Még el se kezdődtek a tárgyalások a kétoldalú viszonyról, máris egymásnak feszülnek a felek. Boris Johnson szerint nem kell elfogadniuk a közösségi jogot, az EU szerint viszont enélkül nem lesz megállapodás. A számok nem a briteknek kedveznek.
Nagy-Britannia pénteken kilépett az Európai Unióból, pontosabban annak politikai szervezetéből. A vámunióban még benn maradt, ahogyan szinte semmi se változott ez év végéig, amíg létre kell hozni a szabadkereskedelmi (és az ezen túlmutató területekre vonatkozó) megállapodást. Az első probléma az, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök olyan törvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely
megtiltja a kétoldalú keretmegállapodásban rögzített hosszabbítás lehetőségének igénybe vételét.
Ha tehát nem sikerül tető alá hozni az egyezményt, a királyság megállapodás nélkül hagyja el december 31-én az EU-t – ez lenne a hard Brexit. Aminek következménye a vámok és kvóták bevezetése, amit mindkét fél szeretne elkerülni, bár a vakhitű brexiterek szerint még ez is jobb a tagságnál, még annak „felpuhított” változatánál is.
Boris Johnson egy üzleti rendezvényen ma azt mondta, hogy
a szabadkereskedelmi megállapodásnak nem feltétele, hogy London közösségi szabályozásokat is kötelezően elfogadjon.
A konzervatív párti kormányfő ekkor vázolta, hogy a kabinet milyen alapállásból készül a jövőbeni kapcsolatrendszer feltételrendszeréről tartandó, március elején kezdődő tárgyalássorozatra az EU-val.
A brit kormány elsődleges céljai között van átfogó, a szolgáltatásokra is kiterjedő kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás megkötése. Johnson szerint tehát e megállapodás eléréséhez nincs szükség arra, hogy Nagy-Britannia elfogadja az EU szabályrendszerét például
a versenypolitikában, az állami támogatások szabályozásában, a környezetvédelemben vagy bármely más hasonló területen.
Megismételte, hogy Nagy-Britannia ahhoz hasonló megállapodást szeretne, mint amilyet Kanada is kötött nemrég az EU-val. (Amin egyébként hét évet dolgoztak.) Az ezután nyilvánosságra hozott dokumentum úgy fogalmaz: a 2020-as év további szakaszának kérdése az, hogy London és az EU egyezségre tud-e jutni egy elmélyült kereskedelmi viszonyrendszer kialakításáról, azoknak az elveknek a mintáját követve, amelyek alapján az EU és Kanada szabadkereskedelmi megállapodása is létrejött.
De ha ez nem sikerül, az Egyesült Királyság
akkor is felhagy az egységes uniós belső piac és a vámunió szabályainak alkalmazásával az idei év végén,
amikor az átmeneti időszak lejár.
Nem könnyíti London tervét, hogy a kanadai modellnél jóval szélesebb körű szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik, olyanra, amelynek hatálya kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére. Ennek megfelelően a majdani kétoldalú megállapodásnak olyan intézkedéseket is tartalmaznia kell, amelyek minimalizálják a határokon átnyúló szolgáltatás- és beruházásitőke-áramlás előtti akadályokat.
Ebbe beletartozik az is, hogy a pénzügyi szolgáltató cégek számára mindkét fél kiszámítható, átlátható, üzletbarát környezet hozzon létre. A szerződésnek emellett – az e területen fennálló kapcsolatrendszer mélységére tekintettel – hangsúlyosan ki kell térnie az EU-val folytatandó szabályozói és felügyeleti együttműködésre is.
Erről azonban máris vita van London és az EU között. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen már közölte, hogy ha London valóban átfogó, a közvetlen áruforgalmon túlterjedő szabadkereskedelmi megállapodást akar, akkor
nem lesz tartható az átmeneti időszak lejárta után tervezett új brit bevándorlási rendszer,
amely az unión kívülről érkezőkkel azonos elbírálás alá venné a Nagy-Britanniában letelepedni kívánó EU-állampolgárokat. Vagyis az ausztrál szabályozáshoz hasonlóan sokféle szempont alapján pontrendszer szerint adna letelepdési jogot az uniós állampolgároknak (is). A napokban von der Leyen leszögezte, hogy a teljes körű – vagyis a szolgáltatásokra és a tőkeforgalomra is kiterjedő – szabadkereskedelmi egyezmény feltétele az uniós állampolgárok szabad mozgásának további biztosítása, vagyis
az emberek szabad mozgása nélkül nem lehetséges a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása.
Johnson szavainak megjelenése előtt az Európai Bizottság főtárgyalója, a francia Michel Barnier arról beszélt, hogy az EU kész Londonnak ambiciózus, vámok és kvóták nélküli kereskedelmet biztosító megállapodást ajánlani, amely az unió és a szigetország partnerségének központi pillérét képezheti.
Barnier az EU legfontosabb szempontjára hívta fel ismét a figyelmet. Arra, hogy az unió a kereskedelmet érintő ajánlatát a tisztességtelen versenyelőny elkerülése érdekében azzal a feltétellel tudja fenntartani,
ha Nagy-Britannia most és a jövőben is elfogadja az EU előírásait, továbbra is alkalmazva az uniós jogot.
Vagyis gondoskodni kell arról, hogy a verseny nyitott és tisztességes maradjon. Konkrét és hatékony garanciákat kell találni az egyenlő versenyfeltételek hosszú távú biztosítása érdekében.
Ebből az álláspontból világosan következik az az igény, hogy
a közösség nem enged az olyan szabályokból, amelyek megakadályozzák az egyoldalú brit előnyök kialakulását.
Az említett munkavállaláson túl ez kiterjed mások mellett az adókra, a szubvenciókra is.
Michel Barnier közölte: a brüsszeli bizottság folytatni fogja a felkészülést arra az esetre is, ha a megállapodást nem sikerül megkötni az év végéig, ahogyan azt remélik. Szavai szerint ugyanis vannak olyan területek – mindenekelőtt a halászat kérdése -, ahol akadozhatnak a megoldásra irányuló tárgyalások.
A halászattal összefüggő kérdések okozzák az első és a legsúlyosabb nézeteltéréseket Nagy-Britanniával.
A bizottság álláspontja szerint a kereskedelemre vonatkozó megállapodásnak tartalmaznia kell egy erre vonatkozó fejezetet is, amelynek részleteit június második feléig szerencsés lenne rögzíteni – mondta Barnier. Feladatunk az lesz, hogy megvédjük polgáraink jogait és az európai vállalkozások érdekeit, miközben olyan megoldásokat próbálunk találni, amelyek tiszteletben tartják az Egyesült Királyság kívánságait is – mondta az uniós főtárgyaló.
Ha London nem tartaná magát teljes mértékben a kilépési megállapodásban foglaltakhoz, illetve nem alkalmazná maradéktalanul az uniós jogot, akkor von der Leyen szerint
Nagy-Britannia nem számíthat korlátlan hozzáférésre az EU piacához.
Az elszánt kilépéspártiak rémálma az a gondolat, amit von der Leyen mondott. Vagyis hogy minél szorosabb viszonyra törekszik London az unióval, annál könnyebb lesz számára az egységes piacra jutás. Ebben a megközelítésben
az ország valójában nem lépne ki az EU-ból, de nem volna hatása a szabályokra.
A tárgyalási irányelvek tervezetét az uniós tagállamok kormányait képviselő tanácsnak is el kell fogadnia, amely ezt követően hivatalosan felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy kezdje meg a tárgyalásokat Nagy-Britanniával. A tervek szerint december 31-ig tartó átmeneti időszak alatt a legfontosabb ügyekben megállapodásra kell jutni a két fél között.
Boris Johnson arról is beszélt ma az üzletemberek előtt, hogy az uniós jog figyelmen kívül hagyása ugyanúgy érvényes, mint az, hogy a megállapodás fejében az EU-nak sem kell kötelező módon brit szabályozásokat átvennie. Csakhogy a számok szigorúak.
Nagy-Britannia külgazdasági kapcsolatai meglehetős aszimmetriát mutatnak.
Az EU adatai szerint 2018-ban az EU-n belüli kereskedelem az Egyesült Királyság exportjának 47 százalékát teszi ki (ezen belül a kivitel 10 százaléka Németországba, 7–7 Franciaországba és Hollandiába, 6 százaléka pedig Írországba irányul). Az Egyesült Királyságba bevitt termékek 53 százaléka EU-tagországból érkezik (14 Németországból, 8 Hollandiából, 5 százalék Franciaországból).
Hard Brexit esetén a vámok komolyan sújtanák a kapcsolatokat, de a 27-ek külön-külön kisebb veszteséget szenvednének.
Boris Johnson nagy reményeket fűz az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodáshoz, amire Donald Trump is többször biztatta. Ez bármennyire is „nagyszerű” lenne az amerikai szőke hajú szóhasználatával, a tény az, hogy az Egyesült Királyság exporttermékeinek 13 százaléka az Egyesült Államokban, 6%-a pedig Kínában talált vevőre 2018-ban. Az USA-ból érkező import részaránya 10, a Kínából behozott termékeké pedig 9 százalék.