Digvijaysinhji Ranjitsinhji Jadeja-t (1895-1966) az apai nagybátyja, Nawanagar hercegi állam maharadzsája fogadta örökbe. Indiai és angliai iskolákban tanult, 1919-ben katona lett, majd a nagybácsi halála után rá származott a Navanagari Maharadzsa címe. A II. Világháború alatt a brit Birodalmi Hadi Kabinet tagja volt és India képviselője a Csendes-óceáni Haditanácsban, később pedig a független India ENSZ-küldöttje lett.
A lengyelek „Jó maharadzsának” (Dobry Maharaja) hívják, ugyanis több száz lengyel gyermeket mentett meg. A történet a következő:
1941. július 30-án jött létre a Sikorski–Mayski-megállapodás Londonban, a Szovjetunió és Lengyelország között. Sikorski a lengyel miniszterelnök, Mayski a brit szovjet nagykövet arról szerződtek, hogy Sztálin semmisnek nyilvánítja a Németországgal kötött összes megállapodását (például Lengyelország 1939. szeptemberi felosztását), és szabadon enged több tízezer, szovjet táborban tartott lengyel hadifoglyot. (Ezekből alakult aztán meg Władysław Anders tábornok vezetésével az a 40 ezres hadsereg, amely később II. Lengyel Hadtest nevet vette fel.)
Igen ám, de britek a megállapodást követően nem akarták befogadni a lengyeleket, akik között ezres nagyságrendben voltak gyerekek is.
Ekkor a brit politikus Jadeja maharadzsa, Indiában, a nyári rezidenciája mellett építtetett a lengyel árva gyerekeknek egy tábort. Azt mondta: „Ti már nem vagytok árvák. Nawanagariak vagytok, én pedig a Bapu (apa) vagyok számotokra”.
1942 nyarán ez a Lengyel Gyermektábor legalább 650 gyermeknek nyújtott menedéket, később a számuk állítólag ezerre emelkedett. A maharadzsa mindent megtett, hogy nagyszerű körülményeket teremtsen, anyagilag is biztosította a működés feltételeit, de azt is, hogy a táborban lengyel tanárokat és szakácsokat alkalmazzanak, a gyerekek anyanyelvükön tanulhassanak, gyakorolhassák (többnyire) katolikus vallásukat, és megőrizhessék a nemzeti identitásukat.
A Gibraltár közelében tisztázatlan légi-szerencsétlenség során nem sokkal a tábor felállítása után meghalt Władysław Sikorski tábornok (1881-1943) azon kérdésére, hogy miként hálálhatnák meg ezt a lengyelek, Jadeja annyit kért, hogy „a felszabadult Lengyelországban nevezzetek el rólam egy utcát Varsóban.” Jadeja 1966-ban hunyt el Bombayban.
Ma Varsóban az „Ochota” kerületben található a Jó Maharadzsa tere (Skwer Dobrego Maharadży).
Nem tudom, hogy az anyagilag az elmúlt másfél évtizedben szépen kistafírozott rendszerbástya Pokol Béla mit szól ehhez a történethez, aki tavaly szeptemberben még azt találta mondani, hogy
„Ilyen okosak vagyunk. És ha stimmel a cigányság indiai származása, akkor az onnan magukkal hozott 82-es IQ a mi 99-es összes IQ-átlagunk csökkentését létrehozva – egymilliós létszámukkal számolva – még ezzel a csökkentéssel sem rossz.”
Esetleg megvitathatná ezt a kérdést a Dankó utcai melegedőben, vagy Varsóban a Jó Maharadzsa téren azokkal a lengyelekkel, akik épp kétmilliárd euróért építenek légvédelmi rendszert a Fidesz által békepártinak tartott orosz drónok ellen.
Elkalandoztam, vissza a gyerekekhez: Varga Judit, a szeretet ünnepe után talán egy nappal annyit posztolt a Szily-Magyar interjú után, hogy „Hányinger”. Az hiszem, hogy a hazai 2025-os „Nem Mi Szültük Őket” évre gondolhatott az amúgy teljes csendben a rendszernek asszisztáló korábbi igazságügy-miniszter. Ezt a véleményemet nem osztja az idén ítéletosztóvá és „politikai hóhérrá” előlépett Kocsis Máté (Fidesz frakcióvezető), aki megvédte az asszonyt, és az ügyet szokásos módon ki is használta.
Jadejával szemben Kocsisról érdemes felidézni néhány idei kemény mondatát.
Idén április közepén, még mielőtt kiborult volna a Szőlő utcai ügy, és a világhírűvé vált budapesti Pride („aki buzi, az pedofil – felvonulás”) látványa sem rázta még meg a lelki békéjét, Bayer Zsolt műsorában a Hír Tv-ben ezeket mondta:
„Például jellemző volt az előkészítő munka során az a tapasztalat, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszerben részt vevők néhány esetben nem jelzik az általuk észlelt bántalmazásokat. Ezentúl ez büntetőjogilag szankcionálva lesz. Olyan nincs, hogy valaki észleli a gyermekbántalmazást, de nem jelzi a hatóságok felé.”
„Ilyen ügyben nincs kegyelem. Az elévülési időt elfelejthetik a pedofil bűnelkövetők. Azt is elfelejthetik, hogy erkölcsi bizonyítványt kapjanak életük végéig. Ha egy pedofil életre szóló sebet ejt egy gyermeken, akkor az állam azt tudja ígérni, hogy mi is életre szóló sebet ejtünk rajta. Ő már soha nem lesz tiszta ember. Nem fogja az állam megengedni, hogy 10-20-30 év elteltével tiszta lappal indulhasson. Örökre ott marad rajta a bélyeg.”
„Meglátjuk majd, hogy a kegyelmi ügyben kialakult vita kapcsán oly hangos baloldal hogyan fog viselkedni.”
Szeptember végén, még mindig az igazi ügy-kiborulás előtt a Hír Tv-ben így beszélt:
„Mivel ez így tehát nem egy személyes ügy, akkor ez egy államellenes puccskísérlet.”
Ugyancsak időben ekkor a Harcosok Órájában ez a mondat hagyta el a száját:
„Lényegében egy állami szervezettel szembeni támadás.” „olyan zavargásokat, indulatokat és forrongást kelt az országban, amit lehet, hogy nem tudunk egy idő után kezelni.” „A magyar politikában eddig soha nem látott megtorlásnak kell következnie.”
Ugye nem kell itthon is egy Jó Maharadzsára várni, hogy az állam számára láthatóan problémát jelentő gyerekvédelmi rendszerből kimentse a védtelen áldozatokat?
És azt sem várjuk meg, amíg Orbánék megtorolják a több generációhoz tartozó ártatlanokon a saját változatos és korszakos bűneiket?
 az apai nagybátyja, Nawanagar hercegi állam maharadzsája fogadta örökbe. Indiai és angliai){kind=link}