Kezdőlap Címkék Fico

Címke: Fico

Mi kell még ahhoz, hogy Kósa, Semjén, vagy Orbán lemondjon?

Lesznek még új információk a Tiborcz-féle Elios-ügyben, állítja Harangozó Tamás, az MSZP országgyűlési képviselője, az ügyet vizsgáló alkalmi bizottság vezetője. És ez akkor is így lesz, állítja, ha a kormány emberei gyáva, gazember módon nem adják ki az iratokat. A hangulat egyre erőteljesebben vált át, immár vidéken is, lassan kiderülnek az eddig eltitkolt ügyek, és Orbán Viktorról is kiderül, hogy ő maga sem érintetlen. Minek kell még történnie, hogy Kósa, Semjén, vagy maga Orbán lemondjon – teszi fel a kérdést a képviselő a Független Hírügynökségnek adott interjújában.

A sorsa eldőlt már?

Milyen szempontból?

Az egyéni képviselő-jelöltsége, illetve az esetleges visszalépése.

Ja, az nem.

A napokban eldőlhet?

Nem vagyok résztvevője a tárgyalásoknak.

Csak kell tudnia, hogy mi történik önnel?

A végeredményt biztosan. Világosan fogalmaztam korábban: ha a két párt között van megállapodás, amely egyébként a kormányváltáshoz elengedhetetlenül szükséges, és annak az az eredménye, hogy nekem kell visszalépnem az LMP társelnöke javára, akkor én ezt meg fogom tenni.

Az eldönthető, hogy ki áll jobban a párharcban, ön vagy Hadházy Ákos?

Én egyáltalán nem nevezném párharcnak. Az ilyen béljóslásokkal nem szeretnék foglalkozni, mindenesetre az Ipsos kutatása szerint én vagyok az első közel húsz százalékkal, az Ákos a harmadik, mintegy 13 százalékkal, most folyik a sakkozás, hogy kinek a visszalépése hozhatja a maximális eredményt. Általános a vélemény, hogy én magam és a pártom is erősebb jelöltek vagyunk, de ez önmagban kevés a győzelemhez, ha mindenki elindul a választáson.

A lista hányadik helye az öné?

A tizenhatodik.

Az a mai tudásunk szerint bejutó hely?

A mai tudásunk szerint Hadházy Ákosról lehet kijelenteni, hogy, amennyiben a pártja bejut a parlamentbe, akkor ő mindenképpen képviselő lesz. Az én esetemben ilyen, százszázalék biztonsággal nem jelenthető ki.

Az azért meglepő lenne, ha ön, aki elnökjelöltje is volt a pártnak, nem ülhet ott a Házban…

Nem foglalkozom ezzel. Április 8-a után sokmindenre kell visszatérni, a szocialista párton belül is, de most kampány van, arra kell koncentrálni.

Amúgy van a civil életre vonatkozó elképzelése is?

Jogász vagyok.

Azt tudom, mint ahogy azt is, hogy ez a végzettség rengeteg feladatra használható, mostanság leginkább a parlamenti képviselőségre.

Meg egy sor egyéb dologra.

Akkor maradjunk a jelenlegi időszaknál. Látszik, hogy kemény munkát végez, főként Elios ügyben. Egyedül van erre a feladatra, vagy vannak segítői?

Ha az a kérdés, hogy van-e mögöttem komoly oknyomozó stáb, akkor nincs. Van az MSZP-nek egy közjogi munkacsoportja, amely persze elsősorban a választásokkal foglalkozik, egy maroknyi, nagyon jól felkészült emberről beszélünk, de a munkát nagyjából mi végezzük, néhány kollégával, meg a sajtóosztállyal.

Mennyire képes ez a csapat új információkat szerezni?

Január óta, amióta tehát ez az ügy napvilágra került, mi nagyon tervezetten és szisztematikusan haladunk. Ami helyzeti előnyt biztosít számunkra, hogy van egy országos hálózatunk, és sok helyen önkormányzati képviselőnk.

Ha valaki visszatekint, akkor pontosan láthatja, hogy az első OLAF-levelet például, Szolnokon, mi hoztuk nyilvánosságra. Vagyis az ügy első dokumentumát mi hoztuk nyilvánosságra, mert a szolnoki képviselőnk megszerezte.

Aztán jött Kalocsa, legutóbb a szekszárdi polgármesterből sikerült kicsikarnunk  dokumentumot. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy mi így dolgozunk, nem azt várjuk, hogy mások összegyűjtsék az információkat, hanem megkerestük, körlevél formájában, a helyi képviselőinket, mind a tizenhét érintett önkormányzatnál – amelyekről tudjuk, hogy súlyosan érintettek az ügyben -, hogy ott kezdeményezzék a papírok kiadását, illetve vigyék a közgyűlés elé a témát, és kérjék a teljes OLAF-irat nyilvánossá tételét. Ez azért volt fontos lépés, mert azonnal láthatóvá vált, hogy hol akarják elmismásolni a dolgot. És megyünk tovább, jönnek az újabb és újabb információk. Nem könnyű, mert a magyar kormány minden törvényt megszeg, hogy ne kelljen az üggyel foglalkozni, de mi bejelentkeztünk iratbetekintésre a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba, ott a pályázati kiírás dokumentumaira voltunk kíváncsiak. Az ugyanis egy fontos kérdés, hogy ki és miért írta át a pályázati feltételeket, három nappal a leadás határideje előtt. Ezzel teremtették meg az egész csalás-sorozat alapját.

Ez ugye szerdán történt. És mire jutottak a minisztériumban?

Nagyjából semmire. Az épület előtt kettő, bent négy készenléti rendőr várt ránk, mintha le akarnánk rohanni az épületet. Egy ifjú hölgyet küldtek le hozzánk, azzal, hogy a minisztérium vezetéséből senki nincs bent, a kért dokumentumok pedig még nincsenek előkészítve.

Erre mit mondott?

Hogy gyáva gazemberek. Hogy

az a miniszter, aki egy hét alatt nem képes előszedetni egy tízmilliárdos projekt dokumentumait, az vagy gazember, vagy hazudik, de mindenképpen alkalmatlan a posztjára.

És most hogyan tovább?

Jövő szerdára újabb parlamenti bizottsági ülést tervezünk, ahol számítunk Márki Zay Péter, hódmezővásárhelyi és Lengyel Róbert siófoki polgármester megjelenésére. Lengyel megígérte, hogy hozza magával a papírokat is, ami azért érdekes, mert az elődje, aki szerződött a Tiborcz-féle céggel, az fideszes volt. Vagyis az előd leboltolta a pályázatot, Lengyelnek meg meg kellett valósítania.

Azt állítja tehát, vannak, lesznek még új információk? Vagy inkább arról van szó, hogy az ügy önmaga megéri kampánytémaként fenntartani?

Ne vicceljen, itt komoly szereplőkről beszélünk. Lengyel Róbert például van olyan bátor és tisztességes, hogy bemutassa azokat a dokumentumokat, amelyek újabb részleteket árulnak el a panamából. Ilyen papírokat még senki nem látott még. Hiába mentünk el Kecskemétre, hogy láthassuk, mondjuk a megvalósíthatósági tanulmányt – ami ugye Szekszárdon 22.8 millió forintba került -, de nem engedtek betekinteni az iratokba, mondván, hogy azokat majd a rendőrség lefoglalja.

Érzékel bármilyen változást a köztisztviselőknél? Arra gondolok, hogy eddig mindenki félt, és ezért nem is mert segíteni, Hódmezővásárhely után viszont oldódnának ezek a félelmek?

Inkább a független szakértők között tapasztalunk ilyet, elsősorban azt, hogy felháborítónak tartják a szakmai kamarájuk hallgatását. Az önkormányzati hivatalokra jó példát még nem tudok mondani.

Kicsit kitágítva a kérdés-kört: elmondható, hogy nyolc év hatalmon, ennyire megrészegíti a politikusokat?

Nem pusztán a nyolc év, hanem a kétharmad.

Attól még nem muszáj lopni.

Nem muszáj lopni, persze. De az a helyzet – és erre Semjén Zsolt vadász-jelenetei mutatják a példát -, hogy elhiszik, hogy mindent megtehetnek. Ebben a helyzetben, amikor valaki elhiszi magáról, hogy nem történhet vele soha semmi baj – ami ideig, óráig igaz is – akkor képes olyan hibákat elkövetni, amilyeneket egy normális veszélyérzettel rendelkező ember nem követ el. A Semjén ügy pont ilyen, az Elios-ügy pont ilyen, és most a Kósa-ügy is ide tartozik. Az Elios-féle ügyletnél, ki az aki elhiszi, hogy harmincöt helyen éppen ugyanazok a pályázatok közötti eltérések, de még a gépelési hibák is megegyeznek. Maga szerint van olyan nyomozó, aki elhiszi, hogy ez csak a véletlen műve?

Magyarországon lehet, hogy van ilyen nyomozó.

Így igaz.

A Semjén Zsolt esete talán annyiban más, hogy az ilyeneknek van előképe a világban. Arra gondolok, hogy ahol egy kormánytag olyasvalakitől fogad el ajándékot, aki amúgy üzleti kapcsolatban van az állammal, annak azonnal le kell mondania…

Például Svédországban, ahova járkál lövöldözni, meg szarvasokat hurcibálni helikopterrel, ott például az egyik miniszter, miután kiderült, hogy közpénzből vásárolt a minibárjába italokat, azonnal le kellett mondania, mert a közpénz, az közpénz, akár egy euró, akár egy milliárd. Na már most, ha ebbe a kontextusba belehelyezzük Semjén urat, aki, Lázár urat idézve, fehér keresztényként jár lövöldözni…

Mit képzelnek ezek az emberek magukról? Ebben az országban igazi változás akkor lesz, ha ezek a magukat keresztény-konzervatívnak nevező Fidesz-szavazók is elgondolkodnak azon, hogy mihez adják ők a nevüket.

Nem arról van szó, hogy az ön által említett gátlástalanság immár olyan szakaszba jutott, amikor ezt már képtelen Orbán kontrollálni, bár az is lehet, hogy nem is akarja…

Ez már régen így van, most csak annyi történt, hogy ez kezd kiderülni. Ami változás a korábbiakhoz képest: most már a kis településeken is fel vannak háborodva az emberek. Azok, akik azt gondolták, hogy persze lopnak a politikusok, de azok mindig lopnak, ám itt van a Viktor, a mi egyszerű, tisztességes miniszterelnökünk, na hát ő nem, ő nem is foglalkozik ilyen üzleti ügyekkel. Erre most kiderül számukra, hogy bizony foglalkozik, és még a saját családját is helyzetbe hozza. Ez alapjaiban változtatja meg az attitűdöt.

Azt állítja, hogy ez az Elios-ügy átütötte a vidéki nyilvánosságot is?

Át. Mindenhonnan ez a visszajelzés. Még a Fidesz-szimpatizánsok számára is átjött. Mert ez egy új minőség; most kiderült a királyról, hogy meztelen.

És akkor itt van ugye a Kósa-ügy…

Ami teljesen érthetetlen, minden elemében követhetetlen és hazug, és amelynek még messze nem tartunk a végén. De beszélhetünk Matolcsy György bérelt házáról is. Erről vajon mit mond a keresztény erkölcs? Arról, hogy valaki berakatja magát a Magyar Nemzeti Bank elnökének, és arra használja a hatalmát, hogy a fia majd’ félmilliárd forintból – száz falusi ház árából – vásárolt házába költözik be, amelyhez különben a Matolcsy unokatestvérének átjátszott bank ad hitelt. Nincs olyan demokratikus ország, ahol az ilyen ügyek következmények nélkül maradhatnak.

Többször hangsúlyozta a keresztény erkölcsöt. Erről jut eszembe, hogy többen felrótták Orbán Viktornak, hogy a szlovákiai újságíró-gyilkosság kapcsán csak az jutott eszébe, hogy sorosozzon egyet, az nem, hogy részvétet nyilvánítson…

Ha már szóba hozta: Fico, aki ugyan baloldalinak mondja magát, de hasonló nézeteket vall, ugyanolyan nacionalista, Soros-támadó, mint Orbán, eddig kirobbanthatatlannak tűnt. És most  megingott a kormánya, ő maga lemondani kényszerült, és még ennek ellenére előrehozott választás várható. Itt minek kell történnie Magyarországon, hogy Semjén, Kósa, vagy maga Orbán épp úgy lemondjon, mint a szlovák belügyminiszter, aki ezt a közbizalom helyreállítása érdekében tette. Ez a tendencia csak akkor fordulhat meg, ha a Fidesz szavazói is rájönnek, milyen csalárd módon vezetik az országot.

És erre van esély?

Hódmezővásárhely alapján azt mondhatjuk, hogy igen, van. Ha hatvan százalék fölött, hetvenhez közeli a részvételi arány, akkor ennek a kormánynak vége. Akkor abszolút többségbe kerülnek azok, akik kormányváltást akarnak. Hogy ezt képesek vagyunk-e elérni, ez múlik az ellenzéki pártok vezetőin.

Az MSZP és a DK részéről teljes a nyitottság a többiek felé, mi nem szabunk plusz feltételeket.

Bárki azt gondolja – mint például a Jobbik -, hogy egyedül is képes megnyerni a választásokat, hülyeség, becsapása az embereknek. És, ami még fontosabb: elárulása a kormányváltás céljának. Vidéken azt tapasztalom, a helyi pártemberek össze vannak zavarodva attól, hogy mit művelnek a vezetői. Ma tehát az a kérdés, hogy át tudja-e végre lépni saját árnyékát a politika, és hitet, reményt adva az embereknek létrehozni azt a konstrukciót, ami a győzelemhez vezet. Hódmezővásárhely előtt  senki nem hitte el, hogy ezt meg lehet csinálni.

Vagyis azt mondja, hogy ha a pártok nem képesek kihasználni, hogy a kormányváltó akarat mellé megérkezett a kormányváltó hangulat is, akkor ezt a polgárok keményen meg fogják büntetni?

Igen, ezeket a pártokat meg fogják akkor büntetni. Pedig a hangulat az most valóban erőteljesen átváltott Fidesz- és Orbán-ellenesbe. Mintha átszakadt volna egy gát, és ez itt Budapesten, és vidéken, a nagyobb városokban is érzékelhető. Ilyen még három hete sem volt.

Többször beszélt arról, hogy ha kormányra kerülnek, helyreállítják a fékek és ellensúlyok rendszerét, oligarcha adót vezetnek be, a sajtó területén is plurálissá teszik a rendszert. Nem tart attól, hogy ezzel megint csak az ellenzékbe szoruló Fidesznek kedveznek, hiszen élhetnek azokkal az eszközökkel, amelyekkel önök, ellenzékben, nem tudtak?

Nem tartok.

A megoldás ugyanis egyszerű: nem kell lopni.

Amúgy pedig a Fidesznek elég problémája lesz azzal, hogy a vezetői, képviselői képesek legyenek újraépíteni magukat, ha egyáltalán megmarad a Fidesz. Mert az emberek remélem úgy döntenek, hogy ennek legyen vége, és derüljön ki az is, valójában mi zajlott ebben az országban

A korrupció leleplezése miatt megölt szlovák újságíró tragédiája magyar ügy is

A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

 

Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?

Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.

Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?

Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.

Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?

Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy

az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.

Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.

Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?

Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.

A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.

Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.

A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.

A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?

Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket.  Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.

Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?

Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek.  Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.

Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?

Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.

De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.

A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik.  Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.

Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni.  De

Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.

A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba.  A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?

Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy

a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.

Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.

A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?

Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást.  Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.

Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?

Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon,  hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.

Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.

Több tízezres kormányellenes tüntetés Szlovákiában

0

Megteltek délután a szlovákiai városok terei, a tüntetők Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának kivizsgálását és egy új kormányt követeltek. Becslések szerint csak Pozsonyban 30–40 ezren vettek részt a tüntetésen, más városokban is többezres tömegekről érkeztek hírek.

Az Új Szó beszámolója szerint világszerte zajlottak tüntetések, még az ausztráliai Sydney-ben is. Szlovákia több tucat városában – köztük magyarlakta településeken is – délután öttől gyülekeztek a tüntetők a köztereken. Pozsonyban már negyedórával a meghirdetett kezdés előtt nagy tömeg gyűlt össze. Elsőként Štefan Hríb, a .týždeň hetilap főszerkesztője tartott beszédet. Hríb arról beszélt, az antiszemitizmus már nem Kotlebáék privilégiuma, a sorosozással közjogi méltóságok is csatlakoztak ehhez.

„Szlovákia ma nem igazságos állam, de örülök, hogy egyre többen jelentkeznek, akik igazságosabbá akarják tenni”

– utalt az Új Szó szerint Hríb Vasiľ Špirko speciális ügyészre. A tüntetők hősként ünnepelték Špirkót.

Hríb után Vladimír Crmoman, a 2016-os tanársztrájkok egyik szervezője lépett a pódiumra. „Most az a legjobb miniszter, aki a legjobban tudja elhárítani a kérdéseket, aki a legkönnyebben söpri a szőnyeg alá a dolgokat” – utalt Crmoman Kaliňák belügyminiszter nyilatkozataira. Az Új Szó szerint Robert Bezák egykori nagyszombati érsek is a pozsonyi felszólalók között volt, Bugár Bélát, Lucia Žitňanskát, Peter Kresákot és František Šebejt üdvözölte, mondván, beléjük helyezte bizalmát a választásokon.

Több helyszínen is felolvasták a meggyilkolt Ján Kuciak öccse, Jozef levelét, aki arról írt, Ján és Martina megmutatta, hogy szerény körülmények közül indulva is meg lehet váltani a világot, munkával és alázattal.

A tüntetők az „Elég volt Ficóból!”, „Lemondani!”, „Szégyen!” rigmusokat skandálták, és a kulcsaikat csörgették a tereken.

A legnagyobb, pozsonyi tüntetés délután hat óra után pár perccel ért véget, és végig békésen zajlott. Később néhány százan a kormányhivatal elé vonultak, ahol kormányellenes jelszavakat kiabáltak.

 

A zombi kormány

„Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként tartja Troškovát, állami pénzen.”

Ján Kuciak halála megváltoztatta ezt az országot. Érdekes elgondolkozni azon, mi történt volna, ha az újságíró nem hal meg, s a cikke rendesen megjelenik. A válasz fájdalmas: valószínűleg semmi. Az ellenzék tartott volna néhány sajtótájékoztatót, esetleg századszor is megpróbálta volna leváltani Robert Kaliňákot. Aztán pedig ment volna minden a régi kerékvágásban – írja Czajlik Katalin a pozsonyi Új Szóban.

„Mert Robert Fico, a harmadik Fico-kormány fejének a sorsa meg van pecsételve.

S vele együtt a kormányé. S mindegy, hogy a kabinet idő előtt befejezi-e a működését (feltételezhetően igen), vagy valahogy mégis kihúzza a ciklus végéig. Ez a kormány a jelen pillanatban már egy zombi, élő halott, s nincs számára visszaút az élők világába.” (…)

Az Új Szó publicistája cikkében megállapítja, hogy „a kettős gyilkosság, az olasz maffia színre lépése, az más. Mindaz, amit eddig csak krimikből ismertünk, hajmeresztően valóságossá válik.

’Ndanghreta, egymilliós jutalom az asztalon, megszólal Saviano, rólunk ír a Die Welt meg a New York Times.”

„A nagymácsédi ház padlóján fekvő két holttest nagyon durván magunkhoz térített. Mint egy átmulatott éjszaka után, úgy eszméltünk fel, s kezdtek visszajönni az előző este képei. Kiszivárgott hangfelvételek, amelyeken saját fejjel szerzett milliókról esik szó, következmények nélküli botrányok tízei, talán százai, abszurd rendőrségi felmentések, bírósági ítéletek, s mindenütt a mi embereink, akiknek mindent lehet.”

(…)

Czajlik Katalin szerint a rendszer valóban működött, évekig. A médiák írhattak, amit akartak, a támogatottság nem csökkent, sőt. Érthető, hogy Robert Fico azt hitte, ez örökké tarthat. És elbízta magát. Viliam Jasaň és Maria Trošková alkalmazása a miniszterelnöki kabinetben annak a jele, hogy Robert Fico teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként „tartja” Troškovát, állami pénzen.

(…)

A kérdés itt már úgy hangzik – Czajlik Katalin szerint – hogy sikerülhet-e kiutasítani az állam csecsén élősködő olasz maffiát, s helyrehozni az emberek bizalmát az államban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben?

„A Híd számára pedig most van az utolsó pillanat, amikor még kiléphet ebből a játszmából.

Emelt fővel nem, azt már régen elszalasztotta, de legalább úgy, hogy ha sandítva is, de még az emberek szemébe nézhessen. S egyben ez az utolsó pillanat, amikor pártként még megmenekülhet. Minden más lehetőség egyenlő a halálos ítélettel.”

Omladozik Fico birodalma, tegnap több mint húszezren követelték a lemondását

0

Újabb fontos ember távozik a szlovák miniszterelnök környezetéből a Kuciak-gyilkosság miatt, méghozzá egyik legközelebbi munkatársa, Roman Šipoš, Robert Fico irodavezetője. A tegnapi fáklyás felvonulás a meggyilkolt oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa, Martina Kušnírova emlékére kormányellenes tüntetéssé alakult.

Marek Maďarič kulturális miniszter, Viliam Jasaň, a nemzetbiztonsági tanács titkára és Mária Trošková, a miniszterelnök asszisztense után újabb kulcsember hagyta el Robert Fico stábját. A Denník N információi szerint Roman Šipoš, aki 2015 óta Fico egyik legközelebbi munkatársa volt, benyújtotta felmondását.

Roman Šipoš 2015 óta vezette a miniszterelnöki irodát, korábban a Szlovák Demokratikus Baloldal (SDĽ – ezt a pártot a Smer magába olvasztotta) parlamenti képviselője, majd az építésügyi minisztérium államtitkára volt. Šipoš a Denník N-nek megerősítette, hogy benyújtotta felmondását, április 1-jével távozik a kormányhivatalból.

„Miután a Denník N február 26-án közölte cikkét azokról a súlyos tényekről, amelyek két fiatal ember halálával hozhatóak összefüggésbe, azonnal, amint előre nem tervezett családi kötelezettségeim lehetővé tették, személyesen találkoztam a miniszterelnökkel. Ezen a rövid találkozón felvetettem a munkaviszonyom április 1-jei dátummal történő felbontását” – nyilatkozta a lapnak Šipoš. Állítása szerint döntését arra az információra alapozta, miszerint Ján Kuciak és jegyese halála összefügghet az olasz maffia szlovákiai jelenlétével.

Šipoš ezzel tovább gyarapította azok számát, akik az elmúlt napok eseményei nyomán elhagyták Robert Fico táborát. Elsőként Marek Maďarič kulturális miniszter, a Smer korábbi alelnöke jelentette be lemondását, majd ideiglenes visszavonulásáról tájékoztatott az olasz maffiához köthető vállalkozókkal korábban kapcsolatot ápoló Viliam Jasaň és Mária Trošková, akik a kormányhivatal alkalmazottai voltak. Mindeközben a Híd már Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követeli.

(Új Szó/FüHü)

„Elképzelhetetlen, hogy Pozsony ne fogadná el a luxemburgi bíróság döntését”

0

Viszont: „a bírósági döntés semmit nem változtat a kormánynak a kvótákkal és a migránsokkal kapcsolatos politikai álláspontján. Szlovákia továbbra is elutasítja a kötelező kvóták rendszerét.”

A szlovák kormány tudomásul veszi, tiszteletben tartja, részleteiben áttanulmányozza az Európai Bíróság ítéletét, s ezt követően foglal állást – közölte Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szerdán Pozsonyban a bíróságnak a menedékkérők tagállamok közötti elosztását előíró uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák kereset ügyében hozott elutasító döntésére reagálva.

A szlovák diplomácia vezetője kijelentette:

a kvótaperben hozott döntésből Szlovákia számára semmilyen szankció és semmilyen új kötelezettség nem keletkezik,

ugyanakkor elképzelhetetlennek nevezte, hogy Pozsony ne fogadná el a luxemburgi bíróság döntését.

Miroslav Lajčák megismételte a pozsonyi kormány korábban többször hangoztatott álláspontját a kvóták működésképtelenségéről, majd hozzáfűzte: a további lépésekről a kormánynak kell döntést hoznia.

„A kvótákkal kapcsolatos álláspontunk olyan politikai álláspont, amelyben osztozik az egész politikai színtér, és a lakosság is támogatja. Ráadásul az elmúlt két év választ adott arra a kérdésre is, hogy működnek-e a kvóták vagy sem” – idézte a szlovák külügyminiszter szavait a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség.

Szlovákia tiszteletben tartja az Európai Bíróság kvótaügyben hozott döntését, de a kormány nem változtat eddigi álláspontján, és tovább

munkálkodik majd azon, hogy a tőle elvárt szolidaritás ne a migránsok kényszerű befogadásában öltsön testet

– jelentette ki Robert Fico szlovák miniszterelnök.

A szlovák kormányfő elmondta: a luxembourgi bíróság döntése „nem hozott új minőséget” a kvóták megítélésébe, csak azt mutatta meg, hogy a bíróság másképpen látja azt a döntéshozatali mechanizmust, amelyet Szlovákia a most elutasított keresetben megtámadott.

Hangsúlyozta: a bírósági döntés semmit nem változtat a kormánynak a kvótákkal és a migránsokkal kapcsolatos politikai álláspontján.

Szlovákia továbbra is elutasítja a kötelező kvóták rendszerét

– szögezte le. Megjegyezte: a bíróság döntése alapján a kötelező kvótákról hozott döntés érvényben marad, de szeptember 26-án lejár.

A belügyminiszter, Robert Kalinák reakciójában azt mondta: a luxemburgi testület kvótaperben hozott döntése semmit sem változtatott azon a tényen, hogy a kötelező kvótákról hozott döntés helytelen volt, hiszen a tapasztalat megmutatta, hogy a kötelező kvóták rendszere működésképtelen, ellentétben a „határok kemény védelmével”, amelyről bebizonyosodott, hogy helyes és a leghatékonyabb megoldás.

Magtalan vita

0

Ficónak akkor még nem állt érdekében ezt megafonba kiabálni, hiszen a magosodás ellentétes a V4-es Brüsszel-szkepticizmussal, így a régiós bajtársakat eláruló „brüsszeli ügynöknek” tűnt volna. A koalíciós válságban viszont kellett az elterelő marketingelem, így gyorsan elővették.

Az Európai Unió magjához tartozzunk vagy sem? Elindult a vita, amellyel csak egy gond van, de az nagyon nagy: a ködöt szurkáljuk. Az uniós mag olyan, mint Columbo felesége írja Mózes Szabolcs a pozsonyi Új Szóban.

Miután kiderült, hogy a jelenlegi kormány se nem gátja a szélsőségesek erősödésének, se nem stabil, új eposzi jelzőt kellett találni. A miniszterelnök szerint azért nem bukhat az instabil kormány, mert egyedül ez a koalíció (Fico korábbi kedvenc szóhasználatával élve: tákolmány) képes bevinni Szlovákiát az Európai Unió magjába. Igazságtalanok lennénk, ha a magtézist a semmiből előrángatott kommunikációs panelként írnánk le. Fico már az év elején arról beszélt, hogy Németországgal kell tartanunk, s a nyár elején is – amikor még nem volt koalíciós válság – pedzegette a mag-ügyet. Akkor még nem állt érdekében ezt megafonba kiabálni, hiszen a magosodás ellentétes a V4-es Brüsszel-szkepticizmussal, így a régiós bajtársakat eláruló „brüsszeli ügynöknek” tűnt volna. A koalíciós válságban viszont kellett az elterelő marketingelem, így gyorsan elővették. (…)

Annyit tudunk, hogy valami készül.

A német kancellár és a francia elnök is utalt rá, hogy amint Németországban is lezárul a parlamenti választás, megkezdődik a közeledés stratégiájának megalkotása.

Ám ennél többet nem tudunk. (…)

És az sem igaz, hogy az EU-motornak tartott német–francia tengely számára nincsenek nemzeti érdekek, mint ahogy az sem, hogy az integráció mélyítését csakis mindenki javára, valamiféle közös európai érdekből forszírozzák.

Az pedig, hogy transzparens vita helyett eddig a kérdésben csak háttéregyeztetések zajlottak Berlinben, Párizsban vagy Brüsszelben, az EU-szkeptikusok malmára hajtja a vizet,

hiszen úgy tűnik, egy suttyomban összerakott tervet akarnak majd gyorsan lenyomni a kisebb tagállamok torkán, kész tények elé állítva őket.

Értelmes kérdések és lényegre törő válaszok helyett így maradnak a bejáratott panelek, az előítéleteken, vágyálmokon és rémképeken alapuló viták és a ködszurkálás.

Kétséges többsebesség

0

Sidó H. Zoltán írja a pozsonyi Új Szóban, hogy elég merész dolog többsebességű Európáról álmodnia a helyben járó Franciaországnak. ”Persze, ez még odább van, lehet, hogy mire a franciák végeznek a házi feladataikkal, vagyis gatyába rázzák a némettől leszakadó gazdaságukat, a mi minimálbérünk és szociális juttatásaink is beérik a fejlett országokét.”

”Emmanuel Macron, a Napóleon óta legfiatalabb francia államfő gyakorlatilag a tavaszi megválasztása óta bombázza az uniós tagokat a szorosabb együttműködés, a gazdasági és pénzügyi harmonizáció, az adóügyi és szociális politikák konvergenciájának koncepciójával, az eurózóna közös költségvetésével, az európai védelmi politika elmélyítésével. Az fjú Macron dinamizálni szeretné az elődje, Francois Hollande idején lomhává vált Franciaországot, s ahogy az már lenni szokott, Párizs az Európai Unió által, az unióban elfoglalt kiemelt helyével akar ismét meghatározó szereplővé válni.”

A pozsonyi lap kommentátora szerint

”nincs új a nap alatt, hiszen Joschka Fischer német külügyminiszter már 2000-ben mag-Európáról beszélt,

vagyis arról, hogy jöjjön létre egy élcsapat az unión belül, amely gyorsabban halad előre az integrációban. Voltaképpen ez már most létezik, hiszen azok az országok, ahol euróval fizetnek, napjainkban is több területen harmonizálják lépéseiket. A schengeni övezetnek sem tagja valamennyi uniós ország. Ami mégis újdonság, hogy mintha valóban lenne akarat és elszántság a kétsebességes Európa megvalósítására, ami egyben azt is jelentené, hogy elválna a tüdő a májtól, azaz kiderülhet, melyik tagállam akar és tud az eddiginél szorosabb együttműködésre, és melyik nem.

Ez látszólag pompás, az unió porba hullott, a brit brexit által megtépázott, csillagokkal tarkított kék zászlaját újra Párizs emelheti a magasba.

Ezzel csak az a bökkenő, hogy Franciaország gazdasági és költségvetési szempontból végképp nem felel meg az általa másoktól elvárt szempontoknak. A gall kakas úgymond röpképtelen lett, az elmúlt bő 10 évben az ország gazdasága legfeljebb évi 1 százalékos ütemben bővült, a munkanélküliek aránya beragadt 10% feletti szinten, az adóterhek agyonnyomják a vállalkozói szférát, az államadósság nőttön nő, a költségvetési hiányt képtelen visszafaragni, az ottani munka törvénykönyve pedig a bürokrácia igazi torzszülöttje – rém bonyolult, 3500 oldalas iromány, amely nagyon erős védelmet nyújt a munkavállalóknak. Macron becsületére legyen mondva, hogy az elsők között ugrott neki a munkajogi reformnak, ami máris heves tiltakozásokat, demonstrációkat váltott ki a fővárosban.” (…)

”Az előjelek szerint Madrid és Róma is az EU magjában szeretne lenni, csakúgy mint

Robert Fico, aki mostanában a többsebességes unió egyik legnagyobb hívének szerepében tetszeleg.

Azt még nem sejthetjük, hogy mi valósul meg a szorosabb együttműködésből, ami remélhetőleg nem kizárólag a dolgokat rendre túlbonyolító franciák karmesteri irányításával valósul meg. Viszont az már most világos, hogy a kevésbé fejlett tagok számára a közös adórendszer és az egységesülő szociális juttatások rendszere túl nagy tehertétel lehet.”

Fico – hasznos idióta az EU magjában

0

Tartozzunk mindenáron az EU magjához! Ennek első gyakorlati eredménye, hogy Fico és kormánya a francia nemzeti érdeket képviseli a szlovák (és V4-es) érdekekkel meg az uniós alapelvekkel szemben. Jól kezdődik… írja kommentárjában a pozsonyi Új Szóban Gál Zsolt.

A szerző szerint a Smer és kormányai elmerülnek a korrupció mocsarában, az alternatíva nélkülinek és a stabilitás zálogának meghirdetett harmadik Fico-kabinetről kiderült, hogy egy belső válságokkal küzdő, csak a konc miatt összezáró tákolmány (hogy Fico egyik kedvenc kifejezésével éljünk). Közben a szélsőségesek elleni gát is lyukas, több helyen ömlik be rajta a víz (Kotleba feljövőben).

Gál Zsolt hozzáteszi: összeül hát a Smer PR-csapata, és – mint mindig – a belső használatra készült felmérések fölött töprengve azon tanakodik, mi legyen a kommunikációs stratégia.

Mert elvek, értékek és ideológiák már rég nincsenek, csak a hatalom

(és ezen keresztül a megdézsmálható közpénzek) megtartására irányuló igyekezet – ezért kell a gyakran változó mediális csomagolás. Feltűnik, hogy az Európai Unió támogatottsága még mindig nagyon magas. Megvan hát az új mantra – Fico folyton ezt szajkózza: Szlovákiának a formálódó uniós maghoz kell tartoznia, mindenáron. Miért? Mert jobb a magban, mint a periférián, az első ligában, mint a másodikban, az A csoportban, mint a B-ben. (…)

Fico a múlt héten elugrott Salzburgba és cseh kollégájával dobva a visegrádi együttműködést, leült tárgyalni az újdonsült francia elnökkel, meg az osztrák kancellárral.

És Macron előtt mindenben kapitulált, feladta a szlovák nemzeti érdeket,

előre támogatásáról biztosítva a francia elnököt a „szociális dömpinggel” szembeni küzdelmében. Az uniós alapelvekkel szemben! – írja a továbbiakban a pozsonyi kommentátor:

„Merthogy gyakorlatilag abba menne bele, hogy az úgynevezett kiküldött munkások Franciaországban (meg máshol Nyugaton) csak az ottani, az adott ágazatban kialkudott bérek és feltételek mellett dolgozhatnának. Tehát nem elég, hogy a nagyon magas helyi minimálbér (például a francia havi 1480 euró) fölött kapjanak, hanem még magasabbat, a kollektív szerződésekben meghatározottat. Ez ugyan jól hangzik, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem éri meg a keleti cégeknek munkást küldeni Nyugatra. Macron tehát megvédené tőlük a francia munkaerőpiacot (otthon jó pontokat szerezve),

Fico meg megvédené a hazai munkásokat attól, hogy Nyugatra mehessenek dolgozni!

És mindezt grátisz, cserébe a semmiért, illetve azért, hogy behízelegje magát a magba. Ezért még menekülteket is hajlandó volt befogadni (persze csak dekára annyit, hogy ne induljon Szlovákia ellen is kötelezettségszegési eljárás). Szóval látszik, a mag immár fontos prioritás, és az egész nem is kezdődhetett volna rosszabbul.”

Kirúgják a sámlit Orbán lába alól?

0

Interjú Balázs Péter volt külügyminiszterrel

Emmanuel Macron, francia köztársasági elnök Salzburgban nem kívánt, nem akart, vagy egyszerűen csak nem találkozott a V4-ek két tagjával, Lengyelország és Magyarország miniszterelnökével, miközben tárgyalt Bohuslav Sobotka cseh és Robert Fico szlovák kormányfővel. Az eseményről még a kormánypárti Magyar Idők is úgy számolt be, hogy Macron meg kívánja osztani a visegrádiakat, azaz nem keres olyan magyarázatokat, amelyek cáfolnák a V4-ek kapcsolatának lazulását. Ez akkor is így van, ha Ficoék kijelentették: felhatalmazásuk van a visegrádiak képviseletére az összejövetelen.  Van-e ilyen képviselet – többek között erre is kíváncsiak voltunk, amikor megkerestük Balázs Péter korábbi külügyminisztert, aki válaszolt a Független Hírügynökség kérdéseire.

  • Kell-e, szabad-e bármilyen következtetést levonni abból, hogy a francia elnök most nem találkozott a magyar és a lengyel miniszterelnökkel?
  • Én azt hiszem, hogy ebből sok mindenre lehet következtetni, és hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ennek voltak már előjelei. A francia elnökjúnius végén Brüsszelbentalálkozott a V4-ek miniszterelnökeivel. Már akkor felfigyeltem az ülésrendre. Egy viszonylag kisebb asztalnál ültek. Macron maga mellé, a két oldalára ültette Ficot és Sobotkát, míg Orbán és Szydlo vele szemben foglalt helyet. Ez egy diplomáciai apróság, de azért sokat mondó: a nagyjából egymáshoz közel álló felek egy oldalon, a vitapartnerek pedig velük szemben. Mondom ez apróság, ahhoz képest, hogy a visegrádi országok maguk manifesztálják ezt a belső hasadást. Amióta ugyanis élénkül a vita az unió jövőjéről és a bizottság által közzétett öt forgatókönyvről, a szlovákok egyértelműen azt hangsúlyozzák: ők az első osztályhoz tartoznak, az úgynevezett mag Európához.
  • Nyilván abból kiindulva, hogy Szlovákia az euró övezethez tartozik…
  • Igen, így van, ők oda, vagyis az A osztályhoz tartoznak. Ezt a szlovákok többször is kijelentették, én magam egy pozsonyi konferencián is hallottam. Szóval miközben minden jót kívánnak a visegrádiaknak, szép lassan búcsút is intenek nekik. Ennek következtében, vagy a saját politikájuk logikáján, de a csehek is egyre gyakrabban hangoztatják: ők bizony fontolóra veszik az euró bevezetését. Ezek alapján nyugodtan levonhatjuk a következtetést: a csehek és a szlovákok is mindent elkövetnek, hogy felzárkózzanak ahhoz a mag-Európához, amelynek vezetője a minden bizonnyal megújuló francia-német együttműködés lesz, addig a magyarok és a lengyelek dacosan félrehúzódnak és a legmerevebb álláspontot képviselik, például a menekült ügyben. Ráadásul, és erre érdemes felfigyelni, Fico egy nagyon ügyes húzással, változtatva eddigi politikáján, száz menekült befogadását vállalja, és ezzel elveszi az élét az ellene indított kötelezettség szegési eljárásnak. Vagyis, miközben valószínűleg nincs is száz olyan menekült, aki Szlovákiába vágyik, Fico egy ügyes húzással kikanyarodik ebből a politikai konfliktusból. Összességében tehát én azt látom, hogy a szlovákok és a csehek konfliktuscsökkentő, a magyarok és a lengyelek konfliktusfokozó politikát folytatnak.
  • Fogalmazhatunk-e úgy, hogy az a kohéziós erő, ami eddig a V4-eket jellemezte, azaz a menekültellenes politika, megtörni látszik, a csehek és a szlovákok számára immár fontosabb a mag-Európához tartozás? Mondhatjuk-e azt is, hogy ezen országok vezetői, látván a magyar miniszterelnök hegemón törekvéseit, kvázi kirúgják a sámlit Orbán lába alól?
    – Sok igazság van ebben. Magyarország ugye e pillanatban a V4-ek elnöke, és látható, hogy Orbán erre a pozícióra külpolitikai lépéseket is épített; így tudta az izraeli miniszterelnököt, Benjamin Netanjahut is meghívni Magyarországra, vagyis a V4-eket tálalta fel neki, másként fogalmazva: a saját csökkenő súlyát akarta ezzel ellensúlyozni.  Igaz az az állítás is, hogy Orbán a visegrádiak menekültellenességét akarja kihasználni, de most már egyértelmű, hogy a cseheknek és a szlovákoknak fontosabb, hogy Európával jóban legyenek, mint az olcsó belpolitikai sikerek, a migránsellenes szólamokon keresztül. Ők már felmérték, hogy ennek csak belpolitikai haszna van, a külpolitikai hozadéka egyenlő a nullával, vagy éppen negatív hatású. Orbán és Szydlo viszont a szélsőjobb szavazatokat akar begyűjteni ezzel a hozzáállással.
  • Ebből viszont levezethető, hogy ezeknek a vezetőknek fontosabb a választási siker, mint az, hogy működésükkel az országukat felzárkóztassák az Európai Unióhoz
  • Ez, sajnos így van; a rövid távú belpolitikai haszon áll szemben a hosszabb távú külpolitikai kárral.
  • Miniszter Úr, lát-e ön Orbán Viktortól egyetlen olyan pici lépést is, ami fordítana eddig politikáján, amivel közelebb vinné Magyarországot Európához, az unióhoz?
  • Pillanatnyilag semmi mást nem látok, csak konfliktusnövelő lépéseket, amiből arra lehet következtetni, hogy Orbánnak áprilisig csak a szavazatmaximálás a fő érdeke, ezért törekszik arra, hogy a számára igazán veszélyt jelentő Jobbiktól hódítson el szavazatokat.
  • A magyar választóknak ennyire mellékes az unióhoz való tartozás, az európai gondolat? Ilyen könnyen manipulálhatók nacionalista szólamokkal, idegengyűlölettel?
  • Orbán a maga szempontjából jól forgatja ezeket a populista eszközöket. Tud hatni a magyarokban gerjesztett félelmekre, a negatív indulatokra, a migránsellenességre, a rejtett antiszemitizmusra, a rejtett cigányellenes érzelmekre; ezekkel ügyesen zsonglőrködik. Sajnos a magyar választók jelentős része nem ismeri fel az ilyen indulati politizálás és ennek a nagyon közeli kára között, tudniillik az EU el fogja zárni a pénzcsapokat, és korlátozni fogja a munkavállalás lehetőségeit is Nyugat-Európában.
  • Mi a véleménye arról, mint a magyar diplomácia korábbi vezetőjének, hogy a magyar nagykövetek utasításokat kapnak Budapestről; eligazítást kapnak, hogy például milyen Soros György ellenes retorikát kell használniuk? Mennyire szokás ez a demokratikus országok külpolitikájában?
  • Ez egy az egyben a Fidesz kommunikációs technikája, azaz szóról szóra előírja, mit kell mondani. Így halljuk ugyanazokat a mondatokat Németh Szilárdtól, Kósa Lajostól, vagy a nagykövetektől. Egy komolyabb, fejlettebb és demokratikus országban nincs szükség arra, hogy a diplomaták szájába rágják, mit is kell mondaniuk. A nagyköveteket egyébként sem propagandistaként használják, hanem politikai tájékozódásra, az államközi kapcsolatok építésére.
  • Ebből viszont következik az a kérdés: létezik-e ma magyar külpolitika?
  • Darabokból kell összerakni, mert a külpolitikának csekély töredékét alkotja az, amit a Külgazdasági és Külügyminisztérium végrehajt, fontosabb részei a miniszterelnök kezében vannak, az EU ügyek a Lázár János kezében és én tartok tőle, hogy azt nem is látjuk, a közvélemény előtt rejtve marad, ki és hogyan foglalkozik a magyar-orosz, vagy a magyar-iráni kapcsolatokkal.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK