Hát már csak ez hiányzott! Úgyis van bajunk elég, erre most a szemét Biden meg a szemét Pressman, na meg a szemét Soros is biztosan, mert ő aztán mindenbe belekalamol, pellengérre állították a mi tejjel-mézzel folyó, szép Kánaánunkat.
Itt van ez a Tóni, illetve mit is beszélek, itt van az Orbán Viktor Miniszterelnöki Kabinetirodáját vezető miniszter, azaz Rogán Antal miniszter úr, és bizony, ha hiszik, ha nem, rajta van a Listán! De bizony, hogy rajta! Mert rátették a piszkosok.
A Tóni rajtalétét a Telex „szúrta ki”. A Mandiner meg a Hír TV valamint az egyéb NER propagandista sajtótermékek sokkal fontosabb dolgokkal voltak/vannak/lesznek elfoglalva, ezért az egyik független lap lett kénytelen venni a fáradságot, hogy listanézegetéssel töltse a drága idejét, ha pedig már nézegette, észre is vette a Magyarországon jól ismert nevet. A Gyurcsányt persze pláne észrevette volna, de ő nem szerepelt rajta, így aztán más választása nem lévén, a Tónit kellett kiszúrnia, majd ebből következően a Listán való dicstelen szereplését közhírré tennie.
Ez a Lista egy olyan halállista féle, amilyen például az orosz medvének is van, de úrifiús módra, azaz az amerikaiak nem likvidálják a listán lévőket, azok nem esnek ki az ablakon, nem kapnak sugárzó polóniumot, nem lövik le őket véletlenül vadászat közben, azaz nyugodtan élhetnek tovább, csak a hírnevükön esik némi folt.
Az SDN listát (Specially Designated Nationals and Blocked Persons List) az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) kezeli. A listán az Egyesült Államok által megjelölt terroristák, bizonyos tekintélyelvű rezsimek tisztviselői és kedvezményezettjei, valamint nemzetközi bűnözők, például kábítószercsempészek és kereskedők szerepelnek. Amikor egyes személyeket felvesznek a listára, az USA-beli vagyonukat blokkolják, és a nevüket hozzáadják az Egyesült Államokban és számos külföldi bankban használt automatizált szűrési rendszerhez, ami megnehezíti számukra a számlanyitást, a pénzátutalást vagy az ingatlanokkal való nemzetközi tranzakciókat. Az Egyesült Államokon belül minden magánszemélynek és jogi személynek tilos velük üzletet kötni, a törvény megsértői pedig szankciókkal sújthatók.
A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy Rogán, aki nem egy robbantgatós ember, és a nemzetközi kábítószer kereskedelemhez sincs semmi érzéke, a „tekintélyelvű rezsimek tisztviselője és kedvezményezettje” büszke cím tulajdonosaként kerülhetett a listára. Az ún. kedvezményezettség tekintélyelvű rezsimekben csak a szokásos versenyelőny, és minden esetben adott személyekkel kapcsolható össze. Ilyen összekapcsolódás például az Orbán Győző – Dunai Vasmű, a Lévai Anikó – Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft., a Tiborcz – Közvilágítás, a Mészáros – Mátrai Erőmű, a Lázár – Nemzeti Dohánybolt, a Szijjártó – Lélegeztetőgép és végül, de nem utolsósorban a Rogán – Letelepedési kötvény összekapcsolódás. A felsorolásból kiderül, hogy például Orbán Viktor még véletlenül sem kerülhetne rá a nyomorult jenkik ócska listájára, mert olyan tiszta, mint a hó.
Ha Rogán szerepét vizsgáljuk a rendszert, illetve amerikai megfogalmazásban egy tekintélyelvű rezsim kedvezményezettjét illetően, akkor mondható, hogy a Letelepedési kötvény vásárlásának lehetőségét Rogán kezdeményezte, akinek javaslata alapján 250–300 ezer euróért juthattak magyar letelepedési engedélyhez EU-n kívüli állampolgárok. A kötvény tulajdonképpen a Magyar Államnak nyújtott középtávú kölcsön, amelyért a kötvény vásárlója a szokásos mértékű kamaton túlmenően még jogot kapott az EU-n belüli letelepedésre és szabad üzleti tevékenységre is. Ennyi előnyért volt ám jelentkező bőven, a programban összesen 17 009 darab kötvénycsomagot értékesítettek 1 milliárd 293 millió euró össznévértékben, ami az akkori 1 EUR = 310 HUF árfolyamon kb. 400 milliárd forintot jelent.
A letelepedési kötvények kibocsátását a Államadósság Kezelő Központ Zrt. végezte, de a befektetők nem közvetlenül ezen kormányzati szervtől juthattak az állampapírokhoz, hanem kizárólag az állam által kijelölt magánközvetítőkön keresztül! Bizony! Ez ugyanis komoly feladat, nem szabad az államra bízni.
A közvetítők nagyrészt magyar hátterű, gyakran offshore cégek voltak, melyek közel 100 milliárd forintot kaszáltak a bolton, és abból bizony leeshetett egy-két forint erre-arra, főleg megvesztegetési pénzként, hogy az „állam” őket jelölje ki közvetítőnek. Minden fillér megérte, hiszen az összes ilyen ügylet hatalmas haszon volt nekik. Kockázat nélkül, természetesen. Vállalkozóbb kedvűek találgathatnak, hogy ki lehetett a kijelölő. Mármint hogy név szerint.
Az állam sajnos nem járt ilyen jól. Közel 30 milliárdot bukott az üzleten, azaz jobban járt volna, ha bankoktól vesz fel hitelt. A zseniálisan kidolgozott konstrukció tehát egyeseknek hozott hasznot, az adófizetők viszont rosszul jártak, ami valahogy minden tekintélyelvű rezsimre jellemző, melyek a „tekintélyt”, illetve hát a korlátlan politikai hatalmat rendkívül hatékonyan tudják aprópénzre váltani. Ez az aprópénz a váltás során elveszti közpénz jellegét, és magánszemélyekhez csatornázódik be. Lásd a fentebbi listát, amelynek összekapcsolódásai minden esetben ugyanezt a (néhány ember számára nagyon hasznos) folyamatot takarják.
Rogán persze nem csak egy tekintélyelvű rezsim kedvezményezettje, hanem egyben tisztségviselője is. Ebből következően a rezsim politikai hatalmának az adófizetők pénzéből való fönntartásában nagy szerepet kell játsszon, minimum akkorát, amekkora már az amerikaiak szemét is szúrja.
Mint tudjuk, minden politikai erő olyan, mint a boltokban a polcra helyezett áru. Kínálja magát, megmondja, hogy mit tesz majd, ha a fogyasztók, azaz a választók „megveszik”. Ehhez az kell, hogy a választók ismerjék a kínálatot, és tudják, hogy melyik a jó áru, és melyik a rossz. A tudáshoz két módon juthatnak: egyrészt a hivatásos ítészek (azaz az adott ország értelmisége) mondja el a népnek, hogy melyik jó, és miért, másrészt a pártok is reklámozzák magukat. Elvileg szigorúan pártpénzből. De nem mindenütt. Például nálunk sajnos nem.
Rogán feladata a működtetésben főleg a FIDESZ propagandájának terjesztése, és bizony hatalmas pénzek állnak rendelkezésére. Az amerikaiak baja az, hogy ezek nem pártpénzek, hanem az adófizetők pénze: egyrészt a fideszes pártmédiává degradált MTVA évi 140 milliárd forintja, másrészt az az évi kb. 45 milliárd forint, melyből Rogánék nem a nép pártérdektől független, szigorúan állami tájékoztatását végzik, hanem tisztán fideszes propagandára fordítják (lásd plakátok, nemzeti konzultációk, egyéb hirdetések). Ha ehhez a NER sajtó lapjainak állami cégek hirdetések általi támogatását is hozzávesszük, már ott is vagyunk a 200 milliárdnál, amely Rogánék rendelkezésére áll, hogy a pártjukat népszerűsítsék. Azaz hát dehogy áll rendelkezésre, jóval inkább az a helyzet, hogy kivették a közös kasszából, mert a kétharmad birtokában annyit vesznek ki belőle amennyit csak akarnak. Mondhatnám azt is, hogy a népet fosztották meg ettől a pénztől, mégpedig a többi párttal szembeni jogtalan előnyszerzés céljából, ami (legalábbis Amerikában) igencsak csúnya viselkedés. Hol van ehhez képest a dollárbaloldal 8 millió dollárja, amelyet ráadásul nem vettek el senkitől?
A fentiek alapján mondható, hogy a nálunk működő tekintélyelvű rezsim egyetlen hótiszta embere Orbán Viktor, akinek egy fillér piszkos pénz sem tapad a kezéhez. Ő a rosszalkodást a székház üggyel befejezte, és hogy ő szervezi a NER működését? Hát istenem! Valakinek csak szervezni kell!
A csúnya dolgokról meg mondható, hogy ha Orbán tudna róla, amilyen becsületes, biztos nem hagyná. De nem tud. Üzleti ügyekkel ugyanis nem foglalkozik. Egyedül csak ezért vannak Rogánék még mindig a helyükön.
