Akik kötelező betelepítési kvótát akarnak Európában, jövőre „újra próbálkozni fognak”, miután a decemberi uniós csúcstalálkozón erről nem született döntés – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádiónak adott szokásos pénteki interjújában.
Orbán megköszönte a „több mint 2,3 millió” embernek, aki részt vett a nemzeti konzultációban, szerinte az ő véleményük súlyt adott Magyarország álláspontjának.
Azt állította, hogy mások meggyőzésében egyelőre nem járt sikerrel Európában, a kvótát szorgalmazók száma szerinte változatlan, és a márciusban esedékes következő csúcson ismét érvelni fognak álláspontjuk mellett. Azt mondta:
„aki időt nyer, életet nyer”,
és szerinte Európában az elmúlt időszak választásain rendre a bevándorlást korlátozni kívánók erősödtek.
A Független Hírügynökségnek adott interjúban Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője határozottan cáfolta, hogy az uniós tagállamok vezetői, vagy az uniós intézmények közül bárki is kötelező jelleggel illegális bevándorlókat akarna betelepíteni. Mint mondta, csak a nemzetközi egyezmények alapján oltalomra jogosult menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról van szó.
Orbán Viktor beszélt a Lengyelország elleni uniós eljárásról is, azt mondta:
ha valaki megtámadja Lengyelországot, az megtámadja egész Közép-Európát.
Szerinte a magyar nemzet érdeke is, hogy szolidáris legyen a lengyelekkel, és világossá tegye, semmilyen uniós büntetés nem valósulhat meg velük szemben. Méltánytalannak és igazságtalannak nevezte az Európai Unió eljárását, és azt mondta: Lengyelország nélkül nincs erős Közép-Európa. A magyar vétóban a lengyelek is bíznak.
Orbán azt is mondta, hogy nem tart attól, hogy Magyarországtól a jogállammal kapcsolatos problémák miatt uniós forrásokat tartanának vissza, és szerinte a magyar gazdaságot lehet működtetni uniós források nélkül,
„a gazdaság motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek”.
Egy, a kormány által megrendelt elemzés ugyanakkor más mondott: aszerint ugyanis
az uniós támogatások nélkül nem lenne gazdasági növekedés,
sőt, a GDP csökkent volna.
Orbán Viktor azt is mondta: nem érkezett „visszautasíthatatlan ajánlat” az euró esetleges bevezetésével kapcsolatban, csupán „sovány, szerény, rosszabb, mint az eddigi”. Szerinte az eurózónához történő csatlakozáshoz a reálgazdaságot kell a zóna országainak átlagához igazítani.
Nem tud mit kezdeni a „Brüsszel” elleni kampánnyal, mert nem érti, ki ellen irányul – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője. Arról is beszélt, hogy Európai Bizottság nem akar migránsokat betelepíteni, hanem meg akarja előzni a migrációt. Szerinte a megoldási javaslatok nagy részével mindenki egyetért, egy vita van, ez az oltalomra jogosult menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. A leegyszerűsített, néhány szavas kommunikáció viszont szerinte félrevezető.
Zupkó Gábor Fotó: FüHü
Miért döntött úgy az Európai Bizottság, hogy több, Magyarországot érintő ügyben az Európai Bírósághoz fordul?
A kötelezettségszegési eljárások új szakaszba léptek, de én semmiképp nem nevezném a kötelezettségszegési eljárásokat egy-egy tagállam és az Európai Bizottság közötti együttműködés jelentős elemének. Ez normál ügymenet, az Európai Bizottságnak a szerződések őreként egyik kötelezettsége az, hogy figyelemmel kísérje, hogy az elfogadott európai szabályokat átültetik-e a jogrendjükbe, illetve, hogy az alkalmazásuk problémamentesen történik-e.
Nem lehet azt mondani, hogy a Bizottság utazik Magyarországra, az eljárások száma sem ezt mutatja.
Az eljárások egy konzultációval indulnak, amikor a Bizottság észrevételeket tesz: megpróbálják elkerülni, hogy az eljárás további szakaszba lépjen. 75 százalékban megegyezésre jut a Bizottság a tagországokkal. Magyarország esetében is nagyon sok olyan eset van, amikor ez megtörtént.
Az említett három esetben nem ez történt, itt újabb szakaszba lépett az eljárás, de ez sem jelent semmilyen válságot, az Európai Bíróság egy olyan intézmény, amely arra hivatott, hogy igazságot tegyen ezekben a kérdésekben.
Tudna mondani olyan példát, amelyben az utóbbi időben megegyezés született?
Friss hír, bár ez nem kötelezettségszegési eljárás, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta az állami támogatást a debreceni repülőtérre. A múlt héten a különböző kereskedelmi láncok erőfölényével kapcsolatos panaszokban is a magyar kormány álláspontjának adott igazat az Európai Bizottság. Rendszeresen van ilyen. Az Európai Bíróságra került ügyekben is előfordult már, hogy a tagországnak adtak igazat.
Azt gondolom, hogy az európai intézményrendszer működik, ezeket az ügyeket sem alul-, sem túlbecsülni nem szabad. A magyar politikai közbeszédben ezek kiemelt témák, nyilvánvalóan az Európai Bizottságnak ezeket a kérdéseket sem politikai kérdésként kell kezelni, hanem az európai jogrend szempontjából.
Mik az Európai Bizottság kifogásai az egyes törvényekkel szemben?
Van ugye az Európai Unióban a négy fő szabadság, ezek egyike a tőke szabad mozgásáról szól.
Úgy gondolja az Európai Bizottság, hogy a civil szervezetekről szóló törvény egyes rendelkezései közvetett diszkriminációt valósítanak meg,
és aránytalanul korlátozzák a civil szervezeteknek juttatott külföldi támogatásokat. Tehát akadályozzák a tőke szabad áramlását, valamint megbélyegző hatással lehetnek, ez visszatarthatja az érintetteket attól, hogy magyarországi civil szervezeteknek támogatást nyújtsanak.
Ami a felsőoktatási törvényre vonatkozik: a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a főként magántőkével finanszírozott oktatási intézmények által kínált képzések gazdasági tevékenységnek minősülnek. A Bizottság úgy gondolja, hogy a módosított törvény sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és a belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelvet.
A Bizottság megbeszéléseket folytatott ezzel kapcsolatban a magyar kormánnyal, a Bizottság és a magyar hatóságok is fenntartották a véleményüket, tehát az Európai Bíróság majd dönt ebben a kérdésben.
Fotó: FüHü
Ezek nem egyszerű dolgok, az európai szerződések értelmezéséből eltérő dologra jutottak a magyar kormány és a Bizottság szakértői. Az Európai Bíróság az az intézmény, amely ezek értelmezésében segíteni fog.
Ezt lehet ahhoz hasonlítani, amikor két magánember, vagy két cég bírósághoz fordul?
Azért nem, mert az Európai Unió egy érték- és érdekközösség, amelyben a szereplők, tehát a tagállamok és az intézmények az egyezmények értelmében lojálisan együttműködnek egymással. Itt arról van szó, hogy
másképp értelmezik a szabályokat, amelyek betartását egyébként kötelezőnek ismerik el.
Bár úgy tűnik, mintha a bíróság előtt a két fél egymással szemben lenne, ez nem így van. Egy unióban nem lehet egymással szemben fellépni. Ugyanazon törvény eltérő értelmezése miatt fordulnak a bírósághoz, hogy jogkövető magatartást tudjanak tanúsítani.
Ha megnézzük a táblázatot, amit Juncker elnöknek az unió helyzetéről szóló beszéde kapcsán adott ki a Bizottság a 2017 szeptemberében folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekről, akkor az derül ki, hogy Magyarország egyáltalán nincs az élvonalban.
Forrás: Európai Bizottság
Azok a félelmek, vagy néha vádak, hogy az Európai Bizottság különösen figyel a magyarországi törvénykezésre és túlzott mértékben indít eljárásokat, egyáltalán nem igazak. A Bizottság kizárólag akkor lép fel, ha az európai jogszabályok megsértését vélelmezi.
A harmadik ügy, amelyik a bíróságra került, a menedékkérőkkel kapcsolatos. A kormány azt mondja, hogy az a legnagyobb baja az Európai Bizottsággal, hogy kötelező menekültkvótát akar rákényszeríteni az országra. Valóban erről van szó?
Ez egy egyszerű kérdésnek tűnik, de nem lehet egyszerű és rövid választ adni, bár éhezünk azokra, különösen a közösségi média korában, amikor egy üzenet akkor tud átmenni, ha három szavas. Sajnos a politikai kommunikáció is ebbe az irányba ment el, nem csak itthon. De a világ nem lett egyszerűbb, ezért nem tudok egyszerű választ adni.
Kezdjük azzal, hogy miben van teljes megegyezés. Idézzünk egy európai vezetőt, mondjuk a magyar miniszterelnököt, aki a múlt heti tanácsülés után azt mondta, hogy
a migráció külső dimenziójában egyetértés van. Meg kell próbálni megelőzni és a határokat meg kell védeni
– ebben egyetértenek az európai vezetők.
Ennek érdekében nagyon sok mindent tettek. Többek között partnerséget alakítanak ki afrikai országokkal, hogy olyan körülményeket teremtsenek, hogy el se induljanak az ott élők, ott tudjanak maradni, találják meg megélhetésüket. Ez egy hosszú távú program. Nagyon nehéz lesz, de Európa elkötelezett az iránt, hogy segítse ezeket az országokat ebben.
Mi a helyzet a háborús területekről érkezőkkel?
A krízisövezetekben, háborús területeken Európa aktív szerepet játszik a krízisek megoldásában és azoknak a menekülteknek az ellátásában, akik a környező országok menekülttáboraiban milliószámra vannak, például Törökországban, Jordániában. Az Európai Unió több milliárd eurót fordít arra, hogy ők ne továbbutazzanak, hiszen úgyis haza akarnak menni, de ahhoz olyan körülmények is kellenek: oktatás, egészségügyi és szociális ellátás.
A közös határok védelmében van szakmai együttműködés a tagországok között, ott a csempészhálózatok elleni fellépés, az olasz és a líbiai parti őrség megerősítése. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően időarányosan 60 százalékkal csökkent idén az érkező menekültek száma a tavalyihoz képest. Nem nullára csökkent, arra nem is lehet csökkenteni. Korábban, amikor nem beszéltünk a migrációs problémáról, akkor is érkeztek menekültek.
Ahol továbbra is vita van, az a menekültekkel való bánásmód. Ez nem egy európai jogszabályon, megállapodáson múlik, erről nemzetközi egyezmények szólnak:
ha valaki olyan területről érkezik, hogy oltalomra, védelemre szorul, akkor oltalmat, menekültstátuszt kaphat.
Na most, az európai országok egy határon belül vannak. A jelenlegi szabályok szerint a menekültügyi eljárás és a menekültek ellátása arra az országra hárul, ahova érkezik a menekült. Olaszország és Görögország igazságtalannak tartja ezt, hiszen egy olyan közösségben vagyunk, amelynek a szolidaritás az alapelve. Más országok is támogatják ezt, azt mondják: nem kívánják, hogy így legyen, de ha bármilyen oknál fogva olyan mennyiségű menekült érkezik a területükre, amit ők már nem tudnak ellátni, akkor ezt a terhet szeretnék megosztani a többi tagországgal.
Néhány ország, így Magyarország is, azt gondolja, hogy ennek nem kellene így lennie. Erről továbbra is folyik a vita. Ez nem azt jelenti, hogy az áthelyezésről beszélő országok szeretnének behozni valamilyen számú menekültet külföldről és kötelezően elosztani őket. Ez egy téves, leegyszerűsített koncepció, tudomásom szerint
egyetlen tagország vagy európai intézmény sem támogatja, hogy kívülről migránsokat telepítsenek be kötelező jelleggel.
Ez a problémának egy leegyszerűsített, félrevezető és félreérthető interpretálása, ami ellen fontos küzdeni, mert meg kell különböztetni a menekültek problematikáját, akiket nemzetközi egyezmény alapján el kell látni. A velük kapcsolatos szolidaritásról folyik a vita, nem arról, hogy milyen típusú külső betelepítési programot kellene esetleg megvalósítani. Nem szabad a kettőt összekeverni.
Fotó: FüHü
Vannak olyan tagországok, akik úgy gondolják, hogy a demográfiai problémáikat migrációs úton kell és lehet megoldani, ez az adott tagország saját programja. Magyarországnak is van vendégmunkás-programja, Szerbia és Ukrajna felé, volt letelepedésikötvény-programja, de ezt nem szabad összekeverni a menekültügyi problémákkal.
Tehát a kérdésére visszatérve:
az Európai Bizottságnak nincs olyan javaslata, hogy Európán kívülről, programszerűen arra nem jogosultakat betelepítsünk és kvótaszerűen elosszunk.
Olyan javaslata van, hogy, ha mindent megteszünk, és mégis oltalomra jogosult menedékkérők érkeznek nagy számban az Európai Unió területére, akkor a szolidaritásnak meg kell jelennie. De a program első számú eleme az, hogy megpróbáljuk megelőzni a migrációt. Háromszavas üzenetekkel csak félrevezetni lehet, vagy félreértéseket keletkeztetni.
Az Európai Bizottságnak van javaslata erről a szolidaritási programról, de ki hozhat róla döntést?
Az Európai Bizottság nem döntéshozó szerv. Az európai intézményrendszer bonyolult, de sokak állításával szemben rendkívül demokratikus. Az Európai Bizottság döntéselőkészítő és -végrehajtó szerv, illetve, amikor másokra vonatkozik a végrehajtás, akkor azokat ellenőrzi.
A jogszabályokat elfogadó, jóváhagyó intézmények az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Tehát
olyan európai jogszabály nincs, amit az általunk demokratikusan megválasztott kormányok és EP-képviselők jóvá ne hagytak volna.
Ezért szoktuk azt mondani, hogy az Európai Unió mi vagyunk, a döntéseket az általunk megválasztott kormányok és képviselők hagyják jóvá.
Magyarország részéről a stratégiai döntések meghozatalában a miniszterelnök vesz részt, a különböző ágazati jogszabályok jóváhagyásában a miniszterek, illetve, ahol az Európai Parlamentnek együttdöntési joga van, ott az általunk megválasztott képviselők.
Visszatérve a menedékkérőkre: a magyar kormány azt mondja, hogy azért akarnak a „brüsszeli bürokraták” migránsokat betelepíteni Magyarországra, mert „a Soros-tervet” valósítják meg, és az Európai Bizottságban is dolgoznak olyanok, akik ezt a tervet akarják megvalósítani. Mit gondol erről?
Egyrészt, a saját terveiről Soros urat kell megkérdezni, ahogy a Soros-tervről aktívan kommunikáló szervezeteket is, hogy mit gondolnak. Én is itt élek, hallom a leegyszerűsített, polarizálttá vált politikai közbeszédet, ezzel együtt én nem akarok ennek részese lenni.
Az Európai Bizottság munkaprogramja teljesen nyilvános, bárki tanulmányozhatja, mi van a napirenden. Olyan programokat támogatunk, amelyek megelőzik a további migrációt, segítik a menekülteket, ahol most vannak, a krízisterületek környékén, megerősítettük a visszatérési programokat, küzdünk a csempészhálózatok ellen. Végezetül, ha ezen intézkedések ellenére, a nemzetközi jog alapján oltalomra szorulók valamely tagországba nagyobb számban érkeznek, mint ahogy ott meg tudnak küzdeni a helyzettel, akkor van olyan javaslat, hogy a többi tagország segítsen.
Fotó: FüHü
Erről most folyik egy vita, ahogy én a jelenlegi tervet nézem, talán június környékére jut el odáig a dolog, hogy valamiféle kompromisszum kialakuljon. Még egyszer: ez nem migránsok betelepítéséről szóló program, hanem arról, milyen szolidaritást mutatnak az egyébként egy határon belül élő országok.
Tehát az Európai Bizottságnak nincs ilyen, titokzatos terven alapuló programja?
Nem szeretnék viszonyulni ahhoz a leegyszerűsített politikai közbeszédhez, amelynek része egy úgynevezett Soros-tervről szóló vita. Beszéljünk a migráció problémáiról és kihívásairól. Az Európai Bizottság konkrét problémákat kíván megoldani és a működésének egyik legfontosabb alapelve, hogy
külső befolyástól mentesen működik, kizárólag az európai polgárok érdekében.
Bár, ahogy Ön is mondta, Magyarországgal szemben átlag alatti a kötelezettségszegési eljárások száma, a magyar kormány mégis támadja „Brüsszelt”. Mi az Európai Bizottság véleménye erről?
Van egy kettősség, ami számomra is néha dilemmát okoz. Az európai uniós tagság támogatottsága rendkívül magas Magyarországon, az első háromban van az ország. A magyar politikai palettán nem is találunk olyan pártot, amelyik jelenleg euroszkeptikus jelszavakkal kampányolna. Mindegyik jelentős politikai erő az Európai Unióban képzeli el Magyarország jövőjét. A magyar kormány is a 27 azon tagország közé tartozik, amelyik kifejezte, hogy az Európa előtt álló kihívásokat a legjobban az Európai Unió keretei között lehet megoldani.
A különböző kormányzati szervekkel rendkívül konstruktív a Bizottság együttműködése,
a különböző tanácsi formációkban a legtöbb kérdésben, 97 százalék fölött Magyarország a többséggel együtt szavaz.
Magyarországra folyamatosan érkeznek a különböző uniós támogatások, amelyek nagyrészt hatékonyan kerülnek felhasználásra, épülnek-szépülnek az utak, kórházak, oktatási intézmények, több százezer magyar munkája függ attól, hogy ilyen sikeres Magyarország az egységes piacon.
Ez az egyik oldal, és valóban, van egy elég erőteljes kritika úgymond Brüsszellel kapcsolatban. Erre azért nehéz válaszolni, mert
nehéz megfogni, hogy mi az a „Brüsszel”.
Ha az Európai Unióról beszélünk általánosságban, az mi vagyunk. Ön is az Unió polgára, én is az vagyok. Az Unió intézményrendszerében ott vannak az általunk választott politikusok, a magyar miniszterelnök a brüsszeli stratégiai döntéshozatali szervezet tagja, magyar képviselő az EP alelnöke, a Bizottságnak korábbi magyar miniszterelnök-helyettes a tagja. Tehát ott vannak a magyarok a brüsszeli döntéshozatalban.
Nehéz megérteni, amikor ilyen erőteljesen kritizálják „Brüsszelt”. Érteni vélem azt, hogy a magyar kormány fel kíván lépni azokkal az erőfeszítésekkel szemben, amelyek további hatásköröket adnának európai intézményeknek, nem támogatja mondjuk egy szövetségi Európa kialakítását. Abban az aktív vitában, amely Európa jövőjéről szól, nem egy brüsszeli központú Európát képzel el, hanem a tagországok szerepét kívánja erősíteni. Csak egy kicsit számomra leegyszerűsített formában.
Ez a vita régóta folyik: vannak olyan országok, vezetők, akik sokkal erősebb, mélyebb integrációt akarnak és több hatáskört adnának az EU szerveinek, és vannak olyanok, amelyek sokkal több tagállami hatáskört tartanának meg. Sokat beszéltek arról is, hogy ez akár az úgynevezett többsebességes Európához is vezethet, hogy lesz egy olyan „mag-Európa”, amelynek tagjai szorosabban együttműködnek, mint a többiek. Ez reális lehetőség?
Azt gondolom, hogy változik ennek a vitának a dinamikája. Egy éve, a brexit-döntés után sokkal pesszimistább párbeszéd folyt Európáról. A 27 tagország nyílt elkötelezettsége a tagság iránt jó alapot szolgált az Európáról szóló vitára, ami most egy dinamikusabb gazdasági környezetben zajlik. Európában ma többen dolgoznak, mint bármikor, alacsony a munkanélküliség, a gazdasági növekedés meghaladja az Egyesült Államokét.
Most egy sokkal progresszívebb vita folyik,
egy olyan, ahol mindegyik ország az Unióban képzeli el magát, vannak olyan területek, ahol el is kezdték mélyíteni az együttműködést, például a belbiztonság vagy a védelem kérdésében. Felmerült, hogy lesz-e egy mag-Európa, amiből többen kimaradnak, de erre jó választ adott Jean-Claude Juncker, amikor feltette és megválaszolta a kérdést, hogy mit is jelent az, hogy mag-Európa: ahol a négy szabadság érvényesül, amelyik ország Schengennek a tagja, ahol bevezették az eurót – ennél mélyebbet nehéz elképzelni.
A kilépő Egyesült Királyság, valamint Dánia kivételével minden tagország kötelezettséget vállalt arra, hogy valamikor bevezeti az eurót. Magyarországon érvényesül a négy szabadság, az ország Schengen része, és
senki nem kérdőjelezi meg, hogy valamikor be fogjuk vezetni az eurót, arról van vita, hogy mikor.
A Bizottság olyan körülményeket szeretne teremteni, ahol mindenki a mag-Európa része lehet, és ha most nem is kíván csatlakozni hozzá, akkor később teheti ezt meg. Vagyis úgy valósulhat meg a több sebesség, hogy senki nem marad le, és később felszállhat a vonatra.
Fotó: FüHü
Nem látom reálisnak, hogy kialakuljon egy másodosztályú Európa, de azt sem, hogy egy föderalista Európa kialakuljon. Az Európai Bizottság el szeretné kerülni, hogy olyan területekbe beleszóljon, amit tagállami szinten sokkal hatékonyabban meg lehet oldani, nem szeretné agyonszabályozni a mindennapjainkat.
A visegrádi országok vezetői nemrég találkoztak Juncker-elnökkel, és tettek egy felajánlást, hogy támogatják a határvédelmet. A V4-országok közül több, elsősorban Lengyelország és Magyarország erősen ellenállt annak, hogy a többség által támogatott menekültügyi programjavaslatokat megvalósítsák. Hogy fogadták most ezt a döntést, ez lehet egy lépés afelé, hogy közelebb kerüljenek a kompromisszumhoz?
A V4-tagországok 80-90 százalékban helyesnek tartották a menekültválság megoldására tett javaslatokat, támogatták őket, hozzájárultak a megvalósításukhoz. Egy pont van, a váratlanul nagy számban érkező menedékkérők biztonsági átvilágítás utáni áthelyezése. Ezzel nem értettek csak egyet.
De erről beszélnek a legtöbbet.
Igen, de
ne essünk abba a hibába, hogy csak a konfliktusról beszélünk.
A menekültkérdés a megelőzésről, a megoldásról, a határok megvédéséről szól, mindezek után, ha mégis érkezik oltalomra jogosult menedékkérő, a velük kapcsolatos szolidaritásról van csak véleménykülönbség. Ezt mutatja ez a felajánlás is, amelynek előkészítésében a Bizottság aktív szerepet vállalt.
A líbiai tengeri határ megvédésében van egy Olaszország által koordinált fellépés, ehhez járult hozzá anyagilag a négy ország. Ezzel is mutatva, hogy szolidárisak Olaszországgal Európa megvédésében. Ez egy mindenki által elismert lépés volt, bár többen hozzátették, hogy ez nem jelenti, hogy nem kell végrehajtani a szolidaritás többi dimenzióját. De ebben a dimenzióban ez egy komoly szolidaritási felajánlás volt.
Hogy állnak most a brexit-tárgyalások? A hírek szerint hétről-hétre változott a helyzet, hol arról lehetett hallani, hogy teljesen megakadtak, utána pedig, hogy előrelépés történt.
Most ott tartunk, hogy új szakaszba léptek a tárgyalások. Rendkívül érzékeny szakaszon vagyunk túl, amelynek végén Nagy-Britannia kifejezte, hogy teljesíti az eddig vállalt pénzügyi kötelezettségét. Hiszen például az európai költségvetés hétéves ciklusokban gondolkodik, az elfogadásánál ott volt Nagy-Britannia is, az alapján lett tervezve. Hogy távozik az asztaltól, az nem jelenti, hogy amit megrendelt, ne kellene vállalnia.
A másik ilyen az ír-északír határ problémája. Szeretnénk elkerülni, hogy ez a praktikusan megszűnt határ visszakerüljön bármilyen módon. Erre még a konkrét javaslatot várni fogjuk Nagy-Britanniától, hiszen az, hogy nem lesz tagja a vámuniónak, komplex javaslatot igényel.
A harmadik ilyen az uniós polgárok kérdése, akik már ott vannak, ott dolgoznak. Erre megnyugtató vállalást sikerült tenni:
maradhatnak továbbra is.
Lehet, hogy lesz valamilyen regisztrációs kötelezettségük, de alapvetően nem változnak a lehetőségeik.
Mindenkinek az az érdeke hosszú távon, hogy rendezetten menjen a kilépés, és utána egy partnerség legyen Nagy-Britannia és az Európai Unió között. Egy biztos: az Európai Unióval való legjobb minőségű partnerség az, ha valaki tagja az Uniónak.
Arra van esély, hogy a közeljövőben bővüljön az Unió? Jelentkezők ugye vannak…
Pont ezért mondtam, hogy sokkal optimistább vita folyik az Unióról, mint másfél-két éve, amikor borúsabb volt a környezet. Jobban fut a gazdaság, arról is beszélünk, hogy a Nyugat-Balkán országai számára valós perspektívát kell nyújtani. Úgyhogy én elképzelhetőnek tartom, hogy a következő parlamenti-bizottsági mandátum alatt esély nyíljon arra, hogy újabb tagok nyerjenek felvételt.
A menekültek üdültetése miatt kialakult káosz miatt lemondott Fülöp János elsöprő többséggel lett újból a Tolna megyei település vezetője.
Ismét Fülöp Jánosnak szavaztak bizalmat az őcsényiek a vasárnapi időközi polgármester választáson: a régi-új faluvezető 1023 érvényes szavazatból 592-t kapott – írja a teol.hu.
A részvételi arány 50,34 százalékos volt, vagyis a 2045 voksolásra jogosult őcsényi közül 1028-an járultak az urnákhoz. Kozma Zoltánné 213, Guzsván István 59, Csapai János pedig 159 szavazatot kapott.
Az időközi önkormányzati választást azért kellett kiírni, mert a település eddigi független polgármestere, Fülöp János szeptember 27-én lemondott tisztségéről.
Fülöp János – aki 2006 óta vezette a Szekszárd mellett fekvő települést – korábban azzal indokolta a lemondását, hogy ezzel szeretne segíteni a településen kialakult feszült helyzet megoldásában.
A községben ugyanis sokan tiltakoztak amiatt, hogy egy helyi vállalkozó a menekülteket látott volna vendégül. A polgármester kezdeményezte a képviselő-testület feloszlatását, erre azonban a hattagú testületből négyen nemmel szavaztak.
Nemcsak a menedékkérők átvétele, hanem a Lex CEU és a civiltörvény miatt az Európai Bírósághoz fordul a Bizottság.
Az Európai Bíróság épülete Luxemburgban Forrás: Wikimedia Commons
Ezekben az ügyekben a Bizottság már korábban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben, amelyek célja, hogy a tagállamok teljes mértékben és megfelelően alkalmazzák az uniós jogszabályokat. Ahogy a Bizottság közleménye írja: „Az Európai Bizottság elsősorban párbeszéd keretében próbálja meg rendezni a problémákat az érintett tagállamokkal.
Amennyiben a helyzetet a párbeszéd során nem sikerül rendezni, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.”
Most ez is történik, több ügyben.
Kvótaügy
Ahogy már megírtuk, a Bizottság Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal szemben keresetet indít az EU Bíróságán, mert a három ország nem tett eleget menedékkérők áthelyezésére vonatkozó kötelezettségnek.
Magyarországnak összesen 1294, háború sújtotta országból érkező menekültet kellene befogadnia.
Az Európai Bíróság szeptember 6-án megerősítette, hogy a kvótadöntés érvényes, a három ország ennek ellenére sem hajtotta azt végre.
A menedékkérőkhöz kapcsolódik, hogy a Bizottság úgy döntött: indokolással ellátott vélemény megküldésével
újabb lépést tesz Magyarországgal szemben a menekültügyi jogszabályaival kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásban.
A Bizottság 2015 decemberében indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen ebben az ügyben. A magyar hatóságokkal folytatott többszöri egyeztetés, valamint a magyar menekültügyi törvény idén márciusban bevezetett módosításai kapcsán felvetődött aggályok nyomán a Bizottság 2017 májusában kiegészítő felszólító levél megküldéséről döntött. A magyar hatóságok válaszának elemzését követően, és figyelembe véve a magyar Országgyűlés által októberben elfogadott új jogszabályt, a Bizottság a levelében szereplő 11-ből 4 kérdésben nem folytatja tovább az eljárást.
Ugyanakkor a közlemény szerint
„a magyar hatóságok válasza nem oszlatja el az aggályok többségét”.
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a magyar jogszabályok nem állnak összhangban az uniós joggal, különösen a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvvel, a visszatérési irányelvvel, a befogadási feltételekről szóló irányelvvel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának több rendelkezésével.
Lex CEU
A Bizottság azért is keresetet indít Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán, mert a tavasszal módosított felsőoktatási törvény
aránytalanul korlátozza az EU-n belüli és azon kívüli egyetemek tevékenységét,
ezért helyre kell állítani a törvény uniós szabályozással való összhangját.
A törvény elsősorban a Közép-Európai Egyetem, vagyis a CEU ellen irányul.
A CEU épülete Budapesten Fotó: MTVA/Bizományosi: Balaton József
A Bizottság szerint a módosított törvény nem egyeztethető össze a felsőoktatási intézmények szolgáltatásnyújtási szabadságával, valamint azon szabadságával, hogy az Unió területén bárhol letelepedjenek. Emellett a Bizottságnak továbbra is az a véleménye, hogy az új szabályozás ellentétes a tudományos szabadsághoz való joggal, az oktatáshoz való joggal és a vállalkozás szabadságával – amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája biztosít –, valamint az Unió nemzetközi kereskedelmi jogi kötelezettségeivel.
Civiltörvény
A Bizottság a „külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvény” miatt is keresetet indít Magyarország ellen. Ebben az ügyben azért indult kötelezettségszegési eljárás, mivel Magyarország nem teljesítette a uniós alapszerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.
A civiltörvény ugyanis közvetett diszkriminációt valósít meg és aránytalanul korlátozza a civil szervezeteknek juttatott külföldi támogatásokat.
Ezen felül a Bizottság szerint Magyarország megsérti az egyesülési szabadsághoz, valamint a magánélet és a személyes adatok védelméhez való jogot is, amely jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti.
A kormány nem tudta megfelelően megválaszolni az aggályokat, ezért a Bizottság korábban úgynevezett indokolással ellátott véleményt bocsátott ki. Erre a magyar hatóságok nem válaszoltak.
222 olyan eset fordult elő, amikor nem sikerült a kiutasított bevándorlót hazavinni az év első kilenc hónapjában, Németországban.
A Deutsche Welle ír arról, hogy egyre több pilóta érzi úgy: morálisan nem vállalhatja, hogy visszavigyen embereket egy olyan országba, amelyet a német hatóságok biztonságosnak nyilvánítottak, de ahol
életveszélyben lehetnek a hazatoloncolt családok.
Ráadásul az ilyen utakon sok a botrány, a pilóták pedig nem akarnak rendet tenni.
Németországban 390 ezer menedékkérelmet bíráltak el az első félévben. Sok az elutasítás, de sok menedékkérő ezután pert indít, amelyet gyakran meg is nyernek. Ez újabb gondot jelent a német államnak, amely ezért most elhatározta: bónuszt kap az, aki lemond a fellebbezésről és hazatér.
Ugyanakkor
a bónusz sokkal kevesebb, mint amit a menedékkérők arra költöttek, hogy Németországba jussanak:
ez legalább 7000 euróba került, a bónusz pedig fejenként 1000, családonként 3000 euró. Ráadásul a helyzet a Közel-Keleten rendkívül bizonytalan.
Erről a két kontinens vezetői az Elefántcsontparton tartott csúcstalálkozón döntöttek.
A kétnapos tanácskozás végén elfogadott zárónyilatkozatban több mint 80 ország vezetői értettek egyet abban, hogy szorosabbra fűzik az együttműködést kulcsfontosságú kérdésekben, így
a migráció, a biztonság, a beruházások, az oktatás és a fenntartható fejlődés
területén.
„Soha nem voltunk ennyire egymásra utaltak. Soha nem voltunk rákényszerülve arra, hogy ilyen sürgősen lépjünk fel” – mondta a találkozó házigazdája, Alassane Ouattara elefántcsontparti elnök.
„A két kontinens történelme és földrajzi helyzete következtében egymástól függ, és kölcsönös akaratunk, hogy mindkét fél számára előnyös partnerség keretében fejlesszük a gazdasági kapcsolatokat” – mondta Alpha Condé guineai elnök, az AU elnöke.
Az uniós és afrikai vezetők
megállapodtak egy kimenekítési tervben,
amelynek segítségével a menedékkérőket visszavihetik országukba Líbiából, az Afrikából Európába vezető útvonal fő tranzitállomásáról.
Fajez Szerradzs, a nemzetközileg elismert líbiai kormány vezetője beleegyezett, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkatársai belépjenek a líbiai befogadó központokba, hogy segítsék a menekültek hazajutását.
A megállapodás azután jött létre, hogy sürgősséggel tanácskozást tartottak a líbiai rabszolgapiacokról.
Az emberkereskedők kezébe kerülő menedékkérők sorsa volt az fő témája a tanácskozásnak,
amelyen eredetileg az afrikai fiatalság fejlődését kívánták megvitatni.
Az abidjani csúcstalálkozón Európa 28 és Afrika 55 országának vezetői vettek részt, köztük Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök. Magyarországot Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter képviselte.
Valószínűleg a nemzeti konzultációt, amelynek sikerességét az ellenzék kétségbe vonja, szeretnék egy újabb kommunikációs akcióval erősíteni. Az sem zavaró tényező, hogy a „kezdeményezés” indoklásának igazságtartalma igencsak foghíjas.
A Fidesz-frakció kezdeményezni fogja hétfőn, hogy az Országgyűlés vegye napirendre azt az európai parlamenti (EP-) határozatot, amely gyakorlatilag a „Soros-terv” több pontjának végrehajtását vetíti előre – mondta Halász János, a frakció szóvivője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
Halász János úgy fogalmazott: az Európai Parlamentben már elfogadtak egy „minden eddiginél veszélyesebb, migránspárti” határozatot, amelyben benne van egyebek mellett a kötelező, felső korlát nélküli betelepítési kvóta, az Európai Unióba belépő migránsok automatikus elosztása és a családegyesítések felgyorsítása.
Olyan dolgok szerepelnek ebben a határozatban, amelyeket nem hagyhat szó nélkül Magyarország sem – mondta Halász János. Ezért kérik, hogy a parlament is tárgyaljon erről, így minden képviselő állást foglalhat az EP-határozatról.
Az EP plenáris ülése múlt csütörtökön hagyta jóvá a parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) által a dublini szabályozás reformtervezetéről októberben elfogadott tárgyalási mandátumot, így ennek alapján kezdődhetnek majd meg az intézményközi egyeztetések, amint a tagállami kormányokat tömörítő tanács is kialakítja az álláspontját.
Miről is van szó?
A dublini rendszer alapelve, hogy a menedékkérővel elsősorban ott kell foglalkozni, ahol először belépett az EU területére. Az Európai Bizottság által javasolt új rendelet nem szakítana alapvetően ezzel az elvvel – az olaszok ezt sérelmezik is –, de a legújabb változatban már szerepel egy úgynevezett korrekciós elosztási mechanizmus is – ez az, amit a magyar kormány „kötelező kvótaként” emleget.
Az egyes országok népessége, gazdasági fejlettsége és a befogadott menekültek száma alapján képeznek egy úgynevezett referenciakulcsot. Ha egy országban a menedékkérők száma meghaladná ennek 150 százalékát, életbe lépne a mechanizmus, ami alapján áthelyeznék őket oda, ahol kevesebben vannak.
Soros-terv nem létezik, az csak a választási kampány része, a nemzeti konzultáció hazugságokra épül, és az sem igaz, hogy uniós tisztviselők „vannak Soros György zsebében” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítvány magyarországi szóvivője. Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő iránya, de a gyűlöletkeltés az őcsényihez hasonló esetekhez vezethet. Csontos Csabát is megkérdeztük arról, Soros-ügynöknek tartja-e magát.
Csontos Csaba Fotó: FüHü
Mit szól a plakátkampányhoz és a nemzeti konzultációhoz?
Nagyon sok probléma van ezzel a nemzeti konzultációval. Alapvetően az, hogy
hamis állításokra épül.
Újságcikkekből, Soros György által írt véleménycikkekből kiragadott részletekből extrapolál bizonyos feltételezéseket, és azokat úgy állítja be, hogy tulajdonképpen már be is épültek az Európai Unió döntéshozatali folyamatába, és egy létező tervként működnek. Ez így természetesen nem igaz.
Soros György egy sokat publikáló, sokat megnyilvánuló ember, aki az elmúlt évtizedekben a befektetői tevékenysége mellett nagyon sok emberbaráti adományozó tevékenységet indított el. Emellett a gondolatait megosztja a külvilággal, publikál, előadásokat tart.
Azok a kiragadott idézetek, amelyeket a kampányban használ a kormányzati kommunikáció, azok egy 2015-ös, a Project Syndicate-en megjelent esszéből vannak kivéve, amelyet egyébként egy évvel később már sok szempontból meghaladott Soros György gondolkodása, és ezt a Foreign Policy tavaly júliusi cikkében ki is fejtette.
Ha visszamegyünk az eredeti kérdésre, több probléma van magával a kampánnyal is. Egyrészt a kampányt kísérő masszív kommunikáció, a plakátok, tévés, rádiós, online kampány elég erős gyűlöletkeltő és ellenségképző hatást fejt ki.
Azt látjuk, hogy az elmúlt egy évben
egyértelműen az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő csapásiránya.
Voltak ugye a menekültek, a „migránsok” az elején. Aztán jött „Brüsszel”, ami azért volt bizarr, mert az EU egy népszerű dolog Magyarországon, a lakosságnak több mint kétharmada támogatja az ország uniós tagságát. Ezért az a csúsztatás történt a „Brüsszel, mint ellenség” kampányban, hogy a kormányzati kommunikáció egyenlőségjelet tett az Európai Unió és a brüsszeli bürokrácia között.
Ennek keretében ráadásul
a lakosságot szándékosan félrevezették
azzal, hogy összekeverték a döntéshozói szerveket, amelyekben ott ülnek a magyarok, így az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők fórumain Orbán Viktor maga is részt vesz, és a Bizottságot, amely döntés-előkészítő és ellenőrző funkcióval bír.
Közben jött a civilek elleni kampány, a megbélyegző törvény. Itt már megjelent Soros György és a Nyílt Társadalom Alapítvány neve, mint támogató. Ebből nőtt ki a Soros György elleni kampány, amelynek már a második hullámát látjuk, hiszen nyáron, szerencsére csak rövid ideig, de volt egy gyűlöletkeltő kampány Soros György ellen személyesen.
Tehát akkor Ön azt mondja, hogy a „Soros-terv”, amit a kormány most már naponta többször is emleget, valójában nem létezik?
Most már ott tartunk, hogy a múlt heti Kossuth rádiós interjúban maga Orbán Viktor is azt mondta, hogy ha Navracsics Tibor nem tud arról, hogy van Soros-terv, akkor ezért kell kideríteni a titkosszolgálatok bevonásával, hogy van-e Soros-terv. Most előreugrottam kicsit az időben, de nem csak mi mondjuk, hanem már a kezdetektől fogva értelmiségiek, talán százas nagyságrendben mondták ki, beleértve Navracsics Tibort is, hogy nem létezik ilyen.
Látható, hogy
ez egy Magyarországra kitalált kommunikáció,
hiszen nem véletlenül mondta Navracsics Tibor és más uniós biztosok is, hogy nincsen ilyen napirenden, tárgyalások során soha nem emlegetik a Soros-tervet. Ez a magyar lakosságnak, a magyar választóknak szól, a választási kampány része.
Azt gondolom, hogy nem is lenne érdemes erről tovább beszélni, csak sajnos ott landolt a postaládákban több millió háztartásban ez a hazug kérdőív. Azért is tartjuk károsnak ezt a kampányt a gyűlöletkeltés mellett, mert ez egy ál-konzultáció. Egyrészt
manipulatívak a kérdések,
van hozzájuk egy sorvezető, aminek a végén megkérdezik, hogy „ugye nem akarod, hogy valami nagyon rossz történjen”. Az ilyenek a valódi társadalmi párbeszédet értékét csökkentik.
A Nyílt Társadalom Alapítvány hisz a valódi párbeszédben. Annyi olyan kérdés és megoldandó probléma lenne Magyarországon, az egészségügy helyzetétől, az oktatástól a nyugdíjkérdésig, amit meg kellene beszélni a társadalommal, oly módon, hogy valódi kérdéseket tesznek fel, vagy akár, meghagyni a lehetőséget az embereknek, hogy ők tegyenek fel kérdéseket. Magyarországon elfojtják a társadalmi kezdeményezéseket, fölülről irányított kérdések vannak.
A harmadik nagyon veszélyes dolog, és ez a kérdések mögé van elbújtatva, hogy az Európai Unió ellen dolgozik az egész kampány, mert azt sugallja, hogy az Unió sötét erők zsebében van.
A kormány azt mondja, hogy aki tagadja a Soros-terv létezését, az azért teszi ezt, mert Soros György ügynöke. Mástól is megkérdeztem már: Ön akkor Soros-ügynök?
Nyilvánvalóan nem vagyok ügynök, én munkavállaló vagyok, egy alapítványnál. Olyan munkaszerződésem van, mint bárkinek Magyarországon, aki egy vállalatnál, közigazgatásban vagy bárhol dolgozik. Ha ezt ügynöknek nevezik, akkor lehetnék az is, de ez a címkézés megint az ellenségképzéshez tartozik.
A magyar történelemnek voltak olyan korszakai, amikor címkéztek embereket származásuk, politikai meggyőződésük miatt. Nagyon rossz dolog lenne, ha oda mennénk vissza.
Visszatérve arra, hogy akik letagadják, hogy van Soros-terv, azok mind Soros György zsebében vannak. Megint tisztázni kell valamit: hogyan működik az EU döntéshozatali folyamata. A kommunikációban szándékosan mossák össze a döntéshozó és a végrehajtó ágakat. Ez odáig ment, hogy amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság, amelynek semmi köze az Unióhoz, két bangladesi menedékkérő ügyében hozott egy olyan döntést, amely szembe ment a magyarországi ítélettel, rögtön utána az jelent meg a kormányzati kommunikációban, hogy már a bíróságok is a Soros-tervet hajtják végre, és az Unió máris lép.
Ez nem a tudatlanságukat mutatja,
én biztos vagyok benne, hogy a magyar kormányban minden megfelelő ember pontosan tudja, mi a különbség a luxemburgi Európai Bíróság és a strasbourgi bíróság között, a Bizottság és a Tanács között. Szándékosan keverik össze őket, hogy a saját kommunikációjuk alá rendeljék az üzeneteket.
Fotó: FüHü
És hogy ki kinek van a zsebében… Korábban megjelentek olyan cikkek a kormányzathoz közel álló médiumokban, amelyek azt mutatják be, hogyan dolgozik Brüsszelben a Nyílt Társadalom Alapítvány és intézetei. El kell mondani, hogyan működik a brüsszeli döntéshozatal és döntésbefolyásolás.
Ez utóbbit lehet lobbizásnak vagy advocacynek nevezni. Ez Európában egy nagyon átlátható történet.
Minden találkozó nyilvános, lehet tudni, ki kivel találkozik.
A hazai médiában olyan kifejezéseket használnak, mint „zárt ajtók mögött tárgyaltak”, amelyek obskúrusnak tüntetik fel az ilyen megbeszéléseket.
Több ezer érdekképviseleti szerv működik Brüsszelben. A mi irodánk 14-15 fős, a rendezvényei nyilvánosak.
Ettől fél Magyarország?
Dolgoztam én vállalati oldalon is ezen a területen, ez ott is ugyanúgy megy. Szakpolitikai kérdésekben megvitatnak dolgokat. Például egy parlamenti képviselő nem szakértője minden kérdésnek, meghallgat mindenkit, a döntéshozók igyekeznek minden érintettet meghallgatni és eldöntik, ki volt meggyőző, kivel értenek egyet. A legfontosabb: csak értelmes üzenetet várnak, csak valódi tartalomról hajlandóak beszélgetni.
A kormány és a hozzá közel álló médiumok egy oroszokhoz közel álló hackercsoport állítólagos dokumentumaira hivatkozva mondják azt, hogy emellett van egy manipuláció, amit az alapítvány, és, az ő szavaikkal élve, a „Soros-hálózat” folytat. Erről mit gondol?
Nem akarok belemenni, hogy mi köze a csoportnak az orosz titkosszolgálatokhoz, de valóban volt egy támadás, amikor belső dokumentumokat, levelezéseket elloptak. A kormányközeli sajtóban azt írják, hogy több mint 200 képviselő van a baráti listán. Azt tudom erre mondani, hogy
minden érdekérvényesítő összeállítja azoknak a listáját, akihez megítélése szerint egy adott szakpolitikában érdemes odamenni.
Ez a vállalati oldalon is ugyanígy működik. Ezt tanítják is. Mondok egy egyszerű példát: atomenergetikában dolgozó cégnek nem érdemes egy zöldpárti képviselőt megkeresnie.
Tehát, ha egy belső levelezésben azt látják valakiről, hogy vele tudunk beszélni, akkor az annyit jelent, hogy nyitott például emberi jogi kérdésekre. Az bizarr gondolkodásra vall, ha valaki azt mondja, hogy azok a döntéshozók, akik nyitottak a párbeszédre egy szakpolitikai témában, máris annak szervezetnek a „zsebébe kerülnek”, amely képviselőivel beszélgetnek.
Tehát itt inkább arról van szó, hogy azonos elveket vall az alapítvány és bizonyos képviselők?
Így van. Ez a munkánk része, hogy felmérjük, kivel lehet beszélgetni. Tegyük fel, hogy találkozik valaki egy kávéra egy újságíróval. Ez vállalati oldalon is létezik. Sőt, én nem hiszem, hogy a magyar kormány emberei ne találkoznának döntéshozókkal Brüsszelben, vagy épp újságírókkal.
Az az igazság, hogy amikor azt mondják, hogy valaki valakinek a zsebében van, az súlyos inszinuáció, mert azt feltételezi, hogy pénzek mozognak és valakit lefizet valaki.
Vagyis ez egy korrupciós vád?
Azért csak inszinuáció, mert aki ezt állítja, az semmilyen tényt nem említ, csak annyit mond, hogy ki kell deríteni.
Térjünk vissza a civilekhez. A kormány azt mondja, hogy azért támogatnak civileket, mert ők is azt a tervet akarják megvalósítani, amiről mondta, hogy nem is létezik: le akarják bontani a kerítést és be akarnak telepíteni egymillió bevándorlót. Valóban ezért támogatják őket?
Nem. És
Soros György sem akarja lebontani a kerítést és nem akar behozni egymillió menekültet se Európába, se sehova. Sőt, a kötelező kvótaelosztást kifejezetten ellenzi.
De megérkezett több mint egymillió ember Európába. 2015 volt a csúcs, azóta csökkent a szám, de nem azért, mert kerítést építettünk, hanem azért, mert Törökországgal született egy megegyezés, és a két fő útvonalon több szűrést vezettek be.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szíriai menekülthullámban főleg a középosztály jött el, azok, akiknek volt pénze arra, hogy ide tudjanak jönni. Azok jelentős részének, akik a környező országok menekülttáboraiban vannak, nincs erre pénze.
Mármint a Szíriát körülvevő országokra gondol?
Igen, Jordániára, Törökországra, Libanonra. Azok a megoldási javaslatok, amelyeket Soros György leírt, illetve az alapítvány és az általa támogatott szervezetek képviselnek, arról szólnak, hogy egyrészt a már ideérkezett menekülteknek valamilyen jogsegélyt, egészségügyi segítséget, pszichológiai segítséget nyújtsanak. Utóbbiról kevesebbet beszélünk, pedig ők traumatizált emberek. És nem csak a jogaikat, hanem a kötelezettségeiket is el kell nekik mondani.
Fotó: FüHü
Ha a hatóság ignorálja, hogy itt vannak, nem kommunikál velük, és ahogy látjuk, kirakják őket egy senkiföldje-zónába, hátha megunják és elmennek – ezzel nem csak az emberséges bánásmódot és a genfi egyezményhez kötött jogokat sértik meg, hanem rontják a helyzetet. Ezeket az embereket, akik átéltek egy traumát, fölösleges frusztrációnak teszik ki.
Ezzel a későbbi beilleszkedésüket nem, hogy segítik, hanem még taszítják is őket tőle.
Ők már eldöntötték, hogy elmenekülnek. Valahova el fognak jutni, és ha olyan helyről jöttek, ahol valóban életveszélynek vannak kitéve, akkor megkapják a menedékjogot. Valamikor őket integrálni kell. Ebben is tudnak segíteni a civil szervezetek, akiket támogatunk.
A másik fontos csapásirány, hogy a megoldást azokon a helyszíneken kell keresni, ahonnan a menekültek elindultak.
Tulajdonképp ezt mondja a magyar kormány is.
Így van, ebben teljesen egyetértenek. Csak ugye eltér a külső és belső kommunikáció.
Magyarországon azt mondják, hogy nem értenek egyet Soros Györggyel, de a nemzetközi fórumokon néhány pontban ugyanazt vallják.
Visszatérve a helyszínekre: vannak olyan helyzetek, mint a szíriai polgárháború, vagy Afganisztán és Irak, ahol folyamatos az erőszak, a terror. Ott politikai megoldást kell keresni. A többi országban, főleg Afrikában, a szubszaharai régióban, ott a klímaváltozás miatt várható éhínségek megoldása hosszabb távú, más jellegű. Mindkét dolog a nemzetközi közösségre vár.
A lényeg, hogy a helyszínen kell segíteni, de ha már megérkeztek a menekültek, akkor nekik segíteni kell abban, hogy minél hamarabb integrálódjanak. Ez mindenkinek jó: a befogadó társadalomnak is és az érkezőknek is.
A gyűlöletkeltés, ami nálunk folyik, csak oda vezet, mint ami Őcsényben történt.
Olyan ijedtek, kétségbeesettek az emberek, hogy teljesen irracionálissá vált az érvrendszerük. Olyan apokaliptikus víziókat vetít eléjük a központi kommunikáció, ami után nem is lehet csodálkozni, hogy még pár gyereket sem hajlandóak egy hétig megtűrni maguk között.
Az alapítvány nem csak a menekültekkel foglalkozó civileket támogatja, hanem sok egyéb szervezetet is. Mi alapján választják ki, kiket támogatnak és egyáltalán, hogy néz ki ez a támogatási rendszer?
Vannak nagy programok, ezeknek vannak pályázati kiírásai, amelyeken elindulhatnak közösségek, civil szervezetek, akik megfelelnek a feltételeknek – ezek általában az átláthatóság és a tapasztalat. Lényeges, hogy
ezek nem politikai kritériumok.
Ha bejelentkezik egy nem liberális beállítottságú szervezet, az is kaphat támogatást. Közösségfejlesztő, közösségeket segítő programjaink is vannak.
Azt is látjuk, hogy ma Magyarországon van egy nagy párbeszéd-, bizalom- és együttműködési hiány. Ha nincs párbeszéd, nem alakul ki bizalom. Hajlamosak vagyunk elhinni minden információt, a legvadabb dolgokat is. Az együttműködésnek meg a bizalom lenne az alapja. Ha a gyűlölettel próbálunk szembe menni, ezeket kell kiépíteni.
Sok jó példa lenne, de ha ezek az alulról jövő kezdeményezések nem kapnak levegőt, támogatást, illetve megbélyegzik őket, akkor nem lesz továbbra sem párbeszéd, együttműködés, bizalom.
Soros György az elmúlt időszakban 18 milliárd dollárt adott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak. Miért adta ezt, és mire fogják felhasználni?
Ez nem egy pillanatnyi aktus volt, évek óta folyik, most fejeződött be. Soros György 87 éves. A menedzsment arra készítette fel a szervezetet, hogy tudja tovább vinni az ügyeket, a nyílt társadalom eszméjét. Soros György azért döntött úgy, hogy vagyonának nagy részét az alapítványra hagyja, mert azt gondolta korábban, hogy erre szüksége van a világnak.
Világszerte szűkül a tér az alulról jövő kezdeményezések körül. Az antidemokratikus rendszerek gyakorlatilag kiszorították az alulról jövő kezdeményezéseket, a civil társadalmat.
Ezekben az országokban nem tűrik az ellenvéleményeket.
Soros György azért küzdött az elmúlt 30 évben, hogy a szabadságot, az emberi jogokat, a jogegyenlőséget, a kisebbségeket, a sérülékeny csoportokat segítse. Sajnos erre még sokáig szükség lesz.
A támogatási rendszer pedig nem változik. Ez nem úgy működik, hogy akkor most gyorsan eltapsolja az alapítvány a pénzt, épp ellenkezőleg, hosszú távra rendezkedik be.
A Bloomberg azt írta, hogy valójában ennek az adományozásnak a célja adóelkerülés volt. Ez is szerepet játszott?
Az amerikai törvények hagytak egy határidőt arra, hogy az offshore cégekben felgyülemlett vagyont vagy jótékony célra használják, vagy adót kell fizetni utána. Ez valóban így van, de Soros György több mint 30 éve kezdte el filantróp tevékenységét. Erre már korábban is 14 milliárd dollárt szánt. Ő azért hozta ezt a döntést, hogy a célokat tovább vigye.
Fotó: FüHü
Ha valaki a magyar kormányt hallgatja, akkor azt gondolja a nyílt társadalomról, mint elvről, hogy az valami rossz dolog, ami ellen küzdeni kell. Valójában mi ez a nyílt társadalom, miről szól?
Soros György Londonban tanult, filozófiát is hallgatott Karl Poppertől, a 20. század egyik meghatározó filozófusától. Az ő leghíresebb könyve volt A nyílt társadalom és annak ellenségei. Nyilván az ő előadásai és könyvei is inspirálták Soros Györgyöt.
A nyílt társadalom egy fejlett, demokratikus, szabadságon, jogegyenlőségen, a vélemények pluralitásán alapuló, párbeszédre épülő rendszer.
Arra lehetőség, hogy az emberek szabadságban éljenek, meg tudják beszélni a dolgaikat, és legyen társadalmi mobilitás. A zárt társadalmak megszüntetik a véleményszabadságot.
Arról mit gondol, hogy az utóbbi időben nem csak Magyarországon van egyre több támadás, egyrészt ez ellen a gondolat ellen, másrészt személyesen Soros György ellen, hanem egyre több országban?
Ez valahol párhuzamosan zajlott azzal, hogy különböző, még demokratikus országokban is, megerősödtek a populista hangok. Hangosabbá váltak a leegyszerűsödött üzenetek. Ezt sok mindenhez lehet kötni, de a nyugati világban a 2008-as válság után volt egy elbizonytalanodás.
Ez frusztrációt okozott.
Sokan ma is úgy érzik, hogy a legfelsőbb elitben jól jártak az emberek, érintetlenek maradtak, ők meg nagyon sokat vesztettek.
Ugye a második világháború után kialakult jóléti rendszerek egyik fő üzenete az volt, hogy a következő generációnak mindig jobb volt, mint az előzőnek. Most egy olyan korszak határán vagyunk, vagy bele is léptünk, amikor ez nem látszik biztosnak. Nagy társadalmi rétegek lába alól kijött a talaj.
A háború után megszilárdult a jobb- és baloldali pártfelosztás, a váltógazdálkodás a kereszténydemokrata-konzervatív jobboldali, illetve a szociáldemokrata baloldali gondolkodás között. Bejöhettek még centrista, liberális pártok. De most azt látjuk, hogy a mainstream pártok üzenetei már nem jutnak el a választók jelentős részéhez, és
az elbizonytalanodó választók nyitottak lettek a populista ígérgetésekre. Új, radikális, elitellenes közbeszéd alakult ki a politikában is.
Ebből a szempontból Soros György ideális célpont lett. Azonosították a liberális eszmékkel, az alapvető emberi jogokkal, a szabadságjogokkal. Mivel a kisebbségi jogok védelmébe olyan csoportok is beletartoztak, amelyek ellen könnyű volt érzelmeket mozgósítani, leegyszerűsített populista ígéretekkel, amelyekre fogékonyak a talajt vesztett rétegek.
Ebben az a bizarr, hogy nálunk az elitellenes kommunikációt pont a hatalmon lévő elit folytatja.
Magyarországon van egy másik vonulata ennek: Soros György magyar származású, pénzügyi befektető, liberális ügyeket képvisel, és sok helyen kirekesztett kisebbségeket karol fel a programjai egy részével. Ezek a kirekesztett csoportok, akár a romák, akár a menekültek, akár a szexuális kisebbségek könnyű célpontok – és aki a kirekesztetteket segíti, az rossz ember.
Külön jogi entitások vagyunk, nem is nyilatkozunk egymás ügyeiről. Alapítónk ugyanaz a személy és empátiával tekintünk a másikra, amikor azt politikai támadás éri.
Mit szól ahhoz, hogy a kormány most nemzetbiztonsági vizsgálatot is akar a „Soros-hálózat” tevékenységével kapcsolatban?
Abban látjuk a veszélyt, hogy
ez egy fenyegetés.
Nem feltétlenül csak a Nyílt Társadalom Alapítványra nézve, hanem az újságírókra és a civil szervezetekre is. Hiszen itt őket nem is annyira burkoltan meg is nevezték. Az újságírók fenyegetése pedig kifejezetten káros, hiszen az a szabad sajtó elleni támadás.
Ami a legfontosabb az alapítvány szempontjából, hogy mi mindenféle gyanúsítgatás ellenére fenntartjuk a támogatásainkat és elkötelezettségünket Magyarország iránt, és segítünk a magyar embereknek, hogy megoldják a problémáikat.
Hajdu Nóra, az Együtt alelnöke felháborítónak tartja, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyarok által elkövetett szexuális zaklatásos eseteket is menekültek elleni gyűlöletkeltéssel próbálja elterelni.
A Magyar Nemzet arról kérdezte Semjén Zsoltot, a KDNP elnökét, hogy az elmúlt napokban világot látott szexuális zaklatásos esetek után indít-e a kormány felvilágosító kampányt az ilyen ügyek elkerülése érdekében. Semjén erre úgy reagált, hogy “az a helyzet, hogy ezek el fognak törpülni amellett, amikor majd iszlám tömegek lesznek itt”.
Hajdu Nóra szerint a miniszterelnök-helyettes kijelentései jól bizonyítják, hogy Orbán Viktor és macsó kormánya nem tudják és nem is akarják megoldani az ország valódi problémáit. Szerinte vérlázító módon nem akarnak fellépni a családon belüli, nők elleni erőszak ellen, ezért próbálják ezt is a menekültekre kenni. Pedig Magyarországon olyan súlyos a nők elleni és családon belüli erőszak, hogy abba hetente egy nő és havonta egy gyermek belehal, ezeket az eseteket pedig nem menekültek követik el.
Semjén Zsolt Hajdu Nóra szerint nem bagatellizálhatja el ezt a tényt és nem terelheti el a témát újabb menekültek elleni gyűlöletkeltéssel. Közleményében azt írja: Itt az ideje, hogy az Isztambuli Egyezményt a kormány a magyar jogrendbe illessze, így végre Magyarországon is látványosan csökkenjen a nők elleni és családon belüli erőszak.
Sok hasznos információt kaptunk a menedékkérőktől is – mondta a német Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke, Hans Georg Maassen.
Szerinte az Iszlám Állam visszaszorulása Szíriában és Irakban azzal jár, hogy visszatérhetnek Európába azok a fiatalok, akik csatlakoztak a terrorszervezethez. Azt mondta:
„Ezek a dzsihádisták
komoly harci tapasztalatokkal rendelkeznek,
és átitatta őket a terrorizmus eszméje, ezért veszélyt jelenthetnek Németországban.”
Egy másik veszélyre is felhívta a figyelmet: az informatikai háborúra. Ezt elsősorban az oroszok folytatják a nyugati világ ellen, de az utóbbi időben megnőtt Irán aktivitása is.
Maassen mind a két fő veszélyforrással kapcsolatban kiemelte, hogy várják a lakosság bejelentéseit és tippjeit, hogy megakadályozhassák a terrorakciókat Németországban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
