Az Integritási Hatóság vizsgálatot indított a Gondosóra-ügyben, Hadházy Ákos pedig azt állítja: a pénz útja rövid úton Rogán Antalhoz és Jászai Gellérthez vezethet. A tét nem kicsi: százmilliárdos nagyságrendű közpénz sorsa, uniós források felhasználása és egy, időseknek szánt program körüli súlyos minőségi kifogások.
„Rogán Antalhoz és Jászai Gellérthez könnyen el lehet jutni a Gondosóra korrupciós ügyben” – mondta Hadházy Ákos a Klubrádióban, miután az Integritási Hatóság vizsgálatot indított a program körül. A független országgyűlési képviselő állítása szerint nyugdíjasok tömege panaszkodott a készülék gyenge működésére, miközben a beszerzési ár (darabonként 20 ezer forint) jóval magasabb volt a piaci szintnél. Hadházy szerint az órákat Dubajban vásárolták, nem közvetlenül a gyártótól, ami tovább növelhette a költségeket. Úgy véli: „a Fidesz-kormányzat százmilliárdos nagyságrendben kereshetett az ügyleten.”
A képviselő bejelentést tett az Integritási Hatóságnál és az OLAF-nál is, mivel a programnál európai forrásokat is felhasználtak.
Bíró Ferenc, az Integritási Hatóság elnöke a nyilvánosság előtt úgy fogalmazott: a potenciális kár akár az ezermilliárd forintot is elérheti.
Hadházy azt állítja, hogy erre reagálva Rogán Antal „ráküldte a hatóságokat” az Integritási Hatóság vezetőjére. A politikus szerint az uniós Gondosóra-projekt értéke 120 milliárd forint volt, és a felelősségi lánc felgöngyölítéséhez vádalkut kellene felajánlani annak a kormányzati tisztviselőnek, aki a programot aláírta: vallomásával gyorsan el lehetne jutni Jászai Gellérthez, a 4iG vezetőjéhez, illetve Rogán Antalhoz. A Klubrádióban Hadházy kemény állítást fogalmazott meg: szerinte „Rogánt, Szijjártót, Lázárt, Orbánt, Nagy Mártont minden további nélkül el lehetne vinni és le lehetne tartóztatni.”
A Gondosóra-botrány közben újra előhívta a 300 milliárd forintos lélegeztetőgép-beszerzést is, amely a Covid-időszak legnagyobb korrupciógyanús ügylete volt, Szijjártó Péter nevéhez kötve. Ez a „keleti nyitás” árnyoldalára mutat: mekkora állami támogatást kapott a BYD; kapott-e bárki – például Szijjártó – jutalékot a döntések kilobbizásáért? Az ilyen részletek rendre „üzleti titokként” maradnak rejtve, ami megnehezíti a közpénz útjának követését.
A nemzetközi kontextus sem megnyugtató: nagy rendszerekben is előfordul, hogy a politikai-gazdasági elit aránytalan befolyással bír, és csak időnként buknak le látványos ügyekkel.
Hadházy most „két hónapon belüli” előrelépést vár: szerinte a Vagyonvisszaszerzési Hivatal vizsgálatai nagy neveket is elérhetnek, amit a gazdasági jó hírek hiányában a média is felfokozott érdeklődéssel figyel.
A történet lényege így kettős: egy szociális célú program minőségi és árazási anomáliái, illetve a közpénzek útjának átláthatósága. Ha az Integritási Hatóság és az uniós szervek érdemben feltárják a láncot, nemcsak felelősöket, hanem működési mintákat is azonosíthatnak – azt, hogyan válhatnak a „nemzetbiztonsági” hivatkozások általános titkosítási ürüggyé, és miként tűnhetnek el közpénzek közvetítői rétegek mögött. Ha viszont a vizsgálat elakad, a Gondosóra az idősek biztonságát szolgáló eszköz helyett a közbizalom eróziójának jelképévé válhat. Az ügy valódi tétje ezért nemcsak az, hogy ki és mennyit keresett rajta, hanem az is, hogy lehet-e Magyarországon gyors, követhető, bizonyítékokra épülő elszámoltatás nagy téttel járó közpénzköltések ügyében.
