A választók át fognak lépni a pártok vezetőin, ha azok nem teljesítik a teljes együttműködési igényüket – mondta Horváth Csaba. Kedd reggel „nem szerencsésnek” minősítette Kunhalmi Ágnes március 15-i beszédét, amely a valóságban nem volt a Jobbikkal teljesen elutasító, csak ez „nem ment át”.
„Nem volt szerencsés” az MSZP budapesti elnökének március 15-i beszéde, mert az úgy volt értelmezhető, mintha a teljes elzárkózást hirdette volna a Jobbikkal szemben – nyilatkozta az ATV-ben Horváth Csaba fővárosi képviselő. A Független Hírügynökség kérdésére aztán azt mondta, hogy félreérthető volt Kunhalmi Ágnes beszéde, mert úgy tűnt, mintha ellentét lenne a párt vezetőinek álláspontjában.
Horváth szerint ha a Jobbik vezetői nem értik meg a választók szavát, akkor az MSZP-nek közvetlenül kell a választókhoz fordulniuk.
A szavazók ugyanis ugyanazt akarják, a kormányváltást,
ha pedig ebben egyetértés van, akkor a pártok vezetőinek kell felülvizsgálniuk álláspontjukat – tette hozzá.
Ezt a véleményt mindenki osztja az MSZP-ben, Kunhalmi is
– szögezte le Horváth Csaba. Szerinte a kormányváltást akarók megbüntetik azokat a pártokat, amelyek nem ismerik fel együttműködési igényüket.
A szavazók át fognak lépni a pártok vezetőin – hangsúlyozta Horváth Csaba. Természetesen – fűzte hozzá – változatlanul nem közös kormányzásról van szó, hanem az egyéni választókerületi együttműködésről.
Kunhalmi Ágnes március 15-én arról beszélt: a márciusi ifjak is felismerték, hogy egyedül senkinek nem megy, ezt 2018-ban a demokratáknak is fel kell ismerniük. Hozzátette: demokratának demokrata a párja, demokráciát csak demokratákkal lehet újraépíteni, áldemokratákkal, „cukiskodókkal” nem. Szavai szerint a Jobbik nem a megoldás, hanem a probléma része, és a Jobbikra leadott minden szavazat kukába megy, Orbán Viktort segíti.
Brüsszelben tárgyal Karácsony Gergely, az MSZP-PM miniszterelnök-jelöltje, aki az Európai Unió központjában kezdett kétnapos látogatását a többi között azzal indokolta, hogy szeretne világos üzenetet eljuttatni az EU vezetőihez: a magyarok szerint Magyarország helye Európában, egy megújuló, szociális Európában van.
Karácsony Gergely – akinek az útját Újhelyi Istrván, szociaista európai parlamenti képviselő szervezte meg – sajtótájékoztatóján leszögezte: célja tudatosítani Brüsszelben, hogy a magyar táradalom nem azonosítható Orbán Viktor politikájával. Orbánnak semmi felhatalmazása nincs arra, hogy kivezesse Magyarországot Európából vagy hogy szégyenpadra ültesse.
Az április 8-i – reményei szerint a jelenlegi ellenzék számára sikeres – választások után, ha ő kap felhatalmazást a kormányzásra, akkor Magyarország lépéseket tesz majd a korrupció felszámolására, s a többi között csatlakozik az európai ügyészséghez. Kifejtette azt is, hogy mostani tárgyalásain – köztük európai biztosokkal – azt is világossá kívánja tenni, hogy az uniós forrásokat a lehető legközelebb fogják majd hozni az emberekhez, az oktatásra, az egészségügyre, a vidékfejlesztésre és környezetvédelemre költik majd.
Orbán március 15-i beszédében elhangzott fenyegetésre vonatkozó kérdésre válaszolva Karácsony leszögezte:
Orbán már régen nem tud megfelelni az elvárásoknak, hogy minden magyart képviseljen, de most tovább is ment, már meg is fenyegette azokat, akik nem az ő hívei. „Magyarországon ma egy erőszakos kisebbség fenyegeti a békés többséget. Ez az egy mondat elég lenne, hogy Orbán Viktor élete végéig száműzve legyen a közéletből” – húzta alá”.
Félszáz egyéni választókerület elvitelével kisebbségbe szorítható a Fidesz, visszalépések és a választók átszavazása nélkül is. A Republikon Intézet szerint 34 helyen a baloldal, 7 helyen a Jobbik az egyértelmű esélyes, tízben nem látszik, ki győzhet.
A Republikon Intézet 51 választókerületet vizsgált meg aszerint, hogy a baloldal vagy a Jobbik jelöltje kerülhet-e közelebb a Fideszhez, vagy előzheti meg a kormányoldalt. E körzetek megnyerése már bőségesen elég az abszolút többség megakadályozásához. Az intézet a támogatottsági adatokból és az egyes választókerületek 2014-es eredmények alapján képzett területi súlyaiból indult ki.
A pártok támogatottságához a Republikon februári kutatási adatait korrigálták egy szakmai becslés alapján várható alul- illetve felülméréssel. A becslés a következő támogatottsági adatokkal számol:
• Fidesz: 44 százalék
• Jobbik: 20 százalék
• MSZP-Párbeszéd: 18 százalék
• DK: 7 százalék
• LMP: 6 százalék
• Momentum: 2 százalék
• Együtt: 2 százalék
Bár az utóbbi hetekben a választásokkal kapcsolatos közbeszédet a visszalépések kérdése uralta, a Republikon számításai szerint
nincs szükség átfogó visszalépési megállapodásokra a Fidesz kisebbségbe szorításához.
Ez már csak azért is fontos, mert valószínű, hogy a legtöbb körzetben több ellenzéki jelölt is indulni fog. S bár az ellenzéki tárgyalások elindultak, a Jobbik elzárkózni látszik a koordinációtól, az LMP pedig a Jobbik magatartásához köti saját politikáját.
Ebben a helyzetben a kulcs a választói tudatosság: az, hogy a szavazók tudják-e, hol kinek van esélye a Fidesz legyőzésére. Ha a választók akár csak kis része is átszavaz az esélyes jelöltre, a Fidesz az abszolút többséget jelentő 100 mandátum alá eshet.
Ezeket az esélyes jelölteket azonosította a Republikon elemzése. 51 esélyes választókerületből 34 helyen a baloldal, 7 esetben a Jobbik áll jobban. A Republikon tíz olyan háromesélyes választókerületet azonosított, ahol nem eldönthető, a baloldal vagy a Jobbik startol-e jobb helyzetből.
A 34 baloldali körzet jelentős része Budapesten, illetve nagyvárosokban (például Szeged, Pécs, Szombathely) található.
A lista elején olyan körzetek találhatóak, amelyekben a baloldal a négy évvel ezelőtti választáson is győzni tudott. A Közös Ország Mozgalom felmérései, valamint a választókerületi súlyok alapján történő becslések azt mutatják, hogy a baloldali jelöltek közül egy esetet kivéve minden körzetben az MSZP-Párbeszéd-DK megállapodás által támogatott jelöltek a legesélyesebbek.
az LMP átszavazások esetén – visszalépések nélkül – egy mandátumra számíthat.
A baloldal által megnyerhető 34 körzetből a pártok közötti megállapodások értelmében 17-ben az MSZP-Párbeszéd szövetség állított jelöltet, 14-ben a Demokratikus Koalíció, 1 körzetben az LMP, két körzetben pedig a baloldali pártok által támogatott független jelölt indul.
A baloldal által megnyerhető körzetekhez képest más típusú választókerületekben van esélye mandátumszerzésre a Jobbiknak.
Vona Gábor pártja kisebb településekből álló, főként az ország keleti részében elhelyezkedő választókerületekben lehet esélyes
a Fidesz legyőzésére. Ilyen kerületek többek között a Heves megyében található gyöngyösi, valamint hatvani választókerületek és a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Törökszentmiklós, illetve Jászberény központú körzetek.
Ismét megtartotta Legyen köztársaság! című rendezvényét az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, amely ezúttal természetesen az április 8-i választások jegyében telt. Szakértőket és ellenzéki politikusokat hívtak meg, de a téma ezúttal nem a választási összefogás volt, hanem elsősorban az, hogy mi várható április 8-a után. Az Együtt, az MSZP és a DK megjelent politikusai szerint nem szabad finomkodni a NER lebontásában, az LMP és a Momentum álláspontjába viszont nem fér bele, hogy antidemokratikus eszközökkel állítsák vissza a demokráciát.
Majtényi László jogtudós, korábbi adatvédelmi biztos és az EKINT elnöke azzal vezette fel a rendezvényt, hogy illiberális állam ide vagy oda (szerinte az illiberális demokrácia fogalmi ellentmondás), az április 8-i választásoknak az egyenlőtlen, és a kormánypártoknak jelentősen kedvező feltételek mellett is komoly tétje van. Annál is inkább, hiszen március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy a választások után elégtételt vesz, ami Majtényi szerint annyit tesz, hogy az állami szerveket még jobban ráuszítja majd ellenfeleire.
A programban szereplő panelbeszélgetésen és az azt követő politikusi vitában azonban nem arról volt szó, hogy mit kell tennie az ellenzéknek ahhoz, hogy legyen esélye április 8-án, hanem hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen helyzetben megtartott választás, mi a tétje, és az eredménytől függően mit lehet és kell tenni utána, hogy illiberálisból újra liberális demokrácia legyen Magyarország.
Az első beszélgetés résztvevői Demeter Áron emberi jogi szakértő, a politikusi múlttal rendelkező Elek István közíró, illetve Fleck Zoltán jogtudós voltak. A beszélgetést vezető Váradi Júlia először arról kérdezte őket, hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen rendszerben megtartott választás. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ha egy ilyen erősen a kormánypártok felé lejtő pályán győzni tud az ellenzék, az mindenképpen legitim eredménynek tekinthető. Elek István szerint akármilyen rossz a választási rendszer, van esélye az ellenzéki pártoknak győzni, el lehet zavarni a kormányt. Fleck Zoltán pedig elmondta, hogy alapvetően kétféle jellegű autoriter berendezkedés létezik: az egyikben már nem is tartanak választásokat, viszont ezek kevésbé tartósak, mint azok, ahol egyre formálisabban ugyan, de még tartanak. A választási rendszer megtartása azonban a kormányzó erőnek mindenképpen kockázat, bármennyire is a maguk kénye-kedve szerint alakítják a feltételeket.
A résztvevők ezután sorra vették a különböző választási kimeneteleket, illetve azt, hogy milyen szerepet kaphat a mostani ellenzék attól függően, hogy ki és milyen arányban nyer április 8-án.
Váradi Júlia, Fleck Zoltán jogtudós, Elek István közíró és Demeter Áron emberi jogi szakértő. Forrás: EKINT/Facebook
Az első, a résztvevők és a hallgatóság által legkedvezőtlenebben tartott esettől indultak: ha ismét kétharmados győzelmet arat a Fidesz-KDNP. A meghívottak szerint ekkor mikroszinten kell erősíteni a társadalmi együttműködést: újra meg kell tanulni szóba állni és együttműködni egymással, és az oktatásnak is nagyon fontos szerepe van, hogy minél többen tisztába kerüljenek a demokratikus intézményrendszerek működésével és az állampolgári jogokkal.
Ha viszont nem lesz meg kormánypártoknak a kétharmados győzelem, akkor Elek István szerint az ellenzéki pártoknak
nagyon gyorsan meg kell találniuk a közös nevezőt, amit eddig elmulasztottak, és ezt fel kell tudni mutatni a választók felé.
Fleck Zoltán szerint ebben az esetben kemény aprómunka következik, konszenzusra kell jutni bizonyos kérdésekben, legfőképpen abban, hogy mit jelent az ellenzéki pártok szerint a demokrácia. A jogtudós szerint ebben az esetben is lenne mozgástere az ellenzéknek, pláne, hogy a Fidesz-KDNP-nek már a nem nagy nyerés is veszteséget jelent az elmúlt két választáshoz képest. Ennek belülről is bomlasztó hatása lehet a fennálló rendszerre.
„Nem logikus a NER, ezért nem stabil”
– mondta Fleck Zoltán. Demeter Áron szerint is az eddig elmulasztott együttműködés lenne a legfontosabb teendő az ellenzék számára, és a meglévő demokratikus eszközök kihasználása, bármennyire is értelmetlennek tűnik például egy parlamenti interpelláció.
Mielőtt az esetleges ellenzéki győzelemre került volna gondolatban a sor, szóba került, hogy választópolgárként mit tehet valaki, ha mindenáron kormányváltást szeretne. Elek István szerint könnyű tájékozódni az egyéni választókerületekben a legesélyesebb ellenzéki jelöltről, és ha a hét közepéig nem tudnak megállapodni a pártok, akkor tovább nem is érdemes várni erre.
Úgy véli, hogy még egy kétharmados ellenzéki győzelemre is van esély, ha 70 százalék fölött van a részvétel, és ha a kevésbé tájékozott állampolgárokhoz is sikerül eljuttatni, hogy az adott körzetben ki tudja legyőzni a Fidesz jelöltjét.
Fleck Zoltán viszont felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a Fidesz-KDNP most jobban érzi a választás tétjét, arra is fel kell készülni, hogy dezinformációval vagy akár a választójogi törvénybe ütköző módon is be akarják biztosítani a győzelmet.
Fleck Zoltán úgy gondolja, ha akármilyen arányban is, de ennek ellenére nyer az ellenzék, akkor
fel kell puhítani a rendszert, meg kell kérdőjelezni a hatályos alaptörvényt, és elkezdeni az alkotmányozási folyamatot.
Demeter Áron szerint, ha nincs elegendő közös pont a pártok elképzeléseiben, akkor új választásokat kell kiírni, immár egy igazságosabb rendszerben. Szerinte el kell kerülni a szimbolikus, de valójában nem jól funkcionáló alkotmányozást. Elek István szerint egyszerű többséggel lehetetlen lenne kormányoznia egy ennyire megosztott közösségnek, mint amit az ellenzék képvisel, és nagy lesz a kísértés arra is, hogy valaki lepaktáljon a Fidesszel. Demeter Áron és Elek István szerint egyébként van esély egy ellenzéki közös nevező kialakítására, Fleck Zoltán viszont nem volt biztos benne, hogy az ellenzéki pártok leértek-e már annyira a gödör aljára, hogy felismerjék az ilyesfajta kompromisszum szükségességét.
Szerinte társadalmi nyomás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mert „az nem egy élhető Magyarország, ami az autoriter rendszerbe belerohad”.
Az ezt követő politikusi vitán hasonló kérdések kerültek szóba. Ezt Pikó András vezette, aki két-két percet adott az ellenzéki pártok (DK, Együtt, MSZP-P, LMP, Momentum Mozgalom) képviseletében megjelent résztvevőknek arra, hogy kifejtsék álláspontjukat, majd egy percben lehetett reagálni az elhangzottakra. A politikusoknak nem mindig sikerült a feltett kérdésre válaszolniuk, hanem a jól ismert kommunikációs paneleket, illetve kampányszövegeket vetették be, de azért nyomokban vitát is tartalmazott a vita.
A törésvonal elsősorban a DK-Együtt-MSZP tengely és az LMP-Momentum között alakult ki, bár az MSZP-s Tóth Bertalan igyekezett néha kibékíteni az ellentéteket.
Az első kérdésben azonban konszenzus volt: Pikó András arról faggatta a résztvevőket, hogy ha már mindannyian azt mondják, hogy nincs már demokrácia, felmerült-e pártjuknál a választások bojkottja. Erre mindenki azt mondta, hogy nem, mert egyrészt a választópolgárok felől is érezték az igényt arra, hogy elinduljanak, másrészt pedig minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy leváltsák a kormányt.
Pikó András, Varju László (DK), Szigetvári Viktor (Együtt), Tóth Bertalan (MSZP), Kanász-Nagy Máté (LMP), Gönczi Gergely (Momentum) Forrás: EKINT/Facebook
Ezután Pikó András felvetette, hogy a parlamenti munka bojkottjára gondoltak-e, amennyiben ismét kétharmaddal nyert a Fidesz-KDNP. A momentumos Gönczi Gergely szerint ez a lépés értelmetlen lenne, mert senkinek sem tudnák bizonyítani vele, hogy a rendszer nem demokratikus. Hiszen valaki vagy eddig is tudta ezt, ahogy külföldön, például az EU-ban is látják, vagy ha eddig elvakultsága miatt nem vette észre, ezután sem ébredne rá. Emellett szerinte egy ilyen helyzetben is lehet hasznos ellenzéki munkát folytatni. Az LMP képviseletében Ungár Péter helyett megjelent Kanász-Nagy Máté szerint sem kell otthagyni a Parlamentet, mert ez csak zavart okozna az emberek fejében: nem értenék, hogy ha egyszer részt vettek a választáson és bejutottak, akkor miért nem politizálnak. Illetve szerinte is ki kell használni a képviselőséggel járó lehetőségeket. Tóth Bertalan azonban el tud képzelni olyan forgatókönyvet, amikor a demokrácia további leépítése miatt kénytelenek lennének bojkottálni az üléseket. Ugyanezt mondta az Együtt miniszterelnök-jelöltje, Szigetvári Viktor is. Hozzátette,
ha fideszes kétharmad lesz, akkor ők a parlamenti helyüket arra is kihasználnák, hogy az ezt megakadályozni képtelen ellenzéket „üssék”.
A legkevesebb hajlandóságot arra mutatták a jelenlévők, hogy érdemben válaszoljanak arra, mi tennének, ha a Fidesz-KDNP-nek többsége lenne, de nem kétharmados. Az MSZP-s Tóth Benedek szerint ezzel már bevinne az ellenzék egy mélyütést, amit lehetne folytani a 2019-es önkormányzati választásokon, hogy a kormánypártok ne bírjanak ki még egy menetet 2022-ig a ringben. A legtöbben kizártak bármiféle együttműködést a parlamenti munka során a kormánnyal, de az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint konkrét ügyeket kellene nézni, ahogy ők eddig is tették (sokat is bírálta a vitán Szigetvári Viktor az LMP-t azért, mert például az Alkotmánybíróság felállításában segédkezett). Gönczi Gergely szerint pedig akkor lenne a kétharmad és az egyszerű többség között érdemi különbség, ha az ellenzéki pártok ki tudnák vinni az emberek közé a politikát.
Itt kialakult egy kis vita, ugyanis a monentumos Gönczi Gergely úgy fogalmazott arra a kérdésre, hogy konkrétan mit csinálnának ellenzékben, hogy biztosan nem azt, amit az eddigi ellenzék. Ez Szigetvári Viktornak (és a jórészt idősekből álló közönségnek) nagyon nem tetszett. Szigetvári szerint a baloldali képviselők, az LMP-sek és még a Parlamenten kívüli együttes politikusok is minden rendelkezésre álló eszközt kihasználtak eddig is, hogy fellépjenek a kormány politikája ellen. Az MSZP-a Tóth Bertalan erre békítőleg úgy reagált, hogy elismerte a Momentum nolimpiás sikerét, és hozzátette, hogy egymásra van utalva az ellenzék, ezért nyitottnak kell lenni.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha kisebbségbe került a Fidesz, képes lehet-e egy ennyire megosztott ellenzék kormányozni. Gönczi Gergely szerint
egyszerű ellenzéki többség esetén is ki lehet fogni a szelet a Fidesz vitorlájából,
és a pénzcsapok elzárása merőben új helyzetet jelentene a Fidesz stabil holdudvarában. Ugyanezt mondta lényegében Kanász-Nagy Máté is, hozzátéve, hogy az oktatás, az egészségügy és a választási rendszer átalakítása kapcsán már most is sikerült közös platformot kialakítania az ellenzéki pártoknak. Szigetvári Viktor hangsúlyozta, hogy a Jobbikkal nem lehet koalíciót kialakítani (és az LMP álláspontjára utalva többször is elmondta, hogy a kormányváltáshoz sem kell a Jobbik), főleg, hogy szerinte az is elképzelhető, hogy Vona Gáborék a Fidesszel egyeznek meg. Szigetvári radikálisabban fogalmazta meg azt, amire a jelenlévő MSZP-s és DK-s politikus is utalt, hogy nem feltétlenül kell kétharmad a kétharmaddal bebetonozott NER visszacsinálására. Szigetvári szerint egy
„feles többség is rendszerváltás”,
és mivel illiberális demokrácia van az országban, a demokrácia visszacsinálásához az illiberális eszközök is megengedhetők, és szerinte ezt a nemzetközi közösség is így látja. A DK-s Varju László is arról beszélt, hogy a NER körülményei között jogállam nem létezik.
Kanász-Nagy Máté szerint viszont csak ördögi körbe kerülnénk, ha a Fidesz eszközeit használva akarnánk leépíteni a Fidesz rendszerét, mert nehezen lehetne visszatalálni egy ilyen pozícióból az alkotmányosság terepére. Az LMP álláspontja az, hogy a feles többség nem jelent elég felhatalmazást a választóktól ahhoz, hogy kétharmados törvényeket csináljanak vissza, és egy ilyen győzelem távolról sem hasonlítható a rendszerváltáshoz. Antidemokratikus eszközök ellen demokratikus eszközök kellenek – mondta, hozzátéve, hogy az új alkotmányról például lehetne népszavazást kiírni. Szigetvári szerint a jogfolytonossággal óvatosan kell bánni, mert le kell váltani a Fidesz által kulcspozícióba ültetett embereket és helyreállítani a demokratikus intézményrendszert. Az alkotmányozás egy következő lépés lehet az új választás után.
„Többet nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy mi vagyunk az úriemberek”
– mondta Tóth Bertalan arról, hogy a nem jogállamot nehéz lebontani jogállami eszközökkel, és a Fideszt soha nem is izgatta, hogy a demokráciát szem előtt tartsa. A DK-s Varju László szerint az igazságosság és a jogbiztonság kérdésében az igazságosság a fontosabb szempont. A momentumos résztvevő viszont inkább Kanász-Nagy álláspontjához csatlakozott: legitim, jogállami eszközökkel kell elkezdeni a rendszer leépítését, eközben pedig szerinte úgyis annyit gyengülne a biztos hátországát vesztett NER, hogy működjön ez a módszer.
A legutolsó kérdéskör az elszámoltatásé volt, amit már többször is érintettek a pártok, és a közönség is nagyon szeretett volna hallani róla, annak ellenére, hogy a vita már kicsúszott az előre meghatározott időkeretből.
Itt nagyjából konszenzus volt abban, hogy a közbeszerzések felülvizsgálata, a kormánypárti politikusok elleni vagyonosodási vizsgálatok elindítása, a korrupciós ügyészség felállítása, illetve az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lenne fontos.
Az LMP és a Momentum tagjai a széles körű vizsgálatok és a nyilvánosság hívei voltak, illetve azt a jogi eszközt is kihasználnák, amely a törvény betűje szerint ugyan megfelelő, de az erkölcsileg elítélhető szerződések semmissé tételére ad lehetőséget. Kanász-Nagy szerint ugyan csábító lenne akár új büntetőtörvénykönyvi tényállásokkal vagy visszamenőleges hatályú ítéletekkel fellépni a korrupció ellen, de enélkül is van elég eszköz az elszámoltatásra. Tóth Bertalan és Szigetvári Viktor szerint azonban nagyon sok ügyletről már most is lehet tudni, hogy visszaélések történtek, és nem kellene hosszas vizsgálatokkal tölteni az időt. Szigetvári például a legnagyobb fideszközeli oligarchákat vagyonelkobzással is sújtaná. Varju László pedig kifejezetten Polt Péter legfőbb ügyészt említette, akit el kellene küldeni, míg más prominens Fideszhez köthető szereplőket, például Matolcsy Györgyöt pedig bíróság elé állítani.
Az LMP kedden értékeli a demokratikus ellenzékkel megkezdett, illetve a Jobbikkal holnapra tervezett tárgyalások helyzetét, ezt az MSZP-PM és a DK tiszteletben tartja, de reméli, hogy a vasárnap este elkezdett háromoldalú tárgyalások folytatódnak és eredményt hoznak. Ezzel megnyílhat a lehetőség a Fidesz leváltására. Ez szűrhető le a három pártszövetség egy órás tárgyalása után elhangzott nyilatkozatokból.
Külön állt az újságírók elé Karácsony Gergely és Molnár Gyula, illetve Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba. Szél Bernadett nem csak külön, de más helyszínen is számot be a sajtónak.
Karácsony kezdte a sort, aki a többek között azt szögezte le, hogy a legfontosabb a tény, hogy leültek a három párszövetség képviselői, akik között nincsenek világnézeti különbségek, szavazóik nyitottak egymás elfogadására. Molnár Gyulával azt kérték a többiektől, hogy folytassák az egyeztetéseket, s minél előbb jussanak megállapodásra, hogy az érintett egyéni választókerületekben minél előbb tudjanak világos jelzéseket adni a választóknak. Remélik, hogy az LMP is arra jut, hogy folytatja az egyeztetéseket.
„Ez az első tárgyalás volt, nem volt olyan elvárás, hogy minden részletkérdésben megállapodjunk”
– szögezte le. Molnár Gyula azt hangoztatta, hogy semmilyen közvetítő szerepre nem kérték az LMP-t a Jobbik felé, nem is tud olyan helyzetet elképzelni, amelyben a szocialista párt együttműködne a Jobbikkal. Ugyanakkor 25-30 olyan körzet látszik, amely egy esélyes közös jelölt megnevezése után elvihető pluszban.
Gyurcsány Ferenc azt hangoztatta, hogy
a demokratikus ellenzéki pártok együttes indulással képesek legyőzni a Fideszt elegendő helyen ahhoz, hogy kisebbségbe szorítsák.
Ez a kulcskérdés – szögezte le. Megértéssel beszélt az LMP álláspontjáról, amely szeretne a Jobbikkal is választási együttműködést kötni, de azt gondolja, hogy ennek a három pártszövetségnek a megállapodása a kormányváltás elsődleges feltétele. A DK a maga részéről kész ahhoz hasonló széleskörű megállapodást kötni az LMP-vel is, mint amilyent az MSZP-PM-mel kötött. Gyurcsány nyilvánvalóvá tette, hogy az egyoldalú visszalépés Szél Bernadett körzetében, az LMP miniszterelnök-jelöltjének a javára független a megállapodástól, a visszalépését holnap hivatalosan is bejelentik – közölte.
Gyurcsány közölte, hogy a tárgyaláson résztvevő pártok egyértelműen kijelentették, hogy nem kötne a Fidesszel semmilyen megállapodást a választás után a többség biztosítása érdekében.
Szél Bernadett – aki nem egy helyszínen tartotta meg saját sajtótájékoztatóját – jelezte, hogy sok mindenben egyetértettek, de egy komoly probléma maradt: a Jobbikkal való viszony. A másik két pártszövetség ugyanis nem kíván együttműködni a jobbikkal, miközben az LMP szerint csak közösen tudják leváltani a kormányt. A párt kedden dönt arról, hogyan, kivel, kikkel folytatódjanak a tárgyalások.
Bemutatta a kormányzati struktúra-elképzelését a Jobbik. Vona Gábor elnök budapesti tájékoztatóján a minisztériumok élére kiszemelt jelöltek nevét nem hozta nyilvánosságra, csak annyit árult el, hogy nem párthű katonák, hanem szakpolitikusok, szakemberek lesznek.
A Jobbik – szemben a Fidesz gyakorlatával – nem pártpolitikai és kommunikációs kormányzásra készül, nem a leghűségesebb embereit ülteti miniszteri székbe, hanem szakpolitikai és szakértői kormányzást folytat hatalomra kerülve – szögezte le Vona Gábor. Olyannyira, hogy szakmai konszenzust akarnak a szakpolitikai ügyekben, meghallgatják az ellenzék véleményét, javaslatait, s ha jónak ítélik azokat, be is építik a kormányzat működésébe – ígéri. Ugyanígy az érdekvédelmi és civil szférát is be kívánják vonni a dolgok alakításába – mondta a pártelnök, aki arról is beszélt, hogy a többi között a felállítandó hét stratégiai tanácsban lenne erre lehetőség. Ezek a következőkkel foglalkoznának:
A biztonságpolitika jövője
A demokratikus működés jövője
Antikorrupció
Versenyképesség
Magyarok itthon maradása
Országimázs javítása
Társadalmi összefogás 21. szézadi megteremtése
Vona bejelentette a Jobbik által kidolgozott kormányzati struktúrát is, amely 11+1 minisztériumból áll majd, s amelyben a miniszterelnököt két helyettese segíti – az egyik általános kérdésekkel foglalkozik, a másik az uniós ügyekért felel majd.
A tervezett minisztériumok
Nemzetstratégiai minisztérium (a határon túli, valamint az elvándorolt magyarokkal kapcsolatos ügyek tartoznának ide)
Belügyminisztérium
Közigazgatási és igazságügyi minisztérium
Oktatási, kulturális és sportminisztérium
Egészségügyi Minisztérium
Társadalompolitikai Minisztérium
Gazdasági, fejlesztési és informatikai minisztérium
Mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztérium
Pénzügyminisztérium
Honvédelmi Minisztérium
Külügyminisztérium
+ 1 Miniszterelnöki Hivatal (ami valójában egy iroda lesz).
A Jobbik biztosan nem megy el a Gyurcsány Ferenc kezdeményezte vasárnapi egyeztetésre, mert ezzel többet veszítene, mintha megőrzi önállóságát – közölte a Hír TV péntek reggeli műsorában Volner János, a párt alelnöke.
Mint ismeretes, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a csütörtöki (majdnem) közös ellenzéki nagygyűlésen jelentette be, hogy megbeszélésre hívja az ellenzéki pártokat – beleértve a Jobbikot is.
Az LMP és az MSZP-Párbeszéd szövetség elfogadta a meghívást, a Jobbik azonban még aznap este közölte, hogy nem tárgyalnak a baloldali pártokkal.
Volner János a döntést azzal indokolta, hogy a Jobbik szimpatizánsai közül csak kevesen szavaznának a baloldali pártokra, míg a felmérések azt mutatják, hogy a baloldal szimpatizánsai nagyobb arányban szavaznának a Jobbikra, ha úgy látnák, hogy ezzel segítik a kormány leváltását.
Az ügyben a baloldali közvélemény is megosztott: sokan úgy látják, hogy – elvek feladása nélkül és nem közös kormányzásról tárgyalva – együtt kell működni a Jobbikkal, míg többen még a tárgyalást is elutasítják.
Ugyanakkor helyi, hallgatólagos együttműködésekre sor kerülhet, akár úgy is, hogy az esélytelenebb – baloldali, vagy jobbikos – jelölt nem lép ugyan vissza a másik javára, de csak igen mérsékelt kampányt folytat, így segítve az esélyesebb vetélytárs győzelmét.
Orbán Viktor miniszterelnök egyébként március 15-én, de azt megelőzően is arról beszélt, hogy a Fidesz jelöltjeivel mindenhol egy ellenzéki, ahogy ő fogalmazta: Soros-párti jelölt áll majd szemben.
A 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt. A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. Szabó Andrea választási szakértőt kérdezte a Független Hírügynökség.
Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne a listás szavaztok jelentőségéről és mindenki az egyéni választókerületekről beszél.
Valóban, a választások végeredménye alapvetően az egyéni választókerületekben elért eredményektől függ. A 199 mandátumból 106 egyéni választókerületben 93 pedig országos listán kerül kiosztásra. Nagyon érdekes azonban az egyéni választókerületeken elért és az országos listás eredmény kapcsolata. Az országos pártlistás szavazatoknak ugyanis két forrása van. Egyrészt a rájuk leadott szavazat, másrészt az ún. töredékszavazat, ami – és ez teszi igazán izgalmassá – a nyertes egyéni mandátum után is jár (töredékszavazatnak minősül a győztes jelölt minden olyan szavazata is, amely már nem szükséges a mandátum megszerzéséhez).
Gondoljuk el! Ez olyan, mintha zárás előtt bemennénk a pékségbe egy kiló kenyérért. Az utolsó veknit megvesszük, aki pedig utánunk jön – miután neki már nem jut kenyér – zsömléket kapna kárpótlásul. Csakhogy a történet itt még nem fejeződik meg. Nekünk ugyan jutott kenyér, de még mi is kapunk zsömléket pluszba, ajándékul.
Mindezt tetőzi, hogy a korábbi választási eredmények rámutattak, hogy ha nincs az egyéni választókerületben képviselőjelöltje egy pártnak, akkor a pártlistákra is kevesebb szavazatot kap. Ha van jelölt és győz, az sokszorosan hoz a konyhára (kenyeret és zsömlét egyaránt), míg, ha nincs jelölt, akkor nemcsak kenyér nincs, de zsömle se nagyon.
A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. A külhonban élő magyar nemzetiségű állampolgárok ugyanis levélszavazataikat pártlistákra adhatják le. 2014–ben 193 793 külhoni magyar regisztrált, és 66,42 százalékuk szavazott. A 128 712 fő 95 százaléka a Fidesz–KDNP–re adta le a szavazatát. Ebben az évben ezidáig 315 925 fő regisztrált, ami, ha újra 95 százalékban a kormányzópártra érkezik, akár 2 mandátumot is hozhat a Fidesz–KDNP számára.
A pártlista más szempontból is fontos része a választási rendszernek. Mégiscsak 93 mandátumról beszélünk, ráadásul az 5 százalékos küszöb elérése közjogi szempontból különösen fontos. Az országos listán 5 százalékos küszöböt elérő pártok ugyanis automatikusan frakciót alakíthatnak, nagyobb létszámban vehetnek részt a bizottságok munkájában, felszólalhatnak napirend előtt, ráadásul a központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát – egyenlő arányban – az országos listán mandátumot szerzett pártok között osztják fel.
Keveset beszélünk a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségéről. Ennek oka, hogy a 2014–2018–as ciklusban egyetlen hazai nemzetiség sem tudott képviselőt küldeni az Országgyűlésbe. Ebben az évben viszont a német nemzetiségnek minden esélye megvan, hogy kedvezményes mandátumszerzési lehetőséggel élve egy jelöltet, azaz Ritter Imre volt Fidesz–KDNP önkormányzati képviselőt az Országgyűlésbe juttassa. A 93 országos listás mandátumból így egy a német nemzetiségnek jut, és adott esetben a külhoni magyarok levélszavazatai pedig fontos szerepet játszhatnak a Fidesz–KDNP kétharmados többségének megszerzésében.
Még mindig a listáknál: van–e annak jelentősége az erőviszonyokra, hogy hány párt jut be a parlamentbe. Mondjuk csak öt (Fidesz–KDNP, Jobbik, MSZP, DK, LMP) vagy esetleg nyolc (az első öt mellett a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt is)?
Több szempontból is van.
A demokrácia működésén csak javíthat, ha többféle hang jelenik meg a parlamentben, olyan emberek is megszólalhatnak, akik új színt visznek a parlamenti működésbe. Azzal azonban számolni kell, hogyha több párt jut be a parlamentbe, akkor a választási szisztéma alapján a győztes erőn kívüli összes többi párt a választáson elért eredményéhez képest alulreprezentálódik a mandátumelosztás során.
Egy–egy pártra tehát kevesebb mandátum jut. Ugyanakkor, ha egy pártnak az országos listáról legalább 3 mandátumot sikerül szereznie, akkor az érvényes Házszabály alapján képviselőcsoportot alakíthat, tehát megszerzi mindazt a többlet jogot, ami a későbbi fennmaradásuk, fejlődésük szempontjából számukra fontos lehet. Nagy, győztes frakció mellett, sok kis apró frakciócska működhet tovább.
Milyen részvételi arányra lenne szükség, hogy a Fidesz esetleg elveszítse a választásokat?
Számításaim szerint igen magas részvétel szükséges ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP elveszítse a 2018. évi országgyűlési választásokat. 2002–ben a választások első fordulójában a részvétel 70,53 százalék volt, könnyen elképzelhető, hogy legalább ekkora, de lehet, hogy egy kicsivel még ennél is magasabb részvételre lenne szükség. Emlékeztetőül,
a 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz. Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt.
A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. A Fidesz szempontjából legideálisabb, legnagyobb biztonsággal kétharmados győzelmet hozó részvételi arány 50–55 százalék körül van.
A centrális erőtér játékszabályai 55 és 65 százalék között még inkább a Fidesznek kedveznek, az izgalmasabb szituáció innentől kezdődik.
Mekkora jelentősége lenne egy koordinált ellenzéki jelöltindításnak?
A koordinált ellenzéki jelöltállítás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyrészt nincs olyan mérvadó közvélemény-kutatás, amely ne arról szólna, hogy az ellenzéki választók szinte könyörögnek az összefogásért. Ilyen egyöntetű választói akarattal ritkán találkozik a kutató.
Másrészt a koordináció–fétisen túl, a valóságban, árnyalt magatartásra lenne szükség a pártok részéről. A minimális forgatókönyv az MSZP–P–DK–Együtt kiegyezés lehet, amelyhez az LMP–csatlakozása tudna komoly, érdemi, mandátumokban mérhető eredményt hozni különösen a fővárosban, valamint a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken. A Jobbik és a baloldali, valamint centrumpártok együttműködése – és itt nem feltétlenül nyilvános megállapodásokban rögzített visszalépésről beszélünk – különösen a kistelepülési környezetben, illetve az ország egyes régióiban lehet eredményes. A magam részéről nem hiszek abban, hogy annyira nyilvánvaló lenne az emberek számára az „esélyes jelölt” személye. A taktikai szavazás a rendszerváltozás óta eltelt választások során ugyanis inkább kivételnek, mint főszabálynak számított. A magyar társadalom többsége ahhoz szokott hozzá, hogy egyéniben és listán is ugyanarra a pártra/jelöltre szavaz. Most a pártok azt várják el tőlük, hogy térjen el ettől az átalános beidegződéstől, de nem mondják meg nekik, hogy pontosan mit és hogyan csináljanak. A beszédek, a taktikázások és az ügykisajátítások (én vagyok a kompromisszumkész nem a másik) kora lejárt. Nagyon erőteljes és rapid edukációra lenne szükség, amelynek az eredményessége 3 héttel a választások előtt már így is kétséges. Az ország ugyanis nem 106 Angyalföldből áll.
Igaz–e az a feltételezés, hogy vidéken a Jobbik nélkül nem lehet legyőzni a fideszes jelöltet?
Úgy gondolom, hogy ez egy túláltalánosított feltételezés. A Közös Ország Mozgalom kutatásainak talán az az egyik legfontosabb eredménye, hogy vannak vidéki egyéni választókerületek, ahol a baloldal az inkább erősebb, lásd Szeged, Pécs, míg más körzetekben inkább a Jobbik.
Nem lehet egyként kezelni az egész vidéki Magyarországot. Az viszont igaz, hogy a Jobbikkal való valamiféle együttműködés sokat tudna lendíteni az ellenzék győzelmi esélyein. Már persze, ha a Fideszt szeretnék legyőzni és nem egymást.
Az Együtt már március 14-én megtartotta a március 15-i ünnepségét, mert csütörtökön a közös ellenzéki tüntetésre várják a szimpatizánsaikat. Szigetvári Viktor, a párt miniszterelnök-jelöltje minden eshetőségre felkészülve két forgatókönyvet vázolt fel a szavazóiknak.
A 48 percesre belőtt rendezvényt Juhász Péter, a párt elnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy a március 15-i közös, ellenzéki tüntetés előfutárának szánták a szerdai megemlékezést. (A tüntetésen Szabó Szabolcs fogja képviselni a pártot.)
Juhász arról beszélt, hogy az Együtt a legbátrabb ellenzéki párt, amit nem fognak megtörni, de tény, hogy nincsenek elegen.
Ezután Török Gábor politikai elemzőt idézte, aki levezette, hogy miért nem lesz ellenzéki összefogás. Juhász szerint az elemzésből egyértelmű, hogy a többi párt a saját érdekét helyezi előtérbe, miközben az lenne a fontos, hogy legyőzzék az Orbán-rezsimet, mert ez a nemzeti érdek. Ehhez pedig egyetlen ellenzéki jelöltet kell indítani a Fidesz-KDNP jelöltjei ellen az egyéni választókerületekben. Juhász Péter hangsúlyozta, hogy Budapest belvárosában ő volt az egyetlen ellenzéki, aki tényleg hajlandó lenne visszalépni, még ha hasonló esélye is van, mint a többi ellenzéki jelöltnek. Ha nem állapodunk meg, Orbán kottájából játszunk – mondta Juhász.
Most külön ünnepséget tartunk, holnap a szövetségeseinkkel fogunk tüntetni – kezdte Szigetvári Viktor az Együtt miniszterelnök-jelöltje. Arról beszélt, hogy a szavazólapon egyedül az Együtt képviseli majd a liberális értékeket.
Ezután rátért a választási együttműködés kérdésére: sokan dolgoznak azon, hogy a hódmezővásárhelyi reményt szétverjék – mondta. Szerinte, ha nem lesz legalább 60 választókerületben egyetlen ellenzéki jelölt, illetve,
ha lesz olyan ellenzéki párt a választások napján, amely 55-nél több egyéni jelölttel indul országszerte, az csak Orbánnak jó.
Sok párt nem tesz meg mindent az együttműködésért, bezzeg az Együtt még a héten is visszaléptetett jelölteket – mondta. Szerinte akár kétharmaddal is meg lehetne verni a Fideszt, ha a Jobbiknak megjött volna az esze, de nem jött meg, ezért most nélkülük kell megoldani a koordinációt. 35-40 kerületet a Jobbik nélkül is meg lehet nyerni, ezért Szél Bernadett és Fekete-Győr András félrevezeti a választóit, amikor a Jobbiktól teszi függővé a visszaléptetéseket – véli Szigetvári. Nem a világosi fegyverletételre kell készülni, hanem a dicsőséges tavaszi hadjáratra – fogalmazott a párt miniszterelnök-jelöltje, aki koalíciós kormányváltásról beszélt, és hisz abban, hogy átlépik az 5 százalékos küszöböt.
Szerinte csak
megpróbálják bemagyarázni a szavazóknak, hogy listán elvész az Együttre leadott szavazat.
Az egyéni kerületekben pedig, ha megvalósul az ellenzéki együttműködés, akkor az adott párt jelöltjére kell szavazni – mondta Szigetvári. Ha nem jön össze az együttműködés, azaz az ellenzéki pártok „eladják” a 2018-as választást, akkor viszont az Együtt jelöltjeire kell szavazni egyéniben is, mert a töredékszavazatok is számítanak. Ha az utóbbi forgatókönyv valósul meg, akkor a Parlamentben megbüntetik az áruló ellenzéket is. „De nem ez lesz, lesz szövetség, és abban bízom, hogy megváltoztatjuk Magyarországot április 8-án” – mondta Szigetvári, aki mindenkit arra kért, hogy jöjjön el a budapesti tüntetésre.
Ott leszünk az Parlamentben, és bármilyen módon is, értetek fogunk dolgozni – zárta le a rendezvényt Juhász Péter.
Ezért nemcsak Magyarország számára bír jelentőséggel az április 8-i magyar országgyűlési képviselőválasztás – állapította meg Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje és Christian Kern, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) elnöke, miután Bécsben megbeszélést folytatott.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a találkozót követő sajtótájékoztatón – amelyet az SPÖ Facebook-oldalán közvetítettek – azt mondta, a választásnak nemcsak magyarországi belpolitikai, történelmi jelentősége van, hanem Európa jövőjét is meghatározhatja.
„Az orbánizmus” egy betegség Európában”, egyre több tagállamot fertőz meg, már Ausztriában is fel lehet fedezni bizonyos jeleit – hangoztatta. Hozzátette: ez a folyamat egész Európára káros és ezért fontos, hogy jó kapcsolat legyen a magyar és az osztrák baloldali pártok között.
Christian Kern volt osztrák kancellár azt mondta, egyetértettek abban, hogy a jogállam, a demokrácia, az európai szolidaritás olyan értékek, amelyekről nem lehet vitatkozni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
