Címke: konnektivitás

„Ha nem erősödik meg nálunk az a fajta kultúra, amely képes tolerálni a más hátterű, bőrszínű, nyelvű szakemberekkel való együttműködést és együttélést, akkor nehezen lesz képes versenyben maradni a térségen belül akár egy sor kreatív és lendületes gazdasági ágban. Pedig erre oktatással, jogrenddel, intézményrendszerrel, kultúrával már most fel kellene készülni” – mondja Bod Péter Ákos (nem a tömeges migrációról beszélve). Egy most  megjelent világbankos tanulmányra hivatkozik, amely új megközelítésben vizsgálja az egyes gazdaságokat, s részeként a többirányú munkaerővándorlást és általában a migrációt is.

Súlyos veszély fenyegeti a regionális és globális integrációt: szavazók sokasága ugyanis – főként a magas jövedelmű országokban – a nacionalizmusban látják mind a védelmet, mind pedig a gyógyírt a gazdasági bizonytalanságokra. Ám ahogy a korábbi brit miniszterelnök, Gordon Brown egy 2015-ös beszédében mondta:

„a nacionalizmus által generált bajokat nem lehet nacionalizmussal orvosolni, egy kölcsönös függőségben lévő világban az elszigeteltséget és protekcionizmust kiváltó problémákra nem lehet elszigeteltséggel és protekcionizmussal megválaszolni”.

Ezzel indul a Világbank egyik legfrissebb –  a napokban kiadott – többszázoldalas tanulmánya, amely nem pusztán a klasszikus mutatókra szűkítve vizsgálja az egyes gazdaságok helyét a globális gazdaságban. Ehelyett az egyes gazdaságokat, valamint a hagyományos és egyéb szempontokat egymással kölcsönhatásban veszi górcső alá.  Az így kapott mutató a konnektivitást, azaz bekötöttséget jelzi a globális értékláncokba, a világgazdaságba.

„Érdemes megtanulni a viszonylag új kifejezést, a bekötöttséget, s lassan el kell felejteni a termeléskihelyezés, azaz outsourcing terminusát” – szögezte le a Független Hírügynökség megkeresésére Bod Péter Ákos, volt jegybank-elnök, gazdasági miniszter. Hozzáteszi: a konnektivitás ugyanis zárójelbe teszi a korábban meghatározó növekedési szempontokat, mint az alacsony bérszínvonalat, az egy főre jutó nagy külföldi működőtőkét, az adókedvezményeket; a döntő az lesz, hogy egy-egy város vagy régió – legyen az keleten, nyugaton, északon vagy délen – mennyire és miként lesz bekötve a nemzetközi értékláncokba.  A világbankos konnektivitást mutató  elemzés eredményei  pedig több mint elgondolkodtatók – mutatott rá: a V4-ek közül a lengyelek ebben is kifejezetten jól állnak, s a mi helyzetünk, bár nem reménytelen, de nem kiugró.

(Megj.: abszolút értékben a lengyelek a 17.-ek a 108-as nemzetközi rangsorban, mi pedig – a 23. helyen lévő csehek után – a 25.-ek vagyunk; a sorrend – mint a mellékelt táblázatunkból is látható – más, ha az egy főre jutó mutatót vesszük, értelemszerűen ugyanis a 40 milliós Lengyelország hátrébb kerül.)

Az egyes kategóriákon belüli részletekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy például infrastruktúra terén jó a helyezésünk, s jó a földrajzi elhelyezkedésünk is, mivel közel vannak hozzánk a növekedési pólusok.

Ahol kifejezetten rosszak a pozícióink, azok a politikai-társadalmi tényezők, amelyek befolyásolják, hogy az új korszak igényelte tudásokat és készségeket megszerzi-e és hasznosítja-e  a gazdaság.

Ez országon belüli és határokon túlnyúló migráció nélkül sehol nem megy, húzza alá Bod Péter Ákos, hozzátéve: nem a tömeges migrációról beszél, hanem a megfelelő munkaerő beszerzéséről, integrálásáról. A lengyelek például kifele is igen mobilak, de emellett évi több százezer munkavállalási engedélyt adnak ki, főként ukránoknak, gazdasági okokból.

Habár az elmúlt időszak nagy menekültáradata dominálta a híreket és aggodalommal töltötte el a politikacsinálókat a térségben, kiemelten fontos lenne a migráció előnyeinek hosszabb távra előretekintő, többfókuszú értékelése – írja a tanulmány. A termelékenységet javítaná, ha mélyítenék a bevándorlók integrációját a célországokban, és nagyobb hangsúlyt helyeznének az oktatásukra, képzésükre. A munkaerőpiac intézményeinek rugalmassága, a készségek javítása a foglalkoztatottságot is javítaná; a hordozható juttatások és a jövedelembiztonság pedig csökkenthetné a helyi munkavállalók félelmeit a migránsokkal kapcsolatban és egy körkörös migrációt alakíthatna ki. Többoldalú nemzetközi megállapodással mind a cél-, mind a küldő országok többet nyerhetnének a migrációval – szögezi le a tanulmány.

A magyar helyzet aggályosabb e téren is, és nem is a számok, adatok szintjén – mutat rá Bod Péter Ákos. Ha ugyanis nem erősödik meg nálunk az a fajta kultúra, amely képes tolerálni a más hátterű, bőrszínű, nyelvű szakemberekkel való együttműködést és együttélést, akkor nehezen lesz képes versenyben maradni a térségen belül akár egy sor kreatív és lendületes gazdasági ágban. Pedig erre oktatással, jogrenddel, intézményrendszerrel, kultúrával már most fel kellene készülni – hívja fel a figyelmet, hozzátéve: sajnos a térségi magyar versenypozíció az elmúlt egy-másfél évtizedben nem javult, miközben menetközben kifulladt az extenzív növekedés motorja: a bőséges munkaerő és a bőséges külföldi működőtőke ma már egy történelemmé váló korszak sikermutatója.

Ezért is tartja a múlt elemzésénél is érdekesebbnek a jövőt, azt, hogy mennyire felkészült – ha egyáltalán – a magyar gazdaság a kibontakozóban lévő technológiai forradalomra, az általa generált változásokra, a jövő versenyére. Mint leszögezi:

„Az új módon bekötött értékláncokból felépülő gazdaság nem futurológia, már itt van a sarkon; erre kellene tehát  felkészíteni a gazdaságot.”

A vizsgált európai és kelet-ázsiai régió nemzetközi konnektivitása a kereskedelem, a külföldi működőtőke, a migráció, a távközlés, a szállítás-szállítmányozás és hasonló szempontok elősegítik a hosszútávú növekedéshez és jóléthez elengedhetetlen tudás- és technológiatranszfert. Ezek kiegészítik egymást, például

a migráció oly módon járul hozzá a tudás szétterítéséhez a kereskedelmen és a külföldi működőtőke befektetéseken keresztül, hogy a migránsok magukkal viszik a külföldi piacokról szóló információkat és támogatják a konnektivitást.

Hasonlóan hat az internet és a hatékony szállítás-szállítmányozás, amelyek a sikeres e-kereskedelem elengedhetetlen feltételei.

A tanulmány szerint egyaránt számít a konnektivitás összessége és annak összetétetel. A tudástranszfer azokban az országokban a fejlettebb, amelyek szorosan kötődnek harmadik országokhoz. Ezek a transzferek a globális értékláncokba való bekötöttségből, valamint a külföldi tulajdonú és irányítású cégekből fakadnak, amelyek lokálisan is hozzájárulnak a tudás terjedéséhez. Több más tényezővel együtt a mély uniós integráció jelentős növekedési hatást gyakorol a tudástranszferre.

Az általános pozitív hatásai ellenére a növekvő konnektivitás ellenállásba ütközött – erre a legeklatánsabb példa a Brexitről szóló 2016-os brit népszavazás eredménye.

A nemzeti kihívások visszavethetik a folyamatot, s a növekvő konnektivitás kitetté tehet a külső sokkoknak, különösen akkor, ha a nemzetközi gazdaságok közepén lévő országokban ered – ismeri el a tanulmány, amely szerint azonban a külső kereslet és finanszírozás alternatív forrásainak megléte, az összekötések széles spektruma csökkenti ezeket a kockázatokat és segíti az egyes országok ellenállását a belső és külső sokkok.