Nem az elmúlt év, hanem az elmúlt nyolc év kormányzásának vonta meg a mérlegét Orbán Viktor, aki a Várkert Bazárban az idén immár a 20. évértékelőjén elhangzott durván háromnegyed órás beszédének legnagyobb részét ennek szentelte. Volt persze migránsozás, sorosozás, brüsszelezés, sőt enszezés, és akadtak keresetelen szavak az ellenzéki pártoknak is. Összességében újat nem mondott, kivéve azt, hogy holnap nemzetközi porondon tervet nyújt be Magyarország a menekültkérdés megoldására.
„Kellő szerénységgel és mértéktartással mondjuk ki: jól sikerült az elmúlt nyolc év, jobban is, mint vártuk” – csapott bele a közepébe beszédébe a kormányfő, hozzátéve: az egyes területeken időarányosan is jobban sikerültek a dolgok, mint tervezték. Kilenc konkrét ilyen területről beszélt. Egymillió munkahelyet ígértek tíz év alatt, már most, nyolc év után 736 ezernél tartanak – kezdte a felsorolást Orbán, aki másodikként azt említette – és köszönte meg személyesen Matolcsy Györgynek –, hogy gyorsabban sikerült megfékezni az áremelkedés ütemét, mint gondolták, miként az MNB átalakításának ilyen ütemére sem számítottak. Ő maga csak a kormányzás 10. éve végére remélt olyan magas gazdasági növekedést, amely lehetővé teszi a nyugdíjprémium kifizetését – hogy ez megtörténhetett már tavaly év végén, köszönhető Varga Mihálynak. Gyorsan haladnak a nemzetgazdasági építkezések; megszületett bérmegállapodás; sikeresen újraszervezték az agrárkamarát; a közepes- és kisbirtokok erősödnek (köszönet Fazekas miniszternek); s kellemes meglepetésként a felsőoktatásban megduplázódott a romák száma (Balogh miniszter érdeme) – sorolta Orbán. S végül, de nem utolsósorban sikerült a devizahitel csapdájából kiszabadítani az embereket – mondta, hozzátéve azonban, hogy új szabályok kellenek megakadályozandó, hogy ismét előfordulhasson ilyen.
„Kihoztuk a 8 évből, amit emberi számítás szerint lehetett, különösen, hogy ezt nemzetközi ellenszélben tettük”
– szögezte le, hozzátéve azonban, hogy a célszalag még odébb van.
Beszélt arról, hogy hisz a munkában, a családban és a hazában – s csak ezt tudja a jövőre nézve is kínálni. Hozzátette:
„Nekünk akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk, megőrizzük keresztény kultúránkat, megőrizzük a szabadságunkat, a függetlenségünket”.
A magyar modell azért működik és azért sikeres, mert a vezetők és a magyarok milliói hisznek benne. Ő maga arra a legbüszkébb az elmúlt 8 évből, hogy politikává volt képes szervezni e hármas hitet. Ismét kemény szavakkal kiállt a saját út követése mellett, ezt persze – mint fogalmazott – „csak független, másoknak ki nem szolgáltatott nemzetek tehetik meg”.
De nekünk újra vannak nemzeti közműveink, véget ért az energiafüggőségünk, a bankrendszernek és a médiumoknak több mint a fele nemzeti kézben van” – mondta, hozzátéve: ez utóbbi kettő nélkül nincs nemzeti függetlenség.
De a függetlenség „nem áll el, mint a lekvár a spájzban”, azt időről időre meg kell védeni, szögezte le, hozzátéve: nem szabad az ország sorsát az internacionalisták kezére adni.
Méltatta a Fidesz összetartását, s a párt tapasztaltságát is bizonyítandó arról beszélt, hogy
„vérvonalunk” 16 év ellenzékben és 12 év kormányon; nevetgélve tette hozzá: ebben még nincs meg az egyensúly. Nyert ügyük van, mivel minden együtt van számukra, tapasztalat, terepismeret, nemzetközi kitekintés, az újítók bátorsága, komoly tervek és nemzetközi tekintély.
Nekünk Magyarország az első – vágott bele egy némileg más témába, kifejtve: azért is lett befolyásosabb Magyarország, mint a mérete, gazdasági súlya indokolná, mert megszüntették a politikai korrektséget, süllyesztőbe helyezték a semmitmondást… s
„visszaküldtük a szájkosarat Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek”.
Orbán odaszólt az ellenzéki pártoknak is, amelyeket látva „nem hisz a szemének” – mondta, nevén nem nevezve, de egyértelműen gúnnyal illette az MSZP-t, a DK-t, az LMP-t és a Jobbikot. Szerinte Magyarország többet érdemel, mondta, leszögezve:
Nem csoda, hogy nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van ma Magyarországon.
A jövőre áttérve beszélt a menekültkérdésről és Soros Györgyről. Előrejelzéseket idézve azt ecsetelte, hogy gyorsuló ütemben fognak nőni a nyugati országokba érkező „migránsok”, a NATO jelentése szerint („úgy tűnik azt még nem félemlítették meg”) 2020-ig hatvan millió ember indul el Európa felé. Veszélyt jelent az afrikai népességnövekedés üteme is – derült ki szavaiból, miként az is, hogy onnan is elsősorban muszlimok jönnének kontinensünkre.
„A kultúránk, az identitásunk, nemzeteink megszűnnek létezni, a nyugat elesik” – vizionálta, de tévednek azok, akik azt hiszik, hogy hagyjuk magunkat, mint a birkák.
„Nyugat- és Kelet-Európa között a vita azért alakulhatott ki, mert a kontinens két részének fejlődési iránya elkanyarodott egymástól” – hiszi Orbán, akik szerint ugyan az alap – a jogállam, a piacgazdaság és demokrácia – közös maradt, de ami ráépül, az mind inkább különbözni fog.
Itt hangzott el első ízben Soros György neve: az mindegy is, hogy a Soros-féle birodalom felforgató akcióinak a következménye-e ez, hiszen bármi is a kiváltó ok, Nyugat-Európa a kelettől merőben más jövő felé halad, ami rossz hír. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy a jövőben az iszlám már nyugat felől is kopogtatni fog Kelet-Európa ajtaján.
„A kerítés megépítésével mi vagyunk a nyugati kereszténység utolsó országa dél felől”
– hangoztatta, abszurdnak nevezve a helyzetet, hogy a brüsszeli, párizsi és berlini politikusok hozzák a fejünkre a veszélyt, s ők azt akarják, hogy „vegyük át azt a politikájukat, amely megnyitotta az utat a keresztény kultúra hanyatlása előtt”.
Orbán itt is harcról beszélt, amelyben „éppen győzelemre állunk”, s hivatkozott az elmúlt időszak több európai választási eredményére, reményét fejezve ki, hogy „az olaszok is észhez térnek és Berlusconi visszatér”. Sok ellenzőnk megbukott, de nincs okunk a bizakodásra, hiszen ott vannak az ellenerők,
„Soros György hálózata, az általa megvásárolt bürokraták, akik nem adják fel, akik érzi a pénzszagot, az Európa és az euró meggyengítésében rejlő lehetőségeket, meg az értelmiség, amely állandóan Európa átalakításával kísérletezik”.
Orbán természetesen nem hagyta k ia homo sorosenzusozást sem („a soros-féle embertípust már évekkel ezelőtt elkezdték kitenyészteni”).
De mi harcolni fogunk
– üzente évértékelő beszédében is a magyar miniszterelnök, hozzátéve: tesszük ezt egyre erősebb jogi fegyverekkel. Első lépésként jön a Stop Soros, s a nemzetközi arénában
már holnap átadja az Európai Tanács soros elnökének azt az európai törvényjavaslatot, amely megoldhatja az európai határok légmentes védelmét.
„Ez a fontos, nem a kvóta” – szögezte le Orbán, aki keményen nekiment az ENSZ készülő migrációs szerződésének, amit szintén sorosozásra használt ki, s jelezte, Magyarország nem hátrál meg, mint tette azt a tárgyalásokról kivonuló USA, hanem meg fogja változtatni a készülő szerződés szövegét.
Beszéde zárásaként ismét visszatért a választásokra, amelyen szerinte a Fidesz politikai ellenfelei reménytelen helyzetben vannak, mert nem értették meg az idők szavát, s „nem álltak mellénk”.
