Elég nagy felfordulást okozott a Brexit körül topogó Angliában, hogy az ellenzéki Munkáspárt nem tud vagy nem akar szabadulni az antiszemita vádaktól. Miután a napokban a párt vezető testülete ímmel-ámmal és egy kiegészítéssel elfogadta a Nemzetközi Holokauszt-emlékbizottság 11 pontos antiszemitizmus definícióját, a magukat elárulva érző palesztinpártiak London központjában 6 buszmegállóban ragasztották ki, hogy „Izrael egy rasszista kísérlet”. Az Egyesült Királyságban élő zsidók 40 százaléka kiköltözne, ha Jeremy Corbyn és a Munkáspárt hatalomra kerülne.
Azért ezt az idézetet választották a Londoni Palesztin Akció aktivistái, mert a Holokauszt-emlékbizottság egyik tétele ez. Vagyis azt állítani, hogy Izrael állam egy rasszista kísérlet antiszemita megnyilvánulásnak számít. Ebbe egyezett bele a Corbyn vezette párt vezetősége, igaz a párthatározatba egy kiegészítést is begyömöszöltek, miszerint mindez nem csorbíthatja azt a jogot, hogy szabadon lehessen véleményt mondani Izraelről és a palesztinok jogairól. Mintha ezt bárki is követelte volna.
A 2015-ben váratlanul, ám nagy többséggel megválasztott most 69 éves Corbyn a blairista hagyományokat (a volt munkáspárti miniszterelnök Tony Blair középutasságát, neoliberális gazdaságpolitikját, feltétlen Amerika-barátságát) teljesen felrúgva szerzett népszerűséget az egyre balabbra tolódó tagság körében. Ennek az újbalos irányultságnak ez egyik mozgatórugója, lételeme az Amerika-ellenesség. Ami, tekintettel a jelenlegi amerikai elnökre, nem is annyira kirívó.
Nos, Európában az Amerika-ellenesség a legtöbb esetben rejtett vagy kevésbé titkolt antiszemitizmusra utal (New York mint Tel-Aviv a Hudson folyón).
A jelen esetben ez szintén egy magas labda, hiszen Donald Trump (vejileg is felfegyverkezve) olyan egyoldalú Izrael-barát politikát folytat, hogy azt már nehéz lenne felülmúlni. Másrészt Netanjahu izraeli miniszterelnök belpolitikája is összefonódik a koalíciójában levő szélsőségesek eszméivel. Ott sem nézik jó szemmel a „Soros-bérenceket”. Külpolitikában pedig olyan államokkal barátkozik, amelyekre gyakran rávetül az antiszemitizmus gyanúja. Azt is mondhatnánk, hogy Izraelben egy szélsőjobb felé sodródó jobboldali hatalom kormányoz.
Mindezt lehet, sőt kell is kritizálni. Csakhogy a brit Munkáspárt és Corbyn esetében ettől sokkal többről van szó.
A Labour vezetője régi motoros és 1982 óta parlamenti képviselő. Mint olyan, sokszor találkozott szélsőséges palesztin szervezet képviselőivel. Vagy olyan eseményeken vett részt, ahol ilyen közönség jött össze. Többször tett Izrael-ellenes nyilatkozatokat.
Legutóbb a Daily Mail hozott nyilvánosságra egy 2014-ben Tunéziában készült képet, amelyen Corbyn is látható amint annak a Salah Khalaf sírjánál áll, akit a Moszad 1992-ben ölt meg Tuniszban, és aki a müncheni támadás egyik kitervelője volt. Mint emlékezetes 1972-ben a Müncheni Olimpián a palesztin Fekete Szeptember terroristái 11 izraeli sportolót mészároltak le. Utóbb Corbyn magyarázkodott, hogy ugyan ott volt, de nem koszorúzott és ha koszorúzott is, a közös főhajtásnak nem volt a részese. Vagy mégis.
A Munkáspárt vezetése már aligha tudja lemosni magáról az antiszemitizmus vádját bármennyire is „toryzzák” a Corbyn-hívek azokat, akik a vezérüket bírálni merészelik. Erre a sorsra jutott a BBC is.
A helyzet komolyságára utal, hogy a legújabb felmérések szerint a brit zsidók majdnem negyven százaléka komolyan fontolóra venné, hogy távozzon az országból, amennyiben Corbynék kerülnének kormányra. 2015-ben, tehát mielőtt Corbyn a Munkáspárt vezére lett volna, ez a szám 11 százalék volt.
Lord Sacks, Nagy Britannia egykori főrabbija szerint „Corbyn felemelkedésével a zsidók egzisztenciális veszedelemmel néznek szembe”.
„A zsidók 1656 élnek ebben az országban és az elmúlt 362 év alatt egyetlen egyszer sem merült fel a zsidók többségében a kérdés, hogy biztonságos-e ez az ország gyermekeink felnevelésére” – mondta a lord a BBC-nek.
Corbyn egyik különös mondatára, miszerint a „brit cionisták nem értik az angol humort” a népszerű televíziós sorozatok (Igenis, Miniszter úr!, Igenis, miniszterelnök úr!) zsidó származású szerzője Jonathan Lynn a Timesnak írt levelében így ironizált: „Zsidó vagyok. Habár én írtam az Igenis, Miniszter urat! és az Igenis, Miniszterelnök urat! Corbyn azt mondja, hogy nem értem az angol iróniát. Szerzőtársam Tony Jay csak félzsidó, ő talán félig értette az iróniát és szolgált néhánnyal.”
A Munkáspárt következetesen cáfolja a Corbynt érő antiszemita vádakat. Éljünk hát Sir Humphreynak, az említett sorozatok főhősének szavaival:
„Soha nem higgy el semmit, amíg hivatalosan meg nem cáfolják!”
Migránsellenes Európát szeretne, bírálja a hazánkat euró milliárdokkal támogató Európai Uniót, de a Fidesz szlogenek emlegetése ellenére sem tekinti magát a Fidesz emberének Thürmer Gyula. A Munkáspárt elnöke az ellenzéket, s nem a kormányt bírálja. Thürmer 29 éve vezeti pártját, amelynek támogatottsága mára teljesen elhanyagolható, mindössze 15 ezer szavazója van. Lemondását mégsem tartaná indokoltnak.
Thürmer elvtárs lecsapta a telefont. Pedig még javában az interjú elején jártunk, alig estünk túl a bemelegítő kérdéseken.
Ne aggódjon a nyájas olvasó, nem a függetlenségére büszke honlapunk riportere, hanem a Munkáspárt sajtósa nevezte elvtársnak az elnököt, amikor a nyilatkozatot kértük. Aztán persze gyorsan javított, az ígérte, hogy „összeköt” bennünket Thürmer elnök úrral. Leginkább azért voltunk kíváncsiak az elnök elvtárs – jobban mondva elnök úr véleményére – mert így a választás után megnyilvánulásaiban, de előtte a kampányban is a Fidesz által gyártott kampányszlogeneket hallotta tőle vissza a nagyérdemű.
Itt van mindjárt a Munkáspárt legfőbb követeléseinek egyike, a „migránsmentes” Európa, amiről a közelmúltbeli majálison híveinek vastapsa kíséretében beszélt Thürmer Gyula. Ezt hallva talán még Szűrös elvtárs is lehidalt volna a gyönyörűségtől, mert hisz az egykori kommunista vezető jó ideje már nem a baloldalt, hanem a nemzet regnáló kormányát félti az európai nyomástól. Említhetnénk persze Pozsgay elvtársat is – aki halála előtt – azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktortól még az illiberális állam ígéretét is el tudja fogadni. Úgy tűnik, hogy az egykori diktatúra figurái a kádári helyett az orbáni uralom szolgálatába vágynak. A kültelki kocsmában – ahol ugye ritka a polkorrekt – azt mondják erre, hogy „úgy tűnik, az elvtársaknak szükségük van egy fix seggre, amit fényesre nyalhatnak.” De hagyjuk ezt, legalább mi ne legyünk tiszteletlenek.
Inkább haladjunk tovább a történet elmesélésében, mert különben soha nem fogunk eljutni oda, hogy Thürmer elvtárs – miután válaszolt jó néhány izgalmas kérdésünkre – a lényeges momentumok tisztázása helyett lecsapta a telefont. Ott jártunk, hogy Thürmer elvtárs, aki „migráns-mentes” hazát szeretne, arról is beszélt a majálison, hogy a Fidesz győzelme azért megnyugtató, mert Magyarországon legalább stabilitás van. Az ellenzék győzelme viszont „káoszba vinné az országot”- összegezte gondolatait Thürmer Gyula, aki ma is a szocializmus építésén fáradozik. De úgy tűnik, elvetette az internacionalista összefogást, helyette a Fidesz kottájából a nemzeti önrendelkezés fontosságáról dalol.
Aki azt hiszi, hogy a Fidesz hívők hálásak Thürmer elvtársnak az elhangzott beszédért, esetleg a Munkáspárt hívei bővülnek folyamatosan, akkor előre kell bocsájtani, hogy tévednek. A szélsőbalos alakulatra 1990-ben még több százezren adták a voksukat, megszerezték a szavazatok 3.68 százalékát, és ezt a szocialista kormány bukása után, ’98-ban még növelni is tudták. Viszont pártjának mára mindössze 15 ezer szavazója maradt, s ezzel a 0.27 százalékos eredményt értek el. De Thürmer Gyulát nem zavarja a választási bukás, ő már a vörös csillag használatát sem forszírozta. Helyette a nemzeti lobogót lengetné, s megindítaná a tőke elleni harcot is, de ez utóbbit elég hiteltelenül magyarázta. Úgyhogy hagyjuk ezeket a részleteket a munkásmozgalom történetére, ahová való.
A gyorsabb haladás érdekében sietve jelzem, hogy végül kaptunk időpontot Thürmer Gyulától, reggel nyolc órakor kezdtük el az interjút, első kérdésünket – amit vastagon szedtünk – szinte a baráti érdeklődés jegyében tettük fel:
Thürmer úr, miért volt fontos, hogy elsők között gratuláljon Orbán Viktor győzelméhez? Örömében?
Túlzás, hogy elsők között gratuláltam. A választás éjszakáján arról beszéltem, hogy a magyar társadalom többsége a stabilitás és a biztonságos fejlődés mellett tette le a voksát. Mi így értékeltük a Fidesz választási győzelmét. A migránsmentes Európával a Munkáspárt is egyetért.
Ez úgy hangzik, mintha a Fidesz és a Munkáspárt szövetségesek lennének, önök nem az ellenzékkel szolidárisak?
Ha ez így lenne, akkor a parlamenti pártok – köztük a Fidesz és a teljes ellenzék – nem vett volna el tőlünk 300 millió forintot, és nem zártak volna ki bennünket minden létező médiából.
Viszont ellenzéki pártként csak ismételgetik a Fidesz szlogenjeit, a baloldalt viszont leszólják. Ez lenne az ellenzékiség?
Ez nem igaz, a Fidesz ismételgeti a mi programjainkat, évek óta szorgalmazzuk a minimálbér emelésének tervét. Mivel a Fidesz nagyobb párt, és hatalmon is van, ezt meg is valósította. Mi mindig azt mondtuk, hogy államosítani kell a gazdaságban, ezt is megcsinálta a Fidesz. Mindig világi oktatást szerettünk volna, amit a hatalom biztosít is.
Viszont az egyházi iskolák sokkal több pénzt kapnak, mint az államiak, ezt is a Munkáspárt programjából olvasták ki?
Nem, de ezzel nem is értünk egyet.
De ezt a választási kampányba szóvá sem tették. Nem kellett volna?
Olvassa el a nyilatkozatainkat.
Erre vonatkozó megszólalást nem láttam. Volt?
Igen.
Érdekes, még a honlapjukon sem láttam.
Olvassa figyelmesen.
Annak híre viszont mindenhová eljutott, hogy vállvetve migránsoznak Orbán Viktorral.
Ha ellenkezőjét mondanánk, akkor „alájátszanánk” a liberális ellenzéknek, vagy a szocialistáknak. De ezt nem akarjuk, mert azzal nem értünk egyet. A Munkáspárt a saját útját járja, ez nem a Fidesz, de nem is a szocialista-liberális ellenzék útja.
Kétségtelen, de ön inkább az ellenzéket szapulja, mintha őket akarná megbuktatni, holott az ön pártja elvileg inkább a kormány ellenzéke. De ön a korrupcióról szót sem ejtett, miközben némely ellenzéki szereplő tolvajbandának minősíti a kormányt.
Nekünk semmi közünk nincs az ellenzéki pártokhoz.
De a bírált gyenge ellenzéknek ön is szereplője, nem gondolja?
…
Az idei majálison mégsem a csúcsokat döngető szegénységről, vagy a kilakoltatás megkezdéséről beszélt, mint egy rendes ellenzéki párt vezetője. Nem szégyelli magát, hogy nem a kiszolgáltatottak mellé állt?
Szerintem lapozzunk, kérdezzen mást. Ugyanazokat kérdezi más-más megközelítésből. Ha ezt így folytatja, akkor nincs értelme ennek az interjúnak.
Nem haragudjon, először hoztam szóba, hogy az országban van négymillió szegény, ehelyett a Munkáspárt elnöke migránsmentes Európáról beszélt a majálison. Ezt korrektnek érzi?
Olvassa el a Munkáspárt anyagait, menjen fel a holnapunkra.
Ne haragudjon, a május elsején megtartott beszédében meg sem említette a hazai szegénységet… a sajtóban is ez tükröződik, hogy az ön nyilatkozataiból a Fidesz húz politikai hasznot.
Van még egyéb kérdése?
Ön lényegében a rendszerváltás óta vezeti a Munkáspártot, azóta folyamatosan fogy a választójuk. Kezdetben 3 százalék feletti támogatójuk volt, ma pedig 0, 2 százalék. Ilyen kudarc után nem kéne levonni a tanulságot?
Ön téved, nem a rendszerváltáskor lettem elnök. Javaslom, készüljön fel az interjúra, s ha ezt megteszi, akkor nem tesz fel csacsi kérdéseket.
Na, itt csapta le Thürmer úr a telefont!
Azaz a Munkáspárt elnöke befejezettnek látta a beszélgetést, elköszönt, majd letette a telefonkagylót.
Az kétségtelen, hogy az interneten fellelhető adatok szerint Thürmer úr valóban már 1989-től vezeti a Munkáspártot, még kimondani is sok, hogy már 29 éve áll a szervezet élén. Kormányok jöttek, pártok megszűntek, Thürmer úr maradt a helyén. Talán mégsem teljesen csacsi kérdés, hogy miután már csak 15 ezer szavazója maradt – négy éve még sokkal több volt – nem kellene a párt vezérkarának mégis levonni a tanulságot?
Ugyancsak az interneten olvasható, hogy a Munkáspárt hajdan, amikor még százezres szavazótábora volt, harcos pártként szerepet vállalt a taxisblokád támogatásában. Persze azok más idők voltak, más kormány, más ellenzék. Akkor még kamupártok sem léteztek, ma viszont már jócskán akadnak olyan pártocskák, amelyeket az ellenzék gyengítésére használja a kormány.
Ma viszont már akad olyan pártvezető, aki a Fidesz kezére játszik. De ez egy másik történet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.