Kezdőlap Címkék Gyilkos

Címke: gyilkos

RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE – I. rész

Sokan azt mondjuk, hogy egy igaz barát, ajándék. Pedig az igaz barátságnak semmi köze sincs az ajándékhoz, mert az egy vívmány. Főleg így, úton a negyven felé. Az ember a legtöbb barátját gyerekkorában szerzi. Felnőtt fejjel már ez ritkábban adatik meg neki, de ha mégis, akkor azt biztos nem ajándékba kapta.

Ramilt – vagy, ahogy egymást hívtuk kölcsönösen, „Arkadas” (ami törökül barátot jelent) – 2009-ben hozták a Gyűjtő B épületének alagsorába, a 7-es cellába. Egy tucat „fekete kutya” kíséretében, kéz-, lábbilinccsel megvasalva. Egy fejjel magasabb volt valamennyi kísérőjénél.

Miután a Venyige utcai BV Intézetben négy „fekete kutya” meggyalázta Ramil Koránját, Ramil pedig egymásra hányta őket, mint Obelix a rómaiakat (csak további vagy fél tucat „fekete kutya” beavatkozásával tudták megfékezni), leszállították Szegedre, ahol két napig bírtak vele. Tökös srác, aki nem tojta össze magát a magyar BV-től.

A magyar BV-k a magyar bűnözőkhöz szoktak, akiknek többsége ehhez a szellemiséghez szocializálódott. Ramil nem illett ebbe a rendszerbe. Amikor megismertem, magamat véltem felismerni benne. Makacs, büszke, és nem „fekszik le” a zsarnokságnak.

Ramil azon kevesek közé tartozott, akinek a büszkesége mindennél fontosabb volt. Akár az életénél is. Sokan összekeverik a nagyképűséget a büszkeséggel, holott a kettő között óriási a különbség: míg előbbihez csak vastag bőr kell a pofán, utóbbihoz gerinc! Az utóbbiból alig van, míg az előbbiből rengeteg, főleg idebent.

Amikor egy büszke embert, aki büszke arra, hogy férfi, meg akarnak alázni, az olyan, mintha az életét akarnák elvenni, és úgy is küzd érte. Vannak elvei és az elveiért hajlandó meg is halni. Sokan vallják ezt, de csak kevesen gondolják komolyan. Ramil komolyan gondolta, és ezt becsülöm benne a mai napig.

Ramil 1977-ben született Azerbajdzsánban, közel az örmény határhoz. Szigorú iszlám törvények és hagyományok között nevelkedett. Számára az iszlám, annak hagyománya és törvényei egyet jelentettek az életével. Ez tette férfivá.

Az első és egyetlen komoly vitánk is ebből fakadt, ami csak azért nem fajult verekedésig, mert egy rács választott el bennünket egymástól, a Rezervátum rácsa.

Ő legalább annyira gyűlölte a nyugatot, amennyire én szerettem, és én legalább annyira vallástalan voltam, mint amennyire ő vallásos.

A délszláv háborúban éppen úgy, mint Hollandiában, az általam megismert radikális iszlamisták enyhén szólva is igen ellenszenves benyomást keltettek bennem. Amúgy is hadilábon állok a vallással, legyen az keresztény, iszlám, hindu vagy bármely más, de az

iszlám végképpen távol áll tőlem, és az összes közül a legellenszenvesebb.
Ramil sem ezért lett az egyetlen barátom a rácsok mögött, hanem, mert férfi volt. Olyan, akit el tudok fogadni barátnak. A vitát azzal zártuk le, hogy amilyen keveset csak lehet, mellőzzük társalgásunkból a vallásokat érintő témákat, de fogadjam el, hogy neki Allah van az első helyen, és az anyukája csak a másodikon, ő pedig azt fogadja el, hogy én meg teszek minden másra, ami nem földi. Mindkettőnknek nehéz volt egymás elveit elfogadni, két-három hónapig nem is beszéltünk egymással, de aztán kezet ráztunk, és mindketten tudtuk, ez nem egy átlagos kézfogás, hanem két férfi kézfogása. Egyszerűen szükségünk volt egymásra. Az ellenségeink közösek voltak, így azok összekovácsolták a barátságunkat.

Mivel Ramil ezután az életem részévé vált, amiért a mai napig hálás vagyok a sorsnak, az elveim szerint tekintettem rá. A barátom barátja a barátom, a barátom ellensége az ellenségem. Így a vallást is elfogadtam. Nem váltam hívővé, csak a barátom iránti tiszteletből tisztelettel beszéltem (beszélek) róla, pont úgy, mintha a barátomról beszélnék. Ami az egyiknek fontos, azt a másik maximálisan tiszteletben tartja. Erről is szól a barátság.

1988-ban az örmények orosz támogatással megtámadták Azerbajdzsánt, és az 1991-ig tartó háborúban Ramil sok családtagját elveszítette, de a legfájdalmasabb veszteség számára a menyasszonya elvesztése volt, akit szintén örmények öltek meg a háborúban. A lánnyal, aki egyben a szomszédjuk is volt, bölcső-eljegyzésben volt, ami annyit jelentett, hogy a szülők már kiskorukban egymásnak szánták őket az iszlám hagyományok szerint.
1991-ben, amikor az örmények elfoglalták Azerbajdzsán egy részét, ahol Ramil is élt, menekültként a fővárosba, Bakuba került családjával. 1992-től 9 éven át Törökországban tanult az Isztambuli Katonai Főiskolán. 2001-ben főhadnagyként tért haza, és mint minden hű hazafi, ő is azonnal jelentkezett a frontvonalra. Egy évet töltött ott, majd 2004 januárjáig Bakuban, a Katonai Főiskolán volt oktató és kiképző tiszt.

2004 januárjának elején érkezett Magyarországra, a Zrínyi Katonai Akadémián szervezett nemzetközi angol tanfolyamra, ahonnan a végső célállomás felé szerette volna venni az irányt, a West Pointra, az USA-ba. Csakhogy a magyarországi tanulmány tragédiába torkollott. Az évfolyamtársai között voltak örmény származású katonatisztek is, akikkel nem jöttek ki egymással.

Egy sértett ember mindig sokkal élesebb. Ennyit legalább illett volna tudniuk a Zrínyi Katonai Akadémia vezetőinek, és akkor talán nem fajul tragédiába Ramil katonai pályafutása.

Ramil volt a sértett fél, aki a háborúban a saját szülőföldjén, kegyetlen körülmények között vesztette el rokonsága egy részét és a szerelmét, valamint meggyalázták az iszlámot.

Normális esetben egy ember nem ugrik arra, ha gúnyosan mosolyognak rá, ha meglökik a vállát és elnézést sem kérnek, vagy ha a nemzeti lobogójára tesznek gúnyos megjegyzést. Csakhogy ez nem normális eset volt. Itt egy katona, egy férfi becsületét, büszkeségét gyalázták újra és újra. Ramil jelezte a vezetőségnek, hogy provokálják, de semmi sem történt. Nem minden nemzet tűrésküszöbe egyforma. Számtalan eset történt Európa-szerte, hogy egy bosnyák megölt egy szerbet vagy fordítva, vagy épp egy horvátot, vagy a horvát mást, csak mert sérelem érte a háború folyamán, családját, hozzátartozóit, a nemzetét. Egyes népeknél a bosszú a mindennapi élet része. Primitív, barbár, de ez van.

Ramil brutális módon végzett az egyik örmény katonatiszttel. Szinte feldarabolta egy fejszével alvás közben, levágva annak fejét és egyes végtagjait.

Sokat beszéltünk az esetről. Miután mondtam, hogy elítélem, amit tett, pontosabban azt, ahogy tette, azt válaszolta, nekem bevallja őszintén, hogy ha tudná, visszacsinálná az egészet. Akkor is megölné, vagy legalábbis megpróbálná, de nem ilyen aljas módon. Adna esélyt, hogy védekezzen, de megölné. Csak az tudja tettét megérteni, aki hasonló cipőben járt, mint ő.

Évek óta figyelem az „ír gázoló” huzavonáját. Az édesapát, aki harcol azért, hogy az illető, aki két csodálatos kisgyermekét halálra gázolta, leülje büntetését. Az elején sajnáltam, ma már megvetem. Százszor elgondolkoztam azon, ha én volnék az apa helyében, tudnék-e ennyire gyenge, már-már szánalmas lenni? A válasz mindig ugyanaz volt: nem! Már biztos végrehajtottam volna rajta a magam általam kiszabott büntetést.

Képtelen lennék lélegezni úgy, hogy tudom, gyermekeim gyilkosa röhög a markába. Sokan mondják ránk, hogy „primitív balkániak”, de mi legalább harcolunk önmagunkért, mert csak büszkén vagyunk hajlandóak életben maradni. Legalábbis én biztos nem tudnék másképpen élni. Nem tudnék az emberek szemébe nézni. Vannak dolgok, amik a törvények felett állnak, ha a törvény erősebb is náluk, és tudjuk, hogy le fog sújtani, akkor is meg kell tenni. Egy apa nem asszisztálhat gyengeségével ahhoz, hogy gyermekei gyilkosa, aki nemhogy hálás lenne a sorsnak, hogy csak három évet kellene vezekelnie megbocsáthatatlan bűnéért, kivonja magát a felelősségre vonás alól.

Folytatjuk…

Gyűlölet, ami gyilkol és a tömeggyilkosok

Ha valaki gyűlöletet kelt, az gyilkos. Ha ezt egy ország vezetése, vagy egy egyház teszi, az tömeggyilkos. Ha pedig te gerjesztesz önmagadban, akkor öngyilkos vagy.

A tudat ez ember alkalmazottja. Feltéve, ha az illető rendelkezik tudattal és tudja egyáltalán, mi az? Ha a tudatot pozitív élmények táplálják, az ember pozitívvá, élet igenlővé válik. De ha a tudatot megmérgezik, akkor az a gazdája ellen fordul. Ez olyan, mint a munkaadó, aki az alkalmazottjainak csak bosszúságot okoz. Eljön a nap, amikor minden alkalmazott ellensége lesz. De ilyen a gyermek is, akit állandó lelki zsarolásban nevelünk fel. Igen, ő is ellenséggé válik, ne legyen ebben senkinek semmi kétsége.

Egy megmérgezett tudat a fizikai testet is megmérgezi.

Elég meglátogatni egy kórházat és végignézni a betegeken. Legtöbbjüket a napi aggodalmak, gyötrelmek juttatták ide. Saját tudatuk mérgezésének áldozatai. A legjobb táplálékból is méreg válik egy mérget előállító gyomorban, nem beszélve arról az esetről, ha eleve mérget nyel le az illető!

Ezért nem kell a tömeggyilkosokat egyedül ott keresni, ahol fegyverkeznek, ahol háborúkkal, éhínséggel irtják az emberiséget. Elég a szűk környezetben, vagy önmagadban keresni a gyilkost. Minden harag, gyűlölet méreg. Aki ezt táplálja, az a felelős egy láncreakció beindításáért.

Van megoldás. Meg kell szakítani ezt a láncreakciót és függetleníteni kell magunkat mindentől, ami a gyűlölet, ill. az azt keltő személyek, hírek közelébe visz. Szeress élni, szeresd az életet és másokat.

Radnóti Miklós: Töredék

0

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős,

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit,

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor gyermeknek átok volt az anyja,

s az asszony boldog volt, ha elvetélt,

az élő írigylé a férges síri holtat,

míg habzott asztalán a sűrü méregoldat.

…..

Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal ujra,

mert méltó átkot is úgysem mondhatna más,

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

70 ezer eurót fizettek Ján Kuciak meggyilkolásáért

0

A feltételezett megrendelő Alena Zsúzsová (aki valószínűleg kifizette a pénzt), a lövész Szabó Tamás, a sofőr/segítő Miroslav Marček, a közvetítő pedig Andruskó Zoltán. Hogy ki a gyilkosság tényleges megrendelője, az egyelőre nem derült ki, és a gyilkos fegyvert sem találták még meg.

A meggyilkolt szlovák oknyomozó újságíró menyasszonyára, a szintén áldozatul esett Martina Kušnírovára nem vonatkozott a megrendelés. A gyilkos fegyver egyelőre nincs meg, ahogy a fő megrendelő sem – tudatta az ügyet a szlovák felügyelő ügyész a mai pozsonyi sajtótájékoztatón.

Az ügyész megerősítette, hogy négy személy ellen emeltek vádat a Kuciak-gyilkosság ügyében. A vádlottak Szabó Tamás, Miroslav Marček, Andruskó Zoltán és Alena Zsuzsová.

A vádemelés alapját azok a bizonyítékok képezik, melyeket a rendőrség a hét hónapos nyomozása alatt kerültek elő.

A gyilkosnak 50.000 eurót készpénzben fizettek ki Ján Kuciak meggyilkolásáért és megígérték neki egy 20.000 eurós adósság elengedését.

Jaromír Čižnár főügyész szerint a bizonyítékok nagyon erősek, de csak akkor lesz nyugodt, ha mind a négy vádlott jogerősen el lesz ítélve. Čižnár megköszönte a külföldi segítségnyújtást a nyomozásban, különösen az Europol részéről.

A múlt csütörtöki akcióban 150 rendőr vett részt, 12 házat kutattak át, és 13 más helyiséget. 3 autót és 2 lőfegyvert foglaltak le.

A rendőrség lefoglalta a mobiltelefont, amit használtak a gyilkosság előkészítése során.

A feltételezett megrendelő Alena Zsúzsová (aki valószínűleg kifizette a pénzt), a lövész Szabó Tamás, a sofőr/segítő Miroslav Marček, a közvetítő pedig Andruskó Zoltán.

Hogy ki a gyilkosság tényleges megrendelője, az egyelőre nem derült ki, és a gyilkos fegyvert sem találták még meg.

actuality.sk/Új Szó

Csempészként bukott le macedón gyilkos

0

A férfi ellen a Csongrád Megyei Főügyészség emelt vádat, mert 15 kiló marihuánát találtak a kocsijában.

A vádirat szerint a vádlott ez év januárjában szabadult Macedóniában egy korábbi emberölés miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből. Ezt követően munkahelye nem volt, a pénz meg kellett,

elhatározta, hogy marihuánát fog csempészni Nyugat-Európába.

A kocsiját átalakították: az első ülés alatti merevítőlemezek kivágásával és a lábtér padlózatának megemelésével egy duplafalu üreget alakítottak ki. Ebbe a megbízói 32 csomag, mintegy 15 kg marihuánát helyeztek el, amellyel a vádlott 2017. január 26. napján a délutáni órákban belépésre jelentkezett Szerbia felől.

A kocsiban szállított drogot azonban kiszúrták, és eljárást indítottak ellene.

Még idén bíróság elé állíthatják a rendőrgyilkost

Lezárult a nyomozás a bőnyi rendőrgyilkosság ügyében. A hungarista Györkös Istvánt akár még idén bíróság elé állíthatják.

Az ügyészség álláspontja szerint a férfi szándékosan lőtte fejbe tavaly október 26-án a hozzá házkutatásra érkező főnyomozót. A nyomozóhatóság szerint kizárt, hogy a gépkarabély véletlen sült volna el, bár a vádlott és védője erre alapozzák a védekezésüket. A hatóság állítását támasztja alá a három igazságügyi szakértői vélemény is.

Ha minden a tervek szerint halad, a jövőhéten iratismertetés lesz, majd még ebben a hónapban sor kerülhet a vádemelésre. Györkösnek hivatalos személy sérelmére elkövetett, több ember életét veszélyeztető emberölés és lőfegyver engedély nélküli tartásával elkövetett lőfegyverrel visszaélés miatt kell felelnie.

A Magyar Idők értesülése szerint hogy a szakértők abban is közös álláspontra jutottak, hogy a gyanúsított körülbelül 60-70 centiméter távolságból lőtte fejbe a Nemzeti Nyomozó Iroda főnyomozóját, Pálvölgyi Pétert.

A magyar állam jó pénzért eladott egy gyilkost

0

Régóta azt hiszem, hogy már semmiféle illúzióm nincs Orbán Viktorral és a Fidesszel kapcsolatban, azt gondoltam nincs olyan gazemberség, amelyet ne tudnék elképzelni róluk. És most ismét csalódnom kell magamban; nem tud olyan mélyre szállni a képzeletem, mint amit a valóság produkál. Mind ezidáig azt gondoltam, hogy azért adják ki a baltás gyilkost Orbán és Szíjjártó haverjának, az azeri diktátornak, hogy ezzel az undorító gesztussal tovább mélyítsék Orbán és Aliev örök és megbonthatatlan barátságát.

És most kiderül, hogy annak hátterében, hogy a magyar állam kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak – ahol azonmód szabadon engedték és azóta is nemzeti hősként ünneplik -, egész egyszerűen magánszemélyek adásvételi ügylete áll, a kiadással egy időben ugyanis dollármilliók landoltak egy kibogozhatatlan tulajdonosi hátterű magánszámlán. A pénzt pedig az az Azerbajdzsánban bejegyzett alapítvány utalta át, amelyet azért hoztak létre, hogy

dollármilliárdokat költsön újságírók és politikusok megvesztegetésére

azért, hogy az azeri diktátort és az általa működtett diktatúrát kedvező színben tüntesse fel külföldön.

A magyar állam tehát jó pénzért eladott egy gyilkost, az ezért kapott pénz pedig csak olyasvalakinek a számláját hizlalhatta, aki döntést hozhatott a kiadatásról. Márpedig tekintettel az ügy súlyára nehéz elképzelni, hogy a kiadatással kapcsolatos – óriási nemzetközi felháborodást kiváltó – döntést nem személyesen Orbán Viktor hozta meg. A dollármilliók néhány – könnyen körülírható – magánszemély számláját gyarapítják, a lemoshatatlan szégyen az országé. Az ilyesmit hívják a tengeren túl lator államnak.

Forrás: Vásárhelyi Mária, Facebook.

Súlyosbíthatjűk a hétéves kisfiú libanoni gyilkosának büntetését

A több mint húsz évvel ezelőtti emberöléssel vádolt libanoni férfi a bírósági tárgyaláson hamisan állította azt, hogy nem ő ölte meg az ügy egyik sértettjét, egy hét éves kisfiút, hanem maga a gyermek édesapja.

Az alapügyben a Fővárosi Főügyészség a libanoni állampolgárságú férfival szemben nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt 2016 februárjában emelt vádat. A férfi 1996 áprilisában Újpesten, értékek megszerzése érdekében

különös kegyetlenséggel megölte a neki korábban szállást adó családfő feleségét és hétéves gyermekét.

A Fővárosi Törvényszék a férfit a fenti bűncselekményben bűnösnek mondta ki, és ezért őt 2017. május 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.

A vádlott még a fenti ügy tárgyalási szakaszában, a Fővárosi Törvényszéken 2016. július 08-án tartott tárgyaláson szándékosan, valótlanul azt állította, hogy a vádban szereplő napon – 1996. április 15-én – miután ő betört a házba, és megölte a családanyát, illetve megütötte a kisfiút, azután maga a családapa volt az, aki egy késsel bántalmazta a saját gyermekét, aki ebbe a bántalmazásba halt bele.

Ezzel szemben a Fővárosi Törvényszék fent hivatkozott jogerős ítélete is rögzíti, hogy a családanyát és kisfiát a vádlott támadta meg, és a gyermek is a vádott kitartó, brutális jellegű bántalmazásába halt bele, őt az édesapa nem bántalmazta.

A vádlott a fenti cselekményével különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének elkövetésével vádolta meg hamisan a családapát.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség a férfit életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekményre elkövetett hamis vád bűntettével vádolja, amely bűncselekmény törvény szerinti büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK