A vártnál is tovább élnek az emberek, ami akár 50 százalékkal megdobhatja a kiadásokat 2050-re – derül ki az IMF jelentéséből. A valutaalap vezetője a nyugdíjkorhatár folyamatos emelését szorgalmazza, de szó lehet az ellátás csökkentéséről is.
Az idősek túl sokáig élnek, és ez veszélyt hordoz a globális gazdaság számára, most valamit kell tenni – véli Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója. Az IMF következő féléves csúcstalálkozójára készítette elemzését.
Az IMF tőkepiaci részlegének vezetője, a spanyol José Viñals a becsültnél hosszabb életet
„élettartam-kockázatnak”
nevezi. Eszerint ha az átlagos élettartam 2050-re várhatóan több, mint három évvel növekedne a 2010-es referenciaértékhez képest, akkor a fejlődő gazdaságokban az öregedés költsége a kormányokra, a vállalatokra, a biztosítókra és a magánszemélyekre 50 százalékkal emelkedne.
A feltörekvő országok esetében ez a többletköltség 25 százalék lenne. Abszolút összegben a várt többletköltségek több tízmilliárd dollárba kerülnek globálisan. Ez veszélyezteti az államháztartás fenntarthatóságát, mert az államadósságot hasonló arányban növelné. Ez a magánszemélyek fizetőképességét is veszélybe sodorná.
„A hosszabb élet jó dolog, de jelentős pénzügyi kockázatot hordoz. Többe fog nekünk kerülni”
– mondta Vinals.
A bemutatott adatok szerint az élettartam valósággal száguldva nőtt az elmúlt bő 250 évben. 1750-ben Nyugat-Európában a születéskor várható élettartam nem érte el a 40 évet. 1900 óta lineáris növekedés következett be, míg 2010-re el nem érte a 80-at. Globálisan az 1950-es 48-ról 1950-ig 70 évre nőtt a várható élettartam.
Az ENSZ várakozása szerint 2050-re a 60-dik év után a várható élettartam még 26 év lesz a fejlett gazdaságokban, és 22 a fejlődő országokban. Vagyis évente egy hónappal fog kitolódni. Az 1910-ben élt 60 éves európaiaknál a várható élettartam 15 év volt, egy évszázaddal később ez elérte a 24 évet.
Ez természetesen növekvő kiadást von maga után a nyugdíjakra és az egyéb társadalombiztosítási ellátásokra. „Felismerni és mérsékelni ezt a kockázatot olyan folyamat, amelyet most kell elkezdeni” – mondja az IMF szakértője.
Christine Lagarde szerint a hatások semlegesítése érdekében ajánlott kombinálni a nyugdíjkorhatár növekedését más intézkedésekkel. Azt javasolja, hogy
a korhatár növelését igazítsák a várható élettartamhoz,
ezzel nem nőne a nyugdíjban töltött évek száma.
A 67 éves nyugdíj-korhatárt kitoló spanyol reformban már van ilyen mechanizmus. A törvény előírja, hogy a nyugdíjrendszer legfontosabb változóit (mint például a korhatárt) a várható élettartam növekedésétől függően ötévente felülvizsgálják. De az IMF szerint ez se elegendő. Meggyőződésük, hogy további intézkedéseket kell hozni. Többek között a nyugdíjak csökkentését, a járulékok növelését és annak lehetőségét, hogy az államok a magánbiztosítókkal szerződést kötnek a „vártnál hosszabb ideig” élők miatti kockázat fedezésére.
