Kérem, visszajöttem szabadságról, újra kávézhatunk így délben: de ma hosszú kávét tessenek kérni, mert a témánk is hosszú lesz. És bonyolult is, konyakot ne rendeljenek, nem árt odafigyelni rá. Olyasmiről lesz szó, amiről véleménye tegnap óta mindenkinek van (egyeseknek már korábban is volt), de amiről csak kevesen tudják igazából, micsoda. A turanizmusról. A beszélgetés apropóját az adja, hogy tegnap érkezett a hír: nyolcszáz millió forintos költségvetéssel, Kásler Miklós javaslatára létrejött a Magyarságkutató Intézet.
Megalapították. Vezetője Horváth-Lugossy Gábor, aki jogász, nem orientalista, pedig hát mi is volna az új intézet feladata?
„Feladatai különösen a honfoglalás előtti magyar történelem, a magyarság őstörténetének interdiszciplináris kutatása, a honfoglalással, valamint a magyar középkorral kapcsolatos komplex kutatások, a kelet-európai térség egyes részeinek VIII–X. századi történeti-földrajzi tájrekonstrukciója, a magyarság történelméből származó hazai és külföldi, elbeszélő és írott levéltári forráskutatás, néprajzi és népzenei kutatások, oktatási és képzési tevékenység, részvétel a kulturális turizmus, vallás- és zarándoklatturizmus fejlesztésében, angol és magyar nyelvű folyóirat kiadása, archeogenetikai kutatások, a korai magyar történelem helyének vizsgálata a XXI. századi magyar önazonosságtudatban, továbbá a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, a magyar kultúra egészével való összefüggésének kutatása és annak eredményének alkalmazása a köznevelésben.” (MTI)
Hát, ez volna való régésznek, Kelet-kutatónak, sokféle embernek, épp csak jogi vonzata nincs, de akinek az Isten hivatalt adott, észt is ád majd hozzá, tartja a közmondás. Szóval, ez az intézet igazából a turanista elmélet fejlesztésével fog foglalkozni.
De mi az a turanizmus?
Nem, nem csak annyi, hogy a magyarság nem a finnektől, hanem a hunoktól származik, esetleg a sumeroktól vagy a Szíriuszról. Ez csak a vulgáris, politikai formája. Ez bizony valamikor komoly tudományos elmélet volt ám, olyan képviselőkkel, mint Vámbéry Ármin! A mostani maszlag szamárság, amit a két világháború közötti áltudományos-nacionalista körök hajdani szívós propagandamunkájának köszönhetően ismerünk ma is turanizmus néven. Köze nincs a valamikori, tudományosnak elismert elmélethez.
Különben a valódi turanizmus először is finn találmány. Ha hiszik, ha nem. Úttörője a finn nyelvész, Matthias Alexander Castrén, aki arra a következtetésre jutott, hogy a finnek Közép-Ázsiából származnak, és nem csupán egy apró, elszigetelt népet alkotnak, hanem egy nagyobb közösség részei, amelybe olyan népek tartoznak, mint a magyarok, a törökök, a mongolok stb. A turánizmus vagy pán-turanizmus innen terjedt el a finnek rokon nyelvű népeinél, így Magyarországon és Törökországban is. Élt 1813-tól 1852-ig – mármint Castrén.
De hát egy finn nem inkább a finnugor elmélet híve kéne legyen?
Dehogynem. Csakhogy a tudományos finnugor nyelveredeztetés sokáig nem állt ellentétben a turanizmussal. Igen ám, csakhogy akkor még a turanizmus is tudományos elmélet volt, olyan művelőkkel, mint Vámbéry Ármin! Lássuk, mit mondott Vámbéry a kérdésben.
„Természetesen következett tehát ebből az a reménységem, hogy Közép-Ázsiában az összehasonlító nyelvtudomány segítségével világosságot vető sugarat lelhetek, mely eloszlatja a homályt a magyar őstörténelem sötét tájairól.”
Hogyne reménykedett volna: előtte alig pár évtizeddel indult útnak hasonló céllal Körösi Csoma Sándor, aki őshazát, őstörténelmet ugyan nem talált, de megvetette a modern tibetológia alapjait, ha már arra járt. Mi a helyzet Vámbérynél a nyelv eredetével? Világosan megmondja:
„…a magyar nyelv eredetében ugor, de a nemzet későbbi érintkezése és történeti átalakulásánál fogva egyformán ugor és török jellemű…” (Magyar és török-tatár szóegyezések)
Tehát nem találja csak finnugornak vagy csak turáni-türknek, hanem mindkettőnek találja – amint azt ma is mondja a valódi tudomány.
De akkor honnét a szembenállás a két nézet hívei között?
Annak bizony a Bach-korszak az oka, mikor a politika megfertőzte a nyelvészetet is, a büszke magyar – főleg Kossuth menekülése után – a törököt testvérnek hívta, mivel pedig a mi népünk már akkor is fekete-fehéren gondolkodott, aki turanista volt, azt hazafinak nevezték, aki finnugrista volt, azt Habsburg-bérencnek, és ez máig így maradt bizonyos körökben. Mivel meg a politika már akkor is mocskos eszközökkel élt, sok hazugság, hamis idézet akkor szivárgott be a köztudatba, ilyen a „halzsíros rokonság” kifejezés például, aminek használatával Vámbéryt próbálták vádolni, finnugrista részről, és amit sosem mondott vagy írt le – de ugyanilyen a Habsburg történelemhamisítás legendája turanista részről. Egyszóval nem kímélték a hazugság eszközét már tudós eleink sem. A végén a valóban tudományos állásponton álló Vámbéry kiszállt a vitából, mondván:
„A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis. (Vitatkoztak a nyelvészek, de a kérdés meg nem oldódott)”
A kérdés nem oldódott ugyan meg teljes bizonyossággal és nem is fog, de a tudomány álláspontja már akkor tisztázódott: a magyar nyelvnek nincsen csak finnugor vagy csak türk-turáni eredete, a kettő együtt lehetséges csak.
Politika lett egy nyelvi kérdésből
Aztán az első világháború előtt nem sokkal megalakult a Turáni Társaság, éspedig azzal a jelszóval, miszerint „Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!” Csak ezt már nem Vámbér Ármin mondta volt, hanem Teleki Pál, a későbbi miniszterelnök. (Politikusokat nem volna szabad orientalisztika közelébe engedni, az is biztos). Ebben a társaságban szabadultak el aztán az agyak is, az indulatok is, ebből vált ki a tudomány pártjára állókból a Körösi Csoma Társaság, a nacionalista politikát választókból a Turán Szövetség, pedig hát elvben ez egy nyelvtani kérdés kéne legyen, csak politika lett belőle. Hanem az is érdekes, ki volt a Turáni Társaság első fővédnöke: bizony Habsburg József Ferenc főherceg.
Ejnye már: akkor most finnugristák a Habsburgok vagy turanisták?
Száz szónak is egy a vége, a turanizmus politikai szárnya a maga valóságtól teljesen elrugaszkodott elméleteivel igen sok és hasznos szolgálatot tett a magyar szélsőjobboldalnak, valóságos háttér-ideológiaként működhetett volna – ha összefüggő lenne, de sosem volt az, ahány ősmagyarkodó turanista, annyi nézet, elmélet, a jobbfélék sámánkodnak is, a legalaposabbak szerintem megtalálták a sámángombát. Vámbéry bottal zavarná el őket a nyelvtudománynak még a környékéről is.
Bizony, kóklerség ez a politikai turanizmus, vagy inkább káslerség, hogy fogalmazzunk aktuálisan: egy százötven évvel ezelőtti tudományos vitát nyergel meg, ultranacionalista célokból, olyan vitát, amit a valódi tudomány már rég eldöntött. Éspedig úgy, ahogy fentebb áll: egyik félnek sincs maradéktalanul igaza. Csak hát a tények senkit sem érdekelnek, Magyarország olyan, mint Tyutcsev Oroszországa, ugyanis a mélabús, XIX. századi orosz költő annak idején így sóhajtott fel:
„Oroszországot, ész, nem érted;
méter, sing sose méri fel:
külön úton jár ott az élet –
Oroszországban hinni kell!”
Hát itt minálunk is hisznek az emberek, hittel, rendületlenül, most éppen a kizárólagos finnugor vagy kizárólagos turáni rokonságban – bár még a „rokonság” szónak sincs sok értelme ez ügyben, mert a nép eredetének kutatásához egzakt módon meg kéne határoznunk, mi is az, hogy „nép”, ki tartozik bele, a nyelv eredetét meg mára szinte lehetetlen volna pontosan kimutatni – arra jutunk, hogy sok eredete van.
Viszont ennek az intézetnek érdemes kutatni az eredetét, ugyanis kormányzati. Mi több!
Kultúrharc, politika, pénzosztás – csak éppen semmi tudomány
„Horváth-Lugossy a Magyar Idők kultúrharcos cikksorozatáról elhíresült Szakács Árpád közeli barátja és üzleti partnere: Horváth-Lugossy annak a társasházkezelő cégnek a tulajdonosa, ahol korábban Szakács is dolgozott, a tulajdoni lap szerint pedig Szakács könyvkiadó cége, a Kárpátia Studió Horváth-Lugossy lakásában működik. Ez azt jelenti, hogy a Magyarságkutató újdonsült vezetőjének a lakásából adják ki többek között a trianonos összeesküvés-elméletekben és áltudományos alternatív történelemben utazó Raffay Ernő könyveit.” (Index)
Hát, ennek a kiderítéséhez nem kellett Ázsiába utazni, mint egy Stein Aurélnak vagy Ligeti Lajosnak. Az meglep, hogy az intézmény vezetője korábban társasházakat is kezelt, ezek szerint nekem magamnak több közöm van Ázsiához, mint neki – és az is érdekes, hogy ilyen intézet már volt ám. A László Gyula Intézetet nem egészen egy éve hozták létre, hasonló célokkal, tényleges szakmai tevékenységéről azóta sem tudni semmit, de szintén az MTA-val szemben kívántak vele egy ellenbázist csinálni. Ezt most besorolták a Magyarságkutató Intézet alá, integrálták beléje, ami arra utal, hogy csökkent Lezsák Sándor befolyása Kásleréhez képest: ugyanis a László Gyula Intézet az ő hatáskörébe tartozott. Egy feladatukról tudunk: az Árpád-ház programról, amelyhez a kormány március 19-én forrást is rendelt: nem is keveset, 1,2 milliárd forintot, igaz, öt évre elosztva. Akkor ez most megy az új boltba…
Ami mondjuk nem is baj, egyforma humbug mindkettő.
Kérem, mint a fentiekből is kiviláglik: a tudománynak semmi, azaz semmi köze nincs és nem is lehet a politikához, mert menten vagy fegyver, vagy propaganda lesz belőle, ha a kettő összeér – bár az is igaz, hogy amit a Magyarságkutató Intézetben fognak mívelni, az minden lesz, csak tudomány nem.
De legalább nem lesz olcsó.
Hát, körülbelül itt tartunk, a kávé is elfogyott – találkozunk holnap!
e reálisnak tartja az egészségügyért is felelős új miniszter által a meghallgatásán említett célt, nevezetesen, hogy „2026-ra Budapest egészségügyi ellátását a megfelelő szintre fogjuk felhozni. Egy olyan szintre, ami összehasonlítható lesz a tőlünk nyugatabbra élő emberek ellátásával is”. Velkey György a Független Hírügynökségnek kifejezetten jónak nevezte az Egészséges Budapest programot, amely – mint mondta – „érzékenyen reagál a szükségletekre, pontosan, aprólékosan foglalkozik minden vetülettel, beleértve a logisztikát is”. Azt azonban hangsúlyozta, hogy a program és a megfogalmazott cél valóra váltásának alapvető feltétele, hogy folyamatosan, időben biztosítsák hozzá a szükséges forrásokat. „Ez elengedhetetlen, hogy végig tudjunk rajta menni” – húzta alá a szakember.
