Kezdőlap Címkék György-Rózsa Sándor

Címke: György-Rózsa Sándor

Az ítélet beteljesedik

Az István, a király örömünnep, performance, némileg lázadás, nagy-nagy banzáj volt, amikor 35 évvel ezelőtt a Városligetben, a Királydombon bemutatták. Sokan többször is megnéztük. Felkorbácsolta az érzéséket. A Budapesti Operettszínház produkciója is felkorbácsolja. Kivétel nélkül minden néző állva vastapsol utána, jókora ovációban van részük a színészeknek, pedig én nem is a premiert láttam. Így valószínűleg minden előadást követően ez történik majd.

 

Szörényi Levente és Bródy János dalainak jó része sokunk fülében ott van, ezért szinte olyanok, mint amikor koncerteken jönnek a kedvenc számok, vannak akik már előre várják ezeket, és csaknem elélveznek, ha meghallják a közismert dallamokat. Fura, de ez már nem sokkal az ősbemutató után, a Szegedi Szabadtéri Játékokon is így volt, amikor a színpadot körülölelő épület ablakaiból fürtökben lógtak ki potya nézők, sőt akadtak, akik a háztetőre is felmerészkedtek, csakhogy láthassák a produkciót, amiben kétségkívül volt gyúanyag. Annyira, hogy amikor ifjú titánként a közönség tagjaival is interjúztam, többször igazoltattak titkos rendőrök, nyilván azt hitték, hogy felbujtó anyagot készítek valami ellenséges orgánumnak, csak akkor nyugodtak meg, amikor megmutattam a Magyar Rádióba szóló belépőmet.

Persze vannak, akik váltig állítják, hogy lázító elemek ide vagy oda, már az ősbemutató lényegében a konszolidáció – beleértve az 56-os forradalom utáni konszolidációt -, dicsőítése volt. Hogy annyi viszály után most elérkezett a rend, és hát persze a darab végén István megkoronázása, amiről ugye tudjuk, hogy sokkal több véráldozatot követelt, mint az 56 utáni megtorlás, amit sokan a kiegyensúlyozottság, a boldog jövő zálogának tartottak, mások tömeggyilkosságnak.

Fotó: Gordon Eszter

István pedig tényleg államalapító, valószínűleg nem tehetett mást, mint amit tett. De ugyanakkor kétségtelenül temérdek vér tapad a kezéhez. Azt hiszem, hogy Székely Kriszta rendezőt ez izgatta leginkább. István vívódása, gyötrődése, hogy megteheti-e, amit tulajdonképpen nem tehetne meg, halomra ölethet-e egy rakat embert, azért, hogy létrejöjjön az ország. Lehet-e kíméletes, emberséges az ellenséggel, vagy ilyen szituációban nincs kegyelem? Meg, hogy nem válik-e ettől szinte automatikusan maga is zsarnokká, nem megy-e keresztül végzetes személyiségtorzuláson?

Korszerűen izgalmas kérdések. Öt évvel ezelőtt, a darab harminc esztendős évfordulóján, Alföldi Róbert a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezett verziójából azért is akarhattak botrányt kavarni, akik ebben voltak érdekeltek, mert meglehetősen érzékeltette a temérdek kínt, szenvedést és azt, hogy a megkoronázás sem révbe érés, közel sem happy and. Lehet, hogy sokak számára még a kínok kínja következik, akár börtönné is válhat az ország. Na ilyesféle felfogás még sehol nem volt a Királydombon, ott egyértelmű üdvrivalgás, minden kétely nélküli, szédületes mámor, már-már tébolyult boldogságkitörés kísérte a hatalom megszilárdulását, a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

Fotó: Gordon Eszter

Székelynél viszont hangsúlyossá válik a legyőzött Koppánnyal, aki végül is a diktatúra veszélyére figyelmeztet, és minden hívével, a durva elbánásmód. Jól látható a megveretésük, megszégyenítésük. Igencsak hangsúlyos, ahogy Koppány lánya könyörög a legyőzött apja életéért, hogy ne ellenségként, hanem ellenfélként tekintsenek a legyőzöttekre. István már-már meginogna, de, ahogy az a politikában lenni szokott, a háttérből sok mindent irányítanak, és az anyja, Sarolt nem tűr semmiféle kegyelmet, ragaszkodik a felnégyeléshez, a testrészek kitűzéséhez, tanulságul. És most a produkció legerősebb, megdöbbentő képe következik. Martalócok otromba durvasággal hurcolják Koppányt a színpad hátsó részére, vesztőhelyére, egy magaslatra. Óriási, félbevágott kereszt is van hátul, a színpad két oldalán. Ez, amikor az ítélet beteljesedik, összezárul, vagyis súlyos áldozat árán, de eljött nálunk a kereszténység időszaka. Közel sem egyértelmű diadalmenetként, közel sem vér nélkül. Ez így fájdalmas, megrázó, ugyanakkor szép is, úgy felemelő, hogy közben azért borzalmas. A rendezőn kívül a díszlettervező, Cseh Renátó remeklése is. Utána nem sokkal következik a himnusz, amit a nézőtéren is állva hallgat végig mindenki, majd leülünk, de hamarosan itt a produkció vége, és ekkor újra a teljes nézőtér felpattan, állva zúg a vastaps.

Szörényi Levente és Bródy János darabja kiállta az idő próbáját, most is van benne kakaó bőven. Szabó Mónika hatalmas elánnal vezényli a zenekart, ami elhalkul, lelassul, ha kell, de jobbára inkább megrengeti a falakat. Kocsis Dénes nem macsó, nem kemény István, vannak benne már-már kisfiús vonások, így jobban érthető, hogy az anyja által rángatható, és jobban el lehet játszani a megkeményedés folyamatát. Az anyja, Sarolt, Polyák Lilla megformálásában, kőkemény nő, nála aztán nincs apelláta. Polyák csaknem olyan

Fotó: Gordon Eszter

őserőnek játssza, mint amilyennek Dolhai Attila Koppányt, de hát ugye ez nem western, amiben a főhősök a végső ütközetben egymás szemébe nézve, becsülettel vívnak pisztolypárbajt, és győz a jobbik. Itt már szerepet játszik az ármány, a túlerő, az éppen kialakulóban lévő hatalom. Őserő és áradó énekhang ide vagy oda, Koppányt pedig a György-Rózsa Sándor által alakított, vehemensen vérszomjas, nyughatatlan Torda igyekszik mind erőszakosabb cselekedetek irányába taszítani. Gubik Petra Rékája ütközőpont, próbál engesztelően, csitítóan hatni, de ebben az eldurvult közegben már sajnos hatástalanul.

A Bodor Johanna és Lénárt Gábor koreográfiájában is megmutatkozó kolosszális energiákkal van jelen az Operettszínház társulata a produkcióban. Az említetteken kívül például Maros Bernadett, Kerényi Miklós Máté, Homonnay Zsolt, Gömöri András Máté, Dancs Annamari dobnak be apait-anyait. Pattantyús Dóra jelmezeiben nem történelmi korok nehéz ruháiban feszengenek, de nem is maiakban, a jelmezek is érzékeltetik azt a rendezői szándékot, hogy ez a történet kortalan, a hatalom rút mechanizmusa eléggé hasonló szinte bármikor.

Álapáca a pácban

Az Apáca show nagy dili volt filmen is, és most az a színpadi változata szintén, a Budapesti Operettszínházban, a Zikkurat Színpadi Ügynökség produkciójában. Szinte végig lehet röhögni. Hogy aztán van-e ennél több benne, vagy kong az ürességtől, az már vita tárgya lehet.

 

Fotó: Gordon Eszter.

Egy valamit nyugodtan kőbe lehet vésni, hogy nem unalmas. Száguldó a tempó, Túri Lajos Péter koreográfus alaposan meghajtja a társulatot, szélvész iramú, izzadságos, de könnyednek látszó táncokat betanítva, melyekkel nyilván sok volt a vesződség, de látható a mozgás okozta felvillanyozó öröm is. Hogy árnyaltabb érzések kifejezésére képes-e, az már kérdéses. Drucker Péter karmesterként a zenekart ösztönzi vágtára. Peller Anna pedig a főszerepben, régóta tudhatóan, energiabomba és kiapadhatatlan humorzsák. Ezeket a képességeit jócskán kamatoztathatja is Deloris bárénekesnő szerepében, aki pechjére véletlenül meglátja, hogy az ő gengszterfőnök pasija sebtében lepuffant valakit. És ugye, hogy véletlenül se köpjön, neki is sürgősen ki kellene nyiffannia. De mivel ez egyáltalán nincs ínyére, ellohol a rendőrségre, ahol egykori osztálytársa, a belé fülig szerelmes Eddie a góré. Ő pedig bezsuppolja, minden tiltakozása ellenére egy zárdába, hogy no ott aztán biztosan nem keresik, nem találnak rá. Ebből már tudható, hogy ugyan már, dehogynem! Bill Steinkeller, Cheri Steinkeller, Glenn Slater, Alen Menken musicalje siker a világban, siker volt nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és turnéja során, siker lesz máshol is az országban.

Peller Anna, többek között, erre a szerepre van kitalálva. Ebben aztán veszett soknak kell lenni, és ez neki megy. Nem csak külsőségekben, hogy jól állnak neki a tiritarka, vagány ruhák, termetes dekoltázzsal, és persze a ruha aljából is sokat spórolhatott Kovács Yvette Alida jelmeztervező, hogy a kifejezően igéző lábak megfelelően érvényesüljenek. Természetesen a haj is tupírozva, a szempillák meghosszabbítva, szóval olyan a zárdában, mint egy szál égőpiros pipacs, kiszáradt, szikes talajon. Mindehhez nyilvánvalóan hangos beszéd és erős kifejezések magától értetődő természetességgel társulnak.

Fotó: Gordon Eszter.

Mindez lehetne merő külsőség, de Peller ennél kicsivel többet ad, eljátssza a harsogó életszeretetet, ami egyébként ott van az egész lényében. És ettől pillanatok alatt kiderül, hogy a zárda tagjainak a lényükben is ott van, csak eddig parancsszóra sanyargatták magukat, vezekeltek, böjtöltek, szikár életre kárhoztattak, de pillanatok alatt felvillanyozódnak az égetnivaló perszónától. A Janza Kata által megszemélyesített zárdafőnöknő pedig csaknem agyvérzést kap. A szemükkel szinte párbajt vívnak. A másikba fúródó tekintetükkel ölni tudnának. És ettől némi dráma csiholódik az amúgy elég csacska történetből. Gengszterfőnökként Szabó P. Szilveszter a sokadik gonosz figuráját domborítja. Dermesztően nézni ő is tud. Ahhoz is ért, hogy fenyegetően megmerevedjen az arca és jéghideggé váljon a tekintete. Persze azért emiatt berosálni nem kell, nem Dosztojevszkijt adnak, hanem egy alapvetően habkönnyű musicalt. És Szente Vajk rendezőnek érezhetően szándékában sem állt semmiféle mélyfúrás, ami persze nem is szükséges ehhez a tulajdonképpen helyes marhasághoz. Persze lenne, aki hangsúlyosabbá tenné, hogy lám-lám, erőszakosan be akarnak darálni egy abszolút egyéniséget, aki a sarkára áll és nem hagyja. Meg azt is jobban elő lehetne vezetni, hogy a zárdafőnöknő milyen diktatórikus, de mivel ez egy kedves mese, a végére ő is megjavul, és feltehetően a világ legnagyobb demokratája válik belőle.

A legmélyebbre tán a rendőrt alakító Peller Károly megy. Egy dalban remekül megmutat egy olyan lúzerségbe hajló férfit, aki feje fölött elnéznek a nők, aki zordon foglalkozása dacára igencsak kiéhezett szeretetre, és ezt nem kapja meg. Rákay Tamás jókora, csillogó diszkógömbre emlékeztető alkalmatosságot tervezett fő díszletelemként, ami, ha szétnyílik, a zárda helyszínévé válik. Kívülről pedig akár egy „jól szituált” bár, ahol kellemesen lehet zülleni.

Fotó: Gordon Eszter.

Az említetteken kívül, Jenes Kitti, Vágó Zsuzsi, Kékkovács Mara, Dobos Judit, Csonka András, Cseh Dávid Péter, György-Rózsa Sándor, Faragó András, Vásári Mónika, Katz Zsófia, Kulcsár Viktória, Pálfalvy Attila, Péter Richárd vannak nagy elánnal jelen a deszkákon. Ha bele akarok gondolni a történetbe, akkor Deloris lényegében szabadságharcot vív egyéniségének megtartásáért, és közben másokat is arra sarkall, hogy ne külső elvárások alapján éljenek. Hogy aztán ez megtehető-e egy zárdában, az nagy kérdés. De idáig már tényleg ne merészkedjünk. Az Apáca show előadását nem vetik szét a mélyértelmű tartalmak. Lazuljunk, ernyedjünk, szórakozzunk, nevessünk!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!