Szele Tamás, Author at Független Hírügynökség Page 8 of 25

Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-04

Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, egy duplát kérek, mustárral! Miért néz így, csak az Orbánnak szabad őrültségeket művelni, nekem nem? Jó, mindegy, hozza tormával, úgy is meg fog felelni… Hanem, kérem, a mi miniszterelnökünk most már valami egészen bonyolultnak tűnő pávatáncot lejt az európai bálterem parkettjén, persze, ha kicsit belegondolunk a dolgokba, érthetővé válik, mit is művel.

Érthetővé ugyan válik, csak rokonszenves nem lesz senkinek. Lássuk hát a tegnapi híreket: először azt tudtuk meg, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) a jövő hétfőn Milánóban mutatja be a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis tegnap reggel még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), sőt, lehet, hogy a szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache is tiszteletét teszi majd (illetve, a Die Presse értesülései szerint mégsem ő megy). Az alakuló ülés mottója:

„Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”

Meg kéne, de nem ezekkel a populistákkal. Különben az európai szövetségesek részvételével szervezett kampányrendezvényt Matteo Salvini eredetileg a római Circus Maximus mezején akarta megtartani, de a helyszín végül átkerült Milánóba. Nagy kár, ennek a bohóckodásnak ugyanis inkább lett volna helye a cirkuszban, de ha már így alakult, Milánó is meg fog felelni az elsőbálozás helyszínének.

Ez lenne Orbán világa

Egyszóval, azt gondolnánk, alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.

Azt is gondolná az ember, hogy ha így teljesülni látszik a leghőbb vágya, a magyar miniszterelnök már most ünneplőbe vágja magát, még a bajuszát is kipödri, az se baj, ha nincs neki, és lóhalálában vágtat a szívének kedves frakció alakulására, legszebb ünneplőjét viselvén, árvalányhajat tűzve kalapja mellé.

Hát bizony aki ezt gondolja, rosszul gondolja.

Orbán Viktor nem utazik Milánóba

Orbán Viktor információink szerint egyáltalán nem vesz részt ezen az alakuló megmozduláson. A Népszavának két egymástól független fideszes forrás is azt mondta, Orbán Viktor nem utazik Milánóba, nem fogadja el a meghívást.

„Ez egyébként a Fidesz jelenlegi helyzetében logikusnak látszik: a Fidesz ugyan kritikus helyzetben van az Európai Néppárton belül, tagságát felfüggesztették (magyar olvasatban ez „önkéntesen” történt), mind Orbán Viktor, mind Manfred Weber a Néppárt frakcióvezetője azt mondta, az EP-választások után dől el, hogy szakítanak-e. Információink szerint ugyanakkor a Fideszben még úgy látják: amíg a Néppárt fő politikai erejével, a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) működő kapcsolatot lehet fenntartani, addig nem érdemes kiprovokálni a szakítást. Márpedig – mint egy Fideszes forrásunk fogalmazott – a pártban abban bíznak, az új CDU-elnökkel, Annegret Kramp-Karranbeuerrel határozottan konzervatív irányba fordul Angela Merkel időszakához képest a német kormánypárt, így a jövőben javulhat a viszony a Fidesz és a CDU között.” (Népszava)

Hm. Tehát Orbán ezek szerint mégis néppárti túlélésre játszana, fogait csikorgatva ugyan, de pártjának sorsát mégis a Bölcsek Tanácsának kezeibe helyezvén? Inkább elviseli a büntetést, a vitákat, hatalmas egójának megannyi sérülését? Nagy dolog kell legyen az, amiért ezt ő vállalja, sejtem is, hogy micsoda: az uniós költségvetésre gyakorolt nagyobb befolyás lappanghat a háttérben. Egy új frakcióból – ha csak az nem arat földcsuszamlás-szerű győzelmet – sokkal kevesebb beleszólása volna a gazdasági ügyekbe, mint a Néppártból. Még akkor is, ha fel van függesztve, míg a néppárti frakció tagja marad a Fidesz, számolnak vele és gondoskodnak is róla.

Az más kérdés, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök így – vagyis józanul és diplomatikusan – döntött, egyéni sérelmeit félretéve, akkor ez volt élete első tiszta fejjel hozott döntése. Nem jellemző rá a higgadt gondolkodás. Vagy nagyon komoly szüksége van minden fillérre – ezt el tudnám hinni, hiszen a magyar kleptokrácia sokba kerül – vagy nem is igazán a pénz motiválja.

Ha nem ő lehet a király, minek menjen?

Azt már többször megállapítottuk, hogy Orbán Viktornak semmiféle elvei nincsenek. Hihet Salvini vagy Marine le Pen a menekültellenességben, a bevándorlás tiltásában, a szélsőjobboldalban, hihetnek ők akármiben (különben ők valóban hisznek is ezekben a marhaságokban), Orbán abban hisz, ami neki megéri. Volt ő már liberális, konzervatív, polgár, paraszt, ha a helyzet úgy kívánná, lenne ő talán még értelmiségi is, bár ahhoz van a legkevesebb adottsága. Tehát ők nem az elvek vitték volna Milánóba, ha ment volna, ő ott király akart lenni. Ha Salvini frakcióvezetőnek, elnöknek hívta volna, már most is ott lenne – de nem kínáltak neki semmiféle tisztséget, csak a részvételt ajánlották fel az alapításban.

Hogy is mondta Caesar?

„Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második.”

Mondjuk lefogadom, hogy Uticában mondta ezt a nagy római, de minket az érdekel, hogy Orbán most rá hallgat: inkább első Budapesten, mint Milánóban a második. Neki a születő populista frakció sem az elvek vagy az ideológia miatt kellett volna: hanem azért, hogy végre lehessen európai szintű faktor, a puszták Ducéja, ha nem vezérnek hívják, akkor nem is kell a tisztesség.

Azt nem tételezném fel, hogy eltöprengett a frakció erején is – ő alapvetően az akarat diadalában hisz, abban, hogy ha elég kitartóan ostromol egy célt, a végén mindenképpen eléri (más kérdés, hogy a végére érdemes lesz-é egyáltalán foglalkozni az illető céllal). Hát, nekem viszont mégis dolgom a tények tisztelete, ugyanis nem miniszterelnök vagyok, hanem újságíró, lássuk csak, mit tudnak ezek az új fiúk?

Első sorban is: nem olyan nagyon újak. Igaz, hogy legalább húsz párt részt vehet ebben a populista internacionáléban, de a húszból alig néhány látható szabad szemmel is. Marine Le Pen pártja Franciaországból, a német Alternatíva Németországnak (AfD), az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták.

Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol

Ez tulajdonképpen a most is létező Nemzet és Szabadság Európája frakció, azzal a különbséggel, hogy abban benne van még a lengyel Új Jobboldali Kongresszus és a Magyar Nacionalista és Konzervatív Párt is (erről a formációról most hallok először, de a létező populista frakció honlapján szerepeltetik tagként…) Tehát akkor nagy személyi változások nincsenek. Annyi biztos, hogy a mostani frakcióban nem vesz majd részt a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, ők ugyanis nem ülnek le Marine le Pennel egy helyre, ezt előre közölték – pedig ők húsz képviselői hellyel számolhatnak.

És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?

Az Európai Parlament március végi mandátumbecslése alapján Salvini Pártja, a Liga minden bizonnyal a legerősebb eleme lesz ennek a szövetségnek, jelenleg 27 képviselőjük lehetne. Marine Le Penék 21 helyet kapnának, a német AfD 10-et, az osztrák FPÖ 5-öt, a svéd és a holland populisták pedig 3-3-at. Más államokból még összejöhet 10-20 mandátum (Belgiumból, Dániából, Finnországból), de nem valószínű, hogy 90 fölé emelkedne a frakciójuk létszáma – a Fidesz nélkül. Viszont már ezzel is a 3-4. legnagyobb csoportosulást adhatnák az új parlamentben. Azonban miheztartás végett jelezném, hogy az Európai Parlamentnek még a britek nélkül is 705 tagja van, a becslések szerint az Európai Néppártnak 188, a szociáldemokratáknak 142 képviselőjük lehetne, míg a liberális ALDE-t 72 képviselőre jósolták, tehát ez a kilencven fő semmi hatással nem bírna a dolgok menetére.

Harmadikok vagy negyedikek lehetnének talán, de a Néppárt mindenképpen jobban teljesít majd náluk: Orbán meg nem akar harmadik lenni, negyedik sem, ő csak az első helyet fogadja el. Akár Rómában, akár Uticában, akár Milánóban.

Így aztán Orbán mégsem hagyja el a járt utat a járatlanért – csak akkor hagyná, ha kapna hozzá vezéri buzogányt is.

No, de nem kap, az Salvininél marad.

Így aztán a hatalmas hegyvajúdásnak megint egérszülés lett a vége, ezért viselkedik Orbán Viktor látszólag ellentmondásosan – pedig hát nem ellentmondásos az ő viselkedése, ha jobban belegondolunk.

Csak elvtelen és opportunista.

Azt meg megszoktuk.

Az Igori-program – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-03

0

Az Igori-program – Déli kávé Szele Tamással

Hölgyeim és uraim, azt leszögezhetjük így, a kávé mellett, hogy a magyar diplomácia igen sokat tanult Rejtő Jenőtől. Most például kitalálták Igorit, úgy is, mint virágzó üzletágat, egyelőre még három testőr és Potrien kerestetik, de különben stimmel a dolog. A Magyar Közlönyben ugyanis megjelent kedvenc kormányunk Afrika-stratégiája.

Hogy mink van nekünk?

Afrika-stratégiánk van. De ha rendesen szedjük a porokat, az orvosok szerint kezelhető. Csak kerülni kell a hirtelen felindulást és a komolyabb erőfeszítéseket. De remélhetőleg nem fog elhatalmasodni.

Arról lenne szó, miszerint „a migráció megállításának érdekében” a kormány a lehető legszorosabbra fűzi kapcsolatait az afrikai kontinensen, azon belül is a szubszaharai térségben. A Magyar Közlönyben kedd este megjelent kormányhatározat pedig részletesen le is írja, pontosan hogyan képzelik az afrikai gazdaság fejlesztését – mindezt abba a köntösbe bújtatva, hogy minél kevesebben induljanak útnak Európa felé. Akkor lássuk, hogy is fog ez kinézni (a hvg.hu nyomán).

A stratégia mindenekelőtt felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy tekintse át az eddigi szerződéseket, majd vizsgálja meg, milyen adminisztratív és technikai akadályokba ütköznek a kontinensen a szubszaharai régióba exportáló vagy beruházó hazai vállalkozások és ezekről egyeztessen is az egyes kormányokkal. Az Afrikába irányuló magyar export jogszabályi környezetét és hatósági gyakorlatát pedig vizsgálják meg, és ahol szükséges, ott egyszerűsítsék.

Tehát, jegyezzük meg: a szubszaharai régió a fontos

El kell hárítanunk részint az adminisztratív akadályokat, ami talán nem lehetetlen megfelelő pénzösszegek birtokában, részint azonban a technikaiakat is, melyeket röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy Afrika piszok messze van. Előbb változtatunk meg ezer jogszabályi környezetet, minthogy egy centivel is közelebb jöjjön.

„A kormány nemzetközi fejlesztésekben is gondolkozik, a külügyminisztériumnak ezentúl minden évben ki kell dolgoznia egy koncepciót a lehetséges projektekre, ezek közül a legfontosabbak a vízgazdálkodás, az infrastruktúra-fejlesztés, a biztonság, a kiberbiztonság, a mezőgazdaság, az egészségügy és az orvostechnológia ágazatai. A kabinet segélyhitel-programokat is indítana, méghozzá az Eximbank segítségével, ennek lehetőségeire május végéig kell előterjesztést készíteni.”

Ez jó üzlet egyeseknek

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: ezek a „fejlesztések” nagyon jó üzletet jelentenek a magyar kivitelezőknek, azonban rendszerint a pénz el sem hagyja Budapest közigazgatási határait. Mármint, maximum virtuálisan hagyja el, és csak addig, míg vissza nem utalják a kilencven százalékát. És lám: megint első helyen áll a világhírű magyar vízgazdálkodás, ez egyetlen nemzetközi szerződésünkből sem maradhat ki. Az mondjuk igen érdekes volt, mikor Mongóliával kötöttünk vízgazdálkodási egyezményt, ugyanis a derék mongolok a világ legsivatagosabb országban élnek, és a víz az állam területének jelentős részén komoly kincs. További fájó pont, hogy nem jött létre annak idején a Polisario Front vezetésével a független Nyugat-Szahara, ugyanis velük lehetne csak igazán vízgazdálkodásilag szerződni.

Fontos szerepet kapna a Stipendium Hungaricum program is. Ennek lényege, hogy külföldi egyetemisták ingyen tanulhatnak az általuk kiválasztott magyarországi intézményben alap- és mesterképzésen, e mellé havi 40 460 forint ösztöndíjat, kollégiumi férőhelyet kapnak. Ez éhenhalni is kevés, tavaly egyes afrikai (ghánai) diákok nehezményezték is volt, mondván: ennyit akár ne is adjanak. Ne tessenek szemtelenségről beszélni, az a szemtelenség, hogy ezt ösztöndíjnak nevezik. Az afrikai diák nem ismeri a forint vásárlóértékét, idejön tanulni, megkapja ezt az alamizsnát, munkát nem nagyon vállalhat, mert ki alkalmazná, de – hazamenni sem tud, mert a legolcsóbb repülőjegy is a sokszorosa ennek. Persze, hogy csapdában érzi magát. Abban is van.

„A kutatást és az oktatást érinti, hogy támogatnák az Afrika-tanulmányokkal foglalkozó magyarországi kutatóműhelyeket és felsőoktatási képzéseket. Kérdés persze, hogy ez csak a régiekre vonatkozik, vagy a kormány újakat is létrehozna.

Az érintett országokba

- termékmintákat juttatnának ki
- és magyar mintafarmokat alakítanának ki
- valamint két helyszínen akcelerátor központot hoznának létre, hogy legalább 2-3 vállalkozás piacra juthasson.

Ami a diplomáciát illeti, bővítenék a térségbeli diplomatahálózatot, különösen egy elefántcsontparti külgazdasági attasé álláshely létrehozását tartják fontosnak. A Dél-afrikai Köztársasággal pedig átfogó, közös kormányközi együttműködési bizottságot hoznának létre.

Készülhetnek az afrikai missziókra a magyar katonák is, ezeket ugyanis lehetőség szerint bővítenék a jövőben, így segítve a migráció elleni harcot. Szintén a honvédelmi minisztériumra vár a feladat, hogy vizsgálja meg, milyen katonai, védelempolitikai, határvédelmi ismereteket adhatnának át az afrikai partnereknek, sőt tisztképzési programot is indítanának.

Ahhoz pedig, hogy mindezt koordinálják, a jövő évtől kezdve Budapesten kétévente megrendeznék a Budapest Afrika Fórumot. Ennek a költségeit a külgazdasági és külügyminiszternek kell kidolgoznia. Emellett ráadásként a civil és a közszféra illetékes képviselőinek meghívásával létrehoznának egy magyar-szubszaharai afrikai kapcsolatokkal foglakozó tanácsadó csoportot is.”

Elképzelem a magyar mintafarmot mondjuk Namíbiában vagy Dél-Afrikában

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel… kémlel, de nem talál, az ugyanis a Kalahári-sivatag. Kémlelheti napestig. A katonai vállalkozások terén eléggé világos, hogy a térségben már jelen lévő erők mellett mi labdába sem rúghatunk, és nem csak az afrikai államok saját nemzeti hadseregeire gondolok, hanem a szép számmal arrafelé csapázó orosz és kínai erőkre is, melyek hivatalosan ugyan nincsenek ott, csak valahogy azért mégis arra járnak állandó jelleggel az utóbbi időben.

Egyszóval: irány a mesés Afrika, kérem.

Ebből akkora sikkasztás lesz, hogy ahhoz képest a Rejtő által megénekelt Igori polgári hangulatú teadélután az angolkisasszonyoknál, uborkás szendviccsel. A program minden pontjáról valósággal ordít, hogy csak a látszat kedvéért fogalmazták, csak jogi és gazdasági kiskaput biztosít a források elsikkasztására – de Rejtőtől tudjuk azt is, hogy Igoriban a legfontosabb a látszat, ennek kedvéért a Török Szultán többször bántalmazza is barátait.

Igen, ezt az Afrika-stratrégiát nyugodtan nevezhetjük Igori-programnak: csak annyi a különbség, hogy a regényben a Kongó-vasút egy részét lopták el mindösszesen, nem pedig több országra való fejlesztési keretet.

Azt ne is tessék képzelni, hogy az Afrikába induló – vagy el sem induló – összegeket magyar forrásból fedeznénk. Ugyan már. Mi csak javasoljuk ezt a tetszetős programot, az Unió majd elfogadja, átutalja nekünk a pénzügyi alapokat, mi meg majd zsebre vágjuk, szokás szerint. Ebben már nagy gyakorlatunk van.

De én akkor is kérném szépen, hogy az Afrika-stratégia központja Igori legyen. Stílszerű volna, ráadásul Kongó igen gazdag tantálban és kobaltban, aminek komoly piaca van és még komolyabb lesz a közeljövőben, ugyanis elengedhetetlenül szükséges a mikroelektronikai iparban.

És Igoriban legyen állomás. A hangosbemondó pedig ismételje Rejtő örökbecsű szavait:

„Vigyázat… Vigyázat… Az algíri expressz négy óra negyvenkor beáll… Negyedik vágányon. Vonat indul: öt óra húszkor… Igori-Sidi-bel-Abbés-Stockholm-Tokió… Első vágány… Halló! Halló! Figyelem… Hét óra ötkor csatlakozás a rizspálinkához egy üveg ginewer…”

Csak az itallal vigyázzunk: senki se rúgjon bele részegen az erőd falába, mert még a fejére esik a lőrés.

Nem tudom, ki találta ki ezt a programot, kinek köszönhetjük, de rettenetes gyanú kelt bennem.

Pittman volt az, a sejk.

Jutogpa a Várban, vagy ami belefér – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-02

0

Jutogpa a Várban, vagy ami belefér – Déli kávé Szele Tamással

Hogy ebbe a kávéba mi fér bele, azt könnyű megmondani: két cukor és egy kis tejszín. Hogy Bayer Zsoltba mi férne bele, azzal meg nem is érdemes foglalkozni, arról nem is szólva, mennyire nem volna ildomos: de hogy őszerinte mi fér be és mi nem a megengedhető dolgok közé, azon elmerenghetünk a kávégőzben.

Most jönne az adekvát kérdés, miszerint „miért foglalkozunk egyáltalán ezzel a figurával”? Erre az az adekvát válasz, hogy azért, mert van, cselekszik és a tettei érzékeny barométerként jelzik a kormány szándékait. (Hogy került az előző mondatba az „éter”?) Márpedig amíg ez a kormány vezeti Magyarországot, addig figyelemmel kell kísérnünk, mit tesz és mire készül. Könnyebb és főként kellemesebb volna ignorálni őket, csak mintha nem lennénk abban a helyzetben, hogy megtehessük.

No, de nézzük, mit jelez ez a mi érzékeny barométerünk, ez a finom légsúlymérő? Ez már nem is jelez a tegnapi vezércikkében, hanem egyenesen követel. Azt követeli, hogy a Fidesz rögvest és menten lépjen ki az Európai Néppártból, mert különben… mert különben szembekerül tulajdon alapelveivel. Igen, ez egy érdekes gondolat. Az ugyanis a helyzet, hogy az alapelvekkel való szembefordulás épp a Fidesznek okozza a legkevesebb gondot: bármely más politikai formáció, ideértve akár még a KDNP-t is, válságba kerülhetne emiatt, csak a Fidesznek nem okozhat problémát az ilyesmi. Története folyamán ugyanis pont ez fordult elő a legtöbbször, mondhatni monoton ismétlődés szemtanúi lehettünk. Láttuk, ahogy a valamikor liberális párt szembefordul a liberalizmussal, láttuk esküt tenni a pártelnököt, hogy ő a kisgazdákkal sosem lép koalícióra, aztán láttuk koalícióra lépni velük, láttuk Orbán Viktort orosz veszedelemről szónokolni és tányért nyalni Putyin asztalánál, láttuk, amint a muzulmán kultúrát dicséri és láttuk uszítani is ugyanezen kultúra ellen – szóval nem értem, miért jelentene elvi problémát még egy vagy akár negyvenkét pálfordulás?

Az alapelveket valószínűleg elrejtették egy barlangban, amit a „Tárulj, Szezám!” varázsige nyit, és negyven rabló vigyáz rájuk, hogy elő ne kerüljenek. De mit állít a magyar nyelv szépszavú mestere? Mármint túl azon, hogy idegbetegnek és becstelennek nevezi Szabó Timeát, mert ez nála csak stíluselem, része a könnyed, finom, franciás prózájának.

Ajándék helyett ultimátum – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-01

0

Ajándék helyett ultimátum – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem a kávét, pincér, nem vagyok túl derűs. Úgy tűnik, vége annak a kevés, online sajtószabadságnak is, ami eddig ellappangott a különböző politikai rendszerek rései között: a jelek szerint Mark Zuckerberg feladta a kísérleteket az internet szabályozására, és a nemzeti kormányok kezébe teszi le a világháló cenzúrázásának a jogát.

Tessék?

Legalábbis a kormánymédia így értelmezi a Facebook-alapító szombaton, a Washington Postban megjelent nyílt levelét. A 888 szalagcímben ünnepel: „Zuckerberg levélben kéri a világ vezetőit, hogy cenzúrázzák az internetet”. A magyar kormánypolitikusoknak – sőt, tegyük hozzá nyugodtan, minden kormányon lévő politikusnak világszerte – szombat óta nedves álmaik vannak és az örök hatalom, a társadalom teljes ellenőrzése lebeg a szemük előtt.

Kérem, amit félre lehet érteni, félre is fogják, főleg, hogy ennyi szándék és igény mutatkozik rá: nem kétlem, hogy ez a Zuckerberg-féle nyílt levél rengeteg konfliktus forrása lesz még.

Csakhogy Márkus mester nem azt írta, amit félreérteni méltóztatik. De először is tisztázzuk a fogalmakat.

Először is, az online platformok, így a Facebook viszonylagos cenzúramentessége egyáltalán nem valami idealista, emberbaráti okból létezik. Ennek kőkemény üzleti okai vannak: minél több megszólalást korlátozunk, annál kisebb a forgalmunk. Azonban a riasztó, agresszív, szélsőséges megszólalások teljes érintett csoportokat tarthatnak távol a közösségi oldalaktól, így azok sem engedélyezhetőek. Szóval ne tessenek mindenféle elveket számon kérni, itt pénzről van szó: meg kell találni azt az egyensúlyt, ami már biztosítja a maximális forgalmat, de még vállalható és nem riaszt el tömegeket.

A forgalom-optimalizálás terelte a világsajtó legnagyobb részét is az online felületekre, főleg a Facebookra: észszerűnek tűnt az ilyen irányú terjeszkedés mindkét fél számára, és a világ jelentős részén amúgy is olyan kellemetlen politikai viszonyok uralkodnak, hogy a nyomtatott ellenzéki vagy független sajtó megjelenése enyhén szólva is lehetetlen volna.

Igen ám, de a nagy forgalom magával hozta a Facebook által nem várt problémákat is: elsősorban a politikai radikalizmus és a manipulációt szolgáló álhírek előretörését. Sőt: álhírekkel már két komoly döntést is sikerült befolyásolni, a Brexitet és az amerikai elnökválasztásokat. Zuckerberg ennek a felelősségét nem kedveli: azonban az alapvető gond az, hogy hírek elemzését, minősítését semmiféle algoritmus nem képes elvégezni, így aztán vagy hatalmas létszámú moderátor-csapatot kellene alkalmazni, vagy teljesen száműzni minden hírt a közösségi oldalról. Mindkettőre történt kísérlet, egyik módszer sem vált be.

Nos, nagyjából vázoltuk a hátteret, most lássuk magát a hírt, – és kérem, figyeljünk minden szóra.

„Az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője a The Washington Post szombati számában megjelent nyílt levelében.

A 35 éves Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el.

Zuckerberg, aki jelenleg a Facebook 28,2 százalékának tulajdonosa, nemcsak a kártékony tartalmakat kívánná törvényi úton ellenőrizni. Emellett további három területen tartja fontosnak, hogy a különböző kormányok törvényi szabályozást vezessenek be: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság terén.

„A törvényhozók gyakran mondogatják nekem, hogy túlságosan nagy a hatalmunk a szólásszabadság befolyásolásában, és ebben egyet is értek velük” – fogalmazott a nyílt levélben. Hozzáfűzte, hogy a vállalat létrehozott egy önálló testületet, amelynél a felhasználók előterjeszthetik panaszaikat és vitathatják a közösségi portál vezetőinek és működtetőinek egy-egy tartalom törlésére vonatkozó döntéseit.

A milliárdos vállalkozó megfogalmazott egy sor olyan szabályt is, amelyet szerinte valamennyi tech cégnek be kellene tartania, mert ha ezeket valamennyi internetes portálon tiszteletben tartják, akkor jóval könnyebbé válik az egyébként rendkívül gyorsan terjedő káros tartalmak kiszűrése.

Zuckerberg szerint az új szabályokat valamennyi közösségi oldalnak el kell fogadnia, a szabályok betartását pedig külső testületre, vagy szervezetre kell bízni. Javasolta, hogy valamennyi nagy tech vállalat háromhavonta hozzon nyilvánosságra úgynevezett átláthatósági jelentést, csatolva hozzá pénzügyi jelentést is. Az erőteljesebb törvények szerinte világszerte védelmet nyújtanának a választások tisztaságának biztosításához, már csak azért is, mert a portálok által betartott szabályok lehetővé tennék a politikai szereplők azonosítását is.

Zuckerberg olyan törvényeket sürgetett, amelyek nemcsak politikusokra és választásokra lennének érvényesek, hanem „megosztó témákra” is. A törvényeket szerinte nem csupán választási és kampányidőszakokban kell alkalmazni, hanem ezeken kívül is, a politikai kampányok idején pedig új és széles körben érvényes szabályok szerint kell ellenőrizni a közösségi média adatainak felhasználását.

A Facebook-vezető hangsúlyozta: „közös globális keretekre” van szükség, világszerte azonos – és nem egyes országokban lényegileg eltérő – törvényeket kell hozni.”

Már hallom a politikusok kéjes nyögéseit: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság… Igen, körülbelül ez az a három dolog, amit soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad rájuk bízni, most pedig mégis a kezükbe kerülhet.

Dehogy kerülhet, tessék megnyugodni. Azt maguk csak hiszik, mert nem tudnak olvasni, megakadtak az első jól hangzó mondatnál és most élvezik az ötletet. Másról van itt szó, kérem, nem a Facebook „nemzeti” alapú feldarabolásáról és annak a „nemzeti” kormányok kezébe adásáról, persze ingyen, mert úgy még jobban tetszenének szeretni. Volt erre javaslat, hogyne, körbe is röhögték annak idején.

Tessék picit odafigyelni: Zuckerberg nem a Facebookról beszél, hanem az egész internetről! És a kontrollt nem a nemzeti kormányok kezébe kívánja átadni – nem evett meszet – hanem egy önálló és független külső cégre bízná, erős kontrollal és elszámolási kötelezettséggel.

De akkor minek fordul a „nemzeti” kormányokhoz?

Azért, mert ez a felügyeleti cég csak akkor működhetne hatékonyan, ha a törvényi hátterét az egész világon biztosítanák. Ehhez pedig nem mindenféle, lokálisan eltérő törvényi háttérre van szükség, hanem egy globálisan elfogadott, az egész világon érvényes jogi keretrendszerre.

Zuckerberg nem átadni kívánja a közösségi oldalt a politikusoknak, hanem közreműködésre szólítja fel őket – ha még egyáltalán akarják, hogy legyenek közösségi felületek és általában véve internet. Csak ezt politikuskáink szándékosan félreértik, mert félre akarják érteni.

Kicsit olyan lenne ez a világméretű törvényi keretrendszer, mint a vasúti nyomtáv. Az sem mindenhol egyforma, de a világ legnagyobb részén mégis az, és így biztosítható a zökkenőmentes kereskedelem, személyforgalom. Mikor az első német vasútvonalat építették Nürnberg és Fürth között, ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a helyi méltóságok számára, így nagy vita alakult ki azon, milyen keskeny illetve széles legyen a vágány. Érvelt, kiabált a sok nagyúr, míg meg nem szólalt az angol gépész (mert a mozdonyt Stephensontól rendelték volt).

– Uraim, én skót vagyok, engem nem érdekel a német nemzeti büszkeség sem így, sem úgy. Azonban jelezném: akár keskenyebb lesz a nyomtáv a mozdonyénál, akár szélesebb, azon vonat nem fog járni.

És lőn, a vita eldőlt.

Hát így állnak most a politikusaink is Zuckerberggel: nem hozhatnak nemzetállamonként eltérő törvényeket, akárhogyan is szeretnék, tehát ha működő internetet akarnak, és kell akarjanak, mert anélkül halottak ők is, el kell fogadják, amit majd diktál.

És ezek a bolondok azt hiszik, ajándékot kaptak…

Nem ajándék az, urak.

Ultimátum!

Petike világösszeesküvése – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-31

0

Petike világösszeesküvése – Déli kávé Szele Tamással

Kérem szépen, nagyon sajnálom, én ma kávézni akartam magukkal, mint mindennap, de most más dolgunk lesz. Ismétlő órát kell tartanom logikából Petikének. Azért nem Petikéből Logikának, mert azt nem lehet. Hogy melyik Petikének? Hát, a magyar sajtó nem sok Petikével szokott foglalkozni, vele is csak, ha muszáj: a Szijjártó Petikéről van szó.

Petike egyszerű kis magyar külügyminiszter, vásott kis diplomata, inkább jeleskedik a futsalpályán, mint a tárgyalásokon, szóval negyvenegy éves korára sikerült kiérdemelje az „ebadta” jelzőt, mint egy kiskamasznak – mondjuk arról nehezen is győzne meg bárki, hogy ez az ember nagykorú. Maximum naptári szempontból tekinthető annak, de különben nem az aktatáska hiányzik ennek a kezéből, hanem a kakasos nyalóka. Reméljük, kap majd a Viktorkától, az most a bandavezér. Mármost a fenét érdekelné ez az infantilis személyiség, ha nem lenne magyar külügyminiszter, amiből különös törvényeink miatt egyszerre csak egy lehet: ám az, így ha böffent valami borzalmasat, az közügy, mellyel foglalkozni kell.

Akkor lássuk, mit büfikézett Petike

ma a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában (mely böffenést gondosan közöltette az Origóval és az MTI-vel is, szóval legkésőbb holnap délben ez a KESMA mind a 476 lapjában vezéranyag):

„Világméretű liberális álhírgyárak működnek, amelyek világméretű hazugságokat terjesztenek, s úgy támadnak meg embereket minden alap nélkül, hogy azt igazságnak állítják be – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.

A miniszter felidézte, amikor egy kicsit több mint két éve Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok elnökének, akkor „esett le igazán” a liberális nemzetközi médiának – élén CNN-el -, és a liberális politikai elitnek, hogy nem ők választják ki az ország elnökét, hanem az amerikai polgárok választják meg.

A külügyminiszter szerint Donald Trump megválasztása hisztériát okozott az Európai Unióban is, kiforgatták az új elnök szavait például a NATO szerepe kapcsán, és rengeteg energiát vitt el az is, hogy azt állította a nemzetközi média, miszerint az oroszok beavatkoztak a választásba Trump oldalán.

„Ez történt Amerikában, két évig létezett ez a világméretű hazugság, fake news, ahogy ezt az angolszász világban mondják, tehát álhír, és ez két év után úgy omlott össze, hogy akik ezt kitalálták és két éven keresztül fenntartották, azoknak a szeme sem rebben” – emelte ki Szijjártó Péter, hozzátéve, hogy a hazugságot kitaláló és fenntartó médiumoknál senki nem kért elnézést az olvasóktól és a nézőktől ezért.”

Szép öcsém, legalább külügyminiszter ne volnál

Annyi szép szakma van a világon, váltóőrnek például jobban megfelelnél, igaz, az nem kis felelősséggel jár. De ha már így alakult, tartanád csukva a szádat, kivéve az étkezéseket. Akkor kezdjük az elején.

1. Azokat a bizonyos amerikai választásokat tényleg befolyásolták az orosz álhír-gyárak. Ezt sem a Mueller-jelentés, sem a Szenátus nem tagadja. Az már más kérdés, hogy Trump riválisa, Hillary Clinton sem lett volna az elnökök gyöngye: mit csináljunk, gyenge volt a mezőny, így alakult.

2. A Mueller-jelentés nem az amerikai „liberális média” megrendelésére készült, hanem az amerikai igazságügyi minisztérium felkérésére, és nem az orosz beavatkozás tényét vizsgálta – azt adottnak tekinti minden fél. Igen, Trump hívei is. A Mueller-jelentés arról szól, volt-e kapcsolat Trump kampánystábja és a befolyást gyakorló orosz szervek között. Erre nem találtak bizonyítékot. Tehát nem „omlott össze” a vád kártyavárként, csak nincs rá bizonyíték. Mellesleg, én azt el is tudom képzelni, hogy Szergejék minden értesítés nélkül támogatták Trump kampányát, ugyanis Hillary Clinton számukra mindenképpen rossz elnök lett volna, és nem mellesleg a mostani orosz hírszerzési-diverziós doktrína a Szurkov-elv, vagyis a Káoszgép-elmélet alapján működik, tehát mindent helyesnek találnak, amivel növelik a zűrzavart és hiteltelenítik a valódi sajtót. Aztán ha majd senki nem hisz senkinek és sutba vágja az emberiség a logikát, eljön az ő világuk, vezethetnek mindenkit az érzelmeinél és szimpátiáinál fogva.

3. A nemzetközi sajtó azért nem kedvelte Trumpot, mert a mostani elnök már megválasztása előtt ellenségként jelölt meg minden valós hírforrást, és kampányát egyértelműen a Breitbart-féle álhírlapokra építette – ezeknek hitelességéről annyit, hogy a Breitbart szerint Hillary Clinton egy washingtoni pizzériahálózat alagsorában szokott táplálkozni, éspedig kisgyermekek húsát fogyasztja, ami nem is csoda, hiszen alakváltó gyíkember.

Tehát, szögezzük le:

a nemzetközi sajtónak (mely nem egységes, ideológiai alapon álló szervezet, hanem szimplán egy szakma, egy üzletág) semmi köze nincs a Mueller-jelentéshez vagy annak végeredményéhez, azon kívül, hogy beszámolt róla, Trumpot meg jó okkal nem szereti: a POTUS kezdte a hisztikét. Akkor menjünk tovább, Pjotruska.

„Aki patrióta politikát folytat, aki ki meri mondani, hogy a saját országa az első, a vallási, nemzeti, kulturális identitás fontos, és fallal meri megvédeni az állampolgárok biztonságát, az ellen „hadjáratot folytatnak”, s megpróbálják hazugságokkal lejáratni – mondta a miniszter.

Ez a jelenség Európában sem szokatlan, és ez a bánásmód a magyar kormánnyal is, hiszen az összes „jogállamisági mázzal leöntött” támadás az álhír kategóriába tartozik – hangsúlyozta, és elmondta, Magyarországon a legolvasottabb, a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok.”

Nos, kicsi fiam, itt három marhaságot tömörítettél két bekezdésbe, csak győzze kibontani az ember

Egyfelől, ha már kineveztek téged külügyminiszternek, igazán tudhatnád, hogy ami az egyik országnak patrióta politika, az a másiknak durva elnyomás: azt mondod, a saját országunk az első? Igen, de a szomszéd is azt mondja, hogy az övé az, az ő szomszédja is, míg körbe nem érünk a földgolyón (igen, Petike, ne nézz ilyen hülyén: gömbölyű). És ha mondjuk olajat vagy földgázt akarunk venni, a sok első meg kell egyezzen a sorrendben egymás között, ezt hívnánk diplomáciának, ha tudnád, mi az. De aki nem tudja, az legalább ne csinálja, ha meg csinálja, és ilyen pocsékul, ne csodálkozzék, ha a sajtó röhög rajta.

Nem „támadás zajlik”, ti csináltok bolondot magatokból.

Ami a jogállamisággal kapcsolatos vádakat illeti: ne röhögtess, te kis őrsi humorzsák, Tréfi törp, miszerint az az álhír, hogy nálunk az sérül. Kiteszlek egy átlagbérrel a zsebedben Budapest bármely pontjára, testőrök és fegyver nélkül, hogy élj meg és lakj, közlekedj, ruházkodj egy hónapig ennyiből, ha három nap múlva még egyáltalán élsz és nem vagy lecsukva, piszok szerencséd volt. Nézz már körül, kiknek beszélsz és miről. Az egy dolog, hogy fogalmad sincs még az alapjogokról sem, és lételemed a korrupció, a szabad sajtó pedig olyan elvont és magas fogalom a számodra, mint pingvinnek a bárpult, de az már mégiscsak túlzás, hogy te akarod megmondani, homályos, pocsékul összetákolt konteók alapján, melyik hír igaz és melyik nem. Ennek megállapítása egy szakma, vagy legalábbis az volt, míg hozzá nem piszkáltatok, és ehhez a szakmához te kicsit sem értesz.

A sajátodhoz sem.

Egyetlen szakmához sem.

Egy igaz gondolat azonban mégis kicsúszott a szádon a rádiónyilatkozatban: az, miszerint Magyarországon a legolvasottabb, a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok.

Hát, most mit csináljunk, ha mi elvégezzük a munkánkat, a ti iparosaitok meg még a kontár-vizsgán is ismétlőre buknának?

Vagy holnaptól kötelező lesz mindenkinek rosszul írni és hazudni?

Ha ezt a suszterszakmával művelnétek, már rég elsöpört volna titeket a népharag, mert nem sántikálhat egy emberként az egész nemzet a rossz egyencipőkben.

Hát ha cipőből sincs két egyforma, véleményből miért legyen?

És azt miért pont te mondjad meg?

Ülj le, Pistike, logikából elégtelen.

Diplomáciából is.

A puli, a bolha és az elefánt – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-30

0

A puli, a bolha és az elefánt – Déli kávé Szele Tamással

Nos, érdekes kísérletet teszek a mai kávé mellett: még mindig kívülről tekintem Magyarországot, földrajzi és politikai szempontból egyaránt, arra próbálok ráérezni, mit gondol erről a drótoktól öleltről a világ többi lakosa, ha meghallja a nevét – elvégre alig vannak 7 693 795 659-en, szemben a mi erős tíz-, maximum tizenötmilliónkkal.

Hát Németországban sok jót nem gondolnak mifelőlünk. Az, hogy Manfred Weber keményen megmondta – mint az lapunk más helyén is olvasható – miszerint ha csak a Fidesz szavazataival lehetne az Európai Bizottság elnöke, akkor inkább köszöni a tisztességet, de nem kér belőle – leginkább az uniós politika vezető köreinek véleményét tükrözi, igaz, azt alaposan. Most kezdik belátni a mértékadó körök, hogy mindezidáig nagyobb csibészekkel tárgyaltak, mint hitték: jobb későn, mint soha.

Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára csattanósnak szánt választ adott Weber nyilatkozatára:

„Az ilyen nyilatkozat megengedhetetlen. Manfred Weber vérig sértette a magyar választókat, akik Európa többi polgárához hasonlóan egy demokratikus választás során fognak képviselőket küldeni az Európai Parlamentbe. Ismét bebizonyosodott, hogy Weber a bevándorláspárti baloldal túszává vált.”

Ez azonban pusztán annak a jele, hogy az egész világ félreérti a Miniszterelnökséget és ezen belül Varga államtitkár feladatát: azt gondoltuk eddig, ő az uniós kapcsolatok javításáért, fenntartásáért felel, holott az a dolga, hogy rontson rajtuk. Így már értelmet nyer az antidiplomácia különös gyakorlata is. Hiszen a rossz kapcsolat is kapcsolat – és ha kell, lehet rajta rontani. Ezek szerint kell, szükséges, elengedhetetlen.

De mihez akar velünk kezdeni Európa?

Már maga a kérdés is mutatja kozmopolita lelkületemet, hiszen igaz magyar ember azt kérdezte volna: „mihez fogunk kezdeni Európával (meg a világ többi részével)?”

Mint azt Katarina Barley német igazságügyi miniszter a 444-nek adott interjújában kifejtette:

„Nem a magyar népet, hanem a magyar kormányt kellene büntetni”

Ebben maradéktalanul egyetértünk, kár, hogy a beszélgetés folyamán az eljárás mikéntjéről keveset árult el, annyira keveset, hogy félő: neki legalább annyira nincs fogalma arról, miképpen kéne ezt elintézni, mint nekünk. Megnyugtató, miszerint világosan látja: „nem szabad egyenlőségjelet tenni az itt élő emberek és a kormány közé, hiszen a lakosság egyértelműen Európa-párti”, de mégis, milyen szankciós eszközökre gondol? Ugyanis az Uniónak csakis gazdasági és politikai eszközei vannak, és kivétel nélkül mindegyik országra vonatkozik: a politikai vezetőinket legfeljebb az úri kaszinókból tilthatják ki, aminek ideje is volna, lévén, hogy nem úriemberek.

De az már eredménynek számít, hogy nem tévesztenek össze minket a politikai vezetőinkkel. Habár egyelőre mégis ott tartunk, hogy mi vagyunk a kutya, a vezetőink a rajtunk élősködő bolhák, kérjük a szomszédot, hogy üsse már agyon őket, de neki meg csak husángja van, ha azzal lát munkához, a mi csontunk bánja: de ha eszünkbe jutna megfürödni, mindenki jól járna. Kivéve a bolhákat.

Tekintsünk Európán túlra!

A héten nem járt Angolában a magyar miniszterelnök, mely nem látogatásnak van némi diplomáciai jelentősége: Angola helyett ugyanis a Zöldfoki-szigetekre utazott váratlanul, ahol kissé meglepődtek a láttán, de fogadták, vendégül látták, távozása után megszámolták az ezüstkanalakat valamint kézfogáskor használt ujjaikat, és mivel nagyjából minden megvan, elmondhatjuk: erős magyar-zöldfoki szövetség született.

Ez nagyjából rendben is van: az a csoda, hogy eddig megvoltunk egymás nélkül, pedig annyi a közös bennünk, hogy azt elmondani is sok lenne – de miért nem Angolába ment Orbán Viktor?

Hej, nagy a sora annak. Különben a gépnek mindenképpen landolnia kellett volna Praiában, a Zöldfoki-szigetek fővárosában, üzemanyag-felvétel céljából, de miért nem ment tovább? Elképzelem Orbán és a pilóta párbeszédét:

– Praiában landolás!
– Tudom, tankolunk.
– Nem tankolunk. Látogatunk.

Hát bizony azért állt meg a magyar kormányfő félúton, mert az angolai elnök (és nem mellesleg diktátor), bizonyos João Lourenço úr jelezte neki: zsúfolt programja nem engedi meg, hogy méltóképpen fogadja. A zsúfolt program ezzel szemben azt megengedte, hogy a látogatás várható időtartama alatt hosszú interjút adjon egy orosz televíziónak: az tényleg fontosabb is, mint egy garabonciás magyar miniszterelnök. A rejtélyre az Expresso című portugál hetilap derített fényt. Nekik nyilatkozott egy Angolában nagyon kormányközelinek számító úr, aki világosan megmondta:

„João Lourenço hivatalosan a túl sok programjára hivatkozott, de valójában azért mondott nemet, mert nem akarta fogadni az idegengyűlölő és szélsőjobboldali magyar miniszterelnököt.”

Akkor most álljunk meg és vegyünk nagy levegőt, mielőtt jó magyar szokás szerint átesünk a ló túloldalára és elkezdjük magasztalni a magas erkölcsiségű angolai demokráciát. Angolában ugyanis minden van, kőolaj, gyémánt, mangán-, réz-, arany-, ezüst- és vasérc, csak éppen demokrácia nincs, egy milligramm sem: az országot évtizedek óta a polgárháborút megnyerő MPLA irányítja, hol többé, hol kevésbé véres módszerekkel, a mostani állapot épp a békésebbek közé tartozik, de erkölcsről vagy népképviseletről szó sem eshet az angolai vezetés vonatkozásában.

Lourenço elnök sem lett hirtelen Martin Luther King nagy híve – azonban ha már egy diktátor is xenofóbnak, és fajüldözőnek tartja a Magyarországon uralkodó politikai nézetrendszert, méghozzá annyira, hogy szóba sem áll a kormányfővel, képzelhető, mi lehet rólunk a vélekedés a demokratikus berendezkedésű államokban.

Van az így, kérem, mikor a bolha kommandírozza a szegény magyar pulikutyát, aki már mindennek örülne, csak az ugráló élősdiektől szabaduljon meg.

Az pedig egy teljesen más helyzet, amikor az elszemtelenedett bolhakirály megpróbálja a puli után az európai elefántot is irányítani.

Az már kicsit vastagabb bőrű állat, azzal nem fognak menni a csipkedések.

Meg kéne fürödni, és minden megoldódna.

Kósa Lajos esze tokja – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-29

0

Kósa Lajos esze tokja – Déli kávé Szele Tamással

Kérem tisztelettel, én tartozom önöknek egy vallomással: ezt a kávét külföldről iszom önökkel, no, nem a Zöldfoki-szigetekről, ott amúgy sem ismerek senkit, csak Nagyváradon vagyok, hat kilométerre a magyar határtól, de már ez a piciny távolság is csodákra képes. Én, kérem, most már kezdem érteni a magyar belpolitikát. Ha nem is teljesen.

Ez a kis távlat, ez a kevés perspektíva is sokat egyszerűsít azon a végtelenül bonyolult, szubtilis folyamatrendszeren, amit mind közönségesen csak honi közéletnek hívunk. A jelenségek letisztulnak, a hírek érthetőbbé válnak: ahogy nézem a ma reggeli felhozatalt, az már például kezd világossá válni, hogy a Fidesz vezetésében szereposztás működik. Tállai András például az Avatár, mert mindent ő avat fel, most már csak be kéne festeni kékre, Németh Szilárd a Védnök – meg is értem, az ő birkózó múltjával és érzékeny, finom, klasszika-filológus műveltségével, amit ő megvéd, az meg vagyon védve! – Kósa Lajos pedig, nemes egyszerűséggel a Világ Esze.

Honnét vagyok olyan bizonyos Kósa szellemi felsőbbrendűségében?

Ő mondta, onnét.

Történt pedig, hogy Siófokon, egy Polgári Kávéház nevű rendezvénysorozat keretében ő is fellépett, kell az a kis pénz, kell a hakni mindeninek, eb, aki irigyli. Mondjuk a rendezvényről annyit, hogy sem nem volt polgári, sem nem volt kávé, maximum annyi biztos, hogy házban tartották, de láttam már nagyobb eltéréseket is a magyar közéletben, például amikor rá van írva egy vaskos kötetre, hogy „pártprogram” és belül vegytiszta halandzsa van benne, az is ilyen. Mindegy, eljöttek a siófokiak, mert nem mindennapi spektákulum volt beharangozva: Kósa Lajos okosakat fog mondani!

Mondott is, többfélét, de az aztán mind igen okos volt.

Elsőbben is migránsozással nyitott, mert anélkül nem lehet, anélkül tapodtat sem, olyan lenne migráns nélkül egy ilyen rendezvény, mint a szüreti bál bor nélkül.

„– Az Európai Unió számára a legkomolyabb kihívás, hogy miként kezelje a migrációt.
Míg az Európai Bizottságban és az Európai Parlamentben, többségben vannak a bevándorlást pártoló erők, addig az európai polgárok több mint fele elutasítja a migrációt. A politikai felállás és a választói akarat tehát nem találkozik – hívta fel a figyelmet Kósa Lajos. A politikus szerint az európai baloldal számára azért is fontos a bevándorlás, mert az iszlám hátterű szavazóbázis tudja hatalomban tartani őket.” – írja a sonline.hu

Azért szólhatott volna valaki ennek az okos, drága embernek, hogy a menedékjog egyáltalán nem jár olyan apróságokkal, mint állampolgárság vagy szavazati jog, tulajdonképpen még munkát vállalni is csak külön engedéllyel lehet, ha valaki menedékes, letelepedni, lakást bérelni is csak jóváhagyással lehet. Nem nyafognék, de most már késő, legalább ne Kósa mondta volna ezt, akit – mint említettem volt – nyilvánvaló, hogy az eszéért szeretnek. De folytassuk, mert érdemes.

Azt mondta a továbbiakban ez a szellemóriás, miszerint:

„A hazai ellenzéknek értelmezhető programja, és intellektuálisan jelentős vezetői sincsenek.”

Nem tartozom a magyar politikusok rajongói közé, sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon, erős a gyanúm, miszerint mostani vezetőink többsége olyan szellemi szinten mozog, hogy képes lenne éhenhalni egy vekni kenyérrel a hóna alatt, és ha különbözeti vizsgát kéne tenniük a kisegyszeregyből, az maximum erős segítséggel, puskázva és edzőtábor után sikerülne nekik, de azért ez az állítás – főként Kósától! – kissé megrázott.

Nem szeretnék ellenpéldákat mondani, melyek bemutatnák, mely ellenzéki politikusoknak van nála több esze, ugyanis az nem szülne jó vért: sosem érnék a lista végére, annyi nevet kéne említenem, és aki kimaradna, joggal sértődne meg. Voltaképpen könnyebb volna azokat összegyűjteni, akik butábbak nála, de részükről viszont bizonyos lenne a sajtóper, szóval esetünkben a legcélravezetőbb, ha inkább Kósa néhány csodás bölcsességét veszem elő, hogy tisztában lehessünk szellemi képességeivel – azoknak teljes valójában.

Ott volt például hajdanában-danában, mikor a hutu-tuszi konfliktust egy szimpla betűcserével megoldotta. „Huti, tuszu, vagy valami ilyesmi…” mondotta a Bölcs, és ha korábban mondja, megúszták volna az áldozatok a tömegmészárlást, hiszen nincs az a fanatikus törzsi harcos, aki ezen kiigazodna.

Vagy idézzük emlékezetünkbe a Kupakok Rejtvényét! Egy ország töprengett el, mikor Kósa 2014-ben elnyilatkozta magát fémkupak-ügyben – vajon mire gondolt a költő?

„Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását, jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”

Megfejthetetlen. Misztérium, titok, upanisád, szent rejtelem – maga a magyar gordiuszi csomó, aki megoldja, egész Ázsia ura lesz. Vagy nem. Olyan mély az értelme ennek a gondolatnak, hogy a mi elménk nem képes felfogni. Szerintem a Kósáé se nagyon, sőt, a mondat nyomelemekben sem tartalmaz gondolatot, de álmatlan éjszakáimon elő-előveszem, töprengek az értelmén, jobb, mint bármilyen altató a patikából.

Most elő se vegyük Kósa ringó vállú csengeri violáját, azt a dúsgazdag asszonykát, akinek egy vasa sincs, és aki a legprimitívebb internetes trükkel verte át a politikust: szedjünk inkább elő egy olyan Kósa-aranyköpést, ami méltatlanul merült feledésbe, pedig a magyar humor aranykönyvében volna a helye. Nincs az a Vadnai, aki ne ölne egy ilyen poénért, Hacsek és Sajóba kívánkozik.

Az úgy volt, hogy Habony Árpádról kérdezték ezt a mi hősünket. Sokáig nem lehetett tudni, tulajdonképpen mi a szerepe Habonynak a kormányzásban, ellentétben a mai helyzettel, mikor ezzel szemben fogalmunk sincs róla. Kósa Lajos hebenygett-habonygott, végül elismerte, kapott tanácsot Habonytól, például hogy provokatív újságírói kérdésre ne válaszoljon. Mikor megkérdezték, Habony ezt milyen minőségben adta ezt neki, Kósa azt mondta:

„Jó minőségben!”

Kérem, ezt nem lehet tovább fokozni.

Kósa Lajos a magyar kormány legfényesebben ragyogó lángesze, huncut, aki nem hiszi. Ha valakinek, hát neki joga van politikustársait minősíteni intelligenciájuk alapján.

Szobrot Kósának, bronzszobrot piedesztálon, csak a feje legyen bevonva neoncsövekkel.

Hadd ragyogjon az esze tokja!

Sámánok a Hír TV-ben?

Szele Tamás

-

2019-03-27

0

Kérem, én sosem tagadtam, hogy a magyar jobboldal tud valamit. Komoly képességei vannak, különös anyagból gyúrták. Tegnap számoltam be arról, hogy egy tizenhárom éve ismeretlen szervezet napokkal előre megjósolta a 2006. szeptember 17-i „spontán” tüntetést, sőt a 18-i tévéostromot is.

Mondhatnánk, hogy magányos jóssal, parafenoménnel állunk szemben: de sajnos az azóta előkerült adatok azt bizonyítják, hogy egy ismert szervezet is előre látta az elkövetkezendőket, méghozzá napra pontosan, sőt, üzletet is akart kötni velük kapcsolatban. Az ismert szervezetet Hír TV-nek hívják.

Azt már sokan rebesgették eddig is, hogy nem lehetett véletlen a közvetítőkocsi és a stáb váratlan felbukkanása a Szabadság téren, ugyanis Budapesten számos más tér található, egyik szebb, mint a másik, és rendszerint mindegyiken történik valami, napjában többször is. Ámde tévéostrom csak akkor, csak ott. És csak ők közvetítették volt, következetesen forradalmároknak nevezvén a zavargás résztvevőit. Valahonnét tudhatták, tudniuk kellett, mi várható – de ez mindezidáig merő spekuláció volt, bizonyítékok híján.

Hanem volt erre bizonyíték is. Évekkel ezelőtt, a Klubrádió egyik „Beszéljük meg” című műsorában

Zentai Péter elmondta Bolgár Györgynek, hogy értesülései szerint a Hír TV az eseményeket megelőző pénteken (tehát 15-én!) már felhívta két brit televíziós csatorna figyelmét arra, miszerint hétfő este érdekes dolgok fognak történni a Szabadság téren.

Sőt: történtek is, ami vagy azt bizonyítja, hogy a Hír TV minden sajtóterméknél sikeresebben alkalmazza a jövőbelátó tudományt, vagy arra, hogy bizony vastagon benne volt az események szervezésében. Nocsak, mondja erre a sajtómunkás, és pödör egyet konya bajszán, majd pipára gyújt. Mármost az nem ritkaság, hogy kollégák, sőt, cégek is összedolgoznak, magam is megtettem már sokszor: sűrű, vad dzsungel a sajtó, de akadnak benne közös vállalkozások is, sajtós sajtósnak nem mindig farkasa. Csak majdnem. Ilyenformán megeshet, hogy ha én megtudok valamit, és azt elég érdekesnek találom, hát értesítem róla egyik-másik barátomat mondjuk a ZDF-nél vagy máshol. De sohasem a konkurenciát: azok ássák ki maguk az információt, ha bírják. Aztán olyan is van, hogy a már meglévő anyagot átveszi egy világcég, esetünkben a Sky News lett volna ez – tisztes összegért megteheti, jó üzlet az ilyesmi mindenkinek.

De olyant még az öregapám se látott, hogy a „spontán” tüntetés és tévéostrom előtt napokkal elkezdjen valaki üzletelni a közvetítés jogaival!

Mert nem mondom, euróban is sokjegyű, amit egy efféléért kaphat ez ember, de rögtön felvetődik: honnét tudta? Villám tüzéből, állatok beleiből, madarak röptéből? Hihettek is a britek az ajánlatnak, nem is, míg fel nem lobbantak az első lángok a Szabadság téren. Hogy aztán a Hír TV kapott-e pénzt a közvetítésért a nemzetközi tévécsatornáktól, nem tudni, de tán nem is ez a legérdekesebb. Hanem a történet, melynek igazságtartalmát Zentai Péter feddhetetlen szakmai és emberi hírneve garantálja. No, és az is, hogy az őszödi beszéd megvágott változatát kiszivárogtató Kossuth rádió két alkalommal is megakadályozta ennek az információnak a napvilágra kerülését – tették mindezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején, amikor igazán nem akadályozhatta volna meg a politikai hatalom a nyilvánosságra hozatalát. Sőt, még jól is jött volna neki. De a rádió vezetése másként döntött. Miért, miért nem – nem tudhatjuk. Ahogy azt sem, mi okból vágták a beszédet pont úgy, ahogy az bekerült a köztudatba – bár arról lehetnek sejtéseink. Nem hihető, hogy a Hír TV pletykák alapján kezdett volna nemzetközi tranzakciókba, kocsmai mendemondákra hivatkozva kockáztatott volna sokszámjegyű euró- és fontösszegeket. Lehet, sőt biztos, hogy újságírótól nem szabad és nem is lehet kérdezni az informátora kilétét – ámde itt már nem egy kósza, védelemre szoruló informátorról van szó. Itt már bombabiztos értesülésről beszélhetünk, amivel akár már üzletelni is lehetett volna. Két magyarázat lehetséges. Vagy jól szervezett akcióról van szó, amiről elég sokan tudtak, és ez most kezd kiderülni, mivel a kormánypárt óvatlanul közbeszéd és kampánypropaganda tárgyává tette az őszödi beszéd kiszivárogtatását, vagy a magyar jobboldal a világ leghatékonyabb jósdáját üzemelteti valami titkos helyen, tunguz és burját sámánok segítségével, és olyan tisztán látják a jövőt, mint táltos a tükrét.

Ez utóbbi kevéssé valószínű, ugyanis már hosszú ideje nincs lottó ötös. Márpedig nem is lennénk Magyarországon, ha valaki azt meg nem kukkolta volna ezzel a kormánypárti varázsgömbbel. Marad a második megoldás: a 2006. szeptemberi zavargások, atrocitások olyan körök jól szervezett munkájának voltak köszönhetőek, akiknek ez érdekében állt.

Cui prodest? Vajon kiknek lehetett az érdeke? Ezt válaszolja meg mindenki saját magának: nem lesz nehéz.

Csupán azt kell eldönteni a megismert tények fényében, hogy spontán volt-e az előre megszervezett zavargás vagy inkább erőszakos puccskísérlet a demokratikus államrend megdöntésére?

Mert ha az volt: büntetendő.

Nem az a kérdés, ki szivárogtatta ki azt a beszédet, hanem az: minek?

És ki használta fel?

Budapest lángjai

Szele Tamás

-

2019-03-26

0

Hogy ki is szivárogtatta ki az őszödi beszédet, azt senki sem tudja megmondani, de talán nem is ez a legfontosabb. Hanem az tény, hogy bizonyítható: a 2006. szeptemberében kitört zavargások előre szervezett megmozdulások voltak, nem pedig a spontán népharag megnyilvánulásai a beszéd részleteinek hallatán. Biztos ez? Biztos – és most nem a Wikileaksre hivatkozunk, nem is lehallgatott telefonbeszélgetésekre, hanem közismert tényekre.

A bizonyíték itt volt az orrunk előtt sok-sok éven keresztül, épp csak a szemünket nem verte ki, sajnos azonban mindenki megfeledkezett róla: 2007. január 10.-ig a rendőrség még folytatott valamiféle vizsgálatot az ügyben, de azt lezárták, méghozzá igen gyorsan. Lássuk, hát, miről beszélünk, de mindenkit nagyon kérnék, fordítson különös figyelmet a dátumokra, ezeknek nagy jelentőségük lesz.

2006. szeptember 14.-én még viszonylag rendezett országban éltünk. Voltak gondjaink, egyesek nem nyugodtak bele az országgyűlési választások kimenetelébe, akadtak demonstrációk is a Kossuth téren, korábban volt egy hídfoglalás is – de a viszonyaink konszolidáltaknak voltak tekinthetőek. Ezen a verőfényes kora őszi napon egy kereskedelmi adó, konkrétan a Budapest Rádió különös hangfelvételt kapott, melyet szinte azonnal, aznap délutáni műsorában közzé is tett, majd a hanghordozót átadta a rendőrségnek – ugyanis csak a vak nem látta, süket nem hallotta, hogy azon bizony terrorcselekménnyel fenyegetőznek, ami szigorúan büntetendő. Lássuk tehát a hangfelvételt:

És lássuk az ügyben kiadott MTI-hírt, a maga teljességében!

„Erőszakhullámmal fenyegetőzik egy ismeretlen a Budapest Rádiónak megküldött CD-n
2006. szeptember 14.

Budapest, 2006. szeptember 14., csütörtök (MTI) – Soha nem látott erőszakhullámot helyezett kilátásba egy ismeretlen, ha a kormány nem mond le szeptember 20-ig; a férfi elváltoztatott hangon egy, a Budapest Rádióhoz postán megküldött CD-n beszél minderről – tudatta az MTI-vel csütörtökön a rádió kommunikációs vezetője. A rádió vezetése jelezte a rendőrségnek, hogy milyen felvételt kapott, a rendőrök ezekben a percekben tartanak a rádió felé a CD lemezért – mondta el Szondy Réka.

Kiemelte: csütörtökön, fél héttől kezdődően az üzenet mondanivalójával, hangvételével, valamint annak politikai hátterével a rádióban kiemelten foglalkoznak a Demokrácia Rt. című műsorukban.

A Budapest Rádió által az MTI-nek eljuttatott felvételen a férfi magát a „Demokrácia Harcosai” nevű, általa országosnak minősített szervezet tagjának nevezi magát.

Azt mondja, ha a kormány 2006. szeptember 20-ig nem mond le,

„szembe kell néznie a nép haragjával, ezzel olyan láncreakciót indít el, amely felett már nem gyakorolhat hatalmat.”

Hozzáteszi: készen állnak arra, hogy Párizshoz hasonlóan lángba borítsák Budapest
utcáit.

A férfi szerint a kormány a választási ígéretekkel ellentétes döntéseket hozott, és a diktatúra irányába kormányozza az országot.

„Készek vagyunk soha nem látott erőszakhullámot indítani a jelenlegi hatalom ellen, hogy megvédjük a magyarok demokráciához való jogát”

– közölte az ismeretlen, aki elmondta azt is, hogy szervezete csatlakozik a szeptember végére tervezett tiltakozó demonstrációkhoz.”

Hát igen, izgalmas, zavaros idők voltak, dünnyögi maga elé a polgár, és továbblapoz – de nézzük csak meg a dátumot! Szeptember 14. csütörtök. Akkor még béke volt, az őszödi beszéd még Pandora szelencéjében pihent, hiszen csak vasárnap, szeptember 17-én került adásba az a bizonyos, tendenciózusan kivágott pár mondat. Mik is az üzenet zárószavai? „Nem tűrjük tovább a hazudozást, ha a kormány nem mond le, lángolni fog Budapest”.

Budapest pedig lángolt, főleg a Szabadság tér – de csak négy nappal később, szeptember 18-án.

Honnét tudták a Demokrácia Harcosai, akikről sem azelőtt, sem azóta nem hallottunk egy vak hangot sem, hogy a miniszterelnököt három nap múlva hazugsággal fogják majd vádolni? Azonban nem csak ez az egy különös jövőbelátás írható a számlájukra. Nézzük csak azt az utalást, miszerint a szervezet csatlakozik a szeptember végére tervezett tiltakozó demonstrációkhoz. A mikhez? Azon a 14.-i csütörtökön nem tervezett hivatalosan tiltakozó demonstrációt a Herkó Páter sem. Annak csak 17.-én kellett kirobbannia, „spontán” módon, a beszédből kivágott mondatok hatására. Melynek nyilvánosságra hozataláért első sorban Sztankóczy András, a Kossuth rádió Aktuális szerkesztőségének vezetője volt a felelős. Őt viszont csak szeptember elsejétől nevezték ki erre a felelős pozícióra, épp „végszóra” érkezett.

De vissza az üzenethez – mire következtethetünk ezekből a mondatokból?

Nem többre de nem is kevesebbre, mint arra, hogy a 2006. szeptemberi zavargások előre tervezettek, szervezettek voltak.

Hiszen honnét tudhatta volna különben a demokrácia harcosa, hogy ő három nap múlva fel fog háborodni egy olyan friss híren, ami abban a pillanatban nem volt még sem ismert, sem nyilvános? Honnét tudhatta, hogy ő spontán tiltakozni fog, sőt, demonstrálni is, teljesen és megkérdőjelezhetetlenül spontán módon, mintegy érzelmeinek gátat szabni nem bírván? És honnét tudta, hogy négy nap múlva már gyújtogat is, „lángolni fog Budapest”?

Minden jel arra mutat, hogy homokszem kerülhetett a gépezetbe. Ami nem is csoda, piszok nehéz dolog megszervezni egy több tízezres spontán demonstrációt, ostrommal, gyújtogatásokkal, atrocitásokkal. A tömegdemonstrációhoz első sorban is tömeg kell: nos, ebben a félig-meddig titokban verbuvált csőcselékben akadhatott valaki, aki nemzeti hős akart lenni, tudván tudta, mi várható, és az eljövendő eseményeket meglovagolva megpróbált magának egy kis politikai hírnevet, tőkét kovácsolni. Mivel nem tudjuk, ki volt a lelkes amatőr, a sorsáról sincs tudomásunk: vagy eltüntették, vagy megbújt magától a tévéostromot követő zűrzavarban. Ő lehetett volna az a rés a randalírozók pajzsán, amit kihasználva az egész eseménysorozat megelőzhető vagy felgöngyölíthető lett volna.

De senki sem végzett komoly nyomozást az ügyben, sőt, azt viharosnak mondható gyorsasággal le is zárták, mivel – nem találták meg az elkövetőt. Más rendőrség tovább nyomoz, ha nem talál valakit, olyan valakit, aki sokat tudhat egy közfelháborodást keltő eseménysorozat hátteréről, olyan valakit, aki megvalósította a terrorcselekménnyel való fenyegetés bűntettét, a miénk lezárja az ügyet. Így is lehet, kérem: tetszik látni, mi lesz belőle.

Igen, a 2006. szeptemberi zavargások a jelek szerint szervezettek voltak, alaposan előkészítették őket, annak reményében, hogy a kormány lemond és a hatalom az akkori ellenzék vezető pártjának ölébe hull.

Hogy ez hihetetlen, komoly politikus ilyent nem tesz? Akkor vegyük a másik lehetőséget.

Egy ismeretlen radikális, vagy egyszerűen csak egy hülyegyerek Nostradamust megszégyenítő pontossággal megjósolja a három-négy nap múlva bekövetkező eseményeket, szervezetet hazudik magának, majd, amikor minden bekövetkezik és a hatalom megrogyni látszik, nem marad a reflektorfényben. Nem kiáltja ki magát sem nemzeti hősnek, sem vátesznek, az országos szervezet nyom nélkül felszívódik, mint egy vakbéltünet és mindez a rengeteg egybeesés pusztán a véletlen vagy a jóstehetség műve, nem pedig elszólás és az adatok korai kiszivárgása. Ez hihetőbb?

Ilyen véletlenek nincsenek.

2006. szeptemberében szervezett puccskísérletet hajtottak végre, mely nem járt sikerrel.

Legalábbis a jelek szerint.

Ezek után tényleg szinte mindegy, ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet, maximum epizódszereplőnek nevezhetjük az illetőt vagy illetőket: az a fontos, ki vágta meg, ki használta fel, mire és hogyan.

Mindezt pedig látjuk és tudjuk.

Akkor miről beszélünk? Min vitatkozunk?

Folytatjuk…

Egyéb a 2006-os eseményekkel foglalkozó írás itt és itt található.

A Szerjózsa minden iránya – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-25

0

A Szerjózsa minden iránya – Déli kávé Szele Tamással

Mindenekelőtt néhány szó elöljáróban. Míg kihozzák a kávémat. Nem, nem azért foglalkozom Novák Katalin államtitkár ügyeivel, mert különösebben bántani akarom, a sajtófigyelem nem utasítás vagy indulat kérdése. Aki meghatározó szerepet játszik a magyar politikában, azzal foglalkozni kell, vagy nem sajtó, amit írunk.

Ezt azért kellett megjegyeznem, mert korábbi dolgozataimra érkeztek olyan visszajelzések, miszerint „miért utálom én ezt a hölgyet?” Dehogy utálom, úgy vagyok vele, mint Petőfi a zordon kárpitosnak fenyvesekkel vadregényes lányával: nem utálom, csak nem szeretem, tán csodálom, mivel csodálatos dolgokat képes beszélni: a főnökével még inkább így vagyok. Legjobb lenne nem foglalkozni ezekkel az észkombájnokkal, csak sajnos ők vezetik az országot és ők bezzeg foglalkoznak mivelünk: szóval, megkerülhetetlenek. Nyugalom, ha ellenzéki oldalon beszélnek emeletes marhaságokat, azt is meg szoktam írni, nincs szabadjegye senkinek a hülyeségvonatra.

Miután ezt ilyen szépen megbeszéltük, térjünk a tárgyra: már megint mit nem mondott ez a magas állású hölgy? Mert államtitkár, és egyre nagyobb a befolyása a bel-, mi több, a külpolitikánkra is, üstökösként emelkedik a csillaga. Kérem, interjút adott a Magyar Hírlapnak. Ilyesformán – tekintve a Magyar Hírlap olvasottságát, és azt a tényt, hogy már évek óta nem auditálják ezt a sajtóterméket, nehogy kiderüljön róla, miszerint több példányból áll a remittendája, mint amennyit kiadtak belőle – magát az interjút nyugodtan tekinthetjük szigorúan titkosnak is, mert nem hinném, hogy tíznél több ember olvasta, a napos szerkesztőjüket és engem is beleértve, új lesz ez mindenkinek, kérem.

Az interjú címe az Európai Néppártra utal: „Szétköltöztünk, de még nem váltunk el”.

És ott van benne az a „még”. Most még nem, de nemsokára, kis türelmet kérünk, az ügyvéd oly lomha, a jogi hercehurca oly lassú, de nemsokára szabadon szárnyalunk hímes pillangóként mákvirágról mákvirágra!

„ A Helsinkiben elfogadott, alapvető értékekről szóló dokumentumokat mi is támogattuk, sőt, tartalmi kiegészítésekkel éltünk, amiket el is fogadtak. Ami a feltételeket illeti, nem érdemes ultimátumokról beszélni, nem vagyunk alá- és fölérendeltségi viszonyban egymással. Ezért is mondtuk ki, hogy akaratunkon kívül minket nem lehet felfüggeszteni vagy kizárni. Brüsszelben kölcsönösen adtunk egymásnak egy esélyt, hogy felmérjük, milyen perspektívát látunk a jövőre nézve. Nincs hivatalosan olyan lista, amit pontról pontra végig kellene venni. A csúcsjelöltünk feltételeiből a plakátkampány befejezése és a bocsánatkérés is teljesült. Ami a CEU-t illeti, nem tekintem olyan kérdésnek, ami a Néppárt és a Fidesz kapcsolatában sorsdöntő lenne, de ott is megvizsgáljuk a javaslatukat. Egyébként nem vizsgálóbizottság érkezik Magyarországra, amely hoz egy egyoldalú döntést, hanem párbeszédet fogunk folytatni. A helyzet olyan, mint egy házasságban, amikor a kapcsolat olyan pontra érkezik, hogy végig kell gondolni, hogyan tovább. Szétköltöztünk, de még nem váltunk el.”

Kérem, önnek kiváló a humora. Nem vizsgálóbizottság érkezik, mely ezért aztán nem is fog vizsgálódni, pláne nem fog jelentést írni – hanem akkor mi érkezik? Mentesített személyvonat, Sülysápról a hatos vágányra, vagányok között tessék vigyázni? Szó nincs itt kapcsolati válságról, pláne nincs szó egyenlő felek vitájáról: ha egy pókerpartiban nekem két kettesem van, az ellenfélnek négy ásza és egy királya, akkor mindenki kiröhög, ha a lapok bemutatása után azt mondom: „Osztozzunk meg a bankon egyenlően, hiszen mindketten kártyapartnerek vagyunk”. Ha még ragaszkodnék is az álláspontomhoz, mely felrúgja a játékszabályokat, úribb helyeken szólna a hatlövetű is. Egyenlő felek addig vagyunk, míg el nem kezdődik a játszma, legyen az kártya vagy politika, ahogy volt szavazás az ügyben, már van erősebb és gyengébb. Egerek vagyunk egy egyre idegesebb elefánt nyakában, és azt ordítjuk a fülébe, hogy nélkülünk nincs dübörgés.

Azt tehát látjuk, hogy a néppárti „Bölcsek Tanácsának” szerepét megpróbálják félremagyarázni. Rendben, nem is vártunk mást, de lesz magyar „Bölcsek Tanácsa” is, ami kész csoda, mármint, hogy találtak három bölcset berkeken belül, de lesz. Annak mi a dolga?

„Egyrészt segítenünk kell a néppárti „bölcsek tanácsát”, hogy végre tényeken alapuló állásfoglalás fogalmazódjon meg, ne a nyugati liberális médiából, hanem első kézből tájékozódjanak. Mi igyekszünk korrekt tájékoztatást nyújtani, de ez nem mindig egyszerű. A másik feladatunk ennél perspektivikusabb. Megnézzük, mire számíthatunk május után, várhatóan hogyan alakul át a politikai színtér. Egyelőre ez egy sokismeretlenes egyenlet. A kérdés az, melyik lesz az a politikai közösség, ahol a leginkább tudjuk képviselni a magyarok érdekeit, hol tudunk hűségesek maradni ahhoz, amire a magyar emberek minket felhatalmaztak, hol tudjuk garantálni a biztonságot, a családi értékeket, a keresztény kultúra képviseletét. Ez fogja meghatározni, hogy milyen politikai közösség tagjai leszünk.”

Édes hölgyek és drága urak. Azt én tudom, hogy maguk nem olvassák a nyugati médiát, mert nem szokásuk. Én viszont igen: ha egyszer a három néppárti bölcs eljön ide, Napkeletre körülnézni, az maguknak milliószor rosszabb lesz, nincs az a Patyomkin-falu, ami megakadályozná a valódi botrányt. Akkora itt már a szőnyeg alatt rejtegetett gyalázat és mocsok, hogy maga a szőnyeg is másfél méter magas és kerülgetni kell: a nyugati médiában ennek a százada sem kerül nyilvánosságra, naponta olvasom. Nem jelenik meg, terjedelem és valódi érdeklődés hiányában. De

ha korrekt lesz a tájékoztatás, maguknak annyi.

A perspektívákról: naná, hogy reménykedni méltóztatnak Orbán Viktor hagymázas víziójában az erős, talán Néppárt erősségű populista frakcióról, csak Európa többi országában még nem evett mindenki bolondgombát. Azt is értem, hogy ha ez nem sikerül, helyezkedni akarnak, előnyt kovácsolni a hátrányból, a győztesekhez csatlakozni: csakhogy ezt egy apróság megakadályozza. A Fidesznek fel van függesztve az összes Néppárton belüli joga. Így a kilépés joga is. Maguk most meg vannak kötözve és letéve egy sarokba, porosodni, míg a nagyfiúk lejátsszák a meccset. Még szurkolniuk sem szabad.

„Van olyan párt, amelyik jelenleg tőlünk jobbra áll, ugyanakkor helye lenne egy jobbközép, kereszténydemokrata politikai közösségben. Ugyanígy azt is meg kell nézni, hogy mennyi közös van bennünk és a Néppárt bal szélén lévő pártokban. Az olyan jelszavakat, mint a nemzet, haza, család és biztonság ma Európa számos országában az úgynevezett szélsőjobboldali erők birtokolják – miért hagytuk?”

Azért tetszettek hagyni, mert maguknak alapvetően

a szélsőjobboldalisággal semmi bajuk, sőt, nagyon hasznos kis eszköznek találják kampányok idején, nagy bizonyossággal hozza a voksokat egyes rétegek köréből: hogyne, a kolerát is felfoghatjuk úgy, hogy az csak egy másféle, reformált módja az emésztésnek.

Ha a szélsőjobb pártot befogadják, az nem egyéb, mint ennek a gyógyászati elvnek az alkalmazása. Hogy mindenki belepusztul? Az más kérdés, de az elv a lényeg. Azonban ugyanilyen hasznos kis eszköznek találták a liberalizmust is 1993-ig, csak akkor merőben pragmatikus okokból feladták volt: Magyarországon a politikai jobboldalon keletkezett épp hatalmi űr.

De nem baj, egyáltalán nem baj, hogy a mi napkeleti bölcseink egyike pont Novák Katalin. Bölcsnek ugyan nem mondanám, sőt: de kiváló műszer, mindig pontosan fogja mutatni a Fidesz pillanatnyi helyezkedését a politikai széljárás szerint.

Tökéletes szélkakas, jobbat nem is kívánhatnánk.

Most éppen élesen csikorog jó Budavár magas tornyán, ugyanis egyszerre akar mutatni mindenfelé.

A szélrózsa minden irányába, a biztonság kedvéért, mert ember nem tudja, Orbán a végén mit fog kitalálni.

Csak nehogy szélrózsa helyett Szerjózsa legyen ebből.

Szele Tamás

Ez lenne Orbán világa

Orbán Viktor nem utazik Milánóba

Ha nem ő lehet a király, minek menjen?

Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol

És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?

Tehát, jegyezzük meg: a szubszaharai régió a fontos

Ez jó üzlet egyeseknek

Elképzelem a magyar mintafarmot mondjuk Namíbiában vagy Dél-Afrikában

Akkor lássuk, mit büfikézett Petike

Szép öcsém, legalább külügyminiszter ne volnál

Tehát, szögezzük le:

Nos, kicsi fiam, itt három marhaságot tömörítettél két bekezdésbe, csak győzze kibontani az ember

Nem „támadás zajlik”, ti csináltok bolondot magatokból.

De mihez akar velünk kezdeni Európa?

Zentai Péter elmondta Bolgár Györgynek, hogy értesülései szerint a Hír TV az eseményeket megelőző pénteken (tehát 15-én!) már felhívta két brit televíziós csatorna figyelmét arra, miszerint hétfő este érdekes dolgok fognak történni a Szabadság téren.

„Erőszakhullámmal fenyegetőzik egy ismeretlen a Budapest Rádiónak megküldött CD-n 2006. szeptember 14.

Budapest pedig lángolt, főleg a Szabadság tér – de csak négy nappal később, szeptember 18-án.

Igen, a 2006. szeptemberi zavargások a jelek szerint szervezettek voltak, alaposan előkészítették őket, annak reményében, hogy a kormány lemond és a hatalom az akkori ellenzék vezető pártjának ölébe hull.

Azt tehát látjuk, hogy a néppárti „Bölcsek Tanácsának” szerepét megpróbálják félremagyarázni. Rendben, nem is vártunk mást, de lesz magyar „Bölcsek Tanácsa” is, ami kész csoda, mármint, hogy találtak három bölcset berkeken belül, de lesz. Annak mi a dolga?

a szélsőjobboldalisággal semmi bajuk, sőt, nagyon hasznos kis eszköznek találják kampányok idején, nagy bizonyossággal hozza a voksokat egyes rétegek köréből: hogyne, a kolerát is felfoghatjuk úgy, hogy az csak egy másféle, reformált módja az emésztésnek.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

„Erőszakhullámmal fenyegetőzik egy ismeretlen a Budapest Rádiónak megküldött CD-n
2006. szeptember 14.