Kezdőlap Címkék Viszlát kétharmad

Címke: Viszlát kétharmad

Akik a V18-ak mögött állnak

Nem igazán esett eddig szó arról, hogy kik támogatják a Válasszunk! 18! Csoportosulást: azt tudjuk, hogy kik az alapítók, még azt is, hogy kik azok, akik menet közben, szakértőként csatlakoztak, ám arról keveset hallunk, hogy vannak civil szervezetek, amelyek együttműködésre léptek a csoporttal annak munkáját segítendő. Legutóbb nem egészen egy hete bővült ezeknek a támogatók köre, amely így 8 szervezetből áll. Vajon mit képviselnek és milyen erő áll e civilek mögött?

 

Megbecsülni nehéz, hogy hány emberhez jutnak el szerte az országban a V18 ideái a csoporttal együttműködő civil szervezetek révén. Van ezek között országosan ismert éppen úgy, mint lokálisan tevékenykedő mozgalom, ám

nem hinnénk, hogy messze járnánk a valóságtól, ha azt állítanánk, hogy százeres tömeghez képesek célba érkeztetni az üzeneteket.

Már csak azért is, mert vannak köztük több százezer ember ügyeit felkarolók is. Ha végignézzük ezeknek a támogató civil szervezeteknek a névsorát, azt látjuk, hogy szakmai alapon működők éppen úgy találhatók a támogatók között, mint bizonyos korosztályt vagy éppen nemet képviselők, s politikai alapon működők is.

Kik is ők? Mit és kiket képviselnek? Mik a céljaik? Vegyük sorra őket, szigorúan ábécé sorrendben.

Elektori Parlament

A tavaly decemberben alakult Elektori Parlament az állampolgárok politikai megrendeléseit gyűjti egybe és kristályosítja ki. Ilyen módon a politikát hagyományos értelmében, a közösség ügyeivel való foglalkozásként gyakorolja, mint bármelyik helyi közösség vagy civil szerveződés. A pártpolitika felé megrendelőként lép fel, így a civilek és a megrendelést teljesítő politikusok között egyértelmű fölé- és alárendeltségi viszony van – állítják. Az Elektorok az Elektori Parlament megbízottai. Elnöke az önmagát civil vidékfejlesztőként leíró Juhász Zoli (Shepherd), alelnökei Szalai Kriszta  színművész, producer, író, drámapedagógus, civilként társadalmi munkás; Stevula Mária Magdolna ápolónő, az egészségügyi megmozdulások egyik szervezője; számos – például roma –  szervezetben –aktív ENSZ nőjogi aktivista Molnár Richárdné; az Év embere díjra többször jelölt  Horgas Péter és a mérnök Informatikus, cégvezető civil aktivista Rácz Norbert

Életet az éveknek

1989 tavaszán alakult a civil szervezet, amely – mint a nevéből is kiolvasható – a nyugdíjasokat igyekszik képviselni. Nagyon sokakhoz képes eljutni, már csak azért is, mert napjainkban 19 megyében összesen mintegy 1200 nyugdíjasklub a tagja, amelyek összesen 120 ezer embert képviselnek. Szociális tevékenységet végeznek, érdekképviseletet és érdekvédelmet látnak el, kulturális és egészségügyi programokat, üdüléseket szerveznek. Országos és nemzetközi fórumokon is jelen vannak. Az Életet az éveknek szövetség elnöke dr. Hegyesiné Orsós Éva, aki korábban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke és az helyettes államtitkár is volt.

Közös Ország Mozgalom (KOM)

Talán ez a leginkább ismert – széles politikai körben mindenképpen – szervezet, amellyel a V18 együtt dolgozik. A Gulyás Márton által tavaly tavasszal alapított és fémjelzett civilek már a V18 megalakulása előtt is komoly ismertségre tettek szert az április választások kapcsán – a Kossuth tér mellett hetekig az általuk állított sátorban egyeztetettek az ellenzéki pártok, melyeknek sikerült egy konszenzussal elfogadott választási rendszer-javaslatot is elkészíteniük, majd az oktatás területén is közös nevezőre jutniuk. Ők kezdeményezték az egyéni körzetekben a közvélemény-kutatást, megtalálandó a legesélyesebb ellenzéki jelölteket), s ők szervezik egyes körzetekben az ellenzéki képviselőjelöltek vitáit (Legutóbb 22-én volt ilyen). A mozgalmat a következőképpen definiálják: „közös értékek mentén közös célok erőszakmentes elérésére szövetkezett magyar polgárokból áll.”

MENŐK Magyar Európai Nők Fóruma Egyesület

Az egy éve bejegyzett szervezet pártoktól független egyesületként határozza meg magát, egy olyan értékközösségként, amelynek elsődleges célja a nők társadalmi szerepvállalásának és társadalmi megbecsülésének erősítése – a nők öntevékenységével, együttműködve az ezt támogató férfiakkal. A MENŐK tagjai számára az emberi méltóság a legnagyobb érték. Ezért felkarol minden olyan ügyet, amely egy igazságosabb jövőt eredményezhet – különös tekintettel az oktatás, az egészség-, a szociális és kulturális ügyekre. Mint deklarálták: tevékenységükkel olyan kezdeményezéseket támogatnak, amelyek olyan változásokat indítanak be Magyarországon, amelyek emberi méltóságra, bizalomra épülő társadalom építését szolgálják.

Magyar Szakszervezeti Szövetség

A Magyar Szakszervezeti Szövetség az Autonóm Szakszervetek Szövetsége (ASZSZ), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) integrációjával alakult meg, akkor mint Magyarország legnagyobb – mintegy 250 ezer taggal rendelkező – érdekvédelmi szervezete. „A szövetség célja a szövetséget alkotó tagszervezetek tagjainak (ideértve a tagszervezetekben tagsággal rendelkező egyesületek tagjait is) foglalkoztatásra irányuló jogviszonyával kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése, valamint a jelenlegi, a leendő és a volt munkavállalók társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális érdekeinek átfogó képviselete és érvényesítése” – írják. Elnöke Kordás László.

Tanítanék mozgalom

A mozgalom 2016-ban országos hírűvé vált, amikor elkezdődtek a kockás inges megmozdulások. Számos ismertté vált pedagógus – köztük Pilz Olivér és Törley Katalin vagy az azóta már kivonult Pukli István – „nőtt ki” a mozgalomból, amely céljait a következőkben foglalja össze: „minden gyerek a képességeinek legmegfelelőbb, színvonalas, a társadalmi hátrányokat ellensúlyozó oktatásban részesüljön. Ehhez szükséges az oktatást minden szinten megújítani, új alapokra helyezni, és az elmúlt évek rombolását megállítani”. Önmagukat a következőképpen definiálják: „…az oktatás és nevelés összes szereplője (diákok, szülők, pedagógus és nem pedagógus oktatási intézményben dolgozók, ill. maguk az intézmények) valamint az oktatás ügye mellett szolidaritást vállaló, szélsőséges nézetektől mentes magánszemélyek és civil szervezetek számára nyitott, pártpolitikától független, szakmai elvek alapján építkező szerveződés”.

Választók a változásért

A csoport tavaly decemberben alakult azzal a céllal, hogy az ellenzéki pártok által nyerhetetlennek tartott Pest megye 3. számú választókerületében megkíséreljenek olyan összefogást elérni, amelynek eredményeképpen csak egy jelölt induljon teljes közös támogatással a jelenlegi kormányzó párt jelöltje ellenében a tavaszi országgyűlési választáson. Tervük az, hogy a választó körzet mind a 17 településén szerveznek aktivista csoportokat, amelyek segítségével egységes és szervezett erőként tudnak részt venni a választási kampányban. Ezen a módon szeretnék elérni, hogy mind a pártok, mind a lakosság nagy része csak egy jelöltet, mégpedig a legesélyesebbnek számító jelöltet támogassa – olvasható Facebook oldalukon.

Viszlát kétharmad 

A tavaly szeptemberben alakult szervezet egy alulról építkező kezdeményezés, amelynek elindítója Pápay György publicista (az egykori Politikafüggő blog szerzője, 2015 áprilisa és 2017 júniusa között a Magyar Nemzet szerkesztője és véleményszerzője). Kampányukat a Te Döntöd El Civil Társaság támogatja – olvasható a Facebook oldalukon és a blogjukon.

A Fidesz csak az ellenzék összefogásától fél

Nyílt levelet írt Elek István Vona Gábornak, mert a közíró attól tart, hogy ha az ellenzék összefogás nélkül indul a választásoknak, akkor borítékolható a Fidesz kétharmada. Ha viszont létrejön a legszélesebb választási koalíció, akkor a Fidesz legyőzhető, akár kétharmaddal is. Elek egyébként választási útitervet is csatolt a leveléhez. Ebben részletesen leírja, hogy villámgyors megállapodásra kéne jutni Orbán rendszerének megbuktatására, szükség lenne egy közös minimumprogramra, továbbá minél több helyen, de legalább 79 kerületben közös jelöltet kellene állítani.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Elek Istvánt a Vona Gábornak írt leveléről, annak fogadtatásáról kérdeztük.

Elek István

Miért csak Vona Gábornak, s nem az ellenzéki pártok teljes vezérkarának címezte a választási összefogásra felszólító levelet?

A Jobbik elnökének írt levelem csak egy állomása annak a nyomásgyakorló akciónak, amit korábban elkezdtünk. Néhány hete tekintélyes véleményformálók, közöttük Ángyán József, Ferge Zsuzsa, Jeszenszky Géza, és Vásárhelyi Mária, tehát igen széles szellemi koalíció szólította fel az ellenzéki pártokat a választási együttműködésre. Úgy gondoljuk, hogy még a kampány előrehaladott állapotában is van lehetőség arra, hogy az aránytalan választási rendszer logikáját a megalkotói, tehát a Fidesz ellen fordítsák az ellenzéki pártok. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy minél több egyéni választókerületben, de legalább 79-ben történjen koordinált jelöltállítás. Elsősorban azon pártok együttműködésére gondoltunk – a Jobbiktól a Demokrata Koalícióig –, amelyeknek van kimutatható támogatottsága, és rendszerváltozásban gondolkodnak.

Az együttműködésre való felszólítás mellett elkészítette és nyilvánosságra hozta a kormányváltás komplett menetrendjét, de maradt még idő ennek megszervezésére?

Ha szűken is, de van elég idő, csak szándék kéne.

Azért van kulcsszerepe a Jobbiknak, mert a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint az ellenzéki pártok között ők relatív előnyben vannak.

Ezért náluk a legnagyobb az önáltatás kísértése, hogy kényszerhelyzetben a kormányváltást akaró választók az ő jelöltjeiket fogják a parlamentbe juttatni. A Vona Gábornak írott levelemben arról próbáltam a pártelnököt meggyőzni, hogy ez naivitás. A választás kényszere ugyan jelenthet számukra néhány plusz mandátumot, de abban reménykedni – a mai népszerűségi adatok mellett –, hogy ebből építkezve meg tudják előzni a Fideszt, az végzetes naivitás. A Jobbik ugyan vezet néhány százalékkal az ellenzék többi pártja előtt, de a kormánypártoktól húsz százalékkal le vannak maradva, amit egyedül behozni képtelenség. Ezért címeztem a levelem Vona Gábornak, hisz az első lépést az együttműködésre neki kellene megtenni.

Ráadásul valamilyen hajlandóságot az összefogásra a többi párt részéről már lehetett tapasztalni, hiszen van részleges kooperáció az MSZP és a DK között, lebegtet megegyezést az LMP és a Momentum is. Eddig leginkább a DK és a Jobbik zárkózik el az egymással köthető megállapodástól.

Azt írja, hogy az összefogást sürgető százezrek nevében írja a levelet, de ha jól tudom, ilyen közvélemény-kutatás nem készült. Miből gondolja, hogy tényleg szívesen látnának az emberek egy ilyen széles összefogást?

A jelenlegi felmérésekből is kiderül, hogy a már pártok mellett elkötelezetteken túl százezrek vagy inkább egymillió ember szeretne még kormányváltást Magyarországon, de eddig nem tudtak választani a meglévő pártok közül, vagy azért passzívak, mert nem látják a kormányváltó potenciát a választásra készülő pártok között.

Nyilván felbecsülhetetlen a kockázata annak a döntésnek, ha Vona Gábor együttműködést kezd a baloldal pártjaival, mert a Jobbik könnyen elvesztheti a támogatóit. Nem túl nagy ez a veszély?

A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a párt szavazói már előbbre járnak, mint a pártvezetés, ők már barátkoznak az együttműködéssel. A Jobbik szavazóinak harmada – a baloldaliak negyven százaléka – azt mondja, hogy a kormányváltás érdekében hajlandó lenne átszavazni; tehát Jobbikos szavazók készek baloldali jelöltre szavazni, s a baloldal is hajlik a Jobbik támogatására. Történik mindez akkor, amikor a Jobbik, és a többi ellenzéki párt vezetői épp ennek ellenkezőjét igyekeznek szuggerálni saját híveiknek; azt állítva, hogy külön indulva van esélyük a sikerre, van remény a győzelemre.

Ha viszont megtörténne a koordinált jelöltállítás, akkor onnantól számítva minden kampánycsapatnak az lenne az érdeke, hogy a Fidesz megbuktatásának közös lehetőségét hangsúlyozza. Ebben az esetben a kormányváltás híveinek szavazási hajlandósága megsokszorozódna, ami előfeltétele az ellenzéki győzelemnek.

Ugyanis a Závecz Research legfrissebb kutatása is 500 ezer olyan kormányváltást akaró szavazót tart nyilván, aki ma passzív, azt gondolja, nincs miben reménykedni, tehát nem menne el szavazni. Ha viszont hihetnének a kormány megbuktatásában, akkor ez a tömeg ott lenne a szavazófülkében.

Azt írja, hogy a pártok nem képesek felismerni az elemi érdekeiket. Biztos ebben, hogy a pártoknak nem az az érdekük, hogy bekerüljenek a parlamentbe, s elég pénz kapjanak?

A pártoknak fontos, hogy jól szerepeljenek, de a hatalom pénzügyi, média- és egyéb fölényét látva az ellenzék vezetői némiképp elbátortalanodtak. De valamennyien a kormányváltásról beszélnek, rendszerváltást akarnak, s erre ösztönzik őket a választók is. Ezért azt gondolom, hogy mi, választópolgárok, egykori vagy mai párttagok, függetlenek, civilek a társadalmi megrendelés megfogalmazói lehetünk, és a mai helyzetben az a lehetőségünk, hogy nyomást gyakoroljunk a pártelitekre.

Ezért szerveződnek különféle csoportok, köztük a V 18, a Közös Ország Mozgalom, vagy a Viszlát kétharmad, s mi is elindítottunk egy társadalmi mozgalmat 1 jelölt  a változásért néven.  Remélhetőleg ezek a csoportok egymással is egyre erősebben együttműködnek, s ha a pártok a választási kerületekben március 5-ig a szavazóiknak nem mutatják fel közös jelöltjüket, akkor ennek a szélesedő társadalmi mozgalomnak kell ezt a feladatot felvállalni.

Ön, aki aktívan politizált, pontosan tudja, hogy egy ilyen elméleti fejtegetés a gyakorlatban nagyon kockázatos, még akkor is, ha a vége lehet választási győzelem is.

Aláírom, a pártvezetők az egyéni jelöltek koordinálásában megnyilvánuló széles összefogással kockázatot vállalnának, ehhez nem is csak önkorlátozásra, kompromisszumkészségre, hanem egyenesen államférfiúi bölcsességre volna szükség. Viszont ha az eredménye a választási győzelem, a pártok még szűk anyagi szempontból sem járnának rosszul.

A legfontosabb azonban, hogy morális szempontból, a közjó, Magyarország üdve szempontjából helyes lépés lenne a rendszerváltó koalíció létrehozása. Nem négyéves ciklusra kéne készülni, hanem csupán egy- másfél évre, ami alatt helyreállítható a jogállam, a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok demokráciához illő rendszere.

A független intézmények megszabadíthatók a pártkatonáktól. Megtörténhet az ipari méretű korrupció kapcsán elengedhetetlen elszámoltatás.  És megszülethetnek azok a fontos döntések szociális-, egészségügyi-, oktatási- és környezetpolitikai kérdésekben,  amik által sok millió embernek érzékelhetővé válna az új rendszerváltás értelme.  Egy ilyen program végrehajtása az egymástól politikailag nagy távolságra lévő pártokat is közelebb hozhatná egymáshoz. És alapul szolgálhatna a megújuló demokráciánk konszolidációjának.

Ez azért is fontos lehet, mert a Jobbikkal való kormányzás a baloldal számára is őriz kockázatokat. Mindenesetre ön szerint Vona Gábor kampánynyitója pontosan olyan volt, mint egy jobbközép néppárté.

A Jobbik minden kétséget kizáró módon a közép felé tart, korábbi jellemzőiből sok mindent levetkezett.. A kampánynyitón egy demokratikus párt, egy jobbközép néppárt programját hallhattuk.

Arra ösztökélném tehát a feleket, hogy a korábbi élményeik helyett koncentráljanak a mára, s kölcsönösen arra figyeljenek, amit a politikai ellenfeleik és ugyanakkor sorstársaik ma képviselnek. Ez visz előre.

Ha ugyanis az ellenzéki pártok programjait megnézzük, akkor világossá válik: viszonylag könnyű lenne egy rendszerváltó közös nevezőt létrehozniuk.

Az összefogás másik nagy előnye lenne, hogy javíthatná a választási részvételt. Ha ugyanis 70 százalék felé emelkedne a szavazók száma, akkor az egy radikális fordításhoz is elég lenne. Ugyanis a mai aránytalan választási rendszer alkalmas arra is, hogy az ellenzék erejét sokszorozza meg. Tehát a mérleg nagyot tud billenni, nagyot nyerhet a Fidesz is, de az ellenzék is képes ugyanerre.

Mi történik, ha a versengő felek, Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc és a többi pártvezér nem ülnek egy asztalhoz?

Ha az eddigieken kívül sehol nem történik meg a koordinált jelöltállítás, akkor garantáltan ismét kétharmados többséget szerez a Fidesz-KDNP koalíció. A Jobbik néhánnyal bővítheti a mandátumainak számát, egyébként pedig a teljes ellenzék statisztaszerepben ülhet a parlamentben, a mainál is rosszabb körülmények között.

Miközben összefogásra ösztökéli a pártokat, van-e visszajelzése arról, hogy két hónappal a választás előtt legalább elgondolkodnak a kezdeményezésükön?

Benyomásaim vannak csupán. Azt látom, hogy minden ellenzéki párt vezérkara kampány üzemmódra kapcsolt, az ajánlásgyűjtés kezdetén már és még nincsenek abban a lélektani helyzetben, hogy nagy elhatározásokra jussanak. De azt is érzem, hogy nem bánnák, ha a társadalmi nyomás erősödne, ha a szavazók hangosabban követelnék az együttműködést. Amit egyelőre elhárítanak, de egyre kisebb meggyőződéssel, és meggyőző erővel.

Gondolom, hogy a Fidesz tudatában van annak, hogy külön indulás esetén mindenkivel elbánik, de az összefogás megbuktathatja.

A Fidesz valóban csak az ellenzéki összefogástól fél, ámbár az például sokat segít a választási együttműködés létrejöttében, hogy az utcai plakátokon a teljes ellenzéket átölelteti Soros Györggyel. Az igazi válasz az lenne, ha az ellenzék megmutatná – hogy Sorostól függetlenül -, az ország érdekében képes az összefogásra. Ez kétség kívül a Fidesz bukásával járna.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!