Szerinte kezd újra elfogadottá válni, és ez ellen küzdeni kell.
Katarina Barley a Funke médiacsoporthoz tartozó lapoknak mondta azt, hogy a kormányzatnak minden eszközzel meg kell akadályoznia az antiszemitizmus újabb elterjedését.
Az ügy előzménye, hogy egy fiatal izraeli arab férfi szociológiai kísérletbe kezdett Berlinben: kipát tett a fejére egy olyan negyedben, ahol sok a muszlim. Videóra is vette tapasztalatait, amelyek azt mutatták, hogy
sokan egyáltalán nem toleránsak a zsidókkal szemben.
Válaszul Berlin nagyszabású szolidaritási akciót hirdetett a zsidók mellett. Erre jó alkalmat szolgáltat, hogy Németországban most emlékeznek meg a sachsenhauseni koncentrációs tábor felszabadulásának 73. évfordulójáról.
Ez az a Berlin közelében levő koncentrációs tábor, amelyet a nácik Heinrich Himmler SS-vezér személyes parancsára hoztak létre, és mintául szolgált a többi hasonló tábor számára is. Rudolf Höss, Auschwitz későbbi parancsnoka is itt „gyakorolta” a foglyok kínzását és tömeges kivégzését.
Berlinben az antiszemita ügyeket vizsgáló rendőrtiszt azt mondta:
kétféle antiszemitizmus van.
Az egyik a „hagyományos” német antiszemitizmus, mely felerősödött azt követően, hogy az Alternative für Deutschland nevű szélsőjobboldali, populista párt bekerült a parlamentbe. Ebben a pártban sok neonáci aktivista is szerepet kapott, akik nem szégyellik terjeszteni az antiszemita nézeteket. Erre célzott az igazságügyi miniszter is.
A másik a migrációból fakad: a bevándorlók között nagyon sok a muszlim. Miután Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, antiszemita tüntetések voltak Berlinben és más német városokban: izraeli zászlókat is elégettek.
Izraelben nagy felháborodást keltett, hogy a lengyel miniszterelnök édesapja a zsidókat is részben felelősnek tartja a holokausztért. A lengyel kormány elhatárolódott a
nyilatkozatoktól.
Kornel Morawiecki, aki korábban maga is szenátor volt, úgy nyilatkozott a zsidók gettóba zárásáról:
„oda nem kényszerből, hanem önként mentek”.
Szerinte a zsidók így akartak elkülönülni a „piszkos lengyelektől”, mert önmagukat a kiválasztott nép tagjainak nevezték. Bartosz Cichoki külügyminiszter-helyettes ma kijelentette, hogy Kornel kijelentései nem tükrözik a lengyel kormány álláspontját.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök korábban Münchenben arról beszélt, hogy a zsidók kiirtásáért nemcsak a náci Németország a felelős, hanem voltak olyan lengyelek, oroszok vagy épp zsidók, akik hozzájárultak a holokauszthoz. Erre válaszul Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette:
a lengyel kormányfő nem ismeri a történelmet!
Arra azonban már nem volt hajlandó, hogy visszahívja Izrael varsói nagykövetét. Netanjahu amikor tavaly Budapesten járt, akkor találkozott a visegrádi államok vezetőivel. A kelet-közép-európai országok kormányfői megígérték neki, hogy szembeszállnak mindenfajta antiszemitizmussal. Ehhez képest Magyarországon virágzik a Stop Soros-kampány, Lengyelországban pedig olyan törvényt hoztak, mely hároméves börtönnel bünteti, ha valaki lengyel haláltáborokról beszél vagy ír.
Különbséget kell tenni a jogos kritika és az aggodalomra okot adó reakciót kiváltó sztereotípiák emlegetése között, ezt mondta Izrael magyarországi nagykövete, Yossi Amrani a Független Hírügynökségnek adott interjúban. A menekültellenes kampány hangvételét nem akarta minősíteni, azt mondta: minden országnak magának kell eldöntenie, kit fogad be. Yossi Amrani beszélt arról is, hogy Irán fenyegetést jelent és Izrael „diplomáciai vagy más eszközökkel” is megakadályozza, hogy túlzott befolyása legyen Szíriában. Azt is elmondta, hol lát lehetőséget a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
Yossi Amrani Fotó: Izraeli Nagykövetség
Tavaly nyáron a két miniszterelnök a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről beszélt. Vannak ennek már látható eredményei?
A két miniszterelnök áttörést ért el a két ország közötti kapcsolatokban, több tekintetben is. Ezek közül némelyiknek idő kell, hogy az eredmények látszódjanak. Ha valaki szorosabb gazdasági együttműködés mellett dönt, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit.
Ennek megfelelt Palkovics László államtitkár kinevezése a Magyar-Izraeli Gazdasági Vegyes Bizottság társelnökének. Ő egy cselekvő típus, többször is járt már Izraelben a miniszterelnök látogatása óta,
az együttműködés több területét feltérképezte, főleg tudományos és technológiai területen,
ahol közös vállalkozásokat is létre lehet hozni.
A bizottság májusban Magyarországon találkozik majd. Ez az együttműködés egyik útja. A múlt héten a V4-ek innovációs munkacsoportja járt egy háromnapos tanulmányúton Izraelben. Ez már a találkozók második köre, a cél az, hogy az izraeli high-tech ipart bemutassuk a visegrádi országoknak. Most a V4-eknek maguknak kell dönteniük a prioritásokról. A partnereim a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban nagyon optimisták.
A magunk részéről mi megpróbáljuk arra bátorítani az izraeli üzletembereket, hogy fedezzék fel a magyarországi befektetési lehetőségeket. Egyre aktívabb a nagykövetség ezen a területen, van egy gazdasági osztályunk, ami korábban nem létezett. Azt nem mondanám, hogy azonnal eredményeket látunk majd a kereskedelmi forgalomban, ehhez idő kell, de a tudományos és technológiai együttműködésnek már mindenképp látjuk a kezdeteit.
A high-tech szektor, az innováció nagyon erős Izraelben. Ez lehet az együttműködés fókuszában is?
Többféle terület van. Ott a TEVA, egy izraeli vállalat, amely aktív az országban, még ha most bizonyos átalakuláson is megy keresztül. Ott az NNG, amelynek szintén izraeli tulajdonosai vannak. Vannak komoly izraeli befektetések az ingatlanpiacon is.
Van lehetőség magyarországi befektetésekre.
Egy kormánynak azt kell felismerni, hol látja az együttműködés előnyeit, hogy win-win helyzet jöjjön létre.
Ez lehet a mezőgazdaság is, ezen a területen is van együttműködés, minden évben megy egy magyar csoport Izraelbe, az izraeli know-howt pedig alkalmazzák itt. Vízgazdálkodási együttműködés is van, ezen a területen Magyarország vezetőnek számít.
Ahol mi a legnagyobb lehetőséget látjuk, az a biztonságos városok, az intelligens mobilitás és a high-tech. Ezen a területen van együttműködési potenciál. És persze a kibernetika, akár a mindennapi használatban, akár más területen. Nem tudok részletekbe belemenni, mert ez még csak most alakul. De van egy folyamat, egy trend, amelyet ki kell használni és támogatni kell, és ehhez meg is van az elkötelezettség mindkét oldalon.
Az utóbbi időben komoly hangsúlyt fektettek a turizmusra is, ez továbbra is növekszik?
A számok nagyon magasak. Ugyan soha nem lehet pontosan tudni az izraeli turisták számát, mert sokan közülük, miután elrepülnek Európába, ott már az EU-s útlevelüket használják, sok izraeli ugyanis kettős állampolgár. Azokról az izraeliekről vannak adataink, akik izraeli útlevelet használnak. A számuk közelít az évi 200 ezerhez.
Ez egy magas szám. De még ha nincsenek is pontos adatok, elég Budapest bizonyos részein sétálni, hogy az ember héber nyelvű beszédet halljon. Tehát
nagy számban vannak itt izraeli turisták,
még izraeli hotelek is vannak a városban.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Azt gondolom, hogy a jövő az, hogy az izraeli turisták az ország más részeire is eljussanak. Most Budapesten töltik el az idejüket, szeretik Budapestet, szeretnek ide jönni, szeretnek a helyi éttermekben enni – Budapestet jól ismerik. De most azzal próbálkozunk, hogy az ország más részeit is megmutassuk. A Balaton az egyik prioritás, de emellett van közvetlen járat Debrecen és Tel Aviv között. Az országnak ez a része, Debrecen, Nyíregyháza és más úticélok is fontosak lehetnek.
A budapesti Wizz Air és El Al járatok száma egyértelmű jele annak, hogy ez egy jövedelmező útvonal, és igény van rá. Sokkal több izraeli jön Magyarországra, talán tízszer annyi, ha nem több, mint magyar Izraelbe. Ezen a téren lehetne fejlődés.
Az elmúlt években több olyan politikai kampány is volt Magyarországon, amelynek sokak szerint antiszemita felhangjai voltak, például a Soros György elleni kampány. Mit gondol erről?
Nagyon óvatos vagyok az antiszemitizmus szó használatával. Mindenkinek azt ajánlom, hogy előre gondolja meg, mint jelent, hogy valaki antiszemita. Szerintem, és ez az én saját definícióm, antiszemitának lenni annyit jelent, hogy valakinek bizonyos nézetei vannak a zsidó emberekről és Izraelről. Ha egy bizonyos egyénről gondol valamit, akár rólam, vagy bárki másról, az nem jelent antiszemitizmust.
Lehet valakinek véleménye egyes emberekről, lehet kritizálni Izraelt, egészen addig, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok.
Nekem az antiszemita hangok azt jelentik, hogy bizonyos, zsidókról szóló előítéleteket és babonákat általánosítanak.
Mi a helyzet akkor, ha egy parlamenti képviselő megoszt egy fényképet, amelyen egy ember neve egy megölt disznón tűnik fel?
Különbséget tennék jogos kritika és bizonyos képek, sztereotípiák használata között, amelyek olyan reakciót válthatnak ki, amely már aggodalomra ad okot. Ha valaki egy zsidó emberről, vagy egy zsidó származásúról, mert ez nem feltétlenül ugyanaz, attól függ, minek tekinti magát, tehát ha valaki készít egy képet, amelyet egy ismert zsidóval lehet összefüggésbe hozni, és ott van egy leölt disznó, akkor azt érzéketlenségnek, rossz ízlésnek és a megfelelő értékítélet hiányának nevezném.
Tartanék attól, hogy antiszemitának nevezzem, ugyanakkor nagyon őszintének és nagyon világosnak kell lennem:
ha ezek a dolgok megismétlődnek és az emberek úgy érzik, hogy ezek felhangja, vagy az általános hangvétel a zsidók ellen uszít, és felidéz különböző rettenetes képeket a múltból, akkor ez komoly, az antiszemitizmuson túlmutató veszély a társadalomra nézve.
Mindannyiunknak jól kellene ismernünk a múltat és egymást.
Sokan mondják azt is, hogy a menedékkérők elleni kampány hangvétele egy bizonyos 30-as évekbeli narratívára emlékeztet. Például amikor politikusok egy olyan globalista ellenségről beszélnek, amelynek nincs hazája, pénzzel spekulál… Erről mit gondol?
Nem akarom megítélni a magyarországi vagy más országbeli bevándorlásellenes kampányt. Tisztában kell lennünk a definíciókkal. Vannak gazdasági bevándorlók és emberi jogi menekültek. Amikor a menekültekről van szó, akkor humánus kötelesség menedéket biztosítani és megoldást találni más emberek szenvedésére.
Az illegális bevándorlással Izrael is küzd. Azokat az embereket, akik „menedéket” keresnek ott, üldözik a saját országukban? Ez nem minden esetben van így. Néhányan eljöttek egy bizonyos országból, több ezer kilométert mentek több másikon keresztül, és aztán menedékjogot kértek Izraelben. A nemzetközi jog szerint
bárki elhagyhatja az országát és kérhet menedéket, de csak abban az országban, ahova először megérkezik.
Ha sok más országon keresztül utazik, és ott telepedne le, ahol a gazdasági helyzet és az életszínvonal sokkal jobb, akkor a társadalom nehéz feladata eldönteni, hogy be akarja-e fogadni ezeket a bevándorlókat vagy nem. Ez olyan, mint valakit arra kérni, hogy fogadjon be mást az otthonába. Az ország egy közös otthon. Az ott lakóknak kell eldönteni, hogy befogadnak-e másokat. Ez nem rasszizmus, ez nem a bevándorlókról szól, hanem az életstílus védelméről.
Általánosságban hogy látja, az antiszemitizmus problémát jelent ma Magyarországon?
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Nem akarok a mai Magyarországról beszélni, azt gondolom, hogy a számok és incidensek az egész világon azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szörnyűsége továbbra is létezik. Magyarországon a kormány nagyon aktív és nagyon érzékeny a zsidó közösség aggodalmaira, látni azt is, hogy támogatja a zsidó életmódot és történelmet.
Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknek bizonyos véleményük, nézeteik vannak, amelyek antiszemitának tekinthetők, ezt mutatják a közvélemény-kutatások.
A zsidó emberek ebben az országban biztonságban vannak.
De még nem élünk olyan világban, amelyből eltűnt a bigottság, az idegengyűlölet, az előítéletek. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem sok más európai országban is.
Közel vagyunk az áprilisi Holokauszt Emléknaphoz, és mindenki megkérdezheti, hogy a kontinens megtanulta-e a leckét. A most Európába érkező bevándorlók egy része megint csak antiszemita nézeteket hoz magával. Ezen is el kell gondolkodni.
Budapesten pezsgő zsidó kulturális életről beszélhetünk, de ez kevésbé igaz a vidékre. Tudom, hogy Ön már az ország sok részén járt, mit gondol, vidéken is újjáéledhet a zsidó kulturális élet?
Szerintem újjáéledhet és újjá kellene élednie. Azt is gondolom, hogy
az ország különböző zsidó szervezeteinek együtt kellene működniük, hogy vidéken is legyen zsidó kulturális élet.
Ha el akarunk oszlatni bizonyos előítéleteket, akkor az a kultúra megismertetésével történhet, nem egyes nézetek másra kényszerítésével. Történhet ez az oktatáson keresztül, de a kulturális együttműködésen keresztül is. Ezért kezdtünk a ZsiFi-vel, a Zsidó Filmfesztivállal közösen egy projektet, a Zsidó-Izraeli Filmhetet. Remélhetőleg idén öt másik városban is meg tudunk ezzel jelenni, nem csak Budapesten. Tavaly kezdtük ezt, akkor még csak kisebb mértékben, de idén sokkal nagyobbak az elvárásaink.
Van egy kiállítás is, az izraeli művészetről. Amikor csak lehetőségünk van rá, meg akarjuk mutatni az izraeli kultúrát a vidéknek is, de ehhez partnerekre lenne szükség. Többre, mint amennyi most van.
Izrael elítélte a lengyel holokauszt-törvényt. Vannak erről tárgyalások, vagy bármilyen fejlemény?
Izrael számára Lengyelország egy fontos stratégiai szövetséges, fontos ország az EU-n és a visegrádi csoporton belül is. Sok területen szorosan együttműködünk. Most vannak bizonyos nézetkülönbségek a két kormány között az említett törvényről.
Eltekintve a lengyel érzékenységtől, amit elismerünk,
arra is szükség lenne, hogy elismerjék a zsidók és izraeliek érzékenységét is.
A két kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy szakértői bizottságot, mindkét ország részvételével. A jó együttműködést és a kapcsolatok történetét észben tartva nagyon fontos, hogy elkötelezték magukat a nyílt eszmecsere mellett, hogy ezeket az érzékeny területeket jobban megértsék. Remélhetőleg ez nekik és nekünk is segít, hogy megoldhassuk ezt a válságot.
Ha Izraelről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy megemlítsük a szíriai háborút. Voltak olyan hírek, amelyek szerint Izrael egyes felkelőcsoportokat támogat, hogy Iránt olyan távol tartsa a határaitól, amennyire csak lehetséges. De a szíriai kormány egyre erősebbnek tűnik, ami azt is jelenti, hogy az iráni befolyás is nő az országban. Mit gondol Izrael erről? Van egy határ?
Szíria szomszédos ország, és több mint nyolc éve instabil. Izrael mindent megpróbált, hogy távol tartsa magát a konfliktustól, de vannak bizonyos stratégiai, biztonsági és diplomáciai érdekeink az országban.
Talán emlékszik, hogy
Izrael orvosi segítséget nyújt a szíriai háború áldozatainak,
szíriaiak százait, ha nem ezreit kezelték izraeli kórházakban. A különböző szíriai csoportok közötti politikai civakodásban nem akarunk aktív szerepet vállalni. Tökéletesen tisztában vagyunk az ország jövőbeli instabilitásának és a szuverén szíriai állam szétesésének politikai következményeivel, de
Szíria nem lehet egyfajta iráni tengely része. Izrael minden eszközzel, diplomáciaival vagy másokkal, meg fogja akadályozni, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósuljon.
Szoros kapcsolatban vagyunk a szíriai konfliktus különböző releváns szereplőivel, hogy biztosítsuk: nem kerül veszélybe a stratégiai egyensúly a régióban.
Irán egy fenyegetés.
Aggodalomra ad okot az iráni törekvés, hogy kiterjesszék befolyásukat a szomszédos országokra és így egyfajta tengelyt hozzanak létre a Földközi-tengerig.
A Hezbollah is megerősödött a szíriai háborúban. A terrorszervezetnek jelentések szerint több ezer, Izraelre irányított rakétája van. Lehetséges egy háború a jövőben?
Nem vagyok próféta és semmiképp nem akarok a háború prófétája lenni. Van egy katonai helyzet, egy kockázatelemzés. Beszéltünk Iránról, ez is a kockázatelemzés része. Izrael most nagyon szoros stratégiai együttműködést tud folytatni néhány arab szomszédjával. Ez Izrael stratégiai kilátásait tekintve nagyon komoly fejlemény.
A Hezbollah jelen van.
Néhány ember azt gondolja, hogy a Hezbollah politikai erő, de nem tudok a világon egyetlen más politikai erőről sem, amelynek ekkora tűzereje és ennyi rakétája lenne.
Azok a kijelentések, amelyeket Naszrallah sejk, a Hezbollah főtitkára tett, Iránt visszhangozzák, és arról szólnak, hogy Izraelt le kell bombázni, tűzbe kell borítani és így tovább.
Izrael egy olyan ország, amely nagyon komolyan veszi a biztonságot.
Nem fogjuk megengedni a Hezbollahnak, vagy bárki másnak, hogy lehetetlenné tegye a normális életet Izraelben.
És ezt a Hezbollah is tudja.
Ha már az arab országokkal való együttműködésről beszélünk, Irán most közös ellensége Szaúd-Arábiának és Izraelnek. Beszéltek arról, hogy történelmi, magas szintű tárgyalások voltak a két ország között, izraeli tábornokok nyilatkoztak szaúdi médiumoknak…
Nyugalmazott tábornokok…
Mit gondol, lehet, hogy ez a folyamat esetleg békeszerződéshez is vezet majd?
Azt javaslom, hogy nézzük ezt történelmi távlatból, hiszen fontos dátum közeleg, április 19-én ünnepeljük Izrael függetlenségének 70. évfordulóját. Nem kérem, hogy gondoljon vissza 1948-ra, vagy 1967-re vagy 1973-ra. Csak annyit mondok, hogy Izrael 2018-ban egy teljesen más ország. Egy erős ország.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Egy ország erejét nem csak a katonai erőn lehet mérni, hanem a gazdasági erején, a nemzetközi közösségben elfoglalt helyén, a spirituális és szellemi erején is. A 2018-as Izrael egy teljesen más ország, mint amelyikben én születtem.
Ez is a változás része, és ugyancsak ennek része a legitimáció és elfogadottság, amelyet Izrael egyre inkább elnyer a saját régiójában.
Most már nem Izrael a hódító.
Már nem egy csoport gyarmatosító, aki a Szentföldre költözik. Izrael a nemzetbiztonság része a régió sok országában. És ez egy olyan fejlemény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az Izrael és a szomszédos országok közötti együttműködés, és ezt nem fejteném ki bővebben, biztonsági területen zajlik.
Izrael biztonsága más országok biztonságán és stabilitásán múlik. De azt is el kell mondani, hogy az ő biztonságuk és stabilitásuk Izrael együttműködésén múlik.
Szóval ez egy win-win helyzet.
Ez az elmúlt évek fejleménye. A gyökerei az Obama-kormány politikájában voltak, az Iránnal kötött alkuban, de leginkább a régió saját fejlődésének az eredménye. Sokan megértették, hogy az együttműködés sokkal inkább szolgálja az ő saját érdekeiket is.
Két, két és fél évvel ezelőtt Izraelben több szakértő is azt mondta nekem, hogy van egy plafonja az együttműködésnek, a palesztin kérdés miatt. Azt is mondták, hogy bár nem ez a legfontosabb kérdés más arab országoknak, de szimbolikus ügyről van szó, és ezért addig nem lehet nyílt együttműködés Izrael és arab országok között, amíg ezt valahogy meg nem oldják. Egyetért ezzel? Mit gondol, a kétállami megoldás továbbra is lehetséges?
Én hiszek a kétállami megoldásban, szerintem ez Izrael érdeke. Abban nem vagyok biztos, hogy a palesztinoknak is az jár a fejükben, hogy két különálló, szuverén politikai egységgé kellene fejlődnünk. Izrael számára a kétállami megoldás kötelező. Politikai megoldást kell találnunk, és nem vagyok biztos benne, hogy mostanában közelebb kerülünk hozzá.
Hiszek a kétállami megoldásban, de nem tudom, hogy a közeljövőben megvalósítható-e.
Arról, hogy van-e plafonja Izrael regionális kapcsolatainak… A karrierem során azt tanultam meg, hogy ne fogadjak el semmilyen plafont, amelyet egyes szakértők állítanak fel. Simon Peresz mondta azt, hogy a szakértők nagyon jók abban, hogy a múltat elemezzék, de abban nem annyira, hogy előre lássák a jövőt. Megértem azoknak a logikáját, akiket idézett, de ez tíz éve volt igaz. És azóta láttunk fejlődést.
Most az a kérdés, mit várunk el. Nyitott határokat? Turisták látogatását? Nem erről beszélünk mostanában. A bilaterális kapcsolatok alapjairól tárgyalunk: gazdasági, katonai és stratégiai együttműködésről és kulturális, emberek közötti kapcsolatokról.
Az én értékelésem szerint a négyből három területen komoly előrelépést értünk el. A gazdasági együttműködésnél a gáz, az elektromosság, a víz területén van ilyen, ez az infrastruktúra, ez jelenti az életet. Enélkül nincs élet. A katonai együttműködésről nem kellene részletekbe belemennem, de elég, ha követik a híreket. A stratégiai együttműködéssel kapcsolatban beszéltünk arról, hogy Izrael jelenti a stabilitást sok más országnak, az ő stabilitásuk pedig Izraelét.
Egy olyan elem van, ami hiányzik, az emberek közti kapcsolat.
70 évvel vagyunk a függetlenségi háború után, ismerve a régió történelmét, ez egy olyan dolog, ami talán a jövőben fejlődik majd. Ha megnézzük a francia-német kapcsolatokat, látjuk a kémiát a két ország vezetői között, hogy van kulturális együttműködés; de hadd emlékeztessem arra, hogy egészen a második világháború végéig nem ez volt a helyzet. A világ megváltozott. A világ az izraeliek és az arabok között is változhat.
Nem hiszek plafonokban, érdekekben és reálpolitikában hiszek. Egy olyan korban élünk, amikor a legtöbb arab ország vezetői realisták és látják a saját országuk érdekeit.
Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerése befolyásolja ezt a folyamatot?
Nem, mert ez Izrael fővárosa. Hol máshol lenne? Őszintén, mindazok, főleg európaiak, akik kritizálták Donald Trumpot és azt mondták, hogy megakasztotta a békefolyamatot és veszélybe sodorta a régió stabilitását, amikor Izraelbe mennek, hova látogatnak? Hol tartják a találkozóikat? Haifában? Afulában? Jeruzsálemben, hol máshol, hiszen ez a főváros.
Bizonyos okok miatt több országnak nagyon nehéz Jeruzsálemet elismerni fővárosnak. Rendben. De akkor sincs másik főváros.
Fidesz: az antiszemitizmusnak nincs helye a közéletben
A holokauszt emléknapján kiadott közleményében Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató azt írja: a tragédia az egész nyugati világ lelkiismeretén nyomott hagyott, a párt pedig „elítéli az antiszemitizmus minden formáját és kiáll az emberi méltóság védelme mellett”.
A britek többsége újra szavazna a brexitről
16 százalékkal vannak többen azok Nagy-Britanniában, akik szerint újra népszavazást kellene tartani az ország Európai Unióból való kiválásáról. A többség úgy gondolja, a kiválás rossz hatással lesz ország gazdaságára. (Guardian)
Egyre jobban árad a Szajna Párizsban
A folyó vízszintje több méterrel van az ilyenkor megszokott fölött, a nagy esők miatt. A folyóparti házak és üzletek tulajdonosait már riasztották, hogy elöntheti őket a víz. Az elővárosokban százakat kitelepítettek. (BBC)
A nagyon magas szintű társadalmi frusztráció az egyik fő oka annak, hogy Magyarországon ennyire magasak az előítéletek, legyen szó a romákról, a zsidókról, vagy éppen a menekültekről – erről beszéltek kutatók a Romaellenesség és antiszemitizmus Magyarországon című konferencián.
Előítéletmentes gondolkodás nincs, többek között erről beszélt Vida Nárcisz, a Zachor Alapítvány programvezetője az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán tartott konferencián. Az viszont korántsem mindegy, hogy milyen szintű előítéletek élnek egyes emberekben, illetve, hogy a társadalomban milyen magas ezek mértéke. Márpedig a Pew Research másfél évvel ezelőtti kutatása szerint
Magyarországon sokkal erősebbek az előítéletek,
nemcsak a menedékkérők, de a romák és a zsidók ellen is, mint amekkora az uniós átlag.
Kende Anna és Hadarics Márton, az ELTE PPK kutatói saját elemzésüket ismertetve arról beszéltek, hogy kijelenthető: a nem és az életkor sem befolyásolja az előítéleteket, két fontos dolog viszont igen: a jobboldali autoriter személyiségek, valamint a szociális dominancia orientációjúak hajlamosabbak rá.
Ez a két szociálpszichológiai fogalom persze magyarázatot igényel: a jobboldali autoriter személyiségűeknek igényük van a biztonságos, stabil, kiszámítható környezetre, ragaszkodnak a korábbi hiedelmekhez, normákhoz, ugyanakkor ellenségesek azokkal szemben, akik nem tartják be vagy fogadják el azokat. A szociális dominancia orientációnak pedig fontos eleme egy másik csoport feletti felsőbbrendűségi érzés.
Csepeli György, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára megjegyezte, hogy amikor a 70-es években elkezdték Magyarországon az előítéleteket kutatni, ugyanezt tapasztalták – vagyis a helyzet lényegében azóta sem változott.
Bizonyos változásokat azért ki lehet mutatni. Kovács András, a Közép-Európai Egyetem tanára arról beszélt, hogy a 90-es években a kétévente végzett felmérések szerint folyamatosan a magyarok 10-15 százalékát lehetett radikálisan, kb. ugyanekkora részüket pedig mérsékelten antiszemitának nevezni. 2010-ben azonban megnőtt a számuk: 20 százalék volt radikálisan, 13 mérsékelten antiszemita.
Valószínűbb azonban, hogy ezek az emberek nem hirtelen kezdtek el antiszemita nézeteket képviselni, hanem
korábban is így gondolkodtak, de ekkor úgy érezték, hogy ezt már be is lehet vallani
– a Jobbik ugyanis előtte bejutott az Európai Parlamentbe, majd a magyar parlamentbe is, és a politikusaik is hasonló nézeteket hangoztattak. A politikai közbeszéd pedig jelentősen befolyásolja, mit gondolnak az emberek, hogy milyen nézeteket kell elfojtani.
A betiltott Magyar Gárda megalapításának évfordulóján emlékeztek az „utódszervezetek” képviselői 2013-ban. MTI Fotó: Bruzák Noémi
Bernát Anikó, a TÁRKI kutatója éveken keresztül végzett kutatások alapján beszélt arról, hogy a cigányellenesség Magyarországon viszonylag stabil, kisebb ingadozások vannak csak, hiába változott a közbeszéd. Ahogy fogalmazott, hiába kezdték el használni bizonyos körök a „cigánybűnözés” szót, ez nem növelte az előítéleteket, mert
azok már eleve olyan magasak voltak, hogy nem volt hova nőniük.
Ezzel kapcsolatban említette a menekültellenességet is, ami szintén „nem tud hova nőni”. Azt mondta:
„Egy olyan társadalom kapott egy óriási adag propagandát, ahol az idegenellenesség eleve magas volt.”
Ezt az idegenellenességet jól mutatja, hogy korábbi felmérésekben a magyarok jelentős százaléka utasította el a pirézeket is – vagyis egy kitalált népcsoport tagjait. Ezért működött szerinte a kormányzati plakátkampány is, hiszen létező érzésekre erősített rá.
Egy másik kutatás kapcsán arról is beszélt, hogy minden második magyar felnőtt úgy érzi, hogy jelentős feszültség van etnikai csoportok között – ez az egyik legmagasabb arány az egész Európai Unióban. Sőt, az Eurobarometer különböző felméréseiben, ha az volt a kérdés, hogy éreznek-e feszültséget bizonyos csoportok között (pl. gazdagok és szegények között), a magyarok minden kategóriában az elsők között voltak. Vagyis
nagyon magas szintű a frusztráció a társadalomban,
ami könnyen kitermeli a „mindenféle-ellenességet”.
Ehhez még hozzájöhet a státuszirigység, ami az antiszemitizmushoz kapcsolódik – de van egy másik fajta státuszirigység is, amely azon csoportok ellen irányul, amelyekhez valaki nem akar tartozni. Ezt Kovács Mónika, az ELTE PPK docense egyfajta „jóléti sovinizmusnak” nevezte: ide kapcsolódnak azok a hiedelmek, hogy a „romák nem akarnak dolgozni”, a „menekültek meg elveszik a munkát”.
Abban több kutató is egyetértett, hogy az előítéletesség egy tünet, a társadalomban jelen lévő erőteljes frusztráció tünete. Azt pedig, hogy ez létezik, Kovács Mónika szerint az öngyilkossági statisztikák is igazolják.
Kóczé Angéla, a Közép-Európai Egyetem oktatója szerint viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a romákkal kapcsolatban
nem csak attitűdökről lehet beszélni, hanem olyan társadalmi struktúrákról is, amelyek megakadályozzák, hogy mindez megváltozzon,
sőt, dehumanizálják a romákat – elég például a szegregációra gondolni. Pedig, hogy Setét Jenő, az Ide Tartozunk Egyesület elnöke fogalmazott, így emberek egy csoportjától elveszik a boldog élet lehetőségét. Az előítéletekkel viszont csak a társadalmi többség tud szembeszállni.
Arra is vannak természetesen kutatások, hogy az ilyen küzdelem hogyan lehetne hatékony. Wessenauer Veszna, a Political Capital elemzője ezekkel kapcsolatban többek között azt emelte ki, hogy pozitív, befogadó nemzeti identitásra, az együttélés optimális feltételeinek elősegítésére, a gyűlölet- és félelemkeltés visszaszorítására, az intézményesített szegregáció megszüntetésére, valamint a civil szervezetekkel való szakmai párbeszédre van szükség.
Furcsa daloskönyvet használ a Germania zu Wiener Neustadt baráti társaság. Sok dal szövege nyíltan antiszemita, sőt a holokausztra buzdít: „lépj a gázra német, elbánunk hétmillióval”. Ez nyílt célzás a gázkamrákra. A holocaustnak több mint hatmillió áldozata volt a náci birodalomban.
A Falter című lap hívta fel a figyelmet a furcsa daloskönyvre – egyáltalán nem véletlenül. Alsó-Ausztriában ugyanis vasárnap választásokat tartanak. A Szabadságpárt egyik jelöltje nem más, mint a Germania zu Wiener Neustadt baráti társaság alelnöke, egy bizonyos Udo Landbauer. A leleplezés után a szélsőjobboldali politikus természetesen igyekezett elhatárolódni. Közölte: a daloskönyvet 1997-ben adták ki, és akkor ő csak 11 éves volt. A maga részéről a daloskönyvből kitépte azokat az oldalakat, melyeken antiszemita és rasszista szövegek vannak.
A helyzet azért különösen kínos, mert Bécsben nemrég alakult meg az új osztrák kormány, melynek koalíciós tagja a Szabadságpárt. Izraelben már közölték: a Szabadságpárthoz tartozó minisztereket nem fogadják. Sebastian Kurz kancellár érzi a veszélyt, ezért nagyon határozottan határolódott el a könyv antiszemita és rasszista dalaitól. „Undorítónak és visszataszítónak” nevezte a náci időket idéző dalokat.
Ausztriában nem volt olyan általános önkritika a második világháború után, mint Németországban. Osztrák felfogás szerint Ausztria is megszállt ország volt. Arról szívesen megfeledkeznek, hogy maga Hitler is osztrák volt. A Szabadságpártot eredetileg náci szimpatizánsok alakították, a párt vezérkarában sok egykori SS-tag volt.
Németországban a zsidók jelentős része fél – idézte a kormányzó CDU a Frankfurter Allgemeine Zeitung felmérését a parlamentben, amikor megindokolták, hogy miért kell külön biztos az antiszemtizmus elleni harchoz.
A törvényjavaslatot a CDU-CSU, a szociáldemokraták, a szabaddemokraták és a zöldek terjesztették elő. A szélsőjobboldali Alternative für Deutschland megszavazta azt, de a szélsőbaloldali Die Linke tartózkodott, mert a törvényjavaslat elsősorban az iszlám vallású bevándorlókkal indokolta meg az új biztos szükségességét, pedig az antiszemitizmus távolról sem csak őket jellemzi. Németországban az antiszemita akciók 94%-át a hazai szélsőjobboldal követői hajtják végre – a belügyminisztérium hivatalos statisztikái szerint.
Az új biztos feladata mindenekelőtt az, hogy
összehangolja az antiszemitizmus elleni harcot Németországban.
Ezenkívül ő tartja majd a kapcsolatot a zsidó közösséggel, mely az utóbbi időben nyugtalansággal tapasztalja az antiszemita jelenségek elszaporodását Németországban. Amikor Donald Trump amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, több német városban is tüntetések voltak, melyeken elhangzottak antiszemita jelszavak is. Néhányan izraeli zászlókat is elégettek. Akkor merült fel a gondolat a Bundestagban, hogy szigorítani kell a törvényeket az antiszemita jelenségek visszaszorítására, és szükség van egy új parlamenti biztosra, aki összehangolja és irányítja az antiszemtizmus elleni harcot Németországban.
Kétszeresére nőtt egyetlen év alatt a regisztrált antiszemita események száma az Egyesült Államokban. 1299 esetet regisztráltak az év első kilenc hónapjában.
A Knesszetben a bevándorlási és diaszpóra ügyekkel foglalkozó bizottság tárgyalta meg a jelentést, mely az antiszemita jelenségek drámai növekedését jelzik az USA-ban. Különösen sok ilyen antiszemita támadást regisztráltak a charlottsville-i tüntetés után. Ott ugyanis antiszemita jelszavak a tüntetők szájából, ráadásul Donald Trump amerikai elnök sem sietett elhatárolni magát a tüntetők szélsőséges nézeteitől.
Különösen sok az antiszemita támadás New Yorkban, ahol az Egyesült Államok legnagyobb zsidó közössége él. Összességében
az Amerikában élő zsidók 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy személyesen tapasztalt antiszemita megnyilvánulásokat
az elmúlt év során az Egyesült Államokban.
Azzal, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, felerősödött az Izrael-ellenesség is. Az ezzel kapcsolatos antiszemita jelenségek viszont még nincsenek benne a jelentésben, hiszen Trump bejelentése december 6-án történt, a jelentés pedig szeptember 30-ig regisztrálta az antiszemita eseményeket az Egyesült Államokban.
A két német testvérpárt, a CDU és a CSU közös törvényjavaslatot készít elő, melynek célja az, hogy elejét vegye az iszlám vallású migránsok antiszemita akcióinak Németországban.
Amikor Donald Trump bejelentette, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, sok muszlim is részt vett azokon a tüntetéseken, melyeken izraeli zászlót égették el, és kétségbevonták Izrael jogát a létezésre.
Heiko Maas német igazságügyi miniszter szerint ez megengedhetetlen. A Merkel vezette konzervatív pártszövetség január 27-én, a holokauszt emléknapján szeretné bemutatni a tervezetet a Die Welt szerint. A törvény leszögezné, hogy annak, aki megkérdőjelezi Izraelt, vagy elutasító a zsidósággal szemben, nincs helye Németországban.
Maas elmondta: tanfolyamokat szerveznek a bevándorlóknak, melyeken elmagyarázzák, hogy az antiszemitizmus hogyan vezetett el a holokauszthoz Németországban, illetve a németek által megszállt Európában.
A migrációs kérdések az egyik fő pontját jelentik azoknak koalíciós tárgyalásoknak, melyek újrakezdődtek Németországban a CSU, a CDU és a között.
Legalábbis a Központi Zsidó Tanács egykori elnöke, Charlotte Knobloch szerint, aki a Heilbronner Stimme lapnak azt mondta, hogy a Hanuka idején csakis állandó rendőri jelenlét óvta meg a menorákat Berlinben és Münchenben. A kormányzatnak sokkal többet kellene tennie azért, hogy megvédelmezze a zsidó kisebbséget Németországban – szögezte le.
Knobloch, aki jelenleg a Münchenben és Felső Bajorországban élő zsidók szervezetének vezetője interjújában arról is beszélt, hogy Heilbronban nem volt ilyen védelem, és le is rombolták az óriási menorát.
Mind a jobb, mint pedig a baloldalon tapasztalható a fokozódó antiszemitizmus, sőt a német társadalomnak már a közepét is elérte a jelenség – fejtette ki. A muzulmán közösség egyes tagjai vesznek részt antiszemita megmozdulásokon, például izraeli zászlókat égettek Berlin utcáin, amikor Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismerte el.
A hétköznapokban is nő az antiszemitizmus: Berlinben egy zsidó étteremtulajdonost inzultáltak a vallása miatt. A gázkamrákat is emlegette egy 60 körüli férfi. A tulajdonos barátnője videófelvételt készített erről. A társas oldalakon ez a videó sok antiszemita kommentárt is kiváltott. Izrael nagykövete később felkereste az étterem tulajdonosát Berlinben, hogy gratuláljon bátor kiállásáért.
A német parlament áprilisban jelentést kapott az antiszemitizmus alakulásáról Németországban. Valószínű, hogy az új parlament szigorítani fog a törvényeken, de Németországnak egyelőre nincs új kormánya. A politikai bizonytalanság is az antiszemitizmusnak kedvez. Arról nem is beszélve, hogy az új német törvényhozás harmadik legnagyobb pártja lett az Altetnative für Deutschland, melynek tagjai közül szép számmal akadnak egykori neonácik is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
