„Mi, magyarok képesek vagyunk arra, hogy egy szántóföld helyén hozzuk létre a világ egyik legjobb gyárát” – mondotta Orbán Viktor, a nagy ipartelepítő, népvezér és szónok a kecskeméti gyár ünnepségén, melyet Carl Benz 1886-ban szabadalmaztatott belső égésű motorjának 140 éves évfordulója alkalmából tartottak.
De bizony ám, hogy úgy! Ilyenek vagyunk, mi, magyarok! Ott van az az ócska szántóföld, és egyszer csak a semmiből, hoppá! Már ott is áll a gyár, mégpedig a világ egyik legjobb gyára, amelyből nem valami vacak búza vagy kukorica jön ki, hanem CLA, GLA vagy ma már EQB SUV, mert a világ egyik legjobb gyárát mi, magyarok „nem csak nemcsak fölépíteni tudjuk, hanem működtetni is” – tette hozzá a miniszterelnök úr.
Ez eddig igencsak fájintos, nagy kár, hogy a miniszterelnök úr által rendszeresen használt „mi magyarok” kifejezés ezúttal sem az összes magyart jelenti, sőt még csak nem is egy nagy csapatnyi magyart, hanem csak az épületalapozásnál betonozgató derék hazánkfiait, mivel a gyár lényegéhez, azaz a technológia létrehozásához nekünk, mi magyaroknak semmi közünk nincsen. A Mercedes embereinek annál több, ugyanis ők és csak ők hozták létre „a világ egyik legjobb gyárát”, de főleg a gyárnak az egész világon jól eladható termékeit, nem pedig mi. Pláne nem Orbán meg a sleppje.
Aki szerint ezt Orbán nem tudja, az külön bejáratot kap a hülyék csarnokába, mégpedig bohócruhás kapuőrrel a nagyobb felhajtás érdekében. Hogy akkor miért mond a miniszterelnök úr ilyeneket? Mert a Kubatovtól ezt a szöveget kapta. És ha ez egyesek szerint ez emeletes hülyeség? Nem számít semmit, ugyanis a miniszterelnök úr soha nem a megátalkodott egyeseknek szövegel, hanem a ketteseknek, akik ettől kezdve úgy tudják, ahogy ő mondta, és ez a fontos, nem az értelem.
A teljes történetet illetően: a Daimler AG a Gyurcsány-kormány idején, 2008 júniusában döntött úgy, hogy Kecskemétre telepíti az egyik gyárát. 2008 februárjában Gyurcsány Ferenc fogadta Günther Oettingert, Baden-Württemberg tartomány kereszténydemokrata miniszterelnökét és szóba hozta az ügyet. Néhány nappal később a magyar kormányfő, aki akkor nem Orbán Viktor volt, személyes hangvételű levélben kérte német politikustársa közbenjárását. Ez hatott, napokon belül már az volt a téma a felek között, hogy hogyan és mennyi idő alatt lehetséges egy nagyberuházás engedélyezése, hány hatóság dönt, van-e állami támogatás és mekkora. A beruházásért több ország is versengett, de az utolsó körben Románia, Lengyelország és Szerbia elől nyerte el Magyarország, illetve Kecskemét városa a gigaprojektet.
A 800 millió eurós beruházást Bajnai Gordon akkori nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter 2008. július 23-án jelentette be, és a kormány egyből nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánította. A kecskeméti gyár alapkövét 2009-ben tették le, ekkor már Bajnai volt a kormányfő.
Nagy kár, hogy mindhiába történt mindez, legjobb tudomásom szerint ugyanis sem Gyurcsány, sem Bajnai nem tartozik a mi magyarok közé, sőt leginkább a háborúpárti hazaárulók listáján lehet őket megtalálni. Nyilván ez az oka annak, hogy már a 2012-es gyáravatásra is elfelejtették meghívni őket, de a távoltartásuk logikus is, hiszen csak zavarták volna Orbán Viktor miniszterelnök úr akkori tündöklését az emelvényen, hogyaszongya:
„Kecskemét a magyar járműipar újabb erődítménye, amely egy nagy lépéssel közelebb visz ahhoz a célhoz, hogy Magyarország a világ autóiparának egyik termelési centruma legyen. A Mercedes-gyár magyar dolgozói hozzájárulnak a magyar járműipar szárnyalásához és a német-magyar gazdasági együttműködés erősítéséhez.”
Mostanában sajnos a magyar járműipar nem szárnyal annyira, mint ahogy akkoriban szárnyalt. Akkor ugyanis a „magyar” járműipar, amely kizárólag külföldi tulajdonú gyárakból állt, éjjel-nappal „kifelé talicskázta a hasznot”, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr igencsak rossznéven vett (lásd itt), de aztán annyit magyarázták neki, hogy mi a helyzet, hogy végül mindenki nagy meglepetésére megértette, és abbahagyta az erről való hablatyolást.
Azért, ha ideje engedi, a spanyolviaszt Orbán még mindig képes feltalálni. Például most is rájött, mi a helyes út, amely az autógyáraknak a sikert hozza:
Az autóiparban megmaradni, egy gyárnak megmaradni csak akkor sikerülhet, ha remek, ha jól szervezett, ha jól dolgoznak benne, nyitott az innovációra és fejlődni akar
– mutatott rá Orbán Viktor.
Igen, nagyon is igaz a zseniális rámutatás. Valóban jót tesz egy autógyár megmaradásának, ha remek. Pláne jót tesz, ha jól szervezett, még inkább, ha jól dolgoznak benne, az meg már különösen, ha nyitott az innovációra. Ez a megmaradás titka, csak kevesen ismerik a bűvös receptet, nem csoda, hogy hét lakat alatt őrzik a legnagyobb autógyári üzletemberek. A miniszterelnök úr persze tudja. Azért ő a miniszterelnök.
De ez még mind kevés! Fejlődni is akarni kell! Például ha Mészáros vállalatbirodalma nem akart volna fejlődni, hát hol lenne ma? Sehol. Ugye? Viszont így, hogy fejlődni akart, ki is fejlődött piszkosul, igaz, ennek hátránya, hogy állandóan etetni kell, mégpedig magyar állami megrendelésekkel, mert a külföldi magánberuházók a Mészáros tulajdonolta vállalatbirodalom speciálisan kiugró árképzését nem nagyon szokták elfogadni. Arra csak a magyar kormány képes.
Ezután a miniszterelnök úr rávilágított arra, hogy az európai autóipar még megmenthető, amennyiben tudunk olcsó energiát biztosítani. Magyarországon a kormány igyekszik úgy gazdálkodni, hogy legyen megfizethető árú energia a gyárak számára is és a háztartások számára is. Azt is elmondta, hogy miközben látjuk ezeket a nehézségeket, ez Magyarország számára is kihívás. Magyarországot háborúba akarják sodorni, de a kormány ezt nem engedi, s azt sem, hogy a magyar költségvetés forrásait kivigyék Magyarországról.
Az európai autóipar megmentője tehát a miniszterelnöki rávilágítás szerint az olcsó energia (hogy ezt honnan vette a szerencsétlen…). Az olcsó energiát illetően Magyarországon a kormány sajnos nem úgy gazdálkodik, hanem csak „igyekszik úgy gazdálkodni”, de az igyekezet kevés, ezért a gyárak jóval drágábban kapják az energiát, mint a háztartások. Még szerencse, hogy a kormány nem engedi háborúba sodorni Magyarországot (illetve hát a NATO-t, mert az csak együtt lehetséges!), és azt sem engedi, hogy „a magyar költségvetés forrásait kivigyék Magyarországról.” Az utolsó mondat jelentésének helyes megfejtői között értékes nyereménytárgyakat sorsolunk ki (Orbán összes beszéde DVD-n, stb.). Azt, hogy mi a helyes megfejtés, egyelőre mi sem tudjuk, de dolgozunk rajta.
És akkor a csattanó:
„Nem engedjük, hogy ránk erőltessenek egy elhibázott energiapolitikát, és minden körülmények között meg fogjuk védeni az önök munkahelyét.”
Mint tudjuk az Orbán által elhibázottnak nevezett „energiapolitika” egyetlen jellemzője az orosz energiahordozók használatának tiltása. Szomorú módon ezt nem csak az átkozott Brüsszel, hanem a nagy haver Trump is forszírozza, ami rendkívül kellemetlen Orbánéknak. Ezért kunyerálta ki az egy évre szóló felmentést a trumpi ránk erőltető parancs alól, mely felmentést Orbán ugyan örök időkre szólónak nevez, de az amerikai vezetők sajnos nem, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők tudják jól.
A munkahelyek minden körülmények közötti megvédése nagyon reménykeltően hangzik. Ez egyrészt azt jelenti, Orbánt bizonyosan ismét megválasztják, másrészt a megválasztás után lesz elég ereje nem csak Trumppal meg Brüsszellel szembeszállni, hanem a teljes világgazdasággal is, Kínától Ausztrálián át Kanadáig inkluzíve. Ez igen! Ezt nevezem önbizalomnak! Egy szál Nagy Mártonnal az egész világ ellen!
Nóóórmális, Margit?
