Tartozzunk mindenáron az EU magjához! Ennek első gyakorlati eredménye, hogy Fico és kormánya a francia nemzeti érdeket képviseli a szlovák (és V4-es) érdekekkel meg az uniós alapelvekkel szemben. Jól kezdődik… írja kommentárjában a pozsonyi Új Szóban Gál Zsolt.
A szerző szerint a Smer és kormányai elmerülnek a korrupció mocsarában, az alternatíva nélkülinek és a stabilitás zálogának meghirdetett harmadik Fico-kabinetről kiderült, hogy egy belső válságokkal küzdő, csak a konc miatt összezáró tákolmány (hogy Fico egyik kedvenc kifejezésével éljünk). Közben a szélsőségesek elleni gát is lyukas, több helyen ömlik be rajta a víz (Kotleba feljövőben).
Gál Zsolt hozzáteszi: összeül hát a Smer PR-csapata, és – mint mindig – a belső használatra készült felmérések fölött töprengve azon tanakodik, mi legyen a kommunikációs stratégia.
Mert elvek, értékek és ideológiák már rég nincsenek, csak a hatalom
(és ezen keresztül a megdézsmálható közpénzek) megtartására irányuló igyekezet – ezért kell a gyakran változó mediális csomagolás. Feltűnik, hogy az Európai Unió támogatottsága még mindig nagyon magas. Megvan hát az új mantra – Fico folyton ezt szajkózza: Szlovákiának a formálódó uniós maghoz kell tartoznia, mindenáron. Miért? Mert jobb a magban, mint a periférián, az első ligában, mint a másodikban, az A csoportban, mint a B-ben. (…)
Fico a múlt héten elugrott Salzburgba és cseh kollégájával dobva a visegrádi együttműködést, leült tárgyalni az újdonsült francia elnökkel, meg az osztrák kancellárral.
És Macron előtt mindenben kapitulált, feladta a szlovák nemzeti érdeket,
előre támogatásáról biztosítva a francia elnököt a „szociális dömpinggel” szembeni küzdelmében. Az uniós alapelvekkel szemben! – írja a továbbiakban a pozsonyi kommentátor:
„Merthogy gyakorlatilag abba menne bele, hogy az úgynevezett kiküldött munkások Franciaországban (meg máshol Nyugaton) csak az ottani, az adott ágazatban kialkudott bérek és feltételek mellett dolgozhatnának. Tehát nem elég, hogy a nagyon magas helyi minimálbér (például a francia havi 1480 euró) fölött kapjanak, hanem még magasabbat, a kollektív szerződésekben meghatározottat. Ez ugyan jól hangzik, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem éri meg a keleti cégeknek munkást küldeni Nyugatra. Macron tehát megvédené tőlük a francia munkaerőpiacot (otthon jó pontokat szerezve),
Fico meg megvédené a hazai munkásokat attól, hogy Nyugatra mehessenek dolgozni!
És mindezt grátisz, cserébe a semmiért, illetve azért, hogy behízelegje magát a magba. Ezért még menekülteket is hajlandó volt befogadni (persze csak dekára annyit, hogy ne induljon Szlovákia ellen is kötelezettségszegési eljárás). Szóval látszik, a mag immár fontos prioritás, és az egész nem is kezdődhetett volna rosszabbul.”
