A Magyar Nemzetben Bayer Zsolt blogján január 7-én a következő jelent meg: „Fleck Zoltán az ELTE jogi karán tanít. Fleck Zoltán immár sokadszorra fejti ki abbéli nézeteit, hogy alkotmányos puccsot akar végrehajtani, és nem riad vissza az államrend erőszakos megdöntésétől sem. A kettő együtt nem megy. Sokadszorra kérdezem: mit keres ez az aljas gazember az ELTE katedráján? Ráadásul a jogi karon? Követelem, hogy takarítsák el onnan!”
Ennyi a teljes blogbejegyzés, ami (gondolom) a január 6-án a 24. hu-nak nyilatkozó Fleck megjelent gondolataira utal: „Köztudott a szakmában, hogy egy jól képzett jogászcsapat áll arra készen, hogy a választási előrejelzésekhez igazodva fogalmazzanak meg olyan javaslatokat, amelyek akadályozzák, hogy az ellenzék nyerhessen, ha pedig ez mégis megtörténne, akkor akadályozzák magát a kormányzást. Ez egy egyszerű jogi szakmunka, ami azonban morálisan alávaló, mert szembemegy minden alkotmányos elvvel.”
Bayer állításai a jogtudós által „végrehajtandó alkotmányos puccsról”, illetve a bátorságáról, ami „az államrend erőszakos megdöntésére” irányul, egészen valótlanok. Erről bárki meggyőződhet, aki meghallgatja vagy elolvassa Fleck gondolatait, azaz, ha nem a propaganda híreiből, vagy hasonló blogokból táplálja az ismereteit. Ez a bejegyzés becsületsértő, nem csak Fleckre, hanem az ELTE-re is nézve, az pedig különösen visszataszító, hogy egy ember „eltakarításáról” beszél. Eltakarítani a jogalanyisággal nem rendelkező szemetet vagy a már nem jogképes „emberi holttestet” szokták. Ez utóbbit a Keresztyén bibliai lexikon is említi, utalva a Bír. 16,31. versére: „A holttest tisztességes eltakarítása kötelesség, mindenki számíthat rá, hogy majd vele is megteszik. Elsősorban a család feladata…” Az ezzel kapcsolatos hatályos szabályokat pedig a 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet „a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról” tartalmazza.
A kormánymédiában a hangos Bayerhez képest mély hallgatás övezi a publicista feleségének ügyét, amiről a Válaszonline írt, ugyanúgy január 7-én. Ebben a cikkben (szemben a fenti indulatos blogbejegyzéssel) tények szerepelnek, például az, hogy (idézem)
„… Bayerné Matusovits Andrea által vezetett Országos Vérellátó Szolgálat megint ugyanannak a tulajdonosi körnek adta el az állami vérplazmát négy évre 19 milliárd forintért, amely a Bayerné titokban eladta a plazmát a multiknak című korábbi cikkünk főszereplője volt. A bíróság korábban kimondta, hogy ez versenyeztetés nélkül nem történhet meg. Versenynek viszont nem találtuk nyomát.”
Akit az ügy jobban érdekel, olvassa el a cikket, én most csak a jelenségre szeretném ráirányítani a figyelmet.
A jelenség pedig az, hogy a NER kedvezményezettjei még mindig teljes biztonságban érzik magukat, bírósági ítéletek ellenére folytatják azt, amit addig jogellenesen tettek, ugyanakkor gátlástalanul vádolnak bárki mást hazugságokkal. Az embernek tényleg az az érzése, hogy két világban (egyenlők és egyenlőbbek) élünk, s a kettő közötti átjárón csak azok juthatnak át, akik egészen nyíltan vállalják a rezsimmel szembeni lojalitást, elvégzik a „felvételhez” szükséges próbamunkákat vagy éppen elviszik a balhét mások helyett. Mivel itt már „vérre megy minden”, a becsatlakozás egyfajta politikai vérszerződést jelent.
Semmi közöm ahhoz, hogy Bayer Zsolt és felesége miről beszélgetnek esténként, de ha igazat mondanak egymásnak, akkor nem tudom mi tartja meg a plafont felettük már rég óta. Ez nem személyeskedés, hanem őszinte értetlenség azzal kapcsolatban, miként lehet leélni egy egész életet ilyen egyoldalú, agresszív, önző, mohó és az emberi léttel szembeni igazi tisztelet nélküli világ-valóságban.
