S 400-as rakétavédelmi rendszert állítottak rendszerbe Vlagyivosztok körül, mert attól tartanak, hogy bármelyik pillanatban háború törhet ki a Koreai-félszigeten. Vlagyivosztok mindössze 130 kilométerre van Észak-Korea határától.
Az orosz aggodalom érthető, hiszen Észak Korea épp most jelentette be, hogy háborús tettnek tartja az újabb ENSZ-szankciókat, amelyek az olajszállítások korlátozását és a külföldön dolgozó észak-koreai munkások hazaküldését jelentik.
Észak Koreában a titkosszolgálat feladata, hogy a szankciókat kijátszva pénzt szerezzen az országnak.
Ennek érdekében minden eszközt megragadnak, komoly nyereségre tettek szert például a bitcoinnal is.
Az Egyesült Államok Javelin tipusú tankelhárító rakétákat szállít Ukrajnának, és ezzel szakít az Obama-korszakkal, amikor nem engedélyezték ilyen fegyverek eladását.
Attól tartottak, hogy fegyverkezési verseny alakul ki az ukrán hadsereg és a kelet-ukrajnai lázadók között, akiket Oroszország támogat. Az oroszok egyébként máris tiltakoztak. Az amerikaiak azt mondták: a tankelhárító rakéták védelmi célokat szolgálnak.
Idén sokkal több civil halt meg a kelet-ukrajnai harcokban.
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter már az EBESZ bécsi konferenciáján jelezte december hetedikén, hogy a Trump-kormány fokozza Ukrajna támogatását. Azt is mondta: mindenki számára világos, hogy a lázadókat Oroszország támogatja.
A Trump-kormány kezdetben azért tartózkodott az ukrán hadsereg felfegyverzésétől, mert meg akart egyezni Oroszországgal, ennek az esélye viszont eltűnt. Tillerson azt is mondta:
szó sem lehet róla, hogy mérsékeljék az Oroszország elleni szankciókat.
Az Európai Unió is nemrég döntött úgy, hogy meghosszabbítja a szankciókat. Ezeket azért vezették be, mert 2014-ben az oroszok annektálták az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet.
Az Egyesült Államoknak két stratégiai ellenfele van: Kína és Oroszország – állapította meg a Trump-kormányzat által nemrég kiadott dokumentum, amely Washington diplomáciájának fő irányát jelzi.
Kína ki akarja szorítani az Egyesült Államokat Ázsiából, Oroszország pedig a NATO szövetségesek megosztására törekszik- olvasható a hivatalos amerikai nyilatkozatban.
Ez egyben egy finom figyelmeztetés is lehet Putyin barátainak a NATO-ban: mindenekelőtt Törökországnak és Magyarországnak. Dmitrij Peskov orosz szóvivő közölte, hogy Oroszország nem stratégiai ellenfele az Egyesült Államoknak. Egyben emlékeztetett arra, hogy nemrég a CIA információi alapján fogtak el egy iszlamista csoportot, amelyik terrorakciókat készített elő Szentpéterváron. Az orosz sajtó „hidegháborús mentalitással” és „imperialista magatartással” vádolja Washingtont.
Az „amerikai imperializmusról” már majdnem úgy írogatnak, mint ahogyan a Pravda szokott a szovjet időkben …
Pekingben szintén rossz néven vették, hogy Kínát az USA stratégiai ellenfelének nevezték. A külügy szóvivője elmondása szerint Peking más nagyhatalmak rovására nem kívánnak érvényesülni a világban, de Kína természetesen kiáll saját jogainak a védelme érdekében. Trump elnök nemrég Pekingben járt és ott egészen más húrokat pengetett. A kínaiak is „vették a lapot” és az Egyesült Államok elnökét a hatalom központjában, az egykori császári palota területén látták vendégül.
Csakhogy a stratégiai koncepciót nem az elnök alakítja a Fehér Házban, hanem a tanácsadói gárda, amely gyanakodva tekint Moszkvára és Pekingre egyaránt. Washingtonban úgy vélik: Oroszország fenyegeti a NATO keleti határait, illetve azokat az államokat, amelyek Nyugat-barát politikát folytatnak a térségben. Elsősorban Ukrajnára gondolnak és a Krím-félszigetre, amelyet Moszkva egy népszavazást követően annektált.
Mindhárom nagyhatalom a korábbinál sokkal intenzívebb fegyverkezésbe kezdett. Pekingben kifejezetten háborús helyzetre készítik fel a lakosságot mondván az Egyesült Államok bármikor megelőző csapást mérhet Észak-Koreára és ebből akár atomháború is kerekedhet. Kína azt szeretné, ha az USA csökkentené katonai jelenlétét Ázsiában. Az USA szövetségesei, Japán és Dél-Korea viszont kifejezetten ragaszkodnak az Egyesült Államok katonai egységeihez.
Ezt a két kelet-ázsiai állam vezetőinek találkozóján nemrégiben megerősítették. Szerintük Észak-Korea fenyegetésével szemben ugyanis csakis az amerikaiak hadsereg jelenthet igazi védelmet és elrettentő erőt. A három nagyhatalom egymáshoz fűződő viszonya a jövőben meghatározó lehet az egész világ számára.
Nem elég, hogy kezet emelnek rájuk, sokszor még férjük helyett a bírságot is ki kell fizetniük az orosz nőknek, ha bírósághoz fordulnak családon belüli erőszak miatt.
Hosszú elemzést tett közzé a Guardian arról, hogy az orosz jogrendszer egyre kevésbé ösztönzi a bántalmazott nőket arra, hogy jogi úton próbálják megvédeni magukat erőszakos férjükkel vagy élettársukkal szemben. A családon belüli erőszakról szóló törvény módosításai már azt is lehetővé teszik, hogy a nőkkel fizettessék meg a büntetésként kirótt bírságot, amennyiben az elkövető nem teszi meg azt, és közös számlája van a házastársával. Sok nő már csak emiatt sem fordul bírósághoz: nem akarja anyagi veszteséggel is tetézni a bajt – írja a brit lap.
A jelenleg hatályos törvény szerint az olyan erőszak, amely csak zúzódásokat és vérzést okoz, de nem jár csonttöréssel, tizenöt nap börtönnel vagy 30 ezer rubel pénzbírsággal büntethető akkor, ha az elkövető egynél többször nem veri meg a párját vagy a gyerekét évente. Korábban viszont enyhébb esetekért is két év börtön járhatott.
Ha pedig a férfi nem vonul börtönbe, hanem pénzbüntetést kap, azt pedig nem fizeti ki, akkor még az is előfordulhat, hogy végül a bántalmazott feleségnek kell ezt megtennie. Ráadásul
a kisebb jövedelmű családok kasszáját súlyosan megterheli a büntetés.
Egy bántalmazott nőkkel foglalkozó civil szervezet szerint a februári törvénymódosítás óta sokkal rosszabb lett az áldozatok helyzete, és jövőre valószínűleg a statisztikákon is meglátszik majd, hogy kevesebben tesznek feljelentést. Ez viszont nem azért van, mert a családon belüli erőszak is kevesebb lett Oroszországban, hiszen még mindig nagyon súlyos a helyzet. A magyarázatot abban látják, hogy a nők egyre kevésbé merik jogi útra terelni ezeket az ügyeket, hiszen az egész család rosszul járhat vele (pedig eddig is körülbelül az esetek 3 százaléka került bíróságra).
Külön családon belüli erőszakra vonatkozó törvény idén év eleje óta már nem is létezik az országban, pedig a domesticviolence.ru adatai szerint Oroszországban nagyobb eséllyel lesz egy nő erőszakos bűncselekmény áldozata otthon, mint az utcán. Azt írják, hogy a rendőrség általában már csak akkor hajlandó beavatkozni, ha késsel fenyegetik a nőket, pedig több mint 16 millió nő lesz bántalmazás áldozata évente, és
az orosz belügyminisztérium becslése szerint közülük 14 ezer nő bele is hal ebbe.
A domesticviolence.ru nevű oldalt létrehozó aktivisták azért küzdenek, hogy ismét legyen a családon belüli erőszakra vonatkozó törvény Oroszországban, mert szerintük ez kell a bántalmazás visszaszorításához.
A februári törvénymódosítás értelmében a könnyebb sérüléssel járó esetek nem számítanak bűncselekménynek, csak az, ha valaki évente többször, súlyosan bántalmazza a párját vagy a gyermekét. Ellenkező esetben csak szabálysértésről van szó. A módosítás támogatói ezt azzal indokolták, hogy a korábbi törvény túlzottan beavatkozott a családok szentnek és sérthetetlennek tartott ügyeibe, és akár a túl heves vitákért vagy a szigorú gyereknevelésért is börtön járhatott.
A családon belüli erőszak dekriminializációja ellen már év eleje óta heves tiltakozások voltak Oroszországban, de ennek ellenére a törvény megmaradt ebben a formájában.
Ezt a két országot emelte ki az amerikai elnök, aki most tette közzé első nemzetbiztonsági stratégiáját.
A dokumentum szerint Oroszország és Kína is kihívást jelent az Egyesült Államok erejére, biztonságára és gazdasági virágzására nézve.
„Eltökéltek abban, hogy a gazdaságot kevésbé szabaddá és kevésbé igazságossá tegyék, növeljék katonai erejüket, illetve
uralják az információ- és adatáramlást,
hogy így elnyomhassák lakosságukat és kiterjeszthessék befolyásukat” – ezt írják a stratégiában, amely Iránt és Észak-Koreát is veszélyforrásként nevezi meg. Államok mellett olyan szervezetek is szerepelnek ezen a listán, mint például az Iszlám Állam.
Trump korábban igyekezett jobb kapcsolatot kiépíteni Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnökkel – kevés sikerrel, most mindkét állam úgy jelenik meg a dokumentumban, mint amelyek
az amerikai érdekekkel ellentétesen akarják formálni a világot.
A stratégiát bemutató beszédében Trump azt mondta: Amerikában új vezetés van, új stratégiával és új reménnyel.
Ezt állapította meg megjelenés előtt álló könyvében Ilja Jablokov, a Leedsi Egyetem kutatója, aki feldolgozta, hogyan használja az összeesküvés-elméleteket Vlagyimir Putyin arra, hogy hatalmon maradjon.
Jablokov Budapesten, a Political Capital által szervezett eseményen beszélt kutatásának eredményeiről, amelyek a júniusban megjelenő Fortress Russia (Oroszország-erőd) című könyvében olvashatóak majd. Többek között azt mondta:
az összeesküvés-elméletek kiválóan alkalmasak arra, hogy megosszák a társadalmat.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy csak marginalizált csoportok használnák őket. Ahogy fogalmazott, „az összeesküvés-elmélet politikai eszköz lett”, a használói ezekkel különböztetik meg magukat a „veszélyes másoktól”.
Arra is jók, hogy választások idején mobilizálják az embereket,
és aláássák az ellenfelek reputációját.
A konteók történelméről Jablokov azt mondta: a 18. század végén kezdtek igazán terjedni, akkor még főleg a szabadkőművesekről szóltak, Oroszországban pedig a 19. század közepén, a krími háború jelent meg az a vonulat, aminek a hatása máig érezhető: hogy a Nyugat veszélyes és Oroszország romlására tör. Ehhez hozzájárult, hogy az országban akkor zajlott a nemzetépítés is, így a gondolat, hogy a Nyugat az ellenség, az identitás része lett. A 20. században aztán az Egyesült Államok kezdte el a Nyugat szerepét betölteni.
A legfontosabb dátum azonban 1991, a Szovjetunió összeomlása.
Ezután ugyanis extrém vagyoni egyenlőtlenség alakult ki, vagyis tömegek elszegényedtek, néhányan pedig nagyon meggazdagodtak. Az is traumát okozott, hogy maga a Szovjetunió gyakorlatilag néhány nap alatt összeomlott.
Moszkva az 1991. augusztusi puccs idején Fotó: Wikimedia Commons / David Broad
Az ezzel kapcsolatos konteók sokáig csak a szélsőségesek körében terjedtek, de 1998-99-ben megjelentek a parlamentben is. Borisz Jelcint többek között azzal vádolták, hogy összeesküdött Mihail Gorbacsovval, hogy leépített az ország katonai erejét, és hogy népirtást hajtott végre az oroszok ellen – persze mindezt a Nyugat érdekében.
Ahogy Ilja Jablokov fogalmazott, az összeesküvés-elméletek ezzel a politika fősodrába kerültek, a 2000-es években pedig már intézményesültek is.
Az orosz kormány is elkezdett Nyugat-ellenes konteókat terjeszteni,
főleg azért, hogy ellenzéki vezetők reputációját rombolja. Az egyik első áldozat az olajmágnás, Mihail Hodorkovszkij lett, akiről az a pletyka terjedt, hogy nyugati támogatással puccsot készít elő.
A fő lökést azonban a volt szovjet tagállamok forradalmai adták: megjelent az összeesküvés-elmélet, miszerint
a színes forradalmak valójában a Nyugat eszközei, hogy romlásba döntsék és feldarabolják Oroszországot,
amit párhuzamba állítottak 1991-gyel is. Vlagyimir Putyin pedig egyre inkább rájátszott ezekre a teóriákra, például amikor a Krím megszállása után arról beszélt, hogy a Szovjetunió összeomlása után sok orosz maradt a határokon túl, és őket meg kell védeni.
A konteókat a 2012-es választás előtt is széles körben használták:
a Putyin-ellenes tüntetőket a Nyugat ügynökeinek bélyegezték,
akik újabb színes forradalmat akarnak, az ellenzéki vezetőket nyugatpárti összeesküvőként ábrázolták, akik káoszt akarnak teremteni.
Az ukrajnai háború kapcsán pedig Ilja Jablokov szerint már áradtak a különböző összeesküvés-elméletek, főleg az állami médiában.
Ilja Jablokov a végén Magyarországgal is tett egy kis összehasonlítást: azt látja, hogy a kormány itt is támogatja az összeesküvés-elméletek terjedését, sőt, szerinte sokkal „agresszívebb, paranoidabb” módon. Ahogy fogalmazott: Putyin ennél sokkal elegánsabb, ő csak felvet témákat, amiket aztán mások fejtenek ki.
Vlagymir Putyin december 11-én nemcsak Szíriában járt: az orosz elnök a közel-keleti útja során meglátogatta Egyiptomot, amely az elmúlt években ismét nagyon jó viszonyt alakított ki Oroszországgal. A két ország együttműködése már-már az ötvenes és hatvanas éveket idézi, és rendkívül széleskörű.
A kép forrása: MTI/EPA/AP pool/Alekszandr Zemlianicsenko
Ahogyan romlanak az amerikai-egyiptomi kapcsolatok, úgy közeledik egymáshoz Egyiptom és Oroszország. Ezt a közeledést elsősorban az idézte elő, hogy augusztusban Donald Trump törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer-) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. Az elmúlt hetekben Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök
több olyan lépést is tett, amellyel ismét szorosabbá fűzte az egyiptomi-orosz viszonyt:
például egy olyan szerződést kötöttek a felek, amely értelmében Oroszország használhatja az arab ország légibázisait a saját légi hadműveleteihez.
A december 11-i Putyin-Szíszi találkozó, amely már az ötödik az egyiptomi elnök 2014-es hatalomra kerülése óta, ismét új dimenziókat nyitott meg az egyiptomi-orosz kapcsolatokban. Először is Oroszország megállapodást írt alá Egyiptommal arról, hogy hozzálát az észak-afrikai ország első atomerőművének építéséhez ed-Dabaa régióban. Erről már 2015 novemberében kormányközi megállapodást kötöttek, amelyben meghatározták az atomermőmű-építés gazdasági és technikai feltételeit.
Ezek pedig a magyarországi Paks beruházáshoz voltak hasonlóak: Az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az erőművet, amelyhez Oroszország 21 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 között használhatja fel, éves kamata 3 százalék.
A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és 22 évig tart.
Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor,
és amennyiben mind a négy elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozóktól, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.
A nukleáris energetikai kérdéseken kívül más fontos dolgokról is tárgyaltak. Az egyiptomi Al-Ahram szerint szóba kerültek a Szuezi-csatorna térségében lévő különleges gazdasági övezetekbe való orosz befektetések és egy szabadkereskedelmi-övezet létrehozása Oroszországgal.
„Az elmúlt kilenc hónapban a két ország kereskedelmi forgalmának nagysága több mint négy milliárd dollárt tett ki”
Mindkét elnök kiemelte a terrorizmus elleni harcban való aktívabb együttműködés fontosságát, különösen a november 24-ei, a Sínai-félszigeten végrehajtott, több mint háromszáz halálos áldozatot követelő szúfi mecset elleni támadást követően.
Ezzel kapcsolatban Putyin még mindig nem engedélyezte a korábban megszakadt egyiptomi-orosz légijáratok újraindítását, amely nem kevés csalódottságot váltott ki a házigazdából és az egyiptomi sajtóból. Ezeket azért törölték, mert 2015. október 31-én felrobbant egy utasszállító, amelynek fedélzeten 212 orosz állampolgár utazott. A gép elleni merényletet az Iszlám Állam Sínai-félszigeten tevékenykedő csoportja vállalta magára. A merénylet után Oroszország szinte azonnal hozzálátott a mintegy nyolcvanezer orosz turista hazamenekítéséhez. A Vörös-tenger térségében lévő üdülők szinte teljesen kiürültek, mivel az ott nyaralók több mint 70 százalékát oroszok tették ki.
Előre be nem jelentett látogatást tett Szíriában az orosz elnök, aki találkozott Bassár el-Aszad szír elnökkel is egy orosz támaszponton. Putyin bejelentette: mivel az Iszlám Államot legyőzték, nincs már szükség orosz katonákra Szíriában.
„Utasítottam a hadügyminisztert és a vezérkari főnököt, hogy kezdjék meg az orosz alakulatok kivonását”
– mondta Putyin.
Az izraeli Háárec ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy
nem minden orosz katona hagyja el Szíriát,
hiszen Oroszország megőrzi hadi kikötőjét és légibázisát az országban. A szír diktátor egyébként jórészt az orosz (és az iráni) támogatásnak köszönheti, hogy hatalmon tudott maradni, sőt, jelenleg győzelemre áll.
Putyin csak egészen rövid időt töltött Szíriában, és tovább utazott Kairóba. Ott nemcsak az egyiptomi elnökkel találkozik, hanem a jordániai királlyal és Mahmúd Abbasz palesztin elnökkel is.
Azzal, hogy Donald Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosának, nehéz helyzetbe hozta térségbeli szövetségeseit. Az orosz diplomácia nyilvánvalóan ezt az űrt igyekszik betölteni.
Valerij Geraszimov a közös amerikai-japán-dél-koreai hadgyakorlatról mondta ezt.
Valerij Geraszimov tábornok az első magasrangú orosz tiszt, aki hét év után Japánba látogat. Mielőtt találkozott volna Icsunori Onodera japán hadügyminiszterrel, a sajtónak azt mondta: az a kétnapos amerikai-japán-dél-koreai hadgyakorlat, amely jelenleg folyik,
csakis arra alkalmas, hogy növelje a feszültséget a Koreai-félszigeten.
Különösen azért, mert nemrég ért véget egy minden korábbinál nagyobb amerikai-dél-koreai hadgyakorlat. Geraszimov szerint ezzel csak a feszültség nő, de a megoldás nem körvonalazódik.
Oroszország álláspontja a válságban, hogy a világot atomháborúval fenyegető Észak Koreának le kell állítania nukleáris és rakétakísérleteit, de ezzel egyidőben szüneteltetni kell a nagy amerikai-dél-koreai hadgyakorlatokat is, amelyeket Phenjanban fenyegetésként értékelhetnek. Hírügynökségek szerint
Oroszország fokozta olajszállítását Észak-Koreának,
pedig az USA embargóra buzdít mindenkit.
Kína álláspontja hasonló: mindkét félnek engedményeket kell tennie. A kínai külügyi szóvivő szerint ördögi kör alakulhat ki, ha egyik fél sem enged. Nikki Haley, az USA ENSZ-nagykövete viszont kijelentette : ha Kína nem rendszabályozza meg Észak Koreát, akkor az USA a
„saját kezébe veszi az ügyet”.
Ez lehet az a katonai megelőző csapás, amellyel Trump már régóta fenyegetőzik. Csakhogy a sűrűn lakott félszigeten minden katonai akció kiszámíthatatlan kockázattal jár, mert a 12 milliós Szöul mindössze negyven kilométerre van a két Koreát elválasztó fegyverszüneti vonaltól.
60%-al lett olcsóbb a Diesel Phenjanban, ahol most csak 0,82 dollárt kell fizetni egy literért. A benzin ára 2 dollár, ami 25%-os csökkenést jelent a két hónappal ezelőtti árakhoz képest.
Természetesen jogosan merül fel a kérdés, hogy lehet erre képes Észak-Korea, melyet egyre-másra szankciókkal sújtanak a rakétakísérletei miatt. Ugyan olajembargót még nem rendeltek el a világtól elzárkózó nemzeti kommunista állam ellen, de Washington erre akarja rávenni Észak-Korea két megmaradt szövetségesét, Kínát és Oroszországot. Azonban mindkét ország jelezte, hogy ezt nem hajlandóak elfogadni.
Az Asia Press International Oszakában működő független hírügynökség szerint a csökkenő észak-koreai olajáraknak egyszerű oka van:
Árad az orosz olaj Észak-Koreába.
Moszkva nemhogy nem csökkentette vagy szüntette meg az olajszállítást, hanem épp ellenkezőleg: fokozta. Egyelőre még a szakértők is csak találgatnak a háttérben álló okokat illetően, hiszen Moszkva és Washington viszonya nagyon nehezen áttekinthető azóta, hogy Donald Trump került az elnöki székbe. A szakértők többsége úgy véli, hogy Oroszországnak és valószínűleg Kínának elege lett Trump Korea-politikájából. Mindkét nagyhatalom azt javasolta Amerikának, hogy tárgyaljon Kim Dzsongun diktátorral és ne pedig katonai akcióval fenyegessen. Erre most a Koreai-félszigeten minden idők legnagyobb közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlata zajlik, miközben az amerikai gépek rendszeresen megsértik Észak-Korea légterét.
Ilyen körülmények között Moszkvában és Pekingben valószínűleg úgy határoztak: nem alkalmaznak olajembargót Észak-Koreával szemben annak ellenére, hogy az ifjú diktátor nemrég újabb sikeres rakétakísérletet hajtott végre. Sem Kína sem pedig Oroszország nem kívánja megfojtani Észak-Korea gazdaságát Donald Trump kedvéért.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
