„Tudom, hogyan kell kezelni a válságokat” – mondta Mark Carney nem sokkal azután, hogy március 9-én elsöprő többséggel megválasztották a Kanadai Liberális Párt új vezetőjévé – és a következő néhány hónapra az ország megbízott miniszterelnökévé.
A kanadai kormány jelenlegi vezetője, Justin Trudeau februárban jelentette be lemondását a liberálisok éléről, elismerve pártja népszerűtlenségét, polarizálódását a parlamentben és a gazdaságpolitika kudarcát. Carney várhatóan a következő napokban veszi át a miniszterelnöki posztot.
Válságmegoldás terén mindenképpen szükség van tapasztalataira.
Az amerikai elnök nem most indította el a vámháborúk új fordulóját Kanadával (és Mexikóval és Kínával, és esetleg egész Európával). Donald Trump is szisztematikusan megalázta Trudeau-t, „Kanada kormányzójának” nevezte, egyben felszólította, hogy országa 51. tagállamként csatlakozzon az Egyesült Államokhoz.
„Kanada nem eladó”
A kanadai vezetés azonban úgy érzékeli, hogy ezek a szavak komoly veszélyt jelentenek az állam szuverenitására nézve. Nem is beszélve a transzatlanti egység előtt álló általános kihívásokról, Oroszország és Kína szembenállásáról, valamint Ukrajna támogatásáról a teljes körű orosz agresszióval való szembenézésben.
Azt nem tudni, hogy Mark Carney meddig tölti be szerepét. Ha a Liberális Párt vereséget szenved a következő parlamenti választásokon, és a kormányfő a konzervatívok vezetőjére,
Pierre Poilvierre száll át. Az sem garantált, hogy Carney ellenzékben akarja majd vezetni a kanadai liberálisokat.
Egyelőre semmi sem biztos. Trump kemény retorikája a liberálisok elfogadottságának emelkedéséhez vezetett. Ha tehát az új kormányfőnek sikerül határozottan megvédenie a nemzeti érdekeket, a választások után továbbra is miniszterelnök maradhat. Az elkövetkező hónapok rendkívül fontosak lesznek mind Kanada, mind nemzetközi kapcsolatai számára.
Finanszírozó és „megváltó”
Mark Carney az északnyugati területek egyik városában, Fort Smith-ben született.
Édesanyja hosszú időt szentelt négy gyermek nevelést, mellette tanári oklevelet szerzett. Édesapja iskolaigazgatóként dolgozott, majd 1980-ban a liberális párt jelöltjeként indult a kanadai parlamentbe, de a második helyen végzett. Egészen a közelmúltig ez az epizód volt szinte az egyetlen dolog, ami Carney-t a politikához kapcsolta.
Az iskola elvégzése után közgazdász diplomát szerzett a Harvardon (miközben a diákhokicsapatban játszott). Majd mester- és doktori tanulmányait Oxfordban végezte, ahol megismerkedett leendő feleségével, Diana Fox-szal. A párnak négy lánya van.
Carney a Goldman Sachs befektetési banknál kezdte szakmai pályafutását. 2003-ban a Bank of Canada alelnöke lett, egy évvel később pedig a Kanadai Pénzügyminisztériumban töltött be vezető pozíciót, amely különösen az akkori G8-akon belüli interakcióért volt felelős. Carney legnagyobb hírneve a kanadai központi bank vezetőjeként végzett munkájából származott. 2008-tól 2013-ig, vagyis a pénzügyi világválság tetőpontján vezette a bankot.
A pénzember, aki 42 évesen vezette a Bank of Canadat (és a történelem második legfiatalabb vezetője lett), a válság idején megmentette a kanadai gazdaságot.
Európai kollégáival ellentétben Carney elrendelte a kamatláb csökkentését, és – ami ugyanilyen fontos – ígéretet tett arra, hogy legalább egy évig ezen a szinten tartja. Ez megkönnyítette a hitelezést és megnyugtatta a piacokat. Ennek eredményeként Kanada 2009-ben stabilizálta gazdaságát, 2010-ben pedig a G7 országok közül egyedüliként tért vissza a válság előtti gazdasági mutatókhoz.
Egy hónappal azután, hogy 2013-ban lemondott a Bank of Canada elnöki posztjáról, Mike Carney… a Bank of England élén áll. Sőt, Carney lett az első külföldi, aki betölti ezt a pozíciót az Egyesült Királyság jegybankjának teljes történetében (noha hivatalosan brit állampolgársággal rendelkezik, amelyről a kanadai politikába lépése után úgy döntött, hogy lemond).
Ráadásul ő volt az első ember a történelemben, aki két G7-es ország jegybankjának élén állt (ami mindenképpen sokat mond a pénzügyi körökben elfoglalt státuszáról).
Londonban Carney nem kevésbé viharos kihívásokkal nézett szembe, mint a globális pénzügyi válság – a 2014-es skót függetlenségi népszavazástól (amely várhatóan a fontot is eléri) az Egyesült Királyság 2016-os kilépéséig az Európai Unióból.
Elődeitől eltérően – szókimondóbb és nyilvánosabb volt: egyenesen azt mondta, ha Skócia kikiáltja függetlenségét, nem tudja használni a fontot anélkül, hogy hatásköreinek egy részét Londonra ne ruházná át; és arra is figyelmeztetett, hogy a Brexit recessziót okozhat a brit gazdaságban (ami valójában meg is történt ).
Politikai tapasztalattal nem rendelkező miniszterelnök
Jóval 2025 előtt Mark Carney-nek többször is volt lehetősége kipróbálni magát a kanadai politikában. Carney szerint még 2012-ben Kanada akkori miniszterelnöke, a konzervatív Stephen Harper felajánlotta neki a pénzügyminiszteri posztot, de úgy döntött, hogy nem helyénvaló „a jegybankelnöki pozícióból egyenesen a választási politikába menni”. Ugyanebben az évben a Liberális Párt komolyan megvitatta jelöltségét a vezetői posztra Justin Trudeau riválisaként (aki végül megnyerte a pozíciót).
Carney akkoriban kitűnő jelöltnek tűnt: a „zöld átmenetet” aktívan szorgalmazó (és azt szakmai tevékenységében is megvalósító) liberálisnak, ugyanakkor ideális végzettséggel rendelkező, a pénzügyi világban múlttal rendelkező középosztálybeli embernek. Carney azonban visszautasította a kormány élére tett ajánlatot.
Amikor arra kérték, hogy kommentálja azokat a pletykákat, amelyek arról szólnak, hogy versenyezni akar a kanadai liberálisok vezetői posztjáért, egyszer azt válaszolta:
„Miért nem leszek cirkuszi bohóc?”
Azt sem lehet mondani, hogy Carney ezek után egyáltalán nem foglalkozott politikával. Például Trudeau kanadai miniszterelnök informális gazdasági tanácsadója volt 2020-ban, a COVID-19 világjárvány idején, 2024 őszén pedig hivatalosan a kanadai kormány gazdasági növekedési munkacsoportját vezette. Végül is olyan pletykák terjedtek, hogy Chrystia Freeland pénzügyminiszteri posztjáról való nagy horderejű menesztése után Carney-t gondolták a helyére. Ám ez a tárca Trudeau szövetségeséhez, Dominique LeBlanchoz került – aki egyébként a liberális párt vezetői posztjára is pályázott.
Mark Carney nemcsak Kanada jelenlegi kormánypártját fogja vezetni, hanem minden előzetes politikai tapasztalat, még minimális parlamenti munka nélkül is miniszterelnök lesz.
Ugyanakkor az 59 éves Carney idősebb minden hivatalos versenytársánál a liberális vezetői posztra, köztük az 57 éves LeBlancra (aki több mint 20 éve volt képviselő) és az 56 éves Freelandre (akinek fiának ő a keresztapja).
Hogy a politikai tapasztalat hiánya plusz vagy mínusz a technokrata Mark Carney számára – az idő eldönti.
Az új miniszterelnöknek számos kihívásra kell választ találnia. A belgazdasági kérdések mellett ezek közé tartozik az Egyesült Államokkal való kapcsolatok és Ukrajna támogatása az Oroszország elleni háborúban.
„Nem hagyjuk, hogy Trump sikeres legyen”
Trump már elnöksége előtt látszólag tréfálkozni kezdett, hogy jó lenne, ha Kanada az „51. amerikai állam” lenne, így nem fizetne vámot, akadálytalanul bonyolítana üzletet az USA-ban, és nem kell törődnie saját biztonságával.
Az amerikai elnök kijelentései konkrét vámokkal való fenyegetőzéssé váltak – amit nem oldott meg Trudeau és Trump számos találkozója és eszmecseréje sem. A kanadai vezetés – mind a szövetségi, mind a helyi – úgy tekintett erre, mint az állami szuverenitás elvesztésére vonatkozó valós veszélyre.
Mark Carneynak tehát a tisztán kereskedelmi vámháború mellett egy kaotikus és kiszámíthatatlan amerikai elnökkel is meg kell küzdenie, aki nyilvánvalóan nem nagyon szereti a Kanadai Liberális Pártot.
Carney Trump első elnöksége idején részt vett a G7 és a G20 találkozóján, és vezette a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, a pénzügyi szabályozók koordináló testületét, amely fontos szerepet játszott a világ többi részével folytatott amerikai „vámháborúk” első szakaszában. Talán jól jön ez a tapasztalat az új kanadai miniszterelnöknek az amerikai adminisztrációval folytatott párbeszéd során – főleg, hogy a vámokkal és az „51. állammal” kapcsolatos álláspontja nem sokban különbözik Trudeau-étól vagy a legtöbb kanadaiétól.
„Van valaki, aki megpróbálja gyengíteni a gazdaságunkat. Donald Trump, mint tudjuk, ésszerűtlen vámokat vetett ki arra, amit építünk, amit eladunk és hogyan keresünk megélhetést. Megtámadja a kanadai családokat, munkásokat és vállalkozásokat, és nem engedhetjük, és nem is engedjük, hogy sikerrel járjon”
– mondta Carney nem sokkal azután, hogy a Liberális Párt vezetőjévé választották.
A leendő kanadai kormányfő posztjainak sajátosságai miatt nem sokat beszélt Ukrajnáról. A közösségi médiában mégis megjegyzi az ukránok rendkívüli bátorságát, akik a teljes körű orosz agresszió ellen harcolnak, és biztosítja, hogy „Kanada Ukrajna hű szövetségese”. A liberálisok vezetői posztjára kiírt verseny során pedig támogatta Kijev jövőbeni uniós és NATO-tagságát.
„Miniszterelnökként gondoskodni fogok arról, hogy Kanada továbbra is kitartson Ukrajnával szemben, hogy megvédje a szabadságot az orosz agresszióval szemben”
– hangsúlyozta Carney március 1-jén.
Érdemes felismerni, hogy annak ellenére, hogy a Trudeau-kormány egyértelműen támogatja Ukrajnát, Kanada továbbra sem tartozik Kijev támogatásának vezetői közé. Ez mindenekelőtt a fegyverek átadására értendő. Emiatt az ellenzék többször is bírálta a Trudeau-kormányt.
Talán a Carney-kormány másként fog cselekedni, és képes lesz jobbá tenni ezt a helyzetet?
