Két évvel a párizsi merényletsorozat után Franciaország változatlanul fő célpont – nyilatkozta a belső elhárítás főnöke. Ezzel párhuzamosan országszerte megemlékeztek a 2015-ös franciaországi terrortámadásokról.
Két évvel ezelőtt 130 embert öltek meg és több százat sebesítettek meg az Iszlám Állam terroristái, amikor egy koncerttermet és kávézókat támadtak meg Párizsban. Hétfőn Emmanuel Macron francia elnök elődjével, Francois Hollande-dal együtt ellátogatott a merényletek helyszíneire, hogy megemlékezzenek a terrorizmus áldozatairól. Macron elnök számára a terrorizmus ellenes harc abszolút prioritásnak számít, már csak azért is, mert tudja: honfitársai elvárják tőle a biztonságot.
Ebből kifolyólag még júniusban leváltotta a belső elhárítás főnökét. A francia belbiztonsági szolgálat (DGSI) új vezetője a megemlékezésen adta első interjúját a párizsi Le Figaronak: Laurent Nunez szerint
Franciaország ma is első számú célpont az iszlamista terroristák szemében.
„Elsősorban a hazai iszlamista terroristáktól tartunk. Nem kizárt persze, hogy egész terrorista osztagot dobjanak át Európába az Iszlám Állam területéről, de ennek kisebb a valószínűsége. A fő veszélyt azok az iszlamista fiatalok jelentik, akik merényletekre készülődhetnek Franciaországban” – hangsúlyozta a belső elhárítás főnöke. Hozzátette:
Lehet, hogy van távirányítás, lehet, hogy nincs, de a veszély fennáll.
Laurent Nunez arra is felhívta a figyelmet, hogy az Iszlám Állam (ISIS) meggyengült: nemrég két fővárosát Rakkát és Moszult is elveszítette. Vezére, Abu Bakr al-Bagdadi a hírszerzői jelentések szerint jelenleg szunnita törzsek között rejtőzik Irakban. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyre erősödik az al-Kaida tevékenysége. Az ISIS eredetileg az al-Kaida iraki szárnyaként alakult, és az amerikaiak iraki bevonulása után erősödött meg, kihasználva a síiták és szunniták közti ellentéteket, valamint azt, hogy a feloszlatott iraki hadseregből sok tábornok átállt hozzájuk. Azért szakadt ketté a terrorszervezet, mert az al-Kaida vezetője ellenezte, hogy az ISIS iraki és szíriai szárnya egyesüljön.
Mától megszűnt a rendkívüli állapot Franciaországban, amelyet még két éve, a párizsi terrortámadások után vezettek be. Helyette új törvényt hoztak a terrorizmus elleni harcról.
Francia emberi jogi szervezetek az Államtanácshoz fordultak, hogy szüntessék meg a nemzeti határokon az ellenőrzést, mely ellentétes az európai elvekkel. Az Európai Bizottság nemrég módosította a szabályokat a schengeni övezeten belül: három évig lehet ellenőrizni a határokat „rendkívüli helyzetre való tekintettel”.
Franciaországban a terrorizmussal indokolják a nemzeti határok ellenőrzését, Németországban elsősorban a migrációval. Egy francia nemzetközi jogász ugyanakkor a Le Monde-nak azt mondta:
„Semmi sem igazolja azt a feltevést, hogy a határok ellenőrzése hatékony a terrorizmus elleni küzdelemben.”
Emmanuel Macron francia elnök ugyanezzel indokolta, hogy Franciaországban november elsejével megszűnt a rendkívüli állapot, amelyet a párizsi merényletsorozat miatt vezettek be 2015 őszén. Helyette hoztak egy törvényt a terrorizmus ellenes harcról, mely jelentősen megnöveli a hatóságok jogkörét.
A terrorizmus elleni küzdelem azért is kap különös figyelmet az országban, mert most zajlik a 2012-es toulouse-i merénylő, Mohamed Merah bátyjának a pere. Merah Szíriában kapott kiképzést, majd hazatért és három katonát lőtt le Toulouse-ban és a környékén, utána pedig egy zsidó iskolánál lövöldözött, ahol megölt három kisgyereket és egy tanárt.
A perben most bátyját és legjobb barátját vádolják terrorszervezet létrehozásával, illetve terrorakciók támogatásával.
Emmanuel Macron prioritásnak tekinti a terrorizmus elleni harcot, de elismerte, hogy csodaszerek nincsenek. De az új törvény megerősíti a terrorelhárító szolgálatot.
Magyarország miniszterelnöke is támogatásáról biztosította Emmanuel Macron ötletét, hogy már Líbiában állítsák meg a menedékkérőket és így tehermentesítsék Európát, ahonnan azután nagyon nehéz visszaküldeni őket.
A francia elnök azután javasolta az előretolt menedékkérő-központok létesítését Líbiában, hogy találkozót hozott össze Líbia két legerősebb katonai vezérével Franciaországban. Mára azonban kiderült:
a béke illúzió Líbiában.
A Frontex vezetője a Politicónak úgy nyilatkozott, hogy nem szívesen küldene embereket Líbiába, mert ott senki sem garantálhatja a biztonságot.
Macron Párizsban, az Elysee-palotában fogadta az ENSZ menekültügyi főbiztosát, és felvázolta elképzeléseit. Eszerint
Franciaország a következő két évben 10 ezer menekültet fogad be.
Ebből 3 ezer Csádból és Nigerből érkezik, ahol a francia idegenrendészeti hivatal már működtet központokat.
Franciaország a jövőben jobban kívánja igazítani menedékkérőkre vonatkozó politikáját Németországhoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jobb ellátást akar biztosítani azoknak, akik megszerezték a menekült státust, de fel kívánja gyorsítani azoknak a hazaküldését, akik a nyomor és nem a háború elől érkeztek Európába.
Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa elmondta: Csádban 83500, Nigerben 10500 olyan menedékkérő várakozik, aki
az ENSZ szerint jogosult lenne a menekült státusra Európában.
Párizsban augusztus végén tartottak csúcstalálkozót az európai nagyhatalmak, valamint Niger és Csád vezetői. Már akkor kiderült, hogy az afrikai államok jóval több támogatást kérnek, mint amennyit az EU vezető országai adni akarnak.
Angela Merkel tanácsadója ugyan tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy a menedékkérők ne induljanak el Fekete Afrikából Európa felé, de ez az első szakaszban is évi 3 milliárd eurót igényelne. Ennyit pedig nem kíván fizetni az Európai Unió, melynek tagállamai egyre kevésbé lelkesednek ugyan a bevándorlásért, de pénzt nem akarnak áldozni ennek csökkentése érdekében.
Macron elnök korábban közölte: nem akarok egyetlen migránst sem látni, aki az utcán éjszakázik! Migráns családok telepedtek le Reimsben a Vörös Kereszt egyetem parkolójában.
Az egyetem rektora emiatt úgy határozott, hogy nem engedélyezi a tanítást mindaddig amíg a körülbelül 40 migráns el nem hagyja a területet.
Tizenöt kisgyerek is van közöttük, akik sátrakban élnek- mondta a rektor a sajtónak. Közölte: nem fordult eddig a hatóságokhoz, hogy költöztessék el a migránsokat, de reméli, hogy a rendőrség hamarosan intézkedni fog.
A francia állam elvben vállalta, hogy minden migráns kultúrált körülmények között várhatja meg amíg elbírálják a menekült kérelmét.
Csakhogy túlságosan sok a migráns és kevés a szállás. Ezért ezek a migránsok, akik Albániából, Örményországból és Csecsenföldről jöttek, eddig egy városi parkban húzták meg magukat. Onnan költöztek az egyetem parkolójába pontosan az egyetemi könyvtár mellé. Reims a francia királyok egykori koronázó városa népszerű turista célpont hiszen ősi katedrálisában van eltemetve a francia uralkodók jórésze. Ezért különösen kínos, hogy migránsok laknak sátrakban az egyetemi kampuszon. A8000 diákot képviselő szervezetek egyetértenek a rektor döntésével, hogy szünetelteti az oktatást a migráns probléma megoldásáig, és felszólítják a kormányt és a polgármestert: szerezzenek szállást a migránsoknak a tél beállta előtt Reimsben, a francia királyok koronázó városában!
Messze nem egységes az eurózóna bővítésével kapcsolatos álláspont az Európai Unión belül. Miközben tegnap Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke állást foglalt amellett, hogy minden állam lépjen be, Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter azt fejtegette, hogy „a belépéshez először minden tagállamnak teljesíteni kell a feltételeket”. „A minőség előrébb való a sebességnél” – Ewald Nowotny osztrák jegybankelnök így foglalt állást.
Fotó: Wikimedia Commons (Chatham House)
Az ARD televíziónak nyilatkozva a német pénzügyminiszter arról értekezett, hogy először minden tagállamnak meg kell teremtenie a maga erős valutáját, s nem kell állandóan leértékelgetnie a versenyképesség érdekében. Wolfgang Schauble úgy véli tehát, hogy nem kell mindenkinek azonnal berohannia az euróövezetbe. Emlékeztetett arra, hogy Dániában és Svédországban népszavazás utasította el az eurót, tehát ott eleve nem lehet elvárni a belépést. Ami a többi tagállamot illeti, ott az a fontos, hogy rendbe hozzák a saját pénzügyeiket, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy megismétlődik a görög adósságválság.
De nem csak Junckernek mondott ellent a német pénzügyminiszter. Elutasította a francia elnök álláspontját is: Emmanuel Macron egységes európai költségvetést szeretne és azt, hogy az eurozóna vállalja át a tagállamok adósságát.
„A közös adósság méreg lenne Európának!”
– hangsúlyozta Európa legerősebb államának a pénzügyminisztere. Franciaországnak és Olaszországnak hatalmas adósságai vannak, s képtelenek csökkenteni azt, s bár az eurozóna alapkövetelménye a költségvetési hiánya 3% alatt tartása, ezt sem a franciák sem az olaszok nem teljesítik. Németországnak esze ágában sincs átvállalnia a gyengébben teljesítő eurozóna államok pénzügyi problémáit.
Választásokra várva
Macron francia elnök abban bízik, hogy ezt csak a választási kampány idején mondják a német vezetők a közvélemény megnyugtatására. Később azonban hajlanak a közös megoldásra annál is inkább, mert a közös pénzügyminiszter bizonyosan német lenne.
A választásokat szeptember 24-én tartják Németországban, s minden bizonnyal utána is Angela Merkelnek hívják majd a kancellárt. Jelenleg Merkel szerint elég jól mennek a dolgok az Európai Unióban, nincs tehát szükség olyan nagyszabású reformokra mint amilyeneket Macron és Juncker akarnak.
Osztrák nem
Fotó: Wikimedia Commons (Christian Wirth)
Az osztrák jegybankelnök állásfoglalást adott ki, amelyben leszögezte: az eurózónába történő belépés feltételeit fenntarthatóan kell teljesíteni. Ewald Nowotny szerint az európai gazdaság hosszú távú stabilitásának érdekében el kell utasítani az euróövezeti csatlakozási feltételek enyhítését – idézi a dokumentumot az MTI. A jegybankelnök utalt arra is, hogy azon belépési követelményeken túl, mint az infláció, a kamatok, a hiányok, az államadósság mértéke, az árfolyam és a nemzeti bankok függetlensége, figyelembe kell venni a reálgazdasági feltételeket is. Ezeknek a feltételeknek a teljesülése érdekében fontos a tartós gazdasági felzárkózási folyamat, amely elsősorban a gazdasági dinamikában, a foglalkoztatásban és az egy főre eső jövedelem alakulásában tükröződik.
Christian Kern osztrák kancellár és Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter is elutasította az eurózóna bővítéséről szóló brüsszeli javaslatot Görögország negatív példájára hivatkozva.
Féléves demokratikus konzultációt javasol az EU mind a 27 tagállamában Franciaország elnöke. Ezalatt az idő alatt nem olyan témákat kellene megvitatni, amelyeket az elit javasol hanem olyanokat, amelyeket az emberek tartanak fontosnak. Vagyis, hogy mit várnak az EU polgárai az uniótól.
2005 óta, amikor a holland és a francia népszavazás befuccsolt ezen a téren, Európa ügye a néptől függetlenül halad. Ennek véget kell vetni – hangsúlyozta Macron Athénban, háttérben az Akropolisszal. Jövő nyáron értékelni kell az eredményeket, és aztán hozzá lehetne látni az EU megújításához.
Macron ezúttal nem az eurozónára koncentrálta a reformelképzeléseit, hanem mind a 27 tagállamot említette.
Számukra is közös költségvetést és közös pénzügyminisztert javasolt. Görögország tízéves válsága megmutatta az európai együttműködés hibáit – mondta.
A francia elnöknek mindenképp szüksége lenne Angela Merkel támogatására, ha végre akarja hajtani reformterveit, de az ő lelkesedése mérsékelt.
A németek nem akarnak közös költségvetést,
mert ez azt jelentené, hogy át kell vállalniuk Franciaország, Olaszország vagy épp Görögország adósságait. A közös pénzügyminisztert elfogadnák, de közös költségvetés nélkül ez valamiféle szupercenzor szerep lenne, és semmiképp sem egyenrangú partner az USA vagy Kína pénzügyminiszterével.
Macron új javaslatai azt mutatják, hogy végiggondolta a kétsebességes Európa tervet, és rájött: nem negligálhatja az EU gyengébb tagállamait sem. Ezért tárgyalt Ausztria, Csehország és Szlovákia vezetőivel Salzburgban, ezért látogatott el Bukarestbe és Várnába.
Most pedig épp Görögország vendége, ahol Periklészre hivatkozva akarja megújítani az EU-t.
A szép szavak mögötti tartalom nem elég világos
– jegyzik meg a tudósítók Athénban. Talán a német választások (szeptember 24.) után kiderül, hogy valójában milyen új Európát akar Emmanuel Macron, és főként, hogy ebből mi az, amit az EU valódi erős embere, Angela Merkel el is fogad.
Szlovákia és Csehország nem fordított hátat a Visegrádi csoportnak, csupán közelebb akar kerülni a mag Európához. Ennek az új Európának feltételezhetően nem lesznek zárva a kapui és oda mindig be is lehet jutni, illetve onnan kimaradni. A közép- és kelet-európaiaknak egyenlő feltételekért kell megküzdeniük. Interjú Szarka László történésszel (MTA BTK, Történelemtudományi Intézet).
Robert Fico, Emmanuel Macron, Christian Kern és Bohuslav Sobotka Salzburgban augusztus 23-án Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna
Emanuel Macron francia elnök nem rég fejezte be közép- és kelet-európai körútját, amely során kikerülte Magyarországot (vagy csak nem tartotta fontosnak útba ejteni). Ki húzott hasznot ebből hasznot?
Macron már Brüsszelben a visegrádiakkal tárgyalva megüzente, hogy az unió nem szupermarket, valamint, hogy érdemes az uniós alapértékeket komolyan venni. Csak így lehet az EU-t újra gondolni. A nyugat-európaiak elsősorban azt szeretnék újra gondolni, hogy a kelet-európai különböző dömpingek (szociális, bér) ne érjék el, ne rombolják szét a nyugat-európai munkaerő piacot. Érdekes módon errefelé is megjelent az, hogy
ilyen „olcsó Jánosnak” sokáig nem jó lenni, erre nem lehet építeni fejlődési vonalat.
Nagyon ellentmondásos, hogy Tusványoson a szolidaritás megkérdőjelezéseként fogalmazott arról a magyar miniszterelnök, hogy Kecskeméten kicsik a fizetések. De hát különben nem jönnének ide. Ez egy olyan dilemma, ami csak az egyik oldalon nem lehet megoldani. Ez a salzburgi hangütés azért volt fontos, mert megérezték, hogy ezt csakis a kelet és nyugat párbeszédével lehet megoldani. Az osztrákoknak meg sikerült, habár erről már igyekeztek megfeledkezni, közvetítő szerepet vállalni. Arra meg nagyon ügyelt a prágai és pozsonyi miniszterelnök, hogy folyamatosan azt mondják:
ők nem Visegrád helyett beszélnek, hanem Visegrád nevében beszélnek.
És azok a munkacsoportok, amelyek Franciaország és a Visegrádi csoport között Brüsszelben megalakultak működnek és ők ezeknek a munkacsoportoknak a véleményét mondják el. Tehát, ha igaz, akkor Salzburgban nem történt meg az a magyar sajtóban felhangosított leválási kísérlet, amitől úgy félünk. Visegrádot egyébként annyi belpolitikai szándék vezéreli ahány tagállama van; 25 éve létezik és csak néha történt meg úgy 4-5 évig, hogy szorosabban együttműködtek volna ezek az országok. Most ez a menekült válság összehozta őket.
Messzebbre nem mennék, viszont,
ha szeptemberben nem jön össze a Franciaország-Visegrád találkozó Budapesten, akkor annak már lehet egy komolyabb üzenete.
Robert Fico, szlovák miniszterelnök amellett, hogy hangsúlyozta Visegrád fontosságát azt is nyilatkozta, hogy a visegrádiak tulajdonképpen az unió gazdasági húzó ereje. Ez reális?
Innen nézve sok mindent lehet mondani. A relatív számok bűvöletében élő magyar statisztikai irodalom meg a magyar politikai irodalom, hogy ugye, hány százalékkal lép előre a mínuszokból ez a térség. Ez egy nemes verseny, és látjuk, hogy jelen pillanatban Románia vezet. De hát honnan indultunk el? Ezzel együtt hatalmas fejlődés van Romániában és másutt, de a relatív számoknál mindig lemaradnak a valóságos gazdasági mutatók pl. Nyugat-Európában. A fejlődés dinamikája egy fontos tényező, a tényleges helyzet azonban valóban drámai képletet mutat Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon is. Például a regionális szintek közötti drámai különbségek vagy a legmagasabb és legalacsonyabb bérek közöttiek. Legújabb adat szerint Magyarországon 100 ezer forintból él a vidék és 200 ezerből a főváros és környéke. Szlovákiában is ez van, talán mérsékeltebben. De
Pozsony olyan mértékben elhúzott az ország többi részétől, hogy most már Londonhoz és a legfejlettebb európai régiókhoz méri magát.
Szlovákia bérszintben és a nyugdíjaknál is mintegy 10-15 százalékkal jobban áll mint Magyarország. Szlovákia valamennyire magabiztosabb és ehhez hozzájárult az eurós fegyelem.
Sokan azzal is bírálják az Orbán-kormányt, hogy nem a fejlesztésbe, fejlődésbe ruházza be az EU-s támogatást és ezzel az ország jövőjét veszélyezteti. A többi visegrádi ország ezt másként csinálja?
Valamivel hatékonyabban, de a korrupció beleng ide is. A legutóbbi szlovák kormányválság is abból adódott, hogy az oktatásfejlesztésre szánt összegek egy jelentős részét nem az oktatási rendszerbe, hanem a különböző pártokhoz közel álló cégekhez mentek. Ezt most leállította a miniszterelnök és nagyon határozottan a sarkára akar állni ebben a dologban. De a rendszerben benne van az áttekinthetetlenség. Talán egy kicsit jobb a képzettségi háttere a szlovákiai munkaerőpiacnak.
Hogyan kell elképzelni, hogy mi lesz ez az új mag Európa? A francia-lengyel tengelynek erről van határozott terve? És akik ebből kimaradnak miben szenvednek majd hiányt?
Van egy nagyon leegyszerűsített képlet, amelyre van fogadókészség Szlovákiában is. Maga a miniszterelnök 10 éves ugrásról beszél, amennyiben Szlovákiának sikerül csatlakoznia. Ez elsősorban nagy béremelkedést jelentene. Mindez az eurózónára értendő. Persze itt is van ellentmondás, mert előre jutunk-e ha Görögország is marad a mag Európában. Banki szféra összehangolására, az adó- és szociális politikai harmonizálására van szükség, meg az eddig hiányzó ellenőrzési mechanizmusok megteremtésére. Ezzel nyilván csak a német választások után rukkolnának elő.
Kétségtelen, hogy Magyarországra nézve a veszély itt van
és amire magyar ellenzéki elemzők is utalnak: nagyon fontos megfontolni, hogy egy törésponthoz is eljuthat az Európai unióban a vezető gondolat. Tehát a Brüsszel-ellenes metaforák mögött valóságos elképzelések vannak arra, hogy az integrációt elmélyíteni akaró országok nem feltétlenül akarnak sokáig udvariaskodni és azt mondják, hogy most lépni kell. (…) A nemzetállami biztonságérzetet nem biztos, hogy azonnal tudja nyújtani az új Európa. Ezért, ha jön is egy javaslat, mindig meg lehetett beszélni. 2004 óta van egy tapasztalat, hogy egy ilyen megosztott Európában (már csak ha a bérekre gondolunk) egységes értékrendet számon kérni nem lehet. Akkor lehet, ha ezzel mint identitással, uniós identitással is azonosulni lehet. Egy londoni magyar ezzel tud azonosulni könnyedén, egy nyíregyházi vagy egy vásárosnaményi vagy egy tyukodi magyar bizonyos értelemben lehet, hogy szintén tud azonosulni, de ennek nagyon sok feltétele hiányzik.
Mi lesz azokkal, akik kimaradna a mag Európából?
Senki előtt nem zárul be a kapu. A metaforák szintjén ez nem egy lezárt rendszer, hanem innen kihullani is lehet és belépni is. A megfelelési kényszerek még jobban előtérbe fognak kerülni. Gazdasági megfelelési kényszer, adópolitika, korrupciómentesség, hatékonyság. Ez utóbbi egy misztifikált mutató, hiszen számtalan olyan cég működik Magyarországon, ahol ugyanannyi darabszám és óra per darab teljesítmény van és mégis tízszeres különbségek vannak a bérekben. A piacképességek mutatóit illetően remélhetőleg a visegrádi, slavkovi tárgyalópartnerek most már kiállnak magukért, nem úgy, mint annak idején Antallék. A feltételeket nem lehet egyoldalúan meghatározni.
Több formában képzeli el újraalapítani az Európai Uniót Emmanuel Macron francia államfő azon tagállamok csoportjával, akik szeretnének messzebb jutni a gazdasági, a védelmi, az adóügyi vagy a szociális politikájuk összehangolásában.
A francia elnök ezt a a nagykövetek éves értekezletén az Elysée-palotában elmondott beszédében fejtette ki az MTI tudósítása szerint.
A szeptember 24-én esedékes németországi választásokat követően
„Franciaország javaslatokat tesz partnereinek a gazdasági és monetáris konvergencia megerősítésére, valamint az adóügyi és szociális politikák konvergenciájára”
– mondta. Azt is jelezte, hogy az európai védelmi politika elmélyítését is javasolni fogja, valamint, hogy egy valódi európai klíma- és energiapolitikára is szükség van.
Szerinte
„a Brexit bebizonyította, hogy amikor Európa kizárólag piac, akkor elutasítják.”
A múltban az uniós országok „még az eurózóna formájában sem mertek összeülni, hogy ne sértsék meg se a briteket, se a lengyeleket” – mondta.
Arról is beszélt, hogy emiatt innovatívnak kell lenni,
„több formájú Európát kell elgondolnunk, messzebb kell mennünk azokkal, akik haladni szeretnének,
nem akadályoztatva azon államok által, akik erre vágynak. Nekik is jogukban áll lassabban vagy kevésbé messze haladni.”
Macron szerint ki kell lépni abból a korlátozó keretből, hogy „vagy csak 27-en vagy sehogy sem lehet” haladni. Azt mondta: „Ez nem igaz, mindig is egy előre lépni vágyó előőrssel haladtunk, amelyet mások is követtek”.
Merkel és Macron Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat
Szerinte Franciaország „hatalmi eszköztára építésének és a francia szuverenitásnak a helyszíne Európa”, amelyben központi szerep jut a francia-német szövetségnek.
Az általa meghirdetett „védelmező Európa” nevében a menekültjog reformjának és a szociális dömpinggel szembeni jobb protekciónak szükségességét emelte ki, és ismételten megemlítette, hogy
a kiküldött munkavállalók európai direktívájának szigorítását szorgalmazza.
A francia elnök megerősítette, hogy Franciaország más országokkal együtt a következő hónapokban „demokratikus konvenciókat szervez annak érdekében, hogy az állampolgárok is jobban részesei legyenek az Európa jövőjéről szóló gondolkodásnak”.
Ezt mondta a francia elnök Salzburgban, miután találkozott Christian Kern osztrák kancellárral.
Emmanuel Macron a szociális dömping elleni küzdelem, az adóharmonizáció, valamint az euróövezet saját költségvetésének fontosságáról is beszélt az MTI tudósítása szerint. A két politikus közösen állt ki amellett, hogy
egy országban ugyanazon munkáért mindenkinek megegyező bért kell adni, különben „elárulják Európa szellemét”.
Macron a a terrorizmus elleni küzdelem és az európai biztonsági szolgálatok szorosabb együttműködésének fontosságáról is beszélt. Továbbá gratulált Kernnek, hogy két évvel ezelőtti menekülthullám idején nem élt a demagógia eszközeivel, amely Macron szerint a legegyszerűbb megoldás lett volna.
„Nem szabad szítanunk mások aggodalmát és gyűlöletét”
– fogalmazott.
A francia államfő az úgynevezett slavkovi hármas – vagyis Ausztria, Csehország és Szlovákia – kormányfőivel is egyeztetett. Vagyis, a visegrádi országok közül kettővel is – a magyar és lengyel miniszterelnökökkel viszont nem. Ezután Romániába és Bulgáriába is ellátogat majd.
Bohuslav Sobotka cseh és Robert Fico szlovák miniszterelnök támogatta az osztrák kancellár és a francia elnök közös felvetését, miszerint a munkáért azonos bérezés jár. Fico nyilatkozata szerint mindegyik visegrádi ország egyetért ezzel a javaslattal, azonban meglátása szerint üdvözlendő lenne, ha a szállítmányozási szektorra nem vonatkozna. Sobotka az mondta: támogatná, hogy a nyugati cégek Csehországban a helyi munkaerőt jobban megfizetnék. Szerinte „a francia és osztrák vállalkozások 30-40 százalékkal kevesebbet fizetnek itt, mint a saját országukban”.
Brigitte Macron nemcsak feleség, de főtanácsadó is az elnöki palotában. Fő feladata az, hogy a média támogatását biztosítsa férje reformjaihoz. A média persze a magánéletre is kiváncsi hiszen a First Lady 63, férje 39 éves.
„Emmanuel Macronnak egyetlenegy hibája van: fiatalabb nálam!”
A francia First Lady első interjúját adta azóta, hogy férjével együtt beköltözött az Elysee palotába. Az Elle magazin címlapján közölte Brigitte Macron képét, aki 24 évvel idősebb férjénél. „A korkülönbség látszik, különösen a reggelinél. Én ott ülök ráncosan, Emmanuel pedig fiatalosan. De úgy érzem, ha nem fogadtam volna el Emmanuel házassági ajánlatát, akkor elpuskáztam volna az életemet”- mondta Brigitte Macron, aki természetesen a közügyekről is beszélt hiszen ő férje első számú médiatanácsadója.
Milyen szerepe lesz a First Ladynek az Elysee palotában? Ez már a választási kampány idején felmerült, amikor kiderült: Brigitte Macron férje első számú tanácsadója. „Nem lesz törvény hanem egy nyilatkozat arról, hogy a First Lady mit tehet és mit nem.
A lényeg a transzparencia.
A franciák mindig tudhassák, hogy mire költik a pénzüket.”- hangsúlyozta Brigitte Macron.
Hol a határ a politika és a magánélet között? A paparazzo újságírás már Franciaországban is elterjedt. Épp mostanában emlékeznek meg róla, hogy Diana hercegnő húsz éve halt meg Párizsban egy közlekedési balesetben, mely részben azért következett be, mert egy paparazzo üldözte a Mercedest, mely a Ritz szállodából indult végzetes útjára.
A francia elnöki házaspár Marseille-ben nyaral. Macron elnök, aki Nicolas Sarkozyhez hasonlóan szereti a futballt, ellátogatott a Marseille futballcsapatához. A sikeres látogatást beárnyékolta, hogy
egy fotóst az elnöki pár biztonsági embere kérdőre vont, mert állítólag túllépte a határokat.
Olyan helyen is fotózni akart, mely már a magánélet szférájába tartozik.
Nagyon nehéz meghúzni a határokat a közélet és a magánélet között. Franciaországban régebben az elnök magánélete szent és sérthetetlen volt: Mitterrand elnöknek például két „felesége” volt egyidőben. Mindkettőt a kormányőrség védte, de a sajtó csakis a törvényes feleséget szólaltathatta meg.
A második feleségétől
Mitterrandnak volt egy lánya is, az ő fotója sokáig tabu volt a francia sajtó számára.
Ezért is hangsúlyozza azt Brigitte Macron, hogy mindennek tisztának és világosnak kell lennie. A 63 éves First Lady nagymama, egyik unokája a választási kampányban is szerepelt. „A házassággal egyben unokákat is nyertem”- így nyilatkozott erről Macron elnök.
Aki forró őszre számíthat a munkajogi reformok miatt. Nagy szüksége van tehát a média támogatására. Ez a First Lady fő feladata az Elysee palotában, ahol korábban a médiaelhárítás volt az elnöki stáb fő célja.
A First Lady tanárnő volt, saját médiatapasztalata nincs, de eddig feltalálta magát. Jól mutatja ezt, hogy első interjúját a First Lady szerepben egy népszerű női magazinnak, az Elle-nek adta és nem valamilyen más médiának, mert így sokkal több embert érhet el és nagyobb szimpátiát kelthet Franciaországban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
