85 éves korában meghalt Philip Roth, a 20. század egyik legjelentősebb amerikai írója, A Portnoy-kór és az Amerikai pasztorál szerzője, aki több mint öt évtizedes írói karrier után 2012-ben vonult vissza.
Roth halálhírét ügynöke, Andrew Wylie is megerősítette, aki azt mondta, hogy az író kedd éjjel halt meg szívelégtelenség miatt. Életrajzírója, Blake Bailey pedig a Twitteren számolt be arról, hogy Roth barátai körében halt meg.
Philip Roth died tonight, surrounded by lifelong friends who loved him dearly. A darling man and our greatest living writer. pic.twitter.com/v01QkXi7wD
Philip Roth-ot úgy emlegették, mint az amerikai zsidóság krónikása, aki évtizedeken át tanulmányozta önmagát és ezen keresztül Amerikát.
Regényeinek legfontosabb témája az identitás, az erkölcs, az alkotás kérdése és a férfi szexualitás volt.
Roth már 1959-ben megjelent első könyvével, a novellákat tartalmazó Goodbye, Columbus-szal nagy kritikai sikert aratott, megnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award), de egyben rengeteg támadás is érte. Mivel a kötet elbeszéléseiben a zsidó identitás kérdéseivel foglalkozott, sokan egyenesen zsidógyűlölőnek bélyegezték.
A Portnoy-kór című, 1969-ben megjelent regényével vált sztárszerzővé: a könyv egyből bestseller lett. Ennek szintén egy zsidó karakter, Alexander Portnoy a főszereplője, akinek életében az extrém szexuális vágyak és a zsidó neveltetés konfliktusba kerül.
A hetvenes években Philip Roth gyakran járt Csehszlovákiában, ahol
olyan írókkal kötött barátságot, mint Milan Kundera és Václav Havel,
aki később Csehszlovákia majd a Cseh Köztársaság elnöke lett.
Philip Roth regényei mindig nagyon személyesek voltak, és több írói alteregót is alkotott magának, akik közül Nathan Zuckerman vált a legfontosabbá. Ezen a karakteren keresztül Roth a szexualitás és a hírnév kérdéseit is vizsgálta, illetve a kortárs irodalmi közegre is reflektált.
A Guardian nekrológja kiemeli, hogy a kritikusok is folyamatosan próbálkoztak azzal, hogy elkülönítsék Roth műveiben a fikciót a saját életén alapuló motívumoktól, amit az író azzal hárított el, hogy
ez mind ő, és semmi sem ő.
Roth azt sem szerette, ha regényeinek alakjait alteregóként emlegették, vagy önéletrajzi ihletésűnek nevezték a műveit, de a fikció és a valóság keveredése még saját magénéletében is válságot okozott. Az 1990-ben megjelent Deception című regény főhőse például egy Philip Roth nevű író, aki megcsalja a feleségét, ami romba döntötte valódi házasságát is a színésznő Claire Bloommal.
A 90-es évektől az író visszavonultan élt, és ekkor jelent meg több olyan regénye is, amelyek tovább erősítették pozícióját mint a modern amerikai irodalom egyik legfontosabb alakja. Ilyen például a Sabbath színháza, amelyért másodjára is megkapta a Nemzeti Könyvdíjat, a Pulitzer-díjat érő Amerikai pasztorál, A kommunistához mentem feleségül, az Összeesküvés Amerika ellen vagy A szégyenfolt. Ezek a kötetek már magyarul is viszonylag gyorsan megjelentek, míg a rendszerváltás előtt kijött írásai közül korántsem jelent meg itthon minden, vagy csak hosszú idő elteltével készült belőle teljes fordítás. (Az előbb felsorolt köteteket Sóvágó Katalin fordította magyarra.)
Ezekben a könyvekben Roth az amerikai történelem egy-egy periódusát ábrázolta abból a szempontból, hogy milyen nyomást helyeztek a történelmi események a regényeiben megjelenő karakterekre.
Utolsó alkotói periódusában visszatért a személyes témákhoz,
2010-ben megjelent könyvében, a Nemezisben pedig Istennel és bűntudat problémájával foglalkozott. Ezután nem kezdett újabb regényen dolgozni, két évvel később, 80. születésnapja körül pedig be is jelentette, hogy visszavonul. Ezt azzal indokolta, hogy szerinte már megírta a legjobb műveit és minden, ami ezután jöhetne, csak alulmúlná ezeket. Az elmúlt éveket pihenéssel, illetve életműve rendezésével töltötte.
Januárban még adott egy emailes interjút a New York Times-nak, amelyben a nyugdíjas éveiről is szó van. Roth ebben kifejti, hogy nagyon élvezi az életet: úgy érzi magát, mintha egy játékot játszana, amely ugyan nem tarthat örökké, de minden nappal, amelyet még ezen a világon tölt, olyan, mintha nyerne. Ezért minden nap, amikor aludni tér, mosolyogva fekszik le arra gondolva, hogy még egy napot megélt.
„Meglátjuk, meddig tart ki a szerencsém”
– írta.
Philip Roth halálával az amerikai írói akadémia legrégebbi tagja ment el.
Nádas Péter lett az év írója, Enyedi Ildikó az év filmrendezője, Schneider Zoltán az év színésze, Huszárik Kata az év színésznője, Piros Ildikó pedig életműdíjat kapott. A legígéretesebb pályakezdő ifj. Vidnyánszky Attila lett. Szerdán adták át az Aranymedál-díjakat, a Bethlen Téri Színházban. Aki alapította ezt az internetes közönségszavazás alapján már kilencedik alkalommal kiadott, mind rangosabb díjat, az Mészáros Márton, kulturális újságíró. Nincs még 25 éves.
Mészáros tehát jócskán fiatalkorúan alapította a díjat, lelkesen talpalt, szervezett, rangot szerzett ezzel magának is. Igen neves személyiségek részesültek már elismerésben, ha csak a színészeket vesszük példának, Törőcsik Marit, Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát, Bánsági Ildikót, Márton Andrást, Halász Juditot, Martinovics Dorinát, Hámori Gabriellát, Földes Esztert, Básti Julit, Thuróczy Szabolcsot, László Zsoltot, Gálffi Lászlót, Kulka Jánost díjazta a közönség.
Ez a díj igazi, alulról jövő, civil kezdeményezés. Abszolút demokratikus, hiszen bárki szavazhat, már aki használ internetet.
Bár idén már a Bethlen Téri Színházban is elhelyeztek urnát erre a célra. Egy hónapig tart a voksolás, tehát van idő töprengeni.
Ugyan sok az újságíró, fotós, kamera is akad, meghitt egy ilyen díjátadó, a teátrum kávézójában. Minden fölösleges külsőségtől mentes. A keresetlenül őszinte, vagy az ugyancsak őszinte, megfontoltan okos, akár leírt szavak dominálnak. Érződik belőlük a szeretet, nemigen vannak tiszteletkörök. Ez egy sallangoktól mentes díj. Mészáros leírta, amit gondol, látszik, hogy némiképp izgul, mondja is, hogy nem mer fejből beszélni. De ettől még szabadok a gondolatai. Kelecsényi László filmtörténész írta meg még Enyedi Ildikó laudációját, olyan jól mondja el, hogy nyilván menne ez kútfőből is. Egyik fontos közlendője, hogy az általában csak ötévente filmhez jutó Enyedi Ildikónak nincs rossz, legfeljebb kis nézettségű alkotása, de ez legyen a nézők baja.
Nádas Péter éppen Pécsen van, nem tudott eljönni, szép gesztus, hogy a Jelenkor kiadó igazgatója, Sárközy Bence vette át a díjat. Aki pedig átadta, Németh Gábor író, elmesélve, hogy régóta Nádas rajongó, volt már kötete, amit a vécén és krumplifőzelék evés közben is olvasott. Schneider Zoltánnak, aki idén négy filmben is látható, és a Radnóti Színházban is igencsak sokat játszik, Pál András, ugyancsak a Radnóti tagja, adta át a díjat. Élénk derültséget keltett, amikor elmesélte, hogy délelőtt még Schneider tanyáján segített neki kolbászt, hurkát tölteni.
Zoltán győzködte, hogy jöjjön el, nézze meg, ahogy átveszi a díjat, ő pedig eltitkolta előle, hogy ő fogja átadni.
Így aztán lett nagy meglepetés! Trokán Nóra, miközben átadta a díjat Huszárik Katának, arról beszélt, hogy csak egyszer dolgozott vele, de még nagyon szeretne. Ez a kívánság kölcsönös. Huszárik kőszínházból, kis alternatív együtteshez, a Maladypéhez szerződött néhány éve, és itt megtalálta a számításait. Trill Zsolt, humorral fűszerezve a mondandóját, beszélt arról, hogy Beregszászon látta felcseperedni ifj. Vidnyánszky Attilát, ők is jól dolgoztak már együtt, és naná, hogy szeretnének is még. Szirtes Tamás profi szónokként ecsetelte Piros Ildikó szakmai érdemeit, és gáláns férfiként még bókolt is neki.
A díjátadó után, amit Juhász Anna konferált már ötödik alkalommal, a Blahalousiana zenekar énekesnője, Schoblocher Barbara és basszusgitárosa, Jancsó Gábor fokozta a hangulatot, ami velük és nélkülük is meglehetősen jó volt.
Játszom egész életemben – foglalja össze életművét Marék Veronika, aki szerint nincs jobb játék, mint kitalálni, megírni és megrajzolni egy történetet. Ezért is választotta a mesealkotást élete hivatásának, és így született meg Boribon, Annipanni, Kippkopp és a Kockásfülű nyúl. Megalkotójuk, a József Attila-díjas író és grafikus decemberben ünnepli 80. születésnapját, ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
„Kitűnő, kiadni” – ezt a felszólítást találta a 17 éves Marék Veronika a Móra Kiadó szerkesztőjének asztalán, amikor egy pillanatra egyedül maradt a szobában. Szégyellte magát, hogy belenézett a lektori véleménybe, amelyet a neves gyermekpszichológus, Donáth Blanka adott, de persze nagyon örült. Ez a jelentés sokat segített ugyanis abban, hogy a kiadó megjelentette első meséskönyvét, A felvágott hasú mackót, amelyet a Marék Veronika édesapja, a kiváló belgyógyász és író, Marék Antal vitte be a kiadóba.
„A kiadó vezetője nem nagyon akarta elhinni, hogy én készítettem a rajzokat, ezért leültetett a szobájában, ahol rajzolnom kellett.
Csak ezután kezdhettük meg a beszélgetéseket a megjelentetésről” – idézte fel a szerző első könyve megjelenésének körülményeit.
Marék Veronika, József Attila-díjas magyar író, grafikus Boribonnal MTI Fotó: Kallos Bea
Marék Veronika 1937. december 19-én született Budapesten. Szülei orvosok voltak, és bátyja is az orvosi pályát választotta, őt viszont kezdettől fogva a mesék, történetek vonzották, de a bábok és a színház is nagyon érdekelte.
„Érettségi után jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára, nem vettek fel, de apám egy magas rangú ismerőse segítségével elintézte, hogy változtassák meg ezt a döntést. Egy évig jártam a díszítőfestő szakra, utána kidobtak. Ezután néhány évig a Bábszínházban dolgoztam, de az igazgató a hatvanas évek elején megmondta, hogy soha nem leszek jó színész. Azóta kizárólag a könyvkészítéssel foglalkozom” –mondta arról, hogy hogyan lett főállású gyerekkönyvszerző.
1963-tól kezdve szabadfoglalkozású író és grafikus, és miközben sorra jelentek meg képeskönyvei, írt rádió- és bábjátékokat, tévés gyerekműsorokat (ezek közül a legnépszerűbb A Kockásfülű nyúl, amelyet Richly Zsolt rajzolt és rendezett), képregényeket, és még társasjátékokat is készített. Emellett népszerű gyerekújságoknak, a Dörmögő Dömötörnek és a Kisdobosnak is külső munkatársa volt.
Meséskönyvei közül először a Boribon-sorozat aratott sikert, azután megszületett Annipanni, Kippkopp, Laci és még nagyon sok figura. Marék Veronikának
legalább 1 millió könyvét adták el Magyarországon és világszerte,
hiszen meséit a magyar mellett német, angol, spanyol, lengyel, román, szerb, koreai és japán nyelven is kiadták. Ez utóbbi különösen nagy jelentőségre tett szert a szerző életében, hiszen Marék Veronika szinte már második hazájának tekinti Japánt, ahol 21 könyve jelent meg. A japán gyerekek és szülők körében a Laci és az oroszlán lett kiemelkedően népszerű.
Marék Veronika rajzaival MTI Fotó: Kallos Bea
Marék Veronika szerint „minden országnak megvan a maga gyermekirodalma a maga mackója”, és abban, hogy egy gyerekkönyv sikeres tud-e lenni külföldön is, döntő tényező a jó fordító megtalálása. A Laci és az oroszlán japán sikeréről például azt mondta, hogy nagy szerencséjére egy korábbi Eötvös-kollégista, Tokumaki Jaszimoto kezébe került a kézirat. „A zseniális fordító egész egyszerűen beletalált a japánok szívébe. Ez azt jelenti, hogy a japánok másért szerették a történetet, mint a magyarok, őket a társadalmi kizáródás, Laci kirekesztése a közösségből fogta meg. Ez a könyvem minden évben megjelenik Japánban, a többinél ez nem jött be” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy vajon miért tudnak olyan sikeresek lenni a történetei, meglepő választ adott Marék Veronika.
„Amikor készítem a könyvet, nem a gyerekekre gondolok, hanem magamat próbálom kifejezni.
Boldog vagyok, ha a gyerekekkel sikerül egy húron pendülnöm. Hiszen megmaradt bennem a gyerek, ha már egy kicsit idősebb is, nyilván ezt érzik az olvasóim” – mondta.
A népszerűség persze nem feltétlenül jár együtt az anyagi megbecsüléssel ebben a szakmában sem. Marék Veronika nagyon őszintén beszélt erről is: „Évtizedekig fillérekért dolgoztam. Az állami kiadó megállapított egy elképesztően alacsony honoráriumot a szövegért, egy picit magasabbat a rajzokért, de összességében sokáig ebből nem lehetett megélni. A 2000-es évek hoztak ebben döntő változást, azóta tisztességes honoráriumokat és jogdíjakat kapok” – mondta.
2006-ban Janikovszky Éva-díjat, 2010-ben pedig József Attila-díjat kapott, viszont úgy érzi, pályatársai megbecsülését soha nem sikerült igazán kivívnia. „Ami az írók közösségét illeti, engem oda soha nem fogadtak be. Tettem kísérleteket, hogy legyenek kontaktusaim a kollégáimmal, de sajnos, a kapcsolat rossz maradt. Talán azt gondolják, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom műveléséhez a szerényebb tehetség is megteszi. Persze, az is lehetséges, hogy szeretnek, de ezt nagyon gondosan titkolják…” – mondta a szerző, aki még most is új könyveken dolgozik.
2007. december 1-én arról írt a Független Hírügynökség, hogy több százan vettek végső búcsút a debreceni temetőben a 90 éves korában elhunyt Szabó Magdától.
A Kossuth díjas írónő végrendeletében azt kérte, hogy hamvait osszák meg, és az egyik urnát a szülei mellett, Debrecenben temessék el. A másik urnát végakarata szerint a budapesti Farkasréti temetőben, férje Szobotka Tibor mellett helyezik el december 10-én.
Csütörtökön a debreceni régi városháza földszinti előcsarnokában felállított ravatalnál már százak búcsúztak el Szabó Magdától. Az írónőt pénteken hamvasztották el.
A Kossuth-és kétszeres József Attila-díjas írót az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Fővárosi Önkormányzat, Debrecen, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület saját halottjának tekinti.
Szabó Magda, a büszke debreceni polgár, a lázadásra hajlamos diák, a klasszika-filológus, a politikai okokból félreállított költő, a magyar Református Egyház első női vezetője, a Kossuth-díjas művész, a stílusikon és nem mellesleg a legolvasottabb magyar író, idén ünnepelné 100. születésnapját. Ebből az alkalomból a műveiben többször is megidézett iskolájában, a Dóczy Gimnáziumban (akkor Dóczi Leánynevelő Intézet) emlékházat avattak, és még Abigél szobrát is felállították az iskola udvarán a mai diákoknak.
Szabó Magda Emlékház. forrás: Csikós János
Kevésbé alkalmas időpontban aligha mehettem volna a debreceni Dóczy Gimnáziumba, hogy Szabó Magda és az iskola kapcsolatáról, illetve az írónő születésének 100. évfordulójára elkészült emlékházról érdeklődjek. Ilyés Ilona igazgató és Tankó Istvánné igazgatóhelyettes éppen a szalagtűző próbájáról érkezett vissza, hiszen amellett, hogy az iskola ápolja Szabó Magda emlékét, ma is működő intézmény, amelybe kicsit több, mint 400 diák jár. Hiába kezdődtek meg a héten az írónőre emlékező, úgynevezett Matula-napok, és hiába készülnek az évfordulóra, az iskolában nem áll meg az élet. Egyszerre kell intézni a diákok ügyeit, szervezni az iskola életét és felügyelni az évfordulós eseményeket, amelyek közül a legfontosabb a Szabó Magda Emlékház átadása.
Ilyés Ilona elmondta, hogy két évvel ezelőtt kapták letétbe az írónő hagyatékát Tasi Gézától, Szabó Magda örökösétől, és ez tette lehetővé, hogy elkészüljön az emlékház. Előtte is működött már egy emlékszoba az iskolában, amely Szabó Magda halála után egy évvel nyílt meg, és népszerűsége az iskolát is meglepte: egész Európából jöttek a hűséges olvasók, akik az írónő gyökereire voltak kíváncsiak.
Abigél a Szabó Magda Emlékháznál. forrás: Csikós János
Az emlékház létrehozását azóta tervezték, hogy megkapták a hagyatékot, az átadást pedig a centenáriumra időzítették. Emellett egy emléktábla is került az iskola falára, Juha Richárd szobrászművész bronz domborművével, de a diákoknak talán az a legizgalmasabb, hogy az udvarban felállítják Abigél mását is.
„Sikerült megtalálni az Abigél című filmben szereplő szobornak a helyét, amely egy pesti társasházban volt eredetileg. Erről készítettek egy másolatot, és ez kerül az iskola udvarára, az emlékház elé”
– mondta Ilyés Ilona. Ennek az Abigélnek a korsójába ugyanúgy dobhatnak majd kívánságokat a mostani dóczys diákok, ahogyan Szabó Magda ifjúsági regényének szereplői, a matulás lányok is megvallották kívánságaikat a szobornak.
Szabó Magda életében meghatározó szerepet töltött be a Dóczi Leánynevelő Intézet, a mai Dóczy elődje. Szabó Magda, mivel október 5-én született, még nem volt hatéves, amikor bekerült az iskolába. Később két évre, pályakezdő tanárként is visszatért, pedig elég ambivalens volt a viszonya a Dóczi Intézettel.
A mostani Dóczy. Forrás: Csikós János
„A humán tárgyakból nagyon jó volt, a magyar, latin, történelem, mind nagyon jól ment neki, de matematikából gyengébb teljesítményt nyújtott. Nagyon sokszor a kettesért kellett küzdenie, de nem azért, mert nem tudta az anyagot – jelesre érettségizett matematikából -, hanem azért, mert a matematikatanárnő nem szívelte őt az iskolai akcióiért” – meséli Tankó Istvánné igazgatóhelyettes, aki magyart tanít a Dóczyban. Szabó Magdát szerinte
túlzás lenne renitens diáknak nevezni, de korántsem volt példamutató a magatartása.
„Nem úgy gondolkodott, nem úgy állt a világhoz, mint a többiek” – magyarázza az igazgatóhelyettes. Szabó Magda például kilépett a cserkészcsapatból, mert úgy gondolta, hogy a tagság elvonja az írástól, és a cserkészek feladatainak egy részét egyébként is értelmetlen időtöltésnek tartotta. A lányok cserkészindulója sem tetszett neki, szóval inkább átírta, de ezzel a hozzáállássál elvágta magát a matematikatanáránál, aki a cserkészmozgalom vezetője is volt egyben. A tanárnő a rossz jegyekkel vett elégtételt, és többször megalázó helyzetbe hozta Szabó Magdát, aki a magyartanárával sem volt kifejezetten jóban. Nem ő bátorította írásra sem, hanem
meglepő módon a természettudományos tanára, Szondi György fedezte fel Szabó Magdában a tehetséget.
Szondi tanár úr először olvasmánylistát adott neki, amelyekről a következő héten referálnia kellett. Egyszer bezárta a természettudományos szertárba is, azzal a feladattal, hogy részletesen írja le az útvonalat a Hunyadi utcából a Dócziba, mert egy írónak jó megfigyelőnek kell lennie.
forrás: Csikós János
Szabó Magda Für Elise című regényből kiderül, hogy diáktársai körében jól érezte magát, és egészséges versengés is volt köztük. 1935-ben érettségizett le a Dócziban, majd klasszika filológiát és magyart tanult a debreceni egyetemen, és utána rögtön visszakerült tanítani volt iskolájába. De ahogy diákként, úgy tanárként is kilógott a sorból az intézményben – már csak külső megjelenésével is, amelyre mindig nagyon sokat adott.
„Nagyon szigorú előírások voltak a Dócziban a megjelenésre vonatkozóan, és őt is megszidta az igazgató, mert szerinte nem volt elég hosszú a szoknyája” – mondja Tankó Istvánné. Szabó Magda egy írásában meg is vallotta, hogy nem érezte magát jól a tanári karban.
„Azokat az előírásokat, amelyeket diákként is nehezen viselt, most még nehezebben élte meg”
– magyarázza Tankó Istvánné, hogy miért tanított Szabó Magda szívesebben Hódmezővásárhelyen. Pedig debreceni diákjai szerint jó magyartanár volt. „Amikor Magda néni 85. születésnapja volt, volt egy nagy dóczista találkozó itt nálunk, és voltak olyan idős hölgyek, akiknek ő volt a magyartanára. Ők nagyon jókat mondanak róla” – meséli az igazgatóhelyettes.
Szabó Magda íróasztala az emlékházban. forrás: Csikós János
Ezen a bizonyos találkozón viszont az is szóba került, hogy milyen képet festett Szabó Magda a Dócziról az Abigélban. „A Matula az tulajdonképpen a Dóczi világának és a hódmezővásárhelyi iskolaélményeknek az összegyúrása. Nem lehet azt mondani, hogy a Matula pontosan olyan, mint a Dóczi” – magyarázza Tankó Istvánné hozzátéve, hogy ebből adódott a félreértés, amikor diáktársai kérdőre vonták az írónőt. „Szó szerint nekitámadtak, hogyan írhatta az ő kedves iskolájukról azt, hogy könyörtelen és szigorú” – mondja az igazgatóhelyettes. Az idős hölgyek azt is Szabó Magda szemére vetették, hogy városi diákként nem tudhatta, milyen az internátus. Az írónő erre azt válaszolta, hogy ő annyira szabálytalan gyerek volt, hogy mindenfajta előírást nehezen viselt, és a legkisebb kötöttséget is nagyon rosszul élte meg, amely a református szellemiségű intézményben természetes volt.
Az iskola szigorúságáért viszont életének nehéz pillanataiban maga Szabó Magda is hálás volt:
az ottani nevelésnek tulajdonította, hogy emelt fővel viselte el az olyan emberpróbáló időszakokat, mint amikor 1949-ben még aznap visszavonták a számára megítélt Baumgarten-díjat, majd az ötvenes években hallgatásra kényszerült.
De akármilyen képe alakul is ki Szabó Magda olvasóinak az intézményről, nemcsak az írónő köszönhet sokat az iskolájának, hanem a Dóczy is sokat köszönhet neki. Ilyés Ilona szerint Szabó Magdának fontos szerepe volt abban, hogy a gimnázium 2000-ben újra induljon, majd 2002-től önálló intézményként működik. Megjelent az első tanévnyitón, és minden születésnapját az újraindított Dóczyban ünnepelte, egészen a 90. születésnapjáig. Nagyon jól tudott bánni a gyerekekkel, és nagyon szeretett köztük lenni.
forrás: Csikós János
„Sminkelés és fodrász nélkül soha nem jött”
– mondja Ilyés Ilona, hozzátéve, hogy hiába járt akkor már bottal Szabó Magda, ezt az iskola ajtajában letette a kezéből, és 45 percig papír nélkül, állva beszélt a diákokhoz a díszteremben – mint egy igazi tanár. „90 évesen azonnal nyomtatásba mehetett volna a szöveg, amit elmondott” – emlékszik vissza az igazgatónő a születésnapra, amely gyakorlatilag Szabó Magda utolsó nyilvános, magyarországi szereplése volt. Az októberi születésnapi ünnepség után még elment a partiumi Nagykárolyba, Az ajtó bemutatójára, de utána már nem mutatkozott a nyilvánosság előtt.
2007. november 19-én budapesti otthonában, olvasás közben örökre elaludt.
„Szabó Magda életében az újraindított Dóczy utazó nagykövete volt, mert ahol csak lehetett, mindenhol elmondta, hogy mit köszönhet az iskolája áldott szigorának, és ezáltal a Dóczy neve benne volt a köztudatban. Szoktuk mondani igazgatónővel, hogy a halálában pedig azzal tett nekünk jót, hogy vég rendelkezett róla, hogy a hagyatékának egy része a volt iskolájához kerüljön” – mondja Tankó Istvánné.
Mikor arról kérdezem Ilyés Ilonát és Tankó Istvánnét, hogy a mai gyerekeket vajon mennyire érdekli mindez, jelentőségteljesen egymásra néznek. Beszámolójuk szerint pontosan a beszélgetésünk előtt bizonyosodtak meg arról, hogy igenis a mostani dóczys diákokat is megérinti az írónő emléke, pedig ők már nem találkozhattak személyesen „Magda nénivel”. A szalagtűzőre a dóczysok ugyanis műsorral is szoktak készülni, és két végzős osztály műsorában is szerepel Szabó Magda. Az egyikben például az hangzik el, hogy a dóczysok számára Szabó Magda soha nem csak kötelező olvasmány lesz, ez pedig az igazgatónő szerint mindennél többet mond. „Mélyen hat a rájuk, és mi is igyekszünk felszínen tartani ezt” – mondja Ilyés Ilona.
Szabó Magda Emlékház. Forrás: Csikós János
Ebben segít a szerdán átadott emlékház is, amelyet hétfőn, a megnyitás előtt jártunk körbe Ilyés Ilonával, miközben még javában dolgoztak rajta. Az emlékház az iskola udvarán található, így most is gyerekek fociztak mellette, de szervezetileg a Református Kollégium Múzeumához tartozik majd.
A látogatót mindjárt Szondi tanár úr jóslata fogadja, amelyet a 11 éves kislánynak mondott: Szabó, magából író lesz!
Tulajdonképpen a debreceni éveket, az írónő életének első 27 évét mutatja be az emlékház. A folyosón az írónő számára fontos debreceni épületek, műemlékek, és persze az akkori Dóczi idéződik meg. Láthatunk például egy korabeli egyenruhát, amelyről kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy valóban csúnya volt – ahogyan azt az Abigélben emlékezetes módon meg is örökítette az írónő.
A folyosóról nyíló szobákban Szabó Magda családját ismerhetjük meg jobban, az anyai és az apai ágról kapott örökséget, amelynek kettőssége nemcsak az írónő személyiségében, hanem műveiben is megjelenik. A város történetében is fontos szerepet játszó Rickl, Jablonczay és Szabó ősök ihlette szalon után az édesanya és az édesapa, Jablonczay Lenke és Szabó Elek szobája következik. A nagyszülők és szülők korából származó bútorok, könyvek, festmények, fényképek és használati tárgyak mellett többek között Szabó Magda íróasztalát, telefonját, és számos ruháját is kiállították az emlékházban. Köztük azt az öltözéket, amelyet az írónő akkor viselt, amikor
1985-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület első női főgondnokának választották.
Az utolsó helyiségben pedig egy interaktív teret is berendeztek, ahol Szabó Magda műveivel és az azok helyszínéül szolgáló korabeli Debrecennel ismerkedhet meg a látogató.
Stephen King az 1970-es években kezdte írói karrierjét, de most is az egyik legnépszerűbb horrorszerző. Több mint 350 millió példányt adtak el a könyveiből, amelyek rendre megihletik a filmipart is. Amíg a Setét Toronyból nyáron bemutatott adaptáció nem sikerült igazán jól, bohócos horrorregényének, az Aznak a feldolgozása máris kasszasiker. Úgy tűnik, hogy a 70. születésnapját ünneplő Stephen King nem tervezi még a nyugdíjat, legújabb könyve a jövő héten jelenik meg.
A skót és ír felmenőkkel rendelkező Stephen Edwin King a Maine állambeli Portlandben született 1947. szeptember 21-én. Szülei csecsemőkorában elváltak, és a kis Stephent bátyjával, Daviddel együtt édesanyja, Nellie Ruth Pillsbury King nevelte fel.
Stephen King 1952-ben. Forrás: stephenking.com
Az író eredetileg angoltanárnak készült: a maine-i egyetemen tanult, de már ekkor hetente írt az intézmény lapjába, valamint az egyetemi diáktanácsban is benne volt. Ekkor kezdte érdekelni a politika, aktív szerepet vállalt a vietnami háború elleni mozgalomban.
Az egyetem után nem tudott elhelyezkedni tanárként, ezért egy ipari mosodában vállalt munkát, emellett novellákat adott el magazinoknak (első „profi” novelláját 1967-ben adták ki). Végül 1971-ben állást kapott egy hampdeni középiskolában, de angoltanárként is folytatta az írást. Regényeken is elkezdett dolgozni, ezek közül
a Carrie-t 1973-ban fogadta el publikálásra egy kiadó, ami azt jelentette, hogy King otthagyhatta a tanítást, hogy csak az írásra koncentráljon.
Forrás: stephenking.com
A természetfölötti erővel rendelkező tinédzserlányról szóló sztorit az író először nem tartotta elég jónak, de felesége biztatására befejezte. A regény végül 1974-ben jelent meg (1976-ban pedig már elkészült a Brian De Palma által rendezett kultikus filmváltozat), közben pedig King több más regényen is dolgozott, köztük olyan klasszikusokon, mint a Borzalmak városa vagy a Ragyogás. Azóta több mint ötven könyvet publikált, és novelláskötetei mellett minden évtizedben érkeztek tőle az olyan nagyregények, amelyek méltán bekerülhetnek a képzeletbeli Stephen King best of-ba.
A Setét Torony című, a 80-as években indult regényfolyamával pedig egy egész, több zsánert vegyítő univerzumot hozott létre az író. Az eddig kiadott nyolc köteten kívül több más könyve és karaktere is kapcsolódik A Setét Toronyhoz, amelyre Stephen King a főművéként hivatkozik. A monumentális mű megfilmesítésén tíz éve kezdett el dolgozni J. J. Abrams (Star Wars 7 és 8, új Star Trek-filmek), majd 2010 elején visszalépett a projekttől. Végül hosszas huzavona után 2016-ban kezdték el forgatni a filmet, és idén augusztusban mutatták be. Bár a bevételeket és a produkciós költségeket tekintve nem lett bukás a végül Nikolaj Arcel által rendezett A Setét Torony, a kritikusok szétszedték az adaptációt, mint amely nem méltó az íróhoz.
Szeptemberben viszont – születésnapja mellett – más oka is volt az ünneplésre Kingnek:
a hónap elején mutatták be az Azt, egy másik jelentős regénye filmadaptációját, amelyet már jóval sikerültebbnek tartanak. A több mint ezer oldalas könyvet két részre bontották, most az első rész került a mozikba, és máris kijelenthető, hogy 2017 egyik sikerfilmje. Az USA-ban minden idők legjobb kezdését produkáló horrorfilmje lett, és Magyarországon is kifejezetten népszerű: a szeptember 7-i bemutató óta a legnézettebb film a mozikban.
Forrás: Intercom
Kingnek egyébként szeptember 26-án jelenik meg következő könyve, a fiával, Owen Kinggel közösen írt Sleeping Beauties.
Ebben egy különös vírus támadja meg az emberiséget, amely az álomba merülő nőkből vérszomjas gyilkosokat csinál.
Pedig egyszer már úgy volt, hogy King abbahagyja az írást. 1999-ben elütötte egy autó, majdnem a lábát is amputálni kellett, és ez annyira megviselte, hogy 2002-ben bejelentette, felhagy az írással. Ezt szerencsére nem tartotta be, de saját bevallása szerint már sokkal lassabb tempót diktál.
Stephen King könyveivel több díjat nyert az elmúlt évtizedekben, 2003-ban pedig életművéért megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. A nagy presztízsű kitüntetés odaítélése az irodalmi életben nem aratott osztatlan sikert, mivel King populáris műfajokban alkotó író. A jelentős irodalomkritikus, Harold Bloom szerint a döntés pedig azért is volt elhibázott, mert King a horrorműfajon belül sem számít kifejezetten jó írónak.
Sokan viszont még akadémiai körökben is elismerik a munkásságát, népszerű irodalom ide vagy oda. Noël Carroll, aki 1990-ben külön könyvet szentelt a horror filozófiájának, részletesen elemzi King műveit, amelyeket a modern fikciós horror mintapéldányainak tart.
2014-ben az író az akkori amerikai elnöktől, Barack Obamától rangos állami kitüntetést is kapott: a művészek számára létrehozott National Medal of Arts-ot.
Kinget mesteri történetmesése mellett általában az emberi gyarlóság leleplezése miatt dicsérik, illetve azért az érzékenységért, ahogyan például a gyerekek lelkivilágát ábrázolja (lásd Az).
Stephen King az írással kapcsolatban azt mondja, egyszerűen erre termett, és nem tudja elképzelni, hogy valaha mást csináljon. Azért persze szereti kipróbálni magát más területeken is: több, a műveiből készült filmben cameózott már, és a könnyűzene is nagyon érdekli. Köztudott, hogy hatalmas Ramones-rajongó, a zenekart többször is megemlíti műveiben, de a heavy metalt is nagyon kedveli.
Más népszerű írókkal közösen a Rock Bottom Remainders nevű zenekarban játszott gitárosként,
de szívesen együttműködik „igazi” zenészekkel is. Többek között Michael Jackson 40 perces, Ghost című klipjének/rövidfilmjének társírója volt, 2012-ben pedig egy musicalnek, a Ghost Brothers of Darkland Countynak egyik szerzője lett.
Stephen King az utóbbi időben irodalmi tevékenysége mellett leginkább twitteres aktivitása miatt került a hírekbe. Az egyik kedvenc témája Donald Trump, aki ellen már az elnökválasztási kampányban is felszólalt. 2016 októberében például azt írta, hogy a legújabb horrorsztorija
egy Donald Trump nevű emberről szól, aki elindult az elnökválasztáson, és néhányan őt akarták győztesnek.
My newest horror story: Once upon a time there was a man named Donald Trump, and he ran for president. Some people wanted him to win.
King rémálma tavaly novemberben valósággá vált, az író pedig azóta azzal vezeti le a frusztrációját, hogy beiktatása óta is rendszeresen bírálja Donald Trumpot. Legutóbb egyszerűen úgy fogalmazott az elnök egyik tweetjével kapcsolatban, hogy a megnyilvánulás „súlyosan elbaszott elmére” utal.
Trump thinks hitting a woman with a golf ball and knocking her down is funny. Myself, I think it indicates a severely fucked-up mind.
Gondolhattuk volna, hogy ez ilyen egyszerű! Nagy magyar írónak lenni csupán elhatározás kérdése. Elég hozzá, hogy valaki úgy döntsön, hogy Bayer Zsolt egy nagy magyar író, ezért a Nemzeti Könyvtár részévé teszi, megannyi valódi író társaságában.
Ilyen egyszerű ez: csak akarni kell. Vagy, merni nagyot álmodni.
Már Örkény is megírta – jé, ő is magyar író – hogy a legmerészebb álmaink is megvalósíthatók.
Nem kell hozzá, tudás, tehetség, teljesítmény.
Elég egy papír meg egy toll, hogy valakinek odaírják a neve elé, hogy doktor.
A neve után, hogy államfő.
Vagy azt, hogy író.
Vannak korok, amikor elég hozzá, ha az ember egy kicsit náci. Vagy nagyon aljas, trágár, gerinctelen és undorító.
Vagy egyszerűen csak nagyon fideszes.
Íróvá válni a legkönnyebb, elég, ha egy megfelelő hatáskörrel rendelkező pajtás kinevezi írónak az embert.
Esterházy Pétert nem kellett kinevezni, Jókai, Mikszáth, Móricz, Móra is írók voltak.
Fent nevezettek annak ellenére írók, – nagy írók ráadásul – hogy Kerényi is annak tartja őket. Annak ellenére írók, hogy Kerényi Bayert is írónak tartja.
Túléljük majd ezt is. Legföljebb nem rendeljük meg a sorozatot. Amit persze amúgy sem rendeltünk volna meg, de most, ha lehet ezt fokozni, még annyira sem.
Ha utánunk dobják, elhajolunk előle.
Kerényi a Demokratában odanyilatkozta, hogy most majd biztosan sokan felháborodnak. A hatalom azt akarja, hogy felháborodjunk. Idegesek legyünk, frusztráltak, rosszkedvűek. Menjen el a kedvünk mindentől, törődjünk bele mindenbe, már győzni se akarjunk.
Az sem kizárt, hogy dölyf áll e mögött. Hatalmi arrogancia. Az urak megmutatják, hogy velünk ezt is meg lehet csinálni. Ha úri kedvük úgy tartja, szobrot emelnek Bayernek, utcát neveznek el róla, érettségi tétellé nevezik ki irodalomból.
Ma még megtehetik. De tudjuk, hogy semmi sem tart örökké, a rosszak hatalma is véget ér egyszer.
Addig, tanulság helyett, álljon itt egy dakota eredetiből fordított szlovák közmondás: ha a szart felteszik a polcra, lekvárnak gondolja magát.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
