Kezdőlap Címkék Kivonulás

Címke: kivonulás

Ahol még a vereség is jobb, mint a patthelyzet

Tavaly szeptemberben Dohában végre megnyíltak a béketárgyalások a tálibok és az afgán kormány között, de csak azzal az eredménnyel jártak, hogy azonnal elakadtak.

A tárgyalók még a legalapvetőbb kérdésekig sem jutottak el, mondjuk még a tárgyalások menetrendjét sem sikerült egyeztetni. Nem is beszélve a fontos kérdésekről, elsősorban arról, hogy milyen típusú kormánya legyen az országnak.

Az Egyesült Államok a tálibokkal 2020 februárjában kötött egyezménynek megfelelően több ezer katonát vont ki az országból, biztonsági vákuumot hagyva hátra, amelyet a tálib fegyveresek azonnal kihasználtak. Az elmúlt fél évben a tálibok jelentős csatákat nyertek és nagy területeket visszafoglaltak, ami valószínűleg arra ösztönzi őket, hogy harcra induljanak és kerüljék a kompromisszumokat a tárgyalóasztalnál.

Miért vállalná el a hatalom megosztását, ha erőszakkal átveheti?

Április 14-én, szerdán Joe Biden amerikai elnök bejelentette, hogy az összes megmaradt amerikai csapat 2021 szeptember 11-ig távozik Afganisztánból. Adminisztrációja nehéz választás előtt áll. A helyzet romlása a békefolyamat rossz kilátásaival párosulva vonzóbbá tette az amerikaiak számára a kivonulást.

Függetlenül attól, hogy a Biden-kormány mit tesz, számíthat arra, hogy a tálibok ellenállnak a kompromisszumoknak, és hogy a háború továbbra is tombolni fog.

Területvesztés

Nem sokkal korábban a tálibok visszavonulóban voltak. Miután 2015-ben és 2016-ban elsöprő győzelmet arattak Kunduzban, Helmandban és másutt, három éven keresztül súlyos veszteségekkel és katonai kudarcokkal kellett szembenézniük az amerikai különleges műveleti erők, drónok és légicsapások miatt. A 2017 és 2019 közötti évek a legnagyobb veszteséggel járók voltak a tálibok számára. Egy őszinte pillanatban, 2019-ben, a csoport egyik dohai tárgyalója elismerte, hogy az amerikai légicsapások sok tálibot megöltek, és akadályozták területszerzési képességüket.

Az akkor a helyszínen tartózkodó 14 000 amerikai katona költséges patthelyzetet teremtett, és a dohai tálibok készségesen elismerték, hogy amíg az Egyesült Államok Afganisztánban marad, addig nem képesek katonai győzelmet elérni.

Ez a környezet legalább némi reményt adott arra, hogy a béketárgyalások kompromisszumhoz vezethetnek.

A helyzet 2020-ban jelentősen megváltozott. Ugyanezen év februárjában Donald Trump amerikai elnök megállapodást kötött a tálibokkal, hogy 2021. május 1-ig kivonja az összes amerikai és NATO-csapatot, cserébe bizonyos terrorizmusellenes garanciákért, az erőszak csökkentéséért és ígéret az afganisztáni béketárgyalások megkezdésére.

Az amerikai–tálib megállapodás megkövetelte az Egyesült Államoktól, hogy 135 napon belül 8600 katonát vonjon ki. A Trump-adminisztráció még túl is teljesített, ami lehetetlenné tette az Egyesült Államok számára az afgán erők hatékony tanácsadását és a folyamatos kemény légicsapásokkal való támogatását.

Kevesebb, mint egy hónap múlva az afganisztánon belüli tárgyalások szeptemberben megkezdődtek, és a további csapatkivonások  megnyitották az ajtót a tálibok előretörése előtt.

A tálibok bevonulnak

Szinte azonnal, 2020 októberének elején a tálibok megtámadták Laskkar Gah-t, Helmand tartomány tartományi fővárosát, ezzel megfordítva az USA tengerészgyalogosok és az afgán erők által az elmúlt három évben elért eredményeket.

Ami ezután történt, az még ennél is rosszabb volt. Október 27-én, ezer vagy ennél is több tálib – afgán becslések szerint akár 3500-an is – megtámadták a Kandahar várost körülvevő gazdaságokat és vidékeket, átvéve az olyan régiók irányítását, mint Arghandab, Panjwai és Zharey. Az afgán katonák és rendőrtisztek elhagyták a számos biztonsági őrhelyet,

lehetővé téve a tálibok számára, hogy két nap alatt magukhoz ragadják azt, aminek védelméért az amerikai katonák évekig küzdöttek.

Az amerikai és az afgán erők különleges műveleti erők légicsapásokkal és ellentámadással válaszoltak a tálib offenzívára. “Ha nem lennének légicsapások” – mondta Niaz Mohammed, az argandabi rendőrfőkapitány a The Washington Postnak, “egyetlen tálib sem esett volna el. “Ennek ellenére továbbjutottak egészen Kandahar város széléig, amely stratégiai jelentőségű állomás Kabul előtt.

Tálibveszély terjedése

A tálibok csoportjai ma  többen vannak és erősebbek, mint 2018-ban voltak,

amikor 60-80 ezer volt a létszámuk. Vezetőik hírek szerint Pakisztánból tértek vissza Afganisztánba. A csoportok harcosai jól felfegyverezettek, az afgán hadseregtől zsákmányoltak korszerű fegyvereket és felszerelés. A helyi káderek mellett a speciális „vörös egységek” vagy gyorsreagálású erők jól kiképzettek, gyakran még éjjellátót és optikát is felszereltek  puskájukhoz.

Az afgán nemzeti hadseregnek, amely az ország védelmi gerincét hivatott szolgálni, és a kék egyenruhás rendőrségnek, amely általában a tálib támadások legnagyobb részét szenvedi meg és hivatalosan 352 ezer főből áll, mára hadereje csupán 50-70 százalékon képes működni. A leghatékonyabb afgán egységek a különleges műveleti erők, amelyek a fennmaradó amerikaiakkal együtt azért küzdenek, hogy az amerikai tanácsadók és légicsapások nélkül visszafogják a tálibokat. De a terrorista eszközöket is bevető ellenséggel szemben, akik öngyilkos autóbombákat és saját készítésű robbanószerkezeteket használnak, az afgán nemzeti hadsereg hatástalan.

A tálibok közelmúltbeli sikerei a csatatéren szinte biztosan  további harcra fogják Motiválni őket.

A kormány fenntartja az irányítást az ország városai felett, de a tálib és az Iszlám Állam (vagy az ISIS) sejtjei beszivárogtak Kandaharba, Dzsalalábádba és Kabulba – utóbbiak egyre inkább megerősödtek. És e városok lakói fáradtak. A városlakók egy része hajlandó tolerálni a tálib uralmat, ha ez azt jelenti, hogy végre elérjék a békét. Ahogy az egyik magasan képzett békeaktivista nemrégiben elmondta:

„A háború folyamatosan megöli az emberek lelkét. Bármi is jön a tálibokkal, az nem lesz olyan rossz… Mint hetente meghalni afgánok százainak.”

A tálib parancsnokok úgy látják a csatatéren is megnyerhetik a háborút. Egyesek nyíltan azt állítják, hogy céljuk a teljes győzelem.

„a harcunk nem a hatalom megosztásáért folyik, hanem  az iszlám kormány létrehozásáért és az iszlám törvények végrehajtása érdekében történik.”

– nyilatkozta egy tálib parancsnok.

A dohai béketárgyalásokban részt vevő tálib politikai bizottság tagjai körültekintőbbek voltak, de még kijelentéseik is makacsul és konstruktívan kétértelműek voltak. Tayeb Agha, aki 2009 és 2015 között vezette a tálib politikai bizottságot, azt állította, hogy azt tanácsolta a néhai tálib vezetőnek, Omar Mullának, hogy az iszlám emírség helyreállítására irányuló bármely kísérlet meghosszabbítja a háborút, de az alkotmány és a hatalom megosztása bármely választott kormánnyal megszégyeníti a tálibokat. Ugyanez az érzelem vezérli még az úgynevezett mérsékelt tálibokat is.

Az idő problémája

Ha a Biden-kormány követi az amerikai csapatok szeptemberre történő kivonásának bejelentett tervét, akkor a tálibok valószínűleg hónapok alatt elfogják az ország déli és keleti részét.

Ezt követően a kormány összeomolhat. Az is lehetséges, hogy a kormány, a különleges műveleti erői és a régi Északi Szövetség – a tadzsik, a hazara és az üzbég vezetők – elegendő egységet és erőt gyűjthettek össze, hogy megakadályozzák Kabul bukását. Valójában az Északi Szövetségről már úgy hírlik, hogy felkészültek a harcra.

Igazából az okoz majd problémát amikor amerikai tanácsadók nélkül az afgán felszerelések leromlanak, és az ország különleges műveleti erői megkopnak. Politikailag a jelenlegi kormány, a pasztun etnikai csoporthoz tartozó Ashraf Ghani elnök vezetésével küzdene azért, hogy igazolja uralmát azzal, hogy az északiak biztosítják a katonái nagy részét. Az elmúlt négy évben a tálibok északon győzelmet arattak, ami kérdéseket vet fel a régi északi szövetségesek harci akaratával kapcsolatban.

Végső soron nemcsak az afgánok és az amerikaiak fogják meghatározni a háború menetét. Kínának, Indiának, Iránnak és Oroszországnak egyaránt érdekei vannak Afganisztánban, és nem akarják, hogy egy tálib emirátus legyen. 

Iránnak és Oroszországnak hosszú ideje fennáll érdekkapcsolata hazarasokkal, tádzsikokkal és üzbégekkel, akik ellenzik a tálibokat. Mindkét ország évek óta játszik mindkét féllel. Felfegyverzik vagy legalábbis finanszírozzák a tálibokat annak érdekében, hogy az Egyesült Államokat kiszorítsák a hattáraiktól, miközben nyilvánosan elutasítják a tálib emirátus gondolatát. Az érdekeik viszont az Egyesült Államok távozásával megváltoznak.

A konfliktus hasonlíthat a líbiai és a szíriai polgárháborúhoz, mivel különböző regionális hatalmak támogatják a különböző feleket.

Még ha egy ilyen regionális beavatkozás is elegendő a tálibok hatalom visszaszerzésének megakadályozásához, Ghani demokratikus kormányának kilátása nem lesz jó.

FÁJDALMAS IGAZSÁGOK

Lehet-e más az előrejelzés, ha a Biden-kormány úgy dönt, hogy marad? Igen, de az amerikai afganisztáni misszió meghosszabbítása valószínűleg nem hoz békét. Az Egyesült Államok megakadályozhatja Kabul bukását és 2500-3500 katonával biztosíthatja az Egyesült Államok terrorizmusellenes érdekeit. Tekintettel arra, hogy a tálibok ősszel területeket hódítottak, amikor még sok amerikai haderő tartózkodott az országban, a  valószínűleg további területet foglal el még ebben az évben, függetlenül attól, hogy maradt-e egy kisebb amerikai terrorelhárítási kontingens. Az elért eredmények révén a táliboknak alig lesz oka kompromisszumokra a béketárgyalások során.

A fájdalmas igazság az, hogy az Egyesült Államok egy olyan háborút hagy maga után, amely most sokkal távolabb esik a tárgyalásos egyezségtől, mint egy évvel ezelőtt.

Ez megváltoztatta a valóságot – a fokozott Kínával folytatott versennyel, az éghajlatváltozással, a járvánnyal és egyéb otthoni ügyekkel együtt – még inkább meggyőzővé teszi Biden döntését az összes amerikai csapat kivonásáról.

A parlamenti ellenzék csődje

Nem értem. A Fidesz a múlt év végén úgy módosította az országgyűlési törvényt és a házszabályról szóló országgyűlési határozatot, hogy korlátozza az országgyűlési képviselők belépését a közintézményekbe, és keményebben bünteti az országgyűlési szabályok megsértését, az ülésteremben szervezett demonstrációkat, figyelemfelhívó akciókat. Mindezt elnevezték „szájzártörvénynek” (hogy miért annak, azt nem tudom, de mindegy), és megfelelő tiltakozó akciót helyeztek ellene kilátásba.

Megismétlem, amit már korábban is leírtam itt: alkotmányosan elfogadhatatlannak tartom, hogy a parlamenti többség rendszeresen tiszteletdíj-elvonással büntesse a parlamenti kisebbséghez tartozó képviselőket.

Minden olyan üléstermi akciót, amely nem akadályozza a parlamenti működést, a többségnek el kell viselnie.
Hadházy Ákos tiltakozó akciói például nem akadályozzák. Ha a választók nem tartják indokoltnak az ilyen akciót, elfordulnak a végrehajtójától. Ha nem fordulnak el tőle, az azt jelenti, hogy indokoltnak tartották. Elfogadhatatlan, ha ezért Kövér László illetve a fideszes többség az ilyesmiért bárkit bármilyen módon megbüntet.

Van tehát mi ellen tiltakozni.

Javasoltam is adekvát tiltakozási formát. A kormánytöbbség viselkedése ellentétes a parlamenti működés lényegével, többség és kisebbség partnerségével, a parlamentet a maga birtokának tekinti. Erre az lenne a méltó válasz, ha az ellenzékiek lemondanának minden parlamenti és bizottsági tisztségről, nem vállalva társfelelősséget azért, ami a parlamentben – a plenáris üléseken és a bizottságokban – folyik. Nem fosztaná ez meg a képviselőket semmiféle olyan lehetőségtől, hogy a plenáris ülésen és a bizottságokban felszólalva és szavazva kifejezésre juttassák a kormányétól eltérő álláspontjukat, kifejezésre juttassák választóik akaratát.
Az ellenzékiek pont az ellenkezője mellett döntöttek. Ma a napirend előtti felszólalások után kivonultak a parlamentből, nem tették fel kérdéseiket, nem mondták el interpellációikat. Parlamenti és bizottsági tisztségeiket persze megtartják. Mi ennek az értelme?
Két hónap szünet után ült ma össze az Országgyűlés.

Rengeteg dolog történt e két hónap alatt, amivel kapcsolatban olyan kérdéseket tehettek volna fel, amelyekkel megszégyeníthetik a minisztereket, államtitkárokat, és rajtuk keresztül az egész Fideszt. Éppen erről mondtak le. Mire jó ez? Nem értem.

Még valami. Megírtam tegnap, hogy mi mindent hazudott össze Orbán az „évértékelő” beszédében. (Nem mindent, csak a hét legfontosabbat.)

Mint legotrombább hazugságot jellemeztem, hogy azt volt képe állítani Soros Györgyről, hogy háromszor is megpróbálta kifosztani Magyarországot. Egyik, általa felhozott eset sem Magyarország kifosztásáról, hanem az országnak illetve Európának nyújtott segítség szándékáról szólt.

Ma azután a napirend előtti hozzászólók érthető módon Orbán tegnapi beszédével foglalkoztak. (Nemcsak az ellenzékiek támadták a beszédet, a kormánypártiak is annak állításait ismételgették.) Helyesen tették az ellenzékiek, hogy leleplezték Orbán hamis állításait. Azt azonban nem tették helyesen, hogy nem utasították vissza a Soros elleni gyalázatos vádaskodást.

Erkölcsi kötelességük lett volna kiállni az ember mellett, aki rengeteget tett a szabad Magyarországért.

Nem emlékszem rá, hogy amióta ez a gyalázatos kampány folyik ellene, bárki bármikor kiállt volna mellette az Országgyűlésben. Igaz, az ilyen kiállással nem sok szavazatot lehet szerezni. Mégis, meg kellett volna tenniük. A Jobbiktól vagy az LMP-től nem várnék ilyesmit.
Gyurcsány Ferencre és Szabó Tímeára, akik egyébként kitűnő beszédet mondtak ma, és akikhez baráti kapcsolat fűz, kifejezetten neheztelek, amiért sem most, sem máskor nem tették meg.

Frissítve!!! Az ellenzéki képviselők kivonultak a Parlamentből és a Suzukihoz mennek

0

Kivonultak az ellenzéki és a független képviselők a parlamentből. A Mérce értesülései szerint Orbán Viktor személye ellen tiltakoztak volna, de mivel ő elutazott Izraelbe, elhalasztották az akciót. Most a rabszolgatörvény elleni tiltakozást folytatták a kivonulással.

Nem álltak fel az ellenzéki képviselők Kövér László bevonulásakor, mivel szerintük, ha az Országgyűlés elnöke nem adja meg nekik a tiszteletet, ők se adják meg a házelnöknek. A napirend előtti felszólalások alatt aztán folyamatosan elhagyják a termet.

Sokkoló élmény hatása alatta vagyok még mindig – mondta Kövér László, miután az ellenzék kivonult a parlamentből. Ezután Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője jelentette be viccesen, hogy ő inkább az ülésteremben maradna.

Az ellenzéki parlamenti képviselők ezután közös sajtótájékoztatót tartottak

Majd kocsiba szálltak, és elindultak Esztergomba, ahol a Suzuki gyárnál fognak tiltakozni a gyár szakszervezet- és dolgozóellenes lépései ellen. Útközben megállnak a köztévénél.

Szabó Tímea szerint ez “propagandahétfő”, ezért nem vesznek részt az ülésen. Egységesen lépnek fel továbbra is a “rabszolgatörvény” ellen, együtt maradnak, ezt nem tudja szétverni Orbán.

Csárdi Antal azt kifogásolta, hogy a Suzuki-gyárban nem jöhet létre szakszervezet. Szerinte határozott üzenet kell, ha a kormány nem lép, az ellenzék egységesen lép.

Jakab Péter arról beszél, hogy “gyáva miniszterelnöknek nincs hazája”. Orbánnak december 12-én még volt mersze bemenni, most viszont elhagyta az országot. “Orbán ne provokálja a magyar munkavállalókat”, mert ha az asztalra csapnak, nem lesz elég kiírni a plakátra, hogy az ország jobban teljesít.

Hadházy Ákos arról beszél, nem fogadják el az eddigi játékszabályokat. Kifogásolta, hogy a mentelmi bizottság szerint nem sérült a mentelmi joguk, mikor az MTVA-ból kidobták őket. (A bizottság mai ülésén helyben hagyta Kövér László házelnök korábban a képviselőkre kirótt büntetését.)

Szél Bernadett is azt mondta, a kormány a propagandahétfőt csinálja a négy fal között, ők kimennek a Parlamentből.

A Jobbikosok rövid időre visszamentek a terembe, mert két új képviselőjük esküt tesz, utána mennek ők is Esztergomba. A Jobbik frakciójából Staudt Gábor és Szávay István távozott – utóbbi zsidózás miatt -, helyükre Csányi Tamás és Bencsik János érkezik.

Tordai Bence közvetítése:

A képviselők az MTVA-nál gyülekeznek

Több képviselő be is ment a köztévébe. Szabó Tímea azt mondja, azt akarták megtudni, a köztévé beszámol-e az ellenzéki akcióról. Papp Dániel nem ment le tárgyalni, aki lement, az meg nem illetékes tartalmi kérdésben. Hadházy azt mondta, a sajtóosztály vezetője tárgyalt velük.

A képviselők azért találkoztak a Kunigunda útnál, hogy a köztévének még kínosabb legyen, ha nem számol be az ellenzéki akcióról.

Elindult a képviselők konvoja Esztergomba

Demeter Mártát közben kirúgták a Honvédelmi bizottságból

Először fordult elő 1990 óta, hogy egy megválasztott képviselőt megfosztottak bizottsági tagságától.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK