ellenzéki összefogás Archives Page 3 of 3 › Független Hírügynökség

Indul Bangóné, de még nem biztos – a februári kongresszus dönt

-

2018-01-08

Indul Bangóné, de még nem biztos – a februári kongresszus dönt

Elhúzódó válság is lehet abból a konfliktusból, amely a szocialisták és az Együtt politikusai között alakult ki.

Bangóné Borbély Ildikó
MTI Fotó: Soós Lajos

Mint arról hírportálunk is beszámolt, a Demokratikus Koalíció és az MSZP közötti hosszan tartó tárgyalások eredményeként a két párt megegyezett a koordinált indulásban, egészen pontosan abban, hogy a 106-os listán ki hány helyet kap. Ezek alapján alakult ki az 58-46-2-es számkulcs, amely szerint delegálhatnak a szocialisták, illetve a DK-sok egy-egy jelöltet, aki majd felveszi a versenyt a Fidesz nomináltjával. A harmadik szám, az a bizonyos kettes, ami körül most a viharok vannak.

A megállapodás alapján, amelynek írásos változatát nem láttuk, így aztán csak szóbeli közlés alapján beszélhetünk róla,

az egyik körzet Szabó Szabolcsé, a másik Kész Zoltáné lenne,

az előbbi négy éve Csepelen nyert, teljes ellenzéki támogatással, de az Együtt színeiben, az utóbbi pedig időközi választáson, ugyancsak a komplett ellenzék felsorakozása mellett, de függetlenként.

E két hely egyébként, ha jók az információink, az MSZP felségterületeként lett megjelölve, ezért is kérte a szocialista párt Szabó Szabolcsot, hogy névleg MSZP-sként vállalja el a körzetet. A Független Hírügynökséget úgy tájékoztatták, hogy

nem kérték, hogy lépjen be a pártba, sőt azt sem, hogy ne legyen a későbbiekben az Együtt politikusa,

de a koordinációban fogadja el az MSZP támogatását/jelöltségét. Szabó ezt visszautasította, ezért lépett be a ringbe Bangóné Borbély Ildikó, mint szocialista jelölt.

A konfliktus, sokak szerint, oda vezet, hogy a csepeli képviselő hely át fog csúszni a Fidesz, konkrétan Németh Szilárd kezébe, mivel a két politikus versenye hátrányt jelentene az ellenzék számára.

Hétfőn ülésezett az MSZP elnöksége; sokan azt várták, hogy a grémium a tárgyalások újrakezdéséről, vagy felvételéről fog dönteni. Nem így történt, legalább is a Független Hírügynökség információi szerint.

Úgy tudjuk, hogy a grémium most elfogadta Bangóné jelöltségét, azzal persze, hogy a végső döntést a nevekről a február 9-én, vagy 10-én tartandó kongresszus mondja majd ki.

Vagyis az a tény, hogy most a vezetés látszólag lezárta a megegyezés felé vezető utat, nem jelenti azt, hogy ne lehetne februárig a problémára megoldást találni.

Az ATV Nap híre című műsora szavazást rendezett, hogy vajon a nézők kinek adnak nagyobb esélyt, vagy kinek szurkolnak inkább a két jelölt közül. Az adásba 3300 szavazat érkezett és ezek megoszlása alapján Szabó Szabolcsot 52 százalék, Bangónét 48 százalék látta esélyesnek, vagyis szignifikáns különbség nem alakult ki kettőjük között.

A pillanatnyi helyzet tehát mindenképpen döntetlennek látszik. Az MSZP úgy ítéli meg, hogy Bangónénak igenis komoly esélye van Szabóval szemben, az Együtt viszont ebben az áldatlan helyzetben azt helyezte kilátásba, hogy mindenütt elindít egy jelöltet az MSZP-s kandidánssal szemben. Nos,

ez lesz az a helyzet, amelyben garantálható a Fidesz kétharmada,

és amely lényegében feleslegessé is teszi a DK-MSZP paktumot. Ráadásul a jelenlegi helyzetben a DK, igaz külső megfigyelőként, az Együtt mellett tette le a voksát.

Ez a mostani válság azt is előrevetíti egyben, hogy hasonló konfliktus Kész Zoltán esetében is kialakulhat. Aki azt gondolná, hogy olcsó cicaharc folyik, azt igyekszünk tájékoztatni arról, hogy komoly pénzek forognak kockán: amennyiben bármelyik párt az előírt létszám alatt indít képviselőjelöltet, jelentős költségvetési támogatástól esik el. A maximumot nyolcvan feletti számú jelöltnél lehet megkapni, ezt, a megállapodás miatt mindkét párt elbukta, a mostani vita tehát arról is szól, ne kelljen újabb 150 millióról lemondani.

Magyarország, 2017 (4.) – Új év, új remények nélkül

Lendvai Péter

-

2018-01-01

0

Magyarország, 2017 (4.) – Új év, új remények nélkül

Gyászos évet zárt az idén a magyar ellenzék, bár nem állítható, hogy sokban különbözött a korábbi évektől. Hogy mégis kiemeljük 2017-et, annak egyik oka, hogy most kellett volna felkészülni a 2018-as választásokra, de nem hogy felkészülni nem sikerült, még azt is romba döntötték, ami addig mondjuk némi túlzással – felépült. Ma, amikor ráfordultunk 2018-ra, ott tartunk, hogy a magyar választó polgárok döntő többsége biztos a Fidesz győzelmében, még azok is a kormánypárt sikerét jósolják, akik elkötelezett hívei a baloldalnak. A közvélemény-kutatások világos képet rajzolnak elénk; 2017-ben sikerül az illúzió érzését is eltüntetni belőlünk.

Pedig hányszor hallhattuk, hogy még egyszer nem fordulhat elő az, ami négy évvel ezelőtt megesett, még az összefogás szót is törölni kell a szótárunkból, nehogy csak a rossz reminiszcenciák jussanak az eszünkbe. Csakhogy itt nem a szótárral, nem a korábban használt szavak erodálódásával van baj, sokkal inkább azokban, akik politikusnak hiszik magukat, miközben az, amit tesznek, az legkevésbé sem emlékeztet valódi politikai cselekedetekre.

Mi tagadás: zavarban vagyok, az eddigi értékeléseimre kaptam olyan reakciót is, hogy az a negatív hozzáállás, amelyek az írásaimból kiolvasható, egy cseppet sem visznek közelebb a változáshoz, inkább további elkeseredést és kiábrándultságot okoznak. Lehet, hogy így van, nem tagadom, mégis, inkább emlékeztet ez a hozzáállás a pártállami időkre, amikor a pártközpont agitprop osztálya pozitív riportokat rendelt, nehogy a munkásosztály elkeseredjen. Csakhogy a munkásosztály nem volt hülye, tudta, hogy hol él, tudta, kik veszik körül, és azt is, hogy mit várhat a politikusoktól. Ma már nem beszélünk munkásosztályról, agitprop osztály sincs, de lám akadnak még hasonló elvárások. Pedig a választók most sem hülyék, legfeljebb apatikusak, aligha lehetne őket lelkesítő írásokkal kizökkenteni ebből az állapotukból. Annak ellenére sem, hogy azok a bizonyos közvélemény-kutatások azt is megmutatták, hogy a magyar szavazók többsége kormányváltást szeretne, elege van a Fideszből, de hiába néz körbe, egyre rosszabb képet lát. Úgy szoktuk ugye fogalmazni: nincs, nem talál alternatívát. Néhány napja, vidéki emberekkel beszélgetve – jóféle pálinkával kínáltak – azt kellett tapasztalnom: nem szeretik ők sem a Fideszt, de változást sem akarnak. Illetve nem hiszik, hogy jöhet olyan formáció, amelyben nekik jobb lesz. „Elvagyunk” – fogalmazták meg, mindannyian vállalkozók, megvan a munkájuk, alkalmazottjaik is vannak szép számmal, bár éppen a szakképzettekből van kevés, 2018-ra már új munkát sem tudnak vállalni, annyi a megrendelésük, minek akkor a váltás? Csak megzavarná az ügymenetet, főként azért, mert egyáltalán nem látnak olyan pártot, amelyikben meg lehetne bízni, és amelyik jobban csinálná, illetve ne akarná gyökerestől kiforgatni azt is, ami jól működik.

Nagyjából erre a szintre jutott 2017-ben az ellenzék, és erős optimizmus kell ahhoz, hogy hinni lehessen egy esetleges fordításban. A helyzet ugyanis sokat romlott, mert, ahogy ez az imént felidézett beszélgetésből is kiderül, immár nem pusztán arról van szó, hogy nem látják az ellenzékben a potenciált, ennél nagyobb a baj: félnek is tőle. Félnek attól, hogy az a klientúra rendszer, amit a Fidesz kialakított és amelynek, így, vagy úgy, ők is haszonélvezői, még akkor is, ha – igaz nem transzparensen – nem hívei a jelenlegi kormánynak, felborul és az újak koncepciójából csak annyit érzékelnek, hogy új klientúrát akarnak.

De mi történt az idén az ellenzékkel? Miért töredezett atomjaira? Miért dominálták a külső és a belső háborúk? Miért nem volt képes megbékélni sem önmagával, sem a partnereivel? Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, már csak azért is, mert látszólag mindenki ugyanazt akarja. Nincs olyan ellenzéki párt, amely nem a Fidesz leváltását tűzte volna zászlajára és ne az ehhez szükséges optimális szisztémát akarta volna megvalósítani. Ami nem más, mint az egy az egyben való harc kialakítása – a Jobbikról most nem beszélünk -, azaz csak egy jelölt álljon szemben kihívóként a Fidesz nomináltjával. „A programjaink harmonizálhatók” hangsúlyozták a szereplők még az év elején, hogy aztán elvesszenek a személyi részletekben és a legkevésbé se törődjenek a választók igényeivel. Ilyen szerencsétlenül politizálni csak szándékosan lehet, mondja az egyik elemző, ez a mondat azonban erős veszélyeket rejteget; azt inszinuálja, hogy a pártokba valóban beépülhettek olyan figurák, akik inkább a jelenlegi kormányzat megtartását tartják üdvösnek. Ez azonban már a botkai út; nem visz sehova, és még ha igaz is lenne, nem alkalmas arra – a homályos üzeneténél fogva -, hogy megtisztítsa a pártot.

Talán feltűnt önöknek: ebben az írásban nincsenek konkrétan megnevezve a ma színpadon szereplő ellenzéki, magukat demokratikusnak nevező pártok. Azért nem, mert külön értékelésüknek semmi értelme; részint megtettük már az év folyamán többször is, másrészt értelme sincs, ha elfogadjuk az alapvetést, vagyis azt hogy a darabokban lévő ellenzéknek semmi esélye a győzelemre, sőt: ezzel a politizálással csak az ismételt kétharmados győzelemhez tolják közelebb a Fideszt. Örülhetnénk persze, hogy az év végére a DK és az MSZP megállapodott az egyéni körzeteket illetően, a megegyezésből azonban nem jutott eufórikus érzés a választóknak, főként azért nem, mert – mint azt fentebb jeleztem – a hitük tűnt el. Azért is, mert azt látják: törékeny ez az egyezség, nem is teljeskörű, az ellentétek továbbra is ott feszülnek a szereplők között, a résztvevők egyáltalán nem fordultak rá az utolsó kanyar hajrájára, itt még vannak elvarratlan szálak, személyi és pártközi konfliktusok. Pedig január elseje van, új év, egyelőre új remények nélkül.

Folytatjuk. Következik: a Jobbik, az Orbán-Simicska háború

A sorozat korábbi részei:

A lázadás éve – Soros ellen

Orbán az isten, és senki más

Jelenetek a bábok életéből

Karácsony szívesen lenne közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt

FüHü

-

2017-12-07

0

Karácsony szívesen lenne közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt

Azt mondta, teljes ellenzéki összefogást akar.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnökjelöltje az ATV-ben beszélt arról, hogy az ellenzék a „24. órában” van a tárgyalásokat tekintve, még mindig nincs megoldás az összefogásra, és az ellenzéki pártok kezdik elveszíteni szavazóikat.

Szerinte új alapról kell mindent kezdeni, ehhez

közös listára, közös programra és közös miniszterelnök-jelöltre van szükség.

Azt mondta, ha lesz jobb jelölt nála, akkor hajlandó őt támogatni, de jelenleg nem ismer olyan felmérést, amelyben nem ő a legnépszerűbb politikus.

A Párbeszéd (most már lehet, hogy csak volt) szövetségese, az Együtt közleményben reagált. Azt írják: „Az elengedhetetlen megújulás elősegítése érdekében

az Együtt nem kíván közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet állítani

a Magyar Szocialista Párttal.”

Szerintük arra van szükség, hogy az egyéni választókerületekben jöjjön létre együttműködés, és csak egy jelölt álljon szemben a Fidesz és a Jobbik jelöltjeivel.

Gyurcsány kontra Gyurcsány

Lendvai Péter

-

2017-11-01

0

Erős kampányfogást talált a Demokratikus Koalíció, olyan témát dobott be a köztudatba, ami igencsak forró krumplinak számít. Abban a világban, ahol a nacionalizmus egyik legfontosabb eleme, mondhatni pillére, a határon túli magyarság, meglehetősen kockázatos velük szemben politizálni.

A Gyurcsány vezette párt ugyanis most azt hirdette meg:

vegyék el tőlük a szavazati jogot, azaz egy már megszerzett jogot.

És bár igaza van azoknak, akik azt állítják, a magyarországi lakosság többsége nem ért egyet azzal, hogy azok, akik nem itthon adóznak, beleszóljanak a mi életünkbe, mégis: általában belenyugodtak abba, hogy a Fidesz keresztülverte ezt a törvényt (is) a parlamenten. Tette pedig azért, mert felismerte: a párt intenzív jelenléte, elsősorban Erdélyben, sok szavazatot hozhat nekik az országgyűlési választásokon.

A sok persze relatív; 2014-ben az erdélyi magyarok mindössze húsz százaléka élt a lehetőséggel. Ez a húszszázaléknyi voks azonban

pont elég volt a Fidesznek ahhoz, hogy az onnan szerzett egy mandátummal kétharmados sikert könyvelhessen el.

Látszólag tehát igaza van Gyurcsánynak: mélyen igazságtalan a rendszer, minden érv ellene szól, hogy létezzen ilyen jog és mégis: alapot ad arra, hogy támadásba lendüljenek vele szemben, hogy populista lózungokkal átkozzák ki őt és pártját a közéletből, miközben az ellenzék többi szereplője mélyen hallgat.

A nagy kérdés, hogy a DK-nak ez a rizikós lépése hozhat-e számukra új szavazókat. Lehetséges, hogy igen, miközben újabb és újabb retorikai csatornákat nyit meg a javaslat, velük szemben. Márpedig ezt a luxust a többi ellenzéki párt nem engedheti meg magának, ezért feltehetően nem is fognak csatlakozni a Demokratikus Koalícióhoz.

Amúgy, hogy miért éppen most emelte be a kampánytémák közé Gyurcsány a határon túliak szavazatelvételének témáját, azt csak találgatni tudjuk. Nincs kizárva, hogy azért, még markánsabban megkülönböztesse önmagát másoktól, de az sem elképzelhetetlen, hogy az esetleges együttműködést, a közös lista gondolatát akarta végképp lezárni vele.

Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc. Távolinak tűnik az összefogás
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Ha Gyurcsány legutóbbi, ATV-beli nyilatkozatára gondolok, feltétlenül számolni kell ezzel a lehetőséggel. Azon kérdésre ugyanis, hogy mit gondol az esetleges közösködésről, Gyurcsány egyik érve éppen az volt, hogy

oly nagy különbségek vannak az ellenzéki pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok.

Ez a kijelentése csak azért volt meglepő, mert – egészen Botka lelépéséig – a pártelnök folyamatosan azt kommunikálta a külvilág felé, hogy ők az egyetlen olyan formáció, amelynek nincsenek feltételei, kizárólag az együttműködés, a minél gyorsabban megvalósított integráció a céljuk.

Amikor azt firtatták, hogy a programok különbözősége komoly akadályt képezhet, Gyurcsány azzal érvelt: azok áthidalhatók, és amelyek nem, azokat félre kell tenni, mégpedig a nagy és közös cél érdekében. Ez pedig ugye nem más, mint az Orbán-kormány leváltása. A DK vezetője még a szocialisták tizenkét pontját is elfogadhatónak tartotta, a Botka-féle programmal kapcsolatban pedig kifejezetten azt hangsúlyozták, hogy az nem áll szemben a Demokratikus Koalíció elképzeléseivel. Most azonban, az előbb említett interjúban, arról beszélt Gyurcsány, hogy a szocialistáknak még programjuk sincs – igaz, ami igaz: töredékek vannak –, és más ellenzéki pártnak, már amelyiknek van, jelentősen eltérőek az elképzelései.

Ha arra próbálunk rájönni, hogy miért alakult ki ez a Gyurcsány kontra Gyurcsány helyzet, akkor valahol a pártnépszerűségek alakulásánál kell keresnünk az okokat. Elemzők egy része ugyanis úgy látja – és láttatja a DK-sokkal is –, hogy

az MSZP késő-botkai és poszt-botkai állapota egyenesen aggasztó,

a Nézőpont Intézet már azt is megengedte magának, hogy a teljes népesség körében mindössze öt százalékot mérjen nekik – azaz azt jósolja, hogy a szocialisták a parlamenti küszöbnél bukdácsolnak –, az onnan leszakadó szavazók jelentős részét pedig a Demokratikus Koalíció halássza el.

Nem véletlen, hogy az elnök kétszámjegyű támogatottságról beszélt az interjúban, jóllehet

ilyet egyetlen közvélemény-kutató cég sem mért nekik.

És ha ez a remény erős és megalapozott, akkor reális, ha csak a koordinált indulást szorgalmazza a párt és elutasít minden egyéb közösködésre invitáló gondolatot; van neki saját listavezetője – Gyurcsány személyében –, hallani sem akar másról, így Balázs Péterről sem. (Vele kapcsolatban, kifogásként, azt emelte ki a DK elnöke, hogy erre a posztra inkább egy politikust kellene jelölni, aminél azért, lássuk be, létezik erősebb érv is.)

A szocialisták egyelőre nem szálltak vitába a Demokratikus Koalícióval, mert változatlanul bíznak annak visszafordíthatóságában. Szerintük, a megfelelő pillanatban, Gyurcsány érezni fogja azt a felelősséget, ami rá nehezedik, ha már csak ő áll a megállapodás útjában.

Egyelőre persze nem pusztán ő, hanem mindenki szembe megy a korábban áhított megoldással, ma tehát

nehéz elképzelni, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon létrejön a koordinált induláson túl az egy közös lista;

akkor ugye már csak azokkal kellene a koordinált indulásról tárgyalni, akik mindenképpen kizárnak mindenféle közös listát (LMP, Momentum).

Az MSZP-sek november végi dátumot hangsúlyoznak most, ami lévén már november, meglehetősen ambiciózus tervnek tűnik. Hogy ebből valóban legyen valami, és a választók is bizalommal legyenek iránta, valami átütő fordulatnak kell bekövetkezni, napokon belül.

Az MSZP optimista köre állítja: nem lehetetlen a küldetés, és ma már a párt belső háborúi is elcsitulni látszanak, és bár az még nem látszik, hogy minden vezető egyforma hittel és lelkesedéssel áll a „közös lista Balázs Péter vezetésével” koncepció mögé, a véleményvezérek biztosak benne, hogy kialakul az egység. Előbb, mondják, a párton belül, aztán a kisebb ellenzéki pártokkal, végül Gyurcsányékkal is.

Egyszer a szocialisták egy korábbi, éppen elbukott koncepciója kapcsán azt írtam: az MSZP-nél és az ellenzéki oldalon megfordul a mondás, náluk bizony a remény hal meg először. De látják, tévedtem: utoljára.

Moslékszerű mix lenne az összefogás a Momentum elnöke szerint

FüHü

-

2017-10-09

1

Moslékszerű mix lenne az összefogás a Momentum elnöke szerint

Fekete-Győr András este a Hír TV vendége volt, ahol beszélt arról, miért nem híve az összefogásnak, és arról is, miért váltak el a párt útjai támogatójukkal, Bojár Gáborral.

A Momentum elnöke a Hír TV Newsroom című műsorának vendége volt, ahol arról beszélt, hogy pártja nem kíván részt venni abban moslékszerű mixben, amit az ellenzéki összefogás jelentene. Mivel maga is észrevette, mennyire szerencsétlen a megfogalmazás, később pontosított, hogy

nem az összefogásban esetlegesen részt vevő pártokat akarta minősíteni,

hanem azt, amit a különböző nézetek, programok összemosása eredményezne. A Momentum ezzel szemben új, egyértelmű válaszokat akar kínálni a választóknak Fekete-Győr András szerint.

Mivel a Momentum pont az összefogás elutasítása miatt veszítette el egyik legjelentősebb támogatóját, szóba került az is, hogy Bojár Gábor kihátrált a párt mögül. Hétfőn derült ki, hogy az üzletember már nem ad pénzt a pártnak, miután a 168 órának arról beszélt, hogy csalódott a Momentumban, amiért elutasítják az összefogást.

„Ez számomra azt jelenti, hogy a 2018-as kormányváltásról már lemondtak, és a párt vélt hosszú távú érdekeit fontosabbnak tartják, mint az ország történelmi érdekét” – mondta Bojár Gábor a lapnak.

Fekete-Győr András most a Hír TV-ben arról beszélt, hogy

kedveli és tiszteli Bojár Gábort, többször is találkozott már vele, de az összefogás kérdésben mást gondolnak.

Elmondta, hogy legutóbb a múlt héten találkoztak, amikor ismertette a párt álláspontját Bojárnak, aki úgy döntött, hogy nem támogatja tovább a Momentumot, Fekete-Győr András pedig megköszönte az eddigi segítséget.

Lattmann: Szó sem volt felkérésről, csak egyeztettünk

FüHü

-

2017-09-27

0

Lattmann: Szó sem volt felkérésről, csak egyeztettünk

A szerdai nap politikai híre az volt, hogy Lattmann Tamás az ATV-ben arról beszélt, Botka László megjelenéséig ő volt az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. A jogász legújabb interjújában már azt mondta, hogy ez félreértés, mert ő csak annyit mondott az Egyenes Beszédben, hogy tárgyaltak esetleges jelöltségéről.

A FüHü is írt Lattmann nyilatkozatáról, és a pártok arra érkező reakciójáról, hiszen az ATV-s interjú alapos felfordulást okozhat az érintett pártok választási stratégiájában.

Lattmann a Budapest Beaconnek adott szerdai interjújában tisztázta keddi kijelentéseit. Elmondta, hogy a szocialisták keresték meg, és

esetleges miniszterelnök-jelöltsége egy olyan stratégia része lett volna, amelybe beletartozott volna egy politikai megegyezés az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt és a Párbeszéd között is.

Lattmann megjelenése egyfajta üzenet lett volna, miszerint ők nyitottak jelentős civil erők behozatalába a politikába.

A jogász az MSZP részéről Molnár Gyula pártelnökkel, Tóth Bertalan frakcióvezetővel, Hiller István választmányi elnökkel és Molnár Zsolttal tárgyalt. A szocialisták a Demokratikus Koalíciót is tájékoztatták, hogy szó van Lattmann jelöltségéről, és felkérésükre a párt fogadta is a jogászt. A DK saját bevallása szerint nyitott volt Lattmann jelölésére.

Az MSZP-től Molnár Gyula viszont úgy reagált Lattmann ATV-s nyilatkozatára, hogy „súlyos félreértés, ha valaki azt hiszi, hogy ha egy pártelnökkel tárgyal és együttműködésről beszél, akkor rögtön miniszterelnök-jelöltnek kérik fel”.

Mindenki félreértette?

„Véletlenül sem mondtam olyat, hogy engem felkértek volna”

– mondta a Budapest Beaconnek Lattmann Tamás. Eszerint a média félreértelmezte az Egyenes Beszédben elhangzott szavait, amikor arról írt, hogy Lattmannt „felkérték” miniszterelnök-jelöltnek.

Arra pedig, hogy Molnár Gyula interpretációja szerint szakpolitikai kérdésekről egyeztettek, úgy reagált, hogy ezeken az egyeztetéseken az MSZP egyetlen szakpolitikusa sem vett részt. „Ezek nem szakpolitikai egyeztetések voltak” – hangsúlyozta Lattmann Tamás.

Arról is beszélt, hogy miért most állt elő azzal, hogy korábban tárgyalt a szocialistákkal:

azt szerette volna elérni, hogy „tisztuljanak a viszonyok”.

Szerinte, ha csak annyit sikerült elérnie, hogy az MSZP visszavegyen erőteljesen Gyurcsány-ellenes attitűdjéből, akkor már megérte nyilvánosságra hozni az ügyet. Úgy véli ugyanis, hogy ez tesz teljes mértékben tarthatatlanná mindent.

„Szó sem volt felkéréséről, ilyet nem mondtam, erről mi beszéltünk, erről egyeztettünk, ennek a lehetőségről beszéltünk” – ismételte meg az interjúban.

Egyetlen jó stratégia van

Szerinte a jelöltsége egy alku, egy tiszta „üzlet” lett volna. Az MSZP elfogadott volna egy pártpolitikán kívülről érkező miniszterelnök-jelöltet, ez pedig

a későbbiekben be tudott volna hozni az említett négy párton kívül további ellenzéki erőket is.

Lattmann Tamás úgy gondolja, hogy a kérdés továbbra is az, tud-e az ellenzék olyan stratégiát véghezvinni, amivel elérhető a kormányváltás vagy legalább az, hogy egy olyan választási csatát vívjanak, amelynek eredményével nem kell szégyenkezniük. Szerinte az egyetlen eredményes stratégia az lenne, ha minden körzetben három jelölt áll egymással szemben: egy fideszes, egy jobbikos, és egy közös ellenzéki jelölt.

Címke: ellenzéki összefogás

Elhúzódó válság is lehet abból a konfliktusból, amely a szocialisták és az Együtt politikusai között alakult ki.

az egyik körzet Szabó Szabolcsé, a másik Kész Zoltáné lenne,

nem kérték, hogy lépjen be a pártba, sőt azt sem, hogy ne legyen a későbbiekben az Együtt politikusa,

Úgy tudjuk, hogy a grémium most elfogadta Bangóné jelöltségét, azzal persze, hogy a végső döntést a nevekről a február 9-én, vagy 10-én tartandó kongresszus mondja majd ki.

ez lesz az a helyzet, amelyben garantálható a Fidesz kétharmada,

Azt mondta, teljes ellenzéki összefogást akar.

közös listára, közös programra és közös miniszterelnök-jelöltre van szükség.

vegyék el tőlük a szavazati jogot, azaz egy már megszerzett jogot.

pont elég volt a Fidesznek ahhoz, hogy az onnan szerzett egy mandátummal kétharmados sikert könyvelhessen el.

oly nagy különbségek vannak az ellenzéki pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok.

az MSZP késő-botkai és poszt-botkai állapota egyenesen aggasztó,

ilyet egyetlen közvélemény-kutató cég sem mért nekik.

nehéz elképzelni, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon létrejön a koordinált induláson túl az egy közös lista;

Fekete-Győr András este a Hír TV vendége volt, ahol beszélt arról, miért nem híve az összefogásnak, és arról is, miért váltak el a párt útjai támogatójukkal, Bojár Gáborral.

nem az összefogásban esetlegesen részt vevő pártokat akarta minősíteni,

kedveli és tiszteli Bojár Gábort, többször is találkozott már vele, de az összefogás kérdésben mást gondolnak.

esetleges miniszterelnök-jelöltsége egy olyan stratégia része lett volna, amelybe beletartozott volna egy politikai megegyezés az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt és a Párbeszéd között is.

Mindenki félreértette?

azt szerette volna elérni, hogy „tisztuljanak a viszonyok”.

Egyetlen jó stratégia van

a későbbiekben be tudott volna hozni az említett négy párton kívül további ellenzéki erőket is.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA