Az Európai Unió Bírósága kimondta: Magyarország megsértette az uniós jogot, amikor az ENSZ-ben az EU közös álláspontjával szemben szavazott a kannabisz átsorolásáról.
A Magyar Hírlap ezt úgy tálalta, mintha újabb front nyílt volna a „Brüsszel kontra Magyarország” háborúban, és a cikk szerzője azonnal felvette a harci sisakot. A szöveg azonban nem annyira harc, mint
inkább sértett jajveszékelés arról, hogy „minket már megint bántanak”.
A szerző szerint Brüsszel rabszolgatartó, Magyarországot pedig le akarják törölni a Föld színéről, mert „kilógunk a dicstelen társaságból”. A logika ismerős: ha valaki számon kér egy vállalt kötelezettséget, az gyarmatosítás; ha a bíróság kimondja, hogy megszegtük a szabályt, az támadás; ha az EU nem ért egyet velünk, az a magyar nemzet elleni összeesküvés. A cikk szerzője láthatóan a hazai viszonyokból indul ki: ha Orbán Viktor képes pénzügyi présbe tenni Budapestet, akkor nyilván Brüsszel is ugyanezt akarja tenni Magyarországgal. A következtetés egyszerű, csak épp hamis.
Az újságíró ezután drámai felkiáltással kérdezi:
„Hogyan kötelezhet minket a brüsszeli bíróság drogpárti álláspont képviseletére?”
A válasz: sehogy. A „drogpártiság” ugyanis nem létezik ebben az ügyben. A valóság sokkal prózaibb. 2020-ban az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága – a WHO javaslatára – levette a kannabiszt a legveszélyesebb, gyógyhatás nélküli drogok listájáról, és átsorolta a gyógyászati célra is használható szerek közé. Nem legalizálta, nem tette ártalmatlanná, nem engedélyezte a rekreációs használatot.
A kannabisz továbbra is kábítószer, továbbra is tiltott, továbbra is büntetendő. Az egyetlen változás az, hogy kutathatóbbá vált, és orvosi célra használható.
Aki képes értelmezni egy bekezdést, az látja: ez nem drogpártiság, hanem szakmai döntés. A CBD például nem okoz bódulatot, nem okoz függőséget, és számos betegség tüneteit enyhíti. A világ nagy része ezt felismerte. Magyarország viszont – egyedüliként az EU-ban – nemmel szavazott, szembemenve a közös állásponttal. Ezért indult kötelezettségszegési eljárás, és ezért mondta ki a bíróság, hogy jogsértés történt.
Nem a drog miatt, hanem a szabályszegés miatt.
A kormány azonban politikai terméket gyártott az ügyből. A narratíva: ha a kannabisz átkerül a legszigorúbb kategóriából a második legszigorúbba, akkor Brüsszel bedrogozná a gyerekeinket. Ez a logika nagyjából olyan, mintha azt mondanánk: ha a morfiumot kórházban használják, akkor holnaptól a sarki boltban is árulni fogják. A valóság ezzel szemben az, hogy a kormány belpolitikai okokból szavazott így, és most kapóra jön neki, hogy a bíróság döntése épp a választási kampány előtt érkezett. A fideszes szavazóknak ugyanis valahogy el kell magyarázni, hogy Brüsszel nemcsak háborúba küldené őket, hanem még be is drogozná – és ezt csak Orbán Viktor akadályozhatja meg. Személyesen.
A Magyar Hírlap szerzője végül Zolát idézi:
„Vádolok!” – csak épp úgy, hogy közben bevallja, nem ismeri az uniós jogot, és még büszke is rá. Zola legalább tudta, miről beszél. Itt viszont a tudatlanság maga a fegyver.
A helyzet tragikomikus: miközben a kormány a „drogpárti Brüsszel” rémképével riogat, valójában az EU-nak köszönhetjük, hogy még nem süllyedtünk el teljesen gazdaságilag, és hogy a jogállamiságból maradt valami. Ha csak mutatóba is.
Itt tartunk most agymosásban. És hogy hol leszünk másfél hónap múlva? Talán jobb, ha bele sem gondolunk.
