Kezdőlap Címkék Padrone

Címke: padrone

Szabad verseny

Valahol egyszer leírtam már, hogyan kapják a szuverének az egyre nagyobb vérszemet: ezt is megteheti, na meg még ezt is… no, ezt már nem… de mégis, sőt, még azt is… de amazt már végképp nem fogják tűrni, az már túl sok mindenkinek… és mégsem az! Csöndben vannak az emberek. Így fejlődik a hatalom korláttalanná akár demokráciában is.

A gond akkor kezdődik, mikor a Padrone, a Don, a Capo (kinek mi szimpatikusabb) úgy gondolja, ha ezt otthon eltűrik neki, akkor azokban a szövetségi rendszerekben is el fogják tűrni, ahol az ő országa tag. És bizony ez így is van. Az első ilyen sároscsizma asztalratevésnél ugyanis annyira meghökkennek a többiek, hogy azt hiszik, rosszul látnak, és nem szólnak egy szót sem, mire a nagyfőnök egója rögtön növekedésbe kezd, és elkezdi próbálgatni, meddig mehet el. Ezt a tevékenységet az országszuverenitás védelmi harcának hívja. Előbb-utóbb persze megbukik vele, mert a többi tag nem hülye, csak toleráns meg udvarias (egy darabig), viszont otthon egyre nagyobb a sikere, hiszen, mondják a többiek, úgy küzd értünk, mint senki más! Még a Néppártból is kilépett, hogy dühödt harcát ne korlátozhassa semmi!

Sajnos az itthoniak nincsenek tisztában azzal, hogy a Padrone sohasem „értünk”, hanem mindig a saját elképzeléseiért, plusz a saját dicsőségének növelése érdekében harcol, az pedig, hogy itthon ezeket az ország szuverenitását védő lépéseknek állítja be, csak egy átverés az újabb és újabb választási győzelmek érdekében.

Hogy ez így van, azt világosan mutatja a jelenlegi EU pénzvisszatartás, hiszen ha jól küzdött volna értünk, akkor most több pénzt kapnánk a betervezettnél, nem pedig semmit valami helyett! Ezek szerint rosszul küzdött vagy ostobán, mindenesetre mást csinált, mint ami célszerű. A helyzetet látva mondhatnám azt is, ha annyit sikerült elérnie, hogy mindenki ránk haragszik, és még pénzt sem küldenek, fejezze be a hülyéskedést, és menjen haza, ne kelljen a következő választásig erre várni! De mi nem mondunk ilyet. Inkább lapulunk tovább. Jó magas a fű.

Régi trükk már Brüsszel és Soros hibáztatása (ezúttal már a kisebbik az ördög, ő vette át a szerepet). Megy is a plakátharc mindenfelé, Rogán fizeti gavallérosan. Ahogy a népnemzeti konzultációt. Sok mindenre telik évi ötvenmilliárdból, pláne, ha az közpénz, így a jelentősebb birtokfejlesztéseket (pl.: Hatvanpuszta) és ingatlanügyleteket (pl.: BDPST) nem érinti, azokat tőkekivonással nem zavarja meg. Amit ők már besöpörtek, ott is marad.

Von der Leyen meg a kis Soros. Gonosz, kártékony duó, mert mindig a magyarok ellen áskálódnak. Tiszta Trianon. Szegény Padrone is magyar, de ő aztán nem tehet semmiről, hiszen ott se volt. Hogyhogy hol? Sehol nem volt, kérném tisztelettel! Őt csak belerángatták az ügybe azzal az ürüggyel, hogy a kormányzata a Magyarországnak előírt előírt 27 feltételt nem teljesíti. Különben is, szerinte teljesen érthetetlen, mennyit akadékoskodnak ezzel Brüsszelék, mennyire nincs fogalmuk arról, hogy ezzel durva módon sértik a magyarok szuverenitását. Szemét bürokraták! A boszorkánnyal meg a filantróp fiúval együtt! Azt sem tudják ezek az ostobák, mi a jogállam definíciója!

Igaz, azt a Padrone sem tudja. Szerinte nincs is definíció. Egy gond azért akad: a 27 darab EU feltétel mind konkrétum, nem kell hozzá se jogállam, se a meghatározása, anélkül is lehet mindet teljesíteni. De a Padrone nem teszi. Ő csak egymagában pávatáncol! Ha más fütyül, az összes lépést elfelejti, és bambán bámul maga elé. 27 feltétel, gondolja bosszúsan. Hát a hogyismondjam nem kéne, hülye füttyösök?

Az EU-ról mindenki tudja, hogy egy gazdasági közösség nyitott határokkal, valamint szabad tőke meg munkaerő áramlással. Ez az abszolút alap, tehát bárkit államilag előnyben vagy hátrányban részesíteni, azaz a szabad versenyt megzavarni rettentőn tilos. Aki nem tartja be, az ilyen közösségbe nem való.

Mégis megtörtént a megtörténhetetlen

Mint tudjuk, Lázár János a kisebb agytrösztök egyike. Azért agytröszt, mert a haverjával összehozott trafikrendszeren valószínűleg nagymennyiségű pénzt kaszál, valamint sikerült elintéznie, hogy néhány ezer kiválasztott rengeteg közpénz milliárdért két átszállást megspórolhasson ott lent délkelet felé, és azért a kisebbek közül való, mert az ő birtoka Hatvanpusztához képest smafu.

A botrány elkerülése érdekében nem a Padrone mondta, amit kitaláltak, hanem a kisebb agytrösztöt bízták meg vele. Lázár szólásra is emelkedett:

Lejárt az ideje a francia és német építőipari megszállásnak. Kár kilincselni politikusoknál, üzletembereknél, a legegyszerűbb, ha értékesítik a vállalkozásaikat a magyar államnak, magyar vállalkozóknak, és leteszik a lantot.”

Mint az közismert a visszautasíthatatlan ajánlat a maffia köreiben volt használatos, ám én biztos vagyok benne, hogy a maffia módszerei sehol sincsenek azokhoz képest, melyeket a többek között Lázár vezette, illetve többek között Lázár birtokolta magyar állam fog majd alkalmazni, ha az ajánlatot visszautasítaná valaki.

Rideg tényekből ennyi. Jöjjön most a következtetés

Be kell valljam, soha nem hittem volna, hogy az EU abszolút alapelveit ilyen nyíltan fenyegetőzve rúghassa fel egy EU tag ország bármelyike. Pláne nem Magyarország, amely kis állam ezer gazdasági, munkaerőpiaci, pénzügyi, segítségnyújtási és egyéb szállal kötődik az Unióhoz, és ugyan a Brexit okozott nehézségeket a briteknek, de az bakfitty ahhoz képest, amit a kilépés fog nekünk okozni. Feltéve, hogy Lázár nem hülye, valamint nem egyedül találta ki, és nem engedély nélkül mondja ezt a szöveget, az EU-ból való távozásunk már csak pár lépésre van. Megértem ugyan, hogy a paksi építkezéshez tenger cement kell, és a kormányzat nem szeretné, ha az abból származó haszon külföldre jutna, mert az ország hatalmas pénzhiánnyal küszködik, de hogy az EU tűz körül ülők egyike így borítsa fel a közös levest, az teljesen érthetetlen… illetve egy esetben érthető: ha a kilépésünk már eldöntött tény. Onnantól lehetünk akár száz százalékos szuverének is. Borzasztó jövő. Persze nem mindenkinek.

Tulajdonképpen így normális, hiszen Orbán egyéni spíler, összjátékban és gólpasszban gyönge, sallerben viszont menő (ahogy a mellékelt plakát mutatja). Ha valaki azt kérné tőle, hogy rendelje alá a játékát az EU csapat érdekeinek, nagyon megorrolna rá. A kérést ugyanis fütyülésnek hallaná, amelyre ő ugyan nem fog táncolni semmiképpen, mert az a tánc, amelyhez nem ő szerzi a zenét, nem ő a koreográfus, nem ő diktálja a ritmust, vagy nem neki van haszna belőle, sérti a szuverenitását. Ezért nem kéri már senki, Brüsszelben inkább B terveket dolgoznak ki.

Se az EU-nak, se Orbánnak nem jó, hogy tagok vagyunk, egyedül nekünk, magyarországi lakosoknak az. Illetve az volt. Mostanáig. Ma már nekünk sem annyira, és a közös jövőnk egyre bizonytalanabb. Látszottak már jelek, például annak fideszes hangsúlyozása, hogy lehet élni EU pénzek nélkül is. A rossz érzés egyre nő, sőt hatványozódik. Ijesztők ezek a Lázár mondatok.

Nem várok semmi jót.

  • De legalább nem a Gyurcsány – ad hálát sóhajtva az Úrnak Kati néni a hideg szobában réti növényekből készült szörpjét kortyolgatva. Reméljük, hogy nem mérgező. Nehéz orvoshoz jutni mostanában.

A Stockholm szindróma már sok éve megbízhatóan működik.

Hagyományos érték

A hagyományos érték nevéből következően olyasvalami, amely a múltból érkezik, fő jellemzője pedig, hogy akkor is érték volt, meg ma is az. A hagyományos érték választja el például a genderglobalista Nyugatot a hithű, konzervatív Kelettől, mely utóbbiban az orosz földgáz továbbra is hagyományos érték, az előbbiben meg már nem.

A konzervatívok szerint attól, ami tegnap volt, nem szabad eltérni, a balliberálisok szerint viszont szabad, így aztán arra, Nyugat felé nem veszik rossznéven, ha valaki eltér. Ebből következően az ő világuk eleve erkölcstelen világ, hagyományos értékeik nincsenek, nem forszírozzák a szaporodást(!), megengedhetetlen kapcsolatokat törvényesítenek(!!), és ma már nem is akarnak homogének lenni(!!!), mert tisztában vannak vele, hogy korábban sem voltak azok, csak a „hagyományos értékek” kényszerítették bele őket a látszathomogenitásba. Szörnyűség, hogy mennyire toleránsak a mássággal szemben. Brrr.

Ilyen egy rendes, illiberális államban nem fordulhat elő.

A konzervativizmus jellemzője a hierarchia. Abból származtatja a számára elengedhetetlen, nagybetűs Rendet, azaz tartózkodásra kijelölt helyként mindenkinek meg van határozva egy zárt rekesz, ahonnan nem jöhet ki. A konzervatív állam mindenféle intézkedésekkel gondoskodik róla, hogy ne is akarjon kijönni, mert különben baj lesz. Az Isten, császár, király, arisztokrácia/politikusok, papság, nemesség, polgárság/szabadok, pórnép, rabszolgák, nők sorrend többezer éven át jól működött, aki ezt meg akarná zavarni, az a konzervatív állam alapjait támadja meg. Amely csoportok renitenskednek, azaz nem hajlandók szó nélkül betagozódni és elfogadni azt, ami számukra ki lett jelölve, azokat rendőrségi felügyelet alá helyezik (lásd oktatás, egészségügy, ilyesmi).

Ha egy egész ország rendőrségi felügyelet alatt van, azt jelenti, a Rendet minden téren erővel kell fenntartani. Ezek a totális diktatúrák.

Az ország nulla és a százszázalékos rendőri felügyelete közötti elhelyezkedés mutatja, mennyire diktatúra az adott ország, vagyis aki azt mondja, ha senkit nem visz el a fekete autó, akkor ott nincsen diktatúra, hülyeséget beszél, ugyanis attól még nyugodtan lehet, legfeljebb kisebb mértékben. Például nálunk a Rogán vezette propagandaminisztériumot egyáltalán nem a belügy irányítja, szabadon plakátolhat meg levelezéses nemzetkonzultálhat bármiféle rendőri korlátozás nélkül akár évi negyven-negyvenöt milliárdból is, ha kell, ami elég nagy mozgástér Rogánnak, mégis vannak kétségeink a hazai demokráciát illetően. Igaz, nem Rogán korlátozása miatt.

A mozgolódásoktól mentes, ún. „rendes” hierarchia tehát a legfőbb hagyományos érték, amelyet a konzervatív erők szerint tűzön-vízen keresztül meg kell tartani.

A társadalom a nagy csoportokon belül kisebb egységekre tagozódik, ezek a családok. Konzervatív állam esetén a családokon belül is működik a szigorú hierarchia, mely szerint mindenkinek tudnia kell, hol a helye. A konzervatív tábor családmodellje, melynek a költő szerinti ideális helyzete az „Apa, anya, gyerekek, csupa szív, szeretet, egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj.”, a legvégsőkig megőrzendő, ha kell törvények által, sőt akár az alaptörvény módosításával is. Ebből következően az „Apa, apa, gyerekek…” szigorúan tilos, ahogy az „Anya, anya, gyerekek…” éppen úgy, teljesen függetlenül attól, hogy a „csupa szív, szeretet” az efféle visszataszítóan perverz kapcsolatban adott-e, vagy sem. A család feje a családfő, a többiek a beosztottak, és nem csak a család kutyája tudja, ki parancsol ott.

A gazdaság is a jól bevált családmodell szerint szerveződik, a kereslet-kínálat által meghatározott árak, a fogyasztás és az általa ösztönzött fejlesztés zavaros, individualista módszerei helyett a hagyományos értéknek tekintendő, padrone vezette nagycsalád dívik, azaz a rendszer sokszereplősből egyszereplőssé válik, legalábbis az állam uralta gazdasági terepen, ahová idegenek belépése tilos. A családon belül piaci igényből felvetődő műszaki fejlesztési, gazdaságosság növelési, környezetvédelmi vagy kiszolgálás jobbítási igény nincs, a vevő, aki ugyanaz, mint az eladó, gavallérosan rendel és fizet (a mi pénzünkből), továbbá akárhány túlmunka számlát befogad. Ha törvényileg baj lenne, egy nap alatt módosít. Tessenek, kérem, elképzelni, van olyan ország, ahol a többszörös kétharmad révén a rendszer sok időt kapott a kiépülésre, így aztán ma már kiválóan működik, a nagypénzű parvenük saját gyarapodásukon túlmenően eltartják a padronét is. Fényesen.

És látá a padrone, hogy ez jó.

És tényleg jó. Nem mindenkinek ugyan, ám a legtöbb gazdagnak az. Nem is lenne semmi baj, ha nem volnának renitensek, de sajnos vannak. Affenébe is!

A szépen felépített Rendet az örökös ugyanoda pozicionáltság helyett egyenlő kiugrási esélyeket akarók, a kötelezően fekete-fehérből kitüremkedő szivárványosok, az utasítás helyett megvitatással kialakított, közös álláspontban hívők, a mindenféle undorító szabadosságot szabadságnak nevezők, a Biblia ősi és kötelezően betartandó törvényeit kétségbe vonók, meg még további ilyesféle, rendkívül káros szerzetek, azaz főleg az ellenzék veszélyezteti, ugyanis hiába írta azt a költő, „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet…”, nagyot tévedett, mert abból nem rend lesz, hanem óriási kavarodás. Ami megengedhetetlen. Még tán az eleve elrendelt, örökös miniszterelnöki címet se akarnák tudomásul venni a népek egy akkora zűrzavarban, amit az ellenzék által megvalósítandónak hirdetett, úgynevezett „szabadság” okoz!

Az ilyesféle fertő elkerülésének záloga maga Miniszterelnök úr, aki, mint ezt kifejtette, mások által követhetetlen észjárással kormányozza országunk hajóját a nagy európai hullámverésben.

Csak remélni tudjuk, hogy a sorsunk végül nem az ő észjárásán múlik, mert az már eddig is sok kárt okozott.

Nincs pénz, nincsenek barátok, az országnak rosszabbul megy, mint ahogy mehetne, és mindez azért, mert Miniszterelnök úr azon tekintélyes szervezetekben sem szereti az egyenlőséget, amelyeknek tagjai vagyunk. Már az érthetetlen, hogy ott is hierarchiát akar, de hogy 27 egyenlő között ő akar a padrone lenni, az minden más tagállam szerint túlzás egy kicsit. A szervezetek alapszabályaikban eleve megadják mindenkinek az időszakosnak gondolt, néha egy-egy kérdésben alkalmazható vétójogot, de ilyen agresszív kismalacos pávatáncra nem számított egyik Alapító Atya sem.

Miniszterelnök úr sajnos nincs tisztában az alábbiakkal:

  • Ha valaki tag egy klubban, akkor a szuverenitásának egy részét fel kell adnia! Aki ezt a primitív követelményt nem képes fölfognia, annak az agyi képességeiről jobb, ha nem nyilatkozunk.
  • Miniszterelnök úr sohasem a „magyarok érdekeit” védi, hanem minden esetben a saját elképzelését. Hogy mégis azt mondja, az sokaknak ugyan elfogadható, de attól még nem lesz igaz.
  • Ha valakitől pénzt kapunk, ne sértődjünk meg azon, hogy szeretné tudni hová ment a pénz, mert ha nem engedjük megtudni neki, legközelebb nem ad.

A baj az, hogy ezekre Miniszterelnök úr magától nem fog rájönni soha, megmondani pedig nem merik neki.

Nem lehetne végre leváltani? Vagy még mindig nem elég?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK