Kezdőlap Címkék Karikatúra

Címke: karikatúra

Andy Landy mosolyalbuma – Orbán és a szeretet hatalma

A Fühü bemutatja két külföldi karikatúrista magyar vonatkozású rajzait, vajon milyen büntetés járna ezekért?

AL
AL

Andy Landy mosolyalbuma – Az év karikatúrája

Vejkey Imre hozzátéve, hogy dr. Gál Zsófia Lívia bírónő az arcába mosolygott, és azt mondta, a Népszavában megjelent karikatúra jópofa, az átlag magyar állampolgár viccként fogja fel.

AL

Részlet a Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya szerdai, az ítéltetet indokló sajtóközleményéből:

„Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a karikatúra készítője a COVID-járvánnyal kapcsolatos aktuális eseményekre reflektál, a karikatúra központi témája nem vallási, hanem közéleti vonatkozású. A karikatúra tehát nem a keresztény vallás ellen irányult, nem a keresztény közösséget gúnyolta…”

Karikatúraháború – Déli kávé Szele Tamással

Mégpedig Szlovéniával. Mégpedig Magyarország háborúzott, igaz, csak papíron, ami türelmes, de azért alaposan kiállította magáról a magyar diplomácia a szegénységi bizonyítványt – a szlovén sajtó pedig bebizonyította, hogy szabad, mit több, humoránál is van. Humoránál is marad, amit viszont a KESMA médiumairól nem tudunk elmondani.

No, de ehhez a történethez kell egy kávé, duplát kérek, két cukorral. Lássuk csak, hogyan is volt ez a kesernyésen mulatságos eset. Úgy történt, hogy a szlovén Mladina címlapján két hete érdekes karikatúra jelent meg: Orbán Viktor lengette a karját rajta, mint egy Ezeréves Adolf, körülötte a hozzá bújó szlovén politikusokkal. Rajta a felirat: „Evropo damo, Orbána ne damo”. Azaz: „Európát adjuk, Orbánt nem adjuk!” Ez különben a régi isztriai partizánjelszó parafrazálása, mely szerint „Életünket adjuk, de Isztriát nem adjuk”. Mindennek a hátterében magyar zászló lobog.

Hát, van a dologban valami. Ugyanis a magyar kormány rengeteg valódi – tehát nem pusztán sikkasztási célú – befektetést eszközölt Szlovéniában, és nyakló nélkül támogatja a Janez Janša vezette Demokrata Pártot (SDS) és a hozzá közel álló sajtótermékeket. Nyakló nélkül, de nem teljesen törvényesen: ez nem azonos a határon túli magyar szervezetek támogatásával, az legális, de Janša pártja nem nemzetiségi, hanem politikai szervezet, így tulajdonképpen Szlovénia belügyeiben kotorászunk, viszont legalább könyékig. Ezzel együtt sem néz ki túl nagy siker magukat demokratának hazudó szlovén populistáknak, de ez már hadd legyen az ő bajuk.

Nos, erre a címlapra – mely azért nem oktalan, hanem kifejezetten okos gúnyolódás volt! – igencsak felhorgadt Budapest ljubljanai nagykövete, Szilágyiné Bátorfi Edit. Tán a buzgalom vitte rá, tán az, hogy „mentse az arcát” – de olvasói levelet írt a Mladinának, melyben közölte, hogy a karikatúra „minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos”.

Ezt talán nem kellett volna: magam előtt látom a jelenetet, ahogy a szerkesztő megvonja a vállát, leül egy sörre a karikaturistával, megbeszélik, amit kell – és a Mladina másnap új címlappal jelent meg, melyen ugyanazok voltak láthatóak, ugyanabban a testhelyzetben, csak éppen nem magyar, hanem szivárványszínű lobogó alatt. És Orbánnak margaréta volt a hajában. Így aztán már nem lehet azt mondani, hogy ez a magyar nemzeti jelkép megsértése (engem is zavar, mikor Orbán és nemzeti lobogónk egy képre kerül, igaz, ami igaz), így már a kép a férfibarátság eszményítéséről szól.

Egy-null Szlovénia javára.

No, mondhatta Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet, ha ők úgy, hát mi is úgy, megpödörte a lokniját, ha már bajsza nincs, és írt egy tiltakozó hivatalos jegyzéket a szlovén külügynek, miszerint lesznek szívesek azonnal megfegyelmezni a Mladinát, mert különben dér és dúr. Hozzátenném, hogy a nemzetközi diplomáciában az ilyen, sajtószabadság korlátozásáról szóló jegyzék ritka, mint a fehér holló, hamarjában csak egy eset jut eszembe: az 1930-as években talán a New York Times közölt egy nem túl hízelgő karikatúrát Hirohito császárról, minek következtében a japán követség követelni kezdte Roosevelt elnöktől, hogy adják ki nekik a rajzolót, hadd büntethessék meg japán törvények szerint. Ez egyértelműen lefejezést jelentett volna. Roosevelt nem szerette a konfliktust ugyan, de szerette a sajtószabadságot és a demokráciát, így tehát azt válaszolta a bonsai-diplomatáknak:

„Az amerikai elnök nagy úr, sokat megtehet, Két dologra nincs befolyása: arra, milyen idő lesz holnap, és arra, mi jelenik meg a sajtóban.”

A japánok és a magyarok között az a különbség, hogy a japánok értettek a szóból és nem erőltették tovább a dolgokat, mi meg – lefogadom nagyobb összegben – még sokáig fogunk hisztériázni ezen az ügyön. Ugyanis a szlovén külügy dicséretes gyorsasággal válaszolt, éspedig azt, miszerint a szlovén állam nem avatkozik be a szerkesztőségi politikába és
tiszteletben tartja a sajtószabadságot.

Kettő-null Szlovéniának.

A Mladina mai vezércikkében Grega Repovz főszerkesztő is elmondja a véleményét:

„Maga a jegyzék is mutatja, hogy kivel van dolga Európának. Egy olyan állam, amely merészeli azt követelni egy másik állam kormányától, hogy lépjen fel újságírók ellen, biztonsági fenyegetést jelent az egész régiónak.”

Három-null Szovénia javára.

De ha mindez nem volna elég, a Mladinában megjelent a karikaturista olyannyira követelt bocsánatkérő levele is. Elnézést kért, de úgy ám, hogy azt se a ljubljanai magyar jkövetség, se a budapesti kormány nem teszi az ablakba. Itt közöljük, változatás nélkül a magyar fordítását (forrás: Index).

„Hálás vagyok a magyar nagykövetnek, és arra kérem, fogadja el őszinte bocsánatkérésemet, amiért a miniszterelnökét a Mladina lapjain szemtelenül és teljesen valószerűtlenül ábrázoltam. Abszolút jogosan háborodott fel rajta.

Az ön által küldött levél után mélyen magamba néztem, és felismertem, hogy hibáztam. Tudom, hogy ami történt, nem lehet semmissé tenni, de hadd hozzak fel néhány érvet védekezésképp, hiszen én is csak a körülmények ártatlan áldozata vagyok. Hadd mutassak rá a történet igazi bűnöseire.

Első helyen áll természetesen az a kommunista oktatási rendszer, ami agymosást végzett rajtam, és megtörte a nemzet- és vallástudatomat. Bűnösök még a lap főnökei és szerkesztői, akiket jobban kéne figyelni és időben megállítani, hiszen tudják, hogy én milyen felelőtlen és naiv vagyok politikai kérdésekben, meg hát mindenről elhiszem, hogy az úgy van, ahogy. És végül, de nem utolsósorban, bűnös a mi elnéző igazságszolgáltatásunk, ami nem bünteti az ennyire kirívó társadalmi szabálytalanságokat.

Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta.”

Hát kérem, ezt sem nekem mondták. Külön szép a keresztényi szeretet a drótkerítések iránt, ez magyar határon (és irodalmon) belülről úgy néz ki, hogy az ország állandó jelzője lett négy év alatt a „drótoktól ölelt”, Radnóti idejében még lángok ölelték, most már más a helyzet.

Eddig négy-nullra vezet Szlovénia.

Csak nem nagyon más…

Ha van egy csepp esze a magyar diplomáciának, zsebrevágja ezt a Monty Python-szintű bocsánatkérést és sürgősen elkezd úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, az is csak halkan, de ismerem őket, és tudom, hogy nincs nekik ennyi eszük.

Folytatni fogják a hőbörgést, követelőzést, ami azért is kellemetlen, mert a sajtószabadság megnyirbálásának követelésével egy sorba állítják magukat a második világháborús Japán Császársággal, valamint a dán sajtó elnémítását követelő és a Charlie Hebdo szerkesztőségében gyilkoló vallási fanatikusokkal.

Bálványimádók ők, még abban sem vagyok biztos, hogy ez a botrány Orbán tudtával tört ki, meglehet, hogy csak a nagyköveti túlbuzgalom és a hűség mindenáron való bizonyítása juttatta idáig a dolgokat. Hiszen gyalázat érte az Ikont, ezért a nagy duzzadás.

Ugye, Palivec vendéglőst is bevitték a Pakrácba, mert a legyek leszarták a Ferenc Jóska-képet.

Csak jelezném, hogy helyes volna gyűjtést indítani a ljubljanai követségünk személyzete számára, ha elég pénz összegyűlne, vegyünk nekik egy térképet, amin be van jelölve, hogy Ljubljana nem Prága, és egy naptárat, ami megmutatja, hogy 2019-et írunk, nem 1914-et.

Valamint egy Ki kicsodát, ami világosan megmutatja nekik, hogy Orbán Viktor nem Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Ladoméria, Ráma, Szerbia, Kunország és Bulgária apostoli, valamint Illíria, Jeruzsálem stb. királya; Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja, Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. hercege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felső- és Alsó-Lausitz és Isztria őrgrófja; Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja; Trieszt, Cattaro és a Vend határvidék ura.

Legfeljebb nagyon szeretne az lenni.

De nem is lesz.

Európai tényező meg főleg nem.

Egyelőre négy-null Szlovénia és a Mladina javára.

Egyelőre.

Lesz ez több.

Hat ország karikaturistái egyszerre rajzoltak Körmöcbányán

0

A körmöcbányai gegfesztivál egy nagy hagyományon alapuló, nemzetközi kulturális esemény. 1981-ben rendezték meg először ezt a fesztivált, Körmöcbánya (Kremnica) gyönyörű történelmi városában, Európa földrajzi középpontjában. 

Azóta minden évben, augusztus utolsó hétvégéjén a világ minden tájáról érkeznek az egykor aranybányájáról híres városba a humor művelői: cirkuszosok, humoristák, karikaturisták, zenészek, színészek.

A karikatúra olyan művészi kifejezés, amely minden országban vagy rendszerben reagál, és a maga eszközeivel meg is magyarázza a politikai és társadalmi helyzetet. Azt is mondhatnánk, hogy ezek a rajzok, a bennük rejlő gondolatok a társadalom barométerei.

Ivana Satekova (Szlovénia), Szűcs Édua (Magyarország), Jugoslav Vlahovic (Szerbia). Lubomir Lichy (Csehország), Sebastian Kubica (Lengyelország), Oleksy Kustovsky (Ukrajna), Fotó: FüHü

Idén a humoros rajzok készítőit rendhagyó feladatra kérték fel a szervezők. Bár a karikatúra készítése magányos műfaj, most mégis az volt a feladat, hogy a hat országból meghívott egy-egy művész közösen, egyetlen tablón, egyszerre rajzoljon. Mindezt abból az alapvetésből kiindulva, hogy a visegrádi országok (és a szomszédos államok) története – különösen a 20. században – számos hasonlóságot mutat.

Az Impro-Cartoon néven meghirdetett közös rajzolás résztvevőinek művei a fesztivál egy másik helyszínén is bemutatkoztak, és nyílt egy karikatúrakiállítás az ötven évvel ezelőtti, prágai tavaszként ismert bársonyos forradalom ihlette karikatúrákból is.

Ma 88 éves Sajdik Ferenc

0

Édesanyja balerina volt, édesapja – Sajdik Sándor, nevét Dunakeszin utca viseli – korának legsikeresebb zsokéja. Szülei, nagyszülei szívesen tréfálkoztak, az ifjú Sajdik Ferenc volt alighanem a legkomolyabb tagja e jókedvű famíliának.

Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban, Görögországban. Talán itt alakult ki benne az az erős honvágy, ami még manapság is hazahúzza, ha néhány napot külföldön töltenek.

Nyomdásznak készült, de érezte, valami más lesz az igazi. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és hamar közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc évig hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.

A Ludas Matyi megszűnése után Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban – többek között a Képes7 című hetilapban is –, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi (Csukás István meséi alapján).

Szinte megszámlálhatatlan könyvet illusztrált. Gyermek- és ifjúsági kötetek, pénzügyi vagy épp egészségügyi témák – Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa jól illeszkedik minden műfajhoz.

Néhány éve egy váci műgyűjtő, Papp László unszolására kezdett táblaképeket festeni. Ma már ez, valamint kisméretű, írókat, költőket, művészeket ábrázoló, applikációkkal kombinált portréi jelentik tevékenysége fő csapásirányát. Vácott több mint száz táblaképéből állandó kiállítás is látható.

Mohamed-karikatúra a dán bevándorlási miniszter háttérképe

0

Inger Stojberg azt a karikatúrát tette ki a Facebook-oldalára, amely 2005-ben óriási vitákat kavart az egész világon. Az akcióval a bevándorlási és integrációs miniszter egy dán múzeum döntése ellen tiltakozik.

„Szégyen, hogy a múzeum nem teszi ki a Mohamed-karikatúrákat a blaszfémia kiállításán! Természetesen tiszteletben tartom a múzeum döntését, de szégyenletesnek tartom azt a szólásszabadság szempontjából”- írta a dán bevándorlási miniszter a kedden közzétett posztban. A szöveg mellé egy képernyőképet is kitett iPadjának hátteréről, és ezen az egyik, 11 éve elhíresült Mohamed-karikatúra látható.

A karikatúrákat 2005-ben publikálta a Jylland Posten nevű dán lap, és mivel Mohamed próféta ábrázolását a muszlimok szentségtörésnek tartják, életveszélyesen megfenyegették a karikaturistát, akit sokáig a rendőrség védett egy potenciális terrorakcióval szemben. Az eset heves tiltakozást váltott ki a dániai muszlimok körében és az iszlám világban is, és három dán nagykövetséget is megtámadtak a vallásgyalázónak tartott képek miatt. 

Inger Stojberg a posztban azt írta, hogy

a karikatúra arra emlékezteti, hogy Dánia olyan ország, ahol szólásszabadság van, ezért használja háttérképnek.

A miniszter szerint az országnak büszkének kellene lennie a Mohamedről készült karikatúrákra.

Tíz éve történt: Tiltakozás a Mohamed-karikatúrák miatt

0

Tíz évvel ezelőtt, 2007. augusztus 30-án a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy Pakisztán csütörtökön behívatta a külügyminisztériumba Svédország képviselőjét, tiltakozásul egy újabb Mohamed-karikatúra miatt, amely egy svéd napilapban jelent meg.

Egy évvel ezelőtt a legnagyobb dán lap jelentetett meg 12 karikatúrát Mohamed prófétáról, ami miatt hónapokon át háborgott az iszlám világ.

Az újabb, svéd karikatúra úgy ábrázolja Mohamedet, hogy

a prófétának emberi az arca, de kutyateste van.

A pakisztáni külügyminisztérium kemény hangú nyilatkozatban „sértőnek és istenkáromlónak” minősítette a rajzot. A dokumentum szerint „sajnálatos, hogy egyes európaiak összekeverik a véleményszabadságot 1,3 milliárd moszlim szándékos durva megsértésével”. A pakisztáni külügyi nyilatkozat úgy ítéli meg, hogy ez az európai tendencia mostanában erősödik.

A svéd ügyvivő kijelentette, hogy szerencsétlennek tartja a karikatúra közlését, és teljes mértékben osztja a moszlim közösség véleményét.

Korábban Irán is tiltakozott a svéd Mohamed-karikatúra ellen.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK