Továbbra is a kormányváltásban gondolkodnak, és egyáltalán nem aggódnak a tíz százalék elérése miatt – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Molnár Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője, a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke. Jól gondolja Orbán Viktor, hogy ellenzékváltó hangulat van; az emberek már nagyon szeretnének olyan ellenzéket látni, amelyik elküldi ezt a kormányt. Ehhez persze összefogásra van szükség, mondja a politikus, s bár a közös lista általa preferált lehetősége elúszott, folynak tárgyalások az LMP-vel és az Együtt képviselőivel az egyéni körzetek visszaléptetéseiről. Molnár, noha a Fidesz mindenben kiüresítette a parlament munkáját, bízik még a saját bizottságának sikeres összehívásában, ahol terítékre kerülhet az Elios-ügy. Ezzel kapcsolatban azt állítja a bizottsági elnök: minden jel arra utal, hogy bűncselekmény történt.
Van olyan veszély, hogy a szocialista pártnak nem lesz meg a tíz százaléka, és ezáltal kiesik a parlamentből, mint ahogy ezt Orbán Viktor jósolta?
Egy kormányváltásra készülő szövetség nem a tíz százalékos határt kell, hogy nézze, hanem a felső határt, vagyis hány mandátumot kell szerezni ahhoz, hogy baloldali demokratikus kormánya legyen Magyarországnak. Tehát nem tartom reálisnak ezt a veszélyt. A szemünk előtt az lebeg, hogy hány egyéni körzetet kell megnyernünk a sikerhez.
Azt mondta a miniszterelnök, az évértékelőjén már másodszor, hogy ellenzékváltó hangulat van az országban. Fordítsuk ki az orbáni gondolatot, és értelmezzük úgy: maga a kormányfő is látja, hogy a nép már leváltaná az ő kormányát, csak nincs hozzá megfelelően erős ellenzék. Képes-e ezt a vágyat a mai ellenzék megvalósítani?
A kutatások most is azt mutatják, hogy jóval többen akarnak kormányváltást, mint ahányan azt kívánják, hogy maradjon ez a kabinet. Ezért elbizakodottnak éreztem az évértékelőben elhangzottakat, vagyis amikor az ellenzékváltó hangulatról beszélt. Tovább gondolva a váltás lehetőségét, úgy hiszem van erre reális esély. Sajnos nyilvánvaló, hogy közös lista már nem lesz, ami nekem személyesen nehezen elfogadható. Az elmúlt év ebből a szempontból elvesztegetett idő volt, hiszen létrejöhetett volna a közös miniszterelnök-jelölt, és egy közös lista megoldás. Mindez már elúszott, viszont közös miniszterelnök-jelöltje még lehet a demokratikus ellenzéknek. Szerintem ugyanis áprilisig egyértelművé fog válni, hogy Karácsony Gergely Orbán Viktor kihívója, és ebben a kérdésben nem lesz megosztott a baloldali tér, ha már listák tekintetében megosztott is marad.
És az egyéni körzetekben mi várható?
Ott is látok esélyt, hogy csökkenjen a demokratikus oldal jelöltjeinek a száma. Ehhez természetesen kompromisszumkészségre és reális megegyezésekre lesz szükség.
Végül is nem reagált arra a kifordított megközelítésre, hogy Orbán Viktor maga is látja, hogy az emberek nem az ő kormányát akarják látni a hatalomban…
Említettem, hogy a kutatások szerint jóval többen kívánják a kormány távozását, mint maradását, és ezt a kormányfőnek is látnia és tudnia kell. Talán ezzel magyarázható, hogy az évértékelőjében nem az ország valós problémáiról beszélt, hanem az ellenzéket „értékelte”. A megosztott ellenzék persze probléma, de nem azért mert Orbán Viktor mondja, hanem mert a hatékony együttműködést gyengíti. Bízom benne, hogy ez a következő hetekben nagyon gyorsan meg fog változni, és az adott választási rendszer keretei között létrejönnek a kormányváltás esélyét növelő együttműködések.
Még mindig Orbánnál maradva: arról beszélt, hogy a szocialistáknak csak egy importált miniszterelnök-jelöltre futotta, akinek az a feladata, hogy kivezesse az MSZP-t a parlamentből…
Nem könnyű Orbán Viktor fejével gondolkodni, és megfejteni, mit miért mond. Itt meg kell említenem, hogy az ország legnépszerűbb politikusáról van szó Karácsony Gergely személyében, aki szövetséget kötött a MSZP-vel, és akivel négy évvel ezelőtt is megegyeztünk; elég, ha arra utalok, hogy négy éve vezeti Zuglót polgármesterként, mégpedig a szocialistákkal szövetségben. Ha tehát innen közelítjük a kérdést, az az állítás sem igaz, hogy Karácsonyt importáltuk, hiszen a 2014-es országgyűlési választáson is közös jelölt volt, valamint a polgármesteri kampányát is közösen vittük végig. Vagyis nagyon cinikus Orbán kijelentése, de hogy ezzel mi volt a célja, nem tudom. Csak annyit érzek, hogy túlzottan elbizakodott a Fidesz elnöke, lefutottnak tartja ezt a meccset, amivel szerintem nagy hibát követ el, de ennek viselje ő a következményeit.
Beszélt az imént arról, hogy a következő hetekben, reményei szerint, gyors lépéseket fog tenni az ellenzék a közös fellépés érdekében. Mindazok, akik ezt várják, már régóta reménykednek benne, miközben az összefogás egyre csak tolódik. Most is azt látjuk, hogy az eddigi partnernek látszó személyek is szembe mennek a kialakult szövetséggel; Lévai Katalin, Bokros Lajos is önálló formációval jelentkezett be a választásokra. Mi a magyarázata annak, hogy továbbra is az osztódást látjuk, nem pedig az integrációt?
Keresni kell a” centrális erőtérrel” szembeni megoldást. Orbán Viktor néhány éve eldöntötte, hogy a radikális Jobbik, valamit a baloldal között a Fidesz-KDNP-t helyezi a centrumba, és ehhez szabott választási rendszert. Így jött létre a jelenlegi, amelyet kizárólag ők támogattak, és amely teljesen eltorzította a választói akaratot. Átszabták a választókerületeket, egyfordulóssá tették a választásokat, csökkentették a kompenzáció mértékét, így segítve a Fidesz-KDNP céljainak megvalósítását, hiszen ők egy tömbbé szerveződtek, s így magukénak mondhatnak körülbelül kétmillió belföldi választót, amivel akár meg is nyerhetik a választásokat. Ez Orbán stratégiája, melynek sikerességéhez az is kellhet, hogy az ellenzék is kövessen el hibákat.
Miben például?
Abban, hogy nem mindenki látja a választási rendszerből adódó csapdákat. Ezért mondom, hogy a huszonnegyedik órában sem késő felébredni, és ha már nincs is közös lista, legalább az egyéni választási körzetekben legyen megállapodás, valamint, amint már jeleztem a miniszterelnök-jelölt személyében. Karácsony Gergely konszenzuskeresése, sikeres polgármestersége, és az MSZP programja kialakíthatja azt a helyzetet, hogy a többi ellenzéki párt is támogassa közös miniszterelnök-jelöltnek Orbán Viktorral szemben.
Várhatóak még visszalépések a szocialisták részéről is? Azért kérdezem, mert most azon a határon áll az egyéni jelöltek száma önöknél, hogy a következő visszalépés már újabb jelentős támogatáscsökkenést hoz magával.
Nagyon fontos az állami támogatás, ennél csak egy fontosabb van, mégpedig a kormányváltás. Ezért aztán az LMP-vel és az Együtt-tel várható még koordináció, aminek, igen, lehet akár az a következménye, hogy a szocialista párt jelöltje is visszaléphet.
Ez most kincstári optimizmus, vagy folynak ilyen tárgyalások?
Igen, minden ellenzéki erő érzi a felelősségét ebben.
Meddig hajlandó hátrálni az MSZP?
Addig, amíg a kormányváltás érdekében ezt meg kell tenni, és racionális.
Az elsőrendű szempont természetesen a győzelem, de természetesen a pártunk szervezeti érdekeit is figyelembe kell venni, de ez tényleg csak másodlagos.
Térjünk át a parlamenti munkára, már, ami a múltat illet. A Fidesz akarat itt is teljes mértékben érvényesült: ha kellett bábszínházként használt az országgyűlést, a bizottsági munkát, a plenáris tevékenységet is kiüresítette, ha kellett törvény-gyárrá alakította, a Ház ellenőrző szerepét lényegében kiiktatta…
Igen, a Fidesz-KDNP jelentős mértékben igyekezett kiüresíteni a parlament jelentőségét. Leginkább a Fideszben meghozott döntések legitimálására használta, saját frakcióját szavazógépként működtetve. A plenáris ülések formálissá váltak, a bizottsági munka is elnehezült. Ennek ellenére még mindig a parlament az egyik lehetséges eszköze a kormány ellenőrzésének. 2018 áprilisa után, ellenzéki győzelem esetén természetesen visszaállítjuk a parlament tisztességes működését, még akkor is, ha adott esetben ez épp az ellenzékbe szoruló Fidesznek kedvez. Nem fordulhat majd elő az, ami most igen, hogy helyenként nevetségessé teszik, például a bizottsági munkát.
Jó, hogy említi a bizottságokat. Talán az ön által vezetett nemzetbiztonsági bizottság a legaktívabb, de itt is kitaláltak olyan megoldást, amellyel lényegében légneműsítik annak tevekenységét, többek között azzal, hogy – egészen eredeti ötlettel – próbálnak kiszorítani egy képviselőt a saját bizottságából, persze ez is csak egy látszat, hogy ne kelljen arról a témáról beszélni az ülésen, ami számukra kellemetlen.
Én a következő hetekben is kísérletet teszek a bizottság tisztességes működtetésére, és bízom benne, hogy ezt a kormánypárti képviselőknek nem sikerül megakadályozni. Eddig vagy kivonultak, vagy el se jöttek, amivel ellehetetlenítik a bizottság ellenőrző funkcióját. Érhető ez, hiszen a Fidesz számára kellemetlen ügyek kerültek volna megtárgyalásra, mint például az 1300 menekült befogadása, vagy az egyszerűsített honosítással kapcsolatos visszaélések, vagy a nemzetbiztonsági kabinet kibővítése a propagandaminiszterrel, vagy a legújabb kormányzati botrány, az Elios-ügy. Ezek az ügyek nem azért kerülnének napirendre, mert kampány van, hanem mert mindegyiknek van nemzetbiztonsági vonatkozása. Nyilvánvaló abszurditás megakadályozni a munkát egy olyan mondvacsinált ürüggyel, amit Szél Bernadettel kapcsolatban találtak ki, aki ugye velem együtt átesett nemzetbiztonsági vizsgálaton, így semmiképp nem jelenthet sem ő, sem én biztonsági kockázatot.
Mégis, mi az, amit megtehet e bizottság elnökeként? Például meghívhat olyan személyeket, akik ebben az ügyben tájékoztatást adnának függetlenül a bizottság határozatképességétől?
A kormánypárti képviselők távollétében, mivel nincs határozatképesség ezt sajnos nem tehetem meg. Ennek ellenére összehívom minden két hétben a bizottsági ülést, jövő hétre is, és a nyilvánosságot tájékoztatva, el fogom mondani azt, amit meg lehetett tudni. Természetesen számítva arra a lehetőségre, hogy ismételten határozatképtelen lesz az ülés, írásbeli kérdéssel fordultam a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez az előbb említett kérdésekben.
Hisz abban, hogy lesz jövő szerdán bizottsági ülés?
Van olyan napirend, amelyet a Ház elnöke indítványozott, például a történeti levéltár főigazgató-helyettes jelöltjének meghallgatását, ami a bizottság számára törvényi kötelezettség, akárcsak a nemzetbiztonsági szervekkel kapcsolatos panaszügyek megtárgyalása. Csapdahelyzetben van Németh Szilárd és a kormánypárti képviselők, kíváncsi vagyok, hogy ebben esetben is nemzetbiztonsági kockázatnak minősülünk-e, vagy felülemelkednek a kormánypárti képviselők a nem létező kockázati tényezőn és lesz határozatképes ülés. Amennyiben nem, ez megkönnyítheti a választók döntését április 8-án.
Az Elios-ügyet is szeretné bevinni a bizottság elé. Ebben az esetben is vannak nemzetbiztonságot érintő kérdések?
Ez a kérdés. Az Alkotmányvédelmi Hivatalnak vannak feladatai a gazdaságbiztonság területén; az uniós és a költségvetési pénzekkel kapcsolatban vannak feladatai a Hivatalnak, és a bizottság azt ellenőrzi, hogy elvégezték-e a feladatukat ebben az ügyben. Más szempontból pedig olyan személyi kör bukkant fel az OLAF-jelentésben, illetve a sajtóhírekben, amelyek a kormányzat legfelső köreihez is vezethetnek.
Lehet-e bármi ilyenben gondolkodni, miután az ügyészség sietve kijelentette, hogy az ügy vizsgálata évekig eltarthat?
Kétségtelen: erős a vélelem, hogy az igazságszolgáltatás, a nyomozás, ha marad ez a hatalom, akkor vontatottan fog haladni. Mindenesetre az is beszédes lehet, ha a Fidesz-KDNP nem engedi, hogy a bizottságunk napirendre vegye ezt a kérdést. Ennek ugyanis nyilvánvaló politikai következményének kell lennie. Hiszen az emberek számára egyértelmű lesz, hogy miért akadályozzák az ügy tárgyalását.
Ügyvédként mit mondhat: Elios-ügyben megáll-e a szervezett bűnözés kategóriája?
Az OLAF-jelentés alapján egyértelmű, hogy bűncselekmény gyanúja merült fel, de hogy mi bizonyítható, illetve, hogy meddig vezetnek a szálak, azt majd az idő eldönti. Azt viszont nem vitatható, hogy el kell indítani a büntetőeljárást.
Járva az országot, mi a tapasztalata: mennyire érzékelik az emberek, hogy mi is történik itt valójában?
A médiaviszonyok teljes átalakításával nagyon megnehezedett a tájékozódás; a teljes Fidesz-kontroll tökéletes dezinformációs rendszert hozott létre. Kisebb településeken például szinte nem is jutnak olyan hírhez az ott élők, ami a kormánypártokra nézve kellemetlen. Látnunk kell, hogy a második Horthy-korszak felé megyünk, a hárommillió koldus országává válunk, ahol a parlament csak formálisan működik, és ahol a méltóságos urak világa köszön vissza.
