Egy bomba nő olyan felfokozott szexualitással nyel tüzet, mintha egészen mást venne a szájába. Egy meztelen felsőtestű, igencsak izmos férfi úgy hajlítja minden porcikáját hétrét, mintha nem lennének csontjai. Pergő a ritmus, amit a zenekar kiadós hangerővel diktál.
A nagy újságíró, Bálint György emberiségfürdőnek nevezte a cirkusz közönségét, mert azt hároméves kölyöktől, bölcs egyetemi professzorig mindenki élvezheti. Nem ismerhette még a Sziget Fesztivált, mert az aztán az igazi emberiségfürdő, mindenféle nációk, figurák, fazonok találkozása, alapvetően békés egymás mellett létezése, ahol bárki meg mer szólítani bárkit, és általában még választ is kap.
Hasonlít az egész egy nagyszabású karneválra, ahol időlegesen sokan veszítik el a gátlásaikat, meglehetősen lenge, vagy bolondos öltözékben flangálnak, feldobott hangulatban vannak. És gyakran önkéntelenül is test ér testhez, hiszen nagy a tömeg, érződik az emberek kipárolgása, amiben a fülledt melegben már a kifelé vezető úton, a héven részünk lehet. De valahogy ez ilyenkor nem zavaró, jólesik bámulni egymást, hogy mennyi ember hömpölyög végtelennek tűnően a sátrak közti sétányokon, és zömében még jó kedvük is van, mert itt nem idegesítjük egymást, mint villamoson csúcsidőben. Ez itt a buli, az örömködés helye, miközben persze látni letargikus arcokat, piától kiütött embereket, de tényleg nem ez a jellemző, ez igazi, jóleső emberiségfürdő, ami, hogy valóban hű legyen Bálint György szép meghatározásához, cirkuszi programokat is mindig szép számmal és rendszerint jó színvonalon tartalmaz.
Mondhatom azt stílszerűen, hogy a Magic Mirror sátorban naponta látható Limbo című, Scott Maidment által rendezett programtól hátast dobtam. Erre ugyan én a szó szoros értelmében nem vagyok képes, de a programban egy fiatalember jó nagyokat, hangzatosan koppanósakat tud artisztikusan huppanni. Különben az egész műsor artisztikus és tébolyítóan őrült, meg felfokozottan erotikus, mutatós aprólékossággal kidolgozott. Irigylésre méltóan ruganyos testek, nők és férfiak esetében egyaránt hangsúlyos szerephez jutnak.
Egy bomba nő olyan felfokozott szexualitással nyel tüzet, mintha egészen mást venne a szájába. Egy meztelen felsőtestű, igencsak izmos férfi úgy hajlítja minden porcikáját hétrét, mintha nem lennének csontjai. Pergő a ritmus, amit a zenekar kiadós hangerővel diktál. A szereplők is zenélnek, ha úgy adódik, de táncolnak és énekelnek is, bámulatosan kicsattanó az életkedvük, és fogyhatatlannak tűnnek az energiáik. Különös rúdszámot is csinálnak, hajlik ugyanis ez a rúd, aminek segítségével találkozni, vágyakozva összefogódzkodni is tudnak a magasban, de a közönség irányába is képesek úgy hajlongani, hogy még pacsizhatnak is a nézők egy részével. Szép, barátságos gesztus, ha úgy tetszik, ez is emberiségfürdő.
A cirkuszsátorban a kanadai Machine de Cirque képviseletében öt jó humorú srác nem fér a bőrébe. Olyanok, mint a rosszcsont kölykök, akik rászabadulnak szüleik díványára, és nem bírják abbahagyni a rajta való ugrálást. Fergetegesen zsonglőrködnek, szédítő iramban és alakzatokban dobálnak számtalan buzogányt, egyikük mind magasabb egykerekű bicajra tornássza fel magát, valamelyikről le is pottyan. Még a színpadról is lehempergőzik, de aztán jókora lélekjelenléttel ülő helyzetbe hozza magát az első sor előtt, és ő is tapsol az ijedtség után megkönnyebbülten neki tapsoló közönséggel, mintha egy másik fellépőnek fejezné ki a tetszését. Majd megcsinálja azt a kutya nehéz attrakciót, amit először elvétett.
Az égbe ívelő Nagy Utcaszínház régi hagyomány a Szigeten. Érdekes, akár gyönyörű látványosság, bár rendszerint nincs benne komoly artista teljesítmény, hiszen iszonytató magasságban már semmit nem lehet kockáztatni, csak szuper erős hevederrel, biztonsági kötéllel némiképp gúzsba kötve lehet dolgozni. A mostani, Latalaya című produkció látványos légi balett, mutatós alakzatokba rendeződnek az artisták, akiket a marionett bábuk keresztjére emlékeztető termetes alkalmatosságokról kötélen lelógatnak a levegőbe. Ahol szép együttmozgásokat, változatos formációkat mutatnak be, miközben négy dobos az alapvetően lassú mozgásokhoz tempós, hangos akusztikai aláfestéssel fokozza a hatást.
