Balfon egy lágerben töltötte élete utolsó hónapjait a jeles magyar értelmiségi, akit pontosan a holokauszt emléknapon, január 27-én ért a halál. 44 éves volt.
Szerb Antal feleségének címzett utolsó levelében ezt írta:
„Édeseim, végtelenül szomorú vagyok; nemcsak, hogy a tervetek nem sikerült
(mentőakció), de még a csomagokat sem kaptuk meg. Balf átkozott egy hely, minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. Most már nincs más reménység mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz. Csak ez tartja még bennem a lelket. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk, szeressétek szerencsétlen Tónitokat!”
Özvegyének emlékei szerint a legyengült munkaszolgálatost nyilas suhancok annyira megverték, hogy január 27-én meghalt.
A mentő akció
Szerb Antalt sokan meg akarták menteni, de ő ragaszkodott hozzá, hogy vele együtt raboskodó író barátai: Sárközi György és Halász Gábor is vele tarthassanak. A közös mentőakció nem sikerült. Mindhárman a holokauszt áldozatai lettek 1945-ben, amikor már közel volt a második világháború vége hiszen a nácik veresége küszöbön állt. A nácikkal együttműködő Szálasi kormány és nyilas követői az utolsó percig folytatták a zsidók legyilkolását. Budapesten az ostrom idején is gyilkoltak meg zsidókat a nyilasok például a Maros utcai zsidó kórházban.
Szálasi Ferenc nyilas miniszterelnök Németországba menekült, de a náci vereség után kiadták Magyarországnak, ahol mint háborús bűnöst kivégezték.
