Donald Trump azzal, hogy kész szárazföldi csapatokat küldeni Iránba, nemcsak a Közel‑Keletet taszíthatja káoszba, hanem saját elnökségét is a szakadék szélére sodorja: a Hormuzi‑szoros lezárása, az energiaárak kilövése és a globális gazdaság fenyegető megrendülése egyre világosabbá teszi, hogy Washington olyan háborúba lépett, amelyből nincs gyors győzelem – csak egyre súlyosabb következmények.
Levegőből nem lehet rendszert váltani: Trump kész szárazföldi csapatokat küldeni Iránba, hogy rendszerváltást kényszerítsen ki, és megszerezze az ország hatalmas olaj‑ és földgázkészleteit. A világ egyik legrobbanékonyabb térsége ismét a történelem legsötétebb fejezeteit idézi – és az Egyesült Államok elnöke úgy tűnik, kész belesétálni ugyanabba a csapdába, amely Afganisztánban és Irakban már egyszer megbuktatta Washington stratégiáját.
„Tökéletes megoldás lehet az, amit Venezuelában alkalmaztunk” – mondta nemrég Trump az iráni fordulatról. A New York Postnak azonban már azt nyilatkozta: a szárazföldi csapatok bevetése sem okozna neki álmatlan éjszakákat. Ez éles ellentétben áll kampányígéreteivel, amelyekben még kategorikusan kizárta a nagyobb katonai kalandokat.
„NEM SÜLLYEDÜNK BELE A MOCSÁRBA, MINT IRAKBAN”
– próbálta csillapítani a kedélyeket Pete Hegseth hadügyminiszter, de az amerikai közvélemény többsége továbbra is mélyen szkeptikus.
„A célunk csupán az, hogy lefegyverezzük az iráni iszlamista államot, és szétromboljuk annak nukleáris programját” – állítja a Pentagon. A valóság azonban ennél jóval veszélyesebb.
Irán a Hormuzi-szoros lezárásával a világ energiakereskedelmét fojtogatja
Az olajat és LNG‑t szállító tankerek hosszú sora torlódik az 50 kilométeres Hormuzi-szoros előtt. A hajók nem mernek behajózni, mert az iráni Forradalmi Gárda mindenre tüzet nyit, ami mozog. Egyetlen találat is elég, hogy a tankerek tűzgolyóvá váljanak, és végleg elzárják a világ egyik legfontosabb energiakapuját.
Az olajár már a nyitás után 7%-ot ugrott, a Brent 78 dollár fölé emelkedett. A háború további drágulást hozhat – pedig Trump eredeti célja éppen az volt, hogy megszerezze az iráni olajat, és elárassza vele a világpiacot.
Az OPEC azonnal reagált: a tagállamok növelték a kitermelést, hogy fékezzék az árrobbanást.
A földgázpiac még drámaibb képet mutatott: hétfőn 50%-os áremelkedés rázta meg a piacot. Katar – a világ harmadik legnagyobb LNG‑exportőre – támadás alatt áll, az irániak a cseppfolyósítási infrastruktúrát lövik. Egy megawattóra LNG ára Európában 32 euróról 44 euróra ugrott.
„A cseppfolyósítás folyamata kis területen összpontosul, ezért rendkívül könnyű ott robbanást előidézni” – figyelmeztet Anne‑Sophie Corbeau, a Center on Global Energy Policy szakértője a Les Échosnak.
Majd hozzáteszi:
„NINCS OK PÁNIKRA – MÉG.
A gázár messze van a 2022-es csúcstól, amikor Putyin agressziója miatt 330 euró fölé szökött.”
Irán azonban nem tarthatja sokáig zárva a szorost, mert saját exportja is ezen az útvonalon halad Kína felé.
„Iránnak két szövetségese maradt: Oroszország és Kína. Peking nyomást gyakorolhat Teheránra, mielőtt az amerikai flotta kikényszerítené a szoros megnyitását” – mondja Edoardo Campanella, az Unicredit energiaszakértője.
A világgazdaság a szakadék szélén
Ha a Hormuzi-szoros hosszabb ideig zárva marad, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Japán és Dél‑Korea szinte teljesen a régió LNG‑szállítmányaitól függ, Tajvan energiaellátása is veszélybe kerülhet, de még fokozhatjuk: Pakisztán és India szintén súlyosan érintett lenne.
És Európa?
„Ugyanolyan gázkészlettel rendelkezünk, mint 2022-ben, amikor Putyin megtámadta Ukrajnát. Négy év alatt semmit sem tanultunk. Ha nincs B terv, a legkisebb zavar is őrült áremelkedéshez vezethet. A probléma pedig most nem is kicsi”
– figyelmeztet Thierry Bros, a Sciences Po professzora.
A világ tehát újra egy olyan energiaválság küszöbén áll, amely kontinenseket rázhat meg – miközben Trump egyre mélyebbre húzza az Egyesült Államokat egy olyan konfliktusba, amelyből nincs könnyű kiút.
