Polonius

Kevés a gyerek Kelet Ázsia egyik legfejlettebb országában, ahol súlyosbítja a problémát, hogy a fiatalok egy mind nagyobb része nem akar felnőni. A kormány is foglalkozik a társadalmi elzárkózással, egy alapítvány pedig boldogsággyárral siet a családok segítségére.

Hikikomorinak hívják Dél Koreában japán mintára azokat a fiatalokat, akik teljesen magukba zárkóznak, és nem akarnak kapcsolatba lépni a világgal sőt a szüleikkel sem. Az egykéző koreai családokban ez valóságos tragédia hiszen a szülők minden reményüket az egyetlen gyerekbe álmodják bele, aki viszont nem akar felnőni, nem akar a világgal kommunikálni. Nagyon sok fiatalról van szó: a 19-34 éves nemzedék 5%-áról, ez Dél Koreában több mint félmillió embert jelenthet!

A szervezés a koreaiak egyik legfőbb erénye a globális versenyben, ezért az alapítvány  ezt a problémát is úgy kezeli mint egy gyártási folyamatot, ahol belép a gyárba a boldogtalan család, és a kijáratnál már boldogan szövögetik közösen a terveket. 13 hetes a program, amelyből most ért véget az első. A cél az, hogy javuljon a kommunikáció a családban, a begubozó gyerek nyíljon meg a szülők és a világ előtt. Jellemző a koreai gondolkodásra, melyet jelentősen befolyásol még ma is a nagy kínai mester, Konfuciuszt: a tanfolyam a szülőknek szól, és nem a problémás gyereknek.

“Most már jobban megértem a fiamat, aki három éve nem hajlandó elhagyni a hálószobát”

– nyilatkozta a tanfolyam után egy anya a BBC riporterének.

Hogy döbbent erre rá? Úgy, hogy férjével együtt rab ruhába öltözött, és néhány napot eltöltöttek egy magánzárkában a boldogsággyárban. Se okostelefon se számítógép pedig enélkül ma már szinte senki sem tudja elképzelni az életet Dél Koreában.

“Érzelmileg átéltem az elzárkózást”

– meséli az anya a börtön tapasztalatról. Aki elmondta, hogy egy szem gyerekük hogy került ilyen hikikomori állapotba: a tehetséges gyereket a szülők állandóan újabb teljesítményekre ösztönözték az iskolában, ahol emiatt igen népszerűtlenné vált. Senki sem barátkozott vele. Végül kialakult egy evési zavar, amely lehetetlenné tette, hogy a gyerek iskolába járjon. Otthon tanult, de teljesen elzárkózott a világtól. Az egyetemre felvették, és ott minden jól is kezdődött, de azután közölte, hogy őt immár nem érdekli a tanulás. Azóta ki sem mozdul a hálószobából, enni is alig hajlandó.

Egy másik szülő arról számolt be, hogy az ő fia már 26 éves, de hét éve megszakította a kommunikációt a külvilággal.

Koreát az ősidőkben remete királyságnak nevezték, és komoly hagyománya volt a világtól való elvonulásnak, de a dinamikus gazdasági fejlődés nagyon megváltoztatta az országot, és ezt nem mindenki tudja vagy akarja követni Dél Koreában.

“Csönddel védekeznek a világ ellen”

Erre a következtetésre jutott egy anya, akinek fia szóba sem hajlandó állni vele. Ebben az esetben az okozhatta a lelki törést, hogy a fiatalember nem jutott be egy elit egyetemre vagyis nem teljesítette be szülei álmát. Egy másik egyetemre felvették ugyan, de úgy érezhette, hogy cserbenhagyta szüleit, akik sok áldozatot hoztak azért, hogy őt bejuttassák egy drága egyetemre.

Mit csinál most ez a fiatalember? Videójátékot játszik napszámra a szobájában, és nem hajlandó elfogadni az orvosi segítséget vagy gyógyszereket.

Az egészségügyi minisztérium felmérte az okokat, amelyek miatt a fiatalok mind nagyobb számban zárkóznak el a társadalomtól:

1- nehéz a képességeiknek és vágyaiknak megfelelő állást találni
2- nem könnyű számukra a kapcsolat kialakítása a másik nemmel illetve általában a kortársaikkal
3- családi problémák – Dél Koreában még sok helyen eleven Konfuciusz tanítása, mely szerint az apa szava megkérdőjelezhetetlen a családban. Sok fiatal ezt nem fogadja el, ez ellen lázad az elzárkózással.
4- egészségügyi gondok

Az öngyilkosságok terén Dél Korea Ázsiai élvonalában van olyannyira, hogy a kormány programot dolgoz ki ennek tanulmányozására és elhárítására.

Dél Koreában halálosan komolyan veszik a hikikomori problémát: minden második évben pszichiátriai vizsgálatra kell mennie a 19-34 éves korosztálynak!

Mi történt Japánban, ahol a kilencvenes években először vált tömegessé az elzárkózás a fiatalok között? Sok család tönkrement, mert az egy szem gyerek nem vállalt munkát, az idős szülők pedig kénytelenek voltak még a nyugdíjból is támogatni őt.

Az idős szülőknek Japánban és Dél Koreában is bűntudatuk van amiatt, hogy egyetlen gyermekük nem vesz részt a versengésben a munkaerőpiacon, nem alapít családot.

A szülők óriási pénzeket fektetnek bele az egyke gyerek oktatásába, ezért a kudarc anyagi jellegű is.

A koreai társadalom rendkívüli mértékben munka centrikus, ezért lebecsülik azokat, akik nem teljesítenek. A szülők gyakran oly sok időt és energiát fordítanak a munkára, hogy nem jut idejük a gyereknevelésre. Ők sem tudják gyakran, hogy miképp kommunikáljanak vele!

“A szülők a társadalmi megbélyegzéstől tartanak, ezért magukba zárják a problémát”

– mondja a boldogság gyárat üzemeltető alapítvány igazgatója. Aki hozzátette: “az elzárkózás tehát komoly társadalmi problémává vált Dél Koreában.”