László Imre Archives › Független Hírügynökség

Tömeges kórházi kiürítések

FüHü

-

2020-04-14

A Demokratikus Koalíció követeli, hogy a kormány állítsa le a kórházak tömeges kiürítését, és az egészségügy teljes leállítását! Ez egy folyamatos ápolást igénylő betegnél egyenlő a halálos ítélettel.

Dr. László Imre a XI.kerületi polgármestere, aki a párt egészségpolitikusa is, korábban a Honvédkórház, később a Szent Imre kórház igazgató főorvosa volt a kórházak tömeges kiürítéséről nyilatkozott.

„A két kormányzati állítás közül az egyik biztosan nem igaz: 1. A hivatalos adatok szerint ma Magyarországon alig több, mint 1500 koronavírus-fertőzött van, akiknek nagyjából csak a 20%-a szorul kórházi ellátásra – ezt maga Kásler Miklós mondta március elején. 2. Az egészségügyért is felelős miniszter szerint arra van szükség, hogy szabaddá tegyenek 36 ezer kórházi ágyat, ezért már meg is kezdték a kórházak erőszakos kiürítését. Ez a két állítás egyszerre nem lehet igaz, nem kellhet most azonnal 36 ezer ágy, ha valóban 1500 fertőzöttnél tartunk.

A kormány vagy felelőtlenül tesz utcára folyamatos ápolást igénylő betegeket, akiknek ez jó eséllyel az életébe is kerülhet, vagy eltitkolja előlünk, hogy valójában mekkora a baj.”

Aki úgy dob ki ilyen embereket a kórházakból, hogy erre valójában nincs szükség, az gyilkosságot követ el. – jelentette ki, majd a Demokratikus Koalíció nevében kijelentette:

A DK követeli, hogy a kormány állítsa le Kásler Miklós ámokfutását, menessze a botrányt botrányra halmozó egészségügyi minisztert és vegye vissza azokat az intézményvezetőket és kórházigazgatókat, akiket Kásler egyik napról a másikra kirúgott!

Ha kórházi ágyakra lesz szükség a jövőben, akkor azokat felelősen, előre ütemezetten is fel lehet szabadítani, nem kell ezért elvenni tisztességes magyar emberek életét, nem kell tőlük megvonni az életet jelentő ellátást.

Kannibalizmus az egészségügyben

Bak Mihály

-

2018-10-26

0

Maradékait rabolja ki saját maga az egészségügy, amikor három-négyszeres jövedelmet lehetővé tevő „bérszakembereket” alkalmaznak kórházakban. De rákényszerülnek, akkora a hiány. Legutóbb a Péterfy kórház műtőibe „beszervezett” aneszteziológusok és műtősök ügye vált ismertté.

Színtiszta kannibalizmus – ért egyet a felvetéssel László Imre, a DK szakpolitikusa, egykori kórházigazgató annak kapcsán, hogy a többedik hasonló eset került be a nyilvánosságba. A Péterfy utcai kórház egy éve kötött szerződést egy Wigwam Bau nevű céggel arról, hogy az négy év alatt folyamatosan rendelkezésére bocsát hat aneszteziológus orvost, 8-8 aneszteziológus szakasszisztenst, műtős szakasszisztenst és műtőssegédet, ahogyan ezt a 24.hu megírta.

A Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelentek értelmében a szerződés értéke 1,032 milliárd forint. A Wigwam és a Péterfy kórház szerződése azt is tartalmazza, hogy az

orvosok után nettó 7 ezer, a szakasszisztensek után 3300, a műtőssegédekért 2300 forintot

számláz ki fejenként a szolgáltató. A szakemberek ebből részesülnek aztán javadalmazásban.

Ez egyáltalán nem eget verő összeg, a Honvéd Kórházban ennél is többet kénytelenek fizetni a közelmúltbeli (egyik) botrány kimeneteleképpen. A közalkalmazotti bértábla alapján foglalkoztatottak ennek harmadát-negyedét kapják kézhez, tehát azért van látható különbség – derül ki László Imre szavaiból.

Ezek az esetek bizonyítják, hogy nem mondanak igazat a kormányban arról, hogy a szükséges személyi állomány rendelkezésre áll a kórházakban – mondta a Szent Imre kórházat sokáig igazgató szakember. Ráadásul éppen az aneszteziológia és intenzív terápia az a terület, ami nélkül nincs fekvőbeteg-ellátás, és kórház sincs.

Az altatóorvosokat aranyáron „veszik”, ezért vannak ezek a többszörös díjak, amiket a kórházak kénytelenek kifizetni, noha a „normál” működéshez szükséges pénz sincs meg náluk.

A kereslet-kínálat kőkemény törvénye érvényesül.

Ennek egyik következménye lehet, hogy egyre nagyobb számban fognak felmondani egészségügyiek, aztán közvetlenül vagy ilyen közvetítő cégen keresztül elmennek dolgozni. És így szépen felzabálja magát az egészségügy.

László Imre szerint ennél rosszabba a helyzet, ha végrehajtják, amit Orbán Viktor akar: szétválasztani az állami és magán-egészségügyet. Amelynek keretében tilos lenne bármilyen fizető szolgáltatás az állami finanszírozás mellett (például egy ágyas szoba, tévé bérbeadása).

Ha az orvosoknak, ápolóknak választaniuk kell, vajon hová mennek? – tette fel a kérdést László Imre. Persze, hogy a gomba mód létrejövő magánintézményekbe – válaszolta meg. Nem kevesen, a páciensek fele magánellátást is igénybe vesz, még ha sokan – az irdatlan várólistákat látva – csak egy-egy vizsgálat erejéig. De rengetegen inkább vagyontárgyaikat adják el, csak hogy időben megműtsék őket, tehát nem véletlen, hogy Csányi Sándor is fantáziát lát magánkórházba fektetni – mondta László Imre. Mint mondja, csak ápolóból 9500-an hiányoznak, tehát két kézzel kapkodnak a kórházak minden egészségügyis után.

Akár kannibalizmus árán is.

A Honvéd-ügy csak a jéghegy csúcsa

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-09-07

0

A kereslet-kínálat törvényei az egészségügyben is működnek, bár nem csak pénzkérdés a sürgősségi betegellátás komoly gondjainak a megoldása – miként az egészségügy egészének a rendbetétele sem csak finanszírozási kérdés, gyökeresen át kellene alakítani az egész struktúrát – derül ki a gyakorlatban is szakértő szavaiból. „Akkor lesz csak változás, ha az egész rendszert górcső alá veszik és kigyomlálják és elkezdik értékén finanszírozni” – mondja László Imre, egészségpolitikus, volt kórházigazgató.

Még az egészségügy gyatra helyzetével nap mint nap szembesülni kénytelen embereket is megdöbbentették a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán a minap történtek. Nem csak azért, mert az egyik legelitebbnek tartott állami egészségügyi intézményben borult fel és meg a sürgősségi ellátás, hanem azért is, mert egy, a sajtóból tömegek által ismert ember – Zacher Gábor – nevével kötődött össze.

Dióhéjban annyi történt, hogy Zacher Gábor, a kórház sürgősségi osztályának vezetője beadta a felmondását, azt követően, hogy a kórház több orvosa is jelezte: az áldatlan állapotok, valamint a túlórapénzek ki nem fizetése miatt a jövőben nem kívánnak túlórát vállalni. Így az előre tervezett műtétek elmaradással fenyegettek. Kisebb-nagyobb botrány után az érintetteknek megígérték az elmaradt pénzek kifizetését és a bérek jelentős – esetenként többszörösére – emelését.

Elvben tehát minden visszakerülhetne a normál mederbe. Kérdés persze, hogy mennyire normál ez a meder. Többek véleményét is megpróbáltuk kikérni, de vagy nem reagáltak megkeresésünkre, vagy diplomatikusan „elhajtottak”. Szerencsére találtunk olyan szakembert – László Imrét – , aki válaszolt a kérdéseinkre.

Mennyire tekinthető a jéghegy csúcsának az, ami a Honvéd Kórházban történt/történik?

Sajnos ez a jéghegy csúcsa. Az egészségügyben meglévő elégtelenségeket egy adatpárral illusztrálnám: Magyarországon a kormány évente egy állampolgárra egészségügy címén 1200 eurót költ, ami a 2700 eurós európai átlagnak még a felét sem éri el. Ennek megfelelően nagyon komoly gondok és problémák vannak az egész rendszerben, amelynek működése akadályozottá vált, s ennek nyomán a felszínre is kerülnek különböző területeken, különféle gondok és problémák alapján.

Ez történt például most a Honvéd kórház sürgősségi osztályán? Ez mennyire jellemző az ország sürgősségi ellátására?

Maradjunk ismét a tényeknél, adatoknál. Magyarországon ma mintegy

600 sürgősségi szakorvosra lenne szükség ahhoz, hogy az osztályok megfelelően működjenek. Ezzel ellentétben 160-200 között van a fellelhető sürgősségi szakorvosok száma.

Ez is jelzi, hogy milyen komoly a probléma ezen a szakterületen.

Mi az oka az óriási szakemberhiánynak? A kivándorlás? Vagy, hogy nem vonzó az orvosi szakmán belül a sürgősségi terület?

E két tényező párhuzamosan jelentkezik, s van egy harmadik, illetve egy negyedik is. Saját tapasztalatom: amikor a Szent Imre Kórházat vezettem, törekedtünk a sürgősségi szakorvosok nevelésére; többen leszakvizsgáztak, ám a képesítés megszerzését követően, igen rövid időn belül már Skandináviában, Angliában, Írországban dolgoztak, ahol aranyáron megfizetik őket, mert nyugaton is elég komoly gonddal és problémával küszködik ez a szakma. A harmadik elem, hogy a rendszer elégtelensége miatt sokkal többen kérnek sürgősségi ellátást, mint ahány embernek valóban arra volna szüksége, az emberek az alapellátásban és a szakellátásban meglévő hosszú átfutási és várakozási idők miatt inkább pár órát sorban állnak a sürgősségin. S végül, de nem utolsósorban, a negyedik elem, amiről méltatlanul kevés szó esik még szakmai berkekben is: a kiégés.

A sürgősségi betegellátás nagyon intenzív életet élő szakma, az orvosok „kihordási” ideje 4-5 év. Ezután már jelentkeznek a kiégés tünetei.

Ez azt jelenti, hogy ezen a területen egy orvos nem tud ennél sokkal hosszabb ideig meglenni. Az már más kérdés, hogy két kézzel kapnak utánuk más szakmák, a sebészetek például tárt karokkal várják ezeket a profikat.

Mennyire pénzkérdés az, hogy a sürgősségi orvosi hiányszakma? A Honvédban legalábbis utólag jelentős pénzek belebegtetésével sikerül talán visszatartani a távozni kívánó szakembereket.

Azért azt ne feledjük, hogy nem csak ezekből az orvosokból van hiány ma Magyarországon – kevés például az altató intenzív terápiás orvos, a röntgenes, a kórboncnok is. Ezek a kurrens formában megjelent hiányszakmák. S hogy a kérdésére válaszoljak: ezeken a területeken is a piac törvényei szerint kellene fizetni, az ugyanis olyan vonzerőt gyakorol, hogy jó eséllyel odamennek az orvosok. Be kell látni:

az egészségügyben is a kereslet-kínálat törvényei uralkodnak.

Mi lehet a megoldás a sürgősségi ellátásban lévő orvoshiányra? Pénz, paripa, fegyver?

Ennél bonyolultabb a dolog. Megfelelő feltételeket kell teremteni a munkához, de nem csak a díjazás oldalán. Olyan körülményeket kell a műszerezettség, a felszereltség területén biztosítani, amelyek lehetővé teszik a megfelelő gyógyító munkát. De ez csak egy része a megoldásnak. Alapvető, hogy ki kell iktatni a működésbéli zavarokat, ehhez át kellene tekinteni a rendszer egészét, beazonosítani az elégtelenségeket, azokat a tényezőket, amelyek hátráltatják a működését, s ezek alapján átalakítani a szisztémát.

Milyen konkrét tényezőkre gondol?

Ma Magyarországon az alapellátás és a szakellátás szinte lehetetlen helyzetben van, különféle vizsgálatokra 6-8-10-12 hetet kell a betegnek várnia. Akinek komoly fájdalmai vannak – s erről előbb már beszéltem –, inkább elmegy a sürgősségire, még ha 8 órás várakozás árán is. Arról már nem szólva, hogy a magyar egészségügy működését hátrányosan érintő egyik rendszerszintű elem az a szabályozás, hogy egy háziorvosnak akkor is szakorvoshoz kell küldenie a beteget, ha neki megvan a megfelelő szakvizsgája az adott területen. De az alapellátásban dolgozó csak az alapellátási feladatokat végezheti el. Ezzel a szakellátást terheli feleslegesen. És sok ilyen anomália van. Ezeket kellene kiirtani.

Nem normális az, s működési zavarra utal, hogy ma Magyarországon évente 12-16 orvos-beteg találkozó van állampolgáronként; az európai átlag bőven tíz alatt van.

Az alapellátás szintjén ugyanis 50-60 millió, a járóbetegellátásban 60-70 millió orvos-beteg találkozó fordul elő, s emellett 2,5 millióan fekszenek kórházban. Sokszor a hülyeség miatt – mint a fenti is – terhelődik túl a rendszer. És akkor ahelyett, hogy alaposan átvilágítanák, átalakítanák az eleve alulfinanszírozott rendszert, ki akarják küldeni a kancellárokat, akik egyébként nem váltak be a klinikák esetében sem. Ehelyett inkább be kellene látni, hogy alulfinanszírozott maga az egészségügyi rendszer, s például ráfordítási felmérést kellene végre végezni – 1993 óta nem végeztek ilyet, 1999 óta pedig már az értékkövetés sem működik.

Az intézeti betegellátás és az állam részéről erre biztosított finanszírozás pedig éppen ezért köszönőviszonyban sincs egymással.

Életveszélyben a beteg, mégse tehet semmit?

FüHü

-

2018-09-03

0

Életveszélyben a beteg, mégse tehet semmit?

Az ügyvéd szerint álomvilág, a Honvédkórház volt főigazgatója szerint viszont kell lennie lehetőségnek bírósági úton annak kimondatására, hogy nem felel meg a feltételeknek egy kórház működése. Közben szaporodnak a műhiba-keresetek a Honvédkórházban.

Kritikus a helyzet a Honvédkórház Sürgősségi osztályán (SBO), a múlt héten 112 orvosról esett szó, akik bejelentették, hogy nem hajlandók önkéntesen és ingyen túlmunkát végezni, majd „a személyügyi és tárgyi krízis miatt” dr. Zacher Gábor, az osztályt vezető főorvos is beadta felmondását. Azóta kiderült, hogy „csak” 42-en tagadták meg a fizetség nélküli túlmunkát. A betegek rettegnek, az intézmény viszont közleményt adott ki, hogy minden rendben a kórházban, és az OMSZ volt főigazgatója személyében már meg is találták az osztály új vezetőjét is. Hasonlóképpen reagált a Honvédelmi Minisztérium is.

A Népszava értesülése szerint

már szeptemberre se sikerült a szükséges számú orvost megtalálni

az ügyeleti műszakokra.

Az orvosok munkamegtagadását konkrétan az váltotta ki, hogy a kórház nem fizette ki nekik az előző időszakban teljesített, önként vállalt túlórákat, így havi 50-60 ezer forinttal kevesebb fizetést vihettek haza. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az elmúlt hónapokban kilenc orvos adta be a felmondását.

A hullámok még magasabbra csaptak, amikor Zacher Gábor, az SBO vezető főorvosa is bedobta a törülközőt. A hvg.hu-nak így nyilatkozott: Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni. „Nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy ilyen állományprobléma, ilyen felszerelésügyi gondok mellett a betegellátást folytassam” – indokolta „felállását” a főorvos.

Zacher a PwC szakmai fórumán adott interjújában még tovább borított: a nyilatkozatot ugyan később visszavonta, azért elterjedt a nyilvánosságban. Szerinte

be kell dőlnie az egészségügyi rendszernek ahhoz,

hogy lényeges változás bekövetkezhessen, s ehhez már közel állunk – vélekedett. Az orvosi döntések tíz százaléka biztosan félremegy, de ezt az orvostársadalom nem hajlandó elismerni. Az egyik leggázabb a magyar orvostársadalom, ami létezik – fogalmazott.

A fórumról a Youtube-ra felkerült videót azóta Zacher Gábor kérésére eltávolították.

Információk szerint a Hovédkórház sürgősségi osztályán a hiányzó orvosokat rezidensek, és sürgősségi gyakorlattal nem rendelkező más orvosok helyettesítik. Ezzel összefüggésben Zacher Gábort is meglepte, amikor megtudta, hogy a kórházban már a felmondás pillanatától kezdve nem tartanak igényt a munkájára. Bár arra számított, hogy október végéig még ellátja feladatát, de kiderült: a felmondási idejét sem kell letöltenie.

A kórház közleményéből tudható, hogy dr. Zacher Gábor szerződése az idén év végén lejárt volna, és az intézmény nem szándékozott ezt meghosszabbítani.

Zacher Gábor több helyen is elmondta, egyelőre nem tudja, mihez kezd a jövőben, több megkeresést is kapott. A Független Hírügynökség érdeklődésére, hogy mivel tölti hirtelen szabaddá vált napjait, részletesebben nem kívánt válaszolni, csak annyit tett hozzá, hogy

ez a családjára és a barátaira tartozik, a nyilvánosságra nem.

Felvetődik a kérdés, hogy mit tehet a páciens, ha egy kórház vagy annak valamely részlege de facto működésképtelené válik, s előállhat az a helyzet, hogy életveszélyt eredményez oda bevonulni betegként. Ábrahám László, az orvosi ügyekre specializálódott ügyvéd azt válaszolta kérdésünkre, hogy „álomvilág” Magyarországon

annak kimondatása bírósággal, hogy ilyen állapot állott elő valamely intézményben.

A Honvédkórház egyik volt főigazgatója szerint viszont kell, hogy legyen módja annak, kényszerítsék ki bíróság útján annak megállapítását, nem felel meg a működési feltételek minimumának egy intézmény. László Imre (a DK szakpolitikusa) ehhez hozzátette: abban nem biztos, hogy lenne olyan bíróság, amely meg is tenné ezt. Az viszont egyértelmű, hogy jogszabály írja elő, hogy ilyen esetben az ÁNTSZ-nek

fel kell függesztenie a kórház működését

– mondta.

A beteg pedig nehéz helyzetben van, mert hiába tudja, hogy például a Honvédkórház SBO-ján minden bizonnyal a kritikus szint alá csökkent a személyzeti és műszerezettségi helyzet, a területi ellátási kötelezettség megszabja a lehetőségeket – mondta László Imre. Ez alól akkor lehet eltérni, ha egy másik intézmény ad befogadó nyilatkozatot, ám a többi kórházban is nagy problémák vannak a létszámmal (is), ezért

túl sok lehetősége nincs a páciensnek

– fűzte hozzá.

Mindeközben arról számolt be Ábrahám László, hogy csak az elmúlt hetekben egyedül az ő irodája négy megbízást kapott a Honvéd SBO-jával kapcsolatos esetek miatt.

Osváth Sarolta-Bak Mihály

Nem a kancellária felállítása a legnagyobb változtatás amire készül a kormány

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-08-10

0

Nem a kancellária felállítása a legnagyobb változtatás amire készül a kormány

„A jelek arra utalnak, hogy a kormány szisztematikusan, előre eltervezett módon dramatizálni akarja az egészségügyi intézmények helyzetét, hogy politikai szempontból megússza az eltervezett változások végrehajtásának kedvezőtlen következményeit úgy, hogy akár megváltóként tekinthessen rá a lakosság” – szögezte le az elmúlt időszak egészségügyet érintő kormányzati kommunikációról László Imre, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője, a párt egészségügyi kabinetjének a vezetője.

Az egészségpolitikai szakember a Független Hírügynökség felvetésére reagálva leszögezte: a kormány több lépése (így legutóbb Domokos László ÁSZ-elnöknek az egészségügyi intézmények elleni támadása, hogy három szóval jellemezte a rendszert: botrány, káosz és korrupció), nem csak a kancellári rendszert igyekszik előkészíteni, hanem ennél komplexebb változtatásokat is. „Bele akarnak nyúlni az egészségügy struktúrájába, ám miután az politikailag kényes és helyi szinten könnyen visszaüthet a legközelebbi választásokon, ezért hangulatkeltéssel próbálják előkészíteni azt” – szögezte le.

Magyarországon több mint 100 fekvőbeteg gyógyintézmény finanszírozásában vesz részt az állam, s emellett több száz járóbeteg-szakellátót finanszíroz – emlékeztetett, hozzátéve: ennek fényében végképp nem érti, hogy az Állami Számvevőszék 14 intézetnél végzett (ráadásul nem is most, hanem két éve) vizsgálata alapján hogyan állhatott most elő azzal Domokos a Magyar Időknek adott interjújában azzal, hogy anarchia és évek óta tartó szabálytalanságok jellemzik az egészségügyi intézmények gazdálkodását. Pedig az ÁSZ elnökének állítólag megvan a képzettsége és hozzáértése – mondja László Imre, aki ezért Domokos Lászlót a mutatottnál okosabbnak tartja, így biztos abban, hogy

„a rendkívül visszataszító, otromba, a betegek bizalmát megingató támadása koncepciózus jellegű és egy komolyabb dolognak az előkészítése”.

Ezt támasztja alá az is, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter korábban kijelentette, hogy pénzügyi felügyeletet szeretne a kórházakhoz rendelni; három irányban gondolkodnak, vagy minden kórházhoz, vagy régiós szinten vagy csak a komoly adósságokat felhalmozókhoz.

László emlékeztetett arra, hogy sorra jönnek a negatív hírek az egészségügyről a kormányzat részéről. Például a kórházi adósságokról, amelyek valójában nem is a kórházak adóssága, hiszen azért halmozódik fel, mert az állam nem fizeti ki a beavatkozások valós árát az intézményeknek, amelyek így kénytelen többet fordítani azokra, mint amennyit kapnak érte. Felmelegítették a hálapénz kérdését is a utóbbi időben – mondott még egy példát arra, hogyan vezetik fel azt, hogy a kormány ugyan nem akarja de kénytelen belenyúlni az egészségügy szervezetébe. Így majd azt tudják kommunikálni, hogy teszik ezt a lakosság érdekében. Ezzel is megpróbálják kivédeni a lakossági felháborodást – hiszen például ha egy helyi kórházat bezárnak, akkor az biztos, hogy a következő választásokon a város Fideszes országgyűlési képviselőjét nem fogják újraválasztani

„Ezért kell dramatizálni a helyzetet jó előre, s ennek a része az ÁSZ-elnök támadása is.”

De hiába próbálják az egészségügyre tolni felelősséget, ettől a tény még tény marad: forráshiányos a terület, nem is kicsit. Csak egy adat erre:

Magyarországon az uniós átlagnak még a felét sem költik egészségügyre: az EU átlaga 2700 euró/év/fő, Magyarországon 1300.

Kérdésünkre, hogy mit szól ahhoz, hogy Kórozs Lajos szocialista képviselő, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának elnöke feljelentést tett ismeretlen tettes ellen az ügyészségen bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás, hivatali visszaélés, hűtlen és hanyag kezelés miatt, a DK egészségpolitikai szakértője leszögezte: semmi más nem történt, mint hogy Kórozs lecsapott egy magas labdát lecsapott.

„Ha ennyire súlyos a helyzet, illetve a tapasztalt visszaélések, akkor illik is büntetőügyet csinálni belőle. Persze ezt az ÁSZ-nak kellett volna meglépnie, de ugye ők ezt nem tették meg” – szögezte le

Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr!Alulírott Korózs Lajos országgyűlési képviselő (értesítési postacím: Országgyűlés…

Közzétette: Korózs Lajos – 2018. augusztus 9., csütörtök

Kórozs egyébként a feljelentésről beszámoló sajtótájékoztatóján leszögezte: szeretnénk megtudni, ki a hunyó, a Fideszes állami vezetők vagy Fidesz által kinevezett kórház- és intézményvezetők. Hozzáfűzte: Polt Péternek könnyű dolga van, iratokat, dokumentumokat lefoglalni, kihallgatásokat elrendelni és később vádemelési javaslattal a bíróságnak átadni – mondta el a képviselő.

Az egészségügy nem bolt, nem lehet bezárni

Somfai Peter

-

2018-07-26

0

Az egészségügy nem bolt, nem lehet bezárni

A Demokratikus Koalíció szerint válsághelyzettel fenyeget, hogy a jövő évi költségvetésben az egészségügyre szánt források nem érik el a gazdasági össztermék (GDP) négy százalékát. László Imre, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője úgy fogalmaz: az „elátkozott balliberális kormány” 2009-ben, a világgazdasági válság idején is a GDP 4,3 százalékát fordította az emberek egészségére, most azonban ez az arány mindössze 3,95 százalék.

A számokkal való bűvészkedéstől nem lesz jobb az ellátás
Az uniós átlag felét sem költik az egészségünkre
Már Albániában is jobb a helyzet
Gyurcsány a hibás?
Kivette ki a kasszából a 600 milliárdot?
Orvosok, nővérek a kiégés határán

Nem akarok számháborúba bocsátkozni, de a kormány azt állítja, jövőre 100 milliárddal több jut az ágazatnak. Ettől sem lesz jobb a betegellátás színvonala?

A kormány hajlamos arra, hogy bizonyos esetekben folyóáron hasonlítson össze össze nem hasonlítható dolgokat. Ez félrevezető. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a kormány maga is 3 százalék feletti inflációval számol, akkor mindössze 54 milliárd forinttal lesz több a tárca költségvetése, mint korábban volt. Ha ezzel szembe állítjuk a kórházak mintegy 35 milliárd forintos adósságát, a beígért béremelést, az Egészséges Budapest program keretében tett mintegy 40 milliárdos kötelezettséget, pillanatok alatt kiderül, hogy az a bizonyos 54 milliárdos többlet szinte az adósságot sem fedezi.

Oszthatunk, szorozhatunk, bűvészkedhetünk a számokkal, de a végeredmény vitathatatlan: csökken a betegek ellátására fordítható összeg.

Amikor azt halljuk, hogy jövőre 1700 milliárdot kap az egészségügy, joggal gondolhatjuk, minden rendben van.

Ez valóban hatalmas összeg. De nézzük egy másik oldalról: mennyi fordít a magyar állam egy évben, egy személy gyógyítására?

Európai összehasonlításban a magyar kormány az uniós átlag felét sem költi az egészségünkre.

Gyógyító-megelőzésre ennél jóval többet szán a környezetünkben minden ország. Az Orbán kormány még véletlenül sem hivatkozik a nemzetközileg elfogadott egészségügyi „fogyasztási indexre”, amely az európai országokat bizonyos szigorúan meghatározott összehasonlítási mutatók alapján állítja sorrendbe. Ebben a rangsorban a 35 ország között mi a 30. helyen vagyunk.

Az „elátkozott” szocialista kormányok időszakában az első 15 között tartottak minket számon Európában. Mint mondtam, azóta a 30. helyre csúsztunk le.

Már Albánia is megelőzött minket. Kell ennél ékesszólóbb bizonyíték arra, hogy az a pénz, amit Magyarországon az egészségügyi ellátásra fordítanak elégtelen? Ahhoz, hogy érezhetően jobb legyen az ellátás szintje 600 milliárddal többre volna szüksége az ágazatnak.

A kormány nyilatkozatai ezt cáfolják, szerintük folyamatosan javul a helyzet. Azt állítják, Gyurcsányék vettek ki az ágazatból 600 milliárd forintot.

Lehet ide-oda dobálni a labdát, de attól nem változik az igazság. Egy magyar egyetemi tanár, aki fél évtizeden keresztül az OECD párizsi központjában az európai országok egészségügyi statisztikáit elemezze, és abból következtetéseket vont le, szakmai tekintélye minden súlyával azt állítja, hogy

az egészségügy 2016-os költségvetése reálértékben nem érte el a 2006-os szintet.

2008-2009-ben volt egy gazdasági világválság, a kormányoknak kétségtelenül számos megszorító intézkedést kellett tenniük, mégsem akkor, hanem 2010 után „tűnt el” az ágazatból az a bizonyos 600 milliárd forint. Amikor a szocialista kormányok 2010-ben átadták a hatalmat a Fidesznek, a magyar egészségügy még olyan országoknál is jobban állt, mint Olaszország, vagy Spanyolország. Na, ők már olyan távol járnak előttünk, hogy távcsővel is alig látjuk őket.

Ennek látszólag ellentmond, hogy a kormány sokkal többet szán a kórházi felszerelések korszerűsítésére, mint a korábbi években.

E mögött az van, hogy az elöregedett MR, CT és egyéb készülékeket újabbra cserélik. Ettől még nem lesz jobb a betegellátás, legfeljebb csak kevesebb műszaki fennakadás nehezíti majd a kezeléseket. Ne feledjük, ez is annak az 54 milliárdnak a terhére történik majd, amennyivel több forrást kapnak az intézmények.

Az euró árfolyama már folyamatosan 320 forint körül marad, ez megdrágítja a beszerzéseket is.

Mint említettem, megpróbálják folyó áron összehasonlítani a különböző évek költségvetési számait. Az „egészségügyi vásárlóerőt” az infláció az általánosnál gyorsabban erodálja, ezeknek a termékeknek az esetében még nagyobb ütemű a pénzromlás, mint az élet egyéb területén. Gyakorlatilag ezért mondtam, hogy az egészségügy helyzete sok sebből vérzik.

Amíg a kormány nem szánja el magát, hogy olyan finanszírozási rendszerre álljon át, amely a gyógyítás valódi költségeit fedezi, addig a kórházi adósságok is újra és újra feltorlódnak majd.

Most látszólag szigorú intézkedésekre készül a kormány. Ha az történik, amit ígérnek, akkor számos egészségügyi intézmény bezárhat a jövőben. Az a szabály lép majd életbe, hogy az intézmények nem adhatnak le olyan rendeléseket, amelyek fedezete nincs meg a számlájukon. Pedig aki egy kicsit is ismeri a helyzetet, pontosan tudja, hogy

az adósságoknak a hátterében nem a kórházvezetők egyéni hibái, vagy a felelőtlenségük áll, hanem a rendszer alulfinanszírozottsága.

Az egészségügy finanszírozása egyetlen lábon, a költségvetésén áll?

Háromféle forrásból kap pénzt az ágazat. Ebből csak az egyik, amit az állam bocsát az ágazat rendelkezésére, a másik része, amit mi, az „emberek”, adunk hozzá, amikor a gyógyszertárban megvesszük a medicinát, a gyógyászati segédeszközöket. A harmadik forrást a gyógyszerek gyártói, valamint a forgalmazók fizetik be a kasszába. Nem túl nagy tétel, de van még egy negyedik forrás is, azok a különadók, amelyeket az egészségtelen élelmiszerek gyártóira.

A magyarok többsége – a KSH friss adatai szerint – mégis jónak látja az egészségügy helyzetét.

Ennek csak

egyetlen magyarázata van: az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, műszaki dolgozók áldozatkészsége.

A mostani állapotok azonban sokáig nem tarthatók fenn, nagyon súlyos következményei lesznek. Az egészségügy nem úgy működik, mint egy üzlet, ahová ma bemegyek, megveszem a kenyeret és parizert, aztán holnap lehúzott redőnyt találok a bolton, mert tönkre ment a tulajdonosa.

Az egészségügy addig fog működni, amíg akár egyetlen orvos, nővér akad ebben az országban, aki hajlandó lesz bemenni a rendelőjébe, a kórházába.

Pedig ezek az emberek pontosan tudják, hogy évről évre egyre rosszabb, egyre bizonytalanabb körülmények között és gyengébb szakmai színvonalon tudnak majd csak helytállni. A kiégés határán vannak.

Címke: László Imre