Kezdőlap Címkék Buzi

Címke: buzi

Bréking nyúz, január 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

Lokál: Így utazik Bécsbe Orbán Viktor

Sebastian Kurz osztrák kancellár január 30-án Bécsben fogadja Orbán Viktor, aki emiatt már ma vonatra szállt.

Origo: Soros most vidéki újságíró-hálózattal akarja támadni Magyarországot

Soros bosszút esküdött Magyarország ellen: nemrégiben a Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti ügyvivője elárulta a Simicska Lajos tévéjében, hogy Soros ellentámadásba fog lendülni, az őt ért úgymond kormányzati támadások miatt. Azaz – fordítsuk le magyarra – az nem tetszik a milliárdos, nemzetközi bajkeverőnek, hogy a kormány leleplezte törekvéseit, miszerint évente egymilliónyi afrikai és közel-keleti bevándorlóval szeretné megváltoztatni Európa és így Magyarország lakosságát is, ily módon élve ki a „matuzsálem spekuláns” egész világot befolyásolni vágyó lázálmait. Várható volt, hogy Soros hazai kitartottjait is beveti az Orbán-kormány elleni harc és természetesen a betelepítés Magyarországra erőltetése érdekében. A nyíltan sorosista Átlátszó pályázatot hirdetett vidéki újságírók toborzása érdekében, a projektet vállaltan Soros alapítványa: az Open Society finanszírozza. Nem ez az első és egyetlen támadási hullám Magyarország ellen, hiszen pár napja beszámoltunk arról is, hogy az álfilantróp alapítványain keresztül 16 millió dollárt költött az USA-ban a Magyarország elleni lobbitevékenységre.

Pesti Srácok: Buzi vagy-e?

A címben szereplő kérdést a meglehetősen tapló dalszövegeiről és tenyérbemászó egyéniségéről, valamint a sikeres internetes koldulásról elhíresült Sickratman tette fel ebben a formában és a Belga nevezetű „zenekar” adta elő. Egyszer hallottam valahol, és azt kell mondanom, hogy az amúgy mély mondanivaló, valamint az ahhoz tökéletesen illő forma ellenére borzalmas élmény volt. A dalcímből aztán – a kultúra csatornába fulladásának illusztrációja képen – szállóige lett azok között, akik örömmel üdvözölték, hogy a kultúra leszállt oda, ahol ők amúgy életvitelszerűen tartózkodnak. Onnan jutott eszembe e műalkotás, hogy cikk jelent meg az Index című kiadványban „Hogyan döntsük el, hogy egy menedékkérő valóban homoszexuális?” címmel.

Magyar Idők: Óvakodj a törpétől!

A legjobban szervezett kisebbségnek nevezte a Fideszt nemrég Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt, aki szerint a „a többség nem lehet ellenzékben”. Hasonlóképp beszélt a fő tüntető Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom (emlékszik még erre valaki?) alapítója, amikor kiadta a hangzatos „Ne a többség legyen kisebbségben!” jelszót.
(…)
Visszás, de inkább megmosolyogtató, semmint felháborító, amikor a túlélésükért küzdő csoportok kisebbségeznek le egy több mint kétmilliós választói közösséget. Talán abban reménykedve, hogy még a felravatalozott halott is visszatér egy utolsó Orbán-ellenes ikszelés ere­jéig.

Magyar Hírlap: Parádés hétvége

De vissza Gyurcsányhoz! A pár éve még harcos antifaként „no pasarant” üvöltöző DK-elnököt érdekes módon nem az zavarja a Jobbikban, hogy netán náci lenne vagy antiszemita, ahogy Vona allahozását sem emlegeti, csupán azt, hogy korábban egy polgári körben ült Orbán Viktorral. Tehát a főbűn minden esetben a kollaboráció, a szektavezér e vonalon természetesen nekirongyolt az LMP-nek is. A bolsevik időket idéző Gyurcsány azonban egy szót sem vesztegetett szegény Együttre, pedig ők is éppen aznap demonstráltak erőt. Szigetvári Viktor elismerte, nincsenek „bejutásos állapotban”, ám a rájuk adott szavazat szerinte mindennél többet ér. Ha ugyanis mégis bekerülnének öt-hat képviselővel a százkilencvenkilenc fős Házba, úgy „megforgatják a világot”. Minő fájdalom, hogy ezt aligha fogjuk megtapasztalni.

Szemöldökcsipesz

A kormányzáshoz komolyabb eszköz kell, mint egy szemöldökcsipesz. Ezt mondta ma parlamentben Orbán Viktor.

Lefordítom magyarra Magyarország miniszterelnökének a szavait: Vona Gábor buzi, (Homokos, meleg, ratyi – megfelelő aláhúzandó.)

Itt tartunk most, ezt tudja ma Orbán. Ezen a szinten van a magyar miniszterelnök. Nem most kezdte, korábban már megkínálta Vonát hasonló gondolati mélységekkel. „Nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni.” Ezt is Orbán mondta Vonának, és az akkori szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy mire célzott: nem én vagyok homokos kispajtás, hanem  te!

Nem mintha nem lenne mindegy, hogy a Jobbik elnöke, vagy bárki más, politikus, tűzoltó, taxisofőr, melyik nemhez vonzódik.

Egyszer egy írásomat azzal kezdtem, hogy nem szeretem a melegeket.

Felhördültek azok, akik ismerték a korábbi cikkeimet.

Pedig, az írást így folytattam: attól, hogy valaki meleg, még nem muszáj őt szeretni. Azt sem, aki biciklivel jár. Zöld, vagy piros, vagy bármilyen színű.

Annak kapcsán írtam  mindezt, hogy egy troll azt írta nekem: elolvasta néhány írásomat, és azt gondolja, hogy én nem szeretem a magyarokat. Valóban, válaszoltam az írórobotnak, nem minden magyart szeretek. Engem sem szeret minden magyar.

Szánalmas, ahogyan Orbán harcol a Jobbik ellen. Nem tudni, ösztönösen buzizik, vagy tudatosan akar így a közönségéhez szólni. Egyik opció szégyenletesebb, mint a másik. Egy faluszéli kocsmában talán nem feltűnő az ilyen, de egy ennél valamivel jobb helyen már úgy orrba vágják a beszélőt, hogy – a Nemzeti Könyvtárba frissiben beválasztott Bayer Zsolt míves megfogalmazásával élve – taknyán, vérén távozik onnan.

Ez a sudribunkó, a legalantasabb érzelmekre és indulatokra ható szöveg a magyar parlament házában, a magyar miniszterelnök szájából kúszott elő. Ilyenné vált a valamikor liberális és demokratikus pártként indult Fidesz.

Szánalmas és szomorú, hogy egy uniós ország miniszterelnöke úgy harcol egy  szélsőjobboldali párt ellen, hogy lebuzizza az elnökét. Szánalmas és szomorú, hogy azt gondolja – és nem is alap nélkül .- hogy ebben a közegben (Magyarországról beszélünk) az ilyen beszéddel lehet hatást gyakorolni

Föl lehetett volna említeni a Jobbik korábbi csínytevéseit, melyektől Vona pártja nem túlságosan sikeresen próbál szabadulni. Felsorolni Vona pártjának azon képviselőit, akik zsidóztak a tisztelt házban, és azokat is, akik betyármaskarába bújva a romákat fenyegették.

Csakhogy Orbán, aki jobb perceiben még mindig képes racionálisan gondolkodni, nem ebben látott üzletet. Magyarország miniszterelnöke úgy igyekszik mind több embernek a kedvére tenni, hogy lebuzizza ellenfelét. Azt gondolja, hogy akikhez szólni akar, ebből értenek.

Volt már jobb passzban is ez az ország. Talán lesz is még idő, amikor a szemöldökcsipesz újból azt jelenti, amit valamikor: egy fürdőszobákban és kozmetikákban használatos szerkezetet.

SZERESSÜK A GYERMEKTELEN POLITIKUSOKAT!

0

A napokban Bayer Zsolt blogján jelent meg egy írás, amit aztán tömegek osztottak meg egy bizonyos kultúrkörben.

Az alaphangvétel nyilvánvaló, és mondjuk egy átlagos Bayer-írással, amiben csak a fröcsögő gyűlölet van, nem is kellene foglalkozni. Az Utánuk a vízözön című írásban azonban tények is vannak (szokatlan), amiken tényleg érdekes elgondolkodni.

Az, hogy  BZS-nak nincs igaza persze evidencia, de ha pusztán lenyomjuk, hogy hülye vagy Zsolti, akkor magunk sem vagyunk jobbak nála. Úgyhogy fogunk. A blogbejegyzés, amely egy – elképzelt, de akár valós is lehet – kis beszélgetésen alapul, amelyet Donald Trump folytatott (volna) Európa vezetőivel.

Donald bácsi büszkélkedne az unokáival, de kiderül, hogy Európa összes nagyja gyermektelen, sőt, egy nem átall buzi lenni.

Vagyis – egyértelmű a következtetés, amit persze vérbeli orbanista már helyből fúj – Európa mai vezetői csak a kontinens kultúrájának elveszejtésére jók, nem érdekli őket a jövő, és migráncsokkal akarnak mindent betelepíteni, mert gyíkemberek.

Ezzel persze Bayer nem alkotott sok újat – a „bezzeg Európa összes vezető politikusa mind gyermektelen ” táblázatos formában már hónapok óta terjed jobbos felületeken.  Született már bayerénél színvonalasabb jobbos publicisztika is ez ügyben, amely azt igyekszik bizonyítani, hogy persze attól, hogy nincs valakinek gyereke még lehet rendes ember, és tényleg vannak olyanok is, akinél tudjuk, hogy mi az oka ennek. (Nicola Sturgeon skót főminiszter pl. éppen a hasonló vádaskodások miatt tárta a nyilvánosság elé, hogy számos esetben próbálkozott meddőségi kezeléssel, sikertelenül.), de a rend rossz, hiszen ezek a politikusok rossz mintát közvetítenek.

Ez így már nem nettó marhaság – de nézzük meg a dolog másik oldalát. Bár tudjuk, hogy sokak szerint a sikeres politizáláshoz nem kell más csak karizma meg lánglélek, de a politikai döntéshozatal ma leginkább is iszonyatos mennyiségű munkát jelent. Ahogy egyre bonyolultabbá válik a világ, egyre jobbá a kommunikációs hálózat, és egyre inkább átszövi a politika az egész életet, úgy válik a politikus élete tárgyalások, megjelenések, utazások, ülések végtelen sorává. Úgy szaporodnak az elolvasandó memók, ellenőrizendő anyagok, döntésre váró ügyek. Ez pedig – mint más hasonló nagy időbeli, fizikai, idegi leterhelést jelentő munkák, egyszerűen felfalja (felfalhatja) a magánéletet.

Sokan a politikai sikerért tényleg feláldozzák a magánéletüket. Nem kell őket sajnálni érte, megkapják a maguk jutalmát érte.

De fogadjuk el, hogy van ilyen is – aki őszintén szolgálatnak tekinti munkáját, és lemond arról, hogy magánélete teljes legyen. Ilyenek persze markánsan az ellenzékben jelennek meg, különösen az olyan helyzetekben, amikor a jól fizető kormánypárti pozíciót kell ellenzékire váltani pusztán a meggyőződés, a hit és szolgálat miatt (vegyük példának Lukácsi Katalint), de vezethet ez is sikerhez. Európán kívüli példa: Narendra Modi indiai miniszterelnököt. Amikor csatlakozott az Indiai Néppárthoz nem csak a gyermekvállalásról mondott le, de faképnél hagyta feleségét is.  (Így lett ő, a vidéki tanítónői nyugdíjával a ‘világ legszegényebb first ladyje”.) Ezt a hozzáállást az indiai sajtó ellenzéki része – van olyan bőven – is inkább a szolgálat, elkötelezettség, semmint valamiféle nemtörődömség, léhaság kifejeződésének tartja. Nem is támadta ezért senki Modit. (Támadják őt másért.)

Hogy miért van ez így, annak megéréséhez térjünk csak vissza Bayer tanmeséjéhez. Ugyan mit mutogatott Trump az európaiaknak? Csak nem azokat a jelentéseket, amik arról szólnak, hogy fia milyen sötét üzleteket bonyolított az oroszokkal? Vagy azokat, amelyek a vejének a szintén nem valami etikus kínai bizniszeiről szóltak? Esetleg azokat a cikkeket, amik azt taglalják, hogy az, hogy a fiának adta át a cég vezetését, vajon etikus-e egy elnöktől? (Nem az, a törvény is tiltja Amerikában, legalább is a nem elkötelezett Trump-hívők szerint.) Esetleg azt a videót, amin kedves lánya ül be a papa székébe a G20 csúcson?

Merthogy a család, egy politikus esetében egészen mást jelent, mint a közembernél. 

A közember esetében természetes, ha minél több vagyont, működő vállalkozást, kapcsolati tőkét szeretnénk gyermekeinkre hagyni. Ami viszont a közembernél természetes, azt a politikus esetében nepotizmusnak mondjuk, és – legalább is elméletben – szigorúan elítéljük. Mert úgy gondoljuk – mi demokraták – hogy egy közbeszerzést ne azért nyerjen el valaki, mert a miniszterelnök veje, hogy azért nevezzék ki valahová valaminek, mert a miniszter lánya, fia, hogy ne a miniszterelnök retyerutyája folytasson titkos diplomáciai tárgyalásokat. Hanem mindezt azok tegyék és kapják, akiket – átlátható módon – a legalkalmasabbnak találnak.

A gyermektelenség így bizonyos szinten garancia is. Garancia arra, hogy nem akar dinasztiát építeni gay politikus, hogy a pozícióját nem a rokonok pénzzel való telitömésére szánja, hogy nem akar az országból családi nagybirtokot csinálni. Hogy erősebb kötelék fűzi ahhoz a közösséghez, amelyik vezetésére vállalkozott. Nem újdonság ez. Ezért tettek az ókortól egészen a huszadik század elejéig bizonyos országokban a magasabb igazgatási posztokra eunuchokat. Sokan közülük jó vezetők, kiváló hivatalnokok, vagy mint mondjuk Cseng Ho, kiemelkedő hadvezérek lettek. Az ország vezetésére ugyanis – Bayer úrnak is ajánljuk figyelmébe – nem a szaporítószerveiket használják a politikusok.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK