Mindjárt az első hír hallatán meg kell állapítanunk, hogy Marlon Brandónak viszonylag könnyű dolga volt, amikor a Keresztapa forgatásához kapott egy speciális protézist, hogy buldogszerű kinézete legyen.
De Rudolf Péternek már tíz kilót kellett magára szednie Török Ferenc 1945 c. filmjéhez. És ez még semmi! Hegedűs D. Géza húsz kilót volt kénytelen hízni Szász János A hentes, a kurva és a félszemű c. filmjének szerepéért.
Mindez azért jutott most az eszembe, mert olvasom, hogy Gyurcsány Ferencről és a 2006-os eseményekről készül egy film, hála az egészen kiváló Kálomista Gábor producernek, állítólag 800 milliós büdzséből.
A hozzáadott értékből – reményeim szerint – tán még a Magyarságkutató Intézet neves szakértői is kiveszik a részüket.
Mint ahogy már most várom izgatottan a tizenöt év múlva leforgatandó filmet Orbán Viktor tizenkét esztendejéről, amelynek persze az addigra kisnyugdíjas Kálomista Gábor bácsi helyett minden bizonnyal már más lesz a producere.
A fenti példák nyomán egészen biztosan lehet majd találni színészt, aki Orbán Viktor alakításáért akár plusz harminc kilót is képes lesz magára venni.
De azt még nehezen tudom elképzelni, ki lesz az a színész, aki a hiteles megjelenítésért hajlandó lesz a forgatásra kioperáltatni a gerincét.
A mai kulturális hír szerint újabb mérföldkő szülésén vajúdik a NER tündökletes fényességességgel ragyogó csillagösvényes égboltján a pogánysággal egyesített nemzeti kereszténység (továbbiakban Christopaganos) sumér-szittya csodaszarvassal hímzett, s pártus herceggel ékített, bálványfaragó, táltos, sámándobos, transzpszichedelikus, halottlátó, a hőn áhított Orbán-korszakot megképző falvédő civilizáció: tudniillik, mint olvasom, a nyáron megnyitja kapuit a Szőcs Géza Magyar Történelmi Színház, amely a Szőcs Géza Nemzeti Lovaskultúra Központ online tartalmaival a magyar kultúrát és a tradíciókat kívánja népszerűsíteni, valamint a Simonpusztai Nemzeti Lovas és Hagyományőrző Egyesülettel vállvetve változatos programokkal készül az év hátralevő részére.
aki – für alle Fälle – jól beijeszthetné a világ összes Hagyományőrző Egyesületét, hogy ők majd csak akkor hagyományőrízhetnek, ha erre megkapják a Magyar Nemzeti Hagyományőrző Egyesület akkreditációját és licencét, mellé Szarvas József méltán elhíresült dákóját, valamint azt, hogy az SZFE korábbi rektora által egy kissé használtnak ítélt WC-papírra lefektetett, s a hivatalos teendőket tartalmazó jegyzőkönyvet mielőbb vezessék át a Nílus deltájánál termő papiruszsásból előállított papiruszra, hogy Szarka kancellárnak is módjában álljon úgy tisztálkodnia, ahogy neki tetszik.
De feltétlen jó hír, hogy a tervezett „történelmi témájú családi darabok” mellett felbukkan a Lovas Mikulás-ünnepség sokat sejtető és bizsergetően kecsegtető tematikája. Lovas Mikulás-ünnepség! Ilyen állat nincs is, mondhatnánk, s ezt látszik igazolni Jorge Luis Borges Képzelt lények könyve, amelynek bevezetőjében Borges azt írja, hogy a gyerekek szeretik látogatni az állatkerteket, ahol a gyerek „olyan élő állatokat lát, mint még soha: jaguárt, keselyűt, bölényt, és – ami a legkülönösebb – zsiráfot is. Először találkozik az állatvilág elképesztő gazdagságával, és lenyűgözi a látvány, holott meg is riaszthatná vagy rettenthetné…
Természetesen tagadhatjuk a valóságot.
Azt is állíthatjuk, hogy azok a gyerekek, akiket egyszer váratlanul elvittek az állatkertbe, húsz év múlva neurotikusok lesznek…” (Borges: Képzelt lények könyve, Bp. Helikon Kiadó, 1988. 5. Fordította: Scholz László)
A pozsonyi csata c. filmben megcsodált, jókora szarvakkal ellátott szkíta tér- és időutazásból elevenednének meg, mindjárt lenne remény arra, amit Borges méltán hiányolt: NER-neurózisban szenvedő gyerekek nagyszámú előállítására.
És a rénszarvashoz szokott gyerekek az Orbán-korszaknak köszönhetően máris eszükbe véshetik egy életre, hogy igenis, a világ eme táján minden állat létezik: a magyar lovasnomád múlttal összevegyült Szent Miklós, a barommal szimbiózisba lépett majom, s a sok marha, aki saját idiotizmusának kielégítésére szarkaként lopja a köz vagyonát.
Gábor György
Kostyál Márk első filmje nemrég azzal került be a hírekbe, hogy „letiltották” a Magyar Filmhétről. Arról a filmes seregszemléről, amelyet többek között azzal reklámoztak, hogy az összes, 2017-ben bemutatott magyar nagyjátékfilmet megnézhetik rajta a nézők. A Kojot viszont kimaradt a programból, mert a Kálomista Gábor tulajdonában álló gyártócég, a Megafilm az utolsó pillanatban visszavonta a nevezést. Az erről beszámoló hírportálók cikkei alapján nagy felháborodás lett az ügyből, erre válaszul feltették a filmet a YouTube-ra, hogy a Filmhét ideje alatt (február 7-11.) ingyen meg lehessen nézni. A rossz minőségű verziót az újabb felháborodás után lecserélték egy jobbra, amelyet azóta eltávolítottak, de így is százezres letöltést produkált. Most már csak a rosszabb változat érhető el, de az is átlépte az ötvenezres letöltést.
Hogy kontextusba helyezzük, mit jelent ez: rendes moziforgalmazásban mindössze ötezer néző látta a Kojotot, és egy magyar filmnél már a százezres nézőszám is hatalmas eredménynek számít. Az Oscar-díjra jelölt Testről és lélekről-t 2017 végéig 91 ezren nézték meg moziban (azóta a jelölés miatt újra elkezdték több helyen is vetíteni, ami jelentősen megnövelte ezt a számot), és összesen három olyan magyar film volt, amely átlépte a százezres határt a mozikban: a Kincsem, a Viszkis és a Pappa Pia, igaz, ezek jóval több nézőt vonzottak százezernél.
Pedig a vidéki kiskirályok gátlástalanságát bemutató témája, jól megkomponált akciójelenetei, illetve a színészi alakítások miatt a kritikusok is dicsérték a filmet. Kostyál Márk a legjobb elsőfilmesnek járó díjat, a Kojot egyik szereplője, Mátray László a legjobb férfi epizódalakítás díját kapta meg február elején a magyar filmkritikusoktól.
Emellett már tavaly is születtek cikkek arról, hogy méltatlanul kevés emberhez jutott el Kostyál filmje. A filmhetes balhé miatt ez megváltozott, és
Kérdés, hogy mi áll a szokatlan eljárás mögött, és korábban miért jutott el olyan kevés emberhez a film. Az egyik magyarázat szerint a Megafilm politikai okokból akarta elrejteni a Kojotot a közönség elől, ezért nagyon kevés helyen és rövid ideig volt látható (február 16-án kezdte játszani 24 budapesti és vidéki mozi, márciustól viszont csak filmfesztiválokon és filmklubokban vetítették), illetve nem is reklámozták rendesen. Az újabb bemutatkozási lehetőséget jelentő Filmhétről pedig letiltották, majd megpróbálták jól-rosszul kezelni a botrányt. Kostyál Márk filmje ezért mára szinte rendszerellenes szimbólum lett, pedig maga a rendező nem erősítette meg a politikai elhallgattatás teóriáját. A Magyar Nemzetnek nemrég azt mondta, hogy a Kojot elsősorban nem a hatalommal való visszaélésről szól, de a korrupcióval kapcsolatos áthallások jogosak, hiszen a film azon a Magyarországon játszódik, amelyben mi is élünk. Viszont azt is hangsúlyozta, hogy a Kojotot 320 millió forinttal támogató Magyar Nemzeti Filmalap a forgatókönyv-fejlesztéstől egészen a bemutatásig végig mellette állt.
Az is felmerült magyarázatként, hogy a 2017-es kampányt elszúrták, ezúttal pedig egy jól sikerült gerillamarketingről van szó: a filmhetes balhé miatt olyanok is megismerték a Kojotot, akik korábban nem is hallottak róla. A harmadik verzió szerint pedig pont azért nem volt népszerű a mozikban a Kojot, amiért később kivívhatta magának a kultfilmszerű státuszt: a magyar filmeknél szokatlan eszközökkel dolgoz fel egy nem éppen közönségcsalogató témát, ráadásul ismeretlen rendező ismeretlen színészekkel forgatott alkotásáról van szó, amelyről még a címe sem árul el semmi közelebbit. Ez a verzió áll legközelebb a Megafilm magyarázatához is, hiszen a cég kitart amellett, hogy nem akarták elrejteni a filmet, sőt.
Megkérdeztük a gyártót, ha nem volt ilyen szándékuk, akkor miért nem szerepelhetett a Filmhét programján a Kojot – ugyanis erre is többféle teória létezik. A politikai szál mellett felmerült az is, hogy egyszerű figyelmetlenség vagy félreértés volt az oka. De még az is, hogy a film egyik alkotója a gyártót megkerülve adta le nevezést, ami nem tetszett Kálomista Gábornak, ezért tiltotta le a filmhetes szereplést. Helmeczy Dorottya, aki Kálomista mellett a Kojot társproducere volt,
„A nevezéssel adódott egy technikai probléma, ezzel egyidőben olvashattuk gyártóként azt, hogy a filmet azért nem kívánjuk nevezni, mert esetlegesen politikai tartalommal bír” – válaszolta. Ezért döntöttek aztán úgy Helmeczy magyarázata szerint, hogy máshogy teszik elérhetővé a filmet: „A nevezést én magam vontam vissza, amikor úgy döntöttünk, hogy széles platformokon akarjuk inkább látni”. Az nem világos, hogy miért zárta ki szerintük ez a széles platform és a filmhetes szereplés egymást.
A producert a Kostyál szerint elhibázott marketingkampányról is kérdeztük. A sajtóban a nem túl feltűnő reklámozást úgy is interpretálták, hogy a szintén Kálomista érdekeltségébe tartozó forgalmazó, a Hungaricom nem is akarta népszerűvé tenni a filmet. Helmeczy Dorottya a FüHü-nek elküldte, hogy mire költötték a Kojot összesen 11 milliós marketingbüdzséjét, a reklámköltések között többek között ezek a tételek szerepelnek:
Külön hangsúlyozta, hogy a filmet 33 fesztiválra is nevezték, de egy kivétellel – Kolozsvár – sehol sem kérték a programba, így nem is vetítették. A felsorolt fesztiválok között szerepel a berlini, a cannes-i, a locarnó-i, a karlovy vary-i, de dél-amerikai és ázsiai helyszínek is.
A producer szerint tehát mindent megtettek azért, hogy eljusson a film a nézőkhöz. Helmeczy úgy gondolja, hogy a 131 perces játékidőt sokallhatták a nézők, továbbá kiemelte azt is, hogy a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy ismeretlen színészekkel dolgozzon, ami szintén nem tesz jót a nézettségnek. Azt is hozzátette, hogy a nézők egyébként is közönségfilmeket részesítik előnyben, és mivel kevesen nézték meg, a mozik hamar levették a műsorukról a Kojotot. A politikai vádakkal kapcsolatban pedig hangsúlyozta, hogy a Kojot
Azt viszont sikerként értékelte, hogy az elmúlt hetek „forgalmazói döntései” miatt végül sok emberhez eljutott a film. Kostyál Márk is arról beszélt, hogy örül, hogy újra mozikba kerülhet a Kojot, ami szerinte a közönségnek, illetve néhány bátor filmes harcának köszönhető. Kérdés, hogy hányan fognak beülni a filmre, miután az érdeklődők nagy része valószínűleg úgyis megnézte online. Kostyál Márk ráadásul a Népszavának legutóbb arról beszélt, hogy a forgalmazó olyan technikai követelményekkel állt elő, amelyeknek a kis mozik nem tudnak megfelelni, és a közönségtalálkozók megszervezését is engedélyhez kötik.
A szövevényes történettel kapcsolatban még azt érdemes kiemelni, hogy Kálomista Gábor esetleges szerepét nem véletlenül hangsúlyozta a média. A befolyásos producernek 2016-ban is volt már egy hasonló balhéja: akkor Gigor Attila Kút című alkotását hívatta vissza a moziból, hogy kivágasson egy jelenetet, amelyben ő maga volt látható egy Hír TV-s archív felvételen. Akkor több filmes kiállt a Kút alkotói mellett, és végül elült a botrány.
