptomban komoly emberjogi aggályok merültek fel és az ország demokratikussága is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyiptom addig ugyanis átlagosan 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 250 millió gazdasági támogatást kapott az Egyesült Államoktól.

Ez azért volt sokkoló az egyiptomi vezetés számára, mert úgy tűnt, hogy Donald Trump megválasztásával helyreállnak a két ország közötti kapcsolatok. Még a második Obama elnökségének idején megvétózták az országnak szánt katonai segélyeket, mert több száz egykori Muszlim Testvériség tagot halálra ítéltek. Az egyiptomi vezetés ekkor úgy érezte, hogy Washington „cserbenhagyta őt”, pont akkor, amikor az egyiptomi hadseregnek a leginkább szüksége lett volna az amerikai fegyverekre, hiszen harcolt az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorista szervezet Sínai-félszigeten lévő szövetségesei ellen. Később ugyan ezt a tilalmat részlegesen feloldotta a Fehér Ház, de Obama elnökségének végéig nem álltak helyre az amerikai-egyiptomi kapcsolatok.

A 2017 májusi találkozó egyik leghírhedtebb képe: az előtérben Szalman, Szaúd-Arábia uralkodója, Szíszi és Trump, amikor megfogják a Gömböt. A kép forrása: tumblr.

Donald Trump megválasztásával viszont úgy tűnt, hogy új időszámítás veheti kezdetét Kairó és Washington kapcsolatában és Egyiptom ismét az Egyesült Államok legfontosabb arab szövetségesévé válhat. Trump még az elnökválasztás előtt találkozott Szíszivel, és a beszámolók szerint nagyon jó hangulatban telt és főleg terrorizmus elleni harc fontosságáról beszéltek, miközben – ellentétben Hillary Clintonnal – kerülték az olyan kényes kérdéseket, mint az emberjogi helyzet Egyiptomban. 2017 áprilisában Szíszi Washingtonba utazott és találkozott Trumppal. Az amerikai elnök ismét dicsérte és támogatásáról biztosította az egyiptomi kormányt, kerülve az emberjogi problémákat. Sőt, a májusi rijádi találkozón, úgy tűnt, hogy az Egyesült Államoknak sikerült Egyiptomot és Szaúd-Arábiát teljesen maga mellé állítania a közel-keleti kérdésekben és ez a három ország szorosan fog egymással együttműködni a térségben.

Csakhogy a gazdasági és a katonai segély felfüggesztése véget vethet az ilyenfajta elképzeléseknek. Ugyanis Egyiptom nem fog az Egyesült Államoknál könyörögni a tilalom feloldásáért vagy fog változtatni az országban uralkodó belpolitikai helyzeten. Helyette még inkább Oroszország felé fog közeledni, hiszen Moszkvától megkaphatja a gazdaság számára fontos nyersanyagokat és terrorizmus elleni harchoz szükséges fegyvereket, miközben Putyin aligha szól majd bele egy közel-keleti ország emberjogi helyzetébe. Ezért az orosz atomerőmű megépítésének híre már lényegében csak hab a tortán, amely Egyiptom részéről legalább olyan fontos geopolitikai üzenet, mint amennyire energetikai szükségszerűség.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK