Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

270 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Egyszerű

Ahogy Szabolcska Mihály helyett Karinthy írja (Szabolcska biztos nem ért rá):

A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.
Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék –
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.

De milyen igaz! Ha valamely fontos ügyben mindenkire (démosz) számítanunk kell, a politikai választások pedig ilyenek, akkor a bonyolult kérdésekre is egyszerű válasz szükségeltetik. Értse mindenki, miről van szó, akkor érvényesül a demokrácia. Ha ez nem teljesül, azaz a nép tudatlanságban van tartva, sőt át van verve, akkor a saját érdekei ellen fog szavazni, pedig a nép nem hülye. Csak egyetlen baj van vele, ha valamihez úgy gondolja, hogy nem ért, akkor az nem is fogja érdekelni. Nem szerzi be az információkat, pláne nem jár utánuk, és persze fel se dolgozza azokat. Ehelyett abból főz, amit kap, és a kapott (néha ravaszul kitervelt) állítások sajnos nem mindig igazak. Mondhatni, sőt.

Ezért lenne az értelmiség feladata a bonyolult dolgokat úgy közvetíteni a nép felé, hogy az a lehető legtöbb ember számára érthető legyen. De nem. Ennek két oka van, az értelmiség egyik fele le van fizetve (ha az ugyan még egyáltalán értelmiség), a másik fele meg nem vállalja. Az utóbbiak közvetíteni ugyan közvetítenek valamit, de az nem a dolgok magyarázata, hanem a saját véleményük, és hogy néha ők sem ismernek minden tényt, vagy nem értették meg a helyzetet, így aztán sikerül a rossz irányra ráerősíteni, az csak természetes. Ne várjunk az emberi észtől túl sokat.

A fentiek alapján mondható, hogy az értelmiség költője Ady Endre, a nép költője meg Szabolcska Mihály. Ady bonyolult dolgokról bonyolultan írt, Szabolcska egyszerű dolgokról egyszerűen, ám azok a zsenik még sajnos váratnak magukra, akik a bonyolult dolgokat egyszerűen tudják elmagyarázni, sőt meg is teszik, így ezek hiánya miatt folyamatosan benne vagyunk a slamasztikában. A nép felvilágosítása helyett a nép átverése történik.

A választók döntő többsége az egyszerű dolgokat szereti. Aki politikus, és azoktól eltér, az bukásra ítéltetik. Hőmérőzni kell tehát a kórházakban, vagy ki kell menni a gátra, és lapátolni a homokot, na meg azt kell mondani, hogy „ettől kezdve nix lopás!”, pont úgy, ahogy Pokorni 14 éve, aki egyértelműen jelentette ki: „Egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét„. Ezek szerint vagy nem volt első, mert rögtön a második kezdte a belenyúlást, vagy Pokorni beszélt hülyeségeket. Nem kívánt törlendő.

A kézlevágáson túllépve mondható, hogy ezek az egyszerű ténykedések, mint a hőmérőzés meg a lapátolás, az országot tekintve nem befolyásolnak semmit, nem visznek minket előre egy fikarcnyit sem, mérhető módon nem használnak az országnak, de a nép érti a jócselekedet jelleget, és ez a lényeges. Lehet persze, hogy a DK programját is értené (90 oldal, a hálón gyorsan megtalálható), de túl hosszú lévén el sem olvassa, ebből következően a pártnak sokkal jobb lett volna, ha Dobrev vesz egy hőmérőt, és azzal járja az ország kórházait. Egy pártprogram megalkotása különben is fáradságos dolog, a helyzet minden szempontból való felmérése, a felmérés adatai szerinti értékelése, a helyzet jobbá tételéhez szükséges irányok kijelölése, a szövegezés és az összeállítás komoly szellemi munkát igényel, a hőmérő vagy a lapát viszont nem. Kár, hogy az utóbbiak egyszerű körökben jóval hatásosabbak.

Vannak azért fineszesebb módszerek is. Ilyen például, hogy az ember, mint a jelenleg regnálók legnagyobb kihívója levelet ír a miniszterelnök úrnak, miszerint árvízi katasztrófahelyzet van, ezért nehogy elutazzon Brüsszelbe, mert a kapitánynak jégheggyel való ütközéskor a parancsnoki hídon a helye! Minden előfordulhat ugyanis. Például előfordulhat, hogy a tömeges halálesetek elkerülése érdekében 3500 milliárd forintot át kell csoportosítani az egészségügyi költségvetéséből Orbán Győző felcsúti homokbányájához, és az egyértelműen kapitányi feladat – pláne, hogy a magyar egészségügyi költségvetésben nincs is annyi pénz. Előfordulhat az is, hogy vezéráldozatot kell bemutatni az árvízi istenek haragjának enyhítése érdekében, az ilyen áldozat pedig kivitelezhetetlen, ha a miniszterelnök úr Brüsszelben lapít. Ő is, írja a levél küldője, az őrhelyén marad, és lapáttal a kézben harcol az iszonyú ár betörése ellen.

Ha valaki erre azt mondaná, hogy mindez hülyeség, mert akár az ország működését, akár az árvizet tekintve sok értelme nincs, nem tudnám megcáfolni, de hogy az egyszerű választók körében a levélíró félelmetes mértékű hazaszeretete és segítőkészsége révén igencsak felmagasztosul, az biztos.

Szóval egyszerű dolgok kellenek. Nem árt, sőt sokat használ, ha az a dolog kézzelfogható, mint például tízezer forint, amely aztán döntő hatással bír a választókra. Ül a padon a falusi ember a fa árnyékában 2019. környékén, és nem számít semmi rosszra, mikor lefékez mellette egy kocsi, kiszáll a riporter meg az operatőr, odamennek hozzá, és megkérdezik: „Kire tetszik szavazni?” A bácsi hamiskásan hunyorog: „A Gyurcsány elvette a 13. havit, az Orbán meg adott tízezer forintot. Na, mit gondolnak az urak?” A bácsi nem tudta, hogy a 13. havit nem Gyurcsány vette el, hanem Bajnai, és ő sem elvette, csak szüneteltetni rendelte a válság idejére. Nem tudta, hogy Gyurcsány a regnálása alatt végig fizette. Nem tudta, hogy a tízezer forintot nem Orbán, hanem Bajnai jóvoltából kapja, mert Bajnai gondolta úgy, hogy ha jól megy az országnak, akkor ezt érezzék a nyugdíjasok is, és bevezette a nyugdíjprémiumot. Nem jutott eszébe az sem, hogy mikor az országnak már jól ment, mert a világgazdaság lendületben volt, és ömlött hozzánk az EU ingyenpénze, Orbán akkor sem hozta vissza a 13. havit, azaz gyakorlatilag sok éven keresztül ellopta a nyugdíjasoktól. Arról meg aztán végképp fogalma sem volt, hogy a nyugdíjának az egyre nagyobb leszakadása a fizetésektől, azaz az ő relatív elszegényedése Orbán „érdeme”, mert ő szüntette meg a svájci indexálást, azaz hogy a bérek növekedése növelje meg a nyugdíjakat is. Az utóbbi kettővel megspórolt pénzt, azaz a nyugdíjasok ellopott pénzét Orbán a NER kedvezményezettekre és a hobbijaira költötte. Ahogy az egészségügyön és az oktatáson megspórolt pénzt is. A bácsi minderről semmit nem tudott. Mivel pedig nem akadt senki, aki felvilágosítsa, Orbán 2019-ben is kétharmaddal nyert.

A világ egyébként nem is olyan bonyolult. Ahogyan Omar Khajjám, a részeges jaipuri csillagászköltő már akkoriban írta volt (Szabó Lőrinc fordításában):

Rozzant szeráj a Föld, és jajszavát
Az éji szél süvölti rajta át.
Ki tudja, hány szultán nyitotta ki,
És csukta már be korhadt ajtaját.

Ha ebből nem is tudjuk meg, hogy mi a teendő, állapotfelmérésnek tökéletes.

Gumicsizma

Hiába, no, a népszerűség növelése nagyon fontos minden politikusnak. A regnálók esetében nincs sok növelési időszak, mert a normál  jellemző paraméterek az esetek kilencvennyolc százalékában szomorú képet mutatnak. A GDP nem nő, a lopás nem csökken, az adósságállomány mint a holdrakéta, az infláció lenullázza a nyugdíjemelést, az ingyen pénz meg nem jön, hogy a fene vigye el!

Szegény hatalmon lévő politikusoknak csak két menekülési útvonal marad. Az egyik a hazudozás, a másik a jövő. Az utóbbi nem mindig hatékony, mert az emberek előbb-utóbb megunják az arra való hivatkozást, mint ahogy ezt Csepregi ’88-ban énekelte: „Holnap, olyan messze van a holnap, aztán holnap is a holnap, pedig én ma akarom!” Azért persze sok regnáló politikus használja a jövőt szépre festő technikát, és vannak választók is, akik beveszik, hogy 2056-ban majd milyen jó lesz nekünk, de egyre kevesebben, ezért inkább az előbbi módszer használatos. Ahogy az mindennapjainkban látható.

Néha előfordul, hogy az ellenfelet felülmúló mértékű hazudozás sem jön be.

Ilyen volt például a 2006-os választás előtti kampányidőszak, mikor az Orbán-Medgyessy-Járai triónak köszönhetően eléggé ramaty állapotban leledzett az ország, mégpedig nyilvánosan, vagyis csak az nem tudta, aki nem akarta, hogy a következő kormánynak azonnali megszorításokkal kell majd kezdeni. A kampányban megszorítást emlegetni természetesen tilos (nem szabad kibontani az igazság minden részletét, mert úgy biztosan veszít az ember), sőt akkor is ígérni kell, ha nincs miből. A sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba, ám láss csodát, mégsem Orbánék nyertek. A jelenséget a tudósok máig nem képesek megemészteni.

A győztesek persze nem kezdtek el osztogatni, hanem a gazdaság egyenesbe hozása érdekében azonnal bevezették a megszorításokat, az pedig, hogy az igencsak baloldali, osztogatásban nagyon menő, a megszorításoktól viszont irtózó MSZP frakció ezt mégis egyhangúan megszavazta, egy beszédnek volt köszönhető. Az eset Őszödön történt, ott mondta el valaki. Aztán a beszéd 2006. őszén nyilvánosságra került, és azonnal beköszöntött a káosz. Az ország iszonyatos árat fizetett a nyilvánosságra hozás miatt, sőt, még most is fizeti. Voltak persze, akik jól jártak, akár még az MSZP frakcióban is… de hagyjuk a neveket, ma már mindez érdektelen.

A népszerűséghajhászás speciális esete a katasztrófa időszak. Megemlíthetjük például Orbán Viktort, aki kormányfőként a 2001-es tiszai árvíz idején több napot volt a veszélyeztetett településeken. A miniszterelnök felkeresett több Bodrog-menti települést, az éjszakát pedig az árvíz sújtotta területeken töltötte. A vész kellős közepén! Az már igen! Másnap a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nyíregyházi központját kereste fel, majd Baktalórántházán az ott ideiglenesen elhelyezett kimenekített lakosok szállását.

2013-ban is személyesen volt jelen a dunai áradásnál. A kormányfőről folyamatosan jelentek meg olyan videók és fotók, amelyeken az volt látható, hogy mentőmellényben, dzsekiben, gumicsizmában térképeket néz, gátakon dolgozó munkásokkal, árvízi szakemberekkel beszélget. „Gyors vacsora a kantinban, rövid alvás a laktanyában” – írta Facebook-oldalára. A korabeli fényképen Orbán Viktor gumicsizmában tájékoztat, előtte mikrofonerdő, mögötte Tarlós István, Hende Csaba és Bakondi György állnak sorfalat a gáton. Ez már igen, ugye, emberek?

Sajnos a jelen nem ilyen, ugyanis szomorúan kell megállapítsuk, a mostani árvizet tekintve Orbán elkésett. Ugyanis Magyar Péter megelőzte (hogy honnan vette ezt a gumicsizmás ötletet?). Azért persze a miniszterelnök úr is csizmát rántott, és Római parton megmutatta, illetve dehogy mutatta, sokkal inkább elmondta, hogy két nap múlva a feje fölött két méter magasan fog állni a víz (kis színes). A két vezető erő után a többi politikus sem tehetett mást, lapátot fogtak, és nekiálltak a homokzsákok töltésének, mégpedig napi egy-két órát, ahogy azt Gyurcsány említette volt.

A szikár tények után néhány megjegyzés:

  • A Duna vártható áradásáról az első híradások 2024. szeptember 11-én, délben, azaz öt nappal ezelőtt érkeztek be. Menőbb országok esetében a stáb/bizottság/akármicsoda azonnal összeül, mozgósítja a lapátolásra fogható katonaságot, és három nap alatt elintézi az ideiglenes gátak kérdését. Nem futnak versenyt sem az idővel, sem a szintemelkedéssel, mert jóval előbb elkészül a munka. Persze van tartalék is, és az emberek készenlétben állnak, ha rosszul alakulna helyzet.
  • Az természetesen egyértelmű, hogy a tervek már időtlen idők óta készen vannak, hiszen minden szakember tudja, hová kell homokzsákokat pakolni. A pakolást ott kezdik, ahová biztosan kell ideiglenes gát, így haladnak a három nap alatt az egyre magasabb részek felé, közben az újabb és újabb vízügyi adatok alapján folyamatosan módosítanak, hogyha kell.
  • Önkénteseket nem várnak, és nem hívnak, mert az egyrészt azt jelentené, hogy a védekezéshez az állam nem biztosított elég embert (= szarvashiba), másrészt az önkéntest irányítani kell, méghozzá nem parancsszóval, hanem kedvesen, ami plusz munka a védekező csapatot irányítóknak, mikor van úgyis elég dolguk.
  • A miniszterelnöki jelenlét a veszélyes terepen engem a régi amerikai viccre emlékeztet, amelyben a szerviz falára nagy betűkkel van felírva:

Autójavítás: 10 $; Ha közben ön is jelen van: 20 $; Ha részt vesz a szerelésben: 50 $; Ha ön irányítja a munkálatokat: 500 $”

A védekezésben résztvevőknek pont úgy hiányzik a miniszterelnök jelenléte, mint egy púp a hátukra, hiszen állandóan vigyázni kell rá meg a testőreire, ráadásul dilettáns, azaz bármikor mondhat olyat, ami nem csak hogy hülyeség, de mivel ő mondta, végre is kell hajtani. Nem segítség, hanem hátrány. Jobb lenne, ha a Kolostorban maradna, esetleg Hatvanpusztát színesítené a jelenlétével. Az árvíz elleni védekezés nem az ő dolga, neki csak a szakemberek által igényelt pénzt és az embereket kell biztosítani (azt persze feltétlenül!)

  • A politikusoknak meg az egyéb celebeknek, akik a homoklapátolással népszerűségi jópontokat akarnak szerezni, minden árvízkor ki kell jelölni egy veszélytelen partszakaszt, zsákokkal, homokkal és külön orvosi ügyelettel, így, ha megsebesítenék egymást a lapátokkal, gyorsan érkezik a segítség. Sajnos ez az ügyelet a mai magyar egészségügy szakemberellátását tekintve csökkentő hatású, ezért egy gézt és fertőtlenítőszert tartalmazó dobozzal helyettesítendő – ha valamelyik kórházban van még ilyen. A kamu védekezési szakaszon a lapátolók meg a TV stábok napközben kiélhetik magukat. Amit megraknak nappal, azt éjjel ki kell önteni, hogy ne igényeljen az előadás sok zsákot meg homokot.
  • Magyar Pétert illetően: a helyében én is kimentem volna. Sok dolga úgysincs, se a család (elvált), se a munkahelye (EP képviselő Brüsszelben nettó 8000 € fizetéssel, de ott még nem nagyon látták) nem jelent akkora leterhelést, hogy ne érne rá, habár inkább a pártprogramot kéne írnia, már ha tervbe van véve egyáltalán. Mindenesetre a „Legény a gáton” témájú képek képesek a Magyar hívek hitét még tovább erősíteni, ha ugyan ez még egyáltalán lehetséges. Be kell valljam, nagyon tetszett az ötlete, hogy megszavaztatta az embereket, vegye-e fel a képviselői mandátumát Brüsszelben, így senki nem szólhat egy rossz szót sem arra, hogy felvette, mondván irigykedve, hogy már megint elintézte magának a tutit! Speciális szimatú ember, mert valahogy mindig a puha és kényelmes oldalon köt ki, de az nem bűn. Egyáltalán nem. Csak gratulálni tudok.

Hát, kérem, így védekezünk mi. És még mondja valaki, hogy a magyar nem gumicsizmás nép, mikor még maga a miniszterelnök úr is…

Ugyebár.

Semleges

A semleges álláspont igen jó dolog. Benne van a háborítatlanság nyugalma (verekedjetek csak, én addig megebédelek), a praktikum eredményezte haszon (aki olcsóbban adja, attól veszem, semmilyen más szempont nem kell, hogy érdekeljen) és persze a szuverenitás is (azt csinálok, amit akarok, senki nem szólhat bele).

Nem csoda, hogy Magyarország, illetve pontosabban Pártunk és Kormányunk, még pontosabban maga a miniszterelnök úr semlegességre törekszik. Úgy nézem, egyelőre csak a gazdaságpolitikában, de a jövő beláthatatlan, a határ pedig a csillagos ég (mondotta Rákosi elvtárs), lásd például Kína zászlaját, amelyen egy nagy van és négy kicsi, azaz összesen öt darab ötágú. Zseniális, nem? Hogy ki a nagy, azt mindenki tudja, a kicsiket már nem annyira, egy biztos, mi az ilyesféle csillagok felé igyekszünk mostanában. A Nyugattól elfele.

A regnáló lángelmék az új gazdaságpolitikai irányvonalat az alábbiak szerint határozták meg:

Ki kell maradnunk azokból a konfliktusokból, amelyek választásra kényszerítenek bennünket, hogy Kelet vagy Nyugat, meg kell próbálni fönntartani mindenkivel minél hosszabb ideig, minél mélyebb gazdasági kapcsolatokat, nem politikai szemüvegen keresztül kell néznünk a gazdaságot, hanem kizárólag a magyar gazdaság életképességén keresztül, ezért semleges gazdaságpolitikára van szükségünk, gazdasági semlegességre.

A gazdasági semlegesség fő jellemzői:

  1. Finanszírozási semlegesség: „Már nem vagyunk adósabbak a helyzetben, de folyamatos finanszírozási kényszerben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk Brüsszel és London kevés. Nekünk kell mellé Katar, kell Peking, meg kell Tokió, meg kellenek a saját választópolgáraink, akik megvásárolják a magyar állampapírokat, egész Európában egyébként a legmagasabb arányban, mint egy napokban napvilágot látott tanulmányban olvashattam

Azon gondolkodtam, hogy vajon „kiafranc” akadályozta ezt eddig, ugyanis ha senki, akkor minek kell újból meghirdetni? Később rájöttem, hogy ez nem programhirdetés, hanem azt igazolandó magyarázkodás, hogy igenis jól csináltuk, mikor Pekingtől fölvettünk a Budapest-Belgrád vasút hitele mellé még egymilliárd euró hitelt.

A legtöbb devizahitelünk a European Investment Banktól (EIB) van, az állomány 1436 milliárd HUF, a közvetlenül az Európai Uniótól felvett hitel 565 milliárd HUF. Ezek kifejezetten kedvező kamatozásúak, de nagyon szigorú az elszámolás. A kínaiak viszont nem sokat kérdezősködnek. Aha. Így már érthető, hogy miért „kell nekünk Peking”.

  1. Beruházási semlegesség: „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk. Arra kell törekedni, hogy a finanszírozási semlegesség mellett a mi gazdaságpolitikánknak beruházási semlegessége is legyen. Nyugatról és keletről is kellenek a beruházások és kellenek a beruházási források

Hát persze, hogy kellenek. Mint egy falat kenyér. Mészárosra meg Garancsira hiába is számítanánk beruházásilag, az ő tevékenységük arra épül, hogy nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Egyébként Brüsszelben senki sem szólt egy szót sem, mikor jöttek a keletiek ide beruházni (Kína: 9 milliárd EUR), csak a hazaiak, pl. a gödiek meg a debreceniek méltatlankodtak. Nyilván nekik szól ez „Beruházási semlegesség” program, hogy kussoljanak már!

A „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk.” szöveg, mintha kissé eltúlzott optimizmust sugározna, de csak a beruházások esetében még tán lehetséges is. Gyönnek a keletiek, mint a meszes! Magyarország a schengeni határokon belül van, és ez nagyon tetszik nekik.

  1. Piaci semlegesség: „A harmadik tartalmi elem. Szép dolog, hogy az Európai Unió piacaira termelünk, de pontosan ugyanannyit ér, ha Kína vásárolja meg azonos összegért a termékeinket.

Ki hitte volna, emberek? És ezt a vállalkozások mind tudják. Az AUDI majd hülye lesz megválogatni a vevőit, neki mindegy, hogy ki veszi meg a terméket, csak vegye. Ez immár a harmadik teljesen fölöslegesnek látszó programpont, de mégis kényes ügy, hiszen ebből következően a „piaci semlegességre” hivatkozva eladhatnánk akár az oroszoknak is stratégiailag fontos termékeket. Még szerencse, hogy olyanunk nincs.

  1. Technológia semlegesség: „Nem érdekel ki, csak a legjobb legyen. Nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni, mert nyugati, hogyha a kínai jobb. Ha az amerikai jobb, akkor majd azt fogjuk használni. Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni.

Hát ez így rendben is lenne, mindaddig, amíg Pártunk és Kormányunk pipereszappant vagy kávéfőzőt vásárol a világpiacon, ám ha valamilyen szuperelektronikát, akkor jobb, ha egy NATO országhoz fordul, mint a kínaiakhoz. Az utóbbi esetben ugyanis baj lehet az információkiszivárgásból, amit se a NATO, se az EU nem szeret. Sőt, a kínaiakat ismerve könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk szállított kávéfőzőkben is van beépített kémszoftver, de a pipereszappant sem zárnám ki.

Jómagam ezért miniszterelnökként óvakodnék az olyan sarkos megfogalmazástól, hogy „Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni”, mert esetleg a többiek végleg megunják az állandóan vagdalkozó ugribugrit, aki ezt a viselkedést valamifajta szuverénségnek hiszi, és kiteszik a klubból. Viszont, ha őt kiteszik, akkor sajnos az országot is vele.

Hacsak előtte le nem váltjuk. Az is egy változat. Gondoljátok meg, proletárok! (proletár = nem NER kedvezményezett)

  1. Energiasemlegesség: „Orbán Viktor ígéretet tett, hogy 2032-re eljutunk oda, hogy energia szempontjából nagyjából önellátóak leszünk, de addig is energiát keletről és nyugatról, ha szükséges, egyaránt használni kell”.

Na végre! Ha nehezen is, de megérkeztünk a lényeghez. A tényleges lényeghez, amiért ez a zseniális „gazdaságpolitikai” elképzelés egyáltalán megszületett. Azért kellett megszületnie, mert Magyarország bajban van. Kevés a pénze, még kevesebb az energiája, az ország hatalmas villamosenergia importra szorul, ráadásul egyre nagyobb a napelem park teljesítménye, amelynek hektikus működését valahogy ki kell kompenzálni (erre csak a gyorsreagálású, azaz földgáztüzelésű erőművek alkalmasak), az új akkumulátorgyárak is sok villamosenergiát igényelnek, és nagy szorultságunkban (GDP növekedési gondok) semelyik beruházást sem utasíthatjuk vissza, így aztán abszolút létszükséglet a villamos energia termelés komoly növelése. Paks II. még sehol, csak a földgáz jöhet szóba, és abból is csak az orosz. A gyorsan megépítendő termelő egységek tehát: három földgáztüzelésű kombi blokk, összesen 1500 MW villamos teljesítménnyel.

Mint az az energiasemlegességi pontban leírtakból látszik, hihetetlen nagy bajba kerülnénk, ha az EU megtiltaná az orosz földgáz behozatalát. Az orosz olajjal is pont így vagyunk, mert isten tudja, mi okból, de a szlovákokkal és a csehekkel együtt „elfelejtettük” bővíteni a horvát Omisaljból Százhalombattára, és onnan tovább észak felé menő kőolajvezetéket (holott ismertük az orosz-ukrán viszonyt a Krím elfoglalása óta), ráadásul a horvátokkal nem is vagyunk valami jóban, így aztán valahogy jelezni kellett az EU felé, hogy mi a „semlegesség” okán semmiféle energetikai embargót nem fogunk, mert az ország energetikai gödörbe kerülése nélkül nem is tudunk betartani.

Az első négy pont csak arra szolgál, hogy ne lógjon ki a lóláb. Annyira.

Tudnak ezek az Orbánék, mi?

Hiteltelen

A hitelesség nagyon fontos dolog. A hiteles embernek elhiszik, amit mond, így a hiteles ember akár halálra hazudozhatja is magát, akkor sem lesz belőle semmi baj.

A hiteltelen ugyanakkor minden helyen és pillanatban az, és még ha minden szava és cselekedete az összes létező és jövőbeli ténnyel harmonizálna is, akkor sem hisznek neki.

Tudjuk ám mi azt, amit tudunk!” somolyog a nép a bajsza alatt, már akinek van olyan, és ha a szegény hiteltelen egyszer azt találná mondani, hogy kétszer kettő egyenlő néggyel, azonnal átírnák az összes matekkönyvet, mert amit ő mond, az biztos nem igaz.

A hitelesség, más néven a következmények nélküli hazudozás lehetősége nagyon hasznos dolog. Ott van például egy középeurópai miniszterelnök (ha jól tudom, Viktor a keresztneve, azaz már eleve predesztinált a győzelemre), ő aztán akármennyit is hazudhat, hisznek neki az emberek. Két éve már annak, hogy a negyedik választást is kétharmaddal húzta be.

A legutóbbit például azzal, hogy az ellenfele, bizonyos MZP azt mondta, ha miniszterelnök lesz, és a NATO kéri, küld katonát Ukrajnába. Hajh, föl is kapták a vizet a NER újságírói (központi utasításra kapták föl természetesen), és annyira legyalázták az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a fiaink mészárszékre küldésének vádjával, hogy abból mindenkinek villámcsapás szerűen kiderült, a Viktor keresztnevű miniszterelnök akkor sem küldene magyar legényeket a halálba, ha a NATO ezt kérné hazánktól! Mivel pedig Viktor rendkívül hiteles ember, fiaink ilyetén megmentése révén akkora győzelmet aratott, hogy még a Holdról is látható. Mondta ő személyesen. Valószínűleg ott is járt már, csak a szerénysége tiltja megemlíteni.

A rendkívül független magyar értelmiség persze pontosan tudta és tudja ma is, hogy egyrészt Ukrajna nem NATO tag, ezért a NATO nem fog kérni egy tagállamától sem katonákat Ukrajnába, másrészt, ha tényleg végveszélyhez tendálna a helyzet (mikor a tét már élet, vagy halál), és mégis ezt kérné, akkor Magyarország, mint NATO tag, egészen biztosan teljesítené a kérést, abszolút függetlenül attól, hogy ki a miniszterelnök. Következésképpen Viktorék a hitelességüket kihasználva verték át a népet.

A független értelmiségiek tudták ezt akkor is, de nem mondta senki. Ennyi Álarcosbálos Oszkárt még nem látott a világ, amennyi itthon volt található, a nép ezért hitt Viktoréknak, így a győzelmi mérték érthető.

Különös fényt ad az ügynek, hogy a miniszterelnök korábban már bevallotta a rókaszerű viselkedést, mikor azt mondta:  „…ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” Ez körülbelül azt jelenti, hogy „Hazudtam, és még fogok is”, További érdekesség, hogy ezt először 2008-ban mondta, azóta tudhatnánk róla, hogy hiteltelen – és a nép mégis fordítva tudja. Hogy ezt hogy sikerült összehozni Viktornak, a független értelmiségnek, meg a népnek együttesen, és hogy lehetne változtatni rajta, arról híres könyvek fognak szólni, persze majd egy boldogabb korban, amelyben sokunk már nem lesz tényező .

Bízzunk a jövőben, hogy a problémára választ talál… bár az is lehet, hogy mégsem, és a rejtély örökké rejtély marad. Amint azt egy nagy gondolkodó mondotta volt: az igazi problémának nincsen megoldása, és ez a probléma sajnos igazi. Szegény Magyarország, mondhatja bárki. Teljes joggal. Igazolhatom.

A remény azért még halványan ugyan, de él, mert mikor Viktor, akit az egészségügyről faggattak, csak úgy lazán odavetette a sajtómunkásoknak, hogy Magyarországon ma 8000 orvossal több dolgozik, mint 2010-ben (Na, ugye!), a szokvány virtuális sallert egy derék hölgy nem hagyta annyiban. Belenyugvás helyett utána járt.

Ráadásul meg is írta, és hogy még tovább fokozzam, írása egy nagy olvasottságú lapban megjelent. (Elolvasásra itt ajánlhatom.) A végeredmény sajnos a megszokott, Viktor hitelességének ismét annyi lett, mert a dolgozó orvosok száma nem 8000 fővel nőtt, hanem 300 fővel csökkent. A statisztikai többlet forrása az, hogy az orvosok jelentős része a magán (fizetős) ellátásban másodállásban dolgozik. És ha ehhez hozzávesszük, hogy „míg 2012-ben a kórházakból elbocsátott páciensek száma 2 371 660 volt, 2023-ban már csak 1 991 468, ami mintegy 16 százalékos teljesítménycsökkenést jelent”, valamint azt, hogy az egészségügyet (az oktatással együtt) rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy működjön valahogy, a Viktor által vázolt helyzet kormányzati diadalból az egész országot érintő, megalázó vereségbe fordul, és az mindenkinek nagyon szomorú. Az egészségügyi kár a betegeket tekintve még ennél is sokkal szomorúbb.

Az írás végéről ugyan hiányzik, hogy „Ennél az óellenzék az elmúlt 14 évben sokkal tovább jutott volna az egészségügy fejesztésében”, de így is érdemel egy gratulációt. Mégpedig nagyot. A mai, ínséges időket tekintve ez már komoly valami, és ha csak karcolja a kormány hitelességi sziklatömbjét, azért is hálásak vagyunk.

Viktorral szemben áll a hiteltelenségi Csimborasszó. Név szerint az óellenzék, illetve ma már csak a maradványai. Mint az a fentebb írtakból látható, a pártok és a politikusok hitelességét vagy hiteltelenségét nem ők alakítják ki. Ahhoz nekik semmi közük, hiszen hiába mondott Viktor többször is olyat (a fenti mellébeszéléseken túlmenően pl: „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Mindenkinek lesz egyéni nyugdíjszámlája”, „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”, „Minden háztartást havi 181.000 forinttal támogatok”, „A TAO nem közpénz”, stb, stb.), amitől jobb országokban bárki pillanatok alatt tűnne el a süllyesztőben, ezek egyike sem ártott a hitelességének egy fikarcnyit sem. Az pont úgy nem változik, ahogy az óellenzék „hiteltelen” besorolása sem. Immár 18 éve.

Az óellenzéket illetően egy esetről tudok (ne tessenek örülni, nem Gyurcsány mondta). Lendvai jelentette ki 2002-ben a választási kampány során: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is értse, nem lesz gázáremelés”. Azért mondta, mert a FIDESZ azzal kampányolt, hogy ha az MSZP nyer, 1./ azonnali, 2./ 40 %-os gázáremelés lesz. Lendvai erre mondta, hogy nem. Mikor Medgyessyt megkérdezték, ő is tagadta, persze nem arra gondolt, hogy mostantól már soha, hanem visszakérdezett: „Hány évre ígérjem meg? Húsz évre?” És bizony másfél év múlva lett is gázáremelés. 20%-os, ha jól tudom, azóta lovagol a témán Viktor csapata pedig már se Lendvai, se Medgyessy nincs sehol.

Az igazi hiteltelenség persze csak 4 évvel később, 2006-ban kezdődött, és azóta tart. Érdekessége, hogy nem csak Gyurcsány hajdani pártja, az MSZP, meg mostani pártja a DK „hiteltelen”, hanem az LMP meg a Momentum is, azaz a hiteltelenség tényleges definíciója attól függ, hogy valaki szemben áll-e Orbánnal, vagy nem. Ha igen, akkor hiteltelen. Punktum. Ezt nem vette észre se Schiffer, se Donáth Anna, hogy a regnálói hitelesség definiálja az ellenzéki hiteltelenséget, ezért vannak ott, ahol, és ezért volt hiába az összes kemény, sőt akár durva elhatárolódásuk Gyurcsánytól. Nem ért az semmit az Orbánellenességgel szemben. Ha valaki azt mondja, hogy ez egy emeletes ökörség, annak természetesen igaza van, de a nép politikaszemlélete nem a szikár, érzelemmentes gondolatmenetéről meg a logikájáról híres. Mondhatni ellenkezőleg. Ez van. Így jártunk. Lehet választani.

Egy kivétel azért létezik. A TISZA. Szemben áll Orbánnal, és mégis ömlenek hozzá a szavazók (igaz, hogy mind hitehagyott óellenzéki, aki egy hitehagyott fideszesben látja a megváltás zálogát), ráadásul Magyarék még semmiféle hitelességet nem tudtak fölmutatni, de ennek ellenére! Ahogy látom, ők „ránézésre” hitelesek, és ha nem lennének azok, akkor is! Ez egy szokvány magyaros izé, amit a tudósok nem tudnak hová tenni. Van belőle számtalan.

Az „elmúltnyócévesek” 2010-ben tökéletes rendben adták át az országot. Hiába hazudta a FIDESZ, semmiféle csőd nem fenyegetett, az adósbesorolásunk ugyanúgy BBB – volt a S&P-nál, mint ma, és ha beszámítjuk a fiókban lévő, Orbánnak otthagyott MANYUP tőkét (amely ma már nincs, mert fideszék felélték), az akkori 80,6%-os, GDP-re vetített államadósság ténylegesen csak ~70% volt. Ez az adósságérték ma 75%. A sokszor hangoztatott „Eladósították az országot” imamalom tehát úgy hülyeség, ahogy van.

Az óellenzéknek azóta semmiféle alkalma nem volt, hogy hitelességét vagy hiteltelenségét bizonyítsa, mert egy másodpercig sem volt kormányon. Ezért értelmiségünk legjobbjai, akik veszik az embert próbáló, elmefelőrlő fáradságot és nagy olvasottságú lapokba írnak, az óellenzék hiteltelenségét ugyan állandóan hangoztatják, de nem tudják mivel alátámasztani. A legutóbbi próbálkozás, hogy az óellenzéki pártok, mikor szövetkeztek is, akkor sem voltak igazán jóban, ezért hiteltelenek. Tényleg? Fantasztikus!

Persze, ha a szegény választópolgár sokat olvassa a független lapokat, akkor állandóan megerősítést nyer eddigi hitében, ami sajnos nem segít rajtunk. Igaz, Orbán leváltását ma már senki sem az óellenzéktől várja, hanem az új, von Haus aus hiteles Mózestől (ő is fideszes volt), aki kivezet minket Orbán földjéről a Kánaánba. A mi Mózesünk leginkább a hírszerző technikájáról ismert, mikor a saját nejét provokálva készített a beszélgetésükről titkos hangfelvételt, hogy később saját érdekében használja fel, de a hőmérőzési technikája is híres.

Azt javaslom, ne bántsuk már az óellenzéket állandóan azzal a hiteltelenezéssel. Egyrészt nem igaz, másrészt még jobban fölösleges tönkretenni őket. Döglött lovat nem rugdosunk, még ha mi lőttük le, akkor sem.

Na persze, ennek belátásához valami plusz is kellene.

Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Látva a legújabb közvélemény kutatást, igazából nincs mit jelenteni. A végeredmény a várt helyzettel azonos. Beérni látszik az a szívós, kemény, de főleg tengernyi munka, amely 2006-ban indult, és amelynek eredményeképpen húsz évvel később, azaz 2026-ban nem nagyon fog a Parlamentbe jutni se szocialista, se szociáldemokrata, se liberális, se zöld párti képviselő. Kevés vigasz, hogy viccpártos meg szélsőjobbos se. Lesz egy NER Orbánnal, és lesz még egy NER Orbán nélkül, oszt annyi.

Nekünk is.

Arról, hogy mindez kiknek köszönhető, már nagyon sokat írtam. Minden népet az értelmisége vezeti, tőlük kap iránymutatást, példát, ők azok, akikben megvan az érdeklődés a dolgok iránt, ezért utánamennek az információknak, amíg meg nem szerzik, sőt a megszerzett információkat fel is tudják dolgozni, ebből következően a kialakított helyzetértékelés alapján a politikai tennivalók meghatározhatók. A nép ezt nem tudja megcsinálni, szükséges az iránymutatás.

Ha a helyzetértékelés hibás, vagy ha egyénieskedő (én mondom meg a tutit, mindenki másnak kuss), vagy ha nem jut el a néphez (nálunk mindhárom érvényesül), akkor az országot a nép által megválasztott rossz politikusai zsákutcába, szakadékba, vagy akár egy imbolygó állvány tetejére is vezethetik, ahol még a talpon maradás is nehéz, nemhogy a visszatérés a vezéri lázálmokból a földre. Mindez azért, mert az értelmiség nem intézte el, hogy a rossz politikusokat a nép jobb politikusokkal váltsa le. És ez nem a nép hibája ám!

A kacagtató elem az egészben az, hogy a vallásos választók, a NER lapok által speciális információkkal etetett, politikailag hithű választók, valamint a nagyon kevés tudatosan konzervatív (ha egyáltalán van olyan) választók mind a FIDESZ-re szavaznak, az összes többi szavazó, akiknek egyike sem konzervatív, azok meg mind a TISZÁ-ra. Így valósul meg egy olyan „ellenzéki összefogás”, ahol „nincs vita a pártok között”, mivel csak egy ellenzéki párt van, ráadásul az a párt konzervatív eszméket vall, miközben a szavazóinak abszolút döntő többsége nem ért egyet ezekkel az eszmékkel. Nem írom le ötszázadszor, hogy miért szavaznak mégis a saját pártjaik helyett egy konzervatív pártra, amely ráadásul olyan, mint egy szakácsverseny indulója, aki még sohasem főzött. A versenyen akarja megtanulni.

A fenti folyamat eredményezi azt, hogy a magyar politikai palettán a speciálisan magyar  „konzervatív”, azaz a bigott-szuverén-mimagyarok irányzaton kívül nem marad semmi. Az óellenzék eltűnik a süllyesztőben, és ahogy valamelyik TV műsorban hallottam, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, és kész. Bezárni nem kell, nincs már ottan semmi féltenivaló. A nép ítélkezett. Lefelé tartott hüvelykujjal. Punktum. Hogy esetleg helytelen információk alapján, amely zavaros elegyben sok volt az átverés, az a demokráciákban lényegtelen.

Persze, ha a TISZA győzne, még az is jobb lenne az országnak, mint a mostani szörnyűség. Az előny egyrész abban mutatkozna, hogy a saját magunk által a saját nyakunkba ültetett, önjáró kolonc nélkül sokkal népszerűbbek lennénk Európában. Ez minden szempontból kedvezőbb, hazahozhatnánk a nekünk megítélt EU-s pénzeket, és nem akarna velünk senki direkt kiszúrni, ahogy most. A másik előnye az, hogy kevesebb közösből való lopással kellene számolni. Ebben nem az ellopott összeg a lényeges, az a GDP-hez képest ma is elhanyagolható, hanem a vele kötelezően együtt járó urambátyám világ megszűnése, azaz eltűnne az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” állapot. Ez azért nagyon fontos, mert így az egyes pozíciókra szakembereket lehet kinevezni, ugyanis a kinevezéseknél nem lesz fontos a mi kutyánk kölyke jelző, vagy a haverság, esetleg még bizalmasabb viszony. Tengernyi tehetségtelen ostoba tűnhetne el a süllyesztőben, és jöhetne helyettük akár hozzáértő nemtolvaj is. Hosszú folyamat, de három-négy év alatt megvalósítható – ha van rá szándék. Mivel a TISZA legfontosabb jelszava a lopásmentesség, határozottan létezik esély, viszont csak akkor, ha a TISZA hatalomra jut. De nem jut.

A helyzet sajnos az, hogy a vadonatúj ellenzék nagy valószínűséggel veszít. Oka egyszerű: a FIDESZ-nek volt, van és lesz is 2,5 millió stabil szavazója, a TISZÁ-nak nyolc hónapja nulla volt, 2026-ban meg kábé 2 millió várható, esetleg ha nagyon jól ígérgetnek, legfeljebb 2,3 millió, azaz a 200.000 mindig hiányozni fog, amennyi még szükséges lenne a győzelemhez. A FIDESZ-től ugyanis, mint azt a közvéleménykutatások mutatják, a TISZA máig nem tudott átcsábítani magához egy darab tényleges FIDESZ szavazót sem. Néhány bizonytalan, virtuális fideszest igen, de az láthatóan kevés.

A fentiek szerint Orbánt nem győzi le soha senki, a NER majd egyszer, mikor már végképp tarthatatlan, nagy robajjal fog összedőlni. A politikai rendszer újbóli felépítése keserves meló lesz. A helyzet elkerüléséhez (ahogyan azt már „néhányszor” írtam), a nagy olvasottságú médiafelülettel bíróknak folyamatosan kellett volna cáfolni azt a nagyon sokak által hatalmas sziklákból 18 év óta összehordott, égig érő népi hitet, hogy a magyar politikai palettán NEM Orbán a legrosszabb, és el kellett volna terjeszteni, hogy DE, Orbán a legrosszabb (aminthogy így is van). Akkor már rég nem lenne sehol. De még itt van. És sokáig itt is lesz, hiszen a nép szerint NEM ő a legrosszabb, cáfolat meg nincs.

Ha Orbán belerobbantaná a Gellérthegyet a Dunába, mert nem lett kereszt az emlékművön, és ebből hatalmas árvíz keletkezne, óriási károkkal, hamar végigfutna az országon, hogy ez rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de ha nem ő regnálna, akkor még rosszabb lenne. Bizony, hogy úgy, ecsémuram!

Nagy Grat mindenkinek. Akiket illet, természetesen.

(zárójeles megjegyzés: Magyar Péter saját konteóm szerint egy Orbán megbuktatására irányuló fideszes összeesküvés főszereplője, akinek az Orbán nélküli NER-t kell(ene) összehozni, de ez a fentebb írtakon nem változtat semmit)

Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs

Németh Szilárd rezsibiztos interjút ad a Hír TV-nek. Elvégre veszélyhelyzet van, olyankor mindig megkérdezik az illetékest, aki megnyugtatja a népet, hogy nincsen semmi vész. De azért van. Nyilván emiatt alakult meg az Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzs. Más oka nem lehet, mint az a nevéből is következik.

Első kérdés: lesz-e elég gáz? Teljesen jogos, közeleg a tél, mi lenne a fűtéssel, ha nem lenne gáz? A válasz bíztató, a teljes országot tekintve a tárolók 88 %-os töltöttsége 116 napra elegendő gázt jelent, csak a lakosság igényével számolva pedig 241 napig tudják a tárolók az ellátást biztosítani. Következtetés: az ország ebből kb. 4 hónapig rendesen működhetne, illetve ha vészhelyzetben az Operatív Törzs mindent elzárat, és csak a lakosság kap gázt, akkor akár 8 hónapig is. Éhen halnánk ugyan, de nem fagynánk meg. Nem mindegy persze, hogy az a négy hónap a mostantól számolt négy hónap-e, azaz szeptembertől decemberig, vagy a lényegesen hidegebb, november közepétől március közepéig tartó időszak, de ebbe most ne menjünk bele, a 116 nap az 116 nap, ki lett számolva, és kész.

Persze Németh szerint a veszély azért nagy – de nem ám azért, mert attól félnek, hogy Ukrajna lebombázza vagy fölrobbantja a még működő gázvezetékeket (ahogy ezt megtette az Északi Áramlat 1. és 2. esetében több vezetékkel is), hanem mert a „háborús hisztéria” miatt az EU támadja az orosz energiahordozók használatát, méghozzá „brutálisan”.

Innen egy hirtelen ugrással tér át a beszélgetés a rezsicsökkentésre, amelyről Németh azt mondja, hogy egyrészt a biztonságos ellátás a fontos, sőt a legfontosabb, másrészt a megfizethetőség, és Brüsszel mindkettőt veszélyezteti. A kormánybiztos ehhez hozzáteszi, hogy a támadás nem új, mert a rezsicsökkentést már 2012. óta „fúrták, faragták, ahol érték”, de ez szerinte még mindig semmi, mert a magyar baloldal politikusai, akiket „a választók arra hatalmaztak föl, hogy a magyar érdekeket képviseljék” megint összefogtak Brüsszellel. Ebben a kérdésben is.

Németh azt is mondja, hogy az ellenzéki politikusok azzal érvelnek, hogy a szabadpiacon sokkal olcsóbban lehetne hozzájutni „bármihez”. Ezzel szemben ő jelentheti, hogy 2 éve folyamatosan nézik az árakat, és ugyan 2022-ben arra kényszerültek, hogy nem a teljes, hanem csak a fogyasztási átlagig támogassák az elektromos energia és gázfogyasztókat (a távhő esetében a támogatás továbbra is 100 %), de a vizsgált 28 európai országban immár 25. hónapja nálunk a legolcsóbb mindkét energiafajta ára. „Ez a történet kilőve” – fejezi be.

Brüsszelt illetően: „Brüsszel egy másik oldalról fúrja faragja a rezsicsökkentést, mindenféle eljárást akar indítani, meg mindenféle ajánlást tesz az országnak.” Riporter közbeveti: „Az ő érvük az, hogy nem elég drága az energia, mert ha drágább lenne, jobban spórolnának vele.” A kormánybiztosi reakció: „Van ilyen otromba ostobaság is

Az energiaszegénységről: „Brüsszel újraíratja velünk az energia és klímatervet azért, mert szerintük nem jól határoztuk meg, hogy mi az energiaszegénység. Hát az energiaszegénység nem az, hogy nem jutnak megfelelően, biztonságosan energiához az emberek? Vagy hogy nem tudják kifizetni? Dehogynem. A rezsicsökkentés mitől védi az embereket? Hát pontosan ettől, az áraktól védi meg.”

A magyar emberekről: „A magyar emberek többször megvédték a rezsicsökkentést, népszavazáson, aláírásgyűjtéssel, a választásokon, a négy kétharmadot nem a legyek hordták össze, ez a magyar gazdaságnak és a szociálpolitikának a sarokköve, amivel mi a magyar családok biztonságát védjük.

Az ukránokról: Németh saját bevallása szerint nem érti az ukránokat, hiszen ott a vezeték, a Lukoil tulajdona, nem nekik kell karbantartani, csak szednék be a tranzitdíjat, oszt annyi, de ehelyett leállítják a gázszállítást. Persze, ő azért tudja, honnan fúj a szél. Washingtonból, meg Brüsszelből fúj, mert nekik az érdekük az, hogy minél jobban magukhoz kössék Ukrajnát, Ukrajnának még véletlenül se legyen fölhasználható pénze, majd ők adnak nekik a közösből, annak meg meglesz az ára.

Ezután esik még néhány szó a migrációról, és az emiatt kapott pénzbüntetésről, de azt hagyjuk máskorra, a rezsibiztos nyilván dilettáns a témát illetően, nézzük inkább azt, amihez ért:

  • A Németh által említett háborús hisztéria sajnos mindazok sajátja, akik nem akarják, hogy az agresszor sikerrel járjon. Szörnyű alakok lehetnek, magam is már csak alig merek tükörbe nézni – ellentétben a higgadt gondolkodású Németh Szilárdokkal, akik a „Mindent engedjünk át az agresszornak, ami a másé” elv alapján élik életük. Érdekes, hogy ugyanakkor Trianon miatt állandóan siránkoznak.
  • Az orosz energiahordozók európai használata bevételt biztosít az oroszoknak. Ebből telik nekik a háborúra. Kevesebb használat > kevesebb bevétel > kisebb harcképesség. Tudom, hogy ez nagyon bonyolult levezetés, de nincs senki ott a környéken, aki elmagyarázná szegény Németh Szilárdéknak? Sokkal érthetőbb lenne nekik Brüsszel rettenetes brutalitása, ami azért az oroszok okozta háború brutalitásához képest nem is látszik olyan szörnyűnek.
  • Először azt akartam írni, nincs olyan, hogy magyar érdek, mert a „Minden magyar kapjon születésekor tízmillió eurót”, vagy „A magyarul beszélőket a Föld minden lakosa mindig és mindenhol köteles megérteni” követelmények elég nehezen lennének kivitelezhetők, ugyanis a többi nép nem nagyon lelkesedne érte, de aztán rájöttem, hogy Németh a magyar érdek alatt a FIDESZ érdekét érti (a rezsicsökkentésnek sokat köszönhetnek). Akkor viszont nehéz logikailag értelmezni Némethék neheztelését(!), hogy az ellenzéki politikusok nem a magyar érdeket képviselik. Majd hülyék lennének, ha az FIDESZ érdek, nem igaz? Egyébként is ostobaság, amit mond, mert minden pártot arra hatalmaznak föl a szavazók, hogy azt képviselje, ami a programjában van, nem pedig a definiálhatatlan „magyar érdeket”.
  • Németh totálisan félreérti az ellenzéki politikusokat, amikor azok a szabadpiacról beszélnek. Volt egy időszak, mikor a szabadpiaci gázár alacsonyabb volt, mint az általunk vásárolt orosz gáz ára, na, ekkor mondták Gyurcsányék, hogy jobb lett volna, ha ott vesszük a gázt, és nem az oroszoktól. Ennek semmi köze az itthoni gázárhoz, azaz a rezsicsökkentéshez. Németh szövege („Ez a történet kilőve”) arra utal, hogy a tudatlanság és a fölény együtt szokott járni, mivel a tudatlannak fogalma sincs róla, hogy az.
  • A többi megnyilvánulását inkább nem kommentálnám. Látva a megnyilvánulásokat, jobb lesz az úgy, nem?

A rezsicsökkentésről már sokszor megírtam, hogy mekkora átverés, ugyanis mikor „a kormány csökkenti a rezsit”, azt nem a saját pénzéből csökkenti. Neki ugyanis nincs. Ezért valahonnan az erre kiadott pénzt be kell szednie, új adókból, újabb hitelfelvételből, a lényeg, hogy a kormány összes kiadását mindenképpen mi és/vagy az utódaink fizetik, tehát mikor Orbán azt mondja, hogy ő minden háztartást havi 181.000 forinttal támogat, az két szempontból is oltári nagy hazugság. Az egyik maga az összeg, amelyik, ha tényleg annyi lenne, félévenként vinné csődbe az országot (a tényleges összeg kb. a tizede, vagy még annyi sem), a másik, hogy nem ő támogatja a háztartásokat, hanem mi, habár a pénzt tőlünk ő veszi el, és adja oda nekünk is meg másoknak is. A harmadik, immár áttételes hazugság az, hogy az átlagról beszél, mivel nem mindenki ugyanannyit kap ám! A faluvégi Mari néni, akihez se a gáz se a villany nincs bevezetve nulla támogatáshoz jut a rezsicsökkentés révén, ugyanakkor ÁFÁ-t ő is fizet a kisboltban, azaz például ő is támogatja Hatvanpusztát, amelynek támogatási összege 2022. előtt milliós nagyságrendű lehetett. Mint már többször említettem, az értelmes kormány nem az árukat meg a szolgáltatásokat támogatja, hanem a szegényeket, mert akkor lényegesen kevesebb pénzből lehet elérni, hogy mindenki meg tudja fizetni a gázt, a zsömlét meg a parizert, és az a vérlázító igazságtalanság, ami most van megszüntethető. Ráadásul a gazdagok akkor jobban takarékoskodnának, és kevesebb gáz kellene az országnak… habár… mint a derék Németh Szilárd mondotta fentebb erről a takarékoskodásról, hogy „Van ilyen otromba ostobaság is”, ezért kicsit bizonytalan lettem. Végül is egy ekkora koponya nem tévedhet. Ugye?

Egyébként Magyarország éves földgáz fogyasztása 10 milliárd m3 volt a háború előtt, az azóta egyrészt a spórolás okán, másrészt a melegebb időjárás miatt mintegy 10 %.kal csökkent, és mondható, hogy a lakások EU pénzből való energetikai korszerűsítésével további 15 – 20 % takarítható meg, azaz a szükséges új földgáz tüzelésű erőművek plusz gázigényét (1 milliárd m3) a megtakarításból simán fedezni lehetne, és még maradna is. De csak lehetne.

Ameddig ugyanis a nép nem tudja a fentebb írtakat, addig népszerűségi szempontból sokkal kifizetődőbb a regnálóknak a rezsicsökkentéses néphülyítés (lásd fentebb: „a négy kétharmadot nem a legyek hordták össze”), mint visszahozni az EU pénzeket, és kiírni a korszerűsítési pályázatokat.

Valahogy nem látom a nagy felvilágosító kampányt, melyet a független sajtó önös érdekből teljes erőbedobással végez. Lehet, hogy nem végzi?

Szájára vette

Az acélos tekintetű publicista, az Ötös Számú Párttagkönyv tulaj megint megmondta nekünk a tutit:

„Miközben normális ember olvassa, egyszerűen nem tudja eldönteni, ez a nyomorult senki ilyen gátlástalanul és lenyűgözően aljas és becstelen, vagy ennyire lefegyverzően ostoba és hülye. Esetleg egyszerre mindkettő? Igen, mindkettő.

A nyájas szavú úriember ezt Ursula von der Leyenről gondolja így, aki – te jó ég! – szájára vette a magyar ’56-ot, márpedig azt nem mindenki veheti a szájára. Csak a kiválasztottak. Hogy kik a kiválasztottak, azt a kiválasztottak döntik el.

A szöveget olvasva, normális embernek pont ugyanazon szavak jutnak eszébe, mint Szerzőnek, (persze nem von der Leyenre vonatoztatva), azzal a kis különbséggel, hogy mindkettő együtt sajnos senki sem lehet. Vagy tudatos rosszakaró az ember, vagy tudattalan laikus, punktum. Következésképpen Szerző tévedett. Előfordul az. Egyeseknél akárhányszor is.

A szövegben említett „nyomorult senki” sem stimmel igazán. Az elnökasszony azért többre vitte, mint Szerző, ám ha valaki annyira magyar, hogy egyszerre Petőfi, Papp Laci, Szent Györgyi Albert meg István király, annál könnyen előfordulhatnak tévképzetek a saját besorolási szintjét illetően.

Persze nem az a fontos, hogy Szerző mit gondol magáról, hanem hogy miket ír.

S ez az a pont, ahol kötelező elmondani: Oroszország az agresszor. Így hát elmondom én is, s mindjárt teszem is hozzá, az ukránok és vezetőik mindent, de mindent elkövettek azért, hogy ez az agresszió bekövetkezzék, s ebben a nyugati, elsősorban pedig az amerikai vezetők voltak a legfőbb támaszaik. S hogy mi minden is történt, mik voltak azok az események, amelyek végül 2022 februárjához vezettek, kiderül abból a dokumentumfilmből, amelyet az Oscar-díjas orosz rendező, a zseniális Nyikita Mihalkov készített.

Aha. Szerintem a nemes felháborodás még három „mindent” elbírt volna, és nem „kötelező elmondani”, hanem tény, de hagyjuk ezt. Forduljunk inkább a javaslat szerint a derék Oscar díjashoz, hogyan látja ő a dolgokat:

  • Mihalkov: „Járjunk tehát a dolgok végére. Itt szeretnék higgadtan a tényekre hivatkozni, és az események időrendi sorrendjét vizsgálni. 2014 február 18-án erőszakos összecsapásokra és tömeges vérontásra került sor (Kijevben) a polgárok és a biztonsági erők között.”

Ennyi. Egyetlen mondat. A többi tény higgadtan el van hallgatva. Többek között az is, hogy a Janukovics elnökkel szembeni bírálatok az Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal való kötelék nyílt felvállalása kapcsán fogalmazódtak meg, amely kötelék nagyon nem tetszett az ukránoknak. Janukovics nem írta alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést, ezzel egyértelművé vált, hogy az EU ellenében az oroszokkal kíván szorosabb társulásba kezdeni. Ukrajna lakossága az ország későbbi uniós tagságát látta veszélyben, ezért országszerte tömegtüntetésekbe kezdtek Janukovics lemondását követelve. Az ukránok nagy része igencsak utálta a hipergazdag elnököt, pláne, hogy hatalmának mesterlövészei a tüntetők közül 67 embert agyonlőttek (Vigyázat! Nem a fél szemét lőtték ki egy embernek, hanem 67 halott maradt a téren).

Ahogy a fenti, a Rendező Úr által gondosan kihagyott részből látható, az ukránok nem akarnak orosz gyarmat lenni, mint a beloruszok. Inkább EU tagok szeretnének lenni, mint Magyarország. Hát ki hitte volna?

  • A film folytatódik. Mihalkov hosszasan mutatja be azt a megállapodást, melyet a német, a francia és a lengyel külügyminiszter hozott össze, és sok más mellett arról van benne szó, hogy Janukovics a békés megoldás érdekében a hivatali idejét még kitölti, de aztán sipirc. A megállapodást az ellenzék képviselői és Janukovics is aláírták.

A Rendező Úr szerint a gonosz ukránok „már másnap gyakorlatilag felrúgták” a megállapodást, ezért Janukovicsnak „menekülnie kellett”. Én úgy hallottam, Putyin Ukrajna megtámadásával 5 (öt) darab államközi szerződést és megállapodást rúgott fel, melynek eredményeképpen sokszázezren haltak meg. Civilek is rengetegen. Nyilván nem tudtak hová menekülni.

A Mihalkov által annyira becsben tartott tényekhez tartozik, hogy a megállapodást természetesen nem rúgta fel senki, azt csak a Rendező Úr hazudja, ugyanis Janukovics azt mondta, hálával tartozik Putyinnak, amiért az orosz elnök utasítására az orosz különleges erők 2014. február 23-án kimenekítették Kijevből, és Oroszországba szállították. Állítása szerint ő maga erről az akcióról nem tudott, és ezt nem is kérte Moszkvától. Mint mondta, „biztonsági utasítás” miatt hagyta el Ukrajnát, majd elnézést kért az ukránoktól azért, amiért gyenge volt, és elmenekült. Sajnos a film erről sem szól egy szót sem.

  • Ezután a filmben utcai riportok láthatók 1991-ből, melyben az ukrán emberek elmondják, hogy igen, első a függetlenség, de szerintük jó kapcsolatokat kell fenntartani Oroszországgal, és ez így is lesz. Utána jön Mihalkov bombasztikus tényközlése: az elszakadás után az ukránok behívatták a hivatásos meg a tartalékos katonákat a tisztjeikkel együtt, és aláírattak velük egy kötelezvényt, hogy orosz agresszió esetén harcolni fognak az oroszok ellen. Szörnyű. Nem akarják megadni magukat azonnal. Hát hogy képzelik?
  • Újabb vágás a filmben. Mihalkov: „Hasonlítsuk össze, mit mondtak az egyszerű emberek az ukrán utcákon, és mit mondanak most nyilvánosan a hatalomban levők?” Ezután következik az alábbi szöveg: „Az igazi ukrán Ukrajnáért minden oroszul beszélő értelmiségit és minden Ukrajna-gyűlölőt bíróság és tárgyalás nélkül le kell lőni. Minden Szvoboda párttag összeállíthatja a településén élő Ukrajna gyűlölők listáját. Nem csak az oroszbarát, ukránellenes pártok és szervezetek minden tagját ki kell végezni, hanem a románbarát, magyarbarát és tatárbarát pártokat is. Egy haszontalan, orosz nyelvű biomassza. Így körülbelül 5 – 6 millió embert kell kiirtani.

Ez tényleg szörnyű… lenne, ha nem derülne ki rögtön, hogy a szöveg a nagyon nacionalista Szvoboda párt valamelyik irománya, mely párt a választásokon 5 % alatt maradt, azaz még csak be sem került az ukrán parlamentbe. Ehhez képest azt mondani róluk, hogy „hatalomban levők”, akkora hazugság, amekkorát a faluvégi kocsma hírhedett potyázójától sem várna az ember, nemhogy egy Oscar díjastól! Megjegyzendő, hogy ha az oroszirtó Szvoboda párt valahogy bekerülne az Európa Parlamentbe, egyértelműen a „Patrióták” formációjánál jelentkezne felvételre. Orbánnál.

  • Mihalkov: „Ugyanakkor a gyerekek, a kisgyerekek befolyásolásával oroszgyűlölő ukránok egész generációját nevelték fel.

Erre bizonyítékként három jelenetet mutat be. Az egyik egy tanítónéni az orra alá dugott mikrofonnal, azaz nem ad-hoc telefonos, hanem profi, tervezett felvétel, melyen a tanító néni az orosz nevűeket elküldené az oroszokhoz. Kár, hogy minden egyéb adat hiányzik, így aztán nem tudunk meg sokat a jelenségről, központi ukrán előírás-e az iskolákban, vagy egyéni akció, esetleg a mikrofonból következően megrendezett jelenet? Ez csak ott van a filmben, és kész. Lehessen hüledezni szegény oroszoknak.

A másik felvétel, melyen gyermekeket látunk, orosz szempontból a következő szörnyűséget tartalmazza: „A gyerekek és a fiatalok hangosan skandálják: Éljen Ukrajna!” Tényleg? Éltetik a hazájukat? Nahát! (ezt a „vádpontot” nem álltam meg röhögés nélkül).

A harmadik jelenet egészen abszurd, amelyben egy apa arra tanítja négyéves forma lányát, hogy oroszokat mészároljon le. Két dolgot biztosan mondhatok: egyrészt biztosan van ilyen, másrészt biztosan nagyon kevés – bár, minél több ukránt ölnek meg, és minél több lakást bombáznak le az agresszorok, annál többen fogják helyeselni az apa tanítását.

  • Ezután Mihalkov valamilyen konferencián beszél: „Éjjel-nappal befolyásolták a gyermekeiket, és két olyan generációt neveltek fel, akik sohasem lesznek jóban az oroszokkal”.

Ezért támadta meg Putyin Ukrajnát? (már ha egyáltalán igaz az ellenségesre nevelés). Putyin (meg Mihalkov) tényleg azt hiszi, hogy a megtámadással javít a helyzeten?

  • Következő jelenet: kisgyerek orosz zászlót rugdosva megy egy valamilyen transzparenst vivő ukrán felvonulás élén. Nem tudni hol, nem tudni mikor, nem tudni, kik ezek, nem tudni hivatalos felvonulás-e, vagy egyéni akció, nem tudni semmit, azaz csak a szokásos filmes trükk a bombasztikus hatás elérése érdekében. Mihalkov: „El tudná képzelni, hogy Oroszországban bárki – nem hogy egy kisgyerek – lábbal taposson egy ukrán zászlót?

Hogy én el tudnám-e? De még mennyire! Ukrajna csak lebombáz néhány orosz várost, mint az oroszok az ukrán városokat, és már ott is vagyunk a zászlótaposásnál.

Mihalkov: „Hogyan reagálna rá az ó, annyira toleráns világ, ha ezt tennénk? Nem mi tettünk ilyet. De reagált rá bárki is? Nem, senki”

Sajnálom szegény rendezőt. Fogalma sincs róla, hogy miben különbözik egy, a fél világot megrázó, sok százezer emberéletet (gyerekekét is) követelő, és gazdaságilag is rengeteg kárt okozó háború egy elkeseredett dühből táplálkozó zászlórugdosástól.

Egyébként, itt untam meg. Az 51 perces film 11. percében. Képzelem, a maradék részben még mennyi elhallgatás, meg hülyeséggel kevert hazugság található. Messziről látszik, hogy ez egy Putyin megrendelte, az orosz népnek szóló, csak érzelmekre hatni akaró „alkotás”, amelyhez a derék rendező hozzátette a maga lelkes, túlfűtött patriotizmusát, szentül híve azt, hogy ezzel jót cselekszik. Bizony, bizony, a nemzetállam már csak ilyen. Kényes az őt érő, itt is bemutatott rettenetes sérelmekre, és odavág. Nem érdeklik a következmények, de nem ám!

És hogy Szerző döbbenetes erejű „érveire” is legyen valami reakció:

Ha Isten hegységeket adott volna Ukrajnának, a Kelet-európai síkvidéknek nevezett roppant terület nem lenne oly igen alkalmas arra, hogy mindig onnan támadják meg Oroszországot. Így azonban Putyinnak nincsen választása: meg kell próbálnia legalább ellenőrzés alatt tartani a nyugat felé húzódó irdatlan lapályt.”

A földrajz órákról hiányzó laikusoknak elárulom, hogy az irdatlan lapály az Uráltól kezdve Oroszországon, Ukrajnán, Lengyelországon, a Germán alföldön és Franciaország keleti partja mentén a Pireneusokig tart. Elég nagy munka lesz mindezt „ellenőrzés alatt tartani”. Pláne, ha előtte el is kell foglalni. Javaslom a toborzás mielőbbi megkezdését.

Azt gondolhatnánk, hogy Oroszországot senki sem akarja lerohanni, az oroszok azonban másként értékelik a helyzetet, és erre meg is van minden okuk. Az elmúlt ötszáz évben több támadás is érte őket nyugat felől. 1605-ben a lengyelek masíroztak át a Kelet-európai-síkságon, 1708-ban XII. Károly király vezetésével a svédek, 1812-ben Napóleon francia hadai, 1914-ben és 1941-ben pedig, a két világháború idején a németek.

Aha. Különösen a „megvan minden okuk” tetszett, mert Nyugat felől tényleg bármikor felbukkanhatnak Macron dzsidásai a Rajna vonalában húzódó francia-orosz határon (ha sok a békepárti, a lengyeleknek, németeknek, svédeknek hamar annyi lesz). Szigorúan megelőzésképpen persze nekünk, magyaroknak is minden okunk megvan elfoglalni a német nyelvű területeket, Törökországot a Balkánnal együtt, Romániát, meg Oroszországot, mert ők egyszer már megtámadtak minket, ezért Szerző vaslogikája szerint ezen irányokból újabb támadás várható.

Remélem, Szalay-Bobrovniczky intézkedik!

Kereszt plusz

„A keresztállítási ünnepség hitvallás, kiállás hitünkért, meggyőződésünkért, minden egyes keresztállítás vagy -felújítás egy-egy igen az életre, tanúságétel Jézus Krisztus, a kereszténység és a kereszténységből kinőtt kultúránk, hagyományaink mellett – mondta a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) parlamenti államtitkára, Latorczai Csaba csütörtökön Salgótarjánban, ahol egy megújított, az út mellett álló keresztet adtak át.”

Az út mellett feltétlenül muszáj keresztnek lenni, még ha nem is volt ott baleset, és nem is halt meg senki, ez jelzi ugyanis az autósoknak, hogy a Jóisten mindig velük van, ami a mai vezetési stílust tekintve alapkövetelmény.

A keresztállítás nyilvánvalóan hitvallása annak, aki a keresztet állítja. Pontosan ugyanúgy, ahogy a vörös csillag volt jelkép hajdanán, kiállás a hitért, a meggyőződésért, minden egyes vörös csillag felszögezése valahová egy-egy igen az életre, tanúságétel Lenin és a marxi, engelsi hagyatékból kinőtt munkáskultúra mellett. Egyben az összes többi kultúra ledegradálása, és/vagy alárendeltségének bemutatása, de erről nem szokott beszélni senki.

Nem is olyan régen még vörös csillag volt kötelező. Jelenleg a keresztet erőltetik (lásd: Gellérthegy).

Mint az egyértelműen belátható, a hit lehet ugyan „meggyőződés”, de csak egyes emberek mondhatják ezt. Például: „A plébános úr azt mondta, van Isten. Engem meggyőzött.” A bizonyíthatatlan dolgok esetében a bizonyítottság, azaz dologról tényként való, tudományos alapú meggyőződés eleve lehetetlen, ebből következően a hit, így a keresztény hit is az egyének személyes ügye, abszolút, minden emberre nézve kötelező érvényt nem tulajdoníthatunk neki. Hivatalos, azaz állami keresztállítás elvileg csak akkor jöhetne szóba, ha az összes állampolgár kivétel nélkül beleegyezik, mert azzal közös, másokat nem zavaró eseménnyé válik.

A keresztény vallás nem általánosan érvényes, bizonyított igazság, mint például a 2 * 2 = 4. A többségi vélemény itt nem számít, mivel ha a többség „úgy dönt”, hogy van Isten, akkor sem biztos, hogy van, azaz egy adott országban az állami hivatalokkal és egyéb erőszakszervezetekkel alátámasztott túlerő alkalmazása a vallástalanokkal vagy egyéb, a kereszténységtől eltérő vallásokkal szemben jogtalan. Na persze, akad ám bőven autokrata, aki rá se ránt, és úgy gondolja, ha a választópolgárok, azaz a démosz a kétharmaddal korlátlan hatalmat adott neki a választásokon (ezért lehet egyáltalán autokrata), akkor a polgárok lelki élete felett is ő diszponál. Hogy a szexuális életük felett is, az meg már csak természetes, hiszen a Biblia nagyrészt erről szól. Az, hogy ő vallásos vagy vallástalan, tökmindegy, annak kell mutatkoznia, annyi elég is. A gyakorlatot illetően főleg a donáció fontos, akkor ugyanis a klérus is az övé lesz, és pont arra fogja bíztatni a híveket, amit ő szeretne. Egy ilyen ország tanulmányozásához a magyaroknak nem kell nagyon messze menniük.

Az antiszekularizáció (azaz a vallás ismételt pozícióba helyezése) a regnálók érdekeit tekintve sok előnnyel jár:

  • Először is a választásokon minden vallásos választópolgár halálbiztosan a keresztény vallást előnyben részesítő pártra szavaz. Esetünkben a FIDESZ-re. Akárki álljon vele szemben, akkor is (egyedül a Jóisten kivétel, mert ha ő lenne Orbán választási ellenfele… habár… ).
  • A vallásos állampolgárok tömege nem egy izgága, fölháborodós népség, jól tudják, hogy „fölfelé mindig hálásnak kell lenni”, még a csapásokért is, amelyek a regnálók jóvoltából (mostanában egyre többször) sújtják az embert.
  • A vallásos állampolgárok az ora et labora hívei, azaz hasznos tagjai a közösségnek, és nem az egyéni örömöket hajszolják, mert tudják, hogy az állandó boldogság majd később jön, a halál után. Ha itt lent jól viselkedtek. Ezért viselkednek jól.
  • A vallásos állampolgárok nem vesznek részt tüntetéseken, sztrájkokban, legfeljebb körmeneten meg misén, amelyek mind békés megmozdulások, így aztán sok gond nincs velük.
  • A vallásos állampolgárok nem a szerzés megszállottjai, a pénz meg a vele járó világi hívságok nem vonzzák őket. Azokat minden ellenkezés, pláne ellenállás nélkül átengedik másnak, például a NER kedvezményezetteknek.
  • A vallásos állampolgárok beletörődők. „Legyen meg a Te akaratod”, mondják, hiszen úgysem történhet semmi Isten akarata nélkül. Nem is próbálnak változtatni a dolgokon, mert az szembe menne az Ő akaratával. A dolgok nyilván azért vannak így, ahogy vannak, mert Ő akarta ezt.

A dolog érdekessége, hogy a magyarországi rendszer urai egyszerre viszik a kipcsák Koppány és a keresztény István vonalat, ami jelzi, hogy gyakorlatilag sehol sem vagyunk, se itt, se ott. Ez ám a szuverénség, nemde? Egyébként a regnálóink azért utálják az általuk állandóan Brüsszelnek hívott Nyugatot, mert a migránsok beengedésével felhígítja a kereszténységet, és azért szeretik Keletet, mert az nem hígítja fel. Ott ugyanis mindenki már eleve migráns.

A vallásosak sajnos ma már nem egy stabil csoport (bár nagyon sokat számít, hogy ki milyen családból jön), ezért feltétlenül ki kell építeni az utánpótlás vonalat. Ez az egyházi iskolák révén valósítható meg. Mint az újság írja:

  • Egyre több gyerek jár Magyarországon egyházi iskolába.
  • Oktatási szakértők szerint ebben nagy szerepe van annak, hogy a kormány közel négyszer több támogatást ad az egyházi iskolában tanuló diákok után, mint az állami iskolások után.
  • Ráadásul a rugalmasabb szabályozási környezet miatt nagyobb szabadságot kapnak az egyházi intézményekben tanító pedagógusok, nincsenek kötelező állami tankönyvek.

Ezzel a módszerrel lehet azt a következő vallásos nemzedéket kinevelni, amely szavazataival biztosíthatja a regnálók további uralmát, egyben azt az állami alkalmazott hivatalnokréteget, amely az állam mostani, deszekularizált alapon való működtetését folytatni tudja. Az alapfokú és középfokú oktatást biztosító intézményeken túlmenően az egyház által működtetett egyetemek biztosítják a felsőfokú képzést. Ezek egyike a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, melynek szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a nagy reményekkel indult piliscsabai Campus elhalálozott. Nem azért, mert az ott tanító Lackfi János író „Makovecz-féle hungaro-Disneyland”-nak nevezte, hanem mert nem a fővárosban volt. Nem is jelentkezett oda senki, jelenleg már csak az enyészet lakik benne.

Ezért most rászorultsági alapon, otthagyva a bukott helyszínt, új Campust építenek. Nem ők, hanem nekik. A Nemzeti Múzeumhoz közel, a Palotanegyedben lesz, végre az intézményhez illő színvonalú városi környezetben, ahová a hallgatók immár elégedetten járhatnak be olcsó belvárosi albérleteikből.

A projekt állítólag 200 – 250 milliárdba kerül. Nyilván a hívek dobták össze. Gondolom.

Minimálbér

„A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2024 első negyedévében újraindult a gazdaság, a GDP éves alapon 1,7 százalékkal, míg az előző negyedévhez képest 0,8 százalékkal növekedett. Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) vezető közgazdásza a rendelkezésre álló nemzetközi adatok alapján megállapította, hogy a magyar növekedés nemzetközi összevetésben kiemelkedőnek számít, és egyértelműen az élmezőnybe tartozik – közölte az NGM 2024. április 30-án. A kormány célja, hogy idén 2,5 százalékos növekedést elérve újrainduljon, jövőre pedig 4,1 százalékos bővülést elérve magasabb fokozatba kapcsoljon. Ehhez a kedden napvilágot látott gazdasági eredmények megfelelő alapot biztosítanak.”

A szöveg tavasszal egészen jól hangzott, ám az a nyomorult GDP megint csak kibarmolt Suppanékkal, ugyanis a második negyedévben 0,2 százalékot esett, így aztán még az idénre várt, igencsak szerény 2,5 %-os növekedési célt is erősen megkérdőjelezte. Na, nertársak, most mi legyen? – hangzott el a kérdés, és Nagy Márton miniszter úr meg is próbált válaszolni rá:

A növekedés mértékét illetően meghatározó lesz a külső kereslet alakulása, valamint hogy mennyire tud bővülni a fogyasztás. A kormány szerint az átlagbérek 50 százalékára lenne fontos felemelni a minimálbért, több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig.

Jó ötlet, mi? Felemelni a minimálbért. És most magamtól idézek:

Aztán jött a Tocsik ügy, és a nagyon utált Bokros érával súlyosbítva ezt már Horn se bírta politikailag. Így aztán megbukott, Orbánék meg beleültek a készbe. Két évig nem csináltak semmit, csak vitették magukat a langy bokrosi hullámokkal (ipari fejlődés 1999 – 2000 között: 10,5 % – 18 %), és élvezték a Bokrostól örökölt éltanulóságot, de aztán valaki (Matolcsy?) a homlokára csapott, hogy ebből így nem lesz világraszóló siker, amelyet azért minden kormányzat szomjúhozik, mert a 4 – 5 % körüli éves GDP növekedéssel nem érjük be belátható időn belül Ausztriát. Ahhoz 7 – 8 % kellene. Évente. Kézenfekvő volt a módszer: pénzt kell önteni a nép közé, azzal meglódul a kereslet, a pékek tíz zsemle helyett tizenkettőt fognak sütni, sít, sít, heuréka. Igen ám, de önteni való pénz nem volt (az igazából soha sincs), fenti okból kitalálták, hogy majd jól megemelik a minimálbért, azt ugyanis nem az államnak kell fizetni, hanem a cégeknek. Örült az állam (több adóbevétel, több fogyasztás, nagyobb GDP, és mivel a GDP arányos államadósság egy hányados, még az adósság is csökkent kisujjmozdítás nélkül), és örültek a munkavállalók is, mert több pénz állt a házhoz. Egy darabig. Aztán a kis könnyűipari cégek a megnőtt munkaerő költség miatt úgy elmentek innen, mint a sicc. Ez az elmenés nagyrészt már Medgyessy regnálása alatt történt, mert a gépleszerelés, végkifizetések, adminisztráció nem megy egyik napról a másikra, kapott is a kormány a Parlamentben a FIDESZ-től, hogy Medgyessyék(?) elüldözik innen a cégeket, de hát hazudtak Orbánék már máskor is, nem volt gond nekik. A teljesen eszetlen módon megduplázott(!) minimálbér hatására az ipari fejlődés az Orbán kormány utolsó két évében drasztikusan visszaesett (2001.: 4 %, 2002.: 2,5 %), az ország munkaerő olcsóságból következő versenyképessége pedig zuhant.

Amit Medgyessy még Orbánéktól örökölt, az néhány szakma kiürülése, mégpedig a közszolgálatban. A teljesen ostoba módon duplájára emelt minimálbér a többi piaci bért is megnyomta (az állami szektort persze nem), és a tanítók, tanárok, nővérek tömegesen hagyták ott az iskolákat meg a kórházakat a több pénzért. Medgyessy úgy gondolta, a közszolgálati béreket felemeli, és ad 13. havi nyugdíjat, meg 13. havi fizetést, ezzel az egyensúly a reálszféra, a közszolgálati szféra és a nyugdíjszféra között helyreáll, aztán bokrosi mintára megint elinflálja a forintot, és Orbánék közgazdasági ámokfutása az olcsóságunk miatti újabb gazdasági ugrással máris korrigálva van (akkoriban még nem lett volna probléma elinflálni a forintot, lévén devizahitelesből elég kevés).

A terv lángelmés volt, csak az időzített bombával nem számolt. Az időzített bombát Járainak hívták, és Orbán örökségeként ült az MNB elnöki székében. Hát ő aztán „küzdött az infláció ellen” (meg is kapta a jutalmát érte már előre az első Orbán kormány által megszavazott horribilis fizetéssel, utána meg a Lex Járai formájában). Járai nem úgy „küzdött”, mint Surányi, aki hagyta Bokrost inflálni, hanem ellenkezőleg, Elképesztő, 12 %-os kamat, bivalyerős forint (230 forintos euró), Járai győzött, László Csabáék vesztettek, pluszként az ország is, mert akkora kár érte, mint ilyen rövid idő alatt még soha. A könnyűipari cégek naná, hogy nem jöttek vissza, az import olcsó lett, a pénz ment ki az országból, a nem minimálbéres multijaink exportbevétele pedig az erős forint miatt csökkent, így GDP növekedéssel nem tudtuk kinőni azt a közszolgálati béremelést és 13. havi nyugdíjat, amit Medgyessy vezetett be. Fentiek miatt szidják ma a közgazdászok szegény Medgyessyt, pedig legelsősorban Járai volt az, aki az akkor Magyarországot sújtó, nem kicsi gazdasági kárért felelős. Hogy kinek a bíztatására, az ismert, hogy tudatosan-e, az némileg bizonytalan (mivel Járai feltehetően nem ostoba, a helyzet még szomorúbbnak látszik).

Orbánék áldásos tevékenységének fő eredménye: Magyarország a ráoktrojált bérnövekedéssel túlfogyasztóvá vált (a termeléshez képest a jövedelmek előreszaladtak), és ezt valakinek helyre kellett állítani, mert a hitelfelvétel nem folytatódhatott a végtelenségig. Az Orbán-féle gazdasági saller hatásain Medgyessy csak rontott, helyrehozni Járai miatt nem tudta, maradt Gyurcsány. Megjegyzendő, hogy a túlfogyasztás visszafogása igenigen kellemetlen feladat (megszorítások, addig ingyenes szolgáltatások részbeni fizetőssé tétele, stb.), pláne, ha a nép nem tudja, hogy a helyrehozó nem azonos az elkövetővel. Mert nem tudja ám!”

Közbevetett kérdés: a fentiek ismeretében biztosan jó ötlet felemelni a minimálbért, tisztelt Nagy és Suppan urak?

Így aztán a 2006-ban győztes Gyurcsány lett az, akinek valahogy egyenesbe kellett hozni a gazdaságot (Orbánnak hatalmas mázlija volt, hogy 2006-ban vesztett), noha semmi köze nem volt az elrontáshoz, ráadásul neki és az MSZP-nek 2006-tól nem adatott meg a négyéves zavartalan kormányzás, de még egy féléves zavartalan kormányzás sem (lásd: őszödi beszéd kicsempészése).

Lássuk, mire jutottak Gyurcsányék a vérzivataros időkben a világválság kitöréséig. A GDP növekedése 2002. áprilisa és 2008. augusztusa között kb. 20 % (Orbán 14 éve alatt 38 %). A bruttó(!) GDP arányos adósság növekedése 55 %-ról 66 %-ra (jelenleg 74 %). Volt 13. havi fizetés, 13. havi nyugdíj, a várható éves hiány 2008. augusztusában 3 % (jelenleg 4,5 %), a CHF 168 forintot ért (jelenleg 419-et), az oktatásra és az egészségügyre többet költöttek GDP arányosan, mint ma, a MANYUP-ot nemhogy nem nyúlták le, de még évente növekedett is (a nyugdíjtőke kb. 90 %-át a Gyurcsány kormányok gyűjtötték össze, és 100 %-ban az Orbán kormányok költötték el), és persze nem voltunk bóvli kategóriában. Sőt, jobbak voltunk, mint ma (az adósbesorolásunk a S&P-nál 2010-ben  BBB plusz, ma BBB mínusz). Mindezt komoly támogatás nélkül, mert az EU-s pénzeket ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a pénz jó része már 2010. után, azaz Orbánékhoz érkezett.

Na, az „elmúltnyolcévesek” ennyire „szúrták el”. Azaz semennyire.

Bezzeg Orbán! Igaz, neki 14 év állt rendelkezésére, azaz volt ideje bőven elszúrni. Úgy is nézünk ki.

Vastagbetűs megjegyzés: a „Gyurcsány a hibás” alapelv a fentiektől teljesen függetlenül továbbra is folyamatosan alkalmazandó, ugyanúgy, mint eddig. Erre az alapelvre az itt leírtaknak semmiféle befolyása nincs.

Infrastruktúra

„Ha Magyarországra nem szállítanak több olajat Oroszországból, akkor egyszerűen nem fogjuk túlélni, nem fogjuk tudni ellátni az országot. Hogy miért? Mert nincs megfelelő alternatív infrastruktúránk. Van egy másik vezeték, amely Horvátországból, az Adria partjáról fut Magyarországra, de annak a kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy ne csak Magyarországot lássa el. Figyelembe kell venni Szlovákiát is, amely Magyarországról kapja az olajat, és egyszerűen nincs más választása. És részben Csehországnak sincs – fogalmazott a külgazdasági és külügyminiszter az orosz RBK TV csatornának adott interjújában.”

Hát ez az! – mondta Dadus kissé ingerülten, letette a kötést, és elővett egy Vörösmarty kötetet. „Most tél van és csend és hó és halál.” – Szegény Magyarország!

Mikor egy államnak külügyminisztert választ a kormányfő, általában azt tartja szem előtt, hogy a delikvens ismerje a világot, az országával szövetséges, semleges, valamint ellenséges országokat (mert ma már ilyen is van nekünk. Bizony! Csak sikerült elintézni!), és aránylag pontosan tudja, hogy a világban nagy valószínűséggel mi fog történni. Erről informálja a kormányt, amely majd megfelelően intézkedik. Ha nem csak a külügy, hanem egyben a külgazdaság is az ő feladata lesz, még szélesebb látókörrel kell bírnia.

Hazánk esetében a helyzet szerencsés, hiszen egy ifjú futsal hérosz intézi az ügyeket, a fürkészek és portyázók nagyrabecsült főnöke, aki már a COVID járvány során is hatalmasat alkotott. Az embert próbáló küzdelem emlékét a különböző raktárakban tárolt lélegeztetőgépek hada őrzi, mintegy 300 milliárdos értékben. Ami nem semmi. Sőt.

Az avatatlan szemlélőnek persze úgy tűnik, hogy ezzel az ügylettel nem csak az ország, hanem minden lakója is rosszul járt, de a rutinos polgár azért utána olvas:

Válasz online; 2021.06.02.

A NER központi járványcégeként azonosított Fourcardinal Kft. 2020-ban 49,5 milliárd forintos Covid-árbevétel mellett közel 16 milliárdos profitot ért el, és ezt az összeget szinte hiánytalanul ki is vették a tulajdonosok a vállalkozásból osztalék formájában…  Az Orbán Viktor nemzetközi főtanácsadójához és Szijjártó Péter volt helyetteséhez közel álló lélegeztetőgép-kereskedő tehát nem járt rosszul… (hiszen) a 2020-ban mindössze hét alkalmazottal zakatoló cég 32 százalékos profitrátával dolgozott, amely az egészségiparban példa nélküli.

Volt hát, aki nem járt rosszul. 16 milliárdos nyereség. Az már igen! Hét alkalmazott esetén nem kell sokfelé osztani, hacsak… illetve nem szóltam semmit.

Ha arra gondol az ember, hogy Kiss László, harmadik kerületi polgármestert „korrupció gyanúval” zárták börtönbe, mégpedig mostantól tetszőleges akármeddig, nehogy befolyásolja a szegény, gyönge idegzetű tanúkat (akik úgy mellékesen dörzsölt bűnözők, épp vádalkut kötnek Kiss bőrére), és ez komoly (az), akkor rögtön Polt csodálatos szelektív képessége jut eszébe. Ha ugyanis valaki nem komcsi politikus, hanem lélegeztetőgép ügyben tenne korrupció gyanú miatt feljelentést, azon a főügyész úr úgy röhögne, hogy csorognának a könnyei. – Titkár úr! Kísérje ki! – mondaná kissé szaggatottan a telefonba, mikor már sikerült lehiggadnia. Nem is javaslom a próbálkozást senkinek.

Jelen témánkra térve. Mint azt az európai kőolajvezetékek infrastruktúrájáról tudjuk, a Barátság kőolajvezeték még Ukrajnában elágazik kétfelé, Szlovákia és Magyarország irányába, azaz ezt a vezetéket tekintve egyik ország sincs kiszolgáltatva a másiknak, és a szállítási kapacitás  is mindig elegendő mindkét ország számára, sőt Csehország számára is.

Magyarországnak és Szlovákiának van még egy csővezetékes olajellátó rendszere, mégpedig az Adria kőolaj vezeték, melyet eredetileg azért építettek, hogy az orosz olaj tengeri szállítással is eladható legyen. A vezeték persze fordított irányban is működhet, és a horvát omišalj-i olajterminálból küldhető olaj Százhalombattára, ahonnan egy külön vezeték indul a pozsonyi olajfinomítóhoz. A vezeték szállítási kapacitása 10 millió tonna/év, a Szlovákiába menő ág kapacitása pedig csak 3,8 millió tonna/év, Megjegyzendő, hogy az Adria vezeték kapacitása csak Magyarországnak elegendő lenne, de akkor észak felé alig menne tovább valami.

A Barátság normálisan működött. Egészen a háború kitöréséig. Ahogy naponta látjuk, Putyin mindent és mindenkit tönkrevágott könnyed kis kalandjával, nem kímélve a saját országát és annak lakosságát sem, így aztán ez sem lett kivétel. 2022-ben jöttek az EU szankciók. Ezt még megúsztuk valahogy, pláne hogy a MOL behazudta, hogy nem csak az Adria vezeték és a szlovákiak vezeték szűk kapacitása a baj (13 millió tonna/év és 5,5 millió tonna/év kapacitás kellene), hanem a százhalombattai és a pozsonyi finomítókban az orosz olajról a más típusú olajra való átállás iszonyatos pénzbe (500 millió EUR, azaz 200 milliárd HUF) és hosszú időbe (4 év) kerül, így nem lett embargós az orosz olaj, ám a helyzet folyamatosan romlik.

A Barátság vezeték egyelőre még nem állt le, azután sem, hogy Ukrajna embargó alá helyezte a Lukoil céget, mert azt az olajat, amely nem a Lukoil tulajdona, ma is továbbítják. A magyar vezetés azért megtalálta Brüsszelt:

A békepárti álláspont miatt zsarolnak. Egyre erősebb a gyanú, hogy elsősorban az Egyesült Államok és a háborúpárti Brüsszel utasítására, vagy legalábbis engedélyével történik mindez. Nem véletlen az sem, hogy azután merült fel a vezeték korlátozása, miután Orbán Viktor nekilátott a nagyszabású békemissziójának a tűzszünet és a béke előmozdítása érdekében.”

A legutolsó fejlemény, hogy Mihajlo Podoljak, Zelenszkij elnök tanácsadója azt mondta egy interjúban augusztus 30-án, hogy 2025. január elsejétől leáll a Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát orosz kőolajjal ellátó Barátság kőolajvezeték működése, de hamar kiderült, hogy mégsem. A tanácsadó valószínűleg összekeverte az olajat a gázzal, ugyanis a földgázt illetően valóban van egy jövő év január elsejei határidő, de a kőolaj szerződés  az EU-val nem 2025-ig, hanem 2029-ig szól. Megjegyzendő, hogy Szijjártó és Hernádi is cáfolták a dolgot, mert hivatalos értesítés a leállításról egyik sem kapott.

A fenti kellemetlen helyzet összefoglalásaként a következők állapíthatók meg:

  • Ukrajna saját kijelentése szerint teljesíti az olajszállítási szerződést, amely elvileg 2029-ig szól. Ugyanakkor tény, hogy Ukrajna háborúban áll, ami (bármit mond is az ukrán vezetés) minden szempontból rendkívül bizonytalanná teszi a helyzetét, így az olajszállítás szempontjából is. Egyértelmű, hogy az esély a vezeték ukránok általi leállítására vagy akár a háborús akciók miatti komolyabb sérülésére egyáltalán nem nulla, sőt lényegesen fölötte van, bármi áll is a szerződésben.
  • Magyarország az ukrán-orosz viszonyt tekintve jóval inkább oroszpárti lépéseivel és az azonnali békét, azaz Ukrajna azonnali megadását szorgalmazó politikájával elintézte, hogy az Ukrajnával való viszony meglehetősen jegeces legyen.
  • A horvátokkal sem vagyunk jóban.
  • A három tengerpart nélküli visegrádi országnak elegendő olajszállító kapacitás a Barátság vezetéken kívül jelenleg nem áll rendelkezésre, mert az Adria vezeték ehhez kicsi.
  • A Barátság vezeték leállása az árak jelentős megugrását és a gazdaság komoly visszaesését okozná.

A pontokból következően az ilyen helyzetbe került ország kormányának egyrészt mindent meg kell tenni, hogy jóban legyen a jelenlegi olajvezeték vonalán fekvő összes országgal (esetünkben Ukrajnával), hogy hajlandóságukat a vezeték üzemben tartásához addig biztosítsa, ameddig csak lehet, másrészt feltétlenül intézkednie kell, hogy a tartalék vezeték (esetünkben az Adria) kapacitását a szükséges mértékben bővítse (összefogva az ezt szintén igénylő államokkal (esetünkben Szlovákiával és Csehországgal), és ugyancsak a legjobb viszonyra kell törekedni a tartalék vezeték vonalán fekvő államokkal is (esetünkben Horvátországgal), pláne, ha a vezeték bővítése a szükséges kapacitás eléréséhez ott is szükséges.

A magyar kormány szükséges tevékenységek közül – noha a háború már idestova két és fél éve folyik, azaz volt idő bőven felkészülni, sőt összefogva a csehekkel és a szlovákokkal elkezdeni a bővítést, esetleg be is fejezni – semmit sem teljesített.  Egyetlen ténykedése a riadt kiáltozás, ha gond van a Barátság vezetékkel, valamint a bűnbakkeresés, a mások szidása, és az azonnali segítség követelése.

A lehetséges okok közül kizárnám, hogy a kormány nem tudta, hogy háború van, vagy nem tudta, hogy Magyarországnak folyamatosan olaj kell, így aztán csak arra gondolhatunk, hogy nem állt össze a kép a kormánytagokban. Ez egy igen kellemetlen megállapítás, mert akkor tehetségtelennek kell minősítenünk a kormányfőt, mivel pedig autokráciában mindig a kormányfő a legokosabb (úgy választják ki a többit), inkább befejezem, minthogy tovább ragozzam a kérdést. Csinálja, akinek kedve van. Nekem nincs.

Már nagyon unom a sorozatos elbarmolásokat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK