Az EU hatalmas léptekkel közelít a magyar kormányfő radikális pozíciójához. Leginkább Ausztria és Olaszország révén, bár azért a csoporton belül bőven akadnak ellentétek.
A Zeit az unió menekültpolitikájával kapcsolatos cikkében felteszi a kérdést: vajon élvezi-e még a többség támogatását a német-francia terv az uniós menedékpolitika megreformálására, mert a jelek arra utalnak, hogy a dolgok inkább abban az irányban haladnak, vagyis afelé, amit Orbán Viktor jelölt ki, amikor három éve, a válság tetőpontján szélsebesen lezáratta a határokat.
A magyar miniszterelnök ugyanakkor nem sajnálta az erőfeszítéseket, hogy elriassza az országban lévő migránsokat. Számára a menekültügy kizárólag a határok védelmével egyenlő.
Legutóbb a belügyminiszterek tanácskozásán derült ki, hogy a Berlin és Párizs által szorgalmazott kvóták nem jelentenek alapot a kompromisszumhoz, és ez ügyben nem lehet sokat várni a hó végén esedékes csúcstól sem.
Az EU hatalmas léptekkel közelít a magyar kormányfő radikális pozíciójához. Leginkább Ausztria és Olaszország révén, bár azért a csoporton belül bőven akadnak ellentétek. Olaszország pl. több menedékkérőt akar átadni a többieknek, a V4-ek ellenben egyet sem kívánnak befogadni. De ettől még Salvini olasz belügyminiszter az ideológiában egy követ fúj Orbánnal, kettejük politikája alighanem kifejezetten Németország ellen irányul.
Mindenesetre a menekültügyből az látszik: Európa a zárt erőd irányába halad. Kérdés azonban, hogy a falakon belül ki szabja meg a viszonyokat? Az feltűnő, hogy a franciák és a németek nélkül továbbra sem lehetségesek érdemi fejlemények, de már sok minden ellenükre zajlik.
Szelestey Lajos (B1)
