Kezdőlap Címkék Kötcse

Címke: Kötcse

Tovább ketyeg Ráhel órája

A Fidesz kötcsei piknikjének egyik  szenzációja– használjuk a jobboldal terminológiáját – a balliberális média szempontjai alapján az volt, hogy a rendezvényen megjelent a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel is, mégpedig egymilliós ruhában és tízmilliós órával a karján. Hogy a sajtó mindezt kiemelte, érthető, hiszen ez látható volt, míg a tartalmi részekről jobbára csak találgatni lehetett. Mindenestre az, hogy a turisztikában érdekelt Orbán-lány megjelent Kötcsén némiképp azokat erősíti, akik azt mondják, jósolják – belekeverve elemzésükbe Orbán Gáspár Felházban betöltött szerepét, illetve a gyülekezet feltételezett ambícióját -, hogy itt már láthatóan dinasztikus alapon képzelik el Magyarország irányítását. Ami persze még a jelenlegi választási rendszerben is lehetetlen volna, de tényleg nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk, hiszen – ugyancsak sajtóhírek szerint a miniszterelnök arról is beszélt a pikniken, hogy lesznek változások az alaptörvénybe, arról azonban nem jött értesülés, hogy mely területeken nyúlnak majd hozzá az alkotmányhoz.

Az is lehet, hogy Orbán az övéinek sem beszélt erről, csak jelezte, hogy lesz majd dolguk, például a kétharmados parlamenti erő kihasználásával megszavazni az új jogszabályt. Azt is el tudom képzelni, hogy a jelenlévők nem is akarták megkérdezni, nehogy magukra haragítsák a Főnököt; a felesleges okvetetlenkedés kellemetlen következményekkel járna.

Amúgy pedig, egy pillanatra visszatérve a dinasztikus gondolkodásra: hétfőn Orbán Viktor a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával tárgyal Budapesten, és a tárgyalás után arról nyilatkozott, hogy bár a két ország alkotmánya alapvetően eltér egymástól, de mindkét helyen saját népük legfontosabb vezetői irányítják az országot.  Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz megfejteni. Illetve, ha pszichológiai szempontból közelítjük a mondatot, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, Orbán, saját maga értékelésében már nagyon messze van attól az önmagától, akit valaha megismertünk. Figyelem: nem azt írtam, hogy aki volt, hanem azt,akit megismertünk.

Mindezt azért fontos előrebocsátani, mert a magyar kormányfő nagyon fontos fellépésre készül: kedden Strasbourgban kell megvédeni álláspontját, bebizonyítani azt, hogy az uniós képviselők többsége – akik éppen megszavazni készülnek a Sragentini-jelentést – súlyosan tévednek, Magyarország egy igazi demokrácia, és valójában a bevándorlás-párti erők, valamint az egyéb gyanús terveket szövögető francia elnök, akik rossz színben akarják feltüntetni hazánkat, az illegális migráció leghatározottabb és legádázabb ellenfelét.

Nem tudni pontosan azt sem, hogy ezzel kapcsolatban mire készített fel kötcsei közönségét, elmondta-e mire használja majd azt a hét percet, amit az Európai Parlamentben hozzászólásként felhasználhat, legfeljebb elképzeléseink lehetne róla. Annyi tudunk, ezt nyilatkozta a kormányfő, hogy a jelentés készítője elfogult és tájékozatlan, Magyarországon járva nem is találkozott az kormány tagjaival, ráadásul magyarul sem tud. Hogy ez miben akadályozza meg a képviselő hölgyet, illetve a magyar nyelvtudás hiánya miért csak megalapozatlan következtetésekkel jár együtt, erre nem vesztegetett szót a miniszterelnök. Hogy aztán Strasbourgban már vállalkozik arra, hogy a megválaszolja a tartalmi bírálatokat is, nem tudni. Felettébb valószínű, hogy nem, hiszen ideje sem engedi, feltételezésem szerint megelégszik azzal, hogy felkészítői egy-egy félreérthető, vagy kevésbé pontos megállapítás cáfolatával akarják majd nevetségessé, használhatatlanná, elfogulttá tenni a jelentést. Orbánnak ugyanis változatlanul a migráció ellenes retorika a legfontosabb; maga mögé emelni mindazon populista vezetőket, akik hasonlóan gondolkodnak a menekültekről.

Orbán azonban nyitott egy új frontot is, mégpedig a francia elnök elleni támadás-sorozattal. Azzal természetesen pontosan tisztában van, hogy Macron és ő nincsenek egy súlycsoportban, a két ország politikai súlya miatt nem is lehetnek. Éppen ezért fordított egyet Orbán a vele szembeni retorikáján; a vita súlypontját áthelyezte a Néppártra. Vagyis azt a fordulatát találta ki és tálalta, hogy Macronnak a Néppárt szétverése a célja, hogy aztán egy új pártcsaládot alapítva ő legyen a legfontosabb európai vezető. Nem tudom, hogy a német politikusok felülnek-e egy ilyen, egyébként átlátszónak tűnő trükknek, vagy éppenséggel e mögé a magyarázat mögé bújva akarják bebiztosítani aa jövő évi EP választás néppárti fölényét. Orbánnak ez a fordulata nagyban emlékeztet a belpolitikai csatáira, ahol a Sargentini-jelentés megszavazását, illetve elutasítását a haza védelmére versus elárulására egyszerűsítette le. Ez néppárti szétverés is egy erős leegyszerűsítés, biztos vagyok benne, hogy Merkel nem ad neki hitelt, de az már kevésbé bizonyos, hogy a néppárti bizonytalanok nem találnak a kijelentésben megfelelő argumentációt a jelentés elutasításához.

Strasbourg és Kötcse elég messze vannak egymástól, a magyar alkotmányos helyzetet megvitató közönség viszont fényévnyire. Kötcsén nem akadt senki, aki akár egy gondolat erejéig is vitába szállt volna a Fidesz elnökével, Strasbourgban több lesz a kritikus hangot megütő, mint az egyetértő. Ugyanakkor az is biztos, annyi a hasonlóság a két tábor között, hogy nem pusztán a tények számítanak, hanem a pillanatnyi politikai érdekek. Kötcsén az érdek az, hogy Orbán Viktorral senki ne merjen szembeszállni, Strasbourgban pedig a többség érdeke az, hogy kiiktassák azt a fertőző gócot, amit Magyarország és annak miniszterelnöke jelent az Unió egésze számára. De akad egy kisebbség is, akinek ez a pillanatnyi érdek egészen más, mégpedig az, hogy megőrizze a Néppárt hegemóniáját, bármi áron. És a bármi ár most az, hogy Orbánt – és ezzel a Fideszt – benntartsák a pártcsaládban. Még akkor is, ha hosszú távon ezen csak veszíteni lehet. Humánumot, szolidaritást, jogállamot, demokráciát.

A szavazás eldönti, hogy ütött-e az óra. Nem Orbán Ráhelé; az finoman ketyeg tovább. Itthon vagyunk.

A főnököt figyelik a holdudvar tagjai Kötcsén

0

Mindegy, hogy milyen döntés születik az Európai Parlamentben a jogállamiság magyarországi helyzetéről szóló dokumentum tárgyalásán, a bevándorláspárti többség véleménye ugyanis egyre kevésbé számít – ment elébe egy esetleges uniós Orbán-fiaskónak Rogán Antal. A kötcsei Polgári Piknik előtti tájékoztatóján hozzátette: az számít, hogy a 2019. májusi EP-választáson mit fognak mondani az emberek.

Rogán Antal, Kötcsén
MTI Fotó: Varga György

A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter megerősítve a korábbi sajtóhíreket elmondta, hogy a szombaton délután kezdődött zárt körű pikniken Orbán Viktor arról beszél majd, hogy az elkövetkező időszak legfontosabb eseménye a 2019-es európai parlamenti választás lesz Európában, amelynek témája a bevándorlás – emelte ki az MTI. Meg azt is, hogy „a bevándorlás demokráciadeficitet idézett elő Európában. Az EP és az Európai Bizottság többsége ugyanis bevándorláspárti, az európai emberek ellenben egyre nagyobb mértékben elutasítják a bevándorlást, és úgy tűnik, ezt az EP többsége nem hajlandó tudomásul venni…

A bevándorláspárti többség egy utolsó, kétségbeesett támadást indít Magyarország ellen”.

Mint a Független Hírügynökség is beszámolt róla, Orbán kedden hét percen át fejtheti ki védekezését Strasbourgban, a válaszokra azonban már nem reagálhat. De ennél fontosabb, hogy előzőleg a néppárti frakcióban egységre szólítja fel a többieket, és azzal fenyegetőzik, hogy máskülönben a Fidesz kilép a pártcsaládból. A Néppártban nagy az idegesség, bár a Die Presse szerint

nem valószínű, hogy meglesz a Sargentini-jelentés elfogadásához szükséges kétharmad. De már az egyszerű többség is nagy adut adna az európai politikai vetélytársak kezébe.

A szavazással kapcsolatban már folyik a szó- és értelmezési csata, hogy vajon a tartózkodás valójában igent vagy nemet jelent.

Forrás: wikimedia.org

Manfred Weber néppárti frakcióvezető egy televíziós nyilatkozatában arról beszélt, hogy Magyarországot az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás fenyegeti a sajtó- és véleményszabadság korlátozása és az igazságszolgáltatás kétessé vált függetlensége miatt, és erről jövő héten szavaz az Európai Parlament. Leszögezte, hogy pártcsalád kiáll az európai alapértékekért.

Ami a brüsszeli magyar ellenzéket illeti. A Demokratikus Koalíció már bejelentette, hogy megszavazza a Sarentini-jelentést, ám a többi párt nem nyilatkozott.

Mentalitások

0

Egy független moszkvai lap, a Novije Izvesztyija pár napja azt a kínos kérdést tette fel, hogy Észtországban miért 1800 euró az átlagbér, míg a természeti kincsekben gazdag Oroszországban csak 500.

Nem hoztam volna szóba az írást, de aztán jött Kötcse. Maga a falu csinos, Hild-díjas, de egy más szempontból pocsék hely: évente, ilyentájt ide vonul le Orbán és sleppje, kíséretükben a hozzájuk hasonlóan szintén kitartott, közpénzből élő lakájmédiával. Az egész társaság így együtt szót se érdemelne, ha nem a mi életünk menne rá. És főként, ha nem itt mutatnák őket a kamerák, hanem a Markóban, hatalmas, a köztévé által is közvetített persorozatban.

A moszkvai cikk azonban Kötcsét is éles fénybe helyezte azzal, hogy összefoglalja, mitől megy jól az észteknek és rosszul az oroszoknak: az óriási különbség fő oka az észtek „racionális, skandináv mentalitása” és az elhanyagolható korrupció. Jóllehet, nekik nincs se gázuk, se olajuk, de mivel Putyinuk sincs, az EU-támogatások nem magánzsebekben végzik, így mára behozták a szovjet időkben elvesztegetett éveket: virágzik a mezőgazdaság, épülnek az utak, magas színvonalú az egészségügyi ellátás, kiválóak az észt termékek. És a másik két balti ország is jól teljesít.

Nekünk viszont itt van Kötcse, na meg Felcsút, a ránk nézve végzetes orosz mentalitás két libalegelőnyi megjelenítője. Orbán ahelyett, hogy a balti államokhoz hasonlóan korszerű gyárakat, hightech üzemeket, technológiai intézeteket avatna fel, ellopja, vakon, ostobán elherdálja a pénzünket, miközben olyan primitív dumákkal ejti ámulatba híveit, mint amivel most is: „Európai léptékű harc zajlik értékek és kultúrák közt, komoly veszélyek leselkednek ránk, sikerrel álljuk a sarat, nekünk van hazánk és van országunk, azt nem adjuk senkinek”.

Mintha bárki is el akarná tőlünk venni, és nem éppen az ő hataloméhes, bűnöző mentalitása tenné tönkre.

Természetesen az új kancelláriaminiszter is ott volt Kötcsén, aki máris a hivatalához és elődjéhez méltón hazudik. Gulyás Gergely azt nyilatkozta, hogy „a közbeszerzéseken csak a minőség, a tudás, a teljesítmény meg az árverseny számít”. Volt képe ezt mondani, miközben az egész ország arról beszél, hogy egyetlen dolog számít: kit akar Orbán győztesnek, kinek a zsebébe akar újabb milliárdokat tömni.

Bár a hazai korrupció szintje valamivel alacsonyabb az orosznál, a mi helyzetünk is évről-évre romlik. Ráadásul ugyanúgy nincsenek számottevő természeti kincseink, mint Észtországnak, csakhogy nekünk sajnálatosan virágzó mezőgazdaságunk és színvonalas egészségügyünk sincs, holott mindkettő lehetne, ez egyedül tőlünk függ. Na meg utak se épülnek, és egyáltalán, semmi olyasmi, ami elérhető közelségbe hozhatná az 1800 eurós észt átlagfizetést.

De nekünk már kínos kérdéseket feltenni is fölösleges, elég megnézni az új magyar honvédelmi miniszterhelyettes fényképét, amint Magyarország felirattal a „nadrágján” ebédet készít Kötcsén.

Értékek és kultúrák harca, valóban.

Szerző: Bruck András, Facebook

Orbán kellően önző módon viszonyul az EU-hoz – interjú Somogyi Zoltán szociológussal, a PC társtulajdonosával

  • Orbán látja, hogy nincs élet az Unión kívül
  • Számára az a hasznos, hogy erős uniós politikus legyen
  • Ha erősödik, az növeli az értékét, a többi között Putyin szemében is
  • Egyre több lehetőséget kap komoly tárgyalásokra külföldön
  • Már eldöntötte, hogy erős hatást akar gyakorolni az EU jobboldali oldalára

 „Mi Európán és az EU-n belül képzeljük el a jövőnket, de számunkra Magyarország az első” – mondta Orbán Viktor kormányfő a hétvégi kötcsei találkozón, hozzátéve: „a magyar érdek a nemzeti szuverenitás védelme és az egyenrangú nemzetek Európája. Nekünk van hazánk és van országunk, azt nem adjuk senkinek”. Kérdés, mit akart ezzel mondani? Villáminterjúnkban erre kerestük a választ Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társtulajdonosával.

Orbán ezidáig nemigen állította egymással ilyen élesen szembe az Európai Uniós magyar tagságot a magyar érdekekkel. Jelentheti-e ez, hogy kézzel fogható realitásként számol azzal, hogy ha az érdeke úgy hozza, akkor kivezeti Magyarországot az Európai Unióból?

Én nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget ennek a gondolatsornak, mivel az elmúlt években Orbán tulajdonképpen mindig hasonlóan beszélt. Amikor azt mondta, hogy Magyarország az első, azt be lehet helyettesíteni azzal, hogy neki ő maga az első.

Magyarország ugyanis egyenlő a kormánypolitikával, az meg azonos az ő gondolataival.

Akkor nem fenyeget az a veszély, hogy kiléptetné az országot?

Én inkább a mögöttes tartalomról beszélnék: Orbán kellően önző módon viszonyul az Európai Unióhoz, s látja, hogy nincs élet az Unión kívül. Egyrészt az EU-ból még mindig jönnek a fejlesztési pénzek, s amíg ez így marad – még ha csökkentett összegben is –, addig nyilvánvalóan értelmetlen lenne számára, hogy ne vegye fel ezeket Magyarország, s hogy ne az ő kormánya, azaz ő dönthessen ezeknek a pénzeknek az elosztásáról.  Másrészt a kritikusai is azt mondják, hogy

Orbán Vlagyimir Putyin helytartója az Európai Unióban – kérdem én, akkor hol lenne értelme a kilépésnek, hiszen azzal saját jelentősége veszne el Moszkva számára.

Politikai szempontból nem hogy a kilépés az érdeke, hanem az, hogy tovább erősödjön, mivel az növeli az értékét, a többi között Putyin szemében is.

Nem lehet, hogy Orbán azért is fogalmaz keményebben és egyértelműbben, mert vérszemet kapott? Mondjuk attól, hogy sorra törnek előre Európában a hozzá hasonló politikát folytató politikusok – például a szlovén választásokon, Olaszországban, de említhetnénk akár a csehországi folyamatokat, akár a Brexitet is.

Ez őt valóban erősiti. Ilyen kontextusban Orbán legfontosabb érdeke, hogy minél erősebb legyen, de az  Unión belül. S erre most mind inkább lehetősége nyílik. Belpolitikai téren óriási megerősítést nyert, hogy zsinórban harmadszorra nyert választást kétharmaddal, s ezért

a potenciális külföldi partnerei mindinkább tudják: nehéz lenne mással tárgyalniuk magyar oldalon.

Ezért egyre több lehetőséget kap komoly tárgyalásokra.

Ennek az eredménye az is, hogy most  a külügyminiszteri találkozó után – úgy néz ki, nem annyira irreális, hogy végül Donald Trump amerikai elnök is fogadja Orbánt?

Az Egyesült Államok mint nagyhatalom politikai logika alapján dönt és nem erkölcsi kategorizálás szerint, hogy kit fogad az Egyesült Államok elnöke. Erre példa, hogy tárgyal ő Putyinnal, Kim Dzsongunnal, stb., ha kell. S ebbe belefér az is, hogy fogadja a magyar kormányfőt. Orbán bizonyára mára már kivívta magának ezt a státuszt.

Milyen szerepet játszhat – ha játszik egyáltalán – Orbán retorikájának a keményedésében az, hogy egyre nyilvánvalóbban jóval kevesebb pénzt fogunk kapni az elkövetkező ciklusban az EU-tól, mint eddig?

Arra talán visszahathat, hogy úgy érzi, tágul a szabadsága, de azt ne feledjük, hogy jelenleg még ebben a ciklusban vagyunk, s abban a fázisban, amikor még nincs eldöntve, mennyi lesz a következőben az annyi.

És ami nagyon fontos: amennyire rá lehet fogni Orbánra, hogy ki akarja esetleg vezetni Magyarországot az EU-ból, annyira rá lehet ez EU-ra is, hogy olyan modellt alakít ki, amelyben Magyarországot a perifériára szorítja.

Mindezek alapján én nem gondolom, hogy magyar oldalon jobban terítéken lenne az unióból való kivezetés kérdése, mint az Unió oldaláról. Orbán számára az a hasznos, hogy erős uniós politikus legyen. Ő már eldöntötte, hogy erős hatást akar gyakorolni az EU jobboldali oldalára annak érdekében, hogy kellően szkeptikusak legyenek egy egységes uniós állam elképzelésével kapcsolatban.

Inotai: Orbán hazug kommunikációja

Van valóságalapja az Orbán kiszivárgott kötcsei beszédében elhangzottaknak, de akkora világgazdasági válság nem várható, amiről szólt, inkább az elhibázott gazdaságpolitika felelősségét akarja eltolni magától – mondta Inotai András közgazdászprofesszor. Orbán a „kézifék behúzását” ecsetelte zárt körben.

Bár hivatalos információ nincs a vasárnapi kötcsei találkozón elhangzottakról, az atv.hu értesülése szerint Orbán Viktor arról beszélt, hogy újabb gazdasági válság jön kívülről, emiatt félre kell dobni az eddigi elképzeléseket.

A miniszterelnök szerint:

– újabb európai gazdasági válság jön,

– eltűnik az olcsó pénz a hitelpiacról,

– itt vannak az amerikai védővámok,

és ezek következtében:

– a 2022-ig tartó ciklusban megszűnik a pénzbőség a minisztériumokban, nem lehet dobálózni (tíz)milliárdokkal,

– Varga Mihály pénzügyminiszter „behúzta a kéziféket”,

– a demográfiai fordulat azért végrehajtható, amit a bankok és a multik finanszíroznak,

– a hiányt 3 százalék alatt kell tartani.

Kövér László pedig részletek említése nélkül arról beszélt, hogy a legnehezebb négy év jön, nem lehet a nagy ívű elképzeléseket végrehajtani.

Ez egybe vág a pénzügyminiszter múlt héten adott interjújában foglaltakkal, amely, ki nem mondva ugyan, de lényegében szakítás az eddigi (Kövért idézve) nagy ívű gazdasági tervekkel. És amellyel kapcsolatban az OECD figyelmeztette is a kormányt.

Mindazonáltal kérdés, hogy reális-e a szinte apokaliptikus helyzet, amely – ha a hiányt „kőbe vésettnek” feltételezzük –

jó eséllyel újabb megszorításhoz fog vezetni.

A témával egész életében foglalkozó Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet kutatóprofesszora (korábbi főigazgatója) szerint nem.

Természetesen van valóságalapja annak, amit Orbán mondott – fejtette ki Inotai. A német gazdaság némi lassulása érzékelhető jó fél éve, valóban kialakultak kapacitásfeleslegek a termelésben, s az is tény, hogy az amerikai protekcionista gazdaságpolitikának vannak súlyos veszélyei.

A közgazdászprofesszor szerint az acélra és az alumíniumra kivetett amerikai védővám nem fog abban a formában kiteljesedni, ahogyan ezt Donald Trump tervezi, de ezzel együtt ez ma az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező a világban. Ezt szemlélteti a statista.com grafikája, amely több érintett ország „megtorlási erejét” mutatja be: azt, hogy mekkora összeggel képesek visszavágni az Egyesült Államoknak.

Amerikának is fájhat. Forrás: statista.com

E kis kitérő után Inotai András arról beszélt, hogy a magyar gazdaságot nem a felsorolt körülmények fenyegetik elsősorban, hanem az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikája: a rossz hatékonysággal felhasznált, részben ellopott uniós támogatások (nem mellesleg utóbbit próbálja meg most visszaszerezni az EU). A betonba öntött ezermilliárdok, amelyek fenntartására nem lesz pénz. Ez kerül nekünk sokba, nem a most nulla kamatú olcsó hitel valamelyest drágulása lesz az – sorolta a közgazdász.

A professzor azokkal ért egyet, akik szerint Magyarországot komolyan fenyegeti a forint leértékelődése és a kamatok elkerülhetetlen emelkedése. Ez ugyanis együttesen a most zajló ingatlanboomban részt vevők között fog pusztítani, rengeteg hitel bedőlhet be – mondta. (Erről itt írtunk részletesebben.)

„Én úgy látom, hogy ezt a felismerést, illetve ennek következményeit próbálja meg nemzetközi körülményekre kivetíteni, mintegy áldozatként beállítani az országot, eltolni magától a felelősséget”

– állítja Inotai András.

Van tehát alapja annak, amiről beszél, de cinikus, hazug kommunikáció ez, ahogyan szerinte volt igazság a menekültválságról elhangzottakban is, de semmivel se igazolható több nemzedék gondolkodásának megmérgezése – mondta.

Orbán Kötcsén: Van hazánk és van országunk, azt nem adjuk senkinek

0

Az újságírókat nem engedték Orbán Viktor közelébe, és a többi fideszes politikus sem volt túlságosan közlékeny az idei, 17. kötcsei pikniken. Így a sajtó és rajta keresztül a közvélemény egyedül a miniszterelnök sajtófőnökének, Havasi Bertalannak a közlésére kénytelen támaszkodni azzal kapcsolatban, hogy miről beszélt a miniszterelnök.

Orbán Viktor szerint a soron következő, 2019-es európai parlamenti választás az értékek és a kultúrák küzdelme lesz, és itt nagyon sok mindent lehet veszíteni. Mint mondta, a Magyarország előtt álló lehetőségek óriásiak, de

komoly veszélyek is leselkednek ránk.

Ezek közül a migráció van az első helyen, de „itt sikerrel álljuk a sarat”.

A kormányfő kitért arra is, hogy az osztrák és az olasz választások megmutatták: ma nyugaton a bevándorláspárti, a multikultúra elsőbbségét hirdető erők vannak az egyik oldalon, a bevándorlást ellenző és a keresztény kultúra elsőbbségét képviselő erők pedig a másikon. Az Európai Unió sokat gyengült, mert a globalista bevándorláspárti kultúrát képviselő Brüsszel nem tudta megállítani a Brexitet. A britek távozása az unióból a migráció és az európai kultúrharc miatt következett be.

Orbán Viktor arról is beszélt: a kormányzat kapott egy nagy lehetőséget a magyar emberektől, akik „erőt adtak ahhoz, hogy képviselni tudjuk őket”.

Mi Európán és az EU-n belül képzeljük el a jövőnket, de számunkra Magyarország az első –

mondta, majd hozzátette: a magyar érdek a nemzeti szuverenitás védelme és az egyenrangú nemzetek Európája.

„Nekünk van hazánk és van országunk, azt nem adjuk senkinek” – jegyezte meg Orbán Viktor.

Kötcsei pillanatok

Amint az szabad szemmel is jól kivehető, az elmélyült gondolkodás és a vidám lazítás könnyedén megfért egymással ezen a június eleji vasárnap délután. A hangulat jó volt, az idő kellemes, a hölgyek szépek és a Németh Szilárd által készített pincepörkölt is bizonyára jól sikerült.

Az egyik képen még az is látszik, hogy a miniszterelnök ötezer forintot dobott az üldözött keresztények megsegítésére felállított adománygömbbe. (A fotók Orbán Viktor Facebook oldaláról valók.)

Nagyobb képért kattintson a fotóra!

Kötcsei piknik – kit érdekel?

Tizenhetedik alkalommal rendezi meg a Fidesz a kötcsei Pikniket. 2004-ben volt az első találkozó, ebből kiszámítható, hogy volt olyan év, amikor kétszer is összejöttek a nemzet nagyjai. Így lesz idén is, a tervek szerint szeptemberben újra megjelennek a Somogy megyei faluban, hogy megbeszéljék az ország dolgait.

Láthattuk a híradóban, amit sorra érkeznek a Fideszhez-közeli notabilitások. Politikusok elsősorban, volt és jelenlegi vezetők, de jöttek színészek, valamint más hírességek és persze a sajtó is jelentős tételben képviselteti magát.

Annak ellenére, hogy sok sikerélményre itt nem számíthatnak. Megtűrt páriák ők itt, különösen akkor, ha nem a kormányhoz közeli médiabirodalmat erősítik.

A nem kormánypárti sajtómunkások rendre elutasító válaszokat kapnak a kérdezettektől. Volt, akitől még azt sem, mert akadt olyan politikus, aki egyszerűen átnézett rajtuk. Tárgynak tekintette az őt kérdezőket, akiket legföljebb kikerülni kell, mert – egyelőre – eltaposni mégsem illő őket.

Tisztelet a kivételnek – mert azért olyan is volt, aki válaszolt – a legtöbben olyan lekezelően viselkedtek, hogy akár bunkóságnak is mondhatnánk. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott például azt mondta az őt kérdezni kívánó sajtómunkásnak, hogy majd akkor válaszol, ha felnőnek hozzá szellemileg és erkölcsileg. Jeszenszky Zsolt lemezlovas pedig kijelentette: csak akkor válaszol, ha az illető újságíró legyőzi út fekvőtámaszban. (Az meg, szerencsétlen, kiállt vele versengeni, alulmaradt, Jeszenszky pedig nem válaszolt.)

Cinikus, pökhendi, arrogáns társaság ez. Az igazi probléma nem is az, hogy ezek milyenek, hanem az, hogy a sajtó tudomásul veszi ezt a lenézést, ezt a pökhendi, arrogáns stílust. Az újságírók sürögnek és forognak, egymást megelőzve próbálnak félmondatnyi információhoz, vagy annak látszó szöveghez hozzájutni.

Ahelyett, hogy hagynák fenébe az egészet. Ha lenne bennük tartás, és tudnák, hogy eredendően miről szól ez a szakma – a tisztességes tájékoztatásról például, – akkor addig nem mennének el a kötcsei piknikre, vagy hasonló helyekre, ameddig ezek a magukat uraknak nevező személyek bocsánatot nem kérnek tőlük. Ez lenne egy szakmailag elfogadható magatartás a sajtó részéről és talán még produktívabb is annál, mint ami most van. Mert ameddig Kerényi Kinyílott a Pitypang Megírom Imre megengedheti magának ezt a stílust, addig mindig lesznek olyan társai, akik még nála is otrombábban fognak viselkedni.

Kell ez nekünk, magyar polgároknak? Mi közünk van ehhez? Ott kell hagyni őket a francba, vagy már eleve oda se menni hozzájuk. Egyék meg a Németh Szilárd által főzött pincepörköltet, oszt jónapot!

Kötcsék, avagy az ideológiai útmutatások

A hétvégén ismét kötcsei piknik, Orbán-beszéddel, várhatóan megint ideológiai útmutatás és programvázlat a következő évekre. Ahogyan az eddigiek közül néhány alkalommal. Most az újdonság, a „kereszténydemokrácia” (és persze a migránsozás) állhat a középpontban. Eddig a liberális elvek szapulásáig jutott el Orbán.

 

E hét végén rendezik meg az idei kötcsei pikniket – írta az atv.hu. Csak találgatni lehet, hogy Orbán Viktor megelégszik a közeli jövő politikájának ismertetésével (Brüsszel, migránsozás), vagy  – mint néhány alkalommal korábban – hosszú időre szóló terveit is felvázolja, netán részletesen is kifejti. A legfrissebb tételszó a „kereszténydemokrácia”, amellyel pár hete váltotta le villámgyorsan az „illiberális állam” meghatározást, miután hazatért az Európai Néppárt frakcióüléséről. A friss győzelem még nem múló mámorában pedig alighanem szó esik a válogatott publikum előtt a nemrégiben többször is említett „2030-ig szól a terv” programjáról.

Előbbivel szervesen illeszkedik az első nagyot durranó kötcsei beszéd, a 2009. szeptemberi. Akkor „szólt ki” először a kulisszák közül, s tette egyértelművé, mire számíthat népe, ha másodjára trónra emeli.

Itt mondta ki, hogy megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő 15-20 évét ne a „duális erőtér” határozza meg, amely „állandó értékvitákkal megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli”.

Ez a liberális parlamenti demokrácia felszámolásának világos koncepciója volt már akkor.

A következő években ennél szűkebben inkább magukkal a politikai liberalizmus követőivel hadakozott, ahogyan kilenc éve is: „a neoliberális elit és az általuk támogatott politikai közösség együttesen felelősek az ország kudarcáért”.

(Azt tényleg zárójelben: akkor Kötcsén arról is beszélt, hogy azt „javasolja”, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszák, ne a másik féllel folytatott folyamatos küzdelmet, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviseletét. Ki-ki döntse el, hogy 2010 óta így történik-e.)

Magát az illiberális államot viszont nem Kötcsén tárta elénk, hanem négy éve, július végén Tusnádfürdőn, az újabb kétharmados többséget eredményező választás után pár hónappal.

„Illiberális államot építünk”

– mondta Orbán. Szerinte a magyar polgárok azt várják el a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális demokrácia korszaka után ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. Példaként nem nyugati, nem liberális és szerinte mégis sikeres országokat emelt ki: szóba került Kína, India, Törökország és Oroszország is.

S hogy világos legyen, mi ez: a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán, a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell. Ez azonban akkor még annyira erősnek bizonyult (legalábbis kifelé), hogy az Orbán-beszéd angol fordításából kihagyták az illiberális jelzőt.

A kötcsei találkozók rendre zárt körűek, ezért két kivétellel (az első az előbbi, amely a már régen megszűnt Fidesz-közeli Nagyító című hetilapban jelent meg 2010. februárjában) csak az állami hírügynökséggel közölni óhajtott részletek váltak ismertté. Teljes terjedelmében napvilágot látott viszont a három évvel ezelőtti beszéd is, amely a máig vezető út ideológiai alapvetését szolgálta – kisebb gondolati döccenőkkel.

Ez volt az a piknik 2015. szeptemberében, amikor még le se zárult a nyári nagy menekültroham. Orbán beszédének is ez állt a középpontjában, s ebből fejtette tovább a „tusnádfürdői gondolatot”. Ekkor már szó se volt semmilyen szépítgetésnek a nyugat előtt, bár a szónoklatot nem a nyilvánosságnak szánta, az „berepült” a vastagbőr bloghoz. (A teljes szöveg itt olvasható.)

Az talán nem csak retorikai fordulat, amikor Orbán arról beszél az elején, hogy

„nem tudom, hogy három év múlva is ezt fogom-e még gondolni”.

„Európa iszlamizációjáról” beszélt Orbán, s fejtette ki egyben a jóléti államról vallott nézetét is. Merthogy jólétben élni és ezzel egy időben liberális módon jónak látni magunkat többé Európában nem lehetséges.

Egészen pontosan „a legveszélyesebb kombináció, amit az ember ismer a történelemben, az, ha az ember gazdag és gyenge. Csak idő kérdése, hogy jön valaki, észreveszi a gyengeségedet, és elveszi tőled azt, amid van. Ha nem vagy képes megvédeni, ez biztosan be fog következni. A liberális filozófiából gyenge Európa következik, amely közben a gazdagságát meg akarja őrizni, de ha gyenge, nem tudja megőrizni.”

Majd következik annak kibontása, hogy ha valaki – természetesen jó keresztényként cselekedve –

a magáéból ad, az rendben, de ha az államtól várja el ezt, az nem oké.

Utóbbi ugyanis gyengíti a nemzetgazdaságot.

„A liberálisok” pedig egyenesen hipokriták, mert „hány liberálist ismerünk, aki, mondjuk, be nem vallott, de nyilvánvaló politikai haszonszerzés céljából jó embernek tünteti fel magát úgy, hogy hazavisz néhány embert?”

Persze nem csak velük van baj, hanem „spirituális vezetőinkkel” is, akiknek megnyilatkozásaiban nem jelenik meg e két igény közül a helyes választása, vagyis az állammal szembeni elvárás elvetése.

De ami ennél is nagyobb baj, hogy

„ma a liberálisok uralják Európát – félreértés ne essék, a konzervatívok is liberálisok”,

bár szerinte nem őszintén, hanem engedve az erőszaknak.

S itt már meg is érkeztünk a „kereszténydemokrácia” mint újsütetű kulcsszóhoz. Sőt, a „régi vágású” kereszténydemokráciához, ahogyan Orbán mondta volt. Nem tudom, hogy tolmács nélküli beszélgetésben netán az „old school” jelzős szerkezetet használja-e ilyenkor, és mit szólnak mindezekhez Konrad Adenauer és, mondjuk, Robert Schumann, a két tényleg régi vágású német és francia kereszténydemokrata mai utódai, például Angela Merkel.

Orbán Viktor Kötcsére érkezik

A képen Balog Zoltán emberminiszter két fogdmeg védelmében fogadja a Kötcsére érkező Orbán Viktort. Ő a vendéglátó. Már jó előre megérkezett, intézkedni, hogy a vendég mindent rendben találjon.

Legyen szállása, asztalára jusson étel, bor, amit szeret.

Mosolyognak az urak, mintha jókedvükben volnának. Pedig, gondból több is van, mint elég. A Vidi négyet kapott a Partizántól, és akkor még ott van az ország. Szét lett lopva szépen minden, ráadásul háború van: az ellenség Soros kottájából játszik.

– Parancsolj velem nagyjóuram – mondja Balog Zoltán testtartása. Ha lenne kedvünk hozzá, megpróbálnánk elképzelni, mire gondol.

Készen a tettre, ha bármikor, hirtelen, cselekedni kellene. Mondjuk, ha volna valamilyen kérése a vendégnek. Pihenni szeretne, harapni valamit, mert reggel óta nem evett.

Vagy, teszem azt, hogy merre van a mosdó.

A gerinc is csak szolidan hajlik, majdhogynem észrevétlen, épp csak a szükséges, ilyen alkalmakkor elvárható szögben.

– Hát hogy vagytok, itt jó Kovácsom? – kérdezi a vendég az emberminisztert. – Balog – mondja a miniszter. – Balog, kérlek tisztelettel.

– Hát persze, ahogy akarod.

– Még hogy Balog, – gondolja a miniszterelnök. – Holnaptól ez is másképp lesz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK