„A budapesti Lukács-archívum a végleges bezárás előtt áll” – ezzel a címmel közölt cikket a sok nyelven sugárzó német közszolgálati adó. Lukács György filozófus archívumát két éve bezárták, a bírálók szerint politikai okokból, és a munkatársak azóta hiábavalóan küzdenek az újbóli megnyitásért.
Lukács (1885-1971), akit a 20. század egyik legjelentősebb marxista filozófusaként tartanak számon, 1945-től haláláig lakott a Belgrád-rakparti ház ötödik emeletén, és ma már csak egy kis kőből készült emléktábla emlékeztet erre a ház falán. Halála után létrejött itt egy archívum, amely az életművét őrizte és dolgozta fel. Két évvel ezelőttig jártak oda a világ minden tájáról a filozófusok és irodalmárok.
A cikk Mesterházi Miklóst idézte, aki 40 évig dolgozott ott, amíg őt és a többi munkatársat el nem bocsátották 2018-ban. Egyik napról a másikra lecserélték a zárakat, Lukács hagyatékának nagy részét a Magyar Tudományos Akadémiára vitték. „Ezzel olyan intézményt adtak fel, amelyre bármely város, bármely tudományos közösség büszke lenne” – mondta Mesterházi. Az archívum kezdettől az MTA fennhatósága alatt állt, és az akadémia a renoválás szükségességével indokolta a bezárást, de az máig nem következett be.
Sok bíráló számára teljesen nyilvánvaló, hogy a valós ok nem a renoválás, hanem politikai okok állnak mögötte.
A marxista filozófus archívuma már régen szálka volt a jobboldali-nacionalista Orbán-kormány szemében.
Orbánék Lukácsban „kommunista gyilkost” lát, mert 1919-ben állítólag parancsot adott szökött magyar katonák agyonlövésére.
Lukács emlékművét a Fidesz – a Jobbikkal karöltve – a nemzetközi tiltakozások ellenére már 2017-ben eltávolította. Aztán pár hónap múlva következett az archívum bezárása. Mesterházi és a munkatársak megalapították a Lukács-Archívum Nemzetközi Alapítványt (LANA), amely azért küzd, hogy az archívum visszatérjen eredeti helyére. Mesterházi szerint azonban az akadémiával hosszasan folytatott tárgyalások után ez már teljesen kilátástalannak tűnik. A filozófus ezt mindenekelőtt arra vezeti vissza, hogy a kormány nyomást gyakorol az akadémiára. Azt mondja,
a tárgyalás színjáték volt, és a miniszterelnöknek, valamint az akadémián lévő híveinek most sikerült végleg megszüntetni a Lukács-archívumot.
Az alapítvány tagjai azonban nem akarják feladni. Folytatják a Lukács-kutatást, és eredményeiket az interneten teszik közzé, intézményi támogatás nélkül is – írta a szerző.
A továbbiakban ismertette Lukács jelentőségét Németország számára, kapcsolatait Max Weberrel és Ernst Blochhal, és egyebek között emlékeztetett arra: Thomas Mann annyira becsülte Lukácsot, hogy róla mintázta Naphta alakját a Varázshegy című regényében. Ismertette Lukács György élettörténetét, és rámutatott: Lukács élete végéig szót emelt a kommunizmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése mellett. Dunaparti lakása a másként gondolkodók, az úgynevezett Lukács-tanítványok körének találkozóhelye volt, akik jelentős mértékben hozzájárultak a kommunista rendszer magyarországi liberalizálásához. Ebben része volt mások között Konrád Györgynek és Heller Ágnesnek. Ők mindketten egészen tavalyi halálukig az Orbán-kormány legélesebb bírálói voltak – ahogyan alighanem mesterük, Lukács György is lett volna.
Ara-Kovács Attila
