„Nekem nem kell mindig keresnem egy aktuális feneket”

Hibázott a pártja, legalább is így gondolja Havas Szófia, az MSZP politikusa. Szerinte, bár nagyon nem szereti Gyurcsány Ferencet, ezúttal – az együttműködésről szólva – a DK elnökének van igaza. Azért vállalja, hogy nyíltan beszéljen és bíráljon, mert nem fél, nem taktikázik, ha kell karcosan fogalmaz. Horn Gyula unokahúgaként egyáltalán nem szégyelli, hogy mást gondol ’56-ról, mint Orbán Viktor. A vele készült interjúban ezúttal sem köntörfalaz; szerinte, ha nem lesz egy hónapon belül ellenzéki megállapodás, nulla az esély jövő áprilisban.

• Önt úgy tartják számon, mint akitől félni kell, mert túlságosan szókimondó, ami még nem volna baj, de nem is gondolja meg, amit mond. Így van ez?
• Természetesen nem. Épp ellenkezőleg; akkor kattog a fejemben a legracionálisabban a komputer, amikor a leghangosabban kiabálok. Ilyenkor gondolkodom a leggyorsabban és a leghidegebb fejjel. Akik így vélekednek rólam, azok viszont azért terjesztik ezt, mert én nem félek, tehát muszáj valahogy hiteltelenné tenni. Engem nem tudnak fenyegetni, nem tudnak zsarolni, ezért a számat sem tudják befogni.
• Ha jól tudom, ki is akarták önt zárni a pártból; a párt elnöke, a jelenlegi miniszterelnök-jelölt…
• Tudja sokan megfordultak a tengelyük körül. Ők is. Én viszont ugyanott maradtam, ahonnan elindultam. Én nem szeretek se magamnak, se másoknak hazudni.
• Nem arról van inkább szó, hogy ön nem érzi a politika rezdüléseit, nem tudja, mikor van szükség taktikai lépésre? Tudja, amikor nem lehet eldönteni, hogy a falnak rohanó ló vak, vagy bátor…
• Igaz, hogy nem feltétlenül a taktikai megfontolások vezetnek, de azért érzem a politika, ahogy ön mondta, rezdüléseit. Nézze, nekem van egy szakmám, amit állítólag elég jól művelek. Én feltettem az életemet huszonéves koromban arra, hogy embereket fogok gyógyítani. Vagyis nekem nem létszükséglet, hogy a parlamentben üljek. Én azért politizálok, mert vannak elveim és szeretném, ha azok érvényesülnének. Ez nincs mindenkinél így.
  

  Sokáig azt gondoltam, hogy olyan közegben vagyok, ahol ezek az elvek általánosan érvényesülnek, de aztán rá kellett döbbennem, hogy ez sokszor és sokaknál nagyon nincs így. Akik taktikáznak, azok valószínűleg egész életükben így működtek. Ők mindig a túlélésre játszottak.

• A taktika, a stratégia csak túlélésről szólhat?
• De sajnos többeknél igen. Vannak helyzetek, amikor szükség van a taktikára. Én közgazdasági egyetemet is végeztem, menedzserséget is tanultam, egyébként vörös diplomával végeztem…
• Ez a vörös még elő fog kerülni…
• Gondoltam…De visszatérve a közgázra, ott tanították a helikopter szemléletet, vagyis azt, hogy az ember legyen képes felemelkedni, és fölülről nézni a történéseket. Nekem ezt a lehetőséget biztosítja az a puszta tény, hogy én nem a létemért küzdök a politikában. Nekem nem kell taktikáznom, másként, kicsit vulgárisabban: nekem nem kell mindig keresnem egy aktuális feneket..
• Azt mondta, azért van ez így, mert az említett okok miatt ön nem fél. De öntől félnek?
• Hogy félnének?
• A szájától…
• Hát lehet, de tudja, inkább féljenek tőlem, mint sajnáljanak.
• Nyilván az lenne a normális, ha ez az interjú kizárólag arról szólna, miként képes a baloldal legyőzni ezt a mai, általa borzalmasnak ítélt hatalmat. De a szocialista párt inkább szól a belső háborúkról, így önnel kapcsolatban is azt hallom egynémely párttársától, hogy kommunista…
• Ó, ha csak én egyedül lennék az…
• Tehát elfogadja a minősítést?
• Már miért ne fogadnám el? A túloldalról a kormányzóktól azt szoktam hallani, hogy a kommunizmus bűnei jellemezték az a bizonyos negyven évet. Én tanultam marxizmust. Hol volt itt kommunizmus? Még a fejlett szocializmusig sem jutottunk el. Az én problémám az, hogy az MSZP lényegében egy utódpárt, és ebben a pártban a szociáldemokráciának sem tudjuk feledzeni a nyomait sem. Itt sokak taktikáznak, a saját túlélésük érdekében
• Ön miért nem elégszik meg azzal, hogy szakpolitikusként szolgálja a pártját, miért gondolja helyesnek sokszor szembe menni a fő áramlattal?
• Nem is olyan rég vágták a fejünkhöz, hogy mi hiteltelenek vagyunk, pedig épp a szakpolitikával kapcsolatban kerültünk vitába. Nos, ilyen körülmények között nem könnyű érvényesen megszólalni. Úgy tűnik, mások számára hitelesek vagyunk, saját pártunk számára nem. De hogy a kérdésére válaszoljak: azért szólalok meg az egészségügyön kívül másban is, mert megkérdeznek… Nem én keresem a lehetőséget, hogy megszólaljak. Remélem, hogy ezért mert azt látják: vannak gondolataim.
• És teljesen csalhatatlannak érzi magát?
• Miért érezném annak magam? A gyerekemtől kaptam karácsonyra egy hűtőmágnest, amelyen az szerepel: mindenkinek joga van a véleményemhez, én ehhez tartom magam. Természetesen nincs nálam a bölcsek köve. De azoknál sincs, akik úgy gondolják, hogy náluk van.
• De azzal, hogy a nyilvánosság elé áll és a véleménye nem biztos, hogy helyes, akár súlyosan árthat is a pártjának…
• Én nem a pártomat szoktam bírálni, legfeljebb zárt körben. Amikor ki akartak zárni a pártból, akkor sem ezt tettem, a párt vezetése gondolta úgy, hogy a Fidesz elvárásainak kell megfelelni. Talán emlékeznek rá, egy orosz tévének adott, orosz nyelven elmondott interjúban mondtam el véleményemet 56-ról… Havas Szófiaként, az édesapám és a nagybátyám emléke miatt beszélek így 1956-ról… Szóval, hogy is van ez? Hogy a Fidesz követel valamit, és az én pártom rohan eleget tenni neki? Rólam mindenki tudja, hogy az én véleményem, családi okok miatt egészen más, és talán éppen ezért megengedhető, hogy másként gondolkodjak róla, mint Orbán Viktor.
  Gyurcsány Ferencet tudnám idézni – pedig őt nem nagyon szoktam -, azt mondta, hogy mindenkinek megvan a maga 56-ja. Nem bántam volna, ha a mi pártunk is követi ebben a volt miniszterelnököt.
• Következetesen úgy fogalmaz: a mi pártunk, miközben úgy érzem, ez nem az ön pártja…
• Még a tagja vagyok…
• De eszmeileg…
• Még mindig optimista vagyok, hiszek benne, hogy előbb-utóbb visszatalál saját magához.
• Ön mit csinál most a pártban?
• Egy központi alapszervezet elnöke vagyok, a budapesti elnökség tagja, a budapesti választási bizottság tagja, és az országos egészségügyi tagozat elnöke.
• Akkor most beszéljünk a párt jelenéről és közeljövőjéről. Ön szerint hol áll most és mi lesz majd áprilisban?
• Úgy látom, hogy most nagyon rossz az irány. Osztom azok véleményét, akik azt mondják: csak úgy lehet legyőzni a Fideszt, ha minden demokratikus párt összefog és egységet alkot. Tudom én, hogy bennünket nagyon sokan nem szeretnek. Nem szeretnek, mert utódpárt vagyunk, és mert szitokszóként használta a párt nevét és képviselőit a Fidesz, és lássuk be ez sokakra hatott. Nem az SZDSZ-eseket vittek el talpig vasban, hanem a legnagyobb ellenfelüket jelentő szocialistákat, bennünket nevezett folyamatosan korruptnak, s nem tudtunk ellene védekezni. És sokan azért csinálnak pártot, a mi oldalunkon, mert szerintük mi már lejárt lemez vagyunk. Tegyük hozzá még azt is, hogy sokan nem hisznek bennünk, nem hiszik, ha valaki, aki régen is arca volt a pártnak, most azzal áll elő, hogy teljesen megújult. Most, a kérdés lényegére térve, úgy látom kissé elvetettük a sulykot, eltaszítottuk a partnereinket is magunktól. A szombati rendezvényünk napján nyilatkozta Szigetvári Viktor, hogy az Együtt Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltségét támogatja, Karácsony Gergely nem jött el a rendezvényre, pedig be lett harangozva, a Momentum, LMP fel se merül, mint partner,egyedül a DK van, de azzal meg haragszomrádot játszunk. Szent meggyőződésem, hogy ez nagy hiba a részünkről, és ezt mondom úgy, hogy véleményem szerint ennek a pártnak nem Havas Szonja igazmondása ártott a legjobban, hanem Gyurcsány Ferenc kormányzása és pártvezetése. Ennek ellenére nem látok más megoldást, mint békét kötni, és megtalálni az együttműködés formáját.
• Kinek kellene lépnie Botkának, vagy Gyurcsánynak?
• A nyár elején mi voltunk azok, akik kizártuk az együttműködésből Gyurcsányt, tehát nekünk kell ezt a helyzetet feloldanunk. Én nem vagyok tényleg Gyurcsány-fan, de erősen túlzónak érzem azt a hatást, amit neki tulajdonítanak.
  Nem érdekli az embereket, és ezt Kőbányán dolgozva pontosan érzem, hogy van-e Gyurcsány, vagy nincs, inkább azt mondják: nagyon elegük van már a Fideszből, de ami nálunk zajlik az számukra nagyon ellenszenves. Magyarul a választók már nem is emlékeznek arra, hogy mit tett hét évvel ezelőtt Gyurcsány, talán nekünk sem kellene örökké emlékeztetni őket rá. Nekünk nem a volt miniszterelnök a problémánk…
• Hanem?
• Hogy nincs üzenetünk. Nem üzenünk semmit, hogy mit akarunk az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaságban, a külföldre szakadt hazánk fiaival… Várnak az emberek tőlünk valamit, sokkal kisebb pártok, ha szükséges tízen-húszan kimennek az utcára és tiltakoznak. Mi ülünk és nézünk.
• Hány százalék esélyt ad arra, hogy normális megállapodás lesz?
• Szeretnék abban bízni, hogy nincs más út.
• Ez nem a karcos, hanem a diplomatikus Havas Szonja volt…
• Ha én karcos vagyok, akkor az nem tűri a nyomdafestéket. Abban biztos vagyok, hogy Budapesten kell sok egyéni körzetet megnyerni, ez pedig csak akkor lehetséges, ha megköttetik a szövetség. Ha ez nem történik meg, akkor a pártnak annyi… Elképzelhetetlen, hogy nyerhető körzetekben egymás ellen induljunk.
• Akkor most végül is mi az esély?
• Ha egy hónapon belül nem történik megállapodás, akkor semmi.
• Beszélnek decemberről, januárról…
• Azt el kell felejteni. Már most késésben vagyunk, már most kellene kampányolni, építgetni az egyéni jelölteket.
• Igen ám, de a DK-t most már köti a pártszavazás…
• …Szerintem nagyon helyesen…
• Az MSZP miniszterelnök-jelöltje meg, legutóbb szombaton, nagyon megkötötte magát. Ebből mi jöhet ki?
• Így semmi; várjuk, hogy ki rántja el előbb a kormányt. Rossz verseny ez, ráadásul olyan, ami az alagútban zajlik, senki nem látja hol a fal, és hol a vége… És lassan kitérni sem lehet egymás elől.
• Igen, de ez egy olyan alagút, amelyet viszont a közönség pontosan lát, pontosan érzékeli, hogy szembe mennek egymással…
• Sajnos, ismerve a szereplőket, nem nagyon látom, hogy bármelyikük képes lenne visszatáncolni. Az alapvető hibát az MSZP követte el, nem szívesen mondom, hogy Gyurcsánynak bármiben is igaza lenne, de részünkről meg az naivitás, hogy lehetséges egy Gyurcsány nélküli Demokratikus Koalíció.  . A debreceni időközi választáson megmutatkozott, hogy mi történik, ha az MSZP és a DK egymás ellen harcol.
• Azt mondta, hogy nincsenek az MSZP-nek üzenetei. Ön most mit üzenne a választóknak a saját szakterületéről?
• Éppen van funkcióm ebben is, mivel Hiller István a választmány elnöke felkért bennünket Kökény Misivel együtt, hogy dolgozzunk ki szakmai koncepciót. Első körben azt írtuk le: vissza kell tenni azokat az összegeket az egészségügybe, amelyeket a Fidesz kivett. Ez lenne az egyik alapja, hogy visszahozzuk a külföldre szerződött orvosokat, nővéreket. Bármilyen jó ötletünk lehet, ha nincs hozzá elegendő és jól felkészült szakember, a szakemberekhez pedig elegendő pénz.
• Egy felmérés szerint az emberek többsége az egészségügyet tartja a legfontosabb és legégetőbb kérdésnek, még sincs elégséges érdekérvényesítés ezen a területen. Vajon miért?
• A Fidesz nagyon ügyes abban, hogy folyamatosan fenyegesse, sakkban tartsa az embereket. Ez az egyik oldal, a másik média ereje. De sajnos igaz az is, hogy a korábbi évek beidegződése alapján sokan úgy tartják: az egészségügyben dolgozók korruptak. Ez sajnos régóta így van. Az az általános hit, hogy mi zsebre vágjuk a rengeteg pénzt, miközben nem látjuk el rendesen a betegeket. Ezért hagyják el sokan az országot az egészségügyi dolgozók közül.
• Végezetül, ha elolvassák a pártján belül ezt az interjút, az lesz a következménye, hogy sokan elgondolkodnak rajta, vagy azt fogják mondani, hogy már megint Havas Szonja őrültségeit kell olvasnunk, és erre még felületet is kap?
• Ismerve az elvtársaimat, vegyes lesz a fogadtatás. Bár talán őrültségnek senki nem fogja nevezni. Egyre kell figyelni, mondják a bölcsek: eggyel legyen több a barátaid száma, mint az ellenségeidé. Ez ilyen egyszerű.
• Most úgy gondolja, hogy több a barátja, mint az ellensége?
• Hát legalább eggyel, igen.