Kezdőlap Címkék Diktátor

Címke: diktátor

Trump: szupertitkos nukleáris fegyvereink vannak

„Olyasmink van, amiről Putyin vagy Hszi Csinping nem is álmodhat!” – közölte Bob Woodward sztár újságíróval Donald Trump. A Nixon elnököt megbuktatott újságíró most könyvében összegezte azt a 18 hosszú interjút, melyet az USA elnökével készített az elmúlt félév során.

Kiderül a könyvből, hogy Trump egyáltalán nem amatőr viszont szisztematikusan hazudik az amerikai közvéleménynek. A Covid-19 vírust például hónapokig igyekezett elviccelni miközben már februárban pontosan tudta: halálos veszélyről van szó! Jelenleg több mint 190 ezer halottja van már a Covid-19 vírusnak az Egyesült Államokban, mely ebben a tekintetben messze világelső.

Szupertitkos nukleáris fegyver

Trump imád dicsekedni: egyes szám első személyben beszél egy olyan új forradalmi fegyver rendszer létrehozásáról, mely alkalmas arra, hogy biztosítsa az USA hosszútávú stratégiai fölényét a világban. Mindezt Észak Korea kapcsán közölte Trump a sztár újságíróval, aki persze érdeklődött a Kim Dzsong un-nal folytatott tárgyalásokról. A válasz kissé meglepő volt: „olyan volt mint egy randevú, már az első pillanatban éreztük, hogy lesz a találkozóból valami. Pont olyan ez mint a nőkkel: nem kell hozzá hat hét, egyetlen szempillantás elég ahhoz, hogy megérezzük: lehet köztünk valami!” A duci diktátor nyilván megörült amikor Trump szavait olvashatja az új botrány könyvben.

Trump kedveli a diktátorokat

Bob Woodward könyvéből kiderül az is, hogy az USA elnöke kedveli a diktátorokat , az autokrata vezetőket. Számára Kim Dzsong un, Putyin vagy Erdogan erős vezető, aki egy kicsit hasonlít hozzá.

Orbán Viktor miniszterelnök is eldicsekedett, hogy felhívta őt Donald Trump. Aki nagy bajban lehet, ha már a magyar miniszterelnök támogatásában bízik az amerikai választásokon. Ellenfele, Joe Biden vezet a népszerűségi listákon és augusztusban lényegesen több pénzt szerzett a választási kampányához mint Trump. Akinek viszont fogyóban a kampánypénze. Trump mindenáron maradni akar a Fehér Házban, hogy azután átnyújtsa a stafétabotot saját lányának. Ivanka Trumpot szánja az USA első női elnökének. De talán akkor nem kellett volna 18 interjút adnia a Nixont megbuktató sztár újságírónak, Bob Woodward-nak.

A láthatatlan diktátor

Trump állítja tudja mi van diktátor barátjával, de nem árulja el, a kínaiak orvos-küldöttséget küldtek gyógyításához. Előkerült a diktátor, felavatott egy gyárat, igaz senki nem látta.

Előkerült Kim Dzsong un – a hivatalos hírügynökség szerint felavatott egy műtrágya gyárat. Kíséretében ott volt húga, Kim Jodzsong is, aki távollétében állítólag betöltötte a régens szerepét. Képet a hírügynökség nem közölt. Ezért lehet, hogy ez csak propaganda fogás. A propagandát a diktátor húga, Kim Jodzsong irányítja.

A piramis csúcsán nincs senki?

Észak Koreában több mint hetven éve egyszemélyi vezetés van: a világ első kommunista dinasztiájának három nemzedéke uralkodott eddig. Kim Dzsong un még csak harmincas éveinek a közepén jár, de nem egészséges. Túlsúlyos és sokat dohányzik.

A Covid 19 vírus az ilyen embereket különösen fenyegeti. Észak Koreában hivatalosan nincsen ilyen vírus, de a propaganda azért felszólít arra, hogy „harcoljunk ellene”. Kínából nemrég egy orvos csapatot küldtek Észak Koreába, hogy segítsen Kim Dzsong un egészségi állapotának javításában. Kína a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer egyetlen igazi szövetségese. Peking számára fontos, hogy fennmaradjon a koreai félsziget megosztottsága, mert különben a határ mentén megjelennének az amerikai katonák. Trump elnök úgy nyilatkozott, hogy Kim Dzsong un él, de erről többet nem mondhat. Nyilvánvalóan azért nem, mert az amerikai hírszerzésnek lehet egy informátora Kim Dzsong un környezetében, aki tájékoztatja Washingtont a diktátor állapotáról.

Hol van Kim Dzsong un?

A CNN szerint operációt hajtottak végre Észak Korea ifjú diktátorán, akit már régóta nem láttak a nyilvánosság előtt. Kim Dzsong un nem vett részt az ország legfontosabb ünnepén, melyet nagyapja születésnapján rendeznek meg minden évben.

Kim Ir Szen 108-ik születésnapján az unoka nem volt jelen, pedig legitimitását épp ez adja Észak Koreában, ahol a Kim dinasztia már több mint hetven éve uralkodik. A CNN szerint szívműtétje akadályozta meg az ifjú diktátort abban, hogy részt vegyen a kötelező ünnepségeken.

Dél Koreában szkeptikusak az amerikai információkkal szemben. Nincsenek információink arról, hogy Kim Dzsongunon műtétet hajtottak volna végre – közölte az elnöki hivatal szóvivője Dél Koreában. Észak Koreában semmilyen rendkívüli mozgást sem tapasztalunk – fűzte hozzá.

Észak Korea népét szisztematikusan megkímélik az információktól tehát hogyha valami történt a diktátorral, akkor azt ők tudják meg utoljára. Kim Dzsong un épp nemrégiben erősítette meg húgát a propaganda főnök tisztségében.

A piramis szerű rendszerben minden az első számú vezetőtől függ. A Kim család valamelyik tagja illetve a politikai vezetés egyik erre kijelölt figurája átmenetileg lehet a „király”, de ez életveszélyes pozíció, mert Kim Dzsong un hihetetlen mértékben kényes a hatalmára. Mentorát, aki nagynénje férje volt, családjával együtt halálra ítélte mint hazaárulókat. Nagynénje, aki Kim Ir Szen lánya volt, öngyilkos lett. A véres leszámolások évtizedek óta jellemzik a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert, melynek első számú vezetőjét néhány napja nem látták. Ez már elég ahhoz, hogy a legvadabb kombinációk lássanak napvilágot az ifjú diktátorról, aki vaskézzel irányítja Észak Koreát.

A hadsereg megbuktatta a diktátort Szudánban

0

Legalábbis ezt mondta két magasrangú tiszt az AP hírügynökségnek. Nem akarták megnevezni magukat, mert nem volt felhatalmazásuk erre. A két főtiszt elmondta: katonai tanács alakult, amely átveszi Omar al Basir szerepét.

A diktátor több mint harminc évig állt az ország élén. Háborús bűneiért nemzetközi körözés van ellene érvényben. A katonai puccsot hetekig tartó tömegtüntetések váltották ki Szudánban.

Ahol egy volt diáklány a forradalom szimbólumává

Hófehér ruhában énekel a 22 éves Ala’a Szalah Khartumban a hadsereg főparancsnoksága előtt. Taura! Taura! Forradalom! Forradalom! – zúgja a tömeg, mely hetek óta követeli Omar al Basir elnök leváltását.

Az arab tavaszt idézi a szudáni megmozdulás, melyben a szebbik nem képviselői különösen nagy szerephez jutnak. Ebben a mélységesen konzervatív országban a nők helyzete nem különösebben irigylésreméltó: már azért is szigorú büntetés jár, ha egy nő nadrágban mutatkozik az utcán! Most változást szeretnének hiszen már Szaúd Arábiában is lassan jogokat szereznek maguknak a szebbik nem képviselői. Akik most a diktátor távozásától remélik sorsuk jobbra fordulását.

Már Omar al Basir is úgy került hatalomra, hogy tiltakozó népi mozgalom buktatta meg az elődjét. Most ugyanerre bíztatta a lázadó tömeg a hadsereg vezetőit. Akik cselekedtek is: leváltották a diktátort Szudánban – legalábbis az AP hírügynökség szerint.

Most jó diktátornak lenni

0

A Washington Post szerkesztőségi véleménycikkében megállapítja, hogy a tekintélyelvű, vagyis a populista és nacionalista politikusok időszaka köszöntött be, Trump pedig felhatalmazást adott a világ minden despotájának a gyilkolásra.

A liberálisok az egyéni szabadságjogok hirdetőiként szinte pontosan olyan bajba kerültek, mint annak idején a 30-as években. Mindenütt azt tapasztalni, hogy illiberális vezetők kerülnek hatalomra és jogkörükkel kíméletlenül és nyersen élnek is. Elég csak megnézni Putyint, Hszi Csin-pinget, Asszadot, Dutertét, vagy azokat, akik aláássák a demokráciát Magyarországon, Lengyelországban és Nicaraguában. De idetartozik a szaúdi koronaherceg is, aki állítólag meggyilkoltatta és lefejeztette a Washington Post vendégszerkesztőjét.

Az elnyomó hullám összefügg azzal, hogy az amerikai elnök minden jel szerint nem annyira a szabadságért, hanem sokkal inkább az ellen harcol. Neki csak az a fontos, hogy más vezetők miként viszonyulnak hozzá, az nem érdekes, hogyan bánnak a saját népükkel vagy a szomszédjaikkal. Ha a szaúdiak legfelső szintű jóváhagyással ölték meg Kashoggit, akkor azt legalábbis részben azért tették, mert úgy vélték, hogy Trumpot nem foglalkoztatja, ha eltűnik egy újabb „népellenség”. Így most jó diktátornak lenni, viszont annál veszélyesebb ez az időszak az ellenzékiek számára. Washington engedélyt adott az önkényuraknak, és azok megölhetnek bárkit, mert valószínűleg elmarad az amerikai reakció.

A diktatúrához nem kell hitlerbajusz és karlendítés

 „Hitler bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással” – írja a náci vezérről szóló könyvében Ormos Mária történész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy azért támogatta a Kossuth Kiadó gondozásában a diktátorról szóló könyve ismételt megjelentetését, mert az tapasztalja, hogy a világban megerősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repíti a diktátorokat. A tömegek pedig a legritkább esetben ismerik fel a diktátort, aki nem mindig visel bajuszt, s a karlendítés sem előírás.

 

Önt különös erővel vonzza a diktatúra tanulmányozása, írt már Mussoliniról, de Hitlerről ez már a sokadik könyve. Mi az, ami izgatja az autokráciában, inkább a létrejötte, viszonyai, vagy inkább a diktátor személye?

Természetesen valamennyi tényező együtt. Viszont jó ideje azt gondoltam, hogy félre kéne már tenni ezt a témát, hisz a történelmi események dokumentumainak jobb helyük van a levéltárakban, vagy szakemberek könyvespolcain. Annak idején nekem is komoly lelki megrázkódtatást okozott azoknak a náci propagandaszövegeknek az olvasása – ezek szándékosan voltak bántóak és primitívek, – amelyek a könyveim forrásanyagául szolgáltak.  Arra gondoltam, hogy a közvéleményt ez már aligha érdekli, elég, ha ezeket a szándékosan bántó és primitív szövegeket néhány tucat ember olvassa, ugyanis elsősorban a velük hivatásszerűen foglalkozók számára fontosak. De az utóbbi időben rájöttem, hogy nincs igazam. Ma ennek a témának újra ideje van, hisz ma is működésbe lendülnek diktatúrák. Ezért fogadtam el kiadóm ajánlatát, hogy az induló életműsorozatomat kezdjük a Hitler életét feldolgozó kötettel. A náci vezér egy megzavarodott, válságos kor gyermeke, akinek programja a liberalizmus és a demokrácia gyengeségeinek felszámolását kínálta. Persze Hitler a huszadik század problémáira igyekezett választ keresni, felhasználva a modern társadalmi manipulációt, bevetve a diktatúrát, az önkényt és a terrort.

Hitler bűnöző volt, egy óriás bűnöző, mindenfajta moralitás nélkül. Hasonlók ma újra feltűnnek a világban.

Amikor Hitler 1933-ban hivatalosan is megjelent a politikában, kancellári beiktatásán arra kérte a német népet, hogy adjanak neki 12 évet és nem ismernek majd rá Németországra. Akkor már diktátor volt?

Igen, bár akkor még nem volt teljhatalma. Ehhez ugyanis előbb fel kellett számolni az összes német pártot, szakszervezetet, civil szervezeteket, katolikus és evangélikus egyesületeket. Ezen kívül meg kellett halnia a köztársasági elnöknek, Hindenburgnak. De Hitler célja már hivatalba lépése előtt is a hatalom totális birtoklása volt. Senkivel nem kívánt kompromisszumot kötni, ami az addigi hatalmát csorbította volna. Kemény tudatossággal ment előre, s nagyon könnyen, szinte hónapok alatt számolta fel a demokratikus Németország minden szervezetének önállóságát, s vele a demokráciát.

Egyébként Hitler tudatosan készült a diktátorságra, a történelmet átalakító szerepre, vagy demokratikus politikusként indult, s menet közben jött rá, hogy a céljai eléréséhez a diktatúra a legjobb út?

Nézze, Hitler már a húszas évek közepén, a börtönben megírta a Mein Kampf-ot, amelyben már összefoglalta a nézeteit a hatalomról, kifejtette a nácizmus ideológiáját, illetve az antiszemita fajelméletét. Halála után előkerült egy másik ilyen jellegű könyv is, az úgynevezett Zweites Buch, ami pedig a komplett külpolitikáját foglalta össze. Kiderült, hogy ő a kezdetekben sem akart nyugat felé terjeszkedni, mert úgy látta, hogy a nagy élettér keleten van, amit a víziója szerint a németeknek ki kellett volna tölteni. Ezt az elgondolását szintén a húszas években fogalmazta meg.

De vajon Hitler kizárólag azért került hatalomra, mert a demokráciával a német nép nem tudta megoldani saját ügyeit? Ehhez szükség volt egy diktátorra, s Hitler épp arra járt, és keresett magának egy uralható országot?

A kettő nyilvánvalóan összekapcsolódik. Ha ugyanis a demokrácia pillérei erősebbek Németországban, akkor a nácik soha nem tudják a kommunisták nyakába varrni a Reichstag felgyújtását, s felszámolni sem tudják a pártjukat. Csakhogy végül megsemmisítették a keresztény pártokat és a szocdemeket is, mindenkit kiszorítottak a hatalomból. Ha erősebbek a pártok, és erősebb a demokrácia építménye, akkor ezt nem lehetett volna végrehajtatni.

Ne felejtse el, a német demokrácia igen fiatal volt, pár évet élt, képtelen volt megszilárdulni, s persze a német problémákat sem tudta megoldani; a gazdasági válságot végképp nem tudta kezelni, nem találta rá rá gyógyírt. Amikor milliók vannak munka nélkül, egzisztenciális küzdelemmel, ellehetetlenüléssel szembesülnek nap mint nap, akkor jön egy demagóg pojáca, – ámbár egy paprikajancsi nem képes hasonló teljesítményre – aki mindent megígér, s akinek ezt el is hitték.

Azért is támogatta, hogy életműsorozatában elsőként a Hitlerről szóló könyve jelenjen meg, mert úgy látja, hogy hasonló demagóg, populista figurák újra megjelennek a politika színpadán, s ismét teljhatalomhoz jutnak?

Világszerte újból megjelent az önkényuralom, mint gondolat, s már gyakorlattá is vált. A legtöbb helyen persze leborítják demokratikus fátyollal, s hirdetik, hogy „vannak választások”, mint Törökországban, de ettől az még önkényuralom!  Kétségtelen, sem Erdogan, sem Kim Dzsongun észak-koreai diktátor nem hord kis bajuszt, nem úgy fésüli a haját, s nem teszi ki a napra, hogy ő valójában kicsoda, hanem igyekeznek leplezni, de valójában ők is diktátorok.

A könyv előszavában azt írja, hogy Hitlernek a hódítás csak eszköz volt, fontos volt számára a harc, a társadalom állandó készültségben tartása, amit az újra és újra felszított antiszemitizmus szolgált.  Ez a mindenkori diktátor ismérve?

Valóban, állandóan hergelte a társadalmat az egyetlen ellenség, a zsidók ellen. Pedig Németországban a nagytőke nem zsidó-, hanem német kézben volt. A német állampolgárok alig egy százaléka lehetett zsidó, igaz, ez a nagyon kis hányada a lakosságnak a kultúrában, tehát a művészetekben, filmiparban, képzőművészetben kulcspozícióba kerültek a 30-as években. Következésképp lehetett rájuk mutogatni, könyveiket színpadias jelenetek kíséretében el lehetett égetni az utcán, ezt értették az emberek, s lelkesítette őket. De a kezdeti zsidóellenes akciókban az emberek nem vettek részt, tehát amikor a nácik törtek-zúztak, kirakatokat, ékszerüzletek ablakait beverték, az átlag-német elhúzódott. Csak később sikerült a többséget antiszemitává tenni.

Mitől vált Hitler antiszemitává? Vagy kellett valami, ami gyűlöletet kelt?

Igen, kellett valami, s ezt találta. Bécsi élményei között ott volt a pajeszos-kaftános zsidó, de olvasott súlyos antiszemita megnyilvánulásokról is. A politikájához kellett valami, ezt találta.

Arra gondol, hogy a zsidó szót ki lehetne cserélni bármire, cigányra, melegre, migránsra?

Egyértelmű,

a politikának szüksége volt, illetve van ellenségre, akik ellen lehet mozgósítani. Hitler a zsidókat találta meg erre a célra.

Azt talán még értem, hogy a nép miért vesz a vállára egy diktátort, de azt már nem, hogy miért tartja ott. Miért fogadja el az önkényt, a kiszolgáltatottságot?

Nézze, az önkény eleinte nehezen ismerhető fel. Aztán saját mozgásának köszönhetően eljut egy olyan ponthoz, amikor már nem lehet megállítani. Akkor már késő megálljt parancsolni az önkényes hatalomgyakorlásnak, ha megtörténhet, hogy valakit a kocsmában tett kijelentése miatt feljelentenek, sőt, viszik is a koncentrációs táborba. Az önkény kiszolgálói a besúgók, a házmesterek, a titkosszolgálat. Egyébként Hitler ellen is több merényletet terveztek, de valamennyi kísérlet elbukott. A legjelentősebb, az 1944 júliusában megkezdett akció a hadseregből indult, s sikerült egy bombát Hitler lábától nem messze elhelyezni. Fel is robbant, többen meghaltak, de ő megúszta néhány karcolással. A diktátort nehéz megállítani.

Miért fogadta el a korábban demokráciában élő német nép, hogy a sokszínű sajtó először csak egysíkú lett, majd propagandagépezetté alakult, s a végén már olyan mértékű volt a manipuláció, hogy azt sem tudták, mi történik az országban, vagy a világban?

Ahogy azt korábban már mondtam, az önkényuralom természeténél fogva állandóan terjeszkedik, és mindent maga alá rendel. Amikor már csak egy újság van, az is a nácik kezében, amikor a propaganda egyirányú, amit Goebbels vezényel, s ugyanabból a hazug kottából játszanak a filmhíradók is, akkor az átlagember már nem tud elbújni az agymosás elől. Legfeljebb, ha az országot elhagyja, de erre csak egy ideig van mód.

Hitlert pszichés zavarai segítették ebben a munkájában, önmaga tudott-e maradni, vagy eszköz volt mások, esetleg a nagytőke kezében?

A vezérnek voltak személyiségi problémái, de ezek eleinte nem zavarták a munkában. Egy idő után népes kiszolgáló tábor segítette, jelentős részük őszintén, nagy lelkesedéssel ment a Führer mögött, másik része pedig, köztük katonák, köztisztviselők, állami alkalmazottak kompromisszumot kötöttek a hatalommal. Érdekes módon Hitler – ahogy a legtöbb diktátor – gyűlölte a jogászokat, mert azt mondta, hogy a jogvégzett emberek állandóan törvénykönyv mögé bújnak, s ahelyett, hogy a bűnözőket mielőbb akasztófára juttatnák, még akár fel is mentik őket; vagyis szerinte a jogászok csak akadályozzák a hatalom hatékony működését. Hitler mindig a saját feje után ment, s következetesen végrehajtotta a húszas években megfogalmazott terveit.

Az írja, hogy nálunk a „pojáca-diktátort” ismerik, s ezért is vágott bele, hogy újra megrajzolja Hitler hiteles portréját. Amerikában, vagy Angliában, esetleg Oroszországban másként látják Hitlert, mint nálunk?

Még azt is nehéz megmondani, hogy nálunk ma hogyan látják Hitlert. Valószínű a szélsőjobboldal köreiben lehet presztízse, elsősorban azokra gondolok, akik az utcán időnként náci egyenruhában masíroznak. Mások viszont valószínű, a leghatározottabban tagadnák, hogy akár még csak olvasnának is a populista hatalomgyakorlásról. Közben azt látjuk, hogy a demokrácia eresztékei szinte mindenütt veszélybe kerültek. Itthon is, és a világban is terjedőben vannak a kihívásokra adott leegyszerűsített válaszok. A politikusok tanulnak egymástól, nézze, meg hogyan terjed az európai térségben a menekültekkel szembeni indulat, miközben még csak jelen sincsenek. A veszély tehát már itt van, néhol demokratikus lepelbe burkolva. De ne felejtse el, bizonyos szerepek eljátszásához nem kell bajusz, vagy karlendítés.

Gondolja, hogy olyan világégés után, amit a nácik okoztak az európai kontinensen, nem ismerik fel, ha újra veszély van?

Sokan nem ismerik fel, a tömeg biztosan nem. A tömegnek elég egy ellenséget felmutatni, a legegyszerűbb, banális szövegeket kell mondani, és addig kell ismételni, amíg az álmából felkeltve is tudja. Ez a recept.

Mit lehet ellene tenni?

Semmit, illetve oktatással, neveléssel talán lehetne, de az önkényuralomra hajló politikát zavarja az iskolák, egyetemek önálló működése is. Ez sem új.

Ne felejtse el, hogy bár a demokráciának nagy a múltja, de az athéni is rövid ideig, pár tízezres kisvárosban virágzott csupán. Akik nem tetszettek a városlakóknak, azokat a város falain kívülre tessékelték. A világ történelme az abszolutizmus keretei között működött leginkább, a demokrácia csak a Globus egészen kis területén, Nyugat-Európában, a II. világháború után kezdett el működni. Tehát a demokráciát először meg kell csinálni, elterjeszteni és megtanulni, akkor lesz hatékony. Utána talán nem lesz több diktátor a földön, de erre sincs garancia.

Díszünnepség a hidrogén bomba tiszteletére

0

Kim Dzsongun és neje is megjelent azon az ünnepségen, melyet abból az alkalomból rendeztek meg, hogy Észak Korea sikeresen végrehajtotta első kísérletét egy hidrogén bombával.

Az ifjú diktátor, Kim Dzsongun ráadásul hangsúlyozta, hogy olyan kis robbanószerkezetet használtak a kísérletnél, mely beleférne egy interkontinentális rakéta robbanófejébe. Vagyis

akár eltalálhatná akár az USA-t vagy Európát is.

London közelebb van Észak Koreához mint Los Angeles- figyelmeztetett Nagy Britannia hadügyminisztere. Angela Merkel német kancellár felajánlotta jószolgálatait hiszen Németországnak soha semmilyen problémája nem volt Észak Koreával.

Korábban Franciaország is kísérletezett ugyanezzel, de Phenjan visszautasította Macron elnököt mondván Párizs egykor egy gyarmatbirodalom központja volt. Kim Dzsongun a nagyhatalmakkal szemben fejleszti ki nukleáris és rakéta technológiáját, mert

attól retteg, hogy olyan sorsra jut mint Szaddám Husszein vagy Kadhafi.

Mindkét diktátor halálában nagy szerepet játszottak a nagyhatalmak: az USA, Nagy Britannia és Franciaország. Észak Korea nukleáris fenyegetésével szemben Trump elnök minden eddiginél szigorúbb szankciókat akart.

Kína és Oroszország végül támogatta a „felvizezett BT határozatot”, de ezenkívül tárgyalásokat sürget Észak Koreával. Korábban folytak hatoldalú tárgyalások Pekingben a két Korea, Kína, az USA, Oroszország és Japán részvételével, de ezek a megbeszélések megszakadtak Észak Korea nukleáris és rakéta fejlesztési programja miatt.

A diktátor nem blöfföl

0

Nemrég három rakéta idő előtt felrobbant, de most egy ballisztikus rakéta megtett 2700 kilométert. Közben pedig átrepült Japán fölött!

Dél Korea, Japán és az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását kérte azt követően, hogy Észak Korea újabb sikeres rakéta kísérletet hajtott végre.

Japánban riadót rendeltek el miután az észak-koreai rakéta átrepült Hokkaidó szigete felett, és attól 1180 kilométerre keletre csapódott be a Csendes óceánba.

A rakétát a phenjani nemzetközi repülőtér közeléből lőtték ki, és összesen 2700 kilométert tett meg a levegőben. Ez a harmadik alkalom, hogy egy észak-koreai rakéta áthaladt Japán légterén. Az előző két alkalommal Észak Korea azt állította, hogy a rakéták műholdakat állítottak a pályájukra. Most azonban teljesen egyértelmű, hogy katonai jellegű kísérletről volt szó.

Ez súlyosan fenyegeti Japán biztonságát- hangsúlyozta Abe Sinzo japán miniszterelnök. Dél Korea elnöke katonai erődemonstrációt rendelt el: négy vadászbombázó szállt fel, mindegyik fedélzetén egy tonnás bomba volt.

Olyan támadást szimuláltak, mely észak-koreai célpontok ellen irányult.

Augusztus végéig még zajlik a közös dél-koreai-amerikai hadgyakorlat, melyet Phenjanban háborús fenyegetésnek értékelnek. Dél Korea elnöke elrendelte a hadsereg fejlesztési terveinek a módosítását. Ha Észak Korea a nukleáris és rakéta erőit fejleszti, akkor nekünk is megfelelő aszimmetrikus fegyverekre lesz szükségünk- mondta Mun, a nemrég megválasztott dél-koreai elnök. Aki korábban felajánlotta: hajlandó elutazni Észak Koreába, hogy tárgyaljon az ifjú diktátorral.

Kim Dzsongun azonban csakis Donald Trumppal hajlandó tárgyalni. A napokban a központi pártlap újra megfenyegette az Egyesült Államokat. Július negyedikén, az USA nemzeti ünnepén Észak Korea sikeres kísérletet hajtott végre egy interkontinentális rakétával. Ezt követően

az ifjú diktátor kijelentette: immár az USA egész területére csapást mérhetünk!

Trump elnök többször is megelőző csapással fenyegette meg Észak Koreát, de erről a saját katonái is lebeszélték. Az USA csendes-óceáni erőinek parancsnoka szerint nem katonai hanem diplomáciai problémáról van szó. Észak Korea egyetlen szövetségese, Kína ugyanezen a véleményen van. Peking tárgyalásokat javasol.  Csakhogy erre egyelőre sem Phenjan sem pedig Washington nem hajlandó. Közben pedig Észak Korea elképesztő ütemben fejleszti rakétáit, melyek közül most egy átrepült Japán fölött.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Ha megkérdezik egy gyerektől, hogy mi leszel, ha nagy leszel, soha nem azt válaszolja, hogy diktátor.

Rendőr akar lenni, Superman, mozdonyvezető. Költő, orvos, tanár. Futballista, úszóbajnok, bokszoló. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.

Felfedező akar lenni az ember gyerekként. Magas hegyekre mászni, mások által még nem látott mélységekbe merülni. Megtalálni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét. Új, minden eddiginél okosabb telefont kitalálni. Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.

Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni: „A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj…”

A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvéként Radnótitól idézni: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország…”

Színpadon állni és százezreknek, millióknak énekelni: I can’t get no Satisfaction! Nemzedékek himnuszát előadni: Ha én rózsa volnék…

Eljátszani Anna Kareninát, Lear királyt.

Senki sem úgy képzeli gyerekként, hogy felnőve csúnya, gonosz ember lesz belőle. Olyan, aki lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát.

“Nagyon vigyázni kell, nehogy valami kisdiktátor legyen az emberből.” Orbán Viktor, 1991. február 25. Magyar Hírlap.

Sportnemzet vagyunk

0

Hol van már a tavalyi nyár és a riói olimpia?
Hol van a júliusi budapesti vizes VB?
És hol lesz pár nap múlva a most vasárnap véget ért londoni atlétikai VB?

Az előző kettőből hisztérikus nemzeti ügyet csinált a rezsim, míg Londonból csak azért nem, mert nem létezik magyar atlétika. Szerencsére. Talán, ha elkezdenének százmilliárdokat költeni arra is, természetesen kutatás, fejlesztés, egészségügy, oktatás, és más hasonlóan lényegtelen dolgok helyett, ahogy az ilyen elvadult, embertelen rendszerekben szokás.
Ahogy kivétel nélkül minden diktatúrában szokás.

1972 nyarán Moszkvában egyre nőtt az idegesség. Pedig nem is atomháború lógott a levegőben, hanem egy sima sportvereség: a sakkvilágbajnoki párosmeccsen az orosz Szpasszkíj vesztésre állt az amerikai Fischer ellen. A 10. parti után ezért a Szovjet Sportbizottság elnöke Moszkvába rendelte Szpasszkíj szekundánsát (segítőjét), hogy adjon magyarázatot bajnokuk gyenge játékára.

Ennyire fontos volt nekik.

És ennyire fontos ma Orbánnak is. Ezt látjuk az államkasszából kivett, átirányított, ellopott, eldugott, letagadott, hetente duplázódó sportkiadásokban, a nyomorgó népnek épített stadionokban, ebben az egész megveszekedett diktátori tébolyban.

Önéletrajzi írások c. kötetében Thomas Bernhard megjegyzi: „Aki a sportot támogatja, az a maga oldalára állítja a tömegeket, aki a kultúrát támogatja, az maga ellen fordítja őket, mondta nagyapám, ezért áll ki mindig minden kormány a sport érdekében és a kultúra ellen. Mint minden diktatúra, a nemzetiszocialista is a tömegsporton keresztül tett szert hatalomra és majdnem világuralomra.”

Bernhard persze túloz, a sport a diktátorok rögeszméje.

A demokráciák ebben is sokkal racionálisabbak. Rióban például az éremtáblázaton mögöttünk végzett a nálunk nagyságrendekkel gazdagabb és fejlettebb Svédország, Kanada, Svájc, Dánia, Spanyolország, míg a szintén messze előttünk járó Finnország, Ausztria, Írország és Izrael valóságos rokkant nemzetek hozzánk képest, a nyomorultaknak még érmük se nagyon volt, nemhogy arany: az ő vezetőik tudják, hogy az emberek minőségi életéhez nem az élsportra elpazarolt milliárdokon keresztül vezet az út.

De a mi múltbéli sorsunkhoz legközelebb állók, a csehek, románok, szlovákok, lengyelek is messze mögöttünk végeztek, ők is beérték egy-két éremmel. Ezzel szemben sokkal többet költenek a valóban fontos dolgokra.

Tényleg olyan felemelő sportnemzetnek lenni?
Nem inkább lealacsonyító?

Nem lealacsonyító nyomorogni, hálapénzt fizetni, gyerekeinket versenyképtelen iskolákban taníttatni?

Ha a kormány a sportba ölt tengernyi pénzt, energiát és pr-t mondjuk országos, ipari méretű nyelv és informatikai oktatásra fordította volna, annak már kezdenének látható eredményei lenni, pezsegne, forrna minden. A Katinkát éltető, utáló passzív tömegek helyett a prosperitás jeleit, tevékeny, bizakodó közhangulatot látnánk.

Ha.

De akkor Orbánék tisztességes és bölcs emberek lennének, és nem korlátolt nemzetpusztítók.

Forrás: Bruck András, Facebook.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK