Áll a bál a Los Angelesben a magyar főkonzulátus és a Magyar Ház között, mert Széles Tamás főkonzul arra kívánta rávenni a Magyar Ház igazgatóját, Pereházy Miklóst, hogy rúgja ki helyettesét, Sárvári Álmost. Utóbbi bűne az volt, hogy kritizálta a magyar kormányt. Pereházy közölte, hogy helyettese magánvéleményt közölt a magyar kormányról, és Amerikában szólásszabadság van.
Éppen tíz évvel ezelőtt, 2008. októberében mintegy két hétig laktam a Los-Angeles-i Magyar Házban. Feleségemnek volt kiállítása Los Angelesben és a magyar főkonzulátus vendégeként a Magyar Ház egyik szobájában szállásoltak el bennünket.
Pereházy Miklós, akivel többször is találkoztunk, kedves és korrekt házigazdának bizonyult. Viszonylag hamar kiderült, hogy konzervatív – ha lenne értelme, azt mondanám, jobboldali ember. Barátságos volt és segítőkész.
Mi a főkonzulátus, azaz a magyar állam vendégei voltunk. Mely magyar állam – akárcsak az azóta eltelt évek alatt – anyagilag nem támogatta a Los Angelesben lévő Magyar Házat. Akkoriban, tíz évvel ezelőtt – és gyanítom, hogy a helyzet azóta nem változott – a Magyar Ház abból tartotta fenn magát, és abból rendezett kulturális eseményeket (kiállításokat, koncerteket), hogy szombatonként az amúgy igen illusztris nagytermét bérbe adta a mexikóiaknak. A mintegy százéves Magyar Ház ugyan az úgynevezett koreai negyedben található, ám a környéken már régóta nem koreaiak – ők egy szinttel „feljebb” költöztek – hanem mexikóiak élnek. Akik minden héten nagy parti keretében ünnepeltek.
Amíg ott voltunk, két ilyen mexikói ünneplésbe futottunk bele. Meglehetősen kemény dolog volt ez: az előkészületek már délben elkezdődtek, feldíszítették a termet, megterítették az asztalokat és töménytelen mennyiségű ételt, és főleg italt hoztak magukkal. Éjjel 2 körül ért véget a dáridó, és reggelre, hála a Magyar Ház személyzetének, akik hajnalig takarítottak a nagyszámú és kulturáltnak nem mondható módon szórakozó vendégsereg után, már nyoma sem volt az éjszakai örömködésnek. (Bár Budapesten, a bulinegyedben sikerülne ilyen gyorsan eltüntetni a nyomokat).
Szóval csak azt akartam mondani, hogy Pereházy és a Magyar Ház, amennyire én meg tudtam ítélni, korrekt és kölcsönösen előnyös kapcsolatot ápolt a magyar főkonzulátussal. Utóbbiak ott tartották a nagyobb rendezvényeiket, ami, mint most kiderült, egészen az idei augusztus 20-ig így volt. Most ennek vége lett, a magyar főkonzulátus felmondta az együttműködést, mert a Magyar Ház egyik alkalmazottja a kormánynak nem tetsző véleményt fogalmazott meg a magyar kormányról.
Pereházy, aki nem tekinthető a mai magyarországi ellenzéki pártok szimpatizánsának, a szólásszabadság jegyében kikérte magának, hogy valaki – legyen az illető akár főkonzul – odaszóljon neki és utasítsa. A debreceni város televíziótól a Los Angeles-i főkonzulátusig emelkedett Széles Tamás a hazai, mi több, a debreceni viszonyokhoz van szokva. Olyan helyzetekhez, ahol ha egy nagyember felemel egy telefont, és mond valamit, azt nem kérésnek, hanem azonnal végrehajtandó parancsnak tekintik. Széles Tamás nem tanult diplomata, hanem Kósa Lajos és Halász János urak jó barátja, ám ez a tulajdonsága kevés ahhoz, hogy jó főkonzul lehessen Los Angelesben.
Ha mást nem, egyéves regnálása alatt annyit megtanulhatott volna, hogy a szólásszabadság Amerikában nem azt jelenti, mint idehaza: én szólok valami, te pedig ugrasz és haptákba vágod magad.
