Tízezrek gyülekeznek a zimbabwei fővárosban, nyomatékot adva a követelésnek, hogy mondjon le a házi őrizetben lévő elnök. A tüntetést a Robert Mugabét megpuccsoló katonaság is támogatja, a BBC helyi tudósítója azt jelentette, hogy a tömeg éljenzi a katonákat. Mugabe ellen fordultak a kormányzó Zanu párt egyes csoportjai és a veteránok is.
A 93 éves Mugabe napok óta háziőrizetben van, de pénteken a nyilvánosság elé állt – Hararéban részt vett egy egyetemi diplomaosztó ceremónián.
A katonaság tudatta, hogy tárgyalásokat kezdett az országot immár 37 éve vezető Mugabéval, aki ellen a hatalmi harc eszkalálódása után fordult.
Akárhogyan is alakulnak a dolgok, egy biztos: az afrikai országban egy történelmi korszak zárult le Robert Mugabe letartóztatásával. Vajon mi vár most arra az országra, amelynek élén Afrika leghosszabb ideig hatalmon lévő diktátora állt vagy inkább ült? Erre is választ ad munkatársunk átfogó elemzése.
Ha pedig az afrikai országra magára kíváncsi, nagyon sok tényt és érdekességet megtudhat ebből a cikkünkből.
Még mindig rengeteg találgatás van azt illetően, hogy mi késztette a zimbabwei hadsereget Afrika leghosszabb ideig hatalmon lévő diktátorának eltávolítására. Ugyanis az országban zajló hatalmi harcok az államcsíny csupán egyik okát jelenthetik, hiszen Zimbabwe gazdasági helyzete és a külföldi szereplők szintén közre játszhattak az események kialakulásában.
Afrika éléskamrája
Robert Mugabe diktátor uralma alatt – bővebben lásd az előző cikkünket – Zimbabwe egy teljesen paradox országgá vált, mivel az ásványkincsek (arany, gyémánt és platina) meg a megművelhető földek terén óriási tartalékokkal rendelkezik, ugyanakkor a világ tíz legszegényebb országa között tartják számon. Az 1990-es években indított “teljes gazdasági felszabadítás” nevű program hihetetlen méretű károkat okozott az államban. A farmokat szétosztották, a nagyvállalatok többségét bezáratták, a szociális rendszert pedig teljesen felszámolták. Egyes becslések szerint a munkanélküliségi ráta 95 százalékos. Az egészségügyi ellátás szinte megszűnt létezni, pedig a tizenhárommilliós lakosság majd egynegyede HIV-fertőzött. 10 százalék feletti a csecsemőhalandóság és a születéskor várható élettartam 60 év.
A zimbabwei gazdaság pedig többször bekerült a Guinness rekordok könyvébe, igaz, nem éppen pozitív értelemben. Az inflációs ráta 2006-ban közel 1000% volt, 2007 májusában pedig már 3800% körül mozgott. A hiperinfláció megfékezése érdekében 2009. április 12-én határozatlan időre felfüggesztették a zimbabwei dollár használatát, helyette engedélyezték az amerikai dollárt, az eurót, az angol fontot, valamint a dél-afrikai randot, 2015-től pedig a kínai jüant is. 2013-ban a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kifizetések után a kormánynak mindössze 217 dollárja maradt az államkincstárban. A Cato Intézet tavaly például azt írta, hogy szerintük mindenki rosszul tudja Zimbabwe inflációs rátáját, mert az 2008-ban valójában
89,7 trilliárd (!), azaz 89 700 000 000 000 000 000 000 százalékos volt.
A 100 ezer milliárd címletű zimbabwei dollár. A kép forrása: Wikimedia Commons.
A 2017-es esztendő szintén nem a zimbabwei gazdaság éve volt, sőt, sok tekintetben felülmúlta a korábban abszolút mélypontnak tartott 2008-at. Idén ugyanis páratlan méretű aszály sújtotta az országot, amely teljesen padlóra taszította a három legfontosabb bevételi forrást: a dohány-és kukoricatermesztést, illetve a nemzeti parkokat.
Mugabe, vagy legalábbis a hozzá közel álló emberek, elképesztőnél elképesztőbb módszerekkel igyekeztek javítani az ország gazdasági helyzetén. A nemzeti parkokból árusították ki az állatokat, például 60 elefántot adtak el Kínának, vagy a „költségcsökkentés érdekében” oroszlánokat lőttek ki. Mugabe megpróbálta ismét bevezetni a saját valutát, de a végén mindig visszakoznia kellett a tüntetések miatt, mivel a lakosság egyszerűen úgy vélte, hogy ezzel csak megismétlik a korábbi összeomlást. Sőt, pár nappal a puccs előtt az a hír járta be a világsajtót, hogy a zimbabweiek tömegével kezdtek el bitconba, a digitális, rendkívül kockázatos valutába befektetni.
„Ha van 500 dollárom a bankban, soha nem fogom visszakapni, és végül elveszítem az egészet. A bitcoinom értéke azonban napról napra növekszik”
– fogalmazott az egyik zimbabwei lakos.
Egy kínai csapatszállító. Lényegében az egész puccsot kínai fegyverekkel hajtották végre. (MTI/EPA/Aaron Ufumeli)
Zimbabweról szóló korábbi elemzések gyakran figyelmeztettek: kívülről úgy tűnik, hogy a hadsereg az országot irányító ZANU-PF párt elkötelezett híve, ám ez a támogatottság valójában csak addig tart, amíg a központi kormányzat képes állni a katonai kiadásokat. Dacára a rossz gazdasági helyzetnek és a nemzetközi fegyverembargónak, Zimbabwe igencsak szeret fegyverkezni. Elsősorban Kínától vásárol hadianyagot, de rendelkezik akkora hadiiparral, hogy az afrikai országoknak és különböző milíciáinak, mint például a szudáni vagy a kongói, ad el fegyvereket. Ám a gazdasági válságok még a katonai szektort is elérték: gondok jelentkeztek a katonatisztek kifizetésénél, csökkent a fegyverimport és a függetlenségi háború veteránjainak a befolyása is mérséklődött a hadseregen belül.
Kína nélkül mit értek én…
A zimbabwei államcsínnyel kapcsolatban alighanem a legérdekesebb rész a „kínai szál” lehet. Ugyanis a puccs mögött álló – legalábbis a fő szervezőnek tartott – Constantino Chiwenga vezérkari főnök azután beszélt a katonai beavatkozás lehetőségéről, hogy visszatért Kínából. A kínai kormány is elismerte a találkozó tényét, de szerintük „semmi érdekes” nem történt, csupán az évtizedek óta zajló katonai együttműködésekről, kiképzésekről és „rutinokról” volt szó.
„Kína és Zimbabwe jóban-rosszban barátok”
– nyilatkozta Chiwenga.
Ugyanúgy felbukkantak olyan ellenőrizetlen hírek is, hogy a nemrég elüldözött Emmerson Mnangagwa alelnök – aki korábban Pekingben és Nankingban kapott katonai kiképzést, és sokak szerint sokkal jobb kapcsolatokat ápol a kínaiakkal, mint Mugabe – Kínába is eljutott. A pekingi kormány eddigi reakciói szintén érdekesek. A Kínai Kommunista Párt (KKP) angol nyelvű szócsövének tartott Global Times inkább tudomásul vette, semmint elítélte a zimbabwei eseményeket. Peking Mugabe melletti kiállása helyett arról beszélt, a „kínai-zimbabwei kapcsolatok „felülkerekednek majd az ország belpolitikai zavarain”.
A kínai indoklás szerint azért kapta meg a Konfuciusz–békedíjat, mert „Mugabe sokat tett az afrikai kontinens békéjéért, valamint a 91 éves vezető rendet és gazdasági fellendülést hozott.” A kép forrása: Wikimedia Commons.
Valószínűleg valóban nem arról van szó, hogy Kína megtervezte volna a puccsot vagy utasította volna az afrikai hadsereg Mugabe eltávolítására. Sokkal inkább az történt, hogy Chiwenga a kínai útja során megpedzegette egy puccs lehetőségét: Kína vagy elfogadja az akciót, vagy továbbra is kiáll az elnök mellett, ezzel kockáztatva minden korábban elért eredményt és üzleti kapcsolatokat. A kínai vezetés inkább pragmatikusan állt hozzá a kérdéshez, és elfogadta – vagy inkább beletörődött – a zimbabwei elnök eltávolításába. Még akkor is ha Mugabe-t Hszi Csin-ping kínai elnök „Kína örök barátjának” nevezte, sőt, 2015-ben még a „kínai béke-Nobel-díjat” is neki adományozták.
Ez pedig igencsak kemény pofont jelent a ZANU-PF-nek, hiszen hangoztatták a világ felé, hogy „a kínai-zimbabwei barátság” megbonthatatlan és az, hogy Mugabe – a számtalan nemzetközi szankció ellenére – hatalmon tudott maradni, nos az csak Kínának intenzív Afrika-politikájának volt köszönhető. Ez többek közt azt jelenti, hogy Peking – a nyugati országokkal és pénzintézetekkel ellentétben – nem pénzt ad az afrikai kormányoknak, hanem fejleszti az infrastruktúrájukat, olcsón adja el a termékeit, szakembereket képez ki, vagy különböző építkezési projekteket valósít meg. A kínai segély és üzlet azért csábító az afrikai vezetőknek, mert a kínai vezetés nem kér cserébe semmiféle politikai reformot és demokratikus gesztust, „csupán” nyersanyagokat és diplomáciai támogatást a nemzetközi fórumokon.
Kína húsz legfontosabb befektetési célterülete.
Peking Hararéval pedig különösen szoros kapcsolatot épített ki. Oroszországgal együtt megakadályozta, hogy 2008-ban keményebb ENSZ-szankciókat vezessenek be Zimbabwe ellen. Az afrikai ország exportjának 27,8 százaléka Kínába irányul. A kínai szakemberek jelen vannak a zimbabwei élet minden területén: mezőgazdaság, szolgáltatások, bányászat, sőt, még a Zimbabwei Légitársaságban is Kínában végzet afrikai pilóták és utaskísérők dolgoznak. A kínai állampolgárok számát több tízezerre becsülik. 2000 és 2015 között a kínaiak mintegy 150 fejlesztési projektet valósítottak meg az afrikai államban. Miután pedig két évvel ezelőtt Hszi Csin-ping elnök az afrikai országban járt, Kína 46 millió dollárnyi pénzügyi segélyt ajánlott fel az új zimbabwei parlament megépítésére, egy milliárd dollárt a kelet-afrikai ország energetikai projektjeire, megépítette Zimbabwe katonai akadémiáját és a főváros egyik bevásárlóközpontját.
Zavar az erőben
Ennek ellenére korántsem volt felhőtlen a két ország viszonya. A legtöbb probléma az országban lévő kínaiakkal kapcsolatban alakult ki. Sok zimbabweit megaláznak a kínai munkáltatók, akik nem tartják be a munkavédelmi, környezetvédelmi előírásokat. Az elmúlt években nem egyszer előfordult, hogy kínaiakat támadtak meg vagy kínai üzleteket fosztottak ki. Országos szinten szintén egyre nagyobb a szkepszis Kína irányában: egy tavaly végzett közvéleménykutatás szerint bár a zimbabwei lakosok 48 százaléka nagyon pozitívnak értékelte a kelet-ázsiai ország szerepét,
31 százalékuk nagyon negatívnak ítélte, és egy másik kérdésre válaszolva 30 százalékuk szerint a kínaiak „nagyon rossz munkát” végeznek.
Az ilyenfajta bizalmatlanságok nemcsak a zimbabwei, hanem a kínai oldalon is kialakultak. Tavaly már törtek ki zavargások Zimbabwéban, de Peking nem sietett kiállni Mugabe mellett. Akadoztak a segélyek és kölcsönök is. A kínai vezetés egyre nyugtalanabbul figyelte a Grace Mugabe – az elnök feleségének – hatalomkiépítését és a „G40-es frakció” megerősödését, akik közül többen kritizálták a kínaiakat a túlzott befolyásuk miatt. Gyakran azt mondták, hogy
„Kína már lényegében újrakolonizálta Zimbabwét”.
Különösen az szólaltatta meg a vészcsengőket a kínai döntéshozók fejében, amikor a 2008-ben bevezetett – de sokáig figyelmen kívül hagyott – kvázi államosítási törvényt elkezdték a gyakorlatban is megvalósítani, kínai bányászcégeket állítva bíróság elé vagy söpörve ki az országból.
Csakhogy, ha Pekingnek valóban szerepe volt a zimbabwei puccsban – akkor tőle szokatlan módon –
most nagyon sokat kockázatot.
Mégha Zimbabwe el is kerüli a polgárháborút, amely miatt esetleg (ismét) sebtében kellene evakuálni az országból – Líbiához vagy Jemenhez hasonlóan – tartózkodó kínai állampolgárokat, a kínai vezetés nem veheti készpénznek, hogy a Kína-barátnak tartott Mnangagwa kerül majd hatalomra.
Amennyiben a G40-nek sikerül visszaszerezni az irányítást az ország felett, akkor amiatt romolhat meg a viszony, mert Peking tudott a puccsról, nem figyelmeztette Mugabét, és „lepaktált” az államcsínyt végrehajtókkal. Viszont, ha az évek óta külföldön élő ellenzéket bízzák meg az ország kormányzásával, akkor könnyen lehet, hogy Harare „dobja Pekinget”, ezzel is szimbolizálva a Mugabe-érától való eltávolodásukat. Ráadásul ha demokratikus választások útján szerzik meg a hatalmat, akkor az Afrikai Unió is nagyobb támogatást nyújthat, vagy akár a nyugati országok szintén eltörölhetik a szankciókat. Ezt a lépést pedig az amerikai, uniós és japán, indiai, vagy akár orosz cégek inváziója követhet, ami végső soron kiszoríthatja a kínaiakat a zimbabwei piacról.
Végül pedig az elemzés zárásaként fontos megemlíteni, hogy Kína számára most jóval több forog kockán, mint annyi, hogy vészesen megromolhat két ország viszonya. A világ többi diktátora, aki eddig nagyban épített Pekingre, most látva azt, hogy a kínai vezetés mennyire „könnyen” túladott a kelet-ázsiai országnak „örök barátságot fogadott” Mugabén, akkor felteszik maguknak – már ha szorult még beléjük annyi racionalitás – a kérdést:
Vajon ezentúl mennyire lehet bízni Pekingben, amely eddig „biztos pajzsot” jelentett a nyugati fellépések és szankciókkal szemben?
Ez egyrészt magával hozhatja a kínai befolyás csökkentését, másrészt viszont a korábbi politikájuk esetleges enyhülését is. Különösen egy fiatal és túlsúlyos diktátor aggódhatna amiatt, hogy a helyi hadsereg és tisztogatásokat túlélő ellenzék esetleg felbátorodik a „zimbabwei példán”.
Katonai hatalomátvétel Zimbabwéban, a magyar parlament adócsökkentésekről szavazott, kiderült, melyik magyar művészei alkotásai érik a legtöbbet, interjút adott Havas Henrik, valamint Sárosdi Lilla és Schilling Árpád – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.
Házi őrizetben a zimbabwei elnök
Harare, 2017. november Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli
A katonaság vette át a hatalmat Zimbabwében. Előbb a TV-t szállták meg, majd a parlamentet, bíróságokat és az állami igazgatás főbb épületeit. Afrika legrégebb ideje uralkodó diktátora, a világ legidősebb államfője,
Robert Mugabe házi őrizetbe került.
A puccs előzménye, hogy leváltotta az alelnököt, mert a feleségét akarta utódjának.
Üzenem a sorosozóknak: puszilják meg!
Közös interjút adott a FüHü-nek Sárosdi Lilla és férje, Schilling Árpád. Sárosdi Lilla azt mondta:
„Sok türelem és kitartás kell, hogy kikényszerítsük az intézményi szintű változásokat.”
Arra voltunk kíváncsiak, vajon az általuk itthon kirobbantott zaklatási botrány hoz-e eredményt, a jövőre nézve. Schilling szerint jelenleg semmi nem segíti elő, hogy megszabaduljunk a feudális berendezkedéstől; kizárólag alá- fölérendelt viszonyokban tudunk gondolkodni.
„Amíg olyan emberek vannak vezető szerepben, akiknek erről is a migránsozás jut csak az eszükbe, addig nem lesz könnyű a megoldás”,
véli Sárosdi Lilla, aki szerint azok, akik az ő színházi előadásukból, amely éppen a kiszolgáltatott emberről szól, pornográf jelenetet vágtak össze, szándékosan akartak zavart okozni, pedig egy negyvenéves színésznő színpadi fellépése és egy 18 éves lány zaklatása között nem lehet egyenlőséget tenni. Aki ezt teszi, az szerinte egyszerűen hülye.
„Simicska haragja szétzúzza majd az Orbán-körüli mítoszt”
Havas Henrik is interjút adott a Független Hírügynökségnek. Azt mondta, elsősorban azért ír Vona Gáborról könyvet, érdekelte az az út, amelyet Vona megtett a szélsőjobbtól a politikai élet centruma felé. Az interjúkötetből kiderül, hogy
a Jobbik hatalomra készülő pártelnöke koalíciós kormányt tervez,
de számít arra is, hogy Simicska haragja lesújt Orbán Viktorra, és a pörölycsapás szétzúzza majd az Orbán-körüli mítoszt.
Adócsökkentésekről szavazott a parlament
Megszavazta a parlament a munkaadói és munkavállalói közteher 19,5 százalékra mérséklését. Jövőre csökken az internet és a halhús áfája is, a következő évtől már csak a NAV veheti át tőlünk az szja-bevallás feladatát, amit a civil szervezeti egy százalék bánhat ismét.
Az uniós atombombát vetik be a lengyelek ellen
Magyarország után Lengyelország ellen is megszavazták az unió jogi atombombájának tartott hetedik cikkely alkalmazásának előkészítését. A határozatban azt írják, hogy
az elmúlt időszakban zajló lengyelországi történések egyértelműen az uniós értékek komoly megsértését jelentik.
Az EP ezért utasítja a belügyi, az állampolgári és igazságügyi bizottságát, hogy készítsen különjelentést Lengyelországról.
Terjed az orvosi kannabisz Magyarországon
Az orvosi kannabiszról beszélgettek a Tilos Rádióban Szelestei Miklóssal, a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület elnökével, annak apropóján, hogy szerinte egy-két éven belül elérhető lesz Magyarországon is az orvosi kannabisz. Jelenleg egy gyógyszer legális, a Sativex szájspray.
182 millió forintért vásárolna hátizsákokat a rendőrség
46 ezer hátizsákot vennének, a keretösszegtől az ajánlattevő akár harminc százalékkal is eltérhet. A hátizsákok iskolásokhoz kerülnek.
Ők a legdrágább magyar művészek
Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején címû festménye MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Évek óta folyamatosan növekszik a magyar műtárgypiac, azaz egyre nagyobb a kereslet a magyar és magyar származású művészek alkotásaira.
2016-ban az összesített forgalom 11,5 milliárd forint volt, és sorra dőltek meg az életműrekordok is.
A három legdominánsabb alkotó Hantai Simon, Victor Vasarely és Moholy-Nagy László, az élő művészek közül pedig a Franciaországban alkotó Reigl Judit eredményei kiemelkedőek – derült ki a műtárgypiac helyzetét összefoglaló friss kiadványból.
Az ausztrálok többsége támogatja a melegházasságot
A közvélemény-kutatásban a választásra jogosult ausztrálok több mint háromnegyede, 79,5 százaléka vett részt, közel kétharmaduk válaszolt igennel. A 12,7 millió ember megkérdezésével készült felmérés eredménye nem jelent jogi kötelezettséget, de a kormány megígérte, hogy ha a szavazók támogatják az azonos neműek házasságát, beterjeszt egy erről szóló törvénytervezetet.
A katonaság vette át a hatalmat Zimbabwében. Előbb a TV-t szállták meg, majd a parlamentet, bíróságokat és az állami igazgatás főbb épületeit. Robert Mugabe, Afrika legrégebb ideje uralkodó diktátora, a világ legidősebb államfője, házi őrizetbe került.
Bécs, 2014. november 3. Robert Mugabe Fotó: MTI/EPA/Roland Schlager
Azt, hogy Mugabe házi őrizetben van, Jacob Zuma dél-afrikai elnök jelentette be, miután telefonon beszélt a zimbabwei elnökkel. Azt mondta neki:
őrizet alatt tartják, de jól van.
A hadsereg vezetői azt jelentették be korábban, hogy az elnök köreihez tartozó bűnbandák ellen akarnak fellépni, és nem katonai puccsról van szó. Egy tábornok a tévében azt is mondta: az elnök és családja biztonságban van.
Harare, 2017. november Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli
A BBC szerint a főváros, Harare északi részén, ahol Mugabe és több kormánytisztviselő is él, korábban lövöldözést lehetett hallani, többen robbanásokról is beszámoltak. A CNN helyszíni tudósítói szerint
az utcákon nyugalom van,
egyedül a bankoknál látni sorokat, a főbb csomópontokon pedig katonák vannak, a kormányhivatalokhoz és a parlamenthez vezető utakat lezárták. A Guardiannek ellenzéki politikusok azt mondták:
Mugabe még a héten lemond.
Erről számolt be a News24 nevű dél-afrikai tévé is.
Emmerson Mnangagwa Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli
A hatalomátvétel előzménye egyik kiváltó oka az lehetett, hogy a múlt héten Mugabe leváltotta az alelnököt, Emmerson Mnangagwát, így felesége, Grace Mugabe lett a legesélyesebb arra, hogy férje helyébe lépjen. Mnangagwa külföldre menekült, de a Guardian szerint a napokban hazatért, Grace Mugabe viszont állítólag Namíbiában van.
Ő egyébként az elmúlt időszakban komoly bázist épített ki magának a kormánypártban és annak ifjúsági szervezetében, így viszont konfliktusba került a függetlenségi háború veteránjaival, aki kezdtek kiszorulni a vezető tisztségekből. Ezért Constantino Chiwenga vezérkari főnök már hétfőn azzal fenyegetőzött, hogy beavatkozik a politikába.
Grace Mugabe Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli
Ennek érdekessége, hogy
a vezérkari főnök előtte Kínában járt,
márpedig Kína régóta támogatta Mugabe rendszerét, hiába bírálta a nemzetközi közösség a rendszeres jogsértések miatt. A kínai külügyi szóvivő csak annyit mondott: a tábornok útja előre tervezett volt, a rendszeres kétoldalú katonai cserelátogatások része.
A zimbabwei függetlenségi háború veteránszövetségének vezetője felszólította az afrikai országokat és a nyugati hatalmakat, hogy a hatalomátvétel után állítsák helyre kapcsolatukat az országgal. Szerintük egy szakadék szélén álló országot kellett megmenteni.
Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli
Az ellenzéki pártok egyelőre nem álltak nyíltan a puccs mellé, de nem is ítélték el, az alkotmányos demokráciához való békés visszatérést sürgetik. A legnagyobb ellenzéki párt közleményében azt írta:
reméli, hogy a beavatkozás stabil, demokratikus és haladó nemzetállam megteremtéséhez vezet.
A 93 éves Robert Mugabe 1980-ban a függetlenség kikiáltásakor lett miniszterelnök, két évvel később elnök, hét év múlva pedig összevonta a kormányfői és az elnöki posztot, és azóta is diktátorként vezeti az országot.
Közben azonban az egykor gazdag országban egyre nagyobb lett a szegénység, egyre többen éheztek, a helyi valuta teljesen elértéktelenedett. Mugabé egyre könyörtelenebb eszközökkel tudta csak megtartani a hatalmát: szabad sajtó nem létezik, az ellenzéket elnyomták.
Egy időben szívesen vette, ha Hitlerhez hasonlították.
Közben pedig minden problémáért a fehér külföldieket, elsősorban az egykori gyarmatosító briteket tette felelőssé. A kilencvenes évek végén elvették a nagybirtokosok földjét, többet meg is öltek közülük. A földeket Mugabe bizalmi emberei kapták meg, akik nem értettek a mezőgazdasághoz, így a termelés tovább csökkent.
Mugabe Hitlerhez hasonló bajuszt is viselt Fotó: MTI/EPA/Taurai Maduna
Az elnök népszerűsége is zuhant, külföldi megfigyelők szerint már a 2008-as választást már az első fordulóban elvesztette. Azonban elérte, hogy második fordulót írjanak ki, a vérengzések miatt pedig ellenfele attól visszalépett.
Most alelnöke eltávolításával már a feleségének való hatalomátadást készíthette elő – elemzők szerint azért is őt akarta utódjának, hogy megússza a felelősségre vonást.
Helyi idő szerint szerda hajnalban a zimbabwei hadsereg puccsot hajtott végre. Egyelőre tagadják a hatalomátvételt, de helyi beszámolók szerint a katonák a kaszárnyákból az utcákra vonultak. Vajon ezzel véget ért Robert Mugabe, Afrika leghosszabb ideig hatalmon lévő diktátorának uralma?
A nemzetközi hírügynökségek egyelőre még szűkszavúak az eseményeket illetően és csupán az államcsínyt végrehajtók által közzétett információkra hagyatkoznak. A hadsereg képviselői szerda hajnalban elfoglalták a ZBC állami televíziót, ahol közzétették nyilatkozatukat, miszerint átvették az ország irányítását. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a dél-afrikai ország elnöke körül álló „bűnözői csoportokat” csak így tudják eltávolítani.
Magát a puccs szót nem használták, illetve tagadták, hogy ehhez hasonló dolgot hajtottak volna végre. Ennek ellenére a The Guardian arról számolt be, hogy katonai járművek szállták meg a parlamentet, bíróságokat és az állami igazgatás főbb épületeit. Ugyanúgy őrizetbe vették Ignatius Chombo pénzügyminisztert és a Mugabe pártjának (Zimbabwei Afrikai Nemzeti Egység – Hazafias Front ZANU-PF) vezető tagjait. Elmondásuk szerint az elnöknek nem esett baja, de nem adtak ki semmiféle tájékoztatást hollétével kapcsolatban.
Egyelőre még folynak a találgatások, hogy mi váltotta ki a hadsereg lépését. A legtöbb médium szerint Emmerson Mnangagwa alelnök menesztése miatt került sor: az elnöknek rendkívül megromlott a viszonya „Krokodil” gúnynévvel illetett, eredetileg kijelölt utóddal, akinek nemrég távoznia kellett az országból és hívei ellen pedig eljárást indítottak. Mugabe ezért múlt héten a feleségét, Grace Mugabe nevezte ki örökösének, mert így lényegében a hatalom a családban maradna, illetve mentesülne a jogsértések miatti felelősségre vonás alól.
A külföldre menekült ellenzék reményét fejezték ki abban, hogy Zimbabwe
„stabil, demokratikus és haladó nemzetállammá válik”
Constantino Chiwenga vezérkari főnök miután visszatért Pekingből, nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy beavatkozik a politikába, mert értékelése szerint tisztogatás zajlik a kormánypárton belül a függetlenségi harcban részt, háborús veterán vett tagok ellen
Menesztette a 93 éves Robert Mugabe zimbabwei elnök első helyettesét, az utódlásért folyó versengés egyik fő esélyesének tartott Emmerson Mnangagwát, így most Mugabe felesége, Grace tűnik a legesélyesebb utódjelöltnek.
Simon Khaya Moyo zimbabwei tájékoztatási miniszter közölte, hogy Emmerson Mnangagwa alelnököt
„folyamatos hűtlenség, tiszteletlenség, csalárdság és megbízhatatlanság”
miatt mentették fel alelnöki tisztségéből.
A „Krokodil” gúnynéven is ismert politikus befolyása sokáig jelentős volt, de az utóbbi hónapokban egyre romlott a viszonya Mugabéval. Feleségét, Grace Mugabét például azzal vádolta meg, hogy mérgezett fagylaltot adott neki a múlt hónapban egy partin, amely után beteg lett. Mugabe pedig azzal vádolta meg a helyettesét, hogy a kormánypárton belül frakciót szervezett a megbuktatására.
A 93 éves Robert Mugabe 1980-ban a függetlenség kikiáltásakor lett miniszterelnök, hét évvel később összevonta a kormányfői és az elnöki posztot, és azóta is diktátorként vezeti az országot.
Egy időben szívesen vette, ha Hitlerhez hasonlították.
Bár megesküdött rá, hogy indul az 2018-as választásokon, idős kora miatt az utódlásért folyó harc jelentősen megerősödött. Mugabe közölte, hogy feleségét, Grace-t szeretné utódjaként látni, így a hatalom a családban maradna, bár az is lehetséges, hogy így akar mentesülni a jogsértések miatti felelősségre vonás alól.
Az 52 éves Grace Mugabe már bejelentette, hogy kész a férje helyére állni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
