A Nemzeti Sportot kiadó N.S. Média és Vagyonkezelő Kft. felett az államot megillető tulajdonosi jogokat a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyakorolja a jövőben az Országgyűlés keddi döntése értelmében.
AL
Címke: Nemzeti Sport
A Gazprom a Fradi új szponzora?
Orbán Viktor kedvenc lapja, a Nemzeti Sport megírta: közismert multinacionális vállalat lehet a Ferencváros szponzora. A Gazprom egyelőre nem kívánja kommentálni az értesülést.
Az orosz földgázipari óriást multinacionálisnak nevezni kis túlzás hiszen a szovjet időben ez volt a gázipari minisztérium, melynek élén Csernomirgyin állt. Ő privatizálta a céget, így lett dollármilliárdos, később pedig Oroszország miniszterelnöke. Gerhard Schröder ex kancellár is tagja az igazgató tanácsnak. Valójában mindent Putyin irányít bizalmasán, Alekszej Millerren elnök vezérigazgatón keresztül, aki nem is titkolja, hogy az orosz állam érdekeit képviseli. Semmiféle multinacionális jellegről sincs szó.
Jól tudta ezt az UEFA is, amely felbontotta a szponzor szerződését a Gazprommal azt követően, hogy Putyin csapatai megtámadták Ukrajnát – 2022 február 24.-én. Ugyancsak felmondta szponzori szerződését a Schalke 04 sportklub Németországban.
A Fradi, melynek futballcsapata épp most nyert bajnokságot, és amelynek elnöke Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke “olyannyira előrehaladott tárgyalásokat folytat, hogy már elkészült a szerződés tervezete. Így van rá esély, hogy a következő hetekben hivatalos megállapodás is születik”- írta a Nemzeti Sport.
Miért hívja ki újra Orbán Washingtont és Brüsszelt?
A magyar miniszterelnök minden nyugati figyelmeztetés ellenére vígan parolázott Vlagyimir Putyinnal Pekingben. Az egyetlen olyan vezető az uniós tagállamok közül, aki az Ukrajna elleni agresszió után kezet rázott az orosz elnökkel, akit háborús bűnösnek nyilvánítottak. Ő az egyetlen, aki nem látogatott el Kijevbe, hogy támogatásáról biztosítsa az agresszió áldozatává vált Ukrajnát. Orbán akadályozta az uniós támogatást Ukrajnának. Az uniós nagyhatalmak vezetői csak fenyegetéssel tudták rákényszeríteni a magyar miniszterelnököt, hogy ne vétózza meg az uniós támogatást Ukrajnának.
A magyar nagykövetség együttműködött Trump embereivel a washingtoni képviselőházban, akik a végsőkig akadályozták az ukrajnai támogatást, melyet Biden elnöknek csak nagy nehezen sikerült elfogadtatnia.
Sokan kereskednek Putyinnal szépen csendben mint például Ausztria, amely nem tagja a NATO-nak, de Orbán Viktor nyíltan szembemegy Washingtonnal és Brüsszellel.
Kinek mi haszna van ebből?
Sokan úgy vélik, hogy a guruló rubel a magyarázat: miközben az ellenzéket dollár baloldalnak gyalázza a kormánypárti propaganda, Orbánt és pártját Moszkva fizeti – legalábbis Washington gyanúja szerint. Megerősítette az USA gyanúját az, hogy a Lukoil igazgató tanácsának feje kiesett egy moszkvai kórház hatodik emeleti ablakán. Miért? Putyin példát akart statuálni: az orosz oligarcha korábban a Gazprombank egyik vezetője volt márpedig ez intézi az orosz elnök külföldi barátainak finanszírozását. Egy listát megszerzett a brit hírszerzés állítólag az oligarcha közvetítésével. Five Eyes Only – ez a világ leghíresebb titkosszolgálati szövetsége: az USA-n kívül Nagy Britannia, Kanada, Ausztrália és Új Zéland tartozik ide. Ők minden fontos információt megosztanak egymással. Tudja ezt Orbán Viktor is: a washingtoni magyar nagykövetség idegesen érdeklődött a Gazprombank listájáról, de az USA nevében az illetékesek mosolyogva közölték: egyelőre nem találtunk a listán magyar nevet.
Orbán, a békeharcos
A magyar miniszterelnök profi politikusként jól tudja, hogy Magyar Péternek az a mondata jelenti ránézve a legnagyobb veszélyt, hogy
“a nemzeti együttműködés rendszerének tizennégyéves kudarcát jelzi: Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb államává vált.”
A kudarc eltitkolásának legkézenfekvőbb módja a békeharc, amely elfedheti a stagnáló életszínvonal, a gyengélkedő egészségügy és a kaotikus oktatás következményeit a választók előtt. A béke népszerű jelszó, és a lakosság többségének nagy vonzerőt jelent nemcsak Magyarországon. Washington és Brüsszel komoly kockázatot vállal fel azzal, hogy feladja a béke lehetőségét az ukrajnai háború folytatása érdekében.
Oroszországban a szélsőséges bolsevikok kis pártját jóformán senki sem ismerte az első világháború előtt. Mégis 1917-ben át tudták venni a hatalmat, mert követelték a háború befejezését és a békét. Oroszország megalázó békét kötött Németországgal 1918-ban, de a bolsevikok hatalmon maradtak egészen 1991-ig, a Szovjetunió bukásáig.
Mindenhatók, mindentahók… – Déli Kávé Szele Tamással
Hát miről is beszélgetnénk így a déli kávé mellett, ha nem arról, ami az újságban van? A kávéház ilyen: újság is kell bele. És mi van az újságban? Egyre kevesebb, amint lapból is egyre kevesebb jelenik meg. Ami meg mégis, azok legnagyobb részében ugyanaz van, de legalább szó szerint. Ma egy sportújságíró kálváriájáról mesélek, mert tanulságos a történet.
Tudni kell, hogy a sportsajtó alapvetően különbözik a szakma többi részétől, leginkább azért, mert kevesebb benne a politika. Elvileg egyáltalán nem is lenne szabad politikát vinni a sportba, ott percek, pontok, méterek vannak, amikről nem nagyon lehet vitatkozni, csak hát ez Magyarország, itt mindenbe jut politika.
És most nem arról beszélek, amikor egyesek politikai fanatizmusból rajonganak minden sporteredményért, mert a kormány támogatta a sportot, rendezte az eseményt, sőt, arról sem, mikor – ellenkező előjellel – mások meg ugyanilyen fanatikusan elutasítanak minden sporttal kapcsolatos hírt, átkozzák az eredményeket és hazaárulónak nevezik a sportújságírót, szintén, mert a kormány támogatta a sportot.
A magyar kormány nagyon sok mindent támogat, mely tényről a támogatottak legnagyobb része nem tehet: ellenben az átkozásuk, sértegetésük már könnyen a kormány szimpatizánsai közé sodorhatja őket, és a támogatás így – indirekt módon – de eléri célját… Nézetem szerint üdvösebb lenne kevesebb sárral hajigálózni, így aztán nem sértődne meg senki, és a kormány is rosszul járna, de a kedves közönség jelentős része ezt nem hajlandó megérteni.
Naiv ember az, aki úgy gondolja, a magyar sport politikamentes övezet
No, mindegy is, csak jelezni akartam: betegesen naiv ember az, aki úgy gondolja, a magyar sport politikamentes övezet, és az ilyen tényleg jobban teszi, ha visszamegy a kisdedóvó nagycsoportjába, ahonnét átmenetileg kiszökött. Mikor egy másik lapba elkövettem volt annak idején egy közepes dolgozatot a vizes VB gazdasági hátteréről, valakinek nagyon szúrhatta a szemét – meg sem próbálok rájönni, kinek, annyi volt az üzletileg-politikailag érdekelt fél – körülbelül négyszáz üzenet érkezett, csak épp nem a laphoz, hanem a privát Messengeremre.
És hát nem voltak hízelgőek ezek az üzenetek: fogalmam sincs, milyen fórumon uszíthatták rám az egész világ összes szélsőjobboldaliját, de Új-Zélandtól Budáig és New Englandtől Pestig mindenki engem anyázott. Egynek, kettőnek még elmagyaráztam, mi a helyzet, ha szépen szóltak, amelyik meg akart verni, annak adtam időpontot a Keleti előtt (oda is mentem különben, ha nem is üres kézzel), de nem jött el. Volt, amelyik addig nyomozott, hogy szép kedvesemet is megtalálta, őt próbálta zaklatni, csak olyan választ kapott tőle, hogy szerintem máig rohamai lesznek, ha eszébe jut az a szörnyű nap… szóval, én akkor azért lettem hazaáruló, mert meg mertem kérdezni, miért kerül nekünk legalább az eredeti ár nyolcszorosába a sportesemény (utólagos becslések szerint inkább a tizenkétszeresébe került).
Szóval, a magyar szurkoló politikaérzékeny, a magyar sportoló szegény szintén, a magyar sportújságíró meg ezt tekintetbe kell vegye. Amelyik kollégának van egy csepp esze, az nem is ír le olyasmit, amiben politikának akár csak árnyéka is mutatkozik – tudom, decemberben szűnt meg a Sport.Mindig című lap, ahol két évig dolgoztam másodállásban. Vagy újraindul, vagy nem.
Veszélyes lehet sertéstelepet említeni egy sportcikkben
No, de lám csak, hiába sikerül elkerülni a politikát, van, hogy mégis kirúgják a sportújságírót. Így járt szegény Sinkovics Gábor kolléga a Nemzeti Sporttól. Illetve, náluk ő már csak volt munkatárs, október közepén elbocsátották. Miért, miért nem, nem vagyok bizonyossággal a megmondhatója: de gyanús, hogy az volt a szakítás oka, miszerint Sinkovics egy akkortájt megjelent írásában említett egy fiktív személlyel kapcsolatban egy sertéstelepet, amit a gondos szerkesztők azonnal „nyesttelepre” javítottak, így elvéve a kormányellenesnek tűnő utalás élét (hiszen akkoriban derült ki, hogy Kósa Lajos idős édesanyjának úgy van sertéstelepe, hogy nem is tud róla). De azért jelenthették Szöllősi Györgynek, a mindenható főszerkesztőnek, aki nem mellesleg Orbán Viktor személyes barátja és a tervezett Sajtókamara elnöke is.
Nem szeretem a „kirúgás” szót használni, van ezer alkalmasabb kifejezés a dologra, de ami Sinkovics kollégával ezek után történt, az kirúgás volt. Annyira, hogy amikor leszámolás után bement a személyes holmijáért, a szakmai ereklyéket tartalmazó, asztal alá betolható fémkazettájának is nyoma veszett, pedig abban voltak sok-sok év emlékei, relikviái, trófeái – Sinkovicsnak elfutotta a vér az agyát, és ezért – nem másért! – büntető feljelentést tett.
Az elbocsátásáról vagy inkább kirúgásáról pedig őszinte, szívbe markoló jegyzetet juttatott el a 444-nek
Ebből idéznék pár gondolatot:
„Beszélnem kellett volna, kibeszélni magamból mindazt, amit átéltem az elmúlt egy évben. Beszélni, a Szöllősi nevű udvari bohócról, akiben annyi gerinc, férfiasság sincs, hogy legalább a szemembe nézett volna, amikor a mellette ülő, unott pártkatona felolvasta a végítéletemet. Az ember kiszolgáltatott és ebben a rendszerben, amiben élünk, ez sokszorosan igaz. Téved aki azt hiszi, hogy a futball hozza lázba leginkább a népet.
A seggnyalás a legnépszerűbb sportágunk. Ebben már világbajnokok vagyunk.”
Kár, hogy az olimpián még nem fogadják el…
„Nem akartam én forradalmár lenni Apu.
Hogyan is akartam volna öreg fejjel. Úgy voltam vele, majd írogatom a szögletarányt, a nyugdíjig, a Felcsút–Kisvárda meccsen. Hetven szerencsétlennel a lelátón, másik hetven szerencsés haszonleső a VIP páholyban (hivatalos nézőszám 825…) De nem hagyták. Nem szeretik, ha nem tartozol közéjük. Bélyeget tesznek a homlokodra, és felcímkéznek.
Dakota tomahawkkal vágták ketté az országot.”
Tanúsíthatom: valóban soha nem politizált.
„Harminc év után pokoli nehéz újrakezdeni mindent. De nem panaszkodtam, nem sírtam, nem sajnáltattam magam, mert a végén még azt mondtad volna, népünk bölcs vezére, hogy az egész csak hisztérikus sikongatás. De most muszáj volt életjelt adni magamról, mert a megaláztatásnak is van határa. Elküldhetnek, eltüntethetnek, ezt megtehetik, ám a múltamhoz jogom van. A kézzelfogható emlékeimhez, a személyes dolgaimhoz, a pótolhatatlan értékű relikviáimhoz. Azt sem adták vissza. Cinikus vigyorral közölték velem, hogy eltűnt. Volt, nincs. S már nem is foglalkoznak velem. Az épületben, ha megjelenek, már biztonsági úr kísér – hányok tőlük.”
Aki azt hiszi, ez a férfias szembenézés legalább a lelki békét elhozta Sinkovics Gábornak, az téved. Illetve a lelkit, azt igen, a közjogit nem. Ma reggel érkezett a hír, hogy közleményben jelentette be a Nemzeti Sportot kiadó, nemrég az állampárti propagandaholding részévé vált Mediaworks Zrt., miszerint „megteszi a szükséges jogi lépéseket” a Nemzeti Sport egykori újságírója, Sinkovics Gábor, illetve a legendás újságíró egyik írását lehozó lapok ellen. Az érintett azt mondja: ha tényleg bíróság elé citálják, ott „mindent és annál is többet” el fog mondani arról, mi folyik a lap szerkesztőségében.
Vannak bizonyos elképzeléseim arról a mindenről és többről, ezért mondom: érdekes per várható. Ha a Mediaworks már megtette a feljelentést az írást közlő lapok ellen – és megtette – az azért jó, mert innentől kezdve már nyugodtan közölheti akár részleteiben, akár teljesen is a jegyzetet bárki. Amennyiben az eljárásról tudósító anyag része, mint itt, esetünkben is.
A Mediaworks az eljárás megindításával lábon lőtte magát
Talán nem ártana, ha felvennének egy olyan sajtójogászt, amelyik ért is a sajtójoghoz. És nem csak papírja van róla.
Hogy mi lesz a perek vége, nem tudom, normális jogállamban felmentés volna, hiszen annyi történt csak, hogy valaki megírta a szubjektív véleményét egy ügyben, és a másik érintett fél meg ahelyett, hogy választ írt volna, melynek közlését nyugodtan kérheti és meg is kapja, inkább jogi eljárást indított. Ehhez alapestben semmi köze a bíróságnak, nem szükséges a dolgok rendezéséhez.
Aztán az is érdekelne majd, milyen bíróság tárgyalja az ügyet: rendes vagy közigazgatási? És ha közigazgatási, akkor miért? Mi köze a sajtónak a közigazgatáshoz?
Szóval, lesz még itt miről beszámolni, bőséggel.
De azt azért illik tudni, hogy maga a vélemény, ha nem párosul tettel és nem szólít fel cselekményre, a világ egyetlen jogrendszerében sem büntetendő.
Na, nálunk majd az lesz.
Így a végén nézem, milyen különös is az emberi tudatalatti: mikor a „mindenható főszerkesztőről” írtam, valahogy sikerült azt gépelnem, hogy „mindentahó”. De szerencsére észleletem a hibát és javítottam időben.
Tisztelt bíróság, kérném jegyzőkönyvbe venni: javítottam és hibának tekintettem.
Pedig hát…
Bréking nyúz, július 30. – Tudósítás a másik valóságból
Megvédi a 2Rule-t a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György – a lapnak véletlenül ugyanaz a tulajdonosa, mint a sportmárkának: Mészáros Lőrinc, akinek a neve egyszer sem kerül amúgy elő az írásban. A Magyar Idők ismét Orbánt dicsőíti tusnádfürdői beszéde miatt, a 888 „agresszív meleglobbi” miatt indulna rohamra, a Figyelő most a szociológusokat látja veszélyesnek, az Origón Ókovács Szilveszter újabb „levele” jelent meg. Lapszemle az alternatív valóságból.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Mészáros Lőrinc lapjának, a Nemzeti Sportnak a főszerkesztője dühös írásban áll ki Mészáros Lőrinc sportruházati márkája mellett
„Egészen vérfagyasztó, hogy milyen indulattal és kíméletlenséggel esett neki a mindenre és mindenkire zsigeri gyűlölettel tüzelő ellenzéki média az új magyar sportmárkának, a 2Rule-nak, amelynek előkészületeiről néhány hónapja, konkrét létezéséről legfeljebb néhány hete lehet hallani. Kézzelfogható és látható közelségbe akkor került a nagyközönséghez a 2Rule, amikor három NB I-es csapat egymás után mutatta be hivatalosan az új kollekciót. Ekkor szabadult el a pokol. Szélsőséges, időnként megejtően ostoba s persze politikai indíttatású gyalázkodás kezdődött és tart azóta is. (…)
Hogy lehetséges-e a 2Rule számára hosszú távon megnyerni a sportolók és a vásárlók bizalmát, az olyan kérdés, amire meglehetősen korai lenne választ adni, mégis sietnek sokan eleve „gagyinak” bélyegezni az új terméket. Ismerve az előkészületeket, az azokban résztvevő szakembereket és Dárdai Pál hangsúlyos szerepvállalását, minimum igazságtalannak tetszik ez az ítélkezés. Azonban a politikai alapon fröcsögőknek az ország által egyöntetűen tisztelt és szeretett Dárdai sem veendő emberszámba, őt is befröcskölik és földbe tapossák, ha merészelt valami nekik nem tetszőt cselekedni, ahogyan ugyanezt tették a nemzet korábbi első számú kedvencével, Egerszegi Krisztinával is. Jellemzi a helyzetet, hogy a cég és a vívószövetség közötti korrekt és átlátható megállapodás körül is vihar támadt, amelynek az olimpiai bajnok kardozó, Szilágyi Áron esett áldozatul.
Közben pedig arra célozgatnak, hogy sérül a piaci verseny, mert 2Rule szerelést „kell” rendelni egyes sportszervezeteknek. Nos, ehhez engedjenek meg két megjegyzést. Az egyik, hogy a relatív olcsósága éppen a piaci versenyben jelenthet olyan előnyt a magyar márkának, amelynek révén úgy lesz több az itthon maradó és hasznosuló profit és adóbevétel, hogy olcsóbban jutnak hozzá a felszerelésekhez a sportolók. Létszámuk 2010 óta megduplázódott, és elérte a félmilliót, vagyis – igen, részben a taoprogramnak köszönhetően – nagy és bővülő piacról, nagy keresletről beszélhetünk, amelynek profitját a multik rakják zsebre és – jórészt – viszik ki az országból. Egy magyar márka megjelenése viszont – divatos kifejezéssel – win-win helyzetet teremthet, vagyis a magyar sport szereplői és a magyar gazdaság egésze is jól jár, miközben egy hazai magáncég is felépülhet, megerősödhet ebben a konstrukcióban. Másfelől unfair piaci előnyről beszélni egy olyan területen, amelyen a nemzeti vetélytársak megjelenése is szinte lehetetlen volt mostanáig, túlélése pedig egyszer sem sikerült, finoman fogalmazva is nevetséges. (…)
A marketingstratégiát, a szolgáltatást, a termék minőségét, ha jogos, lehet kritizálni, de furcsa és viszolyogtató, hogy az ellenzéki sajtó a rezsicsökkentés, a bankadó és egy sor más hasonló ügy után megint a multicégeknek szurkol.”
A Magyar Idők szerint Orbán már egész Európát vezeti
„A lapunknak nyilatkozó elemzők szerint nagyon fajsúlyos, lényegre törő, a hétköznapi politikai vitákon túlemelkedő, nemzetközi és geopolitikai elemekre koncentráló beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök. (…)
A kormányfő kristálytisztán látja a helyzetet, az európai és a tágabb környezet összefüggéseit, konfliktusait, és azokból jó következtetéseket von le Magyarország számára – hangsúlyozta Kiszelly Zoltán politológus. (…)
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezérigazgatója is úgy vélte: a világnyilvánosságban is jegyzett magyar miniszterelnök többrétű beszédet mondott Tusnádfürdőn. (…)
Orbán Viktor miniszterelnök beszéde – az elmúlt években Tusnádfürdőn elhanzottakhoz hasonlóan – nagy ívű, a hétköznapi politikai vitákon túlemelkedő, nemzetközi és geopolitikai elemekre koncentráló értékelés és kitekintés volt – jelentette ki az Alapjogokért Központ igazgatója. Szánthó Miklós mindehhez hozzátette: egyértelmű, hogy a magyar kormányfő már messze nem a Közép-Kelet-Európára egyébként olyannyira jellemző mintakövető alapállást vallja magáénak, hanem egy mintaformáló-mintateremtő víziója van a körülöttünk, illetve a világpolitikában zajló eseményekről.”
A 888 felháborodott azon, ami civilizált országokban megszokott
„Péntek reggel robbantotta fel a legnagyobb közösségi oldal futballkedvelő szekcióját az egyik legpatinásabb, a hagyományaira (eddig legalábbis) legbüszkébb angol focicsapat, a Liverpool FC hivatalos oldalának profilképváltása.
Az új profilkép a klub címerét szivárványszínű háttérrel ábrázolja. A Liverpool FC 1892-es alapításakor vélhetően egy ilyen kompozícióban a szivárvány az Isten és az ember közötti Ótestamentum-beli szövetségre utalt volna, ám manapság már más szelek fújnak a kikötővárosban, a kép leírása egyértelművé teszi, hogy miről is van szó.
Az angol nyelvű szöveg szerint a Liverpool FC képviselői részt vesznek a július 28-i Liverpool Pride rendezvényen, a klub hivatalos boltjait Pride témájú kirakatdíszítésekkel látják el, illetve a legendás Kop (a Liverpool stadionjának az egyik kapu mögötti szektora) is a szivárvány színeiben fog pompázni. (…)
Egyre több európai futballklub – most éppen az egyik legnagyobb, a Liverpool FC – adja be a derekát az agresszívan terjeszkedő meleglobbinak. Inkább felvállalják, hogy megosztják a saját szurkolóikat, mintsem hogy anyagi károk érjék őket az „önkéntes” kiállás elmulasztása miatt.
A libsik minden területen igyekeznek az emberek képébe nyomni a saját beteges elveiket. A futball is ideális terep a számukra, hiszen azon keresztül – a hatalmas népszerűsége miatt – nagyon sok emberhez tudnak eljutni. A napnál is világosabb, hogy mi zajlik Nyugat-Európában: a kultúrharc fokozódik. Tollakat a magasba!
Rohamra!”
A Figyelő most a szociológusokat találta meg
„A szociológiában tehát annyira elterjedt a baloldali, szélső-baloldali gondolkodás, hogy az már egyértelműen befolyásolja a tananyagot és a tanárok kutatási témáit. Nem beszélve az egyetemekről kikerülő diákok világnézetét.”
Az Origón folytatódik Ókovács Szilveszter szürreális sorozata
„Kedves Tatjána Néném!
Miért kell mindig utazni? Vendégszerepelni? Turnézni? Szervezni, pakolni, menni, fáradni – fizetni? Csak mert nyár van? Nem, Néném, nem azért. Inkább ugyanazért, amiért mindenki nyaral: ezekből az élményekből is táplálkozik majd a szezon szakmai munkája és lélekereje. Most éppen Saaremaában töltöttük az aksikat, miközben óriászenekarunk másik fele a tokaji arénában, operagálán játszott José Curával. Amit viszont az észtek produkáltak, az frenetikus.”
