Humanisták néven új ellenzéki politikai mozgalom indult, erről Barabás Richárd és Cseh Katalin számolt be a sajtóban.
„Manapság túl sok a tesztoszteron, és túl kevés az emberség. Mélyen hiszek abban, hogy Magyarország nem attól lesz erős, ha mindent erőből akarunk megoldani. Attól lesz erős, ha képesek vagyunk meghallgatni egymást. Tudom, hogy sokan érzik most azt, amit én: hogy kell még valami más. Nem új ellenség, hanem új hang. Nem új vezér, hanem új közösség. Ezért kezdek most bele egy új munkába olyan emberekkel, akik szintén hisznek egy szabadabb, európaibb és emberségesebb Magyarországban. Legyünk humanisták”
Ha lehet rosszul időzíteni politikai indulást, akkor a Humanisták megjelenése erre a példa. Egy hónappal Karácsony előtt, alig valamivel a sorsdöntő 2026-os választásokat megelőzően és főleg, a saját „elkényeztetett” holdudvarukból szerveződve: ez biztosan csak Orbánéknak segít. A közvélemény reakcióit látva esélyes, hogy a résztvevők elég hosszú időre felkerülnek a „megélhetési politikusok” polcra. Meg is értem a felháborodást, én is felelőtlennek, egoistának tartom ezt az egészet. Nem azért mert ne volna egy ilyen politikai közösségre szükség, csak egyrészt nem most, amikor az erőket egyesíteni kell, másrészt nem „rózsadombi” politizálás formájában, harmadrészt pedig nem egy lojalitási problémával indítva (Cseh Katalin – Momentum kapcsolata). Jelenleg ez néhány közéleti szereplő túlélő politikai projektjének tűnik, hiszen igen valószínű, hogy nincs elegendő pénz mögötte, súlyosan hiányos a politikai tőkéje, nullán állhat a szervezeti háttere, a társadalmi bázisa meg csak egy „kávéházi” nem reprezentatív elképzelésen alapul.
A jelszavaik igen szépek, mindegyiket magam is az első öt értékbe sorolom, ami meghatározza az életemet. Na de most mit is jelentenek ezek a politikában?
Hol van abban az „Emberség”, hogy a magát a végleteken túl is kifeszítő Magyar Péterrel szemben, aki olyan, amilyen, de centiről centire halad, vagy mondjuk a Polgári Ellenállás és a hozzá tartozó, egy évtized óta a rendszerváltásért dolgozó harmadik erőcsoport vonatkozásában? Mi az, hogy egy háború kellős közepén egyszerre csak belibbenünk a politikai térbe, és a véres valóságban szügyig állva egy szürreálisan szépséges üzenetet fogalmazunk meg? Az a helyzet, hogy aki emberséges, annak önismerettel és az alázat képességével is rendelkeznie kell.
Mi az „Értelem” abban, hogy tovább szalámizzuk az ellenzéki szavazatokat, illetve még jobban elbizonytalanítjuk a bizonytalanokat, amikor minden fontos választási, szociológiai és politikai szakértő nagyon éles versenyt jósol, ahol minimális eltérés is döntő lehet? Nem volt elég az elmúlt másfél évtized tapasztalata arra, hogy megértsük: a „NER-kicsi” mennyire nagyon sok lesz a végső elszámolásnál? Akiben ott az értelem, az előbb gondolkodik, mint cselekszik, megérti a világ összefüggéseit, tekintettel van másokra, és tudja, hogy az értelem egyik célja a felelősség és nem pedig a megváltás, a hatalom vagy a fölény.
Most a hajrában a „Szeretet” üzenete egészen érthetetlen és a politikai éleslátás hiányának gyanúját veti fel, mert azt nem hiszem, hogy az alapítók közül bárkit is megvett volna a Fidesz-KDNP.
Hinni a templomban, szeretni pedig most biztos nem a választófülkéhez vezető úton, hanem a kisebb közösségeinkben kell. A politikában a szeretetnek annyiban van primátusa, hogy annak hiányában az kegyetlenné és üressé válik, ugyanakkor szemben a hétköznapi értelmével itt leginkább azt jelenti, hogy a cselekvéseit, döntéseit úgy hozza meg a politikus, hogy az az emberek sorsát javítsa.
Aki politikailag szeret, annak a polgárok nem eszközök a személyes karrier befutásában, hanem maga a cél.
Ezt csak akkor tudja elérni, ha valóban a legjobb lelkiismeretére hallgatva hoz döntéseket. Még akkor is, ha ez a döntés az, hogy háttérbe húzódik.
Magam részéről mindkét megnevezett alapítót kedves embernek tartom, személyesen is találkoztunk már és az eddigi munkájukat értékesnek és fontosnak gondolom. Nagyon sajnálom, hogy az egójukkal most nem tudtak mit kezdeni. Csak fél évet kellett volna még kibírni, és közben mondjuk besegíteni más, már működő (!) ellenzéki csoportok tevékenységébe: nagyon igény van rá!
Még van lehetőség igazítani a helyzeten, de ötleteket nem illik adnia egy véleménycikkben, aki maga is részese a Humanisták által célzott politikai folyamatoknak. Zárszóként: nem szükséges, hogy az általuk megfogalmazott szép szavak örökre egy rossz gondolathoz kötődjenek.
