A Helyzet kialakulása úgy kezdődött, hogy egy Putyin nevű pszichopata tömeggyilkos elintézte magának az örökös cárságot, mégpedig egy olyan országban, amely egyrészt nagy, másrészt atomhatalom, harmadrészt meg rengeteg ásványkincse van.
A nép az első cár óta eltelt sok évszázadon keresztül már hozzászokott az örökös, a cár haláláig tartó uralkodásokhoz, elviseli, hogy a cárok uralma alatt rosszul élt, rosszul él, rosszul fog élni, és pontosan tudja, ha nem tetszik neki a rendszer, akkor is kussban kell lennie, mert a renitensek feltűnően nagy gyakorisággal esnek ki az ablakon. És nem a földszintin ám!
Azt persze nem tudja a nép, hogy nem elsősorban a közpénz lenyúlások miatt él rosszul (az csak kis része a cárizmus okozta károknak), hanem a középkori államfelépítésből adódón mindenütt jelen lévő állami kontraszelekció okozta szakértelem és IQ hiány miatt. Dilettáns, buta emberek tevékenykednek az alsóvezetői szintektől a felső szintekig, és intézkednek, pont úgy, mint a szocializmusban a helyi párttitkároktól egészen a párt első titkáráig, amely posztot betöltő személyt manapság már ismét szerénykedés nélkül elnöknek, illetve miniszterelnöknek nevezünk. Holott cár.
A kontraszelekciónak két negatív hatása van:
- az állami pozíciókban nem azok ülnek, akik értenek hozzá, hanem akik rokonság, haverság vagy zsarolhatóság miatt abszolút lojálisak a Főnökhöz, ezért mennek a dolgok rosszul;
- az állami megrendeléseket nem a legjobb árat és a legjobb minőséget kínáló cégek nyerik, hanem a kijelöltek, ezért a fejlesztések egyrészt jóval drágábbak, mint kéne, másrészt nem a legjobb minőségben valósulnak meg;
A kontraszelekció legnegatívabb része maga a cár. Egy ilyen rendszer esetén mindenben ő dönt, mamalukok százai lesik minden szavát, csak az a baj, hogy egy ember esze nagyon kevés egy ország vezetéséhez, és még ha nagyon okos lenne, akkor is félremennének a dolgok, hát még ha ostoba, mint esetünkben. Hozhatnék erre eklatáns közép-európai példát is, de inkább nem hozok.
Szóval az új cárizmus szépen ki lett alakítva, a cár immár 26 éve áll az ország élén, és nem Jelcin Legnagyobb Hibájának hívják, hanem Elnök Úrnak, ami a hatalmi szintet tekintve a cárral azonos. Ebből következően otthon mindene megvan, amit csak akarhat, sőt mindaz pluszként, amire nem is gondolt, na, ilyenkor jön el a továbblépés igénye. Már nem az anyagi javakat hajszolja, abban már csak fuldokolna, hanem dicsőségre vágyik, akárcsak Európa legjellegzetesebb ugribugrija, aki mögött szerencsétlen módon nem egy 145 milliós atomhatalom, hanem egy kis törpeállam áll. Ezért az ugribugri kénytelen egyre vadabb dolgokat mondani meg csinálni, hogy észrevegyék. Észre is veszik, kár, hogy a tevékenysége miatt nem annyira híres, mint amennyire hírhedt, az meg még nagyobb kár, hogy az ilyen dicsőségre vágyó „országvezetés” sokkal több kárt okoz szegény kis országnak, mint amennyi haszon van belőle.
A fentebb írtakból logikusan következett, hogy a cár, aki mögött a 144 milliós atomnagyhatalom áll (mégpedig nem pimf, töppeteg kétharmaddal, hanem négyötöddel ám!), egyszer csak úgy gondolta, eljött az idő, hogy olyat tegyen, amivel bekerül a történelemkönyvekbe. Ilyen esetekben mindig jól jön egy kis országterület gyarapítás, mert a történelem előszeretettel látja el az ilyen uralkodókat a területgyarapításhoz pontosan illő rablógyilkos jelző helyett „Nagy” előtaggal, és bizony a „Velíkij Vlagyimir” sokkal jobban hangzik a bumfordi „Putyin”-nál. De még mennyivel jobban!
Arra sikerült a cárt rábeszélni, hogy ne rögtön az Egyesült Államokat támadja meg, az ugyanis egy NATO ország, amelyet a többiek kötelesek megvédeni, ezért azt a félszigetet választották ki Európában, ahol amúgy is orosz többség lakott. A kaland jól sikerült, a Krím orosz megszállásakor senki nem szólt határozottan ellene, volt ugyan pár elhanyagolható szankció, de azt senki sem vette komolyan, még maguk a szankciókat bevezetők sem. Folyt tovább az európai államok kereskedése a cári birodalommal, ömlött Európába az orosz gáz meg az olaj, és a hódításnak a világ általi békés és barátságos kezelésétől a cár vérszemet kapott. Most már a teljes Ukrajna kellett neki. Meg is próbált bevonulni.
A putyini agytröszt indoknak azt találta ki, hogy Ukrajna NATO tag akar lenni, ha pedig az lesz, akkor nincs ütközőzóna a NATO és a birodalom között. Ütközőzóna ugyanakkor kell az oroszoknak a „biztonsághoz”. Hogy milyen is az oroszok által igényelt ütközőzóna, az Fehéroroszország példáján jól látható, és úgy gondolom, meg lehet érteni, hogy ilyet az ukránok nem akarnak. Jól ismerik már az oroszbarát kormányokat, így aztán ellenálltak, és még ma is ellenállnak. A méretbeli hatalmas különbség miatt Ukrajna a világ demokratikus államainak segítségére szorul, amelyek nem békét szeretnének, hanem igazságos békét, ezért fegyverrel, pénzzel, meg a katonák kiképzésével segítik Ukrajnát. A demokratikus államok között a mostani választásokig ott volt az USA, ám azóta megszűnt demokratikus lenni, és most már jóval inkább a saját hasznát keresi, mintsem védené a demokráciát.
Na, így állt elő a mai Helyzet, amely senkinek sem jó. Ezért már mindenki hajlik a békére, az egyetlen gond, hogy az összes szereplő a saját békéjét akarja megvalósítani, mely saját békék erősen szubjektívek, és az igazságos békétől elég messze állnak. Az, aki általánosságban fecseg a békéről, az láthatóan a néphülyítés mellett kötelezte el magát, vagy személyesen annyira ostoba, hogy fogalma sincs a Helyzetről.
Az igazságos béke természetesen az lenne, hogy az oroszok azonnal és szó nélkül kivonulnak az összes ukrán területről, akkora kártérítést fizetnek Ukrajnának, amely fedezi a lerombolt területek teljes újjáépítését, és az aktuális orosz elnök 30 éven keresztül minden évben eljön Kijevbe, ahol bocsánatot kér Ukrajnától, és ünnepélyesen fejet hajt az áldozatok emlékművénél a halottak előtt. Közben Ukrajna belép a NATO-ba, ez biztosítja azt, hogy Oroszország soha többé ne merje megtámadni.
Ezekbe az igazságos béke igényelte feltételekbe Oroszország természetesen nem megy bele, azaz nem hogy fizetne a hatalmas hibáért, mint egyértelmű és egyedüli bűnös, hanem még hasznot is akar húzni az ügyletből. Valamennyire meg tudom a Kreml béli ócska rablóbandát érteni, ugyanis ha az oroszországi halottakon és a szankciók okozta oroszországi károkon túlmenően Putyinéknak haszon helyett még jóvátételt is kellene fizetnie, akkor alighanem a cár atyuska is hamar kiesne valamilyen ablakon. A többiekről nem is beszélve. Ahogy az oroszhonban megszokott.
A Helyzetet bonyolítja, hogy a kellős közepébe érkezett a demokráciáról trumpokráciára váltó Egyesült Államok egyes számú vezetője, a magát szintén cárnak képzelő akármicsoda, illetve akárkicsoda, aki saját hetvenkedése szerint egy napon belül békét teremt, ha már a sok hülye nem volt képes ilyen egyszerű Helyzet megoldására. Ebből következően itt béke lesz, ha mindenki beledöglik is!
Az magától értetődik, hogy igazságos békéről szó sem lehet, csak és kizárólag orosz békéről, azaz aki békére vágyik, annak el kell fogadni azt a békét, amelyet az oroszok akarnak. Ezt Szaúd-Arábiában a két külügyminiszter találkozásakor Lavrov biztos jól Rubio fejébe verte, ő aztán hazament vele Washingtonba, és Trumpnak, akármilyen ostoba akarnok is, ezt kellett elfogadnia.
Így aztán úgy tárgyalt most Zelenszkijjel, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást, és hiába ábrándozik az ukrán elnök biztosítékokról, az nem lesz, azaz Putyinnak bármikor rendelkezésére áll a lehetőség, hogy nekiparancsolja csapatait Ukrajnának.
Hogy ezen felül Trump még az ukrajnai ásványvagyonra is feni a fogát, holott Biden a segítségért nem kért cserébe semmit, ráadásul az USA elképesztően gazdagabb, mint Ukrajna, de ő mégis, az az elnök úr rendkívül alacsony morális szintjére jellemző, melyre már nem nagyon tudok jelzőt találni.
Trump tehát, amikor kijelentette, hogy Zelenszkij nem akarja a békét, az azt jelenti, hogy az orosz békét nem akarja, mert annál még az is jobb, ha Ukrajna tovább harcol. Ezt Európa elfogadta, egy-két kivételtől eltekintve, mely kivételek egyike, a magyar miniszterelnök látható örömmel jelentette ki, hogy Ukrajna lélegeztető gépen van, így Trump zsarolásának muszáj engednie. Bizakodva mondta, ha nem is egészen így, és ha hozzáveszem, hogy megint Brüsszel háborúpártiságáról zagyvált a mi szerencsétlen külügyérünkkel együtt, akkor a tárgyhoz tartozó megnyilvánulásait inkább nem minősíteném. Ahogy a többit se.
Utálom a durva, csúnya szavakkal telezsúfolt, rendkívüli módon pocskondiázó szövegeket.
